Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-04 / 181. szám

őgcrzdasági szövetkezetek ' ; \.. . . ; • , JELENTŐS ESEMÉNY előtt á"nak a mezőgazdasági szö­vetkezetek. Az év végén ke­rül sor negyedik kongresszu­sukra. Ez kedvező alkalom ar­ra. hogy megvitassák az el­múlt öt év tapasztalatait, a III. kongresszus- határozatai­nak végrehajtását, a szövet­kezeti politika megvalósulá­sát és az előttük álló felada­tokat. Minderre kedvező légkör­ben kerülhet sor, hiszen szá­mottevő fejlődésről szólhat­nál a küldöttek. — A kongresszusra való ké­szülődés már az év elején megkezdődött a terüteti szö­vetségünknél — mondja Ku- rali Béla, a Nógrád megyei TESZÖV titkárhelyettese, majd így folytatja: — Nehéz, de eredményes öt esztendő értékelésére készü­lünk, hiszen a mezőgazdasági szövetkezetek aktív részesei a gazdasági építőmunkában elért eredményeknek. — Hogyan készülnek a me­gye termelőszövetkezeteiben az év végén tartandó kong­resszusra? — Június végéig befejeződ­tek a küldöttválasztó közgyű­lések, amelyeken a közös gazdaságokban részletesen ér­tékelték a szövetkezeti de­mokrácia fejlődését, az érdek- képviseleti munkát. Elmond­hatom, hogy a közgyűléseken jól látták a szövetkezeti moz­galom helyzetét és messzeme­nően eleget tettek a TOT IV. kongresszusának előkészíté­séből adódó feladatoknak. A lezajlott munkahelyi ta­nácskozásokon, küldött- és közgyűléseken jól érzíke'he- tő volt nemcsak a gazdasági, hanem az a tudati fejlődés is, amely az elmúlt években végbement a szövetkezetek­ben. — A termelőszövetkezetek jelen vannak társadalmi, gaz­dasági hetünk minden terü­letén és mindennapjában. Szerepük több tekintetben is nélkülözhetetlen. Tudatában vannak-e vajon ennek a je­lentőségnek ? — Egyre inkább érzékelik, hogy tevékenységük, elért eredményeik az egész társa­dalmat érdeklő és érintő kér­dések. Hogy mást ne említ­sek, csak az élelmiszer-terme­lést. örvendetes jelenség, hogy a küldöttek lényegesen fiatalabbak a korábbiaknál, s ebből messzemenő következ­tetéseket lehet levonni. A szö­vetkezetek gazdasági tevé­kenységükön kívül azonban fontos társadalmi szerepet is betöltenek az egyes települé­seken, s ezt sem szabad fi­gyelmen kívül hagyni. Egyes szövetkezetek meghatározó szerepet játszanak a közsé­gek kulturális és sportéleté­ben is, nagymértékben hozzá­járulva azokhoz a társadalmi változásokhoz, amelyek a vi­dék életében végbementek az elmúlt években. — Hol tartanak a megyé­ben a felkészülésben? _ A TOT IRÁNYELVEI­NEK ismeretében megkez­dődött azok megvitatása az enves nagyüzemekben — első­ként a nőtincsi termelőszövet­kezetben — és folyamatosan zajlik a különböző fórumo­kon, a közös gazdaságok­ban. El kell mondani, hogy nagyobb kerekasztal-beszél- getést szervezünk, mintegy 10 —12 termelőszövetkezeti el­nök és más vezető részvéte­lével. Az itt elhangzott véle­mények, állásfoglalások . a TESZÖV szeptemberi elnök­ségi ülése elé kerülnek. A ter­vek szerint október 15—20. között lesz a küldöttgyűlés, amelyen szeretnénk, ha iga­zán aktív, felelősségteljes, de­mokratikus szellemű vita ala­kulna ki a szövetkezeti moz­galomról, annak fejlődéséről és a főbb tennivalókról. Re­méljük, hogy sok jó javaslat hangzik majd el, elsősorban arról, hogy lehet a helyi sajá­tosságokat, lehetőségeket az eddiginél jobban kihasználni a hatékonyabb termelés érde­kében. A KÉT