Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)
1981-09-23 / 223. szám
Gromiko felszólalása az ENSZ-ben A Szovjetunió békeszerető politikájához ' Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti: A szocializmus békeépítő szerepének aláhúzása és az Egyesült Államok új antiszo- cialista rágalomhadjáratának erélyes visszautasítása — ezek voltak Andrej Gromiko keddi New York-i beszédének fő motívumai. A szovjet külügyminiszter kedden délelőtt mintegy egyórás beszédet mondott az ENSZ-közgyűlés 36. ülésszakának általános vitájában. A Szovjetunió nemzetközi kérdésekben elfoglalt világos álláspontjának kifejtése révén a szovjet külügyminiszter beszéde mintegy ellentéte volt a világszervezetben egy nappal korábban elhangzott amerikai beszédnek. Míg Haig félreérthetetlenül értésre adta. hogy Washington az ENSZ-et legfeljebb olyan globális kérdések vitafórumának tekinti, mint például a fejlődő országok és az ipari országok közötti gazdasági együttműködés, Gromiko a nemzetközi helyzet számos időszerű kérdésének alapos elemzését adta, ideértve a fejlődő országok problémáit is. A közgyűlés üléstermében megjelent diplomaták, valamint külföldi államfők, kormányfők és külügyminiszterek megkülönböztetett érdeklődéssel hallgatták Gromikó- nak az új amerikai kormány politikájára vonatkozó szavait. Ismeretes, hogy szerdán, ugyancsak New Yorkban került sor az első találkozóra a két nagyhatalom külügyminiszterei között, s ez egyben az első kormányszintű kapcsolatfelvétel lesz a két or-' szág között a Reagan-kor- mányzat hatalomra jutása óta. Gromiko szavait megfigyelők annak leghatározottabb megerősítéseként értékelték, hogy a Szovjetunió semmilyen körülmények között nem hajlandó elfogadni a diktátum és a nyomásgyakorlás amerikai politikáját. Az amerikai kormányzat békeszólamaira utalva a Reagan-féle konfrontáció politikai részletes elemzését ezekkel a mondatokkal fejezte be: „néha olyasmit hallani, hogy Washington jelenlegi politikája nem zárja el a távlatokat a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlesztése elől. Ugyanezzel a lélekzetvé- tellel hadarják el azokat a követeléseket is, hogy országunknak meg kell változtatnia magatartását a nemzetközi ügyekben, hogy az megfeleljen az amerikai érdekeknek. Más szavakkal a Szovjetuniónak le kell mondania törvényes érdekeinek védelméről, saját külpolitikájáról”. A szovjet külügyminiszter ítélete az új amerikai külpolitikáról: „ilyen követeléseket támasztani komolytalan időtöltés. A Szovjetunió a jövőben is ragaszkodni fog a maga békeszerető lenini politikájához”. Az amerikai kormányzat elleni határozott bírálata ellenére a szovjet külügyminiszter arról biztosította a világszervezetet, hogy a Szovjetunió nem keresi a konfrontációt az Egyesült Államokkal, a nemzetközi problémák párbeszéd útján való megoldásának híve, normális üzleti kapcsolatok fenntartására törekszik Washingtonnal. Hazánkba érkezett hioamer El-Kadhafi ezredes (Folytatás az l. oldalról). Az ünnepélyes fogadtatás a katonai díszzászlóalj díszmenetével zárult Ezután a vendégek gépkocsiba szálltak, s a magyar vezetők társaságában szállásukra hajtattak. Délután az Országházban megkezdődtek a magyar—líbiai hivatalos tárgyalások. Kádár János vezette a magyar tárgyaló küldöttséget, amelynek tagja volt Losonczi Pál, Marjai József, Berecz János, Czinege Lajos, Váncsa Jenő, Veress Péter, Nagy János valamint Gál 'Bálint. Mo- amer El-Kddháfi vezetéséivel a líbiai tárgyaló delegáció tagja volt Abdul Aati Al- Obeidi, az általános népi bizottság külkapcsolatok népi irodája titkára, dr. Ali Ab- dussalam Al-Treiki, a külügyi kapcsolatok titkára, Mousa Abu Freiwa, az általános népi bizottság tervezésügyi titkára, Bashir Jouda, az általános népi bizottság mezőgazdasági és talajjavítási titkára, Ibrahim Bétád, a líbiai tájékoztatási hivatal titkára Abderra- zak Shnib, a külkapcsolatok népi irodája európai főosztályának vezetője és Mohamed Ali Zintani. A tárgyaláson Kádár János tájékoztatást adott hazánk társadalmi és gazdasági fejlődéséről, a szocializmus építésének tapasztalatairól, az MSZMP XII. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról, Kadhafi ezredes ismertette az 1969. szeptember 1-i forradalom óta elért sikereket, a líbiai nép gazdasági, kulturális, szociális felemelkedését szolgáló intézkedéseket és azokat a törekvéseket, amelyekkel a néptömegeket igyekeznek bevonni az állam ügyeinek irányításába. Áttekintették a nemzetközi helyzet főbb kérdéseit különös tekintettel a közel-keleti térség problémáira. Megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország kapcsolatai jól fejlődnek, s hapgsúlypz£ák ;.,további erőfe- szíteséRéV ‘ teszhgk azok bővítésért. Kifejeztek szándékukat a sokoldalú együttműködés fejlesztésére, különös tekintettel a gazdasági kapcsolatok erősítésére. ☆ Kádár János és Losonczi Pál díszvacsorát adott Mo- amer El-Kadhafi tiszteletére az Országház Vadász-termében. Részt vett a vacsorán Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Trautmann Rezső, Marjai József, Péter János, az országgyűlés alelnöke, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, az Elnöki Tanács, a kormány több tagja, a politikai élet több más vezető személyisége, valamint a magyar tárgyaló csoport tagjai. A vacsorán részt vettek Moamer El-Kadhafi kíséretében levő személyiségek is. (MTI) Bajbak ov Varsóban Szovjet kormányküldöttség érkezett kedden Varsóba, élén Nyikolaj Bajbakov miniszterelnök-helyettessel, az állami tervbizottság elnökével. A delegáció, amely a lengyel kormány meghívására tesz néhány napos munkalátogatást Varsóban, a szovjet—lengyel gazdasági együttműködés jövő évi és az azt követő fő irányairól tárgyal a vendéglátókkal. (MTI) NDK A tengerpart A Keleti-tenger partvédő berendezéseinek folyamatos építése 130 millió márka kiadást jelentett az elmúlt tíz évben az NDK-nak. A partvédő rendszer védőgátakból, strandokból, dűnékből, parti erdőkből, töltésekből áll. A tengervíz évente átlagosan 20—40 centiméternyi földet hord el a parti sávról. A A terror hullámai Libanonban r Libanon polgárai továbbra is a félelem légkörében élnek. Meg-megújuló fegyveres összecsapások, véres merényletek jelzik, hogy a feszültség hullámai ismét felfelé ívelnek a Közel-Kelet, s egyben a világpolitika állandó válsággócai közé tartozó országban. A Bejrút keleti és nyugati részeit elválasztó demarkációs vonal mentén mindennapossá vált a fegyverropogás. A sorrendben utolsó bomba a főváros nyugati részének egyik mozijában robbant, mérlege —, amerikai hírügynökségi megfogalmazás szerint — „csupán” négy halott. Napokkal korábban Szidonban a hazafias erők és a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet dél-libanoni főhadiszállásán robbant pokolgép, amely harminc emberéletet követelt. Libanon miniszterelnöke drámai hangú felhívással fordult a lakossághoz és a hivatalos szervekhez, összefogásra szólítva fel az esztelen merényletekkel szemben. Kik állnak a merényletek mögött, mi a céljuk, s mi az oka a pokolgépek időzítésének? A terrorakciókat egy eddig ismeretlen csoport vállalta magára. Helyi megfigyelők, s még inkább az érintettek, a palesztin mozgalom vezetői, Izraelt és libanoni ügynökeit gyanítják a gyilkos merényletek mögött. Nem alaptalanul. Érdemes emlékeztetni rá, hogy Libanon, s különösen az ország déli része több hónapja permanens izraeli légi- és tüzérségi támadásoknak van kitéve. A PFSZ megítélése szerint a Bejrút elleni júliusi bombázás, a dél-libanoni provokációk egy átfogó izraeli offenzíva előjelei, amelynek végső célja a palesztin mozgalom fizikai megsemmisítése lenne. A libanoni feszültség újbóli felizzását megfigyelők egyértelmű összefüggésbe hozzák Begin izraeli miniszterelnök közelmúltban tett washingtoni látogatásával. Jóllehet az amerikai propaganda nem kis erőfeszítést tesz annak elültetésére, hogy Washington és Tel Aviv álláspontja nem teljesen azonos a libanoni helyzet részletkérdéseinek megítélésében, a tárgyalások fő eredménye, a „stratégiai együttműködés” terve közvetve-közvetlenül bátorítást jelent Begin számára közel-keleti politikájához. Nem szorul bizonyításra az sem, hogy Washington hosszú távú közel-keleti stratégiája egy más ponton is teljes mértékben egybeesik az izraeli törekvésekkel: nevezetesen abban, hogy a Camp David-i különutas tárgyalások „sikerét” erősítheti a PFSZ szembefordítása a libanoni kormányzattal, illetve magának a palesztin mozgalomnak az esetleges megosztása. Mindamellett elgondolkodtató, hogy a „nemzetközi terrorizmust” bőszen támadó washingtoni adminisztráció feje az izraeli—amerikai tárgyalásokon egyetlen szóval sem ítélte el a bagdadi atomreaktor elleni Tel Aviv-i terrortámadást, és a Bejrut elleni véres bombázásokat. Épp így nem említette nyilvános állásfoglalásaiban a palesztin problémát, amelynek valódi megoldása nélkül a Közel-Kelet békéje elképzelhetetlen. Ez az amerikai magatartás a fedezete az izraeli kormány mind szélsőségesebbé váló politikájának. 2 NGGRÁD - 1981. szepiembei 23., szerda Negyven orvos tízezer lakosra Szergei Burenko, a Szovjetunió egészségügyi miniszterének nyiJatkozata — A Szovjetunióban jelenleg minden tízezer lakosra 37 orvos jut —, optimálisan 40— 41 kellene. Ezt a szintet várhatóan 1985-ben • közelítjük meg. A képzés az elkövetkezendő években lényegében változatlan szinten marad, nem növekszik az orvostanhallgatók száma. Ezen belül azonban nagyobb szerepet kap a gyermekgyógyászok, fogászok, gyógyszerészek képzése. Évente mintegy 30 ezer új szakember kezd dolgozni. Ez elegendő ahhoz, hogy megfelelő szinten ellássák az ország lakosságát, munkaerőt kapjanak az új gyógyító-megelőző intézmények és megoldódjanak olyan problémák, mint a területi elhelyezkedésben mutatkozó aránytalanságok. Közép-Ázsiában például még jóval kevesebb az orvos, mint más területen. A lakosság pedig itt igen gyorsan növekszik. — A Szovjetunióban mintegy hatmillió orvos és egészségügyi szakember dolgozik. Mégis mi az oka annak, hogy a káderellátottságnak ez a magas szintje sem elegendő? — Hogy megértsük miért olyan nagyok a szükségleteink, néhány számbeli példát mondanék. A szovjet orvosok naponta 14 ezer szülést vezetnek le, több mint negyvenezer különféle sebészeti műtétet hajtanak végre, a mentőszolgálathoz 210 ezer hívás érkezik, egyidőben 3,2 millió fekvő betegnek nyújtanak segítséget. — Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunióban gyakran betegeskednek? — A szovjet egészségügyi szolgálat nagyobb forgalma mással magyarázható. Nemcsak akkor fordulnak orvoshoz, ha súlyos tünetek lépnek fel, hanem kisebb bajok esetén is, mint például egy megfázás. Ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy a rendelések több mint 30 százaléka megelőző jellegű. Például komplex megelőző vizsgálatban tavaly több mint 110 millió ember részesült. Elképzelhető, mennyi szakemberre van szükség az ilyen vizsgálatok elvégzéséhez. A szűrővizsgálatok méretei olyan mértékben fognak bővülni, amilyen mértékben káderállományunk lehetővé teszi. Az ilyen vizsgálatok eredményeinek elemzése meggyőzően tanúsítja: ez az egyetlen reális út arra, hogy a közelgő betegségeket felfedezzük és a korai szakaszban sikeresen gyógyítható bajoknak — az ember számára észrevehetetlen — tüneteit feltárjuk. — Hogyan épül fel a szovjet egészségügyi szolgálat? — Az orvosi ellátásban nálunk az úgynevezett területikörzeti elv érvényesül. Persze ehhez sok szakemberre van szükség. Kénytelenek voltunk belenyugodni abba; hogy egy-egy körzeti belgyógyász felügyelete alá 2500, sőt olykor 3000 ember is tartozik. Csupán a legutóbbi három évben tudtunk hozzálátni a körzetek lebontásához. Ez a folyamat 1985-re befejeződik: a körzeti belgyógyászok legfeljebb 1700 felnőtt lakos egészségügyi állapotát fogják figyelemmel kísérni. A körzeti gyermekorvosok felügyelete alá a szovjet köztársaságok többségében már most legfeljebb 800 gyermek tartozik. — A körzeti elven kívül érvényesül az üzemi orvosi ellátás elve. Ennek fő feladata a munkahelyi betegségek megelőzése. Ezt a feladatot nem lehet az általános, gyógyító hálózat orvosaira hárítani, hiszen ők nem ismerik a különböző üzemek eltérő sajátosságait. A szovjet egészségügy rendszerébe tartozik a közegész- ségügyi-járványtani szolgálat, amelybe több mint négyezer speciális állomás sorolható. Ezen állomások orvosai természetesen közvetlenül nem vesznek részt a gyógykezelésben, de naponta, óráról órára figyelemmel kísérik a levegő, a víz, minden olyan termék állapotát, amellyel az ember érintkezésbe kerül. Ezek az orvosok az emberek egészségét óvó óriási, bár olykor észrevétlen munkát végeznek. Prágai metró Szebb, mint a budapesti ? A Mustek állomás a Vencel térnél Prága egyik legújabb büszkesége a metró már elkészült szakasza. A szomszédos Csehszlovákia fővárosának lakói immár nemcsak a sok-sok műemlékhez kalauzolják szívesen az idegent, hanem a metróhoz is. S alig akad köztük olyan, aki tőlünk, magyaroktól ne kérdezné meg mindjárt: „Nos, szebb, mint a budapesti?” Nem csupán a turisták ismerik egymás fővárosának egyik legfrissebb nevezetességét, hanem a szakemberek is. A prágai metró építői közül néhányan nemrégiben Budapesten jártak, hogy megtekintsék a hamarosan átadásra kerülő új magyar szakaszt. Prága és Budapest hasonló gondokkal birkózik a tömeg- közlekedésben. A lakosság gyors növekedése, a bejáró dolgozók számának gyarapodása, az ügyeiket fővárosban intéző vidékiek tömege, a nagy idegenforgalom, a keskeny utcák, túlzsúfolt útkereszteződések sokasága tette szükségessé a földalatti építését. A prágai metró létrehozásának gondolata először 1926-ban merült fel a városatyák fejében, de még sokáig kellett várni a munka megkezdésére. A konkrét tervek 1967- ben készültek el, a megvalósításról végleg 1970-ben döntöttek. Az első, 6,7 kilométer hosszúságú szakaszt 1974 májusában, a második, 4,7 au- lométeres szakaszt 1978 augusztusában, a harmadik, 5,3 kilométeres és a hozzá kapcsolódó 2,7 kilométeres szakaszt tavaly év végén avatták fel. Prága és Budapest egyaránt büszke lehet arra, hogy tagja a metrót üzemeltető 50 nagyváros „nemzetközi klubjának”. Az együttműködés szorosságát mutatja, hogy sem ott, sem itt már el sem tudják képzelni egy-egy új szakasz megtervezését, felépítését a másik véleményezése, segítsége nélkül. Közös a két metróépítkezésben az is, hogy mindkét helyen nagy része volt a föld alatti vasúthálózat kialakításában a Szovjetuniónak. Prágában csakúgy, mint Budapesten szovjet szakemberek, gépek segítették az építők' munkáját, mindkét helyen szovjet mozgólépcsők, vasúti kocsik és más berendezések biztosítják az üzemeltetés zavartalanságát. A prágai metró üzemelő szakaszai ma már a tömeg- közlekedés 20 százalékát vállalják magukra. Az építkezés pedig gyors ütemben folyik tovább: úgy tervezik, hogy 1990-ig évente két kilométerrel bővül a hálózat, s az ezredfordulóra 92,7 kilométer hosszú lesz, négy vonalcsoportban, 104 állomással. Kocsi Margit Mongol’a Tudomány és gyakorlat egysége védelmében károsodáshoz hozzájárul a szél, a hullámzás és a tengerjárás is. Ezért van szükség a rendszeres és fokozott védő- intézkedésekre, amelyeknek a legjobb módja a töltések beültetése és a hullámtörő gátak rendszerének kiépítése. Mindez nem kis feladat, hiszen az NDK tengerpartja több száz kilométer hosszú. A mongol tudósok eredményesen szolgálják az ország technikai haladását. Háromezer kutatási eredményüket, javaslatukat ültették át a gyakorlatba az elmúlt öt év alatt, arni több millió tugrik haszonnal járt, kétszerte annyival, mint az előző tervidőszakban. A tudomány és technika e szoros kapcsolatának különösen nagy szerepe van a termelési folyamatok gépesítésénél, automatizálásánál, új technológiák. fejlett munkamódszerek bevezetésénél. Számos kutatóintézet új épületbe költözött, korszerűen felszerelt laboratóriumokat kapott. Közéjük tartozik — többek között — a Mongol Tudományos Akadémia kémiai és technológiai intézete, amely a tudományos-technikai tájékoztatás központja. Az akadémiai kutatóbázisok száma egyébként már több tucatra tehet# Mongóliában.
