Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-29 / 228. szám

Leonyid Brezsnyev üzenete Béketiintelés Olaszországban Irak—Irán A végeláthatatlan háború Egy égő iraki finomító füstje Leonyid Brezsnyev üzenet­ben válaszolt a perugia—as­sisi békemenet részvevőinek felhívására. Az üzenet, ame­lyet szombaton este hoztak nyilvánosságra Rómában a következőket tartalmazza: — Kedves barátaim! Meg­kaptam a felhívásukat. Szívé­lyesen üdvözlöm a béke olasz híveinek összejövetelét. A Szovjetunió osztozik az önök aggodalmában. Az új, közepes hatótávolságú ame­rikai rakéták gyártásának és az európai kontinensen, ezen belül Olaszországban való elhelyezésének, valamint a neutronfegyver Egyesült Ál­lamokban való sorozatgyártá­sának veszélyes terve szük­ségképpen aggodalommal tölti el mindazokat, akiknek drága Európa és a világ bé­kéje. A Szovjetunió, mint isme­retes, síkraszállt és síkraszáll a nukleáris fegyverek felszá­molásáért és teljes betiltásá­ért. Ez vonatkozik a tömeg- pusztító fegyverek valameny- nvi más fajtájára is. Támo­gatjuk az atomfegyvermentes övezetek létrehozásának gon­dolatát, határozottan azt akar­juk, hogy Európa a béke és a jószomszédság kontinensévé váljék. Országunk a Jeszere­(Folytatás az 1. oldalról) gyedszázad különösen gazdag volt sikerekben. Kipróbált, jó úton járunk. Népünk tö­retlen bizalommal követi a párt bevált, jóváhagyott po­litikáját és a XII. kongresz- szuson kijelölt úton halad to­vább, hogy újabb eredmé­nyeket érjen el a fejlett szo­cialista társadalom építésé­ben. Jóleső érzéssel mondhat­juk el, hogy népünk ma a bizalom légkörében él és szi­lárd egységben sorakozik fel pártunk mögé. Ez az egység teremtette meg és biztosítja fegyveres erőink szilárd poli­tikai és erkölcsi bázisát is. Csakis ezen az alapon állva felelhetnek meg nemes hiva­tásuknak, oltalmazhatják né- püiík békés, alkotó hétköz­napjait. Elmondhatom, hogy fegy- , veres erőink hivatásuk ma­gaslatán állnak. Néphadsere­günk harckészültsége és fegy­verzete megfelel a kor szín­vonalának. Fegyelmezetten és szervezetten teljesíti kö­telességét a határőrség, a rendőrség, a munkásőrség. Kedves elvtársak! A világban növekedett a feszültség. A béke ügye ve­szélyben forog. Az imperia­listák ismételt próbálkozá­sai, az enyhülési folyamat kátyúba juttatása, a min­den eddiginél erőteljesebb fegyverkezési hullám ki­kényszerítése, a NATO bőví­tésére tett lépések jelzik, hogy újabb erőfeszítéseket kell tennünk hazánk és min­den szocialistá ország fokozott Tegnap Budapesten, a Par­lamentben a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa a ha­za védelmében rájuk háruló feladatok ellátásában, vala­mint a szolgálat teljesítésében elért kimagasló eredményeik elismeréseként kitüntetéseket adományozott- Köztük a Vö­rös Csillag Érdemrend kitün­tetést kapta Hegyes Ferenc salgótarjáni munkásőr, cso­portvezető. Balassagyarmaton délután a megemlékezés virágait helyez­ték el a BM Határőrség ke­rületparancsnokságának sze­mélyi állománya nevében, amelyen szovjet és csehszlo­vák vendégek is részt vettek. Elhelyezték a kegyelet virá­lés minden kérdésében kész tárgyalni. Nincs olyan fegy­verfajta. amelynek korlátozá­sával és betiltásával, a köl­csönösség, az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveinek szem előtt tartása alapján, országunk ne értene egyet. A Szovjetunió már jó ide­je hangoztatja, hogy tárgyalni kell az Európában levő köze­pes hatótávolságú nukleáris eszközök korlátozásáról, sőt csökkentéséről. Készen állunk a Szovjetunió nyugati részén levő közép-hatótávolságú, nukleáris rakéták számának csökkentésére, de csak azzal a feltétellel, ha a NATO is­mert döntésének megvalósítá­sát leveszik a napirendről. Következetes módon kinyil­vánítottuk és kinyilvánítjuk, hogy ellene vagyunk a kon­frontáció politikájának, hogy a nemzetközi feszültség eny­hülését és a különböző tár­sadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését kívánjuk.” Brezsnyev ezután a szovjet embereknek' az olasz nép iránti rokonszenváről nyi­latkozott, majd így folytatta üzenetét: ,.a Szovjetunió to­vábbra is mindazokkal együtt fog haladni, akik óhajtják a békét, a nemzetközi biztonsá­got és az együttműködést. Si­biztonságáért. A fegyveres szolgálatot teljesítők felada­tai tehát nem lesznek kiseb­bek a jövőben sem. A béke eddig sem volt sem ajándék, sem a véletlen mű­ve. A Szovjetunió és a szocia­lista népek, a haladásért küz­dő erők több mint három és fél évtizedes harcának kö­szönhető, hogy ma békében élhetünk. Mi tudjuk, milyen nagy erőfeszítések és áldoza­tok árán teremtettük meg a feltételeit. Éppen ezért nem engedhet­jük meg sem ma, sem a jö­vőben, hogy a nemzetközi monopóltőke kalandorai a fegyverkezési hajsza további erőltetésével, a katonai erő­viszonyok megváltoztatásával veszélybe sodorják vívmá­nyainkat, a népek békéjét, az emberiség jövőjét. A mi pártunk, kormányunk politikája e kérdésben na­gyon is egyértelmű. Békét, a tömegpusztító fegyverektől mentes világot akarunk. Ezért törekszünk a bizalom erősíté­sére. az enyhülés eredménye­inek megvédésére, a fegy­verzetek csökkentésére, a leszerelésre. Ezért szilárdít­juk tovább együttműködésün­ket a testvéri szocialista or­szágokkal, a Szovjetunióval, összefogásunkat valamennyi antiimpeHalista erővel, a nemzetközi forradalmi mun­kásmozgalommal. Ezért erő­sítjük tovább szövetségi rend­szerünket, s vállalunk aktív szerepet a Varsói Szerződés szervezetében. gait az emlékmű talapzatára a fegyveres erők képviselői, a városi pártbizottság és a ta­nács vezetői. Délután a kerü­let laktanyájában szerveztek megemlékezést, ahol Géczi Imre, a városi pátbizottság tagja, a Magyar Kábel Mü­vek balassagyarmati gyára igazgatója méltatta az ünnep jelentőségét, s köszöntötte a fegyveres testület tagjait a vá­rosi pártbizottság, a tanács, a társadalmi és tömegszerveze­tek nevében. Ezen az ünnepsé­gen negyven főt részesítettek elismerésben és kitüntetésben. Részt vettek az ünnepségen a határőrséggel szocialista szer­ződésben levő vállalatok és a határőrközségek képviselői. kert kívánok a perugia—assi­si békemenet részvevőinek, egész mozgalmuknak” — fe­jeződik be Leonyid Brezs­nyev üzenete. A perugia—assisi békeme­net vasárnap reggel 9-kor in­dult az umbriai gyülekezési pontról a 25 kilométerre le­vő Assisibe. A nagy jelentő­ségű békedemonstráción a demokratikus pártok magas rangú vezetőikkel képvisel­tették magukat. Az OKP kül­döttségének élén Giancarlo Pajetta, az OKP vezetőségé­nek tagja állt, a szakszerve­zetek küldöttségét Luicano Lama, a CGIL főtitkára ve­zette. Részt vettek a békemenet­ben az olasz nagyvárosok pol­gármesterei is. Többen érkeztek külföldről is: a Russell-alapítvány, a Holland Egyházak Tanácsa, az angol, a francia, a görög, és más békeharcosok képvi­seletében. Üzenetet küldött a felvonu­lás részvevőihez Olof Palme, Willy Brandt, Jasszer Ara­fat és még mások. A pereguia—assisi béke­menet az idén jubileumi de­monstráció is egyben: húsz évvel ezelőtt szervezték meg először. „Ezek azok az országok, amelyek Izrael ellen akartak szent háborút indítani. Ehe­lyett most egymás ellen vívják a szent háborút, a dzsihadot”. Nem más, mint Begin izraeli miniszterelnök tette ezt a kár­örvendő kijelentést egy évvel ezelőtt, az iraki—iráni háború kezdetén. Nem kétséges, hogy Izrael igyekezett maximális hasznot húzni a két mohame­dán ország konfliktusából. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az izraeli légierő ez év júniusában vakmerőén le­bombázta az iráni frontra fi­gyelő Irak befejezés előtt álló nukleáris központját. Ugyanez az Izrael veszedelmes konflik­tushelyzetet provokált Szíriá­val a libanoni Bekaa-völgyben, majd példátlan terrortámadá­sokat hajtott végre Bejrút pol­gári lakónegyedei és több dél­libanoni település, palesztin menekülttábor ellen. MEGOSZTOTT ARAB VILÁG Túlzás nélkül állítható, hogy Begin nemcsak Washingtontól kapott szabad kezet az agresz- szió eszkalációjához, hanem áttételesen attól az arab világ­tól is, amelyet minden koráb­binál megosztottabbá tett az iraki—iráni konfliktus. Jel­lemző, hogy Irak megszakította diplomáciai kapcsolatait az antiimperialista, Amerika-el- lenes iráni forradalommal ro­konszenvező Szíriával és Lí­biával, miközben szoros együtt­működést alakított ki olyan re­akciós, Amerika-barát álla­mokkal, mint Jordánia és Sza- úd-Arábiai. Jordánia az után­pótlást biztosító hátország, Sza- úd-Arábia a pénzügyi támoga­tó szerepét vállalta a háború­ban. Jasszer Arafat, a Palesztinad Felszabadítási Szervezet elnö­ke a palesztin ellenállási moz­galmat nevezte a konfliktus legfőbb vesztesének. Joggal, hiszen az új iráni rendszer el­ső döntései közé tartozott Iz­rael teherání követségének be­zárása, a PFSZ irodájának megnyitása, de később — rész­ben a háború, részben az el­mélyülő belső válság miatt — Teherán nem volt, s ma sem képes kellő támogatást nyúj­tani a Camp David-i alku el­len, az önrendelkezési jogáért küzdő palesztin népnek. Ma­gától értetődik, hogy a hábo­rúzó Irak erejéből sem futja mások segítésére, inkább saját pozícióinak erősítéséhez igyek­szik megnyerni az arab test­vérek támogatását. AMERIKAI ELŐRETÖRÉS A Perzsa-öböl peremvidé­kén, a világ leggazdagabb olaj­mezőinek tőszomszédságában kirobbant háború az olajpiaco­kon is érthető nyugtalanságot keltett. A kezdeti aggodalom azonban túlzottnak bizonyult. Mert igaz ugyan, hogy Irak és Irán termelése, kivitel? drasztikusan visszaesett, de £.' kiesést gyorsan pótolták az öböl menti államok, s a háború első évfordulójára olyan fokú telítettség alakult ki a világ­piacon, hogy több olajexportőr a termelés csökkentésére kény­szerült. Az olajutak veszélyezte­tettsége mégis jó ürügyet kí­nált az Egyesült Államoknak és NATO-szövetségeseinek ar­- ---------------------------------------- ■ n épségén Lévárdi István al­ezredes, parancsnokhelyettes méltatta az évfordulót. Hu­szonhét főt részesítettek elis­merésben, kitüntetésben, di­cséretben és jutalomban. Részt vett az ünnepségen Her- czeg István, a salgótarjáni vá­rosi pártbizottság titkára. A munkásőrség megyei pa­rancsnokságának megemléke­zésén jelen volt Skoda Ferenc, a megyei pártbizottság titká­ra. Bállá Géza szakcsoport- vezető méltatta az ünnep je­lentőségét, majd parancsok ismertetése után negyvenötén részesültek különböző kitünte­tésben. Köszöntötték a mun­kásőröket a Petőfi iskola út­törői. A megyei rendőr-főka­pitányság tegnap délutáni ün­nepségén huszonöt polgári sze­mély kapta meg a Kiváló tár­sadalmi munkáért érmet, harmincnégyen a belügy­miniszter’ elismerését vehették át, két belügyi dolgozónak pedig az ipari miniszter Kivá- kitüntetését ad­ra, hogy fokozzák katonai je­lenlétüket a térségben. Az ira­ki—iráni konfliktus elhúzódása sajnálatosan azt az amerikai érvelést támasztja alá, hogy nem az izraeli agresszió, ha­nem az állítólagos szovjet ex­panzió a fő veszély (a Közel- Kelet, a Perzsa-öböl térségé­ben, hiszen a háborúval páro­suló iráni belpolitikai válság — úgymond — a kommunista hatalomátvétel, egy szovjet­barát iráni rezsim szálláscsi- nálója. Az iráni forradalom hatásától rettegő reakciós rendszerek — Oman, Szaúd- Arábia — hajlanak a washing­toni tézis elfogadására, s Ira- kot támogatva nemcsak a kö­telező arab szolidaritást tart­ják szem előtt, hanem elsősor­ban a Khomeini-láz tovább­terjedésének szeretnék elejét venni. Ugyanakkor megköny- nyebbüléssel nyugtázzák, hogy az öböl legerősebb katonai ha­talmává előlépett Irak ambí­cióit is mérsékelték a háború politikai, katonai, gazdasági ki­hatásai. A háború közel-keleti, nem­zetközi veszélyeit felmérő té­nyezők — az ENSZ, a PFSZ, az el nem kötelezett országok, az iszlám konferencia — kezdettől fogva intenzív erőfeszítéseket tettek az iraki—iráni konflik­tus tárgyalásos rendezésére. Bár a közvetítést egyik oldalon sem utasították el, az egymást követő kísérletek nem vezettek eredményre. A HARC FOLYTATÓDIK A két ország álláspontja lé­nyegében változatlan. Irán mindaddig nem hajlandó elfo­gadni a tűzszünetet, illetve tár­gyalásokat kezdeni Irakkal, amíg Bagdad nem vonja ki erőit az elfoglalt iráni terüle­tekről. Ezzel szemben Irak hal­lani sem akar a csapatkivonás­ról mindaddig, amíg Irán nem fogadja el az iraki követelése­ket, így nem egyezik bele abba, hogy az öbölbe torkolló Satt El-Arab víziút mindkét partja Irak fennhatósága alá kerül­jön. Mint emlékezetes, a háború kirobbanásakor Irak egyolda­lúan érvénytelenítette az 1975 márciusában aláírt algíri meg­állapodást, amely a Satt El- Arab felező vonalában rögzí­tette a két ország határvonalát. Irán ennek fejében megvonta a támogatást a bagdadi kormány­nyal háborúskodó kurd felke­lőktől. További iraki követelés: helyezzék ismét arab fennható­ság alá az Irán által 1971-ben elfoglalt három szigetet, az Abu Muszát, valamint a Kis és a Nagy Tumbót, s az iráni kormány adjon önkormányza­ti jogot az arab, a kurd és a beludzs kisebbségnek. Irak 1980. szeptember 4-től számít­ja a háború kezdetét, de a ki­sebb határvillongások Csak szeptember 22-én, az iraki in­vázióval öltöttek háborús mé­reteket. A frontvonal hossza ötszáz kilométer, mélysége 8— 32 kilométer. Irak néhány nap leforgása alatt elfoglalta a vi­tatott területeket, de a súlyos áldozatokkal járó katonai si­kereket azóta sem volt képes politikai győzelemmé változtat­ni. Az iraki vezetés magabizto­san emlékezett meg az első év­fordulóról. Taha Jasszin Ra­madan miniszterelnök-helyet­tes azt állította, hogy Irakot nem gyengítette meg a háború, noha napi 3,5 millióról egymil­lió hordóra esett vissza a kő­olajtermelés. Ezzel szemben — fűzte hozzá — minden további nap súlyosbítja Irán gazdasági és nemzetközi helyzetét, mé­lyíti a belpolitikai válságot, nö­veli a sok nemzetiségű állam széthullásának veszélyét. Ami az iráni rendszert illeti, a so­rozatos bombamerényietek, belpolitikai megrázkódtatások ellenére is tartja magát. A há­ború tehát folytatódik. Az ira­ki—iráni veszteséglisták ár­nyékában mindinkább konkrét formát ölt a hegemóniára törő Egyesült Államok katonai je­lenléte a térségben, ám erről a marakodó két ország nem akar tudomást venni. (MTI) Losonczi Pál beszéde Mefemiékcxések a Koszorúzás Balassagyarmaton — Kitüntetések 2 NÖGRÁD - 1981. szeptember 29., ke<jd A mi pártunk, kormányunk — éppen a világhelyzet ala­kulását figyelembe véve — a XII. kongresszus útmutatásai alapján minden szükséges in­tézkedést megtesz azért, hogy néphadseregünk, határőrsé­günk, rendőrségünk és mun­kásőrségünk helytállásának, erősödésének minden feltéte­lét biztosítsa. Meggyőződésünk, hogy a fegyveres erők mipden tagja a jövőben is szorgalommal, felelősségtudattal teljesíti a haza iránti kötelességét. E gondolatok jegyében szívből gratulálok vala­mennyi előléptetett és kitün­tetett elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa és a Minisztertanács ne­vében. őszintén kívánom mind­nyájuknak — az önök sze­mélyében a fegyveres erők és testületek minden tagjának —, hogy jó erőben és egész­ségben felelhessenek meg fe­lelősségteljes hivatásuknak, s érjenek el újabb kiemelke­dő eredményeket a szocialista haza védelmének, a dolgozó nép közös ügyének szolgála­tában. Ezt követően Losonczi Pál tábornoki kinevezéseket és kitüntetéseket adott át. Az ünnepség az Internacio- nálé hangjaival ért véget. Az előléptetett és kineve­zett tábornokok, s a kitünte­tettek tiszteletére fogadást adtak a Parlament vadászter­mében. megyében Salgótarjánban a kora dél­utáni órákban a megyei taná­cson folytatódott a fegyveres erők napi ünnepségsorozat- A megyei tanács dísztermében a megyei polgári védelmi pa­rancsnokság rendezett ünnepi állománygyűlést, amelyen részt vett dr. Kovács József, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője. Ünnepi megem­lékezést Batta István, a me­gyei tanács apparátusi párt- bizottságának titkára mondott. Kitüntetések és elismerések átadására is sor került. A Magyar Honvédelmi Szö­vetség székházában Szederje- si Barnabás erplékezett az év­fordulóra, délután ugyanitt a társadalmi aktívák kitüntetése A szerepelt a programban- megyei hadkiegészítő és terű- ló munkáért letvédelmi parancsnokság ün- ták át. Böcz Sándor Tiltakozás az anarchia ellen Lengyel hadviseltek határozaia Varsóban kétnapos tanács­kozást tartottak a hadviseltek szövetsége vajdasági vezetősé­geinek képviselői. A Tadeusz Tuczapski tábornok, nemzet- védelmi miniszterhelyettes részvételével megtartott ta­nácskozás résztvevői határoza­tot fogadtak el, amely a töb­bi között leszögezi: — A 38 évvel ezelőtt len­gyel földön közösen vívott ütközetekben született fegy­verbarátságra, a Vörös Hadse­reg felszabadító küldetésére emlékezve, mély hálával gon­dolva az országunk határainak és az azokhoz nyújtott garan­ciáknak a kérdésében elfog­lalt szovjet álláspontra, vala­mint a jelenlegi válságos idő­szakban országunknak nyúj­tott sokoldalú segítségre, mélységes felháborodásunkat fejezzük ki a Szovjetunió el­leni támadások miatt. A ha­tározat felszólítja a szövetség tagjait, valamennyi igaz ha­zafit, hogy eltökélten szegül­jenek szembe az ellenséges erőkkel, amelyek a lengyel ál­lam, a lengyel nép létfontos­ságú érdekeivel ellentétes po­litikájuk megvalósítására akarják felhasználni a dolgo­zókat. — Határozott nemmel vála­szolunk a legfelsőbb alkotmá­nyos szervek bojkottálására irányuló kísérletekre, az anarchia és a zűrzavar szítá­sára a nép körében. — A társadalmi konfliktusok békés rendezéséért szállunk síkra, ugyanakkor kijelentjük: úgy fogjuk védelmezni a szór cializmust, ahogyan Lengyel- ország függetlenségéért har­coltunk a hitleri megszállók­kal vívott háború és a népi hatalom megszületésének évei­ben — szögezi le végezetül a hadviseltek határozata. (MTI) Salvador / Maradnak a tanácsadók Az amerikai katonai ta­nácsadók „belátható ideig” Salvadorban maradnak, mi­vel a junta továbbra is harc­ban áll a baloldali gerillák­kal — jelentette ki az ame­rikai hadügyminisztérium szó­vivő *e, Jerry Grohowski al­ezredes. A szóvivő állítása szerint jelenleg már csak 31 ameri­kai „szakértő” tartózkodik a közép-amerikai országban a korábbi 56-tal szemben, aki­ket Reagan elnök küldött márciusban, hogy „gátat ves­sen a kommunista támadás­nak”. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents