Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)
1981-09-24 / 224. szám
Közelkép az üzemi demokráciáról A TANÁCSKOZÁS már harminc perce tartott. Az utolsó sorban ülők feszengtek a számok hallatán. Néhányan kimentek a teremből, pedig ekkor az előadó már végére ért a felsorolásnak. Majd felemelte a hangját, s elmondott néhány unalomig ismételt fogalmat. Szólt a termelékenységről, a munka hatásfokának javításáról, meg az üzem- és munkaszervezésről. Az egyik munkás szívesen elmondta volna, hogy hetek óta csak kínlódik a gépével, műhelyükben az emberek gyakran dohognak az anyag- ellátás zavarai miatt. De attól tartott, hogy egy ilyen magvas előadás után esetleg megszólják a kicsinyes gondok felemlegetése miatt. így érezhették mások is, mert a termelési tanácskozáson mindössze egyetlen ember szólt hozzá. A fórum megrendezését viszont dokumentálni tudták. ezzel kötelezettségüknek eleget tettek. Néhány évvel ezelőtt alighanem sok üzemre illett Nóg- rádban az üzemi demokrácia fórumairól festett ilyen, és ehhez hasonló közelkép. De badarság lenne tagadni, hogy napjainkban nincs egyetlen gyár, intézmény, vagy szövetkezet. ahol a munkahelyi fórum vitái az érdektelenségbe fulladnak. Erre utalnak a népi ellenőrök vizsgálatai, akik a közelmúltban országszerte azt vizsgálták, hogy a munkahelyi demokrácia fórumai mennyiben felelnek meg a felsőszintű határozatok követelményeinek és mennyiben segítik társadalmi és gazdasági tennivalóink megvalósítását. A tapasztalatok összegzése még tart, ám egy-egy megyei vizsgálat megállapításai egyaránt jelzik az üzemi demokrácia intézményének eredményeit és fogyatékosságait. Példák persze, akadnak ilyenek is, meg olyanok is. Az azonban megállapítható, hogy az üzemek és intézmények a felettes szervek irányelvei alapján általában törekedtek az üzemi demokrácia fórumaira tartozó kérdések megfogalmazására, hatáskörének megállapítására, és ez már önmagában is előrelépést jelent. Javult a fórumokról készült jegyzőkönyvek, a dokumentáció színvonala is. Adminisztrálni tehát már tudunk. Korántsem .lehetünk azonban elégedettek, mert az üzemi demokráciát nem a papírok, hanem a tartalmi munka minősíti. Még annál a vállalatnál is. ahol a népi ellenőrök kérdéseire a megkérdezett munkásoknak csaknem a fele azt válaszolta, hogy nem ismeri az üzemi demokrácia fórumait, nincs tisztában azzal, milyen mértékben van joga beleszólni munkahelyi környezete formálásába. Az pedig még a jól működő fórumok esetén is gyakoribb, hogy a résztvevőket nem tájékoztatják arról, milyen kérdésekben várják véleményüket, miben számítanak javaslataikra a műhely- megbeszéléseken és termelési tanácskozásokon. Nem meglepő hát, ha sok véleménnyel, javaslattal leszünk szegényebbek azért, mert felkészületlenül sokan nem akarnak a kollektíva nyilvánossága elé állni. Nem emeli e fórumok rangját, hogy az egyik üzemben megkérdezett munkások egyötöde érzi csupán úgy, hogy felszólalására odafigyeltek, szavának volt eredménye. Mert még napjainkban is gyakran előfordul, hogy válaszra sem méltatják (néhol meg egyenesen okvetetlenke- dőnek tartják) az üzem, vagy a szövetkezet életén jobbítani szándékozó felszólalókat. Néhol még erre sem ügyelnek. Mint például abban - a vidéki gyáregységben, ahol a vezetők közötti torzsalkodás miatt a szükségesnél ritkábban jut idő a munkahelyi demokrácia fórumainak összehívására. Ha mégis, akkor a vállalat központjából érkező küldöttek olykor gúnyos megjegyzéssel elintézettnek vélik a válaszadást. A jogos igényekre és a javaslatokra pedig jószerivel már nem is figyelnek. így fordulhatott elő. hogy a gyáregység ötszáz dolgozója évek óta hiába panaszolja: a rossz munkakörülmények és az egyetértés hiánya miatt évek óta csak képességeinek töredékét képes kamatoztatni. Még az ötéves terv feladatainak megfogalmazásakor sem vették figyelembe a város munkásainak észrevételeit, javaslatait. Nem kétséges, hogy ilyen esetben az egyéni, a csoport és az össztársadalmi érdek egyaránt csorbát szenved. A követésre érdemes esetek száma pedig olykor lassabban szaporodik a kívánatosnál. De már ilyenekkel is lehet találkozni. Egyre több munkahelyi vezető igényli a beosztottak beleszólását. Mert rájöttek, hogy közös töprengéssel enyhítik a meglevő gondokat, elháríthatják a termelőmunka gátjait. És ezekben az üzemekben ki-ki részt vállal a . tennivalókból. Az egyik ipari szövetkezetben pedig a tagság „odáig merészkedett”, hogy a rosszul végzett munkára és a vezető magatartására hivatkozva nem szavazták meg munkahelyi felettesük prémiumát. Talán egyedi a példa, ám az eset mégis bizonyítja, hogy van, ahol komolyan veszik a munkahelyi demokráciát. Rájöttek, hogy a bírálattól nem dől össze a világ, csupán a kollektíva ősz- i tökéli jobb teljesítményre vezetőit. A PÉLDÁK tehát sokfélék. Van, ahol a javaslatok jelentős hányada valósággá válik, másutt meg az észrevételek tizedére sem kapnak választ a felszólalók. Pedig abban a munkahelyi vezetők is egyetértenek, hogy az üzemi demokrácia fórumai nem csupán a tájékoztatásra, a jogok és kötelességek összhangjának érvényesítésére alkalmasak, hanem hatással vannak a munkahelyi közérzetre is. Erről pedig tudjuk, hogy gyakran meghatározza az egyén munkakedvét és jelentős mértékben a munkateljesítményét is. Császár Nagy László Két asszony 4 a aermalizálésor végén A kovácsológyár süllyesz- tékes üzemében technológiai sorban állított gépek mintegy ingerelt kutya harapják a vörösen izzó vasat, s aztán a túloldalon a nagy vaskosárba legördül a szépen megformált gömbcsap, vagy a szabályos ívű csavarkulcs. Igaz, ez még a technológiai sor befejezetlen része, hiszen ezt követi a termék igényei szerint a sor- jázás, a normalizálás, vagy a nemesítés. Legfelül az üzem végében, a normalizálósor két végén, egy-egy asszony. Rövid kék köpenyben, kék-fehér pettyes fejkendőben. A családi tűzhely mellett sem lehetnének takarosabbak. A fiatalabbik, Szilágyi 36- zsefné a gyár felső végében levő Pintér-telepről, György Béláné pedig, aki már 30 esztendeje jár a kohászati üzemekbe, napról napra Somoskőújfaluból jár munkahelyére. Otthonosan mozognak. Látszik. hogy avatott szakemberei a normalizálásnak. Amikor munkájuk felől érdeklődöm, Szilágyi József né magabiztosan felel. — Ez a csehszlovák nor- malizálógép az anyag szerkezetét rendezi, a szemcsét finomítja. A gömbcsapok keménységét közel azonossá teszi, ezáltal további megmunkálásra is alkalmassá válnak. A normalizálósor elején egy tízkilónyi vastálcán kaBúcsú a bitumenül Az Artyemovszk mellett elhaladó új műúton a Donyec- medencében igyekvő gépkocsivezetők közül sokan nem is gyanítják, hogy a kerekek alatt levő aszfalt nem szokványos. Ennek az útnak a megépítésénél nem használtak bitument. A szovjet szakemberek ál- tai kidolgozott elegy, amely kőszéngyanta és hulladékanyagok keverékéből áll, sokkal olcsóbbnak és tartósabb- nak bizonyult. Egy kilométernyi ilyen út megépítésénél 2000 rubelt lehet megtakarítani, az anyagfelhasználás pedig körülbelül egyharmadával csökken. A melegkedvelő bitumennel ellentétben az új burkolatnak nem ártanak a fagyok, az útépítő munkálatok pedig télen is végezhetők. tonásan sorakoznak a gömbcsapok. S arra is pillanatok alatt választ kapok, hogy mi történik ezekkel a határozott ívű termékekkel, amelyek a járműprogram keretében a soproni AFIT-nál kerülnek továbbmegmunkálásra, hogy azután a modern és világhírű Ikarus kocsik alkatrészeivé váljanak. — Egy tárcára 54 darab gömbcsapot sorakoztatok fel egymás mellé, — mondja a kék köpenyes fiatalasszony. A normalizálósor kemencéje 4,5 méteres óránkénti sebességgel továbbítja a különböző hőfokon át a termékeket. Az első hőfok 660—700 fokig felmelegíti a gömbcsapokat, és az ötödik fokozatnál 900—920 fok meleggel fejezi be a hőértéket. Ezt követően három ventillátor hűti fokozatosan az anyagot, mire átér a túlsó oldalra. Ezután György Béláné veszi kezelésbe a normalizált termékeket. Elmondja, hogy egy műszakban 2700 darab gömbcsapot normalizálnak ketten. — Én már öreg bútordarab vagyok — mondja mosolyogva. — Harminc éve léptem át a gyár kapuját, és azóta itt is ragadtam. A legutóbbi három évben együtt dolgozunk Arankával — int át a fejével a túlsó oldalra. Kezdettől itt vagyok a kovácsológyárban. Megtanultam a sorjázást. Ügy gondolom, kevés olyan Zsigu- li-kocsi van, amelyikben ne lenne ott olyan kulcs, amelyiknek a sorj ázását én végeztem. Kezdetben, a régi üzemben egy nap alatt 1300 darabot sorjáztam. Azután korszerűsödött az üzem és tíz év múltán már naponta 3200 darabra nőtt a,,termelés. Ha jól számolom, az eltelt 12 év alatt mintegy 10 millió csavarkulcsot munkáltam meg. Ezek az asszonyok több olyan termék előállításában is részt vettek és részt vesznek, amelyik igényes nyugati cégek megrendelése alapján készül. S, ha becsukják maguk- mögött a gyárkaput, akkor élik a maguk nyugodt, kiegyensúlyozott családi életét. Általában 4200—4300 forintot tesznek a család asztalára. Aranka, aki mindössze három éve ismerkedett meg a jelenlegi munka technikájával, műszak után Jóska fiához és Zsuzsa lányához siet. Nemrégen ásta ki a kert végében a krumplit. Háromnégy zsáknyi termett. Nagy gonddal kell végeznie az otthoni munkát, hiszen Jóska fia orvosi vélemény szerint nem fogyaszthat tartósítóval készült ételeket. Irén néni pedig Somoskőújfalu felé veszi az útját. A minap íratta be a fiát a dolgozók iskolájába. Szeretne valami megfelelő munkahelyet keresni számára. S amikor az otthoni munkával végez, igyekszik a Somoskőújfalui utcában épülő új kétszobás lakásához, mert csak félig-meddig sikerült felépíteni. Egy szóval a közösségben és a magánéletben egyaránt élik a maguk szorgalmas, dolgos munkás életét. Orosz Béla A lovak szerelmese — Lép... léép.., jó! — vezényel Sipos László Sábának, a kezesbárány szelíd- ségű voldizslónak, miközben Liszkóczi Anett gyakorlatokat végez a paci hátán. Utána Barát Andrea, majd Molnár Évi váltja fel. Évi alapülésben ül a nyeregben. Hátra tett kezekkel, egyenes derékkal, „zászlót” csinál, feláll a ló hátán. — Vágta! Jármod! Ügetés! Jármod! — vezényel az edző és Sába engedelmeskedik. Laci bácsi az egyik kislány kezébe nyomja a hosszú futószárat, hogy rövid időre felfüggesz- sze az edzést. — Mit jelent a szó, hogy voldizsló? — Magyarul és sokkal egyszerűbben én a voldizslovat tornászlónak nevezem A gyerekek ezen szokják a ló közelségét, szeretik meg az állatot, s tanulják a lovaglás biztonságos alapülését. Tizenhat gyerekkel foglalkozom egy-egy edzésen, amely negyvenöt percig tart. Egy gyerek három percig gyakorol. Hatéves kislány is van a csapatban. A legügyesebbek közé tartozik. Azonnal megértem mire is gondolt az edző —, amikor arról beszélt. hogyan szokják a lovaspalánták a ló közelségét —, ha visz- szagondolok, miként kezdték az edzést Az egyik kislány lemosta, lecsutakolta Sábát, majd együttes erővel felszerszá- mozták, a ló hasa alá bújva megszenvedtek a hevederrel, de sikerült a nyerget is rátenniük. így felkészítve a lovat, vezethették ki az edzőpályára. — Hány évig tornásznak a gyerekek a gyerekek a lovon? — Hat-nyolc évig csak ismerkedhet, voldizsálhat egy gyerek, s csak azután kerül a lovasedzésekre Nem sok ez az idő csak úgy .tűnik. A lovagláshoz nemcsak jó technika, sok-sok gyakorlat, de erő is kell. A voldizscsapat jól együtt van. Fegyelemre, pontosságra szoknak a gyerekek. Szinte generációk kerültek ki innen Még szerelmek is szövődtek. .. — jegyzi meg Sipos László. — ön mikor került kajtcsolatba a lovakkal. a lósporttal? — A palotást termelőszövetkezetbe 1949-be jöttem dolgozni Borsodból. Azóta foglalkozom a lovakkal, de 1975- től, mióta a lovasszakosztályunk megalakult, itt a termelő- szövetkezetben különösen megszaporodtak a teendőim. A gyerekeket oktatom, a lovasedzéseket vezetem, s idomítom a lovainkat. Olyan ..mindenes” vagyok, aki a lovak körül tevékenykedik. — Ha választhatna: melyik munkát szereti a legjobban? — Mindent szeretek, ami a lóval kapcsolatos, de mégis a legfiatalabbakkal kedvelek leginkább foglalkozni. Ha csak egy kicsit is át tudok adni a lovak iránti szeretetemböl nekik, akkor már ’ nagyon boldognak érzem magam. — szgys — üsmezek Miere nssényböl Tizenegy esztendeje üzemel Herencsényben a cserhátso- rányi termelőszövetkezet fafeldolgozója, ahol főleg 1978-tól jelentős értéket állítanak elő. Ebben az esztendőben már 29 millió forintot érő' furnérárut készítenek, melyet nagy hazai bútorgyárak vásárolnak az üzemtől. A legkülönfélébbekből, tölgyből, bükkből, harsból, kőrisből, dióból, cseresznyéből és még számtalan vásárolt fából hántolják a rétegelt lemez alapanyagát. Ahogyan késsel az almát, gyümölcsöt hámozzuk, úgy vágják a farönkből a milliméternyi vastagságú furnérlemezt, melyet azután ollóznak, méretre vágnak, szárítanak. A szekrények, asztallapok felületének díszítésére használható termék gyártása során igen lényeges mozzanat a hántolt lemezek faerezet szerinti összeillesztése, melyet a herencsényi üzemben a legügyesebb asszonyok végednek. Munkájukhoz manapság már korszerű berendezéseket ig igénybe vesznek. — képek: kulcsár józsef —
