Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)
1981-08-20 / 195. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XXXVII. ÉVF., 195. SZÁM —----- --------■----ARA: 1,80 FORINT 1981 AUGUSZTUS 20., CSÜTÖRTÖK A nép hatalma Aligha fogalmazható bármiféle megkalmából, amelynek központi gondolata ne a hatalom volna. Hiszen az alkotmány, amelynek létrejöttét ünnepeljük — éppen a hatalom jellegének, a hatalmi viszonyoknak legfőbb törvénye, s éppen annak az eredménynek a rögzítője, amelyet ebben az országban a hatalom birtoklását tekintve a felszabadult magyar nép elért. Nem véletlen, hanem meghatározó, s legtöbbet idézett mondata ennek így szól: „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé”. Él már nemzedék — több is! —, amelynek az alkotmány megszületése, megfogalmazása, törvénybe iktatása — csupán történelem. De él még nemzedék — több is! —, amelynek mindez a személyes életébe, sőt sorsába vágó kérdés volt és lett. Éppen ezért, valamennyi élő nemzedék számára sem csupán az lehet tanulságos, ha e hatalom megszületésére s tartalmára emlékezünk, hanem az is, ha az ünnep kapcsán azt is felidézzük: miként maradhat fenn, miként fejlődött, s fejlődik, miként funkcionál, s miként felel meg hivatásának a hatalom. Mert a hatalom nem öncél s nem is csupán cél, hanem eszköz azok szolgálatára, akiket szolgálni hivatott. És mert a hatalom nálunk a dolgozó népé, hát a hatalomnak is a népet kell szolgálnia, csak így válhat valójában a nép hatalmává. Mindezt kimondani, — történelmi tett, s a nép sorsában történelmi méretű fordulat volt, ám a hatalmat gyakorolni, az említett érdekekért működtetni — ez a mindennapok feladata. Olyan feladat, amelynek végzésében a felszabadulás óta eltelt évtizedekben sok tapasztalatot gyűjtöttünk, olyan feladat, amelynek új meg új vonásait időben fel kell ismernünk. Ma például aligha lehet időszerűbb felismerés annál, hogy az erős néphatalom és a fejlett szocialista demokrácia szorosan összefügg. Nem újdonság ez, gyakran emlegetjük is. Talán túl gyakran! Talán hajiunk rá, hogy e kijelentések hallatán — elismerve annak természetes voltát — napirendre térjünk a puszta megállapítás fölött. Holott, ha a legszebb programra is csupán rábólintanak —, ha mégoly készségesen és őszinte egyetértéssel is —, az édeskevés. Az igazi tennivalók elvégzéséhez ugyanis nem elég az egyetértés; legalább annyira szükséges a személyes részvállalást megelőző feladatmegfogalmazás, s ennek nem is mindig köny- nyű kibontása, megvitatása, értelmezése. Valahogy így vagyunk — vagy lehetünk — a fentebb említett összefüggéssel is. Márpedig ha valami nem maradhat meg a jelszavak szintjén, akkor az a szocialista demokrácia. Szerencsére, a valóságban nem is marad. Hiszen léteznek és sokoldalúan működnek nálunk a szocialista demokrácia intézményei, formái, fórumai. Ami pedig nem kevesebbet jelent, mint hogy tájékoztatásban, a véleménycserében, a döntések előkészítésében, a végrehajtás ellenőrzésében széles tömegek Vannak jelen. Éppen az alkotmány ünnepén nem lehet ünneprontás annak megállapítása, hogy leegyszerűsítené, sőt erőtlenebbé tenné az itt felsorolt folyamatok valóságos értékét, aki mindezt valamiféle alkalomhoz köti. Tehát úgy gondolkodnék, hogy az üzemi demokrácia helye a termelési értekezlet, a pártdemokráciáé a taggyűlés, az ellenőrzés demokratikus formája a népi ellenőrzés, a tájékoztatás demokratizmusának a tömegkommunikáció a letéteményese, a döntések előkészítésének pedig legmagasabb szinten az országgyűlésnek, a párt vezető szerveinek, a kormánynak az ülései. Mindez, természetesen, igaz, de nagyon egyoldalú leegyszerűsítése szocialista demokráciánk fórumainak, és közéletünk mindennapi demokratikus gyakorlatának. Ugyanis annyi évvel az alkotmány megszületése után, éppen azt mutathatjuk föl, mint az alkotmány szellemében létrejött s erősödő új vonást, hogy a demokrácia gyakorlása mind kevésbé szorítkozik nálunk alkalmakra. Mind kevésbé csak a taggyűlések, a beszámolók, a közgyűlések, a konferenciák, tehát különféle szervezett, sőt olykor nagyon- is előírt időközönként és előírt formában zajló rendezvények hordozzák magukban a demokratikus közélet tartalmait, a demokratikus jogokat és lehetőségeket valamennyi dolgozó ember számára. Hanem mindez, egyre inkább a napi munkafolyamatokba épül. Azt tapasztaljuk ugyanis — ünnepen hozzátehetjük, hogy örömmel persze —, hogy mind kevesebb az olyan vezető, aki abban a tévhitben él, hogy nélkülözheti munkájában annak ismeretét, miként vélekednek a feladatokról, a tennivalókról, a gondokról, s az eredményekről mindazok, akiknek vezetésével megbízták. És mind kevesebben vannak, akik beletörődnének abba, hogy ha közösségi értelemben véve felelősségteljes véleményük, mondandójuk vagy akár aggályuk van, akkor azt a sokféle fórum valamelyikén ki ne nyilvánítsák. És bármilyen sok még a teendőnk a meglevő demokratikus lehetőségek mélyebb, következetesebb kihasználásában, bármennyire is akadnak még helyek és területek, ahol személyes gyarlóság vagy avitt beidegződések miatt még a fejlesztés és a terjesztés feladata is előttünk áll a szocialista demokráciát illetőleg, azért kijelenthetjük, hogy az utóbbi két és fél évtizedben e tekintetben különösen sokat léptünk előre. És éppen ennek az időszaknak a tapasztalatai és eredményei bizonyítják, hogy a fejlett szocialista demokrácia minél inkább szerves része lett a mindennapoknak, minél inkább vált folyamatos párbeszéd keretévé az egész dolgozó nép számára, minél inkább tudott a fontos döntések valóságos előkészítésében szerepet vállalni: vagyis minél inkább lett a' szocialista demokrácia hatékony eszköze a néphatalomnak, annál inkább segítette azt, s annál inkább érezték a nép legszélesebb tömegei is, hogy a hatalom valóban az övék. A hatalom érzete ugyanis nem ünnepek hangulatától, s színvonalától függ —, bár ezek elmélyíthetik, tudatosíthatják —, hanem mindig a köznapi tapasztalatoktól. És e tapasztalatok általában sohasem az úgynevezett nagy ügyekhez, hanem az élet apróbb-csep- rőbb dolgaihoz kapcsolódnak. Szinte észrevétlenül ivódnak belénk tanulságaikkal, emlékeikkel, következtetéseikkel, s együtt valamennyi válik a meggyőződéssé: az alkotmány betűje minálunk élő valóság. Ám k°Sy a jövőben is az legyen, annak ÄITI, egyik feltétele: nem felejteni, miként lett azzá eddig. Ezért sohasem szűnhetünk meg újra és újra felfigyelni az élet változásaira, az emberek gondjaira, problémáira. Nem szűnhet éberségünk azokkal szemben, bármily kevesen legyenek is, akik a szívük mélyén nem békéinek meg a nép hatalmával. Nem szűnhetünk erős figyelemmel kísérni mindazt, ami a világban történik, s ami így, vagy úgy, de senkire sem lehet hatástalan. Nem lankadhat szorgalmunk és buzgalmunk a munkában, az építésben, az alkotásban, mindannak gyarapításában, ami a népé, ami a nép életének szebbé és gazdagabbá tételéért születik. MAI SZAMUNKBAN: ☆ A tizenegyedik ☆ Bánki portré ☆ A föld szerelmese ☆ Tánccal írott történet Révész Napsugár rajza Nagygyűlések az alkotmány napjának tiszteletére S/erdán országszerte megkezdődtek az alkotmány napját köszöntő ünnepségek. Az ez alkalommal rendezett politikai nagygyűlések sorából kiemelkedett a békéscsabai, ahol Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, éá a csornai, ahol Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a dunaújvárosi, ahol Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, és a kisvárdai, ahol Puilai Árpád közlekedési és postaügyi miniszter mondott beszédet. Gáspár Sándor beszéde Gáspár Sándor rámutatott, hogy a szocialista Magyarországért vívott nehéz küzdelemben a munkásosztály vállalta a történelmi felelősséget. A szocialista építés eredményeinek hatására a munkáshatalom társadalmi báziÉs marad exportra is ameny- nyi kell. Jogos az örömünk, hogy ez most már sok éve így van. A párt — mondotta — mindenkor csak olyan célokat tűzött a nép elé, amelyekhez megvolt az erőnk, amelyekről sa lényegesen kiszélesedett, a _ tudtuk: képesek leszünk megmunkásosztály az egész néppel szövetségben gyakorolja a hatalmat, dolgozik a fejlett szocialista társadalom építésén. A felszabadulás óta megtett utat áttekintve kitért a mező- gazdaság eredményeire is, amelyek ma kisebb földterületen, lényegesen kevesebb élőmunkával 60—70 százalékkal nagyobbak, mint a háború előtt. A búza, a kukorica, és más termékek termésátlagai önmagukért beszélnek. Bizonyítják mezőgazdasági nagyüzemeink világszínvonalát. Kenyerünk jó ízű, bőséges, jut belőle mindenkinek. Zászlófelvonás Az alkotmány ünnepe tisz- kíséretében vitték az árboc- teletére szerda délután az Or- rúdhoz, majd a Himnusz szágház előtt, a Kossuth La- hangjaira, a díszszázad tisz- jos téren ünnepélyesen, kato- teletadása közepette felvonnál tiszteletadással felvon- ták az állami zászlót. Az tinták a Magyar Népköztársaság népi esemény befejezéseként állami zászlaját. a díszszázad és a zenekar díszA Parlament előtti téren — menetben vonult el a zászló sok érdeklődő jelenlétében — kürtszó jelezte a katonai elöljáró, Farkas Mihály vezérőrnagynak, a budapesti helyőrség parancsnokának érkezését, aki meghallgatta a csapat- zászlóval felsorakozott díszszázad parancsnokának jelentését és köszöntötte a katonákat. Ezt követően dobpergés hangjai mellett és díszőrök kásmozgalom vörös zászlaját. előtt, ahol katonák, rendőrök és munkásőrök állnak díszőrséget. Zászlófelvonási ünnepség volt szerda délután a Gellérthegyen, a felszabadulási emlékműnél is: szintén katonai tiszteletadás mellett vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munNépfrontaktivisták kitüntetése Már hagyományos, hogy az ta a „Hazafias Népfront kialkotmány ünnepének előes- tüntető jelvényét” Kazinczi téjén kitüntetik a Hazafias Pálnak, Edőcs Józsefnek, Csé- Népfront bizottságaiban több csei Ernőnek és Bállá Sándor- évtizede eredményesen tévé- nak. kenykedő aktivistákat. Szer- A közművelődés területén a dán Salgótarjánban került Hazafias Népfront bizottságai- sor bensőséges ünnepségre, ban kifejtett eredményes ahol Marczinek István, a Ha- munkásságuk elismeréseként zafias Népfront Nógrád me- „Emléklapot” adományozott a gyei Bizottságának titkára kö- HNF megyei bizottsága Pintér szöntötte a tömegmozgalom Jánosnak, Adorján Károly- társadalmi munkásait, akik nak, Kovalcsik Andrásnak, szabad idejük jelentős részét Mester Cyörgynének, Kele- áldozzák fel a közösségi célok men Gábornak, Antal Károly- megvalósításáért. nak, Herczeg Józsefnének, GiKojnok Nándor, a HNF rasek Károlynak, Apró Anná- Nógrád megyei Bizottságának .nak, Oroszlánná Mészáros Ágelnöke ezt követően átnyújtot- nesnek. valósítani. Elhatározott szándékunk, hogy mindazt maradéktalanul végrehajtjuk, amit az MSZMP a párt program- nyilatkozatában megfogalmazott. Jólétet akarunk biztosítani és fel akarunk kerülni az iparilag fejlett országok közé. Mindehhez megvannak nemzeti erőink, s biztosított a szilárd nemzetközi háttér a Szovjetunióval, a KGST többi tagországával való együttműködés révén. Ezután arról szólt, hogy az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt jók a termelési feltételek, mindkét ágazat modern eszközökkel rendelkezik. Ez azonban ném elegendő a világszínvonalú termékek előállításához. Nélkülözhetetlen az emberi gondolkodás és cselekvés. Ahhoz, hogy az egész népgazdaság gyorsabban, rugalma■‘I, sabban alkalmzkodjék az új feltételekhez, sokkal több önálló gondolat, kezdeményezés és bátor kockázatvállalás szükséges. A világban növekvő feszültség, a nemzetközi helyzet romlása sajnos, nem kedvez a szocializmus céljainak, a népek közötti békés kapcsolatok bővítésének. Mi — a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal együtt — a tárgyalások, a békés politikai megoldások hívei vagyunk itt Európában és a világ más részein is. Időről • időre felkínáljuk a lehetőséget a- vitás kérdések tárgyalásos rendezésére, és a világ láthatja: nem rajtunk múlik, hogy ezek a tárgyalások rendre elmaradnak. Végül arról szólt, hogy alkotmányunk tág teret enged az emberi képességek szabad kibontakoztatásának. Mi a teljes foglalkoztatottság fenntartására törekszünk, mindenkinek bizosítjuk a munkához való jogot, a kenyér- kereset lehetőségét. Olyan alapjogok ezek, amelyektől a fejlett tőkésországokban milliók vannak megfosztva napjainkban is. A béreknek, jövedelmeknek arányban kell állniuk a munka mennyiségével, minőségével. A jól dolgozó embereknek joguk, hogy kiemelkedhessenek, előrejuthassanak. Ez mindannyiunknak közös érdeke. Ugyanilyen közös érdek, hogy a társadalmi juttatásokból azok részesüljenek nagyobb mértékben,' akiknek a személyes és családi körülményei azt leginkább indokolják — mondotta a SZOT főtitkára. Sarlós Isiván beszéde Bevezetőben a közelmúlt — Ügy vélem, ezeknek élé- nagy belpolitikai eseményeire, re a szocialista nemzeti egy- a párt, a népfront, a szak- ség további erősödése kíván- szervezetek és a KISZ kong- kozik — folytatta beszédét.' resszusára, az országgyűlési — Azé az egységé, amely az és tanácstagi választásokra ország jelenét, jövőjét, dön- emlékeztetett Sarlós István, tőén befolyásoló kérdésekben hangsúlyozva: a széles körű, például az államiság, a poli- érdemi előkészület, majd a tikai berendezkedés, a béke választók felszólalása, a kül- ügyében alapvetően azonos ál- döttek munkája hűen tükröz- láspont mögé sorakoztat fel te mindazokat az alapvonáso- munkást, termelőszövetkezeti kát, összefüggéseket, ame- dolgozót, értelmiségit, vallá- lyek népünk életét, ma és a sóst és ateistát, aktív dolgo- következő években is mégha- z°t és nyugdíjast. Mindezek tározzák. (Folytatás a 2, oldalon.)
