Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-25 / 198. szám

Munkára nevelés lépcsővé] lépcsőre Csak a gyümölcsöket? Á tanács van az ügyfelekért Egyszerűsödött az adminisztráció — gyorsult az ügyintézés Nem .bírt magával az apró, lóti-íuti csemete, vígan nyar- galászott a dúsan megrakott asztal körül, nagyokat kaca- rintva, s talán még most is ott szeldesné a köröket, . ha véletlenül a könyökével le nem veri az egyik bajor sö- röskriglit. Szép. drága pél­dány, mutatós kupakkal, kár, hogy üvegből készült, mert bizony darabokra esett szét, s így hát kissé megapadt a család müncheni ajándékkész­lete. A bölcs és tudatosán nevelő szülő pillanatok alatt meghozta az ítéletet: — Azonnal föltakarítod, s büntetésként holnap velem jössz a kertbe — dörgedezett a család feje, s némi hatás- szünet után taglalva hozzá­fűzte: — Egész nap dolgozni fogsz! Fellebbezésnek. óvásnak véleménynek ' helye nem volt. Az ötödik életévét taposó Ir- muska sírásra görbítette a száját, s pityeregve hozzálá­tott a takarításhoz, de gondo­latai már a másnapon jártak. Amikor dolgozni fog. Bünte­tésből ! Könnyen elképzelhető, ilyen módszerrel milyen vélemény alakulhat ki ebben a gyerek­ben a munkáról, értékrend­jében hova helyezi, s maj­dan miként látja ennek sze­repét életében. Meglehet, ár­tatlan atyai szigornak szánta e büntetést a szülő, ám hatá­sát tekintve, azt hiszem, ko­moly rombolást végzett. Mert jól tudjuk, a munkáról, a dolgozásról szerzett első be­nyomások végigkísérik nem csak a gyermek- és ifjúkort, hanem gyakran egész éle­tünket. A minap pásztói és balas­sagyarmati napközis gyere­kekkel beszélgettem, így nyáridőben mivel töltik ide­jüket, dolgoznak-e valahol, szeretnének-e valamiféle munkát vállalni? Csupán el­A jövő tavaszra Ruhák enyésző részük segít otthon rendszeresen, s különöskép­pen nem is vágyódik ezután. De szinte valamennyien szí­vesen dolgoznának egy gyár­ban. üzemben, néhány forin­tos órabérért. Azt szeretnék, mondták, a 10—12 éves gye­rekek, ha valami látszata is lenne a munkájuknak, mert otthon nem sokba veszik. A középiskolás diákok szá­márai a fizikái munka meg­ismerésére kiváló lehetőség az építőtábor, ahol két héten át mint mezőgazdasági vagy építőipari dolgozók kóstolhat­nak bele a munkavégzés örö­meibe és gyötrelmeibe. Noha a követelményekhez képest becsülettel és tisztelettel helytáll java részük, az nyil­vánvaló, hogy a két hét alatt mélyreható eredményeket nem lehet elérni, hiszen tábo­rozás után voltaképpen min­den ott folytatódik, ahol ko­rábban abbamaradt. Vagyis az iskolapadnál, s nem kell ahhoz a statisztikát faggatni, hogy megállapítsuk, az ifjú­ság jó része csak az első munkahelyen tudja meg. va­lójában mit is jelent számára ez a szó: dolgozni. Igaz, ekkor már sok megoldás nincs, meglehetősen nehéz a pálya- módosítás. A salgótarjáni 211. számú Ipari Szakmunkásképző In­tézetben végeztek néhány éve egy fölmérést arról, ki, miért választotta azt a szakmát, amelyet tanul. Elgondolkod­tató volt az eredmény: az esz­tergályos-. a gépszerelő-. a szerszámkészítő, az ács és a kőművéstanulóknak a fele eredetileg más szakmát kép­zelt el magának. Ismertek a pályaválasztás nehézségei, de talán az egyik „gubanc” éppen ott húzódik, mintha féltenénk a gyereke­ket a munkától. így aztán azok nem a munkához, ha­nem annak eredményeihez, gyümölcseihez szoknak hoz­zá. Csodálkozhatunk-e, ha a Zalából tizenéves nem tud eligazodni az anyagi értékek rendsze­rében, s ha természetesnek veszi, mondjuk a születésna­pi magnót, motort, autót? Mit is jelent tulajdonkép­pen a munkára nevelés? Azt jelenti, olvasom egy szovjet folyóiratban, hogy a gyere­kek bizonyos kortól kezdve, Marx szerint kilencéves ko­ruktól, meg kell. hogy tanul­janak ne csak valami többé- kevésbé érdekes dologgal, ha­nem termelő, azaz társadal­milag hasznos munkával fog­lalkozni. Természetesen, en­nek a munkának a gyerme­kekhez méretezettnek kell lenni, olyannak, ami nem kényszer, hanem öröm szá­mukra, és érzékelhető, erköl­csi kielégítést hozó eredményt ad. Mielőtt fejéhez kapna az olvasó, hát ilyen miért nincs, meg kell jegyezni, hogy már évek óta vannak ilyen is­kolák. Elegendő például megemlíteni a salgótarjáni Budapesti, úti Általános Isko­lát, ahol a közelmúltban vál­tottam erről a kérdésről szót Szabó Miklós igazgatóval, aki igen elismerően szólt arról a munkáról, amelyet a diákok a salgótarjáni síküveggyárban végeznek a tanév során.rend­szeresen. s fizetségért. A pél­da — úgy tűnik — mégsem ra" gadós. legalábbis nem hallani a tovaterjedéséről. Pedig mennyivel könnyebb helyzet előtt áll az a tizen­négy esztendős végzős diák, akinek személyes élményei, tapasztalatai vannak bizo­nyos szakmákról, a munkakö­rülményekről, netán már is­meri azt a munkahelyi közös­séget is, ahol feltételezhetően a szakmai gyakorlatát tölti. Sajnos, ők vannak keveseb­ben. Noha milliók megtaka­rítását jelentené a tehetség­hez. a tudáshoz mért pálya- választás, a család, az iskola felelősségteljes bevezetteté- se a „munka birodalmába”. És ezzel egy maradandó csalódástól is megmenthetnék az ad hoc-szerüen saakmát választó fiatalokat. . Egy fölös­leges csalódástól. Tanka László A Zalaegerszegi Ruhagyár elkészítette a jövő tavaszra, s nyárra ajánlott modelljeit. A kollekciót egyelőre még csak a kereskedelem képvise­lői láthatták, az őszi BNV-n azonban a nagyközönség is megismerkedhet a zalaiak kí­nálatával. A szakemberek tet­szését a férfi felsőruházati termékek közül elsősorban a félig bélelt, lezser szabású öltönyök nyerték meg. Ezeket azoknak ajánlják, akik meleg nyári napokon is szeretnek — esetleg hivatásuknál fogta kénytelenek — elegánsak lenni. A fiúknak szánt termé­keikből a sportos jellegű cik­kek, köztük a grabothan-livi- ano anyagból készült víz­hatlan dzsekik iránt volt a legnagyobb az érdeklődés. A bemutató után 11(1 ezer férfi- és fiúöltönyre, 47 ezer nad­rágra, 23 ezer átmeneti ka­bátra, valamint 41 ezer spor­tos termékre vettek fel meg­rendelést. KEDVETLENSÉG Egy vendégfogadás alkal­mával Dionysziosz elkedvetle­nedve kérdezi Arisztipposzt, miért kopogtatnak a filozófu­sok a gazdagok ajtaján, a gazdagok azonban nem ko­pogtatnak a filozófusokéin. „Nagyon egyszerű” — vála­szolta Arisztipposz. „A filo­zófusok ugyanis tudják, mi hiányzik nekik, a gazdagok azonban nem.” Bár senki sem bajlódik szívesen különfé­le hivatalos ügyeinek intézésével, mégsem mindegy, hogy milyen benyomásokkal távo­zunk a tanácsházáról. Jó néhány éve divat volt még szidni a hivatalt. Helyenként le­gendák keringtek — s nem alaptalanul — arról, hogy az ügyfeleket egyik osztályról a másikra küldözgették, voltak, akik órákat bolyongtak különösebb eredmény nélkül a hivatal folyosóin. Ez a helyzet az elmúlt néhány évben ér­zékelhetően megváltozott. Ma mindennapos tapasztalataink egyre gyakrabban arra inte­nek, hogy inkább dicsérjük, mint szidjuk a hivatalt. Még mindig előfordul persze az ügy­felek számára érthetetlenül hosszú ideig tar­tó ügyintézés, találkozni még hivatalnokok­kal, s felesleges, bürokratikus előírásokkal is a tanácsházán. De egyre kevésbé ez lesz a jellemző. Egyre több helyen ismerik fel, hogy a tanács van az ügyfelekért és nem fordítva. Kezdődött az ügyfélszolgálati irodák meg­szervezésével, amellyel a hivatal egy része a lakossághoz az érdemi munkában köze­lebb került. Ma már országszerte minden ta­nácsnál megszervezték ezeket az irodákat, amelyek egyre sokrétűbb feladatokat kapnak. Kezdetben csak amolyan tájékoztató szere­pet töltöttek be: eligazították az ügyfeleket, hogy milyen ügyekben milyen papírokra van szükség, hova forduljanak. Aztán egy­re több érdemi ügyintéző is leköltözött az egyes osztályokról az ügyfélszolgálati irodá­ba. Néhány kisvárosunkban — így Török- szentmiklóson, Balassagyarmaton, Balatonfü- reden — valósággal „felrobbantották” a ha­gyományos szervezeti kereteket a tanácshá­zán. Egy országos kísérlet részeként ezek­nél a tanácsoknál gyakorlatilag valamennyi olyan előadó, aki lakossági témákkal foglal­kozik, az ügyfélszolgálati irodába költözött Ezek az ügyfélszolgálati irodák leginkább egv OTP-fiókhoz hasonlítanak: az egyes ab­lakokon fel vannak sorolva az ott intézhető ügyek, s az állampolgár percek alatt dolga- végezetten távozhat. Nem csak kulturáltabb lett, hanem jelentősen egyszerűsödött, gyor­sult is az ügyintézés. A különféle beadvá­nyokat nem kell az egyik osztályról a má­sikra küldözgetni, az ügyintézők rögtön hely­ben megbeszélhetik a tennivalókat. Korábban az államigazgatási ügyek in­tézésének határideje egységesen 30 nap volt. Ez azt jelentette, hogy nemegyszer az egy­két nap alatt elintézhető aktákat a kérelem beadásától számított 28—29. napon vették elő az ügyintézők, s az állampolgárnak ad­dig várnia kellett a szükséges engedélyre, igazolásra. Ma már ebben a tekintetben is alapvető­en megváltozott a helyzet. Az új államigaz­gatási eljárási törvény nyomán a tanácsok­nál országszerte differenciált ügyintézési ha­táridőket vezettek be. Azonnal kiadják pél­dául az adóigazolásokat, záradékolják az in­gatlanszerzéshez szükséges nyilatkozatot, ki­állítják az anyakönyvi okiratot, az egysze­rűbb, helyszíni szemlét nem igénylő hatósá­gi bizonyítványt. Vannak ügyek, amelyeket három, nyolc, illetve tizenöt napon belül in­téznek el. A tanácsok az adminisztráció egy­szerűsítésével fokozatosan bővítik a gyorsított ügyintézés körét. Mert rájöttek, hogy nem • csak az állampolgároknak tesznek jó szolgá­latot ezzel, hanem a saját munkájukat is megkönnyítik. Kevesebb így a restancia, a befejezetlen akta, több idő és erő marad a valóban bonyolult ügyek intézésére. Az Államigazgatási Szervezési Intézet és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala hamarosan országosan átfogóan értékeli az említett ügy­félszolgálati kísérlet tanulságait, a többi ta­nács számára is hozzáférhetővé teszi a pozi­tív és a negatív tapasztalatokat egyaránt. Mert természetesen az ügyfélszolgálat fej­lesztése nem diadalmenet, egy sor gonddal is együtt jár. Hiába igyekszik például a ható­ság a lehető legegyszerűbben és bürokrácia­mentesen intézkedni, ha a különféle szabá­lyok, körlevelek olykor még mindig túlságo­san megkötik ebben a kesét. Másrészt vi­szont az is igaz, hogy egy bizonyos határon túl az államigazgatási eljárás egyszerűsíté­sének is vannak veszélyei. Hiszen az alap­vető adminisztrációs előírások éppen az ügyfelek érdekeit is védik, megtartásuk te­hát valamennyiünk érdeke. Az ügyintézés korszerűsítése immár hosz- szú évek óta tartó folyamat, amelyet a kö­vetkező esztendőkben is folytatni kell. Nem lehet általános sémát kidolgozni ehhez, hi­szen az államigazgatási munka különösen megköveteli az élethez, a változó viszo­nyokhoz történő rugalmas alkalmazkodást. Arról nem is beszélve, hogy teljesen más a helyzet egy nagyváros vagy mondjuk egy kisközség tanácsánál. Csak egy bizonyos. A jövőben is úgy kell formálni — ha szükséges, tovább reformál­ni — az államigazgatást, hogy az emberek érezzék: a tanács nem aktagyártó és -tologa­tó hivatal, hanem értük van, értük dolgozik. Deák András Jpolyvecérc jellemző az utóbbi esztendőkben az építési kedv, Üj lakótelep alakult kf a községben. A már felépült harminc otthon mellett újabb házhelyek vannak. iBMmaaaaaaaaaBaBBBaaaaBaaaa'BaaaaaaaaaaaaBaaaBBaaaaaiaaaaaaaaawi iibbbbibbbbbbbb IBBBBBBBBBBBBBBBiBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBIBBBBBBBBBBBBBBB* E zen az augusztusi na­pon is forog az idegen Balatonfüreden. Ter­mészetesen a hazaiakkal együtt. Ebben a bábeli zűr­zavarban bizony aligha is­meri ki magát az ember. Mintha Európa számos orszá­ga — a tengerentúliakkal ki­egészítve — adott’ volna ran­devút az idén is a vizparti városban. Nagy az érdeklődés, hiszen a tó egyik legszebb vá­rosa Füred. A krónikások kö­zül számosán megénekelték már a szépségét, — köztük a balatonfüredi Zákonyi Ferenc Balaton című könyvében — és érdemes idézni ebből né­hány szót Balatonfüredről. Évszázadokon át két részre tagolódott a település: a he­gyek alján elterülő ősi köz­ségre és a tópartra, a két domb között meghúzódó egy­kori Savanyóvízre, a íürdőte- lepre. Ez a felosztás azonban már a múlté. A két telepü­lés egybefonódott és kiala­kult az egységes fürdőváros, — olvashatjuk a könyvben. Hiszen Füred olyan mint egy hatalmas kert, parkja, erdőcs- kéje, híres tóparti sétánya, a nyaralóházak virágos kertje vonzóvá teszik a várost, a .’ilynek neve először 1211 - bz.r a tihanyi apátsági birtok összeírásában szerepel. Gyó­gyító vizéről az első magyar nyelvű feljegyzés a kuruc há­borúk idejéből származik, sőt Eszterházy Antal kuruc tá­bornok 1708 nyarán a Sava­Nógtádiak között Balatonfüred nyóvízhez jött és itt töltött pár napot. Először egy sétára invitál­juk a kedves olvasót: is­merje meg közelebbről is ezt a nagyon kedves és rendkívül szép várost. Induljunk el az állami kórháztól. Itt évente több mint tízezer beteget gyógyítanak. Tavaly adták ót az új, két-három ágyas szó; bakból álló A és B épületet. A kórházhoz kapcsolódik a fürdőépület, ahol naponta 500—600 beteget gyógykezel­nek. A Gyógytéren találjuk a Kossuth Lajos forrást, ame­lyet 1800-ban építettek. A te­ret zárja a SZOT-szanatóri- um kultúrterme. Árkádos, fedett, sétánya közrefog egy kis parkot, amelyben Kisfa_; ludy Stróbl Zsigmond Gyík című szobra áll. Itt -található a SZOT-szanatórium, mel­lette az egykori Horvóth-ház, a mai bányászüdülő, illetve szanatórium. Az előbbi 1810- ben. az utóbbi korábban, 1798-ban épült Mielőtt a sétányra érnénk, át kell haladnunk a füredi panteon fédett árkádján, ahol az elhelyezett emléktáblák azokra a kiváló magyar vagy külföldi költőkre, tudósokra, államférfiakra, a világűrt meghódítókra — köztük Far­kas Bertalanra és Kubaszov- ra is emlékeztetnek — akik Füreden jártak, írtak róla, vagy tettek érte valamit. A Rózsakertben a tó partján — a modern ivókút, a“partszegé- lyen pedig a balatoni ösfog- lalkozásokat jelképező Halász és Révész című szobrok áll­nak. A kikötő az itt-tartóz- kodók egyik legkedveltebb sé­tahelye. Talán a legszebb a Tagore sétány. Híressége négy platánsoros széles sétánya, a sziklakerttel, s több szobor­ral, köztük Rabindranath Ta­gore Nobel-díjas hindu köl­tő mellszobrával. A Füreden látottak között megemlíthetnénk még Blaha Lujza és Jókai Mór volt nya­ralóját, a mai múzeumot, a Dőry-villát vagy más neveze­tességet. A Tagore-sétónyon ismerős arcok tűnnek fel. Köszöntjük egyn-. * t. Hiszen aligha akad a megyében is olyan ember.1 aki ne ismerné Halász Sán­dort, a munkásmozgalom idős veteránját, a KPVDSZ nyu­galmazott titkárát Karancs- aljáról. — Én 1931-től veszek részt i üdvözlet '81 a munkásmozgalomban. Fia­tal koromban sokat voltam kereset nélkül, megszakítá­sokkal foglalkoztattak az Acélgyárban, máskor meg a bányáknál. Bizony abban az időben nem is gondolhattunk Balatonfüredre. Nem tudtunk arról, hogy Magyarországon van egy ilyen híres gyógy­üdülő. Nem gondoltam arra, hogy egyszer rám is sor ke­rül. De most itt Balatonfüre­den keresem a gyógyulást. Ha ez nem lenne, talán már nem is lennék... Dr. Illés Szilveszter, a Sal­gótarjáni járási Hivatal szer­vezési és jogi osztályának ve­zetője így vall: — Jómagam, egészen 1979-* ig nem ismertem Balatoni ü- redet. Igaz addig nem is volt semmi problémám. Amikor, először kerültem ezen gyö­nyörű üdülőhelyre, már ak­kor Is több salgótarjánival, Nógrád megyei beutalttal, be­teggel és itt üdülővel talál­koztam. Mindeűki felsőfokon, beszélt a Yíz gyógyító hatá­sáról, a gyógykezelésről, az orvosok, az egészségügyi dol­gozók lelkiismeretes munká­járól. Volt közöttünk salgótar­jáni gépkocsivezető, síküveg­gyári üvegvágó, tisztviselő és más. Meggyőződésem, hogy az Itteni kezelés után egy Időre valóban rendbe hoz­zák az embert. Ezért vagyok most is itt. Űjra munkaked­vet, erőt kap az ember, a gyógykezeléstől. A galgagutaj Bagyinszki Pál még fiatalember. Alig néhány hete, hogy súlyos mű­téten esett át. De már lejár a sétányra, gyönyörködik a táj szépségében. Gyógyultan kí­ván távozni! Ütünk végállomása a ha­jóállomási presszó. A rende­lés előtt .köszönésével meg­előz bennünket Mester György pincér, aki Salgótarjánt cse­rélte fel Balatonfüreddel. — Salgótarjánban, a Bolyai Gimnáziumban érettségiztem angol szakon. Aztán megkez­dődött a kálváriám. Dolgoz­tam a könyvesboltban, a vá­ros több éttermében, de nem találtam meg a helyemet. Mi­ért választottam Füredet? Azért, hogy szakmai ismere­tekkel gyarapítsam tudáso­mat. Jó pincérnek tartom magam, bízom is magam­ban... Az bizony nagy öröm; ha ismerősök tűnnek fel a mólón. Egy kicsit idehozzák szülővárosomat, Salgótarjánt. Szép, nagyon szép Balaton­füred, de azért az otthon, az más... Szóval pincér szeret­nék lenni és jó vendéglátós­sá válni. Ez a tervem. Való­ra is váltom. E gyébként nem unatkoz­nak a nógrádiak Bala­tonfüreden. A szanató­rium, az üdülők vezeteji kü­lönböző kirándulásokról gon­doskodnak. Veszprém. Zirc, Pannonhalma szerepel az idei , programban. A városban bor­hetet rendeztek a megye ter­melőszövetkezetei, állami gaz­daságai, egyéni szőlősgazdák. A Balaton Galériában sző­lészeti és borászati kiállítás van. Alkotmányunk ünnepén rendezték meg a Balaton-át- úszó versenyt Füred és Sió­fok között. Élményt nyújtotta nemzetközi vitorlásverseny. A Balaton partján, a szabad­téri színpadon a szlovákiai Povazska Bystrica-i fúvósze­nekar gondoskodik a jó han­gulatról, csakúgy mint a kü­lönböző öntevékeny tánc­csoportok. Gyönyörködhet­tünk a népművészeti kirako­dóvásárban, a színes folklór- műsorban. Szóval, szép a nap­sütéses Balatonfüred, ahon­nét az üdvözletei hoztuk. Bobál Gyula NÓGRÁD — 1981. augusztus 25,, kedd « 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents