Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)
1981-09-20 / 221. szám
Elégedetten, jókedvűen. Slezák néni a zeneiskolás unokáját várja. Az őszi szél újabb híreket hozott. — „A berceli lagziban még rám bízták n főzést” — dicsekszik Szaniszló Istvánná. T E S N Y Hétszáz darab hízóbárányra ügyel a kedves szavú Varga yilmosné. Hogy mi mindent elbír a terényi mestergerendal Ráférnek a századok, a közeli meg a távolabbi múlt, de még a mai gond is, alatta meg embermeleg az öröm, nem roskad meg semmitől. Van annak jó néhány éve, hogy a terényi híres-neves (alig található ilyen' már a megyében!) őseredeti mestergerendás házról a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatójától először hallottam. Régi ház van persze jócskán a mai Terényben, de olyan, amilyen Varga Pali bácsié — olyan a megyében sincs már talán! De az ember, Pali bácsi, egykori vöröskatona, azóta végérvényesen elköltözött a mestergerenda alól. „Van annak már vagy három éve, hogy meghalt..— vélekedik valaki a terényi utcán, amikor hallja, mi járatban vagyunk. „De éppen ott megy a felesége, a Katus, ni...!” — kiáltja egy másik helybeli. Katus néni valami kis láboskával a kezében aprózza fájdalmas lépéseit, a falu vége felé igyekezve rokonhoz, jói szomszédhoz, falubelihez — minek állítanánk meg? xxxxxxxxxxx Jól viselik az évtizedek súlyát, éppúgy mint a közeli Dollnkáról idekerült tölgyfa mestergerenda, a terényi öregek is. „Legidősebb” több is van, hiszen külön számolják az emberek a férfi- meg az asszonynépet, amikor az évek kerülnek szóba. A férfiak között elől jár a 93 esztendős Kusnyár András, de nyolcvanon túli, olyanok, akiket Pali bácsi így tartott számon hetvennyolcban: ,,nyolcszázasok”, azok, akik a nyolcszázas években születtek, is lehetnek vagy harmincán. i Olyan ház, amiről még ők sem tudják — mikor épült, mert már a terényi világhoz tartozott, amikor a nyolcszázasok eszmélni kezdtek, még több van. Háromra a legújabb „társadalmi irányzat” szerint pesti vevő akadt, azok aztán szépen rendben tartják, lejárnak ide a hét végeken, nyaranta hosszabb időt is eltöltenek itt. Terénynek két temploma van; az idősebb, a katolikus, Andrásnak szentelve, az evangélikus alig hatvanesztendős, de a lakosság is kétnyelvű tulajdonképpen, hiszen szlovák nemzetiségi község Terény. Mucsina Gyula irányításával nemzetiségi csoport működik a községben, de a szlovák nyelvet inkább már csak az idősebbek ismerik, beszélik. A székhelyi tanájson, Szandán, azt mondja erről Palsöczi András tanácselnök: „Nincs igazi igény a nyelvtanulásra, Terényben. Mi megtennénk, amit kell, az ottani alsósok nyelvtanítása érdekében...” Hát igaza lehet az elnöknek, erőltetni ezt sem lehet. XXXXXXXXXXX A legtöbb innen is az eljáró, hiszen a szandai Lenin Termelőszövetkezetben nem dolgozhat mindenki. Kihaltak a környező tanyák sorra-rendre, ahogy az élet megváltozott Terényben is. Pedig valamikor ezekben a tanyákban igen nagy élet zajlott. Sőt, a háború végéig még bányaművelés is folyt, kisebb kolónia is épült Terény egyik végén. A lélekszám nem növekszik, ezerről nyolcszáz körülire csökkent, s talán azon stagnál — a közigazgatás nyelvén szólva. Mégis csak feltűnő a terényi öregek életkedve, egészsége, vállalkozói szelleme, hiszen majd minden ponton időseket talál az, aki kíváncsi — mi mozdítja előre ma ezt a községet? A társadalmi munka szervezésében például Brozsó Mihály nyugdíjas jeleskedik (éppen most fejezik be az új ravatalozó építését, tisztán társadalmi munkával), vagy ott van a tanács társadalmi elnökhelyettese, (nyugdíj előtti szabadságát tölti éppen) Csordás János, ő sem húszéves már. Hát a fiatalja mind elmegy innen? Ez sem igaz így, mert fenn a dombon valóságos új Terény épült és épül most is olyanok erőfeszítésével, akik mégiá helyben látják az élet értelmét. XXXXXXXXXXX Más szóval a rétegződés, a kor szerinti egymásra támaszkodás, a foglalkozási változások, a szokás- és életformák valamennyi finom erezete látható Terényben. A környező puszták egyike-másika ma is fontos pontja a község életének, de talán éppen itt lehetett volna a falu körüli tanyasi lét formáit időben megragadni, ha lett volna rá figyelem. Mert az, ami ma még megtalálható, már nyomaiban sem igen kötődik a régihez, s itt elég sok volt a komoly gazdasági erőt is képviselő tanya: Pallagpuszta, Cser- völgy-puszta, a kétcsokrú Kiskér, na, meg a Csukor. Itt— ott még él egy-egy család, sőt, Szaniszló Istvánnénak is' van ott még (Cservölgyön) egy kis kertje-földje, gyümölcsössel, amelyet megművelni, már nemigen tud. Ö maga is nyolcvanhét esztendős, férje régebben meghalt. Tőle hallok először a „cibik”-ről, a hagymaszárról, amelyet a régi nehéz időkben a terényi szegényparaszt a kenyérke mellé rágott ízesítőnek. Hét gyereket nevelt. Körülbelül így van ez a többieknél is, és mind a hét más táján él az országnak, nem Terényben. Ez akár modell is lehetne. Itthon csak egykét gyerek maradt. Szaniszló néni hét gyereke így helyezkedett el a világban: három (két lány, egy fiú) a fővárosban, három Bercelen, egy a közeli Szandán él. De unokák, dédunokák is bőven vannak már! Az egyik berceli unoka (legény) esküvőjére rövidesen megépítik a sátrat. Oda feltétlenül elvárják, mert a munkásoknak csak ő főzheti meg a birkagulyást. Hát megy is, hiába a nagy kor, meg a fájós láb. Ott szükség van rá! XXXXXXXXXXX A versben énekelt „szép juhászné” itt meg így fordul valósággá: az öreg juhász beteg már, de juhász a felesége és a lánya is: Varga Vilmosné. Baranyából érkeztek ide évtizede, azóta látják el a juhészatot hárman. Bernáth István ágazatvezető azt mondja: „Az igazi juhászok ma az Alföldről, délről jönnek. Ha jönnek... És ha úgy. megmaradnak, mint Vargáné és családja, olyan nyereség ez a szövetkezetnek, amit érdemes is megbecsülni. Hogyisne! A legszebb hizlalt juhok éppen Vargáné keze alól kerülnek ki, s aztán jó pénzért olasz, francia exportra Terényből. A szövetkezetnek jelenleg mintegy 2200 juha van, de volt már több is, lesz is talán. XXXXXXXXXXX De már itt, Kiskérpusztán nem hagy békén a faluban hallott legendaféle. Most még maradjunk ennél a „tudományos” meghatározásnál, de megkutatni ezt mindenképpen érdemes lenne... Három teljességgel különböző korú; foglalkozású, helybeli állítja, hogy itt, Kiskörén született, (élt inkább gyerekkorában) a C-vitamin Nobel-díjas felfedezője, az Egyesült Államokba elszármazott világhírű Szent- Györgyi Alberti Mondja a terényi születésű romhányi munkás, állítja Szaniszló néni is, aki még emlékezik a kiskéri, egykor yolt kastély két gyereklakójára, a birtokos szülők fiaira. A hímzett bekecsük az ő sokgyerekes családjába került és viselte még vagy két gyereknemzedék. De még az asszonyjuhász is megerősíti t kastélymaradvány mellett terelve az állományt: „Amikor szültem, azt kérdezte az orvos, tudom-e miről nevezetes Kiskér. ahol én legeltetek?l Ö is Szent-Györgyit emlegette...” Lehet, hogy kincset lelt a krónikás, ami, ha legenda, akkor is szép. , T. P. L. Képek: Kulcsár József Gondozott kertek, hangulatos utcácskák húzódnak meg a mestergerendás házak melleik.
