Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-17 / 218. szám

Vita a népművészet újrafelfedezéséről ' Még Javában folyt a rádió Üs a televízió idei népdalver­senye: a Röpülj páva, amikor több folyóiratunk hasábjain heves vita támadt művészek, kritikusok és a közművelődés szakemberei között a népmű­vészeti mozgalmak elvi kérdé­seiről, a népművészet iránt a hetvenes években megújult ér­deklődés okairól, közízlést be­folyásoló hasznáról, illetve ká­ráról. De amíg pár évvel ez­előtt kulturális életünk szinte minden fórumán osztatlan he­lyeslés és támogatás fogadta az egyre szaparodó folklór­együttesek, vidéki pávakörök és a városi táncházak munká­ját, í z idei népdalvetélkedő nyomán megindult vita alap­hangját már nem egyedül a népművészet újrafelfedezésén érzett öröm határozta meg, az örömbe nem kevés üröm is vegyült Az Élet és irodalomban két egymással ellentétes álláspont csapott össze. Kiss Ferenc irodalomtörténész, Vargyas Lajos zenekutató, Vitányi Iván és mások annak a vélemény­nek adtak hangot, hogy a rá­dió és a televízió által az egész ország nyilvánossága előtt népszerűsített népdalkö­rök egyre távolabb kerülnek a bartóki és kodályi hagyo­mánytól, előadásmódjukban mindinkább eluralkodik a ma- gyarnótás, cigányzenés, ope- rettes hangvétel. S ez annál is inkább sajnálatos, mert pár .évvel ezelőtt éppen a rádió és a televízió tette a legtöbbet már-már elfelejtett népdalaink megismertetéséért, hagyomány­őrző megszólaltatásáért. Most azonban! — hangzott az érve­lés —' hibás közművelődési koncepcióból, a közízlésre va­ló hivatkozással a régi stílusú népdalokat egyre inkább ki­szorítja a XX. századi új stí­lusú népdal, és ennek is ma- gyarnótás, cigányzenés, hang­szeres feldolgozása. Így ahe­lyett, hogy a tömegkommuni­káció fórumain az igazi érté­kek kapnának hangot, egy ha­mis, dzsentroid ízlés válik uralkodóvá. Az ellentábor tagjai — leg­főképp Daróczi Bárdos Ta­más és Sárosi Bálint — vi­szont avval érveltek, hogy a feldolgozott népzene hallga­tottsága sokkal nagyobb mint a natúr folklóré, s ha tekin­tettel akarunk lenni a közíz­lésre, akkor arra is oda kell figyelnünk, hogy mit énekel ma a népdalt, népzenét kedve­lő magyar közönség. E véle­mény hangoztató! szerint nap­jaink népzenei mozgalmainak nem egy évszázadokkal koráb­bi. ma már halott népdal­kincshez. hanem a ma élő — igaz, stílusában már jócskán felhígult — népzenei anyag­hoz kell alkalmazkodnia. Kinek van igaza? Ezt annál is nehezebb megválaszolnia, mert előtte el kellene dönte­ni, miről is van szó? Egy ere-, detileg bartóki hagyományok­ból táplálkozó népművészeti mozgalom felhígulásáról, köz­ízléshez való igazodásáról vagy arról, hogy annak idején túl optimistán ítéltük meg a nép­dal, a néphagyomány ápolásá­Az első pesti virágkiállítás A múlt század harmincas éveiben a pesti Rózsa (ma Rózsa Ferenc) utcában nyitot­ta meg Muszely Károly a ker­tészetét. Virágokon kívül fá­kat is nevelt, főleg eperfákat. Termékeit sokan vásárolták, még külföldre is szállított pa­lántákat. 1844 május végén szokatlan dologra szánta el magát: vi­rágkiállítást rendezett. Noha kertészete a város központjá­tól elég messze feküdt, s az út valóságos portemgeren át vezetett ide, mégis sokan lá­togattak ki, hogy megtekint­sék az első magyar virágkiál­lítást. Valóban érdemes volt meg­nézni, mert az egykorú le­írás szerint negyvenezer vi­rágcserjében lehetett gyönyör­ködni, a rózsák, szegfűk és jázminok mellett sok ritka, külföldi eredetű növényben is. „Mily gyönyörű látvány e virágsereg — lelkendezett az Életképek tudósítója — az ind és ponti azaleák, a kaméliák és rododendronok, az erikák ezer szebbnél szebb nemei; a szűk papíron nincs helye a gazdag neveknek, s ha volna is, vajon ki írhatná le e di­cső, gyöngéd illatot, e csábító színvegyületet, az élénk szív- vidámító zöldet s az egész virágzási pompát, mely a né­zőit elbájolja, elragadja”. A tudósító csak egyet kifo­gásolt. Azt, hogy Muszely úr, aki mdgyar születésű és ma­gyar anyanyelvű, a magyar fővárosban rendezett kiállítá­son egyetlen magyar nyelvű feliratot, tájékoztató táblát sem függesztett ki. V. M. Ok is kiváncsiak (H .4 \ <2 VA* J Érdeklődő gyerekek a salgótarjáni szabadtéri szoborkiállí­táson. 4 NOGRÁD - 1981. szeptember 17., csütörtök j nak, a „csak tiszta forrásból” való merítésnek lehetőségeit? Mielőtt elhamarkodottan leten­nénk a voksunkat egyik vagy másik álláspont mellett, gon­doljunk arra, amire a vita ki- szélesedésekor a Kritika ha­sábjain Vadas József is utalt. A felhígulás nem az elmúlt év­tizedek eredménye. A népmű­vészet átalakulása szinte az iparosodás megindulásával egyidőben, már a múlt század elején megindult. Mindaz te­hát, amit ma igazi népi stílus­ként, népi kultúránk több száz éves örökségeként tar­tunk számon — nemcsak ; a népdalok túlnyomó része, de a cifraszűr, vagy a matyó hím­zés is — csak az utolsó száz esztendő szülötte. Hogy most már ne csak a folklór, de a tárgyi néprajz területéről is kölcsönözzünk példát, nem árt felidézni, hogy Mezőkövesd, Sárköz vagy a nógrádi falvak (Kazár, Buják, Hollókő) nép­viseletének színpompás gaz­dagsága viszonylag késői fej­lemény, amely egyaránt ma­gyarázható ezeknek az iparo­sodástól elzárt vidékeknek befeléfordult életmódjával és> a népművészet iránt a mille- nium óta megmutatkozó „úri” érdeklődés — a városi kultúra — hatásával. Az a paraszti kultúra tehát, amely a két világháború között sok dunán­túli vagy északi helységünk­ben kialakult, már semmikép­pen sem azonos parasztságunk több száz éves, szikár, ökono­mikus és végsőkig leegyszerű­sített kultúrájával. Mégis ez a művészet az, amelyet ma népinek tartunk, s ez az, amely ■ ma is tovább él a háziipar termékeiben. Az elmúlt tíz-húsz eszten­dőben újabb változásnak le­hetünk tanúi. Ezekben az év­tizedekben nemcsak a hagyo­mányos paraszti társadalom alakult át alapjaiban, de a tö­megkommunikáció csatornáin terjedő kulturális divatok, a népművészetnek még a két világháború között átalakult, elvárosiasodott, kommereiali- zálódott változatait is kezdte kiszorítani, s ma mór egyre inkább elmosódik a különbség a falusi és a városi kultúra között. Mi lesz a népművészet, a most már majdnemhogy haló poraiból feltámasztott népi kultúra sorsa gyorsan változó világunkban? E kérdésre pró­bálnak választ adni a televí­zió társadalomtudományi ma­gazinjának meghívott résztve­vői: Hofer Tamás, Kiss Fe­renc és Vitányi Iván a Szem­le ma esti adásában. A Lázár István vezette vita természe­tesen nem adhat választ nép­művészetünk, népművészeti mozgalmaink minden elméleti kérdésére, de érdemes megte­kinteni mindazoknak, akiket érdekel népi kultúránk múlt­ja, jelene, jövője. Vikol Katalin Ki minek mestere ? Vetélkedtek a bányászfiatalok A Nógrádi Szénbányák versenyben Egeresi László dl- relők versenyét nyerte meg, a KISZ-bizottsága idén máso- adalmaskodott, aki a szoros- két szorospataki versenyző, dik alkalommal rendezi meg pataki aknaüzem vájára, s Kovács Ferenc és Nagy Ist- a bányász ifjúsági napok ese- két munkahelyi társa előtt ván előtt. A forgácsoló- és a ménysorozatát. sorozat szerezte meg az első helyet, hegesztőszakma versenyében egyik jelentős eseményére, a Második Hajnal Ottó és Ko- elég kevesen indultak, ezért Ki minek mestere? című szak- vács Ottó lett. A szorospata- mai, politikai vetélkedőre a ki bányászok jeleskedtek a a szervezők egyik kategóriá­ban sem osztották ki a har­hét végén kerítettek sort csapatversenyben is. Az ak- madik dijat. A legjobb for­gácsolónak bizonyult. Nagybótonyban és Kányáson. naüzem első számú csapata a A fiatalok hét szakmában — ménkesi, valamint saját mó­vájár, lakatos gépjárművezető, forgácsoló, első helyen. A lakatosok ve- hegesztő és villanyszerelő télkedőjét a ménkesi Bencsik munkában — mérték össze István nyerte meg. a szintén tudásukat, míg a nyolcadik- Ménke-.en dolgozó Bolyki Gyű- gozó győzött, munkatársa Fe­Szilágyi István második Kotrocz műszerész, sodik csapata előtt végzett az Péter lett — mindketten a nagybátonyi gépüzem dolgo­zói. A hegesztők versenyében Berze István gépüzemi dói­nak meghirdetett mélyfúró- la és Egri Gábor előtt. Mű szakmában szeptember 18-án szerészszakmában a sorrend: a külfejtési üzemben vetél- első Szotlór György Ménkes­kednek. ről, második Ivády István A szombati vetélkedőre a Ménkesről, harmadik Kaffka bonyolították le, a gyakorla­vállalat különböző üzemeiből Károly Szorospatakról. A gép- ti feladatokat a gépüzem tan­összesen 141 személy jelent- járművezetők legjobbikának kezett, s nyolcvan, százalékuk Nagy Gyula, a külfejtési üzem jes István előtt. A Ki minek mastere? ve­télkedő elméleti részét a nagy­bátonyi oktatási központban műhelyében oldották meg. A résztvevők általában jó fel­bizonyult; készültségről tettek bizonysá­végig is állta á sarat. A leg- gépkocsivezetője többen a vájárszakmában in- mögötte lett dobogós helye- got. A nyertesek az értékes dúltak, ebben csapatversenyt zett a ménkesi Hajdú János pénzjutalmakat október 3­is rendeztek. A bányászfiata- és a fuvarozási irodából Kom­lóknak helyet a kányási ak- bős István. A Ménkesen dől- gyurtyánosi naüzem adott. Az egyéni gozó Pirók Ottó a villanysze- vehetik át. an a bányász ifjúsági napok záróünnepségén ,Áz eget is bemeszelnék...' Beszélgetés HartJy lánosnéval. a pedagógus-szakszer vezet megyei titkárával Manapság ha azt halljuk szakszervezeti munka, többet érzünk mögötte, valóban tartalma lenni. A nagyobb meggyőződéssel dől- ha indokolatlan, megalapozat- egyre gozik a megvalósítás érdeké- lan a vélemény, merjék vissza­kezd ben. Nem sok mód volt még rá, utasítani. De ha csak egy-két hogy tapasztalatokat gyűjtsünk ember mond jogos kritikát va­SZOT kongresszusa sok olyan arról, mennyire élnek a meg- lamlről, a többieket nem ér­jogosultsággal szakszervezeti sebb „egységeit”, a bizalmiakat, ruházta fel a növekedett szereppel — talán dekli a dolog, közömbösek, ak- hálózat legki- leginkább a bérkérdésben ér- kor legyen olyan bátor, hogy vényesült. Üj dolog a vezetők melléjük áll, ebben is közve- melyek a Munka törvénykönyv véleményezésének lehetősége tít. És ha megszületett egy dön- módosításában is szerepelnek, a megfelelő szinteken. Az is- tés, az rá is érvényes, a meg- Az állami partnerek számára kólái szakszervezeti bizottsá- valósításáért dolgoznia kell. Ar- nem ismeretlenek ezek a jogok gok az ottani vezetést, a tes- ra ösztönözzük a tisztségvise- (illetve nem szabad, hogy is- fületek pedig a járási-városi lóinkét, hogy tegyenek meg meretlenek legyenek!)'. Ám az irányítást értékelik, vélemé- mindent a munkahelyi jó lég- a tapaszalat, hogy sok vezető nyűknek súlya lehet. Tanév kör biztosításáért. Mert ahol elég kényelmes; előfordul végén vagy az új iskolaév jó a hangulat, őszinték az em- még, hogy ha a szakszervezeti kezdetén egyaránt összehív- berek, megvan az egymás irán- tisztségviselő a jogaival élni hatják ezeket az értékelő ta- ti érdeklődés a munkában, em- akar, „rákérdeznek” a felettes nácskozásokat — legtöbben az berileg, ott az eget is beme­te- őszi időpont mellett döntöttek, szelik. A nevelés olyan speciá- Hogy mennyire lesznek nyíl- lis tevékenység, amihez kü- tak, őszinték, ha kell bátrak — lönösen szükség van a kiegyen- ezt még nem tudjuk, de na- súlyozott személyiségre, a pe- gyon érdekel bennünket. A dagógus a maga példájával is testületi ülések mindegyikére nevel. szeretnénk elmenni. — A demokratizmus erősítő-’ — Milyen szerepe van a sét szolgálhatják az ifjúsági par- szakszervezetnek az iskolai de- lamentek és a jól működő nál, városokban. Ezekben a mokrácia fejlesztésében? Mit munkaközösségek. Mindkettő-, tagok az intézmények felelős tehet egy-egy funkcionárius ne^ a tapasztalatairól tervez- tisztségviselői (bizalmiak vagy a jó tantestületi légkör kiala- tek megyebizottsági előterjesz- titkárok). Nem csak joguk, kö- kításáért? t®st­teiességük is az egész városra, — Csak akkor nem formális — Még nem rögzítettük vég­járásra vonatkozó kérdésekben a szakszervezet működése, ha legesen hol, mikor lesznek ezek információikkal segíteni a dön- nem a kész döntést támogatja, a fórumok. Október második tést. A későbbiekben ezt képvi- segíti, hanem a döntés megszü- felében kerül sor a parlamen- selniük kell, ezek alapján mun- letésének folyamatában részt teltre, kisebb harmincon alu­szerveknél arra, jogosan szi-e... — Ami a pedagógus-szak­szervezet berkeiben legfonto­sabb' váífóZá'St hoibh: egyetér­tési jogot kaptak az egyes dön­tések elbírálásában, az egyé­nek minősítésénél. Bizalmites­tületek jöttek létre a járások­Orosz nyelvi olimpia A 17 éves amerikai Sheila Van Dun egyike a IV. nem­zetközi moszkvai orosz nyelvi olimpia aranyérmeseinek. „Bár előzőleg már sokat hal­lottam e népszerű vetélkedő­ről, el sem tudtam képzelni, hogy ilyen érdekes és szóra­koztató legyen” — nyilatkoz­ta. A diákok öt kontinens 42 országából érkeztek, miután hazájukban győztek az országos orosz nyelvi versenyeken. Az elmúlt tanévben 33 millióan tanulmányozták az orosz nyel­vet, szerte a világban. Jelen­leg 98 országban folyik orosz nyelvi oktatás. Moszkvában a legjobbak gyűltek össze. Mint Mihály Szoták csehszlovák—orosz nyelv- és irodalomprofesszor, az orosz nyelvi és irodalmi tanárok nemzetközi szövet­ségének elnökhelyettese, az olimpia ünnepélyes megnyi­tásán mondotta: ,.A moszkvai olimpián való részvétel már önmagában is győzelem”. Va­lóban a versenyeken nem voltak vesztesek. Nemcsak tud vállalni. Információival, a li létszám esetében elbeszél- tantestület tagjainak vélemé- getésekre. _ Sok fiatal, pálya- nyét közvetítve. Ez nem csór- kezdő tanító, tanár van, sze- bítja az egyszemélyi felelős- retnénk ha a beilleszkedésüket szakszervezet megyei titkára séget — a végső döntés az segítenék ezek a ,beszélgeté- a választási ciklus és az év igazgató joga. De mindig jobb, sek. A munkaközösségekkel feladatait megtárgyaló megye- ha ezt alapos tájékozottság- kapcsolatban: az irányító mun­gal teszi. A szakszervezeti tit- ka feltételeit már évek óta ti­kárnak összekötő kapocsnak gyelemmel kísérjük. A szak­munkában kell lenni a vezetés és a tes- felügyelettel kezdtük, majd az rejlenek, tület között. Ez nem is olyan intézményvezetők munkáját, egyszerű dolog, nem merül ki feltételeket vizsgáltuk. Az okta­___ _______________________ abban, hogy minden felvetést, tó-nevelő munka színvonalá­r evételeit adja hozzá, kollégái észrevételt, panaszt összegyűjt nak javítása érdekében, az új véleményét is közvetítve, az és továbbít. Több kell ennél: dokumentumok megvalósítá­sában nagy szerepük van a munkaközösségeknek. Segíthe­tik a vezetést a szakmai kér­désekről való döntésben — van is sok példa rá, hogy az igazgató legnagyobb támaszai a munkaközösség-vezetők. kálkodnak. Akár élet- es mun­kakörülményekről, akár közok­tatási kérdésekről van szó. Hartly Jánosné, a pedagógus­bizottsági ülés után vállalko­zott beszélgetésre. — A testületi nagy lehetőségek Aki részesévé válik a döntés nek, mert helyi ismereteit, ész azért, mert a kiosztott 125 arany-, 71 ezüst- és 38 bronz­érem minden várakozást fe­lülmúlt, de azért is, mert minden versenyző a legna­gyobb igyekezetével tett bi­zonyságot tudásáról a beszéd- készség, az olvasás és az or­szágismeret tárgykörében. Egy idegen nyelv tudásának szintjét nem egyszerű meg­állapítani. Ezért az olimpia szervezői öt nyelvtudási szin­tet határoztak meg: a tanul­mányi időtől, a tanárok felké­szítésétől, az egyes országok oktatási rendszerétől függően. A , nemzetközi zsűri tagjai a legtapasztaltabb szovjet rusz- szisták es a részt vevő orszá­gok szakemberei voltak. Véle­ményük egységes: az előző olimpia óta eltelt 3 évben a résztvevők tudása összehason­líthatatlanul megnőtt. Ez ma­gyarázza a kiadott érmek nagy számát is Az orosz nyelv tekintélye mind jobban nő a világban. Az orosz az ENSZ, a KGST és más tekintélyes nemzetkö­zi szervezetek munkanyelvévé vált. Ma ha valaki tud oro­szul, számára a világ egész információmennyiségének 75 százaléka hozzáférhetővé vá­lik. Képünkön- Sheila Van Dun, a moszkvai nyelvi olim­pia egyik aranyérmese. Valérij Prut Mindez a demokratizmussal is szorosan összefügg. Nagyon fontos téma. Érdeklődéssel vár­juk, .milyen képet kapunk a tavaszi ülésen erről — későbbi feladatainkat is meghatározza. G. Kiss Magdolna SZÁZ MINIATŰR — EGYETLEN KÖNYVBEN Száz kis formátumú fest­mény és a középkorból szár­mazó keleti klasszikus költői müvekhez készült illusztráció került az „Azerbajdzsáni mi­niatűrök” című albumba. Az „Isig” köztársasági könyvki­adó adta ki azerbajdzsán, orosz és angol nyelven. Az azerbajdzsán festészet Közel- és Közép-Kelet né­pei sok évszázados művészet- történetének egyik legérdeke­sebb lapait jelentik. Az azerbajdzsán miniatűrök gyöngyszemei megtalálhatók a Szovjetunió, Franciaország, Nagy-Britannia, az USA, Tö­rökország, Irán és más or­szágok legnagyobb múzeumai­ban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents