Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)
1981-09-15 / 216. szám
1969-ben szerveződött Nógrád községben 20 tő számára az időskorúak napközi otthona. Azóta jelentősen megnőtt a jól felszerelt intézmény után az érdeklődés, s jelenleg már 40-en élvezik a gondoskodás nyújtotta lehetőségeket. A napközi látogatói napi háromszori étkezésben részesülnek. A háziasán, bőséges adagokat főző konyha emellett kiszolgálja azokat az idős egyedülállókat is. akik betegségük, gyengeségük miatt ágyhoz kötöttek, nem látogathatják a közösségei. Képünkön a régi óvodaépületből kialakított napközi otthon, melynek felújítása a nyáron lezajlott. Az építkezés nyomainak eltüntetésében az idősek is segítenek. Napjaink Hatással vannak-e a tűzhányók kitörései az éghajlatra? Az elmúlt ezer év során a tűzhányók kitöréseinek több fázisa volt és voltak jelentős éghajlati változások' is, amelyek egybeestek néha a tűzhányókitörések rendszerével. Két, állandóan változó rendszer esetén nehéz kibogozni az ok és okozat bonyodalmait, de minthogy Stephen Porter Washington állam egyetemén, Seattleben az 1870—1970-es időszakra koncentrált, meggyőző bizonyítékot talált az. okozati ösz- szefüggésre, amely egymástól függetlenül működik a két féltekén. Porter a jég előnyomulásának periódusait állapította gleccserei meg az északi féltekén 1880 —1895, valamint 1910—1925 közt és az 50-es évek közepétől kezdődően. A déli féltekén más a rendszer, ott a gleccserek az 1870-es évek közepén, az 1880-as évek közepén, 1906-tól 1910-ig, a 30- as évek első felében és a 40- es évek végén nyomultak előre. Azon kívül, hogy Porter megállapítja az egyidejűség hiányát a két félteke közt, a jégmagok tanulmányozása útján azt is felfedezte, hogy minden olyan időszak, amikor a jég előnyomült, egybeesett azzal, amikor megnövekedett mennyiségben rakódott gleccserekre vulkáni sav, mint például Grönlandon és az Antarktiszon. „Friss NÉHÁNY NAPPAL EZELŐTT találkoztak a fiatal, pályakezdő bírósági dolgozók a megyei bíróságon. Három éve ezen a minifórumon is elmondhatják véleményüket, gondjaikat, örömeiket az első' hetek, hónapok után. . A legutóbbi megbeszélésen egy igazán „friss” — három nappal azelőtt fölesküdött — bíró is ült a fiatalok között: dr. Walter Rózsa, a balassagyarmati járás bírája. Messziről, déli határunk mellől, Bácsalmásról került Nógrád megyébe. Talán teátrálisan hangzik, de már joghallgató koromban biztosan tudtam, hogy bíró szeretnék lenni. Az egyetem elvégzése után szűkebb pátriám környékén nem tudtak fogadni. Bár lehettem volna ügyvéd, jogtanácsos, ügyész is. de hát én másként gondoltam. Balassagyarmatot ajánlották, ide jöttem. — Messze a szülői ház. — Nagyon. Hiányzik is. De az ember ne engedjen köny- nyen az álmaiból. A bírói székekben többnyire férfiak ülnek. ahová fogalmazónak jelentkeztem, jobbára őket keresték. Balassagyarmat szívesen fogadott. — Jól érzi magát? — Két és fél éve élek ebben a megyében, sok barátot és ismerőst szereztem, elmúlt az egyedüllét korábbi nyomasztó érzése. Persze húszegynéhány éves múltam ezer emléke köt haza. Az autóklub helyi szervezetének gyakran adok jogi tanácsokat, ez is oldotta a magamra utaltság nehézségeit. Egy éve a bíróság KISZ-alapszervezetének titkáraként sok emberrel köthettem ismeretséget a mozgalmi feladatok során. — Az irodája egyben a lakószobája is. — Eleinte nehéz volt megszokni. Reggel idejében föl kellett ébrednem, hiszen mire az ügyfelek megérkeztek, akkorra már a ..lakást” tökéletesen rendbe illett tennem... A fogalmazói fizetésből még nem nagyon költhettem albérletre. de a mostani keresetem talán már megengedi. _ ? — Jelenleg 4800 forintot kapok kezdőként. — Amikor a megyei bíróság elnöke baráti beszélgetésen fogadta a pályán dolgozó fiatal szakembereket, a fogalmazók képzésének idejét túl rövidnek találta. , — A bőrömön érzem, hogy a két esztendő kevés. Szinte lehetetlen átlátni ennyi idő alatt a pólya egészét, nem szerezhetnek a kezdők elegendő gyakorlatot, hiányzik a kellő élettapasztalatuk és így tovább. Amikor kezünkbe adják a kinevezést, hirtelen nagyon magunkra maradunk a hivatás minden felelősségével. Én például szeptember tizenötödikére tűztem ki életem első önálló tárgyalását. Fogalmazó koromban talán még háborogtam azon, hogy az általam írt határozatban ezt-azt kijavították, de most nem lesz senki a hátam mögött. Rettenetesen készülök, lehet, hogy a beidézetteknek még a lábméretét is tudni fogom... Hiába minden megtanult, több kiló könyv, a valóság mégiscsak más. A határozatomnak nem szabad olyannak lennie, hogy hatályon kívül helyezzék, annak mindenben meg kell felelnie a követelményeknek. Nem véthetek sem most, sem máskor a törvényesség ellen. — Bírói ars poeticája»? — EMBEREK SORSA FELÖL KELL DÖNTENEM. Döntésemnek azonban nem csupán a jogszabályoknak kell megfelelnie, hanem az embereknek is. Minden erőmmel azon leszek, hogy a tárgyalásokat a törvény szerint. és a felek megértésével folytassam le. Néhéz lesz néha tudomásul vétetni: az adott döntés az adott lehetőségek közül a legjobb. De ez a dolgom. ezt választottam. Mindig nyugodt szívvel akarom kezdeni a tárgyalások végén a határozat fölolvasását: ,.A Népköztársaság nevében. ” «II. Z. Kisboltért ígér a VBKM Tartósan hiánycikknek számító, nyolc-tíz féle iparcikk sorozatgyártását tervezi a Villamosberendezés és Készülék Művek. Sokan és régóta keresik a szaküzletekben az 5 és 10 literes kisbojlereket. Néhány éve ezekből még bőven volt, de gyártásszakosodás keretében készítésüket külföldi cégek vették át. Azóta beszerzésük sok esetben gondot okoz, így a VBKM most úgy döntött: jövőre ismét megkezdi a sorozatgyártást. Évente 40—60 ezer kisbojlert szállít a belkereskedelemnek, és több ezret exportálni is kíván. Mind formájában, mind műszaki megoldásában új típus licencét veszi meg. A gyártás előkészületei körültekintő munkát igényelnek, hiszen jó néhány részegység, például a csaptelepek gyártására belföldi partnert kell keresniök. A MOFÉM már vállalkozott is az eddig itthon nem gyártott, úgynevezett szabad átfolyású csaptelepek megtervezésére, szállítására ; elképzelésük szerint erre különösebb beruházás nélkül képesek. Megállapodás született arról is, hogy a kereskedelem a tervezett bojlerexport bevételéből háztartási robotokat és másfajta kisgépeket importál, ezek ugyancsak keresett termékek. MEGALKUVÁS A messziről jött vendégek nem tágítanak: igenis az elegáns útmenti étteremben kívánnak ebédelni. — Jó lesz az otthoni étel vacsorára, megízleljük ennek a kívánatos étteremnek a kosztját! Mi tagadás, vendéglátói tisztemnek jólesik a bók: dicsérik az elegáns berendezést, nem kevésbé a bőségről és választékról árulkodó étlapot. Jólesik, mert ha az ország távoli pontjáról érkezett idegen éppen egy étterem láttán csettint is elégedetten, altkor is szűkebb pátriámat dicséri. Szó se róla, a gyors és elegáns kiszolgálás után a gombás sertésborda is mindenkinek ízlik. Nekem is — egy darabig. A fordulat pillanata akkor következik be, amikor észlelem, hogy az addig oly’ finom bordához köretként adott rizssel egy kövérre hízott jókora legyet is puhára dinszteltek. Megáll a kezemben a kés, a villa; az első gondolatom pedig, az, hogy indulatos hangon pincér után kiáltok. A cselekvés előtt azonban gyórsan felmérem, mit is érnék el a kétségtelenül jogos reklamációval. Egyet bizonyosan: felfedezésem eredményeként oda a kellem és tökéletesség Illúziója: a távolról érkezett vendégek egy fránya légy miatt pillanatok alatt felednek minden eddig tapasztalt jót. Hazatérve pedig a ..Képzeljétek. Nógrád- ban. ’’ kezdetű élménybeszámoló pem úgy folytatódik, ahogy szeretném. Fiatalok a közéletben „Neked csak egy szerelmed van..." Mosolygó szemű, szép arcú fiatalasszony szíves szóval invitál beljebb a nagybntony- bányavárosi lakás ajtaján, mentegetődzve, a hét végi takarítás okozta rumliért, — Pontosan a kellős közepébe csöppent, de sebaj, felfüggesztjük a munkát. Egy pillantás a másik szobában szendergő kislányra, addig a férfi föltesz egy kávét, aztán nyugodtan beszélgethetünk Horváth Györgyné óvónővel, a szorospataki 17-es számú választókerület tanácstagjával, aki most hosszabb- rövidebb időre szünetet tart a közéleti munkában. — Nemrég jöttem haza a kórházból a kis Annával, de már annyira átálltam a kis- mami életmódra, hogy mindent kikapcsoltam magam körül. Teljesen „átmentem kismamába’’ szoktam tréfásan mondani a férjemnek, aki nagyon sokat segít a házimunkában, a kicsi ellátásában. Egyedül nehéz is lenne. — Mondd ki bátran, munkamegosztás van a Horváth családnál! — szól közbe a technológus férj, — Ez igaz! Ezért is remélem, hogy később kimehetek a munkahelyemre, szétnézhetek a körzetemben, s a nagyközségi tanácsiakhoz sem leszek hűtlen teljesen. — Mióta képviseli a szoros- patakiakat? — Egy éve. Azonban nem csak Szoros, hanem Alsó- és Felső-Katalin-bányatelep is hozzám tartozik. Az enyém a legnépesebb tanácstagi körzet, 200 ember gondjával, problémájával. — Hogyan lehet az, még csak egy éve; hogy bizalmat kapott és —, ahogy a nagyközségi tanácson mondták — lelkesedése közéleti gyakorlattal is párosul? Elmosolyodik. Arcán a kétkedés, és az elismerésből falcadó jóleső érzés vegyes keveréke látszik. Szerényen utasítja vissza a dicséretet. — Én nem nevezném rutinos közéleti embernek magam. Egyszerűen mindig boldog voltam, ha másokon segítet-_ tem. Most hajtóerő számomra, hogy ehhez kötelezettséget vállalhattam, s nem csak a jóra való szándék adott, hamm a lehetőség is, hogy tehessek érte. — Milyen volt a kezdet? — Világéletemben pedagógus akartam lenni. Bátony- ban érettségiztem 1907-ben. Még ebben az évben Gyuri elvett feleségül. Két év után született meg a nagyobbik lányunk, Eszter. A gyes ideje alatt levelezőn megszereztem a diplomát a kecskeméti óvónőképzőben. Aridig képesítés nélkül óvánősködtem, olyan állandó helyettesítőként, aki oda ment, ahol éppen hiányzott valaki, Ka- rancsberénylől Somoskőújfaluig. A gyes leteltével nem mehettem vissza dolgozni. Kislányom sokat betegeskedett, ezért csak kétévi kényszerpihenő után állhattam munkába. Az egyik nagybáto- nyi óvodában vezető helyettesként dolgoztam. Rövidesen a szorospataki óvodában folytattam vezető óvónőként. Onnan jöttem el szülési szabadságra, oda is szeretnék visszatérni. Akkor ygy érzem lezárult egy nehéz szakasza életemnek, s egy kicsit más kezdődött. — Gondtalanabb? — Korántsem! Azonban, hogy kitűzött célomat teljesíteni tudtam, véget ért a képesítés nélküli óvónősködés időszaka, állandó m.unkahelyem lelt, s azt csinálhattam, amit szeretek... Nagy belső nyugalmat, energiát adott. Szükség is van rá! Az óvodában 72 kisgyermekkel foglalkoznak. A környékről nap mint nap a szó szoros értelmében szedik ösz- sze őket. Reggel dada felügyeletével az iskolabuszon, délután menetrend szerinti busz- szal hozzák-viszik az apróságokat. Sok a veszélyeztetett gyerekük, őket még a tisztálkodás legelemibb szabályaival is meg kellett ismertetni. Jelentős eredményeket értek el ezen a területen is. Jó a kapcsolatuk a szülőkkel. Nincs olyan munka, a kerítésfestéstől, a tűzifabehúrdásig, hogy ne akadna segítőjük — Gondok, bajok a körzetben? — A szanálásból, amelynek nagyon sok ember örül, maradlak meg gondjaink. A 700 lakosból már csak 120-an élnek ott. A többiek modern otthonokba költözhettek. A házak zömét lebontották, olyan az egész telep, mint egy csatatér. Pedig az ott lakóknak biztosítani kellene az alapvető életkörülményeket. Ezt én így gondolom. Ezért emelek szót tanácsüléseken is. az ottani 120 lakóért. Hogy milyen sikeres „fegyvertényem" volt? Katalinon be akarták zárni az élelmiszer- boltot. Néhány idős embernek, nagycsaládosnak kilométereket kellett volna tejért, kenyérért gyalogolnia. Elértem, hogy lemondtak a tervről. — Milyen a kapcsolata a nagyközségi tanáccsal? — Fontosnak tartják a tanácstagok segítését. Egy év alatt tapasztalhattam. Egyenlő partnernek tekintenek, * ez jólesik az embernek, mert másként nem is tudnák dolgozni. A tanácstagi megbízatásom mellett megválasztottak az egészségügyi és művelődési bizottság elnökének... Néha, amikor a sokféle elfoglaltságomról beszélgetünk a férjemmel, tréfásan megszokta jegyezni: neked csak egy szerelmed van, a munkád, a telepiek gondjain-bajain való segítés, Vállalom... tudom, ő is büszke rám, ezért. Anna felsir a másik szobád ban. A fiatalasszony összerezzen. Befejezzük a beszélgetést. Búcsúzáskor még hozzáteszi: egészséges kislány az Ancsa. Ha „engedi”, egy év múlva visszamegyek dolgozni — mert Hurváthné érzi: várják, sokan örülnek neki. Szabó Gy. Sándor Új útburkolat Egy amerikai cég, kísérletei szerint az aszfalt útburkolatok kisebb hibáinak a javításához a szokásos aszfaltkeverés helyett sokkal alkalmasabb keveréket lehet előállítani, ha a keverék egyharmad—fele része kénből és kőszénhamuból áll a szokásos komponensek mellett. Ilyenkor ugyanis az említett anyagok az aszfalttal bonyolult reakcióba lépnek, és ennek eredményeként az új útburkoló anyag szilárdabb és tartósabb a hagyományosnál, és ezen kívül még olcsóbb is. A harcias kiállás helyett ezért döntök az eléggé el nem ítélhető megalkuvás mellett: a félszelet kenyérrel diszkréten letakarom az elegánsan szervírozott legyemet, és eltolom magam elől a tányért. Ügy, mint aki jóllakott. Aki már torkig van! LEHETŐSÉG — Kissé gyűrött vagy. — Ne is mondd, lagziban voltam. Két nap egyfolytában! Nagy mutatás; tánc, eszem- iszom; tánc, eszem-iszom; aztán ismétlés — sokszor. — Mehettem volna én is, akár három helyre is lagzi- ba... _ ??? — ... ha hívtak volna. ILLEM A négyéves Donát beszalad az utcáról a falusi kocsmába; nyújtózkodik a lelkem, az üres kólásüveget pedig fel- ügyeskedi a bádogpultra: — Köszöhöm! Rögvest rá is csodálkozom a ..jelenségre”, ez nem lehet igaz! Bizony, sajnálatos, .hogy a négyéves Donát természetes viselkedése figyelmet kelt. Sajnálatos, mert ez egyben azt is jelenti, hogy sokkal gyakoribb másfajta magatartás. Nem is értem, mi lehet az oka: még a tizenkét-tizennégy éves nagylányok is borjú módjára libegnek be az italmérésbe és legfeljebb odaböffentik az óhajukat: •*- Két kólát! Ennyi. „Jó napot!” vagy „Köszönöm” — ez már eszükbe sem jut. Igaz, a körmüket vagy a szemöldöküket már festik. Egy alkalommal nem is állom meg szó nélkül, illedelmesen kiegészítem a mellettem álló ifjú „hölgy” rendelését: — Talán „legyen szíves”, picinyem. Kínos mosollyal néz rám a kocsmáros: — Hadd el! Ez, kérlek, már nem divat. Mit is tegyek hozzá a felvilágosításhoz. . .szomorú!!! VALLOMÁS „Csak ne sajnáltasd magad, dolgozik más is éppen eleget. Jómagam is! Hogy kivagy bukva? Azt mondod, kaszálás? Hát az semmi, az csak sétálás! A gyűjtés meg? Tedd le, vedd fel — mégsincs helyen. A kapálás? Az a legszebb. Azzal meg én úgy vagyok, hogy ELNÉZNÉM akár egy hétig is." TEMPÓ Hölgyismerősömmel indulunk kifelé a presszóból, amikor valaki a nevemet kiáltja. Meglepetés, összeölelkezés — réges-régi katonacimborák ülnek ugyanis az egyik aprócska asztalnál. No, hiszen, az ilyen találkozásokat nem is lehet kihagyni: gyors bemutatkozások, aztán belefeledkezünk a közös élmények felidézésébe. Eltart talán egy óráig is,’ aztán sort kerítünk a katonaság utáni időkre. Család, munka, lehetőségek és kihasználatlan sanszok — mindenki tud minden címszóról valamit mondani. Az egyik régi cimbora — nevezzük Péter-Pálnak —, nem kis büszkeséggel hozakodik elő a figyelemre méltó ténnyel: rövid évek alatt az osztályvezetőségig vitte. Társa — társunk — mintha egy kicsit res- tellné is magát: ő bizony megragadt valami előadófélének. Aztán eszembe jut egy apróság. A találkozás örömére alighogy leültünk a városunkon átutazó volt cimboránkkal, Péter- Pál osztályvezető úr diszkréten az éppen bemutatott hölgyhöz hajolt és elég jól hallhatóan megkérdezte: — Mondja csak, kedves, nincs magának valami köny- nyen elérhető, ráérős barátnő- je? Mindez kurta ötperces ismeretség után. Ja kérem, lehet ez magyarázat az osztályvezetőségre, az elért címekre és rangokra is. Elvégre, rámenősség és tempó kérdése sok minden. Kelemen Gábor NÓGRÁD - 1981. szeptember 15., kedd 5 #