KONGRESSZUS kö­zött, öt év telt el, s ez idő alatt, mint a TÖT irányelvei­ben is olvasható: „Nagy utat tett meg a szövetkeze., moz­galom, de nagyok és vonzó­ak azok a célok is, ai elyeket kitűztünk magunk elé. Ezek a társadalom megértő támoga­tásával, a szövetkezeti pa­rasztság mind eredménye­sebb munkájával megvalósít­hatók. Az előttünk álló fel­adatok azonban az eddigiek­nél nagyobb teljesítménye­ket kívánnak”. Ehhez kell igazítani a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek tevékenység ít is. Z. T. Gondok a „vízi iparban" Alighanem azoknak az or­szágoknak volt igazuk, ame­lyek mértéket tudtak tartani az olajszállító tankhajók szá­mának gyarapításában és be­fogadóképességük minden ha­táron túl való növelésében. Ismeretes, hogy a 70-es évek­ben a tankhajók voltak a vi­lágtengerek „sztárjai”. A nagy hajóépítő üzemek nem győz­ték teljesíteni a megrendelé­seket. A kapacitásnövekedés évi átlaga akkor még 8—10 százalékos volt. Napjainkra erősen visszaesett a kőolaj részesedése az összes szállított áru mennyiségében. Ugyan­akkor viszont ma már a vi­lágflotta hajóinak 47 százalé­ka tankhajó, s ezek kb. 20 százaléka hosszabb ideje ra­komány nélkül vesztegel a kikötőkben. Az előrejelzések szerint az elkövetkező évek­ben még tovább csökken az igény a tankhajók iránt, de a tőkés gazdasági ciklus egy­Konténerben a méhkaptárak Méhkaptárkonténereket gyárt a Hungaronektár a szállítással járó nehéz fizikai munka kiküszöbölé­sére. A nagyméretű szállítórekesz­ben, a kontérben egyszerre 40—50 kaptár fér el, s az egész „szerel­vényt” együtt szállíthatják. A vál­lalat tabi üzemében még az idén elkészül az első 50 szállítórekesz. Megvásárlásához OTP-kölcsönt le­het felvenni. A méhészkedés során az ország déli részéről észak felé haladva — a „legelőt” jelentő növények érését követve — többszöri ra­kodással kell az egyenként 100 kilós kaptárokkal odébb költözni. Ez nem csak költséges és nehéz munka, hanem a lassú rakodás a méz gyűjtését is hátráltatja. Emi­att esetenként 6—8 kilogramm is lehet a veszteség egy-egy kaptár­nál. A konténeres szállítással mindez a kiesés megszűntethető. A teherautón álló konténer fém­keretébe csőrlővel egy óra alatt felrakhatók a kaptárok. Korábban ez a munka félnapig is eltartott. A konténeres méhészkedéssel jól jár a Hungaronektár is, a tervek szerint évente mintegy 100 vagon­nal több mézhez jut. A hatodik ötéves tervidőszakban összességében ezer konténert gyárt a Hungaronektár üzeme. egy hullámhegye időnként hozhat némi fellendülést mind a gyártók, mind pedig a tulajdonosok számára. Per­sze aligha valószínű, hogy a kőolajszállító hajók iránt nö­vekedne az igény, inkább a szilárd áruk szállítására al­kalmas kisebb-nagyobb vízi járművek kereslete fokozód­hat valamelyest. A világflotta kapacitása je­lenleg mintegy 420 millió bruttó regisztertonna (BRT). Ennek 10 százalékát a szo­cialista országok kereskedelmi hajói adják. A Szovjetunió tengeri szállítójárműveinek a kapacitása meghaladja a 20 millió BRT-t, Lengyelországé a 6, az NDK-é pedig a 3 BRT-t. A szocialista hajótár­saságok forgalmában nincs visszaesés, a szállított áruk mennyiségének növekedése jócskán meghaladja a világ­átlagot. Kohászkezdeményezés Ötletek adásvétele Tizenkét honi kohászvállalat képviselői jöttek össze a minap Ózdon, hogy megvitassák az újítómozgalom további kibontakoztatásának és az elfogadható javaslatok elterjeszté­sének lehetséges módjait. A megbeszélésen Babus Gyula, az SKÜ főosztályvezetője is ott volt, és felszólalásban számolt be az acélgyári tapasztalatokról és az általa szükségesnek látott változtatásokról — Mi késztette a kohászvál­lalatokat ennek az összejöve­telnek a megszervezésére és az ottani szerződéskötésre? — Az, hogy az iparon belül a kohászatban a legjobb a mozgalom. Tavaly óta egyne­gyeddel növekedett az ered­ményessége az újításoknak, és a tömegesség vagyis az újítók száma sem csökkent. Ebben az ágazatban tehát felfelé ível a folyamat. Itt lehet a legjobban elkezdeni az újítások vállalat- közi cseréjét; ez ugyanis na­gyon elmaradott, az elfogadott javaslatoknak mindössze egy százalékát ajánlották fel más kohászati vállalatoknak is. — Miért épp a kohászat áll újításokat tekintve az ipar élén? — Erről semmi különöset nem tudok mondani, csak a saját módszereinkről számol­hatok be. Az egyik lényeges dolognak azt tartom, hogy minden évben összeállítunk egy feladattervet. Ebben van­nak konkrét témák és „keret­feladatok”; ez utóbbiakba bele­tartozik részletezés nélkül minden anyag-, energia- és normaóra-megtakarítást elérő újítás. Fontosnak látom azt is, hogy meggyorsítottuk az el­bírálást: tíz napot adunk a szakvéleményezésre. ''így a leg­több javaslatra az előírt hat­van napnál hamarabb válaszo­lunk. Nem mellékes az sem, hogy az újításokhoz kellő kí­sérletek költségeit fedezzük. — Sokan az anyagi ösztön­zést gondolják a legfontosabb­nak. .. — Az anyagi elismerés mér­téke nálunk a kohászati átlag­nál jobb. Erre a kérdésre mi nagy figyelmet fordítunk. 1975- höz képest tavaly 64 százalék­kal emelkedett az újítási díjak összege, ugyanakkor, amikor az újításokból származó meg­takarítás „csak” ötven száza­lékkal volt nagyobb. Tehát a jutalmazás lényegesen gyor­sabban nőtt. véljük. De ez nem megy köny- nyen. Az összevont számítások hiánya a legfőbb akadály. Ezek meglehetősen hosszadalmasak lennének. Ezért sokszor az újí­tók is jobban örülnek az esz­mei díjnak: ezt hamarabb megkapják. Kockázat persze van mindkét részről ilyenkor, mert utólag derül ki, hogy a gyár vagy az újító járt-e job­ban. De ez a kockázat elenyé­sző. — Az önöknél alkalmazott módszerek, véleménye szerint, ténylegesen ösztönzik az újí­tógárdát a fejtörésre? — Erről adatok tanúskod­nak. 1975-ben tizenkét és fél millió forint megtakarítás szár­mazott az újításokból. Tavaly már csaknem húszmillió fo­rint volt ennek a tevékeny­ségnek a haszna. Idén a fél év végén pedig már tizennégy- millió forintnál tartottunk, te­hát csúcs javítás várható. — A sikerek mellett nyil­ván vannak gondok is. Szó volt-e ezekről Ózdon? — Felvetődött egy ismert gond: hogy a díjakat jelenleg az R-alap terhére kell fizetni. Ez nyilvánvalóan határt szab a kifizetéseknek. Ugyanez az előírás gátolja az újítások át­vételét is. mert a máshonnan kapott és bevezetett javaslat szintén az R-alapot rövidíti meg. Ez már eleve elveszi a kedvét minden vezetőnek at­tól, hogy máshonnan használ­jon fel újítást. Ráadásul az átadott újításért kapott pénz meg nem az R-alapot növeli, hanem termelési értéknek szá­mít. A most érvényben levő szabályok tehát kimondottan az újítások adásvétele ellen hatnak. — Ilyen szabályok között tehát csak formális az a szer­ződés, amit a tizenkét