Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)
1981-08-30 / 203. szám
A szabadtéri szoborkiállításról Marton László: Felszabadulási emlékmű. Cyüresek Ferenc: Jakobinus rózsa. Nem sok az, amit a téren látunk, de legalább annak sem örülhetünk zavartalanul. Már csak azért sem, mert a feliratok még a minap is fe- lében-harmadában tájékoztattak arról, hogy kik csinálták ezeket a műveket és milyen címeket adtak nekik. Talán úgy gondolták, hogy így nagyobb szerephez jut a néző fantáziája? A feliratokat azóta kirakták, jó a hangos tájékoztatás is.« De ha már a tizenegyedik salgótarjáni szabadtéri szoborkiállítást országos jellegűnek tekintjük, minimális követelmény lenne a megnyitás idejétől kezdve a pontos feliratkozás, arról nem is szólva — mert hiszen évek során sokszor meg' Kadó Károly: Női fej. nem lett volna impozáns méretű. Hiszen ne feledjük, három évtized alatt mintegy 3000 művet helyeztek el az ország városainak, falvainak mára. Másrészt, más megyék közterein, képviselőit is meghívhatná Ez a kláilítás tehát nem szemlére, eszmecserére, eset- acj vai<xü képet a szobrászati megrendeljek kötésére termésről, áttekintésre nem stb. Ezzel, többek között, alkalmas, változatossága is egész hazai köztéri szobrásza- jóva] kisebb, mint a koráb- *“nk ■ jelentőségben maga a biaknak. Egy művészt vi- kiállítás is nyerne. szont szélesebb skálán mutat Hiszen fontos ez a tárlat. Hogy mást ne mondjunk, a magyar köztéri szobrászat a be, Gyurcsek Ferencet, aki a politikai emlékműszobrásza- tot műveli. Ez irányú munkortárs hazai képzőművészet «ából ad ; válogatást kamarakiállítása is. Valamennyi kötelei műve politikai mondanivalót hordoz. Tudatosan elköteleily legelkötelezettebb része, módon a társadalmi zettségvállalásban példa. Ez jelzi közművelődési jelentősé- ^‘Üúrátaii töreS gét is. Az évek folyamán a makulturäban törekszik köztéri szobrászatban legsikeresebb alkotók közül mutattak be itt olyanokat, mint Kiss István, Marton László, Kerényi Jenő, hogy csak né- hányukat említsük, mert a sort még folytathatnánk. A magyar zett művész. Nemcsak fordításokra, művei társadalmi érdeklődésének igényességét is tükrözik. A munkásábrázolás, a nemzetközi forradalmi mozgalmak állnak érdeklődésének előterében. Szobrászati előadásmódja a természetei , f emlékműszobrászat ^ségen alapszik de a plaszlegnagyobb hitelű művésze- ^ egy-egy katalógust, vagy műtárgyjegyzéket is kiadhatnának a rendezők. Mindenesetre, a kiállítás még mostani állapotában is azon műfaji összefoglalók közé tartozik, amelyeket az ország városaiban rendeznek. tévé vált. nemcsak a baráti hasznai, bár nem mindig azo- országokban. Hír szerint most nog erősségű intuícióval és készül köztéri szobrászatunk- egyéni jeggyel, ból válogatás, amelyet Ka nadában mutatnak be. A mostani salgótarjáni tárMarton László Felszabadulási emlékművén túl, amelyben realizmusa drámai színezettel, jó tömeghatással ér_ aezntrK, i«* viszont a korábbiaknál wjiiwsiiciwiaotai etgondolok például a soproni v , szerénvebb Ez még akkor vényesül, Radó Károly szob- érem-, a szombathelyitextil-, hatudjSa mindeneka miskolci grafikai bienná- maevar köztéri szohrászat he- elött a Nőt valamint az lókra, és így tovább. Ez pe- r^Utóiónak korlbban i. voU Anyám és a Csillagnéző című dig a köztéri szobrászat be- hiányosságai és esvenet- alkotásokat. E művek nem““ mutatója, bár idén inkább “nségii s tisltában vigyünk egyszerűségükben, klasszik csak Gyúr esek Ferencé. A az»i u’ hoav sazdísáS iV- iskolázottságot hordozó ar rendezés gondosságát tekint- ienlegi hely^tlben itt is ér- Ätthh^orm ve azonban össze sem hason- vénvesülnie kell a takarékos- folyt3™1- Elvontabb form lítható azokkal Alkalom le- ságLk KeoesVbb MzUHszo- nyelve jelképes értelemmel hetne ez arra, hogy aki akar- bor szüietik mint korábban s gazdagítja műveit, portrejája- együ« latha^sa ■ m.?ve; azok léptéke is látványosan ^ két, mielőtt köztérré kerülnek csökkent. Persze, ha most egy a megfaragott kőben a mozszanaszét az országban. Sál- ideig kisebb is lesz a termés- öu at' gótarjánnak élnie kellene ez- anyag, ez a_köztéri szobrászat Kovács Béla rendezése, a zel a lehetőséggel. Egyrészt sohas« fejlődött volna ilyen lehetőségeket tekintve kor- . „ mértekben, ha a szemléletiig rekt úgy, hogy innen válogasson a is irányított állami támogamaga és Nógrád megye szá- tás az elmúlt évtizedekben Tóth Elemér Cigány fólklóregvüttesek Hagyományőrzés és beilleszkedés A magyar népmeséket, dalokat, táncokat sokszor cigányok mondják, éneklik, táncolják el, de van a cigányoknak sajátos, önálló kultúrájuk is. Élnek még zárt közösségek, amelyeknek nem kell élesztgetniük és újratermelniük néphagyományukat, mert az még élő valóság számukra. Sajátos népdalaikat éneklik, sajátos, külön táncaikat járják. Együtteseik, ha közönség elé lépnek elsöprő sikert aratnak. S ma már egyre többször találkozhatunk velük különféle találkozókon, fesztiválokon. A cigány népi együttesek egy-egy megmutatkozása nem csupán művészeti esemény, más értelme is van: közelebbről megismerkedhetünk egy velünk, köztünk élő népcsoporttal. Mert még most sem ismerjük eléggé. Nézzük meg őket közelebbről! A felületes ítéletek közül a legszelídebb az, hogy „a cigánygyerek hegedűvel a kezében születik”. Ez éppúgy nem igaz, mint ahogy egyéb, általános Mllotai cigány néptáncegyüttes betlehemes játéka. szólva olyan, már kiveszett szer — ha némiképpen csők« mesterségekről, mint az üst- ken szorítása — árnyalt láfoltozás, a vályogvetés és a tás- és gondolkodásmód ki- téglaégetés. (Lakatos Meny- alakulását segítheti. Egészsé- — , hérttől tudunk alföldi cigá- ges légkörben élő, egészséges tulajdonságokkal nyok hatvanas évekbeli sike- szellemű közösségek a reális sem lehet jellemezni egy res téglagyári vállalkozásé- önismeret iskolái lehetnek; a népcsoportot, amelynekszá- rólj ameiy régebbi idők kis- különféle találkozók pedig — ipari hagyományaira épült, például a folklóregyüttesek és néhány év után nem a esetében — a beilleszkedés áltéglavetők munkakedvének lomásai. (Az egyik legutóbbi, fogyatkozásán feneklett meg. nagy sikerű fesztivál a nyár Manapság a nógrádmegyeri elején zajlott le Tatán, a szegkovács-szövetkezetről Cigány folklóregyüttesek elhallunk jókat — remélhetőleg ső találkozója címmel, ame- még sokáig!) lyet a jövőben rendszeressé Természetesen efféle „ci- kívánnak tenni. Képünk is gány manufaktúrák” nem őzen a találkozón készült), oldhatják meg sem a teljes önmagán túlmutató jelentoelsősorban fémművesként cigány lakosság beilleszke- ségű az a tény is, hogy a Tatartós tárgyakat készítettek, késének, sem a magyar nép- tán betlehemes játékával szegazdaságnak minden gond- replő milotai együttes Veresját, de létük — és hírük! — egyházon is jelen lehetett. mára a társadalmi munka- megosztás koronként és tájanként különböző lehetőségeket kínált és kínál. Vagy tagadnánk, hogy a foglalkoztatás, a társadalmi helyzet erősen alakítja az emberi tulajdonságokat? A cigányok kézműves-kereskedő népként vándoroltak Európába. Tekintve, hogy általában előbb telítették a piacot, mintsem a helyben élő népekkel bensőségesebb kap- növelheti e népcsoport becsű- Tavaly ugyanígy a nagyecsecsolatba kerülhettek volna, ősi? zárt közösségi rendjük mindig nehezítette társadalmi beilleszkedésüket és fejlődésüket. A szocializmus sürgetően napirendre tűzi maradéktalan beilleszkedésüket a modem világba. Azoknak, akik cselekvő részt vállalnak e történelmi folyamatban, elsősorban két területen kell munkálkodniuk. Először is küzdeniük kell a magyar lakosság körében élő olyan előítéletek ellen, mint, hogy „a cigány természeténél fogva lop”, „a cigány nem szereti a munkát", vagy pedig „a cigányokat az állam «túltámogatja-“ a többiek rovására.” Másodszor: a cigányság önismeretét kell fejleszteniük. Jó, ha ők maguk is — mindenki mással együtt — tudatában vannak, hogy a cigányok az idők mélyéről nem a lustaságot, a tehetetlenséget és az alkoholizmust hozták, hanem a kézművességgel járó tudást és ügyességet; hogy a gagyizó asszonynál és a kvarcóracsempésznél „igazibb” cigány a nógrádmegyeri szegkovács, a teknővájó, a kosárfonó, letét mind mások, mind önmaguk szemében. Hasonló a szerepük a cigány folklóregyütteseknek is. A művészi teljesítmény, a siker egyrészt csökkenti azt a tartózkodást, idegenkedést, amely kölcsönösen nehezen oldódik; másrészt önbizalmat, biztatást ad a sok évszázados, törvényenkívüliség emlékeit hordozó, bizonytalan életérzésű embereknek. A befp- gadtatás élménye oldja ezt a lelki feszültséget, amely ma még a cigányságban rejlő hasznos energiák jó fölemészti. Hogy a máig szét nem hullott nagycsaládok mekkora társadalmi szervező erőt jelenthetnek, azt mutatják a már említett termelőközösségek — és maguk a folklóregyüttesek is, ezeket általában ugyancsak családi ' szálak tartják össze. Hasznos energiának kell tekintetnünk a cigányoknak — ma még sokszor túlzott, és eltorzult formában jelentkező — társadalmi érzékenységét. A cigány ember állandiek képviselték a cigány folklórt a hagyományőrző együttesek országos találkozóján. Érdemes megnéznünk, hogyan is jönnek létre ezek a csoportok. Lényegileg háromféleképpen. Egy-egy községben pedagógus vagy népművelő szervezi és irányítja őket. Ilyen a szentai citerazenekar Németh Lajos tanár jóvoltából.’ Az effajta munka érik be akkor, amikor egy-egy régebbi együttes tagjai, maguk részét alakítanak csoportot. Szép példa erre a sükösdi gyermek- egytíttes, amelynek Balázs Ferenc a vezetője, de Baksán is hasonlóképpen, önálló kezdeményezésből jött létre a csoport Rostás Márton irányításával. A harmadik — igen figyelemreméltó — útja a szerveződésnek az, amely a nagyecsedi, és a nyírvasvári együttesek születéséhez és megerősödéséhez vezetett. A budapesti Szegedi úti éoí- tőipari női szállóban kezdtek összejárni egy kis éneklésre, táncra ezek a szabolcsi nők és férfiak. A szálló vezetősége is segítette őket A pozsonyi Madách Kiadó feladata a csehszlovákiai magyar írók és alkotók műveinek közzététele, a nemzetiségi szellemi élet produktumainak megismertetése és inspirálása. A Műhely című antológia immáron harmadszor jelenik meg. A legújabb — az eddigieknél sokkal soványabb terjedelemben — 1980. legérdekesebb szépírói, publicisztikai s kis részben tudományos közleményeit adja közre. Amolyan kedvcsináló, válogatás a csehszlovákiai magyar sajtóban megjelent írásokból. Rácz Olivér és Tő- zsér Árpád költő, Csanda Sándor irodalomtörténész, Duba Gyula prózaíró vagya nemrég elhunyt Egri Viktor írásai a kötetben jelzik, hogy inkább keresztmetszetet kíván adni ez a kis füzet — az eddigi bővebb áttekintésekkel szemben. A kötet szerkesztője Fónyod Zoltán, aki érzékenyen reagál minden új jelenségre, ismeri a csehszlovákiai magyar múlt legapróbb részleteit is, s aki0 J KÖNYV dóan viszonyítani kényszerül __________________ ___ h ogy csak a még ma is élő önmaga helyzetét, sorsát, ér- egy ideig ebbenazután amifoglalkozásokat említsük, nem tékét másokéhoz. Ez a kény- kor a segítség megszakadt, a v v V V V V V V V V V v V V V»I« V♦> *1**>♦>*!♦ ♦!♦ ♦> ♦!*♦>♦>♦>♦>♦>♦>♦>*>♦>♦>♦>«I*♦>♦>♦>♦>♦> *’♦ ♦>♦>♦>♦>♦>♦>♦>• Zösségek a hét végeken szülőfalujuk művelődési házában folytatták az összejöveteleket — tudatosabb és komolyabb formában. A két kitűnő együttes léte és művészi teljesítménye is bizonyítja: érdemes és fontos a munkásszállókon támogatni az efféle kezdeményezéseket. Ha a szülőhely is, a szálló is, a munkahely is segíti az ingázó munkások e rétegét abban, hogy még teljesen szét nem hullott hagyományos közösségeikre új közösségeket építsenek, amelyeknek közvetlen célja akár az, hogy a jelen kor színvonalán őrizzék hagyományos kultúrájukat, hihetjük, hogy a „fekete vonatok” híre is szelídülni fog; de talán nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egy messziről érkező embercsoport végre valóban megérkezzék valahová! A folklóregyüttes és a találkozók sora — mint minden, ami. a cigányság létére figyelmeztet — azt sugallja, hogy közös a gondunk, s harmonikus beilleszkedés, mind az egész társadalom segítése, mind pedig a cigányok cselekvő részvétele nélkül elképzelhetetlen. nek irodalmi ízlése s elkötelezettsége biztosíték arra, hogy valóban értékes művek lássanak napvilágot a magyar nyelvben publikáló pozsonyi könyvkiadónál. Fónyod Zoltán újság- és folyóiratcikkeinek gyűjteménye is most került a magyar- országi olvasók asztalára Vallató idő címmel. A kötet címlapján szereplő két szó jellemző a benne foglalt írásokra is. A tanú szólal meg ezekben az írásokban; nemcsak az irodalomtörténész, de a közéleti ember fis. „Jobbára napi használatra íródtak ezek az írások, többségük — határozott kultúrpolitikai célok szolgálatában... kordoku- menturn jellegük mellett szocialista nemzetiségi kultúrát és háború utáni írásbeliségük leltározására érdemes darabjai lehetnek” — írja a szerző a kötethez írt ajánlásában. 8 NÓGRÁD - 1981. augusztus 30., vasárnap Leltár a Csehszlovákiai Magyar Írók sorozatban megjelent Rejtett ösvény című összeállítás is, mely egyenes folytatása a korábban megjelent Szlovenszkói vásár című kötetnek. Ez utóbbi a csehszlovákiai magyar elbeszélők legjobb írásaiból ad válogatást, a most megjelent kötet a csehszlovákiai magyar költőket mutatja be 1918 és 1945 között. A költői antológiát, melyet joggal hiányolta magyarországi olvasóközönség is, Varga Imre szerkesztette. A két háború közti csehszlovákiai magyar költészetről, vajmi kévését tud az átlagos magyar irodalom- kedvelő, jószerivel csak Győri Dezsőt, Forbáth Imrét és Tamás Lajost ismeri. Ez a jól szerkesztett ösz- szeállítás teljes keresztmetszetet ad, s helyet kapott benne a rendkívül népszerű, bár pózoktól, s ugyanakkor szociális érzékenységtől sem mentes papköltő, Mécs László is. A kötet nagy értéke, hogy az egyes szerzők rövid életrajzát, s műveinek felsorolását is adja. Ugyanakkor ezt az eligazító biográfiát és bibliográfiát keveseljük is, hiszen erre nemcsak a terjedelem, de a tipográfiai megoldás is lehetőséget adott volFábry Zoltánt nem kell bemutatni a magyarországi olvasóknak sem. Ő volt a csehszlovákiai magyar nemzetiségi lét vezéregyénisége, a határainkon túl élő magyarság élő lelkiismerete. A korábbi hasonló jellegű próbálkozások után a pozsonyi egyetem magyar tanszékének vezetője, Csanda Sándor írta neves stószi íróról kismonográfiát, Fábry jelentősége nemcsak irodalomelméleti tevékenységében, hanem mindenekelőtt irodalomszervező, közéleti tevékenységében van. Csanda e kötetében a húszas évek Fábryjá- ról ír, kritikusi, publicisztikai, irodalamszervező tevékenységéről, mely viszonylag kevesebb teret kapott a korábbi Fábry-életrajzok- ban. „Az otthon, a szülőföld léte, visszahúzó ereje a tőle való térbeli és időbeli távolsággal egyenes arányban növekszik. Ahogy távolodtam tőle, új tájak, városok, albérletek megállóit számlálva, vagy számlálatlanul elhagyva magam mögött, a szülőföld, az otthon egyszerisége, osztatlansága egyre súlyosabbá vált; az egész kimondására sarkalló sürgetéssé” — így vezeti be a jeles „írástudó”, Gál Sándor Mesét mondok, valóságot című nagyszerű kötetét. Nem néprajzi írás ez, inkább vallomás és emlékezés azokra a gyötrelmekkel teli időkre, amikor a létért való küzdelem határozta meg a kis falukban lakóknak a sorsát,, akik magukban hordozták ükapáik hagyományát, a hétköznapi élet any- nyi gondját és szépségét. Jeles kötet ez, s kapcsolódik azokhoz a művekhez, amelyek emlékeztetők és értékmegőrzők. Trencsényi Imre
