Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)
1981-08-27 / 200. szám
Humán szolgáltatások Hogyan tehetnénk emberibbé életünket? i Vannak az életben olyan helyzetek, amikor nem segít a pénz. Például szívesen „vennénk” szabad időt, hogy többet törődhesünk önmagunkkal, házastársunkkal, gyermekeinkkel, szüléinkkel. Sokszor úgy érezzük, egyszerre több példányban kellene lennünk ahhoz, hogy bevásároljunk, vacsorát főzzünk, megnézzük iskolás gyermekünk füzetét és este elmenjünk társaságba, színházba, moziba. Ebben a technikai csodákkal zsúfolt világban, civilizált környezetben néha tanácstalan és kiszolgáltatott az ember: ha elromlik a tévéje, hűtőszekrénye, hívja a GÉLKÁ-t, szennyes ruháit, kimossa a PATYOLAT, — de, ha pihenésre, kikapcsolódásra vágyik, s végre kapna egy szakszervezeti beutalót, nem utazhat el, mert nem hagyhatja egyedül a 80 éves nagymamát. Mindebből kiviláglik: a lakossági szolgáltatási formákból ma még hiányoznak azok, melyek segítik a családokat, kulturáltabbá, emberibbé teszik a különböző korosztályok életét. A Munkaügyi Minisztérium szociálpolitikai főosztálya évek óta foglalkozik a családokat segítő, úgynevezett humán szolgáltatások lehetőségeinek feltárásával, kísérleti bevezetésével. A közvéleménykutatás szerint is a lakosság 70 százalékát érinti ez a téma, éppen ezért nagyon is aktuális és sürgető, hogy az ország nagyobb településein megteremtődjenek a humán szolgáltatások bevezetésének feltételei. E szociálpolitikai feladatnak tartott, de a „második gazdaság” fogalomkörébe is tartozó szolgáltatási rendszer megvalósításáról, hasznáról és szükségességéről dr. Gayer Gyuláné, a minisztérium szakértő főmunkatársa tájékoztatott. — Fiataltól időskorig, úgyszólván az élet minden szakaszában kerülhetünk oljyan helyzetbe, hogy problémáink megoldásához segítségre van szükségünk. A fiatal házaspárokat évekig otthonukhoz köti a kisgyerek, legfeljebb (a kölcsönös bizalom jegyében) felváltva, külön járhatnak társaságba, színházba, mely előbb-utóbb konfliktushoz vezet. «. folytonos lekötöttség megkeseríti a családi légkört. A megoldás: külföldön régóta bevált (itthon Budapesten és Dunaújvárosban már működő) baby-sitter szolgálat, azaz gyermekfelügyelet. Aki belelapoz a bécsi újságokba, a mozi, színház és egyéb rendezvény hirdetések mellett ott olvashatja a babysitter szolgálatait, telefonszámát. Vagyis módot adnak a fiataloknak az együttszóra- kozásra. A gyesen levő anyáknak is időnként szükségük lenne egy-két órás szabadságra, hogy elmehessenek uszodába, vagy éppen * nyugodtan beülhessenek a fodrászhoz. — Ez alatt kik ügyelnének fel a gyerekekre? — Aktív és nyugdíjas pedagógusokból, óvónőkből, egészségügyi dolgozókból, humán érdeklődésű főiskolai és egyetemi hallgatók köréből lehetne a szolgáltatógárdát szervezni. Budapesten és Pécsett a felsőoktatási intézmények nem zárkóznak el az ötlettől. Sok család igényelné, hogy bölcsődés, óvodás, általános iskolás korú gyermekükre napközben is felügyeljenek. Nyelvekre, zenére oktassák őket, vagy vállalják, egyes tantárgyakból korrepetálásukat. Gond a vakáció alatt a gyermekek felügyelete, az óvodai zárvatartás, sok szülő emiatt külön-külön veszi ki a szabadságát. A családok időzavarát szüntetné meg ha egy megbízható személy naponta reggel elkísérné, délután hazavinné az óvodából, iskolából a gyereket. — A ■ középkorosztálynak, mit nyújtana a humán szolgáltatás? — Idetartoznak a legjobban leterhelt emberek. Például nagyobb gyermekük után, ha az megbetegszik, már nem jogosultak táppénzre, viszont, hogyan tud egy anya nyugodtan dolgozni, ha közben, minden gondolata otthon jár? De ugyanez a helyzet az egyedül vagy családban élő idősekkel, akiket családtagjaik elfoglaltságuk miatt nem tudnak ellátni. Szívesen fogadnának házi beteggondozókat, akik az öregek étkeztetéséről gondoskodnának, sétáltatnák őket, felolvasnának nekik stb. Nem kimondottan képesített ápolónőkre gondolunk itt, akik szívesen vállalnák ezt a munkát, elég, ha elvégzik a Vöröskereszt önkéntes ápolónői tanfolyamát. — A tervek közötl szerepelnek még a lakótömbi minikifőzdék. — Igen, a diákok és a nyugdíjasok részére. Sőt, elképzelhető, hogy a nehezen járó öreg embereknek akár Néprajzi ínyesmesferség (Erdei Ferenc könyve) haza is viszik a házi kosztot, Magánkifőzdék iránt nagy az érdeklődés, szívesen vállalkoznának a feladatra, a még jó erőben levő nvugdíjas házaspárok. Felvetődött a minipanziók kérdése is:‘ a nagy lakásokkal rendelkezők — átmeneti elhelyezéssel — pár hétre fogadhatnának gyermekeket, vagy idős családtagokat, míg az anya és az apa külföldön, esetleg üdülőben együtt tölti a szabadságát. Előfordulhat, hogy az egész család igénybe venné a minipanziót, míg lakását felújítják. Véget nem érően sorolhatnánk azokat az ajánlatokat, amelyek beérkeztek hozzánk: a házi varrónőtől a kerti munkához értőig. Ezekből is következtethető, hogy bőséges családsegítő tartalékaink vannak, jobban ki kellene és ki is lehetne használni. — Milyen szervezeti formában? — Különbözőképpen: magán-, egyszemélyes „vállalkozásként". munkaközösségek és szakcsoportok szövetkezetek formájában dolgoznának a szolgáltatók. Természetesen működési ' engedéllyel. Tekintettel, hogy a humán szolgáltatások szervezés-irányítás nélkül nem tudnának elterjedni, épp ezért szükség van a tárcák közötti összefogásra, hisz a családsegítés, mint szociálpolitikai érdek nem csak munkaügyi, hanem egészségügyi, oktatásügyi és belkereskedelmi feladat is. Nem maradhat ki ebből a pénzügy sem. Előreláthatóan a minisztériumok ősszel kiadják a kiegészítő gazdasággal kapcsolatos jogszabályokat. Nagyon fontos, hogy ösz- tönzőek legyenek, felkeltsék a vállalkozó kedvet. Ahhoz, hogy a sokak által régóta várt elképzelés valóra váljon, szükség lenne valamennyi humán szolgáltatást összefogó felvilágosító, közvetítő, tanácsadó, szervező- .feladatot ellátó központi irodára Budapesten, és nagyobb vidéki városokban, megye- székhelyeken, ezekben szakképzett emberek — közgazdászok, pedagógusok, szociológusok, pszichológusok, szervezők stb. — dolgoznának. Mindez azonban csak ábránd marad, ha nem jelentkeznek olyan gazdasági háttérrel rendelkező intézmények, szövetkezetek, melyek fantáziát látnak a családsegítő szolgáltatásban, s vállalják ennek pénzügyi vezetését. Horváth Anita A fiatalabb évjáratú olvasó mindenekelőtt rácsodálkozik e kis könyvecske címlapjára: „Erdei Ferenc szakácskönyvet is írt?" Kis idő múltán pedig, amikor egy ültő helyében végigolvasta a remek munkáit, már tudja: korántsem szakácskönyvet tart a kezében. Annak ellenére, hogy lapozgatás közben időnként nagyokat nyel, jó ismerősöm pedig kedvenc szójárása szerint egy- egy bekezdés után felsóhajta- na: „Én már innám is rá a fröccsöt!” Vagy nem. Vagy nem akármilyet. Borjú- és báránypaprikás után például „minden magyar fehér bor kiválóan ízlik, csak édeskés vagy édes ne legyen". Az idézet bizony a Néprajzi ínyencmesterség című könyvből való — és mégsem szakácsköpyvről van szó? Nem bizony! Az érdekes munka ugyan nyárson, rostélyon, bográcsban készült ételek titkaival ismertet meg, de meglehetősen sokat elárul egjl életformáról is. Erdei ínyes- mesterei ugyanis rendre férfiak, „pásztorok. halászok, vadászok, erdei favágók és mezei munka miatt kint tanyázó parasztemberek”. Ök készítik a közreadott ételeket — munka közben. S itt legcélszerűbb ismét a szerzőt idézni: „Ebből sok minden következik: nem tarthat sokiáig, a legegyszerűbb eszközökkel kell végezni, nem állhat bonyolult műveletek sorozatából, hanem olyan végletekig leegyszerűsített technológiára van szükség, hogy minél kevesebbet kelljen hozzányúlni.” Erdei könyvének ismeretében értem meg alföldi ismerősömet, aki egy alkalommal a hallal együtt receptet is hozott. Csakhogy az én passzí- rozáshoz, alaplékészítéshez szokott szakácsművészetemnek gyanúsan egyszerű volt. A halié meg jobb! Most már tudom, hogy ez az egyszerű halié az igazi. De a magyarázatot is: a receptet szállító ismerős, meg a Néprajzi ínyesmesferség szerzője egyaránt ,.parasztok, pásztorok, halászok" ivadékai, akik mindig is sietve készítették ételüket. E bizonyára népszerűvé váló könyvecskéből azonban nem csak jókat lehet sütni- főzni. Legalább ilyen haszonnal jár, ha az olvasó, a fő- zőcskéző megismeri a hagyományos eszközöket. Netán át is ment a múlt időkből-egyet- egyet a kertben vagy hétvégi háznál felállított bográcshoz, rostélyhoz. Az előző mondatok talán már sejtetik is: soha máskor olyan időszerű nem lehetett volna ez a könyv, mint éppen manapság. Amikor megsza-’ porodtak a hétvégi telkek, rendszeressé ■ vált a kirándulás, s egyáltalán: amikor minden korábbit meghaladó tömegben szökik a városlakó nép a szabadba. A Néprajzi ínyesmesterség birtokában pedig elővarázsolhatok a talán soha nem ismert régi ízek — egyszerűen, akár kapálgatás közben. Ezért dicséretes a VT Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat gesztusa, hogy tíz esztendő után újra kiadta a /yéprajzi ínyesmesterséget Igen; újból, ezért a fiatalabb évjáratba tartozó szakácskodó csodálkozása. Erdei Ferenc olvasókhoz írott köszöntője után ugyanis ott olvasható egy monokliban: „...az író halálával egyidőben jelent meg először Erdei Ferenc kis könyve, kis példányszámban. Ma már csak kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy könyvtárukban őrzik. . .” A Néprajzi ínyesmesterség mostani kiadásának külalakja, egyszerűsége mindenesetre azt sejteti: jókora példányszámban kerülhetett az üzletekbe és a standokra. S ez azért örvendetes, mert nem csak a főzőcskézők, hanem a régi életmód iránt érdeklődők is haszonnal — mi több: gyönyörűséggel! — forgathatják. Igaz, jómagam más ok miatt is féltve őrzöm majd e kis könyvecskét. Nincs más dokumentumom, amely a politikus-író Erdei Ferencet egyszerűbben láttatná mint e könyvben Erdei András fotói: kockás ingesen, tornacipősen. Bográcsa mellett. (VT Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat. (k. g.) Dég Kastély, barokk kerttel Dég sokfélé útvonalon közelíthető meg, többféle nevezetes kirándulóhelyet érintve. Hogy csak néhányat említsünk: autón a Székesfehérvár—Tác—Kálóz vonalon vagy akár Balatonvilágos— Balatonszabadi felől. Vasúton — majd autóbusszal — Enying, a jáfá^í Székhely felől. . A község a Dunántúl egyik természeti szépségekben gazdag, az előző századok települési formáinak jellegzetességeit nagyjából még mindig őrző vidék. Erdőkkel, lankás domboldalakkal, mezőkkel szeszélyes elrendeződésben tarkított tája a dunántúli ku- riális építkezési mód tiszta képét nyújtja. E változatos táj legfestőibb pontját választotta ki a Festetich család, hegy számos kastélyai közül az egyiket ide építtesse, Pollack Mihály tervrajzai szerint. i Több száz éves tölgy a tiégi kastély előtt Könyvtárok ko Szép a cím —, mintha biztos lenne leírója abban, erről van szó : . . Vagy csak egy kérdő- és egy felkiáltójel hiányzik a realitáshoz? Kezdjük ott,, ahol ésszerű: az elején. Mit is jelent az integráció, a differenciált fejlesztés a könyvtáraknál ? Részben összevonást, az állomány közös kezelését. Ez egészen egyszerűnek tűnik —, amikor például két könyv- szerető, könyvgyűjtő ember összeházasodik, összevetik: mi az, amit hasonlóan gyűjtöttek, miből vannak felesleges példányok milyen irányban fejlesszék tovább a gyűjteményt. Elvégre most már közös a háztartás... Azért sokban különbözik ettől a „könyvtári házasság”, integráció. Más, bonyolultabb, sokszor érthetetlenebb. Pásztón, a járási-nagyközségi könyvtár ideiglenes „irodájában”, az egykori népművelői szolgálati lakásban beszélgetünk erről Kohári Miklóssal, aki a járási módszertani munka irányítója. Hogy miért éppen itt? A megye félmillió forintot adott az integrációs feladatokra — ezzel Pásztón gazdálkodtak nagyrészt. — Az a helyzet, hogy létrehoztuk (illetve még tart a folyamat) két mintakönyvté- rat Nógrádsipeken és Bárnán (az egyik a balassagyarmati, a másik a salgótarjáni járásban van) 18—18 ezer forintos „támogatással", a többi nálunk maradt, hogy itt szolgálja az integrálás ügyét. A tanácsi közművelődési könyvtárak hálózatfejlesztési terve alapján dolgozunk. Ebben minden járás külön szerepel. A központi ellátásról —, mert ez az integrálás egyik lényeges jellemzője — minden községi tanácsnál beszélgettünk. Eddig még egyezség nem történt . . . De már elkezdődött a folyamat — Pásztó társközségei (Hasznos, Mátraszőlős, Mátrakeresztes) az integráció nyomán szervezetileg idetartoznak. Az alsótoldi körzet hat kisközsége szintén. Hogy ez mit jelent? A könyvállomány „karbantartását”, az új művek beszerzését, a letétben kint levő könyvmennyiség folyamatos frissítését Pásztón tartják kézben. Ez mindenképpen a falusi olvasók hasznára lesz, korszerűsödik az állomány, hiszen szakképzett emberek végzik a beszerzést. Mi lesz a folytatás? NŰGRAP — 1981. augusztus 27., csütörtök — Még idén bekapcsolódik a sziráki körzet: Bér és Egy- házasdengeleg Szirákhoz tartozik. Taron önálló közműve- lődési-iskolai integrált könyvtár jön létre (maga szerzemény e£het). Ez mégsem olyan egyszerű. Maradtak tisztázatlan dolgok. Például az ha egyesítjük az iskolai és közművelődési könyvtárakat az. átvizsgált rendszerezett állomány hol legyen — az is egy helyen, vagy ott, ahol eddig volt. Mert nincs mindenütt közel egymáshoz a két intézmény és az integráció a legfőbb értelmét, a korszerűsítésre való törekvést veszítheti el, ha nem vagyunk eléggé rugalmasak. — Milyen munkával jár konkrétan az integrálás? — Az iskolai könyvtárak anyagának felülvizsgálata már halaszthatatlan feladattá vált amúgy is: átlagosan az állomány 30—40 százaléka elavult, selejt; az 50-es évek rossz ifjúsági könyvei is ott vannak a polcokon. Azután jön a másik szakmai munka: a feldolgozás. El kell látni szakjegyzetekkel, tasakokkal, katalógust csinálni, átleltározni teljesen. Nem kis munka. Ahol függetlenített könyvtáros van a közművelődési könyvtárban, ott könnyebb, ő tud segíteni. De a kölcsönzőkre érthetően kevésbé lehet számítani és kis helyen csak ők vannak. Folytatjuk a sort Ecseg és Csécse iskolai és községi könyvtárának egyesítésével, Kállón Erdőkürttel vonjuk össze az intézmények könyvanyagát. Sok-sok apró munkát kíván —, a látványosságtól végképp messze esik. Hogy mi is az értelme, haszna? Az, ami jelenleg jellemzi az aprófalvas Nógrád községi könyvtárait, nem sorolható a „korszerűség” címszó alá (tisztelet a kivételnek, ahol a könyvtáros egyénisége, magas műveltsége volt a garancia a csöpp falu jó könyvtári ellátására, ahol mindig is megfelelt az olvasói rétegeknek, igényeknek a helyi könyvtár —, mert a rétegeket és igényeket egyaránt jól ismerő gazdája vo}t) — általában gondok vannak a szerzeményezéssel, sok a „fantom olvasó”. — Leglényegesebbnek azt tartjuk: használják, forgassák a könyveket a lakosok, az iskolások, a pedagógusok. Úgy igyekszünk megoldani az integrálásokat, hogy ne két gyenge, rossz könyvtárból hozzunk létre egy harmadik rosszat, hanem reális összetételű, jó állománnyal várjuk az olvadókat Ezért nem •mondható ez a folyamat egyszerű hivatali intézkedésnek — komoly könyvtárügyi kérdés jól megcsinálni!! G. Kiss Magdolna A nagyszerű építészünk által tervezett kastély már első látásra is igen értékes és meglepő, sikeres ötvözete a klasszicista formáknak, melyek — ennek ellenére — valódi barokkos tömeghatásukkal lepik meg az érkezőt. Pollack az épület középterét nem tette valóságos központtá, díszterem — természetesen — mégis van, csakhogy ovális kiképzésű a szokásos kör, négyzet vagy téglalap helyett. Ezt a különleges, izgálmasan nagyvonalú terét aztán már hagyományos módon téglalap alakú fülkék tagolják. A jellegzetesen barokk stílusú belső kertbe kilépve egyszerű — barokk kastélyoknál szpkatlanul puritán — udvari, valamint kerti homlokzatbán gyönyörködhetünk. Legszebb klasszicista építészeti megoldásaink közé tartozik a nyílt oszlopcsar- nokos kocsifelhajtó hatoszlopos, oromzatos kiképzése az épület főhomlokzata előtt. A kastély belseje — őszinte örömünkre és a restaurálok némi könnyebbségére — eredeti állapotában maradt meg, a valaha igen sok váratlan érdekességgel büszkélkedő kerti rész azonban ma már mindössze halvány árnyéka csak az egykorinak. Korabeli leírások alapján tudjuk, hogy az európai építészet legjellegzetesebb stílusai szerint épült kerti házak gazdagították a park szépsé-. geit. Ma csak , a „hollandi ház” őrzi emlékét. Az eredendően is rendkívül színes, változatos növényi választékot a kastély gazdái — a kor szokásainak megfe- lelőeh — tovább gazdagították — nemesítették a legkülönfélébb egzotikus cserjékkel, bokrokkal, fákkal, nővér nyekkel. A több korlárs által leírt rendkívüli erényekkel, különös összeállítással és páratlan hozzáértéssel megtervezett angolkertből azonban ma már mindössze igen halvány nyomokat vélhet felismerni a hozzáértő szem. Sétánkat érdemes Dég még meglévő régi falusi házai között folytatni, s a község büszkeségét, az 1820-ban szintén Pollack Mihály által tervezett klasszicista római katolikus kápolnát is megtekinteni. Révy Eszter TRÉFÁK A Vadnyugaton történik: Sam belép A három Dorris- hoz címzett kocsmába. A bárpulthoz ül. whiskyt rendel, majd miután kiissza, figyelmesen szemügyre veszi a mellette ülő férfit, és megkérdezi tőle: — Maga nagyon ismerős nekem. Nem lőttünk mi már valamikor, egymásra? — Én új modelleket mutatok be, és naponta ötször váltok ruhát! «— meséli az ifjú manöken baráti társaságban — No de ilyet! — mondja az egyik -vendég kisfia. — Az én húgom naponta hússzor csinálja ezt! — A húgod? Hány éves? — Háromhónapos!
