Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-10 / 212. szám

Ötnapos munkahét a MÁY-nál Hatvanegy éve történt Karancskesziben Az első világháború után, amikor már a fiatalság java része hazakerült Karancske- szibe, látva községük elmara­dottságát a kulturált szórako­zás terén, elhatároztuk, hogy tenni kellene valamit. Ügy döntöttünk, színdarabot tanu­lunk. Murár János, az akkori mészároslegény, aki több vi­déket bejárt, vállalta, hogy megszervezi a szereplőket és előadjuk Tóth Ede „7'úri ■Bor- e.sa” című népszínművét. Ka- latovics Lajos az akkori káp­lán vállalta a betanítást, 25 szereplővel kezdődött meg a tanulás. A próbákat az isko­lában. tartottuk és 1920. szep­tember S-án adtuk elő a Kri- zsanyik-féle udvarban. Na­pokkal előbb készítettük a színpadot, a nézőteret boróka­ágakkal kerítettük körül, kar­bidlámpákkal világítottunk a színpadon. A siker felejthetet­len volt. Sajnálatos, hogy a 25 szereplő közül csak hatan vagyunk életben. Én akkor 21 éves voltam, ma 82. Ezután következő években is voltak jól sikerült előadásaink. Ma is jó volna, ha a fiatalság újból elhatározná magát va­lami hasonló szép feladatra, követné példánkat. Ma már sokkal jobb' körülmények (művelődési ház stb.) biztosí­tottak ahhoz, hogy akár víg­játékkal. vagy drámával áll­nának Karancskeszi lakói elé. Csak el kellene kezdeni! A közönség biztos hálás lenne érte! Csernák Sándor ^ Karancskeszi, Fő út 49. A vasútnál is megkezdődött a felkészülés az ötnapos mun­kahét bevezetésére, amely szükségessé teszi a kollektív szerződés rendekezéseinek módosítását. A dolgozók az üzemi de­mokrácia fórumain vitatták és vitatják meg a módosítás­ra kerülő tervezetet, amely az észrevételek, javaslatok alapján kerül összeállításra. A bevezetéssel egyidőben a heti 44 óra 42 órára csökken. Az új munkarend több sza­bad időt biztosít a dolgozók­nak. tehát nagyobb lehető­ség nyílik a pihenésre, önkép­zésre, sportolásra és szórako­zásra, egyszóval: a kulturál­tabb életvitelre. Az ötnapos munkahétre való áttérés a va­sútnál is széles körű előké­szítő munkát igényel. Már számos • olyan szolgálati hely van, ahol ez évben október vagy november hónapban az ötnapos munkahét szerint dol­goznak. Az ötnapos munkahét be­vezetésével kapcsolatban a vasút felsőbb szerveinek a kollektív szerződés módosítás- tervezeténél több szempontot kellett figyelembe venniük. Például a munkaközi szü­net, szabadnapok időtartama, szabadság kiadása, elszámolá­sai stb. A legfelsőbb szintű álláspont szerint is a törvé­nyes munkaidő csökkentése, valamint a munkaközi szüne­ti szabályok módosulása miatt egyetlen dolgozót sem érhet keresetveszteség. A rövidebb munkahétre való áttérést elért eredményeink tették lehetővé, melyeket a rövidített munka­időben sem veszélyeztethe­tünk. A termelési tanácsko­zásokon, valamint a műsza­ki konferenciákon és egyéb összejöveteleken ezek ismer­tetésén kívül megállapítást nyert az is, hogy az eddigi­eknél jóval hatékonyabb mun­kaszervezéssel, a foglalkozta­tásban meglévő tartalékok maximális feltárásával és hasznosításával lehet elérni a kitűzött célokat. Tapasztalatcsere Közép-Szlovákiában Kirándultak a tűzhelygyári nyugdíjasok A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár és a nyugdíjas-szak­szervezet vezetősége kezdeménye­zésére nagyon jól sikerült buszki­ránduláson vettünk részt szeptem- ' bér 3-án mi, a gyár nyugdíjasai. Jó kirándulást ígérő, napsütéses időben, kora reggel indultunk el rádióval is felszerelt kényelmes 45 ülőhelyes vállalati buszunkon. Aggtelekre érve a cseppkőbarlang mesébe illő csodálatos cseppkő-, képződményeit Látásuk valóban ' lenyűgöző ^voIE Aggtelekről tovább indulva bu­szunk Lillafüreden parkolt le. Itt is bőven kínálkozott sok szép és érdekes látnivaló, melyekkel nem győztünk betelni. A Palota Szál­ló és csodálatosan szép környe­zete szinte elbűvölte az embert. Hazafelé indulva és Miskolcot el­hagyva — tervezett programon kívül — egy réten egy társaság ökörsütéssel volt elfoglalva. Az ökör egy udvarban volt nyársra tűzve úgy pirult a tűz fölött. Ki­lencvenéves vagyok, de ilyet életemben a valóságban még nem láttam. Igazán elmondhatjuk, hogy ezt ki napot a hétköznapok gondjai­ból kikapcsolódva, kellemesen szórakozva, de ismereteinket is gyarapítva töltöttük el. Ezúton fejezzük ki hálás köszö- netünket úgy vállalatunk, mint a szakszervezet vezetőségének, külön Sztankovi.cs Istvánnak, a nyugdíj asbizottság vezetőjének, aki kirándulásunk fő szervezője volt. Pécskői Sándor tűzhelygyári nyugdíjas A MTESZ keretein beiül, a MÉTE megyei szervezete kap­csán a Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ háromfős delegáció­ja járt az elmúlt héten Cseh­szlovákiában, Besztercebá­nyán a CSVTS élelmezésügyi egyesületénél tapasztalatcse­rén. A delegáció vezetője Du­dás Pál közgazdasági főosz­tályvezető, tagjai Szabó János ipari osztályvezető és Nyerges Pál ropiüzem-vezető. A részt­vevők három napon át tanul­mányozták a közép-szlovák élelmiszerüzemeket. Az első nap Besztercebá­nyán az URPIN sörgyárban tekintették meg a sörgyártás teljes folyamatát. A korszerű üzemet Gusztáv Popovics el­ső igazgatóhelyettes mutatta be. A tolmácsi teendőket Má­ria Vidová, a CSVTS munka­társa látta el mindhárom na­pon. A második nap Zsolnára látogatott a delegáció, ahol a régi és a legmodernebb sütő­üzemet tanulmányozták. A kenyér- és péksütemény-ter­mékek mellett az édesipari termékek is megnyerték a lá­togatók tetszését. Különösen a tej csokoládéval bevont mézes­kalács rudak, amit a gyár egész Szlovákia területére szállít. A modern gépsorok többsége csehszlovák gyárt­mányú, s eddig jól vizsgáztak a termelésben. Nagy figyelmet érdemelt az új kenyérgyár laboratóriuma, ahol korszerű módszerekkel végzik a termé­kek minőségi vizsgálatát, ana­lizálását. A > harmadik napon először az SNP emlékmúzeumát ’te­kintették meg, meiryi méltó emléket nyújt a szlovák nem­zeti felkelésnek, A múzeumban a partizán­mozgalom kiállított tárgyi em­lékei között több magyar par­tizán dokumentuma, emlék­tárgya is megtalálható. A múzeumi látogatás után ke­rült sor a besztercebányai ke­nyérgyár, valamint a vállalat egy kisebb üzeme megtekin­tésére, mely a piroski termé­ket gyártja szovjet automata gépen. Ez a termék a város szívében készül, s friss me­legében kerül értékesítésre a vállalat ottani boltjában. Kü­lönösen a diákok körében kedvelt a dióval, vagy egyéb gyümölcsízzel töltött, pirított kiflire emlékezteti