Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-22 / 222. szám

Beagan politikája ellen Hatalmas tüntetés Washingtonban Az Egyesült Államokban legalább tíz éve példátlan méretű és erejű kormánye’le- nes tömegmozgalom bontako­zik ki. Hivatalosan is negyed- millióra becsülik az amerikai szervezett munkásság hatal­mas szombati tüntetése részt­vevőinek számát. Az Egye­sült Államok minden iparvi­dékéről tízezrével utaztak az emberek Washingtonba, hogy kifejezzék ellenvéleményü­ket a Reagan-kormány poli­tikájával szemben. A Washington belvárosát embertengerré változó tün­tetés résztvevőinek valóságos száma talán sohasem fog ki­derülni, mert a washingtoni parkok igazgatósága csak az autóbuszok és különvonatok férőhelyeit számolta. Más becslések szerint szombaton félmillióan vonultak fel Wa­shington főutcáin a Capito- liumhoz. Reagan elnök szóvivőjén keresztül rövid nyilatkozatot adott ki. amely szerint Ame­rika népének „igazi ellensége a rossz gazdasági helyzet.” Lane Kirkland, az AFL—CIO elnöke viszoht „korunk legfe­lelőtlenebb pénzügyi intézke­désének” minősítette Reagan adócsökkentési programját. A tüntetés fő jelszavai azért vették célba az új kormányt, mert a gazdasági bajok or­voslásának ürügyén az ame­rikai munkásmozgalom által ötven év alatt kivívott szoci­ális intézmények rendszere ellen visel hadjáratot. A szombati tüntetés fő szervezői — az AFL—CIO szakszervezeti szövetség, az autóipari munkások legalább ötvenezer emberrel felvonult szakszervezete, az acélipari, a szerszámgépipari szakszer­vezetek, a kisebb szakmai szövetségek, mint a Patco. a Reagan által utcára tett re­pülésirányítók szervezete, to­vábbá a fekete bőrű és a spanyol kisebbségek képvise­lői — egységes üzenettel for­dultak a kormányzathoz: a „mandátum”, amellyel Rea­gant megválasztották, nem arra szólt, hogy „ellopja az egyetemi ösztöndíjakat”, vagy mint egy másik plakát az el­nök szemére vetette, „raké­tákat gyártson az iskolások ebédpénzéből”. „A felvonulók üzenetének világosnak kell lennie még az elnök számára is, aki 65 mérfölddel odébb, Camp Da- vidben töltötte a napot”, — állapította meg vasárnapi szá­mában a The Washington Post. Az AFL—CIO elnöke a Ca- pitolium előtti nagygyűlésen a rendkívül fegyelmezetten lezajlott és erőszakmentes tüntetés tanúságát összegez­ve kijelentette: „Reagan mos­tantól nem tarthat igényt ar­ra, hogy az átlagos amerikai munkás nevében beszéljen”. A szolidaritási nap néven megrendezett washingtoni felvonulás már a második je­lentékeny tömegtüntetés volt a Reagan-kormány és az ame­rikai monopóliumok gazdasá­gi programjai ellen. Szeptem­ber elején a munka napja alkalmából New Yorkban rendeztek százezres felvonu­lást. Októberben ugyanazok a szervezetek és mozgalmak, amelyek a washingtoni akci­ót szervezték, újabb „összné­pi kongresszust” rendeznek. Berlinguer: a béke megőrzése mindenek előtt Torinóban vasárnap este befejeződött a L’Unitá ünne­pe. az OKP lapjának szep­tember 5. óta tartó politikai fesztiválja. A rendezvényen — élén Győri Imrével, az MSZMP KB tagjával, a KB agitációs és propagandaosz­tályának vezetőjével — ma­gyar küldöttség is részt vett. Az utolsó napon került sor Enrico Berlinguernek, az OKP főtitkárának beszédére, melyet mintegy félmillió em­ber hallgatott. Berlinguer, a fesztivál politikai mondaniva­lójának fontosságáról beszélt, s különösen a nők és a fia­talok részvételét emelte ki. Az OKP főtitkára az idő­szerű politikai kérdések so­rában első helyen a béke megőrzésének problémáját említette. Utalt az olasz kor­mány felelősségére, amely augusztusban hozzájárult, hogy Szicíliában eurorakétá- kat telepítsenek. Elítélte Reagannek a neutronfegyver gyártására vonatkozó bejelen­tését, minthogy ez a döntés „újabb lépés a fegyverkezési versenyben, és azt célozza, hogy a közvéleményt a korlá­Magyar felszólalás az IPÜ-konfereneián Az Interparlamentáris Unió Havannában folyó 68. konfe­renciáján szombat éjjel a gyarmati rendszerek marad­ványainak felszámolásáról és a namíbiai kérdésről tanács­koztak. A felszólalók többsé­ge elítélte az Angola ellen végrehajtott pretóriai agresz- sziót és függetlenséget köve­telt Namíbia számára. A vitában felszólalt Pethő Tibor képviselő, a Magyar Nemzet főszerkesztője. Kifej­tette, hogy a magyar küldött­ség véleménye szerint az An­gola ellen végrehajtott nyílt agresszió drámai módon vál­toztatta meg a helyzetet Af­rika déli részén. A pretóriai taktikát — folytatta a felszólaló — alap­jában az határozza meg, hogy milyen szerepet játszik a fejlett tőkésvilág érdekei­nek színpadán. Namíbia ás­ványi kincseinek, a hadiipar­ban nélkülözhetetlen nyers­anyagok lelőhelyeinek birto­kában Dél-Afrika jelentősége perdöntő napjainkban. En­nek tudatában Pretória gya­korlatilag háboríthatatlanul cselekedhet. — A Fehér Ház újjárajzolt Afrika-térképén Pretória köz­ponti helyet foglal el, s ez igen lényeges a Botha-veze- tés számára, mert így biztos támogatóra lelt. Ez az igazi oka annak, hogy az agresszió folytatódik. tozott atomháború gondolatá­hoz szoktassa”. Ezzel kapcso­latban Berlinguer bejelentet­te, hogy a párt a közeljövő­ben nyilvánosságra hozza programját a békéért és a ha­ladásért, s ezt az európai és az Európán kívüli pártokhoz és kormányokhoz is el kíván­ja juttatni. Külpolitikai kérdésekről, ezen belül Lengyelországról szólva azt mondotta, hogy a lengyel párt nagy hibát köve­tett el azzal, hogy elszakadt a tömegektől. Véleménye sze­rint a válság megoldására a lengyel társadalmi erőknek, a kommunistáknak, a szakszer­vezeteknek és a katolikus egyháznak egységes megoldást kell keresni és ez akadályoz­hatja meg a széthúzó és fe­lelőtlen erők tevékenységét. Az olasz belpolitikában az OKP főtitkára a változások szükségességét hangoztatta. Beszélt az utóbbi időben oly’ sokat emlegetett „morális kérdésről”. Szerinte ez is an­nak a következménye, hogy bizonyos folyamatok megfer­tőzték az államot, intézmé­nyeit, a kormánypártokat, és botrányok sorozatát indították el. Ez a morális kérdés lé­nyege. Befejezésül Berlin­guer kiemelte, hogy „az OKP a megkezdett utat fogja járni, hű marad az emberiség fel­szabadításának céljához, ami­ért a kommunisták születtek és harcoltak”. Délkelet-Azsia Ellentétes törekvések Belize független Az ENSZ-közgyűlés őszi ülésszaka előtt két politikai eseménysor ismét rávilágított: a Délkelet-Ázsia biztonságá­nak alakulásában döntő szere­pet játszó államok, államcso­portok mennyire eltérően kö­zelítik meg a térség sorsát. Az indokínai szocialista orszá­gok pártvezetőinek moszkvai látogatása a Szovjetuniónak és délkelet-ázsiai szövetségesei­nek azt a törekvését demonst­rálta, hogy ennek az érzékeny térségnek a problémáit a köl­csönös érdekek figyelembevé­telén nyugvó tárgyalásokkal kell megoldani. A hatalomból kiszorult khmer vezetők kí­nai—amerikai—ASEAN se­gédlettel tető alá hozott szin­gapúri tanácskozása viszont azt a szándékot fejezte ki, hogy „minél rosszabb” (már­mint az indokínai helyzet), „annál jobb”. Brezsnyev Le Duannal, a Vietnami KP, Pen Sovannal, a Kambodzsai NFP és Kaysone Phomvihane-nal, a Laoszi NFP főtitkárával folytatott tárgyalásokat. A felek aggo­dalmuknak adtak hangot a délkelet-ázsiai helyzet bonyo­lultabbá válása miatt-, & a fe­szültség fő okaként Washing­ton és Peking arra irányuló próbálkozását jelölték meg, hogy politikai és gazdasági bojkottot akarnak szervezni Indokínia népi rendszerei el­len. Az összehangolt kínai— amerikai fellépés egyértelmű­en kitapintható az ASEAN (a Délkelet-ázsiai Államok Szö­vetsége) magatartásában. Ugyanis nem kis mértékben Washington és Peking nyo­másának tudható be, hogy az ASEAN mindmáig elzárkózik az indokínai békekezdemé­nyezések, a párbeszédre tett javaslatok elől. Mindamellett a Szovjetunió és az indokínai ál­lamok nem tekintik homogén tömbnek az ASEAN-t. Jól ki­tűnt ez a Brezsnyev—Le Duan találkozó közleményéből, amely külön megemlítette az Indonéziával és Malaysiával (a kínai terjeszkedéstől leg­inkább tartó két ASEAN-ál- lammal) való együttműködés fontosságát. A tanácskozásokon a legtöbb időt, a legnagyobb figyelmet a kínai magatartás elemzésének szentelték. Peking álláspont­ját változatlanul agresszívnek. hegemonistának bélyegezték. Le Duan emlékeztetett rá, hogy Peking nemrég utasítot­ta el a tárgyalások azonnali felújítására vonatkozó hanoi javaslatot. A feszültség fenn­tartásával Kína el akarja nyújtani az indokínai orszá­gok gazdasági talpraállásának folyamatát, a védelmi készült­ség kikényszerítésével mé­lyíteni akarja az amúgy is sú­lyos gondokat. Ennek ellenére valamennyi megbeszélésen azt hangsúlyozták az indokí­nai vezetők, hogy továbbra is érvényes a Ho Si Minh-városi és a vientianei külügyminisz­teri tanácskozás Kínához inté­zett javaslata: a kapcsolatok normalizálása érdekében kös­senek kétoldalú meg nem tá­madási egyezményt. A szeptember elején Szinga­púrban megrendezett úgyne­vezett Kambodzsa-tanácsko- zás viszont logikus folytatása volt az indokínai realitások semmibevételével megtartott nyári New York-i ENSZ-érte- kezletnek. Hosszú, kínos-ke­serves győzködés és előkészítő munka után ültek végül tár­gyalóasztalhoz a törvényes Phnom Penh-i kormánnyal A felkelők I sikerei Salvadorban Marton László, az MTI tu­dósítója jelenti: A Farabundo Marti Nemze­ti Felszabadítási Front (FMLN) egységei 84 fős veszteséget Okoztak a salvadori hadsereg­nek az ország keleti és közép­ső területein vívott harcok­ban. Csupán Achichilco mellett 55 ellenséges katona esett el, amikor a hadsereg egyik ala­kulata a felkelők csapdájába került. Az Egyesült Államokban tartózkodó Jósé Napoleon Du­arte salvadori elnök vasárnapi televíziós nyilatkozatában kijelentette, hogy az amerikai kormánytól gazdasági és kato­nai „védelmet” kér a felkelők­kel szemben. Hozzáfűzte, hogy a salvadori gazdaság lábon tartásához sürgősen 300 mil­lió dollárra lenne szükség. ☆ Mintegy 30 sikeres akciót hajtott végre augusztus folya­mán Guatemalában a felfegy­verzett nép szervezete, 35 fős veszteséget okozva a hadsereg­nek. Szombaton egyenruhás guatemalai felkelők foglalták el a peteni régészeti parkot, s a lakosság bevonásával ünnep­séget tartottak Belize függet­lenségének támogatására. Szombaton Guatemalában elrabolták Mexikó malacatoni konzulját. Megfigyelők emlé­keztetnek arra, hogy a guate­malai vezetőket feldühítette, amiért Mexikó elismerte a salvadori forradalmárokat. Kivégzések Ojabb kivégzési hullámról érkeztek hírek a múlt hét végén Iránból. A tömegtájékoztatási eszközök összesített adataiból kitűnik, Iránban az utóbbi két napon 147 személyt állít- tottak kivégzőosztag elé. A kivégzettek többsége a Mod- zsahedin Khalk elnevezésű szervezethez tartozott. A teheránl főügyész — va­sárnapi lapjelentések szerint — figyelmeztette a szülőket, jól teszik, ha vigyáznak gyer­mekeikre, mert az iszlám bí­róságok függetlenül attól, hogy ki, hány éves, halálra ítélnek mindenkit, aki Kho- meini-ellenes tüntetéseken vesz részt. Az iráni Kurdisztánban az elmúlt hónapban a betiltott Kurd Demokrata Párt 180 tag­ja vesztette életét, a rend­őrökkel folytatott hadakozás­ban — ezt jelentette be Nyu­gat-Azerbajdzsán kormányzó­ja, a bejelentés szerint leg­alább félezer kurd gerilla sebesült meg és sokakat letar­tóztattak. (MTI) szembenálló csoportok. A tö- meggyilkos Pol Pot-rezsim képviseletében Khieu Sam- phan, az Amerika-barát, Thai­föld támogatta polgári szárny megbízottjaként Son Sarin, s végül az örökös pálfordulá- sairól ismert Norodom Sziha- nuk. Az ASEAN-országok, il­letve a kínai—amerikai politi­ka végső célja egy koalíciós kormány létrejötte lenne, ám ennek semmi jövője nincs. A színfalak mögött minden nagyhatalom saját csoportjá­nak, védencének pozícióját igyekszik erősíteni, a gazdasá­gi és katonai szállításokat is ettől téve függővé. Márpedig az idő szorítja őket. Mint az International Herald Tribune című, Párizsban megjelenő amerikai lap megjegyezte: „Az ASEAN államai attól tar­tanak, hogy nem tudják örök időkre fenntartani a Vietnam- barát Phnom Penh-i rezsim­mel szembeni ENSZ-többséget, hacsak Pol Pót mozgalmát nem oldják fel Szihanuk és Son Sann képviselőivel”. A jövő még ekkor sem len­ne rózsásabb, kilátásaik sem biztatóbbak. Szlhanuknak valószínűleg igaza volt, ami­kor Szingapúrból távozóból kijelentette: ő túlzottan realis­ta ahhoz, hogy optimista le­gyen. Győri Sándor Vasárnap, pontban éjfélkor függetlenné vált Belize, az amerikai kontinens utolsó brit gyarmata. Az éjféli rövid ceremónián a volt gyarmaton tartózkodó brit katonák be­vonták a brit lobogót, és a kormány épületére felhúzták Belize nemzeti zászlóját. Az alkotmány szerint a 23 ezer négyzetkilométer terüle­tű, 150 ezer lakosú köztársa­ság a Commonwealth tagja lesz. A kormányfő George Price marad, ő már húsz éve tölti be ezt a tisztséget. Az 1600 fős brit csapatok egy ideig még Belizében állo­másoznak. Ottmaradásukat azzal indokolják, hogy az új államot veszélyeztetik a szom­szédos Guatemala Belizére támasztott területi igényei. 2 NÓGRÁD - 1931. szeptember 22., kedd Levél a lengyel dolgozókhoz A moszkvai Szerpi Moloty (Sarló és Kalapács) gyár munkásai a lengyel munkásokhoz intézett levelükben aggo­dalmuknak adnak hangot, hogy Lengyelországban tovább éleződik a helyzet, idegesség, bizonytalanság tapasztalható. Az ellenforradalmi és antiszocialista erők — gdanski gyű­lésük után — utolsó álarcukat is levetették és közvetlen tá­madást indítottak a lengyelországi szocializmus alapjai el­len, azzal a számítással, hogy végső soron akár a hatalmat is megkaparintják. Erre figyelmeztet a LEMP KB Politikai Bizottságának' nyilatkozata is — hangzik a levél, majd folytatja: Ugyancsak aggasztó, hogy a Szolidaritás a „munkások érdekei” védelmének demagóg jelszavával társadalmi köve­telmények támasztásával kezdve, most már a népi Lengyel- ország vívmányait akarja felszámolni, s visszatéríteni az országot a polgári múltba a KOR, a „Független Lengyelor­szág Konfederációja” ellenforradalmi szervezet főkolompo­sai, a Szolidaritás reakciós vezetői káoszt, anarchiát, szov- jetelienes pszichózist keltenek, hazugságokkal és rágalmak­kal árasztják el a Szovjetuniót, gyűlöletet ébresztenek a szovjet emberek iránt a lengyelekben. Kétségtelen, hogy a lengyel ellenforradalom — imperialista felforgató közpon­tok és titkosszolgálatok utasítására — a lengyel dolgozók felhasználásával nyíltan hatalomra tör. A levél emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió és Lengyel- ország a Varsói Szerződés szervezetének tagja. Mindkettő kötelezte magát a szocializmus, a szocialista vívmányok minden támadással szembeni megvédésére. Nyugati reakci­ós körök — élükön Washingtonnal — a szocialista közösség államai harci szövetségének megingatásával a maguk javára igyekeznek megváltoztatni a nemzetközi erőviszonyokat. A moszkvai gyár dolgozói végezetül reményüknek adnak han­got, hogy a lengyel dolgozók felmérik az országukat, a szo­cializmust fenyegető veszélyt, s biztosítják az utóbbiakat ar­ról, hogy mindig számíthatnak a szovjet munkások segítsé­gére és sokoldalú támogatására. (MTI) T ASZSZ-vélemény Hatalomra tör a Szolidaritás A Szolidaritás felforgató kezdődött. A továbbiakban lri- központok és nyugati kém- jelentette, hogy konfrontáció szervezetek ösztönözte „poli- esetén létre kell hozni a tizáló” vezetése a gdanski „nemzeti megmentés bizott- kongrésszus második fordu- ságát”, amely magában fog­lójára készülődik. A politikai lalná a Szolidaritás és az hatalom megszerzését célzó egyház képviselőit, és mint határozott tevékenységre és mondotta — esetleg — a kor­harcra olyan jelszavakkal fo- mány képviselőjét, lyik az aktív készülődés, Mindehhez már csak az mint az állami szervek nép- fűzhető hozzá: az ellenforra- gazdasági befolyásának kor- dalmámak a Szolidaritás látozása, az ország gazdasági Lengyelországban széles kör­életét irányító kormányrudak ben terjesztett kiadványaiban megkaparintása, a Szolidari- közzétett kijelentései meg- tás vállalati szerepének és mutatják, hogy milyen takti- befolyásának erősítésére. kára törekszenek a szakszer­Lengyelország egyes terüle- vezeti egyesülés szélsőséges tein a Szolidaritás regionális vezetői kongresszusuk máso- szervezetei olyan kiélezett dik fordulójának előestéjén, konfliktushelyzeteket terem- Minél bonyolultabbá válik tettek, amelyek a jelenleg a helyzet Lengyelországban, fennálló rend megdöntésére minél arcátlanabbul és gát­irányulnak. Eközben arra lástalanabbul tevékenyked- számítanak, hogy a hatóságok nek a Szolidaritás jobboldali nem tudnak komolyan fel- vezetői, akik a szocialista út­lépni a szakszervezeti egye- ról szeretnék letéríteni az sülés ilyen ellenforradalmi országot, annál világosabbá terveivel szemben és, hogy a válik, hogy kik hangolják ösz- Szolidaritás a szocialista Len- sze és kik irányítják a len- gyelországgal szembeni konf- gyei ellenforradalmi tevé- rontáció irányvonalát vá- kenységet. Lengyelország az lasztja. első számú céltábla lett ab­Ezzel kapcsolatban jellem- ban az elkeseredett „lélektani ző a KOR egyik legaktívabb hadviselésben”, amelyet bizo- tagjának, a Szolidaritás ve- nyos nyugati körök folytat- zetéséhez tartozó Jacek Ku- nak a szocialista világ ellen, ronnak a minap tett ki jelen- Szócsöveik, az Amerika Hang- tése. Azt mondotta, hogy a ja, a BBC, a Deutsche Welle Szolidaritásnak a hatalomért stb., kisebbítik a népi Len- kell harcolnia. Az „augusztu- gyelország háború utáni ered- si forradalom” —, ahogy Ku- menyeit, mocskolják a LEMP- ron az 1980. augusztusi et és a népi hatalmat, s ter- gdanski sztrájkot nevezi — a mészetesen népszerűsítik a hatalom három — a „kelet-európai népekhez” szervezeti, utasítási és tájé- szóló „felhívást”, amelyet koztatási — platformját ásta Gdanskban fogadtak el. Má- alá. A kommunistáknak — sik fogásuk: a hiteltörleszté- mondotta — Lengyelország- sek elhalasztásánál azt a kő­bán nincs joguk a létezésre, vetelményt támasztják, hogy Mi olyan helyzetet teremtet- az újabb hiteleket politikai tünk — folytatta Kuron —, feltételekhez köthessék. Pél- amikor már az országban dául: a kormány ne avatkoz- meg lehetett volna ragadni a zék a Szolidaritás ügyeibe, a hatalmat a hatalom átvételé- LEMP mondjon le a pártirá- nek legbiztonságosabb és nyitás elvéről, a folyósító leghatékonyabb formája — nyugati hatalmak ellenőriz- az alulról, kis lépésekkel ki- hessék a hitelek és kölcsönök fejtett tevékenység — mon- felhasználását. A tények ar- dotta ez az ellenforradalmár ról tanúskodnak, hogy az egy, a Szolidaritás kongresz- Egyesült Államok és néhány szusának első fordulója után más NATO-ország képmuta- szervezett gyűlésen. Az ellen- tóan „a lengyel eseményekbe forradalom egyik szervezőjé- való mindennemű beavatko- nek ebben a nyílt nyilatko- zástól való tartózkodásra” zatában van még egy figye- szólítva, maguk mind dur- lemreméltó momentum: je- vábban és gátlás nélkül fo- lenleg a Szolidaritás a hata- kozzák beavatkozásukat egy lomért indított harc harma- szuverén szocialista állam dik szakaszában van. Ez pe- ügyeibe, a lengyel ellenforra- dig „a hatalom megszerzésé- dalomra támaszkodnak és re irányuló konkrét akciók” igyekeznek letéríteni Len­szakasza, és mindez — Kuron gyelországot a szocialista út- szavai szerint — még csak el- ról. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents