Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)
1981-08-25 / 198. szám
TiltaVo7ásu1 a kivégzések ellen ► Iráni diákok elfoglalták a stockholmi nagykövetséget Iráni diákok egy csoportja hétfőn délelőtt behatolt Teherán stockholmi nagykövetségének épületébe és túszúl ejtette a nagykövetet és annak feleségét — közölte a svéd rendőrség. Mint a diákok elmondták, tettükkel az iráni kivégzések ellen kívánnak tiltakozni. A mintegy harmincfőnyi csoport szóvivője kijelentette, hogy' a diákok a Fedajin Khalk, illetve Pejkar elnevezésű, önmagukat baloldalinak tekintő szervezetek tagjai. A szóvivő szerint a csoport fegyvertelen, és nem kíván erőszakot alkalmazni a túszok ellen. Szabadon azonban csak akkor engedi őket, ha az iráni és a svéd hatóságok teljesítik követeléseit. A csoport egyébként nem kevesebbet kíván, mint az iráni politikai foglyok szabadon bocsátását, a kivégzések beszüntetését, nemzetközi jogászbizottság Iránba küldését a börtönviszonyok és az állítólagos kínzások kivizsgálására, továbbá egy olyan svéd kormánynyilatkozatot, amelyben Svédország tiltakozik az iráni kormányzat belpolitikai módszerei ellen. Nemrégiben hazájuk oslói nagykövetségét szállták meg iráni diákok. Ezek akciója az általuk követelt, sajtóértekezlet megtartása után békésen ért véget. A „stockholmiak” szóvivője azonban közölte, hogy ők ..nem azonosak” az oslói követségfoglalókkal. További kivégzésekről adott hírt hétfőn a Dzsumhorije Iszlami című teheráni lap. Eszerint Iránban az elmúlt két napban 73 embert végeztek ki politikai bűncselekmény elkövetésének vádjával. A fővárosban kivégzett 38 személy, többségében a Modzsahedin Khalk elnevezésű baloldali-iszlám irányzatúnak tartott csoporthoz tartozott, de köztük volt Abol Hasszán Hamid Nuri is, akit- azzal vádoltak, hogy részt vett a sahot visszahozó 1953- as államcsínyben. Nuri akkoriban az államcsínyt végrehajtó Zahedi tábornok szárnysegéde volt. Észak-Iránban 35 elítélten hajtották végre a halálos ítéletet. Többségükben ezek is Modzsahedin Khalk tagjai voltak, néhány pedig Baniszadr volt elnök híve. A kivégzetteket terrorista akciók elkövetésével vádolták. (MTI) Lengyelországi Lengyelország területén az utóbbi hónapokban aktivizálódott az imperialista hírszerzői tevékenység. Többirányú felderítői és felforgató tevékenységet folytatnak olyan ügynöki hálózatok, amelyek az országban működő tőkés külképviseletekre épülnek — hangsúlyozta a Trybuna Ludu hétfői számában Wladyslaw Pozoga vezérőrnagy, lengyel belügyminiszter-helyettes. A nyugati imperialista körök jelentős anyagi és politikai támogatásban részesítik azokat a szélsőséges csoportokat, amelyek készségüket nyilvánítják a hatalom átvételére Lengyelországban. Az országban végbemenő eseményeket az imperializmus páratlan esélynek tekinti távlati céljai megvalósítására, a kelet és a nyugat közötti globális ideológiai összeütközés keretében. Ezek a körök mindenekelőtt Lengyelország további gyengítésére, az európai szocialista országok egységének megbontására törekszenek, s szeretnék lejáratni a nemzetközi kommunista mozgalmat is. A lengyel miniszterhelyettes kiemelte, hogy a nyugati országok szocialistaellenes stratégiája Lengyelországnak különleges figyelmet szentel, s fő célként a párt vezető szerepének aláásását, a szocialista társadalom szétzilálását jelöli meg. A NATO titkos szolgálatai nem csak Lengyel- ország, hanem az egész szocialista tábor ellen fokozzák tevékenységüket. Emiatt szoros együttműködésre van szükség a testvéri országok elhárító szervei között. / A lengyel állami árbizottság közleményt hozott nyilvánosságra a kenyér árának változásáról, azt javasolva, hogy azt augusztus 31-ével léptessék hatályba. Eszerint a hetven dekagrammos fehérkenyér ára 6,50-ről 30, a zsemle 0,50-ről 1,50 zlotyra emelkedik. A kenyér árával egyidejűleg emelkedik a liszt, a száraztészták és a dara ára is. A megélhetési költségek emelkedésének kiegyenlítésére minden dolgozó 150 zloty bérkiegészítést, a havi, ä6Ö0 zlotynál kevesebb nyugdíjban részesülő nyugdíjasok 200 zloty kiegészítést kapnak havonta. Az áremelések tervét valamennyi szakszervezet elé beterjesztették — folytatódik a közlemény, és azt egyetértő- leg jóváhagyta az ágazati szakszervezetek bizottsága és az autonóm szakszervezetek szövetsége. A „Szolidaritás”- nak a rekompenzáció differenciálásával kapcsolatos javaslatait akkor fogadják el, ha a többi szakszervezet is hozzájárul ehhez. Ez viszont időt igényel. , Az állami árbizottság közleménye végezetül megjegyzi, hogy az árváltozások rendszere a jelenleg befejezetlennek tekintett tárgyalások kimenetelétől függően még módosulhat. ■fr Az idén ősszel nem tartják meg a hagyományos poz- nani vásárt — jelentette a PAP lengyel hírügynökség. A lengyel külkereskedelmi tárca vezetői döntésüknél abból indultak ki, hogy a jelenlegi piaci körülmények mellett értelmetlen a költséges árubemutató. (MTI) Arafat indítványa az ellenőrzésre Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője a londoni Middle Eeast című lapnak adott interjújában támogatásáról biztosította azt az elképzelést, hogy az ENSZ ellenőrizze a Jordán- folyó nyugati partján létrehozandó palesztin állam területét az izraeliek kivonulását követő átmeneti időszakban, mint emlékezetes. Fahd szaú- di herceg három héttel ezelőtt hétpontos javaslatot terjesztett elő a palesztin kérdés rendezésére, s az egyebek között indítványozza, hogy a területet bizonyps ideig az ENSZ erői ellenőriznék, és csak azután adnák át azt a palesztinoknak. A Carnp Da- vid-i megállapodás résztvevői elutasították a javaslatot, mint „semmi újat nem tartalmazót”. Arafat úgy nyilatkozott, hogy egyelőre nincs semmiféle közvetlen kapcsolata az Egyesült Államok kormányával. A palesztin vezető hangsúlyozta: az amerikaiakkal folytatandó tárgyalások egyetlen feltétele az, hogy az USA mint a világszervezet tagja, tartsa tiszteletben az ENSZ alapokmányát és vesse alá magát a palesztin kérdésben hozott ENSZ-határozatok- nak. A libanoni tűzszünetet Arafat a PFSZ győzelmeként értékelte, amennyiben kudarcot vallott a palesztin infrastruktúra és a libanoni—palesztin kapcsolatok szétzúzására irányuló izraeli kísérlet. A palesztin vezető rámutatott, lehetséges, hogy az amerikaiak apróbb változtatásokkal ismét egy Camp David-i javaslattal állnak elő. A kérdés ilyen megközelítése azonban eleve halálra ítélt, mivel a palesztin nép és az arab világ visz- szautasítja azt. Reagan elnöknek el kell ismernie, hogy a PFSZ megváltoztathatatlanul jelen van a térségben — hangsúlyozta Jasszer Arafat. (MTI) Kadhafi Ábu.ühabiban. Moamar El-Kadhafi vasárnap Abu Dhabiban találkozott Szultán Al-Nahajan- nal, az Egyesült Arab Emírségek államfőjével — közölték abu dhabi forrásból. Megbeszéléseik során a líbiai forradalom vezetője tájékoztatta vendéglátóját a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban és Etiópiában tett látogatása eredményeiről, majd az arab világ időszerű kérdéseit vitatták meg. Szaúd-Arábia légterén átrepülve Khadhafi üdvözlő táviratot küldött Khaled királynak, aki a szokásos módon válaszolt az üdvözletre. A táviratváltásnak az ad jelentőséget, hogy jelzi a líbiai—szaúdi viszony javulását. (MTI) A láthatatlan harmadik Recsegve-ropogva, óriási üresjáratokkal, de azért működik a sokat emlegetett — és sokat bírált — Camp David-i gépezet. Á híres ókori könyvtár városában, Alexandriában ismét egyiptomi—izraeli csúcstalálkozó lesz. A dialógus mind a kétoldalú kapcsolatok, mind a közel-keleti, mind a világhelyzet szempontjából különleges közegben folytatódik. Ami a kétoldalú * kapcsolatokat illeti, természetesen ez is ezernyi szállal fonódik a tágabb térség gondjaihoz, illetve a globális problémákhoz. Jó példa erre a mostani csúcs „legpikánsább” kérdése, az úgynevezett palesztin autonómia ügye. Izrael számára fontos lenne, hogy Kairó zöld- utat biztosítson ahhoz a tervéhez, amely „belső ügynek” deklarálná a megszállt területeken élő palesztinok státusát, hozzájárulva ezzel 1. a PFSZ „nemzetközi elszigeteléséhez” (Tel Aviv régi, dédelgetett álmához) és 2. egy olyan folyamat ’egalább részleges legalizálásához, amely végül is Ciszjor- dánia és a Gaza-övezet végleges bekebelezéséhez vezet. Ez az érem izraeli oldala. Egyiptom érdekei nem esnek egybe ezzel a tervvel. Ha Kairó nyíltan rábólintana Begin elképzeléseire, teljessé válna amúgy is fokozódó elszigeteltsége az arab világban, beleértve a jobboldali rezsimeket, nem utolsósorban Szaúd- Arábiát is. Egyiptomnak tehát fontos volt. hogy palesztin vonatkozásban valamiféle gesztust tegyen. Erre történt kísérlet, amikor Szadat Washingtonban előterjesztette Tel Avivban nagy felhördülést kiváltott javaslatát „Izrael és a PFSZ kölcsönös elismeréséről”. Begin és Szadat tehát Alexandriában úgy ül tárgyalóasztalhoz, hogy a palesztin kérdésben nem sok esély van a szakadék áthidalására. Nemzetközi megfigyelők jó érzékkel latolgatják, vajon hogyan próbál Tel Aviv nyomást gyakorolni ebben a kérdésben Kairóra. Ma már világos a válasz: az eszköz a csúcstalálkozó másik kulcskérdése lesz; ez pedig olyan téma, amelyben Izrael van birtokon belül, tehát ő diktálja a feltételeket. Azt, hogy miről van szó, nehéz lenne plasztikusabban megfogalmazni a Jedioth Aharonoth című izraeli lapnál, amely a kormányzat héjáinak véleményét nyilvánvalóan tükrözve kijelenti: „Nem lenne helyes kiüríteni a Sínai-félsziget még izraeli kézen levő részét, amíg Egyiptom biztosítékot nem ad a palesztin autonómiatárgyalások befejezésére irányuló komoly szándékáról.” A szándék körvonalai tehát a tanácskozások előtt kirajzolódtak és ha csak ezeket a kontúrokat nézzük, nehéz elképzelni bármilyen komolyabb megegyezést. De a megbeszéléseken jelen lesz egy „láthatatlan harmadik”, Reagan amerikai elnök is, aki mindkét felet a legalábbis látszatmegállapodás felé tereli. Washingtonnak a líbiai légiincidenssel súlyosbított helyzetben a korábbinál is nagyobb szüksége van arra, hogy e zaklatott térségben valami sikerfélét mutasson fel. Harmat Endre Befejeződött a központi fejlesztési program {Folytatás az 1. oldalról) könnyűszerkezetekből építették föl a Szovjetunióban az uszty-ilimszki cellulózkom- binátot, s nagy sorozatban szállítanak a KGST-országoknak korszerű hűtőházakat. •Irakban iskolát építettek rekordidő alatt, Algériának pedig malmot és kenyérgyárat szállítottak könnyűszerkezetes elemekből. A központi fejlesztési program befejeződött ugyan, de a könnyűszerkezetes építésmódok és gyártóbázisok tfátéJ kony kihasználása állandó fejlesztési feladat marad. Jelenleg ugyanis az ország ösz- szes építési feladatának mindössze 45 százaléka valósul meg korszerű, iparosított módon, a többi pedig a megszokott, hagyományos eljárásokkal. Ezért a könnyűszerkezetes rendszereknek nagy szerepet szánnak egyebek között az épületfenntartási munkák fejlesztésében, korszerűsítésében is. Barbár amerikai tervek Cinikus játék a neutronfegyverrel Reagan amerikai elnök úgy döntött, hogy engedélyezi a neutronfegyver tömeges gyártását és felhalmozását. Az erről szóló hivatalos bejelentés szerint az elkövetkező hat hónap alatt megteszik a szükséges előkészületeket, a már eddig is gyártott részegységek összeszerelésére, az új tömegpusztító harceszköznek az Egyesült Államok területén való tárolására. Ha, bármikor is felmerülne a neutrontöltetek és -robbanófejek nyugat-európai elhelyezésének kérdése — fűzték hózzá Washingtonban —, akkor megfelelő időben konzultálnak majd az esetleges érintett NATO-országok kormányaival ,és ennek eredményétől függően teszik meg a további intézkedéseket. 1. Politikai oldalról nézve, ez az amerikai lépés súlyos következményekkel fenyegetheti az egész emberiséget. Az elhatározásra ugyanis éppen olyan időpontban került sor, amikor a nemzetközi helyzet igen bonyolult és feszült, s a katonai szembenállás szintjének csökkentését célzó tárgyalási fórumokon (Madridban, Bécsben és Genf- ben) a nyugatiak • obstrukciós magatartása miatt nincs előrehaladás; amikor az amerikai—szovjet SALT—II. szerződés egyesült államokbeli ratifikálásáról már szó sem esik, legalábbis abban a formájában, ahogyan azt 1979 nyarán Bécsben aláírták. Ilyen, kedvezőnek éppenséggel nem mondható háttérrel a Reagarradminisztráció mostani intézkedése továbbrontja a fegyverzetkorlátozási és megegyezési esélyeket, rendkívüli módon kiélezheti a nemzetközi viszonyokat és a fegyverkezés olyan új fordulóját indíthatja el, amely — a bizonytalanság és a kiszámíthatatlanság elmeinek felhalmozódásával — a nukleáris háború szakadékénak szélére sodorhatja a világot. Ami pedi a katonapolitikai oldalt illeti, a neutronfegyver megjelenése és az amerikai haderőknél tervezett rendszeresítése — az egyéb, tömegpusztító harceszközök mellett — semmiképpen sem tekinthető másnak, mint a Szovjetunióval, a szocialista közösséggel szembeni hadászati fölény megszerzésére irányuló kísérletnek. Természetesen, az egészen más kérdés: lehetséges-e egyáltalán ilyen, egyébként teljesen irreális cél elérése napjainkban, hiiszen a két vezető nukleáris nagyhatalom között nem csak katonai, hanem a tudományos-technikai potenciál tekintetében is erőegyensúlyi helyzet áll fenn. Csakhogy az Egyesült Államok felső vezetése éppen ezt a paritásos állapotot igyekszik felborítani valamiféle „haditechnikpi frontáttöréssel”, és úgy véli, ennek egyik alkalmas eszköze éppen a neutronfegyver lehet. Van azonban ennek a problémakörnek más aspektusa is, amiről mostanában oly gyakran — és a közvéleményt félrevezető, megtévesztő módon — írnak a nyugati lapokban. A régebbi amerikai katonai nézeteket felmelegít- ve és a Carter nevéhez fűződő 59. elnöki direktívában körvonalazott hadászati elgondolásokat magyarázva, arról próbálják meggyőzni az embereket, hogy a rakétaatomháború nem is olyan félelmetes, hiszen — úgymond — meghatározott térségre és fegyverek bevetésére „korlátozható”. 2. Ez a térség nyilvánvalóan és elsősorban Európa lenne, ahová az amerikaiak — még a legyártandó neutrontölte- tek elhelyezését megelőzően 1983-tól kezdve be akarják telepíteni az úgynevezett euro- hadászati hadszíntéri fegyvereket, a Pershing—2-ket és a robotrepülőgépeket k (szárnyas rakétákat). A Pentagonban úgy spekulálnak, hogy ezekkel a lényegében hadászati jellegű nukleáris harceszközökkel a holnap „nagy” háborúja oly módon lesz megvívható, hogy Európa elpusztulna ugyan, de ak Egyesült Államok területe — ha csak részben is — mentesülhetne az elkerülhetetlen váiaszcsa- pások súlyos következményeitől. Bármennyire is il- lúzorikusak és kalandorjelle- gűek is ezek az elképzelések, Washingtonban egyes politikai és katonai vezetők meggyőződéssel vallják, hogy végre megtalálták a kevésbé kockázatos nukleáris hadviselés módszereit és eszközeit. Ez utóbbiak egyike a neutronfegyver, amelynek kifejlesztése már 1958-ban megkezdődött az Egyesült Államokban, mégpedig a kaliforniai Livermorban, ahol egyébként annak idején az első termonukleáris bombát (a hidrogénbombát) előállították. Az amerikai szaksajtóban csak később, 1962-ben és 1963-ban, lehetett olvasni a kutatási munkálatokról. Akkoriban a Pentagon arra összpontosította a tudósok erőfeszítéseit, mielőbb konstruálják meg a „nagy bombák” pusztító hatását jóval alacsonyabb színre leszállító, „miniatürizált” nukleáris fekyvereket, amelyek alkalmasak lehetnek hadszíntéri bevetésre is, azaz egy „korlátozott’ atomháború céljaira. Néhány év múlva — 1977- ben — jelent meg az a washingtoni hír a lapokban, miszerint végrehajtották a kísérleti robbantást a Lance- rakétákhoz szánt neutron-robbanófejjel. Mint a szakemberek akkoriban elmondták, ez a fegyverfajta új lehetőségeket tárt fel, mivel — tulajdonságainál fogva — elsősorban az élőerőt, azaz az embereket pusztítja el, viszont annál kisebb kárt tesz az építményekben és a harci technikában. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a mintegy kilotonnás nagyságrendű (tehát ezer tonna hagyományos robbanóanyagnak megfelelő) „harcászati” eszköz a legjobb garanciát nyújthatja a potenciális ellenfél csapatainak, sőt adott feltételek között lakosságának „megtizedeléséhez”. 3. Az ezzel kapcsolatos cinikus számítások és a „tiszta” bombáról terjesztett propagandamesék nem maradtak kiaknázatlanul. Az Egyesült Államokban megkezdték az előkészületeket a gyártásra, 1978 áprilisában azonban Carter, a volt elnök — nem utolsósorban az erélyes szovjet fellépésre és a világszerte tapasztalható felzúdulásra — kénytelen volt átmenetileg felfüggeszteni a „kész” neutronfegyverek előállítását. Később viszont elrendelte a bomba egyes „komponenseinek”, alkotórészeinek folyamatos termelését. Reagan most végeredményben azt tette, amit Carter csak részben tett meg: hozájárult a fegyver tömeges összeszereléséhez. Bár a Pentagonban egyelő* re titkolják, szinte teljesen bizonyosra vehető, hogy a Pershing—2-k és a robotrepülőgépek 1983-tól történő nyugat-európai telepítése után, — mintegy a „második lépcsőben” — a neutrontölteteket is a kontinensre fogják áthelyezni. Ha ez megtörténik, akkor az eddig még vi- szonvlag magasabb szintű, ún. atomküszöb egészen alacsonyra süllyed, következésképpen megnövekszik a rakéta-nukleáris összecsapás veszélye. Az alacsony küszöb ugyanis fokozottabb kockázatvállalásra csábíthatja az agresszort, ^bban a hitben, hogy a háború mérete, a kisebb hatóerejű atomfegyverek felhasználása mellett, bizonyos keretek között tartható lesz. Csakhogy ez nem más, mint önámítás, a népek becsapása. Ha egyszer már a támadó átlépte ezt a küszöböt, többé senki sem szavatolhatja a konfliktus valamiféle szabályozását, hiszen — és ez jól ismert tétel — a háború nem valamiféle szubjektív óhajok, hanem saját, öntörvényei szerint zajlik le. A neutronfegyver megjelenése és az amerikai haderőknél tervezett rendszeresítése ennél fogva nem csak a fegyverkezési verseny új szakaszát indíthatja el, hanem egyszersmind a fenyegetés újabb minőségi fokát is jelenti. A növekvő veszélyt érzékelő és felismerő tömegek — mindenekelőtt Európában —ezért szállnak most síkra újúlt erővel a neutronhalál, a nekivadult agresszív körök barbár tervei ellen. Serfőző László alezredes l NÓGRÁD - 1981. augusztus 25., kedd