édesipari termék. A tapasztalatcsere-látoga­tás a besztercebányai kenyér­gyár igazgatói irodájában ért véget, ahol Kamill Cejpek igazgató, az egyesület elnöke fogadta a vendégeket. A ba­ráti beszélgetés során vendé­geink bejegyezték tapasztala­taikat a gyár krónikakönyvé­be is. A tapasztalatcsere kereté­ben a csehszlovák CSVTS-töl október közepén jön három­fős delegáció háromnapos nógrádi látogatásra. A látoga­tás keretében többek között a Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ ropiüzemét, a Nógrád megyei Sütőipari Vállalat új modern üzemét és Pásztón a KIOSZ szervezésében a DH- mozgalom szervezését tanul­mányozók. A kölcsönös ta­pasztalatcserék minden bi­zonnyal előbbre viszik a sü­tő- és édesipar fejlesztését, s egyben erősítik a csehszlovák és magyar nép baráti kapcso­latát. D. P. '♦ ♦*« *** *** *** *** ♦*« *’♦ »*♦ *** **« **♦ *** ♦’« »*♦ *’• ♦*. Megértés, megbecsülés, tisztelet Rendhagyó történet Fiatalember hozza a törté­netet, alig huszonéves. Sze­mében a harag füzével, az indulattól gesztikuláló izmos karja alól pedig —, ha tehet­ném — elkapnám a világot. A gyakorlatiasságomat min­denesetre nem adom fel —. odébb teszem az asztal sar­káról a törékeny hamutartót. Megmentendő a porrázúzástól. ☆ El kell mondanom! Osztoz- eunk meg szépen az indula­ton —, talán könnyebben fe­ledem az egészet. Hogyan is kezdjem... A bajhoz asszisz­tálni soha nem kellemes, de az ember megalázása egyet jelent a kínok kínjával. A megalázottnak és a tanúság­tevőnek egyaránt. Hosszú volt a nap. de a sok munkából, a rengeteg ese­ményből egyetlen dologra em­lékszem. Ott állt mellettem a nyugdíjasként is dolgozgató öregember, elfelhősödött a tekintete. Kissé megremegett, én meg szinte kővé dermed­tem, mert olyat láttam, ami­ről azt hittem, hogy nem is létezik. Tényleg... te tudtad, hogy az ilyen öreg emberek képesek még sírni?! Eleven, valódi, alattomosan a szemek sarkából a napvilágra tolako­dó. a barázdamélységű rán- gekban felakadó, ott aztán meghízó és újra tovairamló könnyeket hullatni? Bizony van ilyen. A mai napon lát­tam! Tudnod kell, az öreg hozzá­tartozik az életünkhöz, mint­ha csak össze lenne nőve a téesszel, meg a brigáddal is. Erről a típusról gondolom én, hogy. ha nem tyuttyoghatna el élete nagyobb részének rekvizítumai, meg a régi mun­katársak között, talán nem is élné túl a hirtelen kirekesz­tést. Ráadásul az öreg dolgoz­gat is a maga módján. Szor­galmasan, hozzáértéssel. Be­csülettel. Ki tudja, talán a mai na­pig. Igaz ami igaz, nem va­lami könnyű munkát bíztak rá. Imitálhatta volna ugyan az egészet, ha a „hamis tete­je, semmi veleje” munkát szokja meg hosszú és nehéz élete során. Nem is feltételez­néd, ha ismernéd — erre az istennek se áll rá a keze. In­kább odaállt a munkahelyi főnök elé és azt mondta: „Nem bírom én ezt, sokat kell mászkálni a magasba is... ’’ A kurta-furcsa főnöki, uta­sítás belefojtotta az öregbe a nyílt szót: „Pakoljon össze, fater, és menjen haza!” A meglepetés erejével ható könnycseppet ekkor bizony még nem láttam, de megállt bennem az ütő. „Pakoljon össze... menjen haza... ” Sze­rinted sincs erre más szó? Emberségesebb kifejezés? Nincs mondat, amelyben egy­szerre benne foglaltatik a megértés, a megbecsülés, a tisztelet? Ja, hogy a lényeget ne feledjem, a köszönöm is... Félre ne érts, nem azt aka­rom én, hogy magatehetetlen öregek lábatlankodjanak kö­rülöttünk, valamiféle hamis. humanitás szellemében. Na­gyon is egyszerűen képzelem az egészet. Ügy gondolom, a járói az aranygyűrű? Aztán elgondolkodtam, hogy az öreg már akkor munkálkodott a szövetkezetért, amikor a fő­nök azt sem tudta, hogy va­lamikor Itt fog dirigálni, jó­magam meg éppen még a vi­lágon sem voltam. „Pakoljon össze... menjen haza... ” — A főnök elvihar- zott. Én meg tehetetlenül néz­tem az öreget. Az arcát, az arcán pedig azt az átkozott könnycseppet, amit félelme­tes méretűvé gömbölyített a dühöm. Álltam mozdulat­lanul, azon vettem észre ma­gam, hogy a villáskulcsot pró­bálom összegyűrni, mint egy papírzsebkendőt szokásr Mert ilyenkor olyan suta az em­ber. Odamehet, bátoríthat. Vigasztalhat, hogy esetleg még nehezebben tehesse magát túl az egészen a meggyötört. ☆ A rendhagyó, a nem min­felfortyanás helyett a főnök az öreg vállára tehette volna a kezét. Valahogy e szavak­kal: „Igaz is, tata, nem bír­ja, ezt bizony észrevehettük volna magunk is a munka el­osztásakor. Na, ha van még kedve köztünk maradni, ak­kor keresünk magának vala­mi könnyebb elfoglaltságot!” Mibe került volna? Mondd, kinek esett volna le az uj­dennapos és szerencsére nem szokásos történetet fiatalem­ber hozta. Alig huszonéves. Szemében a harag tüze. Kar­ja a világot agyoncsapni len­dül. Szavaiban pedig kín és szomorúság. Harag, fájdalom, indulat. És szeretet. Megnyugtatóan jó. Biztató jel. Kelemen Gábor Nemes feladatokat látnak el Nógrád községben azok a kis­iskolások, akik naponta ebédet visznek az ágyhoz kötött idős korú embereknek. Kovács Sándor negyedik osztályos és Gyuricza István másodikos gyerekek három helyre rend­szeresen eljuttatják délben a napközi otthonban főzött íz­letes ételeket Jogi tanácsadó Tsz-tagok fizetett szabad­sága a belépés évében K. János, balassagyarmati olvasónk ez év március 1-től lett újból tsz-tag. Eddigi munkaviszonyai alapján már 18 napi fizetett szabadságra szerzett jogot. A belépéskor a fizetett szabadság kérdését nem tisztázták. Ez csak most, a nagy munkák befejezése után került szóba, amikor pár nap szabadságra szüksége lett volna. Sajnos, a válasz el­utasító volt, arra hivatkozva, hogy tavaly nem dolgozott. Ezt olvasónk nem tudhatta, mert régi tagsága idején sza­badságról még szó sem lehe­tett, de éppen régi tagságára tekintettel várta el, hogy jo­gosult szabadságát már ez év­ben megkapja. Adnak-e erre módot a jogszabályok, kérdezi olvasónk. A termelőszövetkezettől (részben) helyes választ ka­pott. A tsz-tórvény ugyanis kimondja, hegy a tsz-nek azt a tagját, aki egész évben fo­lyamatosan dolgozik, a mun­kaviszonyban álló dolgozóké­val azonos mértékű fizetett szabadság illeti meg. Folya­matosan dolgozó tagnak eb­ből a szempontból azt kell te­kinteni, aki a tsz-ben az előző évben túlmunka nélkül lega­lább 2300 munkaórát teljesí­tett. Az ilyen tag jogosult 12 nap alapszabadságra, és min­den munkaviszonyban, vagy szövetkezeti tagsági viszony­ban eltöltött teljes két év után egy munkanap pótsza­badságra. Az alap- és pótsza­badság azonban együttesen a 24 munkanapot nem halad­hatja meg. Alapszabályában a tsz biz­tosíthat fizetett szabadságot annak is, akinek a teljesítmé­nye 2300 óránál kevesebb ugyan, de az 1500, illetve nők esetében az 1000 órát el­éri. Ilyenkor a fizetett sza­badság mértékét a végzett munkaidővel arányosan kell megállapítani. Annak, aki 1500, illetve nő az 1000 mun­kaóránál kevesebbet teljesít, fizetett szabadság nem jár. Mindezekről helyesen tájé­koztatta olvasónkat a tsz. El­mulasztotta viszont annak a közlését, amelyet a jogsza­bály az újonnan belépő tsz- tagokra előír. Kipnondja ugyanis a jogszabály, hogy az újonnan belépő tsz-tagokat a belépés évében a fizetett sza­badság arányos része illeti meg, ha a 2300 órából a hat hónapra jutó átlagos munka- mennyiséget teljesítette. Ol­vasónk tehát nem régi tagsá­ga, hanem ezen új szabály alapján jogosult ebben az év­ben a fizetett szabadságra. Itt kell felhívnom figyelmét arra a tsz-tagra is kiterjedő sza­bályra, mely szerint a fize­tett szabadságot esedékessé­gének évében, akadályoztatás esetén pedig az akadály elhá­rulását követő harminc na­pon belül kell kiadni. Kedvezmények a gyermeket egyedül nevelő szülőnek V. Márta salgótarjáni olva­sónk nappali tagozaton az egyetem negyedik évére irat­kozott be. Hathónapos gyer­meküket a munkaviszonyban álló férje, illetve a velük együtt lakó anyósa gondoz­za és neveli. Hasonló helyzet­ben levő tanulótársaitól hal­lotta, hogy ilyen esetben jo­gosultak a családi pótlékra egy gyermek után is. Sajnos férje vállalata kérelmüket az­zal utasította el, hogy egy gyermek után részükre csalá­di pótlék nem fizethető, és férje gyermekápolási táp- pénre sem lesz jogosult. Va­lóban így van ez, vagy pe­dig a tanulótársaitól kapott tájékoztatás a helyes, kérdezi olvasónk. A tanulótársaitól kapott tá­jékoztatás volt a helyes. Eb­ből az is következik, hogy a vállalat eljárása jogellenes volt. Érvényes rendeleteink szerint ugyanis azt, akinek házastársa közép- vagy felső­fokú oktatási intézmény nap­pali tagozatán tanul, a jog­szabály rendelkezései szerint mind a családi pótlék, mind pedig a gyermekápolási táp­pénz folyósítása szempontjá­ból egyedülállónak kell te­kinteni. A rendelkezések sze­rint pedig a munkaviszonyban levő egyedülálló, vagy annak tekinthető házastárs jogosult a családi pótlékra és jogo­sult a gyermekápolási táp­pénzre is. Férje részére tehát jár a családi pótlék, és, ha arra szükség lesz, a gyermekápo­lási táppénz is. Ezért javaso­lom, hogy azt ismét kérje. Ha újból elutasítanák, hivatkoz­zon a társadalombiztosítási törvény 18 §-ának d pontjára és a SZOT-szabályzat 9. § (1) bekezdés c pontjára. Fel kell hívnom a figyelmét, hogy a családi pótlékot legkorábban az igénybejelentés napját megelőző *hatodik hónap első napjától lehet megállapítani és folyósítani. Kérelmét a vállalatnál az erre a célra rendszeresített Igénybejelen­tés elnevezésű nyomtatvá­nyon írásba foglalják és er­ről igazolást is adnak. Ezt az igazolást őrizze meg, hogy a visszamenőleges családi pót­lék megállapításánál a beje­lentés időpontját szükség ese­tén igazolni tudja. Dr. J. S. összeállította: Tóth Jolán NÓGRÁD - 1981. szeptember 10., csütörtök 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents