Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-25 / 198. szám

TiltaVo7ásu1 a kivégzések ellen ► Iráni diákok elfoglalták a stockholmi nagykövetséget Iráni diákok egy csoportja hétfőn délelőtt behatolt Te­herán stockholmi nagykövet­ségének épületébe és túszúl ejtette a nagykövetet és an­nak feleségét — közölte a svéd rendőrség. Mint a diá­kok elmondták, tettükkel az iráni kivégzések ellen kíván­nak tiltakozni. A mintegy harmincfőnyi csoport szóvivője kijelentet­te, hogy' a diákok a Fedajin Khalk, illetve Pejkar elneve­zésű, önmagukat baloldali­nak tekintő szervezetek tag­jai. A szóvivő szerint a cso­port fegyvertelen, és nem kí­ván erőszakot alkalmazni a túszok ellen. Szabadon azon­ban csak akkor engedi őket, ha az iráni és a svéd hatósá­gok teljesítik követeléseit. A csoport egyébként nem keve­sebbet kíván, mint az iráni politikai foglyok szabadon bo­csátását, a kivégzések beszün­tetését, nemzetközi jogász­bizottság Iránba küldését a börtönviszonyok és az állító­lagos kínzások kivizsgálására, továbbá egy olyan svéd kor­mánynyilatkozatot, amelyben Svédország tiltakozik az irá­ni kormányzat belpolitikai módszerei ellen. Nemrégiben hazájuk oslói nagykövetségét szállták meg iráni diákok. Ezek akciója az általuk követelt, sajtóértekez­let megtartása után békésen ért véget. A „stockholmiak” szóvivője azonban közölte, hogy ők ..nem azonosak” az oslói követségfoglalókkal. További kivégzésekről adott hírt hétfőn a Dzsumhorije Iszlami című teheráni lap. Eszerint Iránban az elmúlt két napban 73 embert vé­geztek ki politikai bűncse­lekmény elkövetésének vád­jával. A fővárosban kivégzett 38 személy, többségében a Modzsahedin Khalk elnevezé­sű baloldali-iszlám irányza­túnak tartott csoporthoz tar­tozott, de köztük volt Abol Hasszán Hamid Nuri is, akit- azzal vádoltak, hogy részt vett a sahot visszahozó 1953- as államcsínyben. Nuri akko­riban az államcsínyt végre­hajtó Zahedi tábornok szárnysegéde volt. Észak-Iránban 35 elítélten hajtották végre a halálos íté­letet. Többségükben ezek is Modzsahedin Khalk tagjai voltak, néhány pedig Baniszadr volt elnök híve. A kivégzet­teket terrorista akciók elkö­vetésével vádolták. (MTI) Lengyelországi Lengyelország területén az utóbbi hónapokban aktivizá­lódott az imperialista hír­szerzői tevékenység. Több­irányú felderítői és felfor­gató tevékenységet folytatnak olyan ügynöki hálózatok, amelyek az országban műkö­dő tőkés külképviseletekre épülnek — hangsúlyozta a Trybuna Ludu hétfői számá­ban Wladyslaw Pozoga ve­zérőrnagy, lengyel belügymi­niszter-helyettes. A nyugati imperialista kö­rök jelentős anyagi és politi­kai támogatásban részesítik azokat a szélsőséges csoporto­kat, amelyek készségüket nyil­vánítják a hatalom átvételé­re Lengyelországban. Az or­szágban végbemenő esemé­nyeket az imperializmus pá­ratlan esélynek tekinti táv­lati céljai megvalósítására, a kelet és a nyugat közötti globális ideológiai összeütkö­zés keretében. Ezek a körök mindenekelőtt Lengyelor­szág további gyengítésére, az európai szocialista országok egységének megbontására tö­rekszenek, s szeretnék lejárat­ni a nemzetközi kommunista mozgalmat is. A lengyel miniszterhelyet­tes kiemelte, hogy a nyugati országok szocialistaellenes stratégiája Lengyelországnak különleges figyelmet szentel, s fő célként a párt vezető szerepének aláásását, a szoci­alista társadalom szétzilálását jelöli meg. A NATO titkos szolgálatai nem csak Lengyel- ország, hanem az egész szoci­alista tábor ellen fokozzák te­vékenységüket. Emiatt szo­ros együttműködésre van szükség a testvéri országok elhárító szervei között. / A lengyel állami árbizott­ság közleményt hozott nyil­vánosságra a kenyér árának változásáról, azt javasolva, hogy azt augusztus 31-ével léptessék hatályba. Eszerint a hetven dekagrammos fehér­kenyér ára 6,50-ről 30, a zsemle 0,50-ről 1,50 zlotyra emelkedik. A kenyér árával egyidejűleg emelkedik a liszt, a száraztészták és a dara ára is. A megélhetési költségek emelkedésének kiegyenlíté­sére minden dolgozó 150 zlo­ty bérkiegészítést, a havi, ä6Ö0 zlotynál kevesebb nyug­díjban részesülő nyugdíjasok 200 zloty kiegészítést kapnak havonta. Az áremelések tervét vala­mennyi szakszervezet elé be­terjesztették — folytatódik a közlemény, és azt egyetértő- leg jóváhagyta az ágazati szakszervezetek bizottsága és az autonóm szakszervezetek szövetsége. A „Szolidaritás”- nak a rekompenzáció diffe­renciálásával kapcsolatos ja­vaslatait akkor fogadják el, ha a többi szakszervezet is hozzájárul ehhez. Ez viszont időt igényel. , Az állami árbizottság köz­leménye végezetül megjegyzi, hogy az árváltozások rendsze­re a jelenleg befejezetlennek tekintett tárgyalások kimene­telétől függően még módosul­hat. ■fr Az idén ősszel nem tart­ják meg a hagyományos poz- nani vásárt — jelentette a PAP lengyel hírügynökség. A lengyel külkereskedelmi tárca vezetői döntésüknél abból in­dultak ki, hogy a jelenlegi piaci körülmények mellett ér­telmetlen a költséges árube­mutató. (MTI) Arafat indítványa az ellenőrzésre Jasszer Arafat, a PFSZ ve­zetője a londoni Middle Eeast című lapnak adott interjújá­ban támogatásáról biztosítot­ta azt az elképzelést, hogy az ENSZ ellenőrizze a Jordán- folyó nyugati partján létre­hozandó palesztin állam terü­letét az izraeliek kivonulását követő átmeneti időszakban, mint emlékezetes. Fahd szaú- di herceg három héttel ez­előtt hétpontos javaslatot ter­jesztett elő a palesztin kér­dés rendezésére, s az egyebek között indítványozza, hogy a területet bizonyps ideig az ENSZ erői ellenőriznék, és csak azután adnák át azt a palesztinoknak. A Carnp Da- vid-i megállapodás résztvevői elutasították a javaslatot, mint „semmi újat nem tartal­mazót”. Arafat úgy nyilatkozott, hogy egyelőre nincs semmifé­le közvetlen kapcsolata az Egyesült Államok kormányá­val. A palesztin vezető hang­súlyozta: az amerikaiakkal folytatandó tárgyalások egyet­len feltétele az, hogy az USA mint a világszervezet tagja, tartsa tiszteletben az ENSZ alapokmányát és vesse alá magát a palesztin kérdésben hozott ENSZ-határozatok- nak. A libanoni tűzszünetet Ara­fat a PFSZ győzelmeként ér­tékelte, amennyiben kudarcot vallott a palesztin infrastruk­túra és a libanoni—palesztin kapcsolatok szétzúzására irá­nyuló izraeli kísérlet. A pa­lesztin vezető rámutatott, le­hetséges, hogy az amerikaiak apróbb változtatásokkal ismét egy Camp David-i javaslattal állnak elő. A kérdés ilyen megközelítése azonban eleve halálra ítélt, mivel a palesz­tin nép és az arab világ visz- szautasítja azt. Reagan elnök­nek el kell ismernie, hogy a PFSZ megváltoztathatatla­nul jelen van a térségben — hangsúlyozta Jasszer Arafat. (MTI) Kadhafi Ábu.ühabiban. Moamar El-Kadhafi va­sárnap Abu Dhabiban talál­kozott Szultán Al-Nahajan- nal, az Egyesült Arab Emír­ségek államfőjével — közöl­ték abu dhabi forrásból. Meg­beszéléseik során a líbiai forradalom vezetője tájékoz­tatta vendéglátóját a Jeme­ni Népi Demokratikus Köz­társaságban és Etiópiában tett látogatása eredményeiről, majd az arab világ időszerű kérdéseit vitatták meg. Szaúd-Arábia légterén át­repülve Khadhafi üdvözlő táv­iratot küldött Khaled király­nak, aki a szokásos módon válaszolt az üdvözletre. A táviratváltásnak az ad jelentőséget, hogy jelzi a líbi­ai—szaúdi viszony javulását. (MTI) A láthatatlan harmadik Recsegve-ropogva, óriási üresjáratokkal, de azért mű­ködik a sokat emlegetett — és sokat bírált — Camp David-i gépezet. Á híres ókori könyvtár városában, Alexandriában ismét egyiptomi—izraeli csúcstalálkozó lesz. A dialógus mind a kétoldalú kapcsolatok, mind a közel-keleti, mind a világhelyzet szempontjából különleges közegben folytatódik. Ami a kétoldalú * kapcsolatokat illeti, természetesen ez is ezernyi szállal fonódik a tágabb térség gondjaihoz, il­letve a globális problémákhoz. Jó példa erre a mostani csúcs „legpikánsább” kérdése, az úgynevezett palesztin au­tonómia ügye. Izrael számára fontos lenne, hogy Kairó zöld- utat biztosítson ahhoz a tervéhez, amely „belső ügynek” dek­larálná a megszállt területeken élő palesztinok státusát, hoz­zájárulva ezzel 1. a PFSZ „nemzetközi elszigeteléséhez” (Tel Aviv régi, dédelgetett álmához) és 2. egy olyan folyamat ’egalább részleges legalizálásához, amely végül is Ciszjor- dánia és a Gaza-övezet végleges bekebelezéséhez vezet. Ez az érem izraeli oldala. Egyiptom érdekei nem esnek egybe ezzel a tervvel. Ha Kairó nyíltan rábólintana Begin elképzeléseire, teljessé vál­na amúgy is fokozódó elszigeteltsége az arab világban, be­leértve a jobboldali rezsimeket, nem utolsósorban Szaúd- Arábiát is. Egyiptomnak tehát fontos volt. hogy palesztin vonatkozásban valamiféle gesztust tegyen. Erre történt kí­sérlet, amikor Szadat Washingtonban előterjesztette Tel Avivban nagy felhördülést kiváltott javaslatát „Izrael és a PFSZ kölcsönös elismeréséről”. Begin és Szadat tehát Alexandriában úgy ül tárgyalóasz­talhoz, hogy a palesztin kérdésben nem sok esély van a sza­kadék áthidalására. Nemzetközi megfigyelők jó érzékkel la­tolgatják, vajon hogyan próbál Tel Aviv nyomást gyako­rolni ebben a kérdésben Kairóra. Ma már világos a válasz: az eszköz a csúcstalálkozó másik kulcskérdése lesz; ez pedig olyan téma, amelyben Izrael van birtokon belül, tehát ő diktálja a feltételeket. Azt, hogy miről van szó, nehéz lenne plasztikusabban megfogalmazni a Jedioth Aharonoth című izraeli lapnál, amely a kormányzat héjáinak véleményét nyilvánvalóan tükrözve kijelenti: „Nem lenne helyes kiürí­teni a Sínai-félsziget még izraeli kézen levő részét, amíg Egyiptom biztosítékot nem ad a palesztin autonómiatárgya­lások befejezésére irányuló komoly szándékáról.” A szándék körvonalai tehát a tanácskozások előtt kiraj­zolódtak és ha csak ezeket a kontúrokat nézzük, nehéz el­képzelni bármilyen komolyabb megegyezést. De a megbe­széléseken jelen lesz egy „láthatatlan harmadik”, Reagan amerikai elnök is, aki mindkét felet a legalábbis látszat­megállapodás felé tereli. Washingtonnak a líbiai légiinci­denssel súlyosbított helyzetben a korábbinál is nagyobb szüksége van arra, hogy e zaklatott térségben valami siker­félét mutasson fel. Harmat Endre Befejeződött a központi fejlesztési program {Folytatás az 1. oldalról) könnyűszerkezetekből építet­ték föl a Szovjetunióban az uszty-ilimszki cellulózkom- binátot, s nagy sorozatban szállítanak a KGST-országok­nak korszerű hűtőházakat. •Irakban iskolát építettek re­kordidő alatt, Algériának pe­dig malmot és kenyérgyárat szállítottak könnyűszerkeze­tes elemekből. A központi fejlesztési prog­ram befejeződött ugyan, de a könnyűszerkezetes építés­módok és gyártóbázisok tfátéJ kony kihasználása állandó fejlesztési feladat marad. Je­lenleg ugyanis az ország ösz- szes építési feladatának mind­össze 45 százaléka valósul meg korszerű, iparosított módon, a többi pedig a megszokott, ha­gyományos eljárásokkal. Ezért a könnyűszerkezetes rendszereknek nagy szerepet szánnak egyebek között az épületfenntartási munkák fejlesztésében, korszerűsítésé­ben is. Barbár amerikai tervek Cinikus játék a neutronfegyverrel Reagan amerikai elnök úgy döntött, hogy engedélyezi a neutronfegyver tömeges gyártását és felhalmozását. Az erről szóló hivatalos be­jelentés szerint az elkövetke­ző hat hónap alatt megteszik a szükséges előkészületeket, a már eddig is gyártott rész­egységek összeszerelésére, az új tömegpusztító harceszköz­nek az Egyesült Államok te­rületén való tárolására. Ha, bármikor is felmerülne a ne­utrontöltetek és -robbanófejek nyugat-európai elhelyezésé­nek kérdése — fűzték hózzá Washingtonban —, akkor megfelelő időben konzultál­nak majd az esetleges érin­tett NATO-országok kormá­nyaival ,és ennek eredményé­től függően teszik meg a to­vábbi intézkedéseket. 1. Politikai oldalról nézve, ez az amerikai lépés súlyos kö­vetkezményekkel fenyegethe­ti az egész emberiséget. Az elhatározásra ugyanis éppen olyan időpontban került sor, amikor a nemzetközi hely­zet igen bonyolult és feszült, s a katonai szembenállás szintjének csökkentését cél­zó tárgyalási fórumokon (Madridban, Bécsben és Genf- ben) a nyugatiak • obstrukciós magatartása miatt nincs elő­rehaladás; amikor az ameri­kai—szovjet SALT—II. szer­ződés egyesült államokbeli ratifikálásáról már szó sem esik, legalábbis abban a for­májában, ahogyan azt 1979 nyarán Bécsben aláírták. Ilyen, kedvezőnek éppenség­gel nem mondható háttér­rel a Reagarradminisztráció mostani intézkedése tovább­rontja a fegyverzetkorlátozási és megegyezési esélyeket, rend­kívüli módon kiélezheti a nemzetközi viszonyokat és a fegyverkezés olyan új fordu­lóját indíthatja el, amely — a bizonytalanság és a kiszá­míthatatlanság elmeinek felhalmozódásával — a nuk­leáris háború szakadékénak szélére sodorhatja a világot. Ami pedi a katonapolitikai oldalt illeti, a neutronfegy­ver megjelenése és az ame­rikai haderőknél tervezett rendszeresítése — az egyéb, tömegpusztító harceszközök mellett — semmiképpen sem tekinthető másnak, mint a Szovjetunióval, a szocialista közösséggel szembeni hadá­szati fölény megszerzésére irányuló kísérletnek. Termé­szetesen, az egészen más kér­dés: lehetséges-e egyáltalán ilyen, egyébként teljesen irre­ális cél elérése napjainkban, hiiszen a két vezető nukleáris nagyhatalom között nem csak katonai, hanem a tudomá­nyos-technikai potenciál te­kintetében is erőegyensúlyi helyzet áll fenn. Csakhogy az Egyesült Államok felső ve­zetése éppen ezt a paritásos állapotot igyekszik felborítani valamiféle „haditechnikpi frontáttöréssel”, és úgy vé­li, ennek egyik alkalmas esz­köze éppen a neutronfegyver lehet. Van azonban ennek a prob­lémakörnek más aspektusa is, amiről mostanában oly gyakran — és a közvéleményt félrevezető, megtévesztő mó­don — írnak a nyugati la­pokban. A régebbi amerikai katonai nézeteket felmelegít- ve és a Carter nevéhez fű­ződő 59. elnöki direktívában körvonalazott hadászati el­gondolásokat magyarázva, ar­ról próbálják meggyőzni az embereket, hogy a rakéta­atomháború nem is olyan fé­lelmetes, hiszen — úgymond — meghatározott térségre és fegyverek bevetésére „korlá­tozható”. 2. Ez a térség nyilvánvalóan és elsősorban Európa lenne, ahová az amerikaiak — még a legyártandó neutrontölte- tek elhelyezését megelőzően 1983-tól kezdve be akarják te­lepíteni az úgynevezett euro- hadászati hadszíntéri fegyve­reket, a Pershing—2-ket és a robotrepülőgépeket k (szár­nyas rakétákat). A Pentagon­ban úgy spekulálnak, hogy ezekkel a lényegében hadá­szati jellegű nukleáris harc­eszközökkel a holnap „nagy” háborúja oly módon lesz meg­vívható, hogy Európa elpusz­tulna ugyan, de ak Egyesült Államok területe — ha csak részben is — mentesülhetne az elkerülhetetlen váiaszcsa- pások súlyos következmé­nyeitől. Bármennyire is il- lúzorikusak és kalandorjelle- gűek is ezek az elképzelések, Washingtonban egyes politi­kai és katonai vezetők meg­győződéssel vallják, hogy végre megtalálták a kevésbé kockázatos nukleáris hadvi­selés módszereit és eszköze­it. Ez utóbbiak egyike a neut­ronfegyver, amelynek kifej­lesztése már 1958-ban meg­kezdődött az Egyesült Álla­mokban, mégpedig a kalifor­niai Livermorban, ahol egyéb­ként annak idején az első ter­monukleáris bombát (a hidro­génbombát) előállították. Az amerikai szaksajtóban csak később, 1962-ben és 1963-ban, lehetett olvasni a kutatási munkálatokról. Akkoriban a Pentagon arra összpontosítot­ta a tudósok erőfeszítéseit, mielőbb konstruálják meg a „nagy bombák” pusztító ha­tását jóval alacsonyabb szín­re leszállító, „miniatürizált” nukleáris fekyvereket, ame­lyek alkalmasak lehetnek hadszíntéri bevetésre is, az­az egy „korlátozott’ atomhá­ború céljaira. Néhány év múlva — 1977- ben — jelent meg az a wa­shingtoni hír a lapokban, miszerint végrehajtották a kísérleti robbantást a Lance- rakétákhoz szánt neutron-rob­banófejjel. Mint a szakembe­rek akkoriban elmondták, ez a fegyverfajta új lehetősége­ket tárt fel, mivel — tulaj­donságainál fogva — elsősor­ban az élőerőt, azaz az em­bereket pusztítja el, viszont annál kisebb kárt tesz az építményekben és a harci technikában. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a mintegy kilotonnás nagy­ságrendű (tehát ezer tonna hagyományos robbanóanyag­nak megfelelő) „harcászati” eszköz a legjobb garanciát nyújthatja a potenciális el­lenfél csapatainak, sőt adott feltételek között lakosságának „megtizedeléséhez”. 3. Az ezzel kapcsolatos cini­kus számítások és a „tiszta” bombáról terjesztett propa­gandamesék nem maradtak kiaknázatlanul. Az Egyesült Államokban megkezdték az előkészületeket a gyártásra, 1978 áprilisában azonban Carter, a volt elnök — nem utolsósorban az erélyes szov­jet fellépésre és a világszer­te tapasztalható felzúdulás­ra — kénytelen volt átmene­tileg felfüggeszteni a „kész” neutronfegyverek előállítá­sát. Később viszont elrendel­te a bomba egyes „kompo­nenseinek”, alkotórészeinek folyamatos termelését. Rea­gan most végeredményben azt tette, amit Carter csak részben tett meg: hozájárult a fegyver tömeges összesze­reléséhez. Bár a Pentagonban egyelő* re titkolják, szinte teljesen bi­zonyosra vehető, hogy a Per­shing—2-k és a robotrepülő­gépek 1983-tól történő nyu­gat-európai telepítése után, — mintegy a „második lép­csőben” — a neutrontöltete­ket is a kontinensre fogják áthelyezni. Ha ez megtörté­nik, akkor az eddig még vi- szonvlag magasabb szintű, ún. atomküszöb egészen ala­csonyra süllyed, következés­képpen megnövekszik a ra­kéta-nukleáris összecsapás veszélye. Az alacsony küszöb ugyanis fokozottabb kocká­zatvállalásra csábíthatja az agresszort, ^bban a hitben, hogy a háború mérete, a ki­sebb hatóerejű atomfegyverek felhasználása mellett, bizo­nyos keretek között tartható lesz. Csakhogy ez nem más, mint önámítás, a népek be­csapása. Ha egyszer már a támadó átlépte ezt a küszö­böt, többé senki sem szava­tolhatja a konfliktus vala­miféle szabályozását, hiszen — és ez jól ismert tétel — a háború nem valamiféle szub­jektív óhajok, hanem saját, öntörvényei szerint zajlik le. A neutronfegyver megjele­nése és az amerikai haderők­nél tervezett rendszeresítése ennél fogva nem csak a fegy­verkezési verseny új szaka­szát indíthatja el, hanem egy­szersmind a fenyegetés újabb minőségi fokát is jelenti. A növekvő veszélyt érzékelő és felismerő tömegek — min­denekelőtt Európában —ezért szállnak most síkra újúlt erő­vel a neutronhalál, a nekiva­dult agresszív körök barbár tervei ellen. Serfőző László alezredes l NÓGRÁD - 1981. augusztus 25., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents