Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)
1981-09-27 / 227. szám
Balia Demeter Schaár Erzsébet szobrász A művészetben a •,mozgás” legfőbb modellje a körülöttünk feszülő univerzum. A mindenség kölcsönösen távolodó galaktikáival: maga a mozgás, — míg a mindenség látványa: maga a mozdulatlanság. A művészetben a „mozdulatlan mozgás” nélkül talán nincs is érvényes alkotás. Bállá Demeter Schaár Erzsébetről készült képén kiválóan érzékelhetjük, hogy a művészi realitásban mennyire egy, mennyire azonos a két elem, mintha tiszta ellentétük lenne a rejtőzködő valóság egyePék dűl lehetséges anyanyelve. Schaár Erzsébet szobornyugalma, s a fénykép felső sarkában látható szobor szinte minden porcikájában hunyorgó nyugtalansága szembeszökő. Ugyanakkor a látvány felszíne alatt a feszültség tüstént irányt és helyet is cserél, méghozzá örökösen és ki* fogyhatatlanul, akár egy láthatatlan mérleg két nyelve, mintha egyedül a kibékíthetetlen ellentmondásban létezne egység és egyensúly. Alkotót és alkotását úgy őrzi e fénykép, hogy szinte látjuk és érezzük amint a készülő és kész szobrok magát az alkotójukat mintázzákMinél tudatosabb egy művész, annál inkább kegyeli őt a véletlen kegyelme, mely persze mindig ingyenes. Balia művei közül azért emeltem ki a Schaár-fotót. mert meggyőződésem, hogy ez a legingyenesebb képe, s így erényeit is ez az állandó érté' keknek kijáró kegyelem érvényesíti a leginkább. P. J. Hanyag felnőttek, kóbor kutyák és a szél Adalékok a környezetkultúrához Féltjük világunkat az el- szürküléstől, a sátortetős és kockaházak egyhangúságától. Járdáért „harcolnak” sok helyen, hogy a családi otthonba (az én házam az én váram) ne vigyék be a port, sarat Ki ne venné természetesnek (ha csak nem szenved kétoldali lustaságban, vagy nem ellensége önmagának), hogy a lakásban nem az asztal alá szórja a csokoládé sztaniolját, a parízer zörgős, zsíros papírját, a főtt tojás héját, a leszemezgetett szőlőgerezdet, nem az ágy alá gurítja a kiürült sörösüveget, nem a perzsaszőnyegbe tapossa a csikket nem vési tele az asztallapokat. széktámlákat átnyilazott szívekkel??™ „CSAK ÜGY, MINT OTTHON!” A fenti mottót választotta veszprémi környezetvédelmi propagandaakciójának tervéhez a MAHIR. Szellemes ötlet kár, hogy a valóságban még távol vagyunk ettől!... Mondják, szokás dolga, ki mennyire törődik közvetlen és tágabb környezetével. Am tudjuk azt is, a szokások neveléssel formálhatók. A nevelésben meg fontos tényező a példamutatás és a következetes követelés. — Augusztusban a tanács vb-ülésen tárgyalta a község rendjét, tisztaságát. Sok helyen rendetlenek, piszkosak az utcák, gondot okoznak az illegális szemétlerakóhelyek — van munka bőven Jobbágyiban a környezet védelmében — mondja Pálmai Béla iskola- igazgató. — Ügy érzem, az intézményünknek kötelessége részt vállalni ebből. Működik ugyan egy védnökségi rendszer — a játszóudvar, az iskola környéke rendjéért, a községben eltemetett nevezetes személyiségek sírjának gondozásáért felelősek felváltva a rajok — de ennél többet lehetne, kellene tenni. Ami mindenképpen nyugtalanító: a község tisztasága ellen vétők között sok az iskolás!. — Nem azért mondom, hogy felmentsem a gyerekeinket, de a faluban száz métereket mehet valaki, míg szeméttartóra tálál — az ÁFÉSZ felszerelhetett volna néhány ponton tárolókat. Nyáron ezernyi jégkrémpapír kerül a járdára, árokba. A központi részen csak az ön- kiszolgáló előtt van szeméttartó. A szemetelésben a felnőttek gyakran mutatnak rossz példát — hanyagul szélnek eresztik például a kenyérhez adott papírokat, a kiürült cigarettásdobozokat; — fűzi hozzá Nógrádi Andor- né csapatvezető. TÁJKÉP — CSATA UTÁN?™ Szó esik a „gócokról”, sok szomorú példát sorolnak fel. Budapest környéki szeméttelephez hasonlít már a gyerekek egykori kedvelt kirándulóhelye a Békás-tó, ugyanígy a sóderbánya. A lakótelep nyitott beton szeméttárolói a bennük kotorászó guberálók, a sok kóbor kutya és a szél közös hatására körítve vannak hulladékkal. Mit tudnak tenni ez ellen az iskolában? Tervek már vannak, el is indult a komolyabb munka. Kirándulásokon eddig is csak akkor „szedték a sátorfájukat”, ha tiszta lett a terep az uzsonna után. Nemrég környezet- védelmi napot tartottak. Készítenek szurkálóbotokat, ezekkel időközönként be akarják járni a falut és „takarítani” fognak. Be fognak kapcsolódni az illegális szemét- lerakók felszámolásába — figyelik újra „feltöltik-e” és igyekeznek felderíteni a szemétfertőzési gócokat. Utolsóként említem — mert természetesnek tűnik: a gyerekeket a tisztaság védésére, a környezet kultúrája iránti igényességre nevelni az iskola körüli kisebb-nagyobb feladatokkal is. ÖVNI AZ ÉRTÉKEKET Szurdokpüspökin átutazva feltűnik: nemcsak a kerítések túloldalán, a ház előtti járdaszegélyen is sok a virág. Fent Lajosné iskolaigazgató úgy látja: ahogy igényesebbek lettek az emberek a lakáskultúrában, többségében lakják már a korábbi tisztaszobákat, vetélkednek szinte, kinek szebb a kertje, gondo- zottabb a házának környéke. Az iskola tíz éve épült, azóta folyamatosan parkosítottak, már nagyon szépek a fenyők.' a bokrok. A kerítést a szülök és a tanárok együtt csinálták meg. — Milyen feladatokat kapnak a gyerekek a környezet- védelemben? — Pedagógusok Irányításával az iskolások végzik zömmel a fásítási akciókat. Az ilyen jellegű dolgok mo3t kötelezőek, a közösséggel együtt csinálniuk kell — reméljük, később, felnőttként önként is vállalkoznak rá. Ehhez az is kell, hogy a meglevő értékeink védelme magától értődőbb legyen. Mire is gondolok? Néha még az iskolákért cserjéit is letördelik, a kiültetett kis fákra nem vigyáznak eléggé. Szóba kerülnek itt is a kirándulások. hiszen gyakoriak a túrák a környező szép helyekre. Egy mondat megüti a fülemet: „A kicsik egymást figyelmeztetik a szemét ösz- szeszedésére, a nagyobbaknak sokszor nekünk kell szólni...” Érdemes erre figyelni: a gyerekek ösztönös szépérzékét, rendteremtő kedvét továbbfejlesztve erősíthetjük a szű- kebb és tágabb környezetért érzett felelősséget. És példa- mutatással! G. Kiss Magdolna Szabad időről — munkaidőben A művelődés előszobája Hat Kérdés Kicsiny Miklóshoz, a megyei művelődési központ igazgatóiéhoz Akik július 18-án reggel áthaladtak a Tanácsköztársaság téren, szokatlan dolgot tapasztaltak. A József Attila Megyei Művelődési Központ tágas, és eleddig csekély forgalmú előterébe paravánokat, székeket, asztalokat helyeztek el szorgos kezek. Pontban tíz órakor hangulatos zeneszámok rezegtették meg az álmos levegőt. „Bizonyára valami rendezvény lesz” — vélekedtek a járókelők, ám néhány nap múltán már fiatalok tucatjai telepedtek le a hangszórók tövében. Nemcsak zenét hallgatni jöttek, de játszani, olvasni, beszélgetni is. Egy csapásra megélénkült a tér, forgalma napról napra nőtt. A „szabadidős-központ” mágnesként vonzotta az éppen ráérőket. Amikor augusztus közepén, a szabadtéri szoborkiállítás miatt a szabadidős-központot az intézmény épületébe, a ruhatári szintre telepítették át, a népművelők némi izgalommal figyelték, hogy a vastag üvegajtó nem készteti-e megtorpanásra az addigra kialakult „törzsközönséget”. Átmeneti létszámcsökkenés után —, melyhez a tanévkezdés is hozzájárult — délutánonként ismét nagy számban vették birtokukba a szabadidős-központot a városlakók. Immár kétségtelenül igazolva a kezdeményezés sikerét. Kicsiny Miklóst, a megyei művelődési központ igazgatóját a siker kulisszatitkairól kérdeztük. 1. KÉRDÉS: A szabadidősközpont napok alatt népszerű lett. Júliusi-augusztusi napokon átlagosan százötven- kétszáz látogatója volt, de hét végeken olykor félezren is megfordultak az intézmény előterében. Milyen anyagi és személyi feltételeket kellett biztosítani a szabadidős-program beindításához? VÁLASZ: A térelemekkel különböző sávokat alakítottunk ki. Egy „játszósávot”, ahol társasjátékok (logikai, ügyességi játékok, sakkok, asztali föd, stb.) állnak rendelkezésre. Itt kapott helyet három közkedvelt tv-játék is. Az úgynevezett „kommunikációs sáv” kötetlen és irányított beszélgetésekre, közös foglalkozásokra adott lehetőséget. Emlékeztetőül; volt pantomimbemutató, rajzverseny, jazzkoncert, gyöngyfűzés stb. Végül a „passzív sáv** televíziónézést, folyóiratolvasást, lemezhallgatást tett lehetővé. Itt szeretném megjegyezni, hogy ez sem volt teljesen „passzív”, mert például a zenei anyagot egy idő után a látogatók hozták otthonról. Emellett film- és diavetítéseket, kiállításokat rendeztünk. Volt büfénk, ahol üdítő italt, édességet árusítottunk. Azért a múlt idő, mert jelenleg a ruhatári szinten a „sávokat” nem tudtuk elkülöníteni, és néhány szolgáltatásról le kellett mondanunk. De ezt csak átmeneti megoldásnak tekintjük. A szabadidős-központ novembertől a Képcsarnok volt salgótarjáni üzletének helyére, a kialakítandó ifjúsági klubba kerül. A színházi évad és más rendezvények ugyanis zavarnák folyamatos működését. Mindez tulajdonképpen minimális anyagi megterhelést jelentett, hiszen eszközeink megvoltak. Beüzémelteté- sük, illetve az előtérbe a kiás bepakolás csak a technikai apparátusunkra rótt pluszfeladatokat, de egy hónap múltán a technikai ügyeletet is tartalmi munkatársunk látta eL 2. KÉRDÉS: A salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központot 1966-ban adták át rendeltetésének. Sokak szerint a szabadidősprogram az első igazán forradalmi vívmány az intézmény tevékenységében. Ha beindítása nem jelentett különösebb nehézséget, akkor miért kellett vele másfél évtizedet várni? VÁLASZ: Nemhogy másfél évtizede, de még tavaly sem lehetett volna megcsinálni. A művelődési tevékenység eredményességét egészen a legutóbbi időkig — miként a gazdaságban — meny- nyiségi mutatók alapján ítélték meg. Tehát: hány kiscsoportot működtet, hány rendezvényt tart évente az intézmény, ' és persze, főként, hogy ezeket hányán látogatják. Amikor létrehoztuk a szabadidős-központot, alapvetően szakítottunk ezzel a szemlélettel. Itt nincs tagsági könyv, nem keU jegyet váltani, nincsenek mérőpontjaink. A megyei művelődési központ 1978-ban kapcsolódott be a Népművelési Intézet „nyitott ház” kísérletébe. Az Arany János utcában ennek jegyében hoztunk létre egy lakóklubot, mely azóta is sikeresen működik. A ,.nyitott ház” kísérletnek azonban van egy nagy hibája. Hogy tudniillik felkelti az igényeket, de nem mindenütt képes kielégíteni azokat. Márpedig nekünk folyamatokban kell gondolkodnunk. És itt lép be az ismert építészeti probléma! Elvileg a korábbi években is létrehozhattuk volna a szabadidős-programokat, de csakis nyaranta és csakis az előtérben. Az első tanulság, amit levontunk a szabadidős-program sikeréből, hogy nem szabad abbahagyni! . . . 3. KÉRDÉS: Apropó, „nyitott ház”. Szó, mi szó, a megyeszékhely lakosai korábban nem érzékelték ezt a nyitottságot. Ha valaki belépett az intézménybe, a portás mellének szegezte a kérdést: kit keres? Tulajdonképpen igaza volt, mert „mit” nemigen lehetett keresni az épüÁz ember és zenéje Yehudi Menuhin az egyik legnagyobb élő hegedűművész. Néhány évvel ezelőtt különös vállalkozásba kezdett a kanadai televízió segítségével. Nyolcrészes filmsorozatot készített az Ember, az emberiség zenéjéről. Yehudi Menuhin ebben a munkában mint író és narrátor vállalt tevékeny szerepet A film társszerzője Curtis Davis. a kanadai televízió munkatársa, zeneszerző és zenetudós. AZ EMBER ZENÉJE nem zenetörténeti sorozat, az epizódok mégis időrendi sorrendben követik egymást. Nyolcszor egy órában azonban nem lehet belesűríteni a zene fejlődésének állomásait Jól tudják ezt a film készítői is, s ezért azt az utat választották, hogy Menuhin szemével látassák a zenei világot, az ő ítéletei vezessenek bennünket zeneszerzőtől zeneszerzőig. NÓGRAD i- 1981. szeptembei 27., vasárnap 1 I Az alkotók a világ legkülönbözőbb tájaira látogattak el, hogy zenei múltunk tárgyi emlékeit felkutassák. Láthatók majd a nemrégen felfedezett szibériai mammutcson- tok, amin a rovátkák talán a rezonálő pontokat jelentik. Ha a tudósok igazolják ezt a feltételezést, akkor a világ legrégibb zenekarát ismerhetjük meg a filmen. Bepillanthatunk az afrikai hangszerkészítés titkaiba. Nyomon követhetjük a primitív húros hangszer fejlődését addig a pontig, amikor Stradivári és Guarneri megalkotják máig is utolérhetetlen hegedűiket. A kottaírás, majd a nyomtatás forradalmi jelentőségű a zene történetében. A filmen találkozhatunk az első „kottaírások” egyikével a delphoi romokon. Nyomon követhetjük az európai • zene fejlődését az egy- szólamú gregoriántól Schönberg szeriális zenéjéig. A sorozat képernyőn való jelentkezésével egyidőben könyvalakban is megjelenik a Zeneműkiadónál. BERLINI GÖLYAFIÓKÁK A nyaralók, kiránduló, turisták ezrei között különleges vendégek is élvezték az NDK vendégszeretetét az idei nyáron : a falusi háztetőkhöz szokott gólyapárok közül három — Berlinben töltötte a nyarat. A hellersdorfi, a malcho- wi és a falkenbergi elővárosok egy-egy kéményen telepedtek meg, s családot alapítottak. A négy berlini születésű fióka jó egészségnek örvend, s szüleivel elindulhat vándordíjára. ERFURTI RÓZSAÖZÖN Négyévenként rendezik meg az NDK-ban az erfurti rózsakiállítást Az idén 220 rózsafajtából összesen mintegy százezer tövet mutattak be a kiállítás rendezői. Gyönyörködhettek a látogatók az illatos tearózsahibridekben és a Floribunda-rózsákban. A honi nemesítők hét új fajtájával örvendeztették meg a rózsakedvelőket. A kiállítás rendezői jól érzékeltették azt a 150 éves fejlődést, amelynek során az egykori vadrózsa a mai tündöklő virágcsodákig eljutott. leiben. A spontán művelődésre, szórakozásra — a kiállítások kivételével — nemigen volt lehetőség. Mostanában viszont hallani olyan megjegyzéseket is, hogy a művelődési központ túllőt a célon, és nemhogy „nyitott”, de egyenesen „nyilvános” ház lett. Az ekként vélekedők arra céloznak, hogy úgymond „nemkívánatos egyének” törzshelyévé vált a szabadidős-központ. Mi erről a véleménye? VÁLASZ: Nincsenek „nem- kívánatos” egyének. Azt pedig éppenséggel eredménynek könyveljük el, hogy az ifjúságnak az a rétege is otthon érzi magát az intézményben, amely eddig céltalanul lődör- gött az utcán. Elvégre a szabadidős-központ több mint váróterem ... Mi nem mondhatunk le azokról a fiatalokról, akiktől mások inkább elfordulnak. Megkérdezzük őket — és anélkül, hogy hatósá- gosdit játszanánk — igyekszünk segíteni problémáikon. Egyébként a csövesek — nevezzük nevén őket — csupán kis hányadát teszik ki a szabadidős-központ „törzsközönségének”, és bár kezdetben magukkal hozták „nem kívánatos” szokásaikat, nem voltak problémáink velük. Ellenkezőleg. Az október 20-i ifjúsági napon készséggel segítségünkre voltak a játékok lebonyolításában. 4. KÉRDÉS: A szabadidősprogramok látogatói fiatalok. Eszerint az intézmény — ezzel a művelődési formával — csupán a fiatalok felé akar „nyitni”? VÁLASZ: Nemcsak fiatalok látogatják a szabadidősközpontot. Természetesen ők vannak többségben, de az arány tulajdonképpen más rendezvényeken, művelődési alkalmakon is hasonló. Sőt — néhány rendezvénytípustól eltekintve — a látogatottság még differenciáltabb: Ahová óvodásokat várunk, oda iskolásokat már hiába is hívnánk, ahol iskolások vannak többségben, onnét a munkás- fiatalok, a felnőtt ifjúság hiányzik. A szabadidős-központot óvodások és huszonévesek egyaránt látogatják. De vasárnaponként a legkisebbek szüleiket is elhozzák, és az idősebbek között is akadnak, akik szívesen beszélgetnek, játszanak a fiatalokkal. A gyermekzsivaj és a beatzene jóllehet sokakat távol tart. de ez a távolmaradás nem jelent egyszersmind ellenszenvet is. Nyugdíjasklubunk tagjai például kérték, hogy számukra is hozzunk létre hasonló — valamivel „csendesebb” — szabadidős-teret, ahol akár egész nap együtt lehetnének. 5. KÉRDÉS: A szabadidősprogramok alapvetően szórakozási igényeket elégítenek ki. A művelődéspolitikai irányelvek ennél magasabb célokat tűznek ki. Ebben a kötetlen, szabadidős-formában, hogyan . érvényesülhet ez a szándék? VÁLASZ: Nem céljaink változtak, csupán módszereink. Mi úgy mondjuk, hogy a szabadidős-központ a „művelődés előszobája” Itt semmi esetre sem akarunk „népművelni”! A szórakozás alapvető igény, s mi ezt szeretnénk színvonalasan kielégíteni, mégpedig úgy, hogy eközben ama „magvasabb” értékek elsajátítására is felkeltsük az igényt. 6. KÉRDÉS: A „művelődés előszobája” tehát egyszerre igénykielégítés és igényfelkeltés színtere. Hová nyílnak ajtók az előszobából? VÁLASZ: A megyei művelődési központban számos klub, szakkör működik. Rendszeresek a különböző művészeti rendezvények, rendezvénysorozatok. Feladatunk most valóban az, hogy az ezekhez vezető lépések megtételére késztessük azokat, akik ma még „csak” játszani, beszélgetni térnek be hozzánk. A szabadidős-központ ehhez megfelelő hangulati környezetet, inspirációt nyújt. De a „léptetés” módszereit a november 3-án nyíló ifjúsági klubban szeretnénk kidolgozni. Pintér Kár«l|r