kohász­vállalat kötött? kalmas-e átadásra. Az egy­személyi elbíráló pedig dönt­sön róla. hogy a javaslatot ténylegesen közkinccsé te­szik-e. Az átadásra szánt újí­tást a kohászvállalatokon kí­vül az acélipari egyesülésnek és a vasipari kutatóintézetnek is elküldik tizenöt napon be­lül az elfogadás ideje után.' Az intézetek is tanulmányoz­zák az újításokat. — Ehhez óriási kellene! apparátus — A pénz nagyobbik részét — Nem. Az hasznos dolog, eszmei díjként fizették ki. Mi- Már korábban is szükség lett volna rá. A szerződés előírja, — Célunk az, hogy a kalku- h°gy a szakvéleményezők Iáit újítások részarányát nö- vizsgálják meg: az újítás al­— Ez felmerült ózdon isi Ezért a vállalatok képviselői megállapodtak abban, hogy inkább a közvetlen kapcsola­tokat kell fejleszteni. Elküldik egymásnak az éves újítási fel­adatterveket. A felajánlott újí­tásokat pedig minden vállalat­nál naplózzák, és a felhaszná­lásáról tájékoztatják egymást.' — Az ózdi összejövetelen börzét is tartottak. Vették-e ennek hasznát önök? — összesen tizennégy-tizen- öt újítást vizsgáltunk meg. Bennünket öt javaslat érde­kelt, ezeket hoztuk magunk­kal. Hasznosításukról huszon­egy napon belül kell értesíte­ni az átadó vállalatokat. Több­nyire a technológiával össze­függő^ javaslatokról van szó: az egyik például a „boridálás- sal’’ foglalkozik. Egy másik a csúcseszterga vésőként való felhasználására ad módszert. A harmadik, ez nekünk fontos lenne, a darukerekek élettarta­mát növeli egy kenőberende­zéssel. Mind az öt újítás a megfelelő szakembereknél van, ők döntenek az átvételről. — A jó újítások átadása nem sérti a vállalatok saját üzleti érdekeit? — Egyáltalán nem. Ezek az újítások ugyanis főleg a tech­nológiára vonatkoznak. Az köz­vetve nekem is érdekem, hogy mondjuk Ózd vagy Dunaújvá­ros takarékosan termeljen. Ä jó technológiában vagy a ha­tásos karbantartásban nem vagyunk konkurrensek. Ha ter­mékről vagy találmányról van szó, az más. Az egyik gyár la­poskötelet készít: ennek a módját nem fogja átadni egye­lőre. Nem is kell. De, ha pél­dául a darukerekek kenését bevezetnék, hogy ne kopjanak, ez nem sértené senki érdekét. Sőt, tudja mekkora haszon lenne csak ebből az ország­ban? Molnár Pál Gazdaságtechnika és társadalompolitika A> Országos Bányagcpgyártó Vállalat salgótarjáni gyárában az NDK számára visszaterelő állomást készít. A lábazat összeszerelését Kakuk Ferenc és Kakuk Péter végzi. —Gyurkó— E-’ vek óta az az amber érzése, hogy a világ nem áll másból, mint olajból és cserearányból, termelésből és ráfordításból, egyensúlyból és spórolásból, export- növelésből és importkorlátozásból. Mintha mindent rideg gazdaságitechnikai szempontok uralnának, mindent a gazda­sági számítások szabályoznának. Amikor a gazdaság nehéz helyzetben van, természetes dolog, hogy a gazdasági adott­ságokból, a lehetőségekből indulunk ki. Sokszor úgy tű­nik, hogy a gazdasági értékrendszer minden közfigyelmet magára von. Most azonban újra erőre kapnak a társadalmi, politi­kai elvek, az általánosabb értékek — anélkül, hogy a gaz­daságiakat elnyomnák. A politika számára persze eddig is a teljes foglalkoztatás, a munka szerinti elosztás, a szük­ségletek mind teljesebb kielégítése, az egyensúlyi helyzet javítása, a vállalati önállóság növelése csak első közelítés­ben volt gazdasági követelmény. A politikai eszmerend­szer és a közvélemény nem hagyja magát kiszorítani, sőt mind jobban áthatják a rideg gazdasági megfontolásokat is. Az, hogy hazánk külgazdasági egyensúlyát rendbe kell hozni, rideg gazdaságtechnikai gond. De az a tény, hogy nemcsak külső egyensúly van, hanem belső is, nemcsak államháztartási egyensúly van, hanem magánháztartási is, nemcsak gazdasági egyensúly van, hanem politikai-hangulati egyensúly is, már a gazdasági értékrendszert a társadalmi- politikai értékrendszernek rendeli alá Amikor a VI. ötéves terv készült, alapjául rideg számí­tások szolgáltak. A számok szinte csak azt mondták, hogy mire lehet számítani a következő öt évben, ha a helyzet tovább nem romlik. De mire elkészült, már határozott cé­lokat tartalmazott a hozzá rendelt eszközökkel. Akarattal, politikával telített társadalomfejlesztési terv lett. amelynek számai nem egyszerűen a jövő statisztikái, hanem szám­szerűsített célok. Amikor napirendre került a gazdaságtalan termelés szűkítése, az teljes mértékben struktúrapolitikai megfon­tolásokon, számításokon alapult. De rövid időn belül már magában foglalt olyan követelményt, hogy a szerkezetvál­toztatás ne rontsa se a lakossági ellátást, se a termelőesz­köz-ellátást. Ma már állítjuk, hogy a „gazdaságosság”-nak két kritériuma van: a jövedelmezőség és a szükségesség. Az, hogy valamire szükség van, az bizonyos tevékenységek­nek pozitív gazdaságossági megítélést kölcsönöz. És az a legdrágább, ami nincs. Ez már társadalompolitika, akárcsak az, hogy megfontoljuk, mi a nagyobb kár: megtartani fa­lun egy nem túl jövedelmező üzemet, vagy újra ingázásra szorítani száz embert, elvinni a faluból az ipari munka­helyet. A fogyasztói árak rendezése formailag gazdaságtechni­kai kérdés. A legutóbbi „benzináremelés” óta jelentősen emelkedtek az energiahordozó-árak, vagyis előbb-utóbb a villamos energia fogyasztói árát is emelni kell. Amikor ki­derült, hogy már nem kifizetődő a háztájiban a saját fo­gyasztásra szánt termelés bővítése baromfiból, sertésből, ak- Kor bárhogyan osztottunk, szoroztunk, fel kellett emelni a hús- és a hentesáruk fogyasztói árát. De közben azt is meg kell határozni — és ez már társadalompolitika —, ’ hogy ennek mi a hatása az életszínvonalra, hogyan járnak a íix- fizetésűek, a nyugdíjasok, a sokgyermekesek. Pontosan kiszámítható, hogy a megnövekedett terhe­ket meddig képes viselni az állami költségvetés, mikor kell a terhek egy részét áthárítani a vállalatokra, s végül ho­gyan és milyen mértékben lehet teherviselésre bírni a la­kosságot. Ezek könyörtelen dolgok! De azt fontolóra venni, hogy könnyebb a lakosság számára a terheket termelőként, dolgozóként, mintsem fogyasztóként viselni — mór társa­dalompolitika. Megdönthetetlen igazság, hogy könnyebb az eddiginél többet, jobban dolgozni, mint az eddiginél keve­sebbet fogyasztani. Az embereknek általában semmi ked­vük nincs lassítani. Inkább többet akarnak nyújtani és töb­bet akarnak keresni. tömegek értékelései, ideológiánk tételei éppen olyan erős meghatározói a gazdaságpolitikának, mint az, hogy mennyi anyagunk, emberünk, pénzünk, ver­senyképes termékünk van. A politikának is megvannak az egyensúlyi feltételei. Bővítésük, erősítésük éppen olyan fon­tos, mint a gazdasági egyensúlyé. Dr. Pirityi Ottó NÖGRÁD — 1981. augusztus 4., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents