Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-28 / 201. szám

NFB-v^scrálcr* er» Ü7etrv demoVrác'dró1 (3.' Kiemelt feladat Gyáregységek és központok Tapasztalataink szerint a munkahelyi demokrácia gya­korlatában nőtt a gazdasági vezetők és szakszervezeti funkcionáriusok felkészült­sége, felelőssége. A korábbi­aknál jobb munkamegosztás­sal végzik a fórumok működ­tetését — ebben elvi politikai iránymutatással sokat segítet­tek a vállalati pártszerveze­tek. A dolgozók küldötteinek szakmai, politikai felkészült­sége, ismerete általában meg­felelő. A dolgozókkal folytatott csoportos elbeszélgetések és a vezetőkkel való eszmecse­rék alapján az üzemi demok­rácia fórum- és jogosítvány­rendszerének működésénél majd minden egységnél fel­vetődött a helyi gyáregység és a központi gyár kapcsola­tának problémája. Az irfor- mációcsere, a dolgozók meg­felelő tájékoztatása a nagy- vállalati tervekről, a felvetett javaslatokra történő hosz- szabb reagálás mind problé­mát jelent a gyáregység dol­gozói, vezetői számára — ez gyakorta vezet érdekellenté­tekhez. A dolgozók nem meg­felelő informálása (tervekről, feladatokról, eredményekről) közömbössé teszi őket. A ve­zetők a helyi problémák megválaszolására, a felvetett kérdések visszajelzésére vál­lalkoznak, de a központra vonatkozó felvetéseket már nem tudják megválaszolni. A nagyvállalat részéről történő válaszadás hosszú időt vesz igénybe, jóval meghaladja a kötelező jelleggel előírt 15 napot. A vizsgálat tapasztalatait összegezve megállapítható, hogy az üzemi és munkahe­lyi demokrácia fórum- és jo­gosítványrendszere megfele­lően szabályozott, gondoskod­tak a dolgozókkal való meg­ismertetéséről is. Az 1018/ 1977. Mt—SZOT együttes ha­tározat, valamint a vonatko­zó központi jogszabályok végrehajtása megfelelő, vál­toztatása nem szükséges. Az üzemi demokrácia mű­ködését a vezetők egyre in­kább a hatékonyabb gazdál­kodás egyik eszközének te­kintik. A dolgozók többségé­ben növekedett az igény, hogy a gazdálkodás kérdései­ben tájékozottak legyenek és ezek alakításában még a döntés-előkészítés időszaká­ban véleményt mondhassa­nak. A dolgozók az elbeszélge­tések során a munkahelyi demokrácia helyzetét szépen fejlődőnek minősítették, mindemellett — fontossági sorrendben — a következőket tartják szükségesnek megva­lósítani : jobban érvényesí­teni kellene a dolgozók véle­ményét, javaslatát. Rendsze­resen meg kellene beszélni a munkatársakat foglalkoztató helyi problémákat, biztosíta­ni kell, hogy a legjobban dol­gozók befolyása növekedjék a leggyorsabban. Bizottságunk a vonatkozó határozat eredményesebb vég­rehajtása érdekében az aláb­biakat javasolta. A felsőbb irányító szervek­nek biztosítani kell — a ve­zetői felelősség növelése és a feladatok jobb ellátása ér­dekében — a választott tiszt­ségviselők és kinevezett gaz­dasági vezetők felkészítését, továbbképzését az üzemi de­mokráciával kapcsolatos köte­lezettségekről. Javasoltuk to­vábbá a felsőbb irányító és ellenőrző szerveknek, hogy folyamatos figyelemmel kísé­réssel segítsék a szövetkezeti demokrácia megfelelő műkö­dését, továbbfejlesztését. A gyáregységi tanácskozások tekintetében a vállalati köz­pontok figyelmét a felmenő rendszerű fórumok helyes időrendi ütemezésére és meg­felelő felkészültségű vállala­ti vezetők részvételére hívtuk fel. A dolgozók aktivitásának fokozására is több intézkedés megtétele szükséges: a fó­rum- és jogosítványrendszer működtetésével kapcsolatos ismeretfelújító tanfolyamok szervezése; a párhuzamossá­gok kiszűrése; az írásos elő­terjesztések arányának növe­lése, törekedve a közérthető­ségre, egyértelműségre, egyen­lő értékű javaslatváltozatok felvetésére; a dolgozók tájé­koztatása javaslataik megva­lósításáról, illetve elmaradá­sának okáról; a fórumok do­kumentáltságának javítása; a tanácskozásokon döntésre jogosult vezetők részvétele; az üzemi demokrácia működteté­sének kritikus szellemű hely­zetértékelése; a gazdálkodá­sért érzett felelősség erősítése a dolgozók körében. Figyelemre méltó, hogy az SZMT-vel közösen végzett el­lenőrzésünk megállapításai­val, javaslataival — azok tár­gyilagosságával — a vizsgált szervek egyetértettek. Az üzemi demokrácia köz­ismerten magába foglalja a kollektív döntés-előkészítést, a döntés tiszteletben tartását és érvényesítését, a jogok és kötelességek egységét. Előse­gíti továbbá olyan magatar­tásforma megteremtését, amely támogatja a fegyelmet, a hatékonyabb munkavég­zést és biztosítja a közéleti tevékenység általánossá válá­sát. A vizsgálat igazolta, hogy indokolt volt napirendre tűz­ni az 1977-es határozat vég­rehajtásának ellenőrzését. (Vége) Bartus Lajosné megyei NEB-főelőadó Megkezdik a jövő évi kistermelői sertéshizlalási szerződések kötését A megyei állatforgalmi és húsipari vállalatok, valamint a megbízottaikként velük együttműködő szövetkezetek, állami gazdaságok és ÁFÉSZ- ek az előző évekhez képest most jóval korábban, már szeptember 1-én megkezdik az 1982. évi kistermelői — kisüzemi vágósertés-értékesí­tési szerződések kötését. A szerződések feltételei nem vál­toznak, s a jövő évi szerződé­sek a szokásos módon köthe­Az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni görgő­üzemében megkezdődött a folyamatos termelés. Az üzem­részben különböző szalaggörgőket, csapágyházakat, tengely­tömítéseket gyártanak. Képünkön: Varga Attila esztergá­lyos automata csőpadon csapágyház belső hornyolását vég­zi. Műszakonként négyszáz darab« I készít. tők meg, de miután az ér­deklődők köre kibővült, újabb jelentkezők is vannak, a vál­lalatok közzétették a fonto­sabb feltételeket. Az értékesítési alapárak a következők: a 95—125 kg kö­zötti hús- és húsjellegű hí- ‘zott sertésekért kilogrammon­ként 32,50 forintot; a 125 kg feletti hús- és húsjellegű hí­zott sertésekért kilogrammon­ként 30 forintot; a 130 kg feletti zsír- és zsírjellegű hízott sertésekért kilogrammonként 28 forintot; a 170 kg feletti tenyésztésbe fogott és meghiz­lalt sertésekért pedig kilo­grammonként 27,50 forintot fi­zetnek. Azok a kistermelők, akik több évre szóló értékesítési szerződést kötnek vagy már kötöttek, az első évben 1,50 forint, a második évben 2,00 forint, a harmadik és a to­vábbi években pedig 2,50 fo­rint úgynevezett több éves fel­árat kapnak kilogrammon­ként. Ezenfelül a szerződéses feltételeknek megfelelő ser­tések utón mennyiségi felár is megilleti a kistermelőket, így 1982-ben a különböző fel­árakkal együtt a 95—125 kg közötti súlyú vágósertésekért kilogrammonként 35,50 forin­tos vételár is elérhető. A hízóalapanyag és a ta­karmányvásárlás elősegítésére a kistermelők sertésenként to­vábbra is 800 forint vételár- előleget vehetnek igénybe. Bezárult a Csütörtökön bezárult Tatán a katonai és a rendőri pálya iránt érdeklődő fiatalok nyá­ri tábora, amelyet a Honvé­delmi Minisztérium, a Bel­ügyminisztérium és a buda­pesti KISZ-bizottság közö­sen szervezett. Egy héten át csaknem félezer középiskolás ismerkedett a tiszt- és tiszthe­lyettesi hivatással, a katonai tanintézetek és hallgatóik Vízgazdálkodásunk fejlesztése a VI. ötéves tervben Interjú Kovács Antal államtitkárral, az Országos Vízügyi Hivatal elnökével A hazai vízgazdálkodásban roppant erőfeszítéseket te­szünk a megnövekedett igé­nyek mind teljesebb kielégí­tésére. Milyen feladatokat je­lent ez a mindennapok gya­korlatában? — erről kérdez­tük Kovács Antal államtit­kárt, az Országos Vízügyi Hi­vatal elnökét. — Milyen eredményeket ért el a hazai vízgazdálkodás az elmúlt öt évben? — Minthogy a vízgazdál­kodás nem zárt terület, ha­nem a népgazdaság szerves része, természetes, hogy saját jegyeit megőrizve megkezdte a felzárkózást az egész gaz­daságra érvényes követelmé­nyekhez. A rendelkezésünkre bocsátott anyagi és szellemi erők felhasználása lehetővé tette, hogy összességében tel­jesítjük a népgazdasági elő­irányzatokat, így egyenlete­sebbé vált a lakosság és az ipar, a mezőgazdaság vízellá­tása. A nyári időszakban víz­ellátási gondokkal küszködő települések számát mintegy százzal csökkentettük, ará­nyuk ebben az évben csak 14 százalék körüli, ellentétben az V. ötéves tervidőszakra jel­lemző átlagos 23 százalékkal. A vízkárokat sikerült korlá­tok közé szorítani. Mintegy 100 millió forintot költöttünk a vízgazdálkodás technikai­technológiai színvonalának emelésére. Apróságnak tűn­het, de ma sokkal jobb és „vékonyabb” betont készí­tünk, mint néhány évvel ez­előtt. Nőtt az előre gyártott elemek és szerkezetek fel- használásának aránya, sike­rült kimozdítani a holtpont­ról a tipizálás ügyét, össze­gezve, a vízügyi szolgálat tör­ténelmének eddigi legnagyobb fejlesztését hajtotta végre az elmúlt öt évben, de a víz­gazdálkodási infrastruktúra viszonylagos elmaradottságát még nem tudtuk felszámolni. — Népgazdaságunk VI. öt­éves terve a vízgazdálkodást változatlanul a kiemelt fej­lesztési célok közé sorolja. Hogyan valósul ez meg a gyakorlatban? — A népgazdaság összes be­ruházásaiból a vízgazdálko­dás 54—57 milliárd forinttal részesedik, 6 százalékkal töb­bel, mint az elmúlt tervidő­szakban. Beruházásaink túl­nyomó részére, mintegy 42­45 milliárd forintot fordítunk, a többi pénzt a nagy beruhá­zások előkészítésére, a mező- gazdasági vízszolgáltatásra és egyéb célokra használjuk fel. A tervidőszak végére a la­kások mintegy 60 százaléka részesül közműves vízellá­tásban, de a közcsatorna-háló­zatba bekapcsolt lakások ará­nya is eléri a 37 százalékot. A vízellátást, szennyvízveze­tést és -tisztítást elsősorban Budapesten, az ipari közpon­tokban, a megyeszékhelye­ken és a városokban, vala­mint a vízhiányos területe­ken fejlesztjük. A Balatonra és közvetlen térségére 4,2 mil­liárd forintot szánunk. Ki­emelkedik ebből a Kis-Bala- ton helyreállításának első üteme, de jelentősek azok a munkák is, melyek a tó vizé­nek további tehermentesítését eredményezik. Az ár- és bel­vízkárok további ütemes rangsorolt kiépítése és erősí­tése, a védekezés eszközeinek korszerűsítése. Elősorban a tiszai és a Körös-völgyi gáta­kat erősítjük. A vízrendezés nagy hányadát Békés, Csong- rád, Szolnok, Borsod és Sza­bolcs megyék területére össz­pontosítjuk. Vízrendezési programunk összhangban van ben megvalósuló meliorációs- a ma már térségi rendszer­tervekkel, ezáltal jól szolgálja a föld védelmét, termőképes­ségének fokozását. Az öntö­zőfőművek fejlesztése vi­szonylag szerényebb mérté­kű, a fő feladat a meglevő kapacitások hatékony és rend­szeres kihasználása. — Milyen fő területekre kell összpontosítani az erő­ket, az eszközöket? — A fejlesztőmunkát meg­alapozó információs rendszer, a víz- és energiatakarékos víz­gazdálkodási technológiák, a meglevő létesítmények fenn­tartási, karbantartási mód­szereinek fejlesztésére, vala­mint az iparszerű vízépítési- módszerek szervezésére és be­vezetésére. Bár ezek a témák elsősorban műszaki jellegűek, azt a célt szolgálják, hogy ja­vuljon a vízgazdálkodás álta­lános hatékonysága és szer­vezettsége, ezért valamennyi kutatott témánkat következe­tesen alá kell rendelni álta­lános gazdaságpolitikai tö­rekvéseink szolgálatának. — Gyakran elhangzik mos­tanában, hogy komplex víz­gazdálkodási szemléletet ér­vényesítésünk. Mit jelent ez? — Ez alatt vízháztartásunk mérlegének befolyásolását, vízkészleteink gazdáságfej- lesztésünk szolgálatába állí­tását, a hosszú távú népgaz­dasági érdekek következetes érvényesítését értjük, csak­úgy, mint azt a kérdést, hogy egy adott térségben az egyen­súlyt, a vízigény-szabályozás, vagy a vízkészlet-növekedés eszközeivel tartsuk-e fenn. Komplex vízgazdálkodási kér­dés a felszín alatti vizekkel való gazdálkodás rendjének és gyakorlatának megjavítása is. Intő példa, hogy az ország 1100 vízmüvéből már 71-nek a vízminősége nem felel meg a szabvány előírásainak, vagy hogy a talajvízre - telepített kutak kilencven százaléka nit­rátszennyezett. Hasonlóan fontos az is, hogy a mezőgazdasági vízgaz­dálkodás fejlesztését, a víz­rendezést és meliorációt a nagytérségi vízgazdálkodási rendszerekkel összhangban valósítsuk meg. A vízgyűjtők viszonyainak átfogó ismerete nélkül ez lehetetlen, ezért is tartjuk fontosnak a folyamat­ban levő keretterv átdolgozá­sát, aminek fő célja, hogy a komplex vízgazdálkodási munka gazdasági, műszaki hidrológiai alapjait térségi szemlélettel biztosítsa. Az ENSZ az 1980-as éveket a nemzetközi ivóvíz­ellátási és közegészségügyi évtizeddé nyilvánította. Ma­gyarország mit tud tenni en­nek sikeréért? — Anyagi lehetőségeinkkel összhangban elsősorban szel­lemi erőforrásainkat tudjuk rendelkezésre bocsátani, fi­gyelembe véve exportérde­keltségeinket. A felhívással összhangban folytatjuk szak­értőink küldését a fejlődő or­szágokba, aktívan- részt ve­szünk az oktatási program­ban. Az ivóvízellátás, szenny­vízelvezetés és -tisztítás ha­zai fejlesztési programja lé­nyegében egybeesik az ENSZ ajánlásaival, ugyanakkor cél­kitűzéseink összehangolása meglevő programjainkkal, je­lentősen javíthatja a végre­hajtás feltételeit. E feladatok szervezésére, koordinálására, magyar nemzeti bizottságot hoztunk létre. R. N. Dolgoznak a géppékek A „lisztes áru” címszóba sorolt édesipari termékek — kekszek, teasütemények, os­tyafélék — világszerte nagy keresletnek örvendenek. Né­hány évtizeddel ezelőtt még a kézi munka tolt a jellemzőé termékek előállítására, ily módon azonban ma már nem lehetne kielégíteni a megnö­vekedett igényeket. A mai legkorszerűbb kekszgyárak teljesen automatizált, „ember nélküli” üzemek. Sok ország­ban egyre-másra épülnek a 10—15 ezer négyzetméter alap. területű csarnokok, amelyeket az egymással szinkronizált berendezések — a keverő-da- gasztó gépektől, a sütés-hűtés berendezésein át egészen az áru végleges kikészítését végző gépsorokig — népesíte­nek be, s a halkan zakatoló gépek között nem hallatszik emberi szó, a monoton rit­must nem zavarja meg embe­ri léptek zaja. Irányítókra, tatai tábor mindennapi életével. A vál­tozatos táborprogramban tá­jékoztatók hangzottak el a hadsereg, a rendőrség és a határőrség életéről, munká­járól, haditechnikai bemuta­tók, harci túrák, járőversenyek és szellemi vetélkedők része­sei voltak az országos tátsor lakói. A minisztériumok ma­gas rangú vezetői is megláto­gatták a fiatalokat. felügyelőkre nincs szükség, a gépek működését műszerek szabályozzák, melyek egy köz­ponti irányítóteremmel áll­nak összeköttetésben. A gép­pékek üzemének ínycsiklan­dó termékeit akkor érinti először emberi kéz, amikor a vevő kibontja a csomagolásu­kat. Minőségük mégis kifo­gástalan, a gépek ugyanis nem csak megbízhatóbb sza­kácsok, hanem szigorú minő­ségi ellenőrök is. Jó példa er­re az a megoldás, amelyet an­gol szakemberek dolgoztak ki a kekszgyárak számára. Korábban sok problémát oko­zott, hogy az alagútkemencé- ből végtelen szalagon sűrű sorokban kiáramló kekszla­pocskák magassága nem volt egyöntetű, s ezért az automa­tikus csomagolásban zavarok mutatkoztak, mivel a kek­szekből egymásra rakott osz­lopok magassága különbözött egymástól. Ennek kiküszöbö­lésére született meg az tv-ka- merához hasonló sorellen­őrző készülék, amely 10 má­sodpercenként végrehajtott méréseinek eredményét egy központi számítóegységbe to­vábbítja, amely összehasonlít­ja, átlagolja az adatokat és ennek alapján szabályozza a kemence pneumatikus vezér­lőegységét, ekként gondos­kodván a vastagság szabá­lyozásáról. A fotodiódás mű­szert (amely egyébként a képünkön látható) újabban a kemence felé haladó tészta­szalag vastagságának sza­bályozására is használják. NŰGRAD - 1981. augusztus 28., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents