Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)
1981-08-09 / 186. szám
Boros Béla Ax új eszpresszó A Ä N ¥ A legrosszabb, töredezett szélű út éppen erre vezetett (s vezet még ma Is részben) Szécsény felől. Hat méter szélesre újraépíti a KPM, s nem is csak Szécsénytől a község széléig, hanem éppen, hogy végig Varsányon egyelőre a temetőig. Az úgyne- zett „első' ütemben” teliét „végre jó utat kap a község, de remélhető az is, hogy aztán következik a „második ütem”, és akkor a közeli társközségig, Nógrádsipekig húzódik majd a jó út. Mert nagy szükség volna rá. Izeken az utakon reggelente, hajnalonta bizony „elbuszozik” a község férfierejének nagyja. A legtöbben talán egy hétig haza se nagyon jöhetnek. Azt mondja erről a helybéli ismeret: óbbon mindenesetre a rimóciak vezetnek, hogy az ország valamennyi tájára eljárnak dolgozni. De hát Varsány sem sokban különbözik ettől az életviteltől. Mit is tehetne mást? Hiszen itt helyben egyedül a fejlődés útját járó „Új kalász” Termelőszövetkezet adhat egyre jobb, egyre biztosabb munkaalkalmat. Hát ad is, a fiatalabbjának is, miközben valóságos új stratégiát dolgoz ki a gazdálkodásra, a bővített újratermelés, az intenzitás növelésére. Járja József tanácselnökkel (talán a legfiatalabb tanácsi vezető az egész megyében, mindösz- sze huszonhat esztendős) a szövetkezeti központban erről hallgatjuk a tsz elnökének, Boros Bélának rövid összefoglalóját. Ebből meg legjobban az világlik ki, hogy valamennyi társadalmi és persze helybe- ni körülményt figyelembe véve dolgozta ki új ötéves tervét a szövetkezet. Amelynek határa kiterjed Varsányon túl Sipekre és Rimócra is. Ilyenformán két tanácsi közigazgatási területen él és fejlődik az „ÜJ kalász”. A 4206 hektárból a legfontosabb a 2452 hektárnyi szántó. A tanáccsal együttműködve- tervezve figyelem jut arra is. hogy helyben növelhető legyen mielőbb a munkalehetőség. a megtartó erő. Azt mondja erről Boros Béla, Nógrád egyik legtapasztaltabb szövetkezeti elnökei Családi művelésre 65 hektár málnát telepítünk... Persze, hogy volt itt hagyománya a bogyós gyümölcsnek. Meg aztán el is jártak innen dolgozni azokra a tájakra, ahol ilyen termett... A gazdálkodás jövőbeni célja az is, hQBV mintegy 5—600 hektárnyi mélyebb fekvésű földterületet négy éven belül melioráljon, megszabadítson a vizektől, az elsavanyodástól, hogy aztán ezekre a területekre hozza le a dombokról az árutermelést, A jelenleg nehezen művelhető dombokon ugyanakkor megvalósul a takarmánytermesztés, az intenzív gyeptelepítés, s vele az intenzív legelőgazdálkodás, ami persze összefügg az állattartás szerkezeti átalakításával, és ■ jelentős részben az állattartás módszerének változtatásával is. A növénytermesztésben radikális változást terveznek, kevesebb számú kultúrát termesztenek, a melléküzemági tevékenység kibővítésével meg kettős célt követnek: a munkalehetőség növelésén kívül ez is anyagi bázisát adja a termelés megújításának... Ma itt már mindez folyamatban van, ahogy mondani szokás. Varsány népessége a reprezentatív mérések által meghatározott „átlagos magyar falunak’’ felel meg, ami azt jelenti, hogy kétezer körüli a lakosság száma (egészen pontosan 1954 lakos él ma Var- sányban), de érdekes az Is, hogy itt a lélekszám 4 év alatt nyolcvanhéttel gyarapodott, míg a társközségben, Nógrádsipe- ken ugyanennyi idő alatt nyalcvannal csökkent. „Sokan elköltöztek a közeli Szécsény- be” — mondja a tanácselnök, aki maga is sipeki. Az eljárás, és mellette némi otthoni háztáji földművelés, szőlőtermesztés így a legelterjedtebb életforma. Ma is nagy tekintélye van a saját termésű tőkén termett szőlőnek-bornak, amely majd minden háznál a szíves kínálás legfőbb tárgya. Egy felmérés szerint ilyenforma előrejelzés vázolja Varsány jövőjét: a szakmák megszerzésével és a helyi munkalehetőségek viszonylag csekély gyarapodásával óhatatlanul visszafordul a megyében ritka népesedési arány, és akkor Varsány lélekszá- ma nem növekszik, sőt csökkenhet Is... Ki tudja azt ma még pontosan? Sok minden kiszámítható, az bizonyos, de a mérget erre semmiképpen nem érdemes bevenni — a szólás szerint. Tekintélye, valóságos presztízse, értéke van itt aztán másnak is és éppen annak, amit kár lenne o gyors előre- rohanásban elveszíteni: a pávakörös csoportmunkának, vagy az utóbbi tíz-hús* évben újra divatba jött (!) népviseletnek. Na, ez aztán igazán érdekes, de még figyelemre méltóbb, hogy a mai fiatalok sem vetik meg a ri- mócival, sipekivel megszólalásig azonos szép viseletét* Bárány István portáján egy alkalmi népdalkörös próbára is könnyen felöltözött kicsi és nagy, idősebb és fiatalabb lány, meg asszony egyaránt. És éppen ott mondta az egyik fiatalasszony, akinek tizenéves forma lánya van: — Háromévestől végig, mindenből minden megvan már a gyereknek... Megőriztem és újra is gyarapítóm a vise letet. El nem adok egy darabot sem. Elteszem még az unokáknak is. Varsány dalosai az augusztus húszadikai hollókői kulturális bemutatóra készülnek. Közülük való az egyik leglelkesebb énekes szereplő, Bárány István, akit háromszor is hiába keresett a palócföldi tudósDéluláni nézelődés Sietősen Bárány István a kórus néhány tagjával. kutató, néprajzos, Manga János, egyszer sem találta itthon. A dalok és a mesék ügyében kereshette: nagyon bánja Bárány István, hogy nem találkoztak. Szívesen el- nótázott volna a tudósembernek is, akinek errefelé igazán sok volt a személyes ismerőse, egykori jóbarátja. Varsány — miért tagadná bárki is? — büszke népi kultúrájának értékeire. Az út, a járda — ez a legnagyobb gond, meg a telek, mert abból is kevés a kiosztható, ha valaki építeni akar. Márpedig akarna itt helyben is a varsányi ember, akár az eljáró, akár a szövetkezetben, kereskedelemben dolgozó. A telkek közművesítése a következő időkben valahogy azért megvalósul; negyven helyet tudnak kialakítani, most vagy hat belső terület áll erre készen, de nagyobb munka mindennél a régi beosztású (egy nagy terem) művelődési ház felváltása tornateremre. Ezért épül a klubkönyvtár Varsányban, ahol két jó szövetkezeti bolt, korszerű igényeknek megfelelő presszó, körzeti iskola, óvoda Is működik. Idetartozik az is — mármint az elet feltételeihez —, amit a munkahelyek, a szövetkezeti munka körülményeinek, további javításának szándékáról a termelőszövetkezet elnöke mond: — Meg kell változtatni a munkakörülményeket, a szociális ellátottságot. A fiata- labbja, ha bejön « földről, ma már nem megy piszkos ruhában a presszóba sem. Oda se lerészegedni jár, hanem a többiekkel találkozni, megbeszélni ezt-azt. „A varsányi szőlő közepében, megérett a ropogós cseresznye..." éneklik Bárányék portáján tiszta csengő hangon, t. Pataki Lásalá Fotó: Gyurkó Pétar Szomszédokra várva Dőli pihend Nyáii leicfer* A fiatalok utcája a Béke ál
