Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-18 / 193. szám

Az Amfora üveg-, porcelán-, kerámia-, műanyag-kereskedelmi vállalat üzlete két éve nyílt meg Salgótarjánban. A bolt árukészlete hatszázezer forint. Az ország minden üveggyárának termékei kaphatók itt. Különlegesség az angol Pirex hőálló edény. Ké­pünkön Kohárik Kálmánné eladó látható. Társaság a húsexport növeléséért DIVATTÁ LETT (egyebek között gazdasági, életünkben) a különböző társaságok, egye­sülések létrehozása. A szán­dék, amellyel az ügyben ér­dekeltek összefognak az ese_ tek többségében — dicséretes. A jobb, a szervezettebb, s főként a gazdaságosabb ter­melést, az összehangolt piac- politikát szolgálják. Hasonlóan nemes szándék­kal szövetkezett a közelmúlt­ban kilenc Pest és Nógrád megyei gazdaság, valamint a Pest—Nógrád megyei Állat­forgalmi és Húsipari Vállalat. A társaság, melynek gesztora — a tagok képviselője, a kö­zös dolgok intézője — az ízes termékeiről híres PENOMAH, nem kevesebb cél tűzött ma­ga elé, mint a két megye te­rületén a sertéshústermelés mennnyiségi és minőségi mu­tatóinak javítása. Tatár Sán­dor, a PENOMAH kereske­delmi igazgatóhelyettese arról a sürgető szükségszerűségről is beszámolt, amely a társa­ság létrehozását eredményez­te. Az utóbbi években a felvá­sárlási árak emelkedése és a felvásárlási szervezet korsze­rűsítése révén alaposan nö­vekedett a vállalat működé­si területén a sertéstenyész­tés. A hetvenes években mind­össze 12Q—Í40 ezer jószágot vásároltak fel a kirendeltsé­gek, ma 450 ezerrel számol­nak. De nem elérhetetlen álom az évi félmillió sertés felvásárlása sem. Közismert, hogy a vágásra kerülő serté­sek zöme a háztáji gazdasá­gokból kerül ki — ez azon­ban nem mindig kedvező tény a hús minőségét tekintve. A hazai fogyasztók, de a külho­ni vásárlók érdeke is mind­inkább azt követeli, hogy az értékesebb húsrészeket — la­pocka, comb, karaj stb. — elő­állító fajtákat részesítsék előnyben a tenyésztésnél. HÁRMAS ÉRDEKET — a népgazdaság, a termelő és a feldolgozó közös kívánal­mait — szolgálja ez a fris­sen alakult társaság. A tudo­mányos alapossággal kiválasz­tott fajták tenyésztésével ugyanis növekszik a termelés gazdaságossága, az értékesí­tés biztonsága, a húsüzemek­ből a világpiacon is keresett termékek kerülhetnek ki. Nem vitás, magasra tette a mér­cét az újdonsült társaság, s ahhoz, hogy sikerrel Vegyék a magasságot a termelő gaz­daságoknak és a húsiparnak is tenni kell. Nem is keve­set! Az alapító okirat tanúsága szerint a mezőgazdasági nagy­üzemekben a ' tenyésztő-hizla­ló munkát a társaság érdeke­it szem előtt tartva végzik majd: azaz a fajták kiválasz­tásán túl a legcélszerűbb tar­tási-takarmányozási módsze­reket alkalmazzák. Lényeges szempont az is, hogy a tar­tástechnológia szigorú betar­tásával igyekeznek jó minő­ségű alapanyagot adni a fel­dolgozónak. Mégpedig oly módon, hogy a vágósertések mennyiségét sem csökken­tik... * De mi ebben az üzlet a gazdaságok számára? A PE­NOMAH az úgynevezett ha- sítotí'-'súlyban minősített ser­tések után kilogrammonként 40 fillér termeltetési térítést fizet s gazdaságoknak, s ha a sertések számát is növelik, to­vábbi 20 vagy 30 fillér több­letet kapnak. Természetesen az alapítók és a nagy sertéstenyésztő rend" szerek — a KAHYB, HUNGA- HYB — további munkáján múlik, miként váltja be a hozzáfűzött reményeket a tár­saság. A sertéshús minőségé­nek javulásából származó többletértéket 1983 januárjá­tól osztják el maguk között a tagok. A CEGLÉDI Lenin, a törte- li Dózsa, a tápióbicskei Áp­rilis 4., a péceli Rákosvölgye, az abonyi Ságvári, az albert- irsai Micsurin Tsz, a Ceglédi Állami Tangazdaság, a Magyar- nándori Állami Gazdaság és az érsekvadkerti SERKÖV másfél esztendős munkájától függ mekkora összeget kell elosztaniok. Nekik is, a nép­gazdaságnak is annál jobb, minél nagyobb a nyereség! G. M. Három esztendő — tanulságokkal A politikai képzés helyzetéről, lehetőségeiről a BRG salgótarjáni gyárában Ennek az új oktatási évnek az előkészítését még áprilisban elkezdték a BRG salgótarjáni gyárában. A pártbizottságon és az alapszervezetekben is úgy beszélnek a testület üléséről, hogy jó tanácskozás volt. Nem csupán egyetlen esztendőt ér­tékeltek. Ennél egy kicsit messzebb néztek: három év ta­pasztalatait vizsgálták, nem ke­vés kritikával, önkritikával. Még 1978-ban született ha­tározat arról, hogy alapfokú politikai végzettséget tanúsí­tó oklevelet kaphat az a hall­gató, aki három esztendőn át tanul a tömegpropaganda-tan- folyamokon. Most került vol­na sor először az elismerésre a BRG-ben, ám a száz hallgató között egyetlen sem akadt, aki­nek átadhatták volna az okle­velet. Csak a iele Vincze József, a gyári párt- bizottság titkára nem kertel, amikor az oktatási év gond­jait, bajait bogozzuk. — Már az oktatási év elő­készítése sem volt igazán megalapozott — mondja. — Az alapszervezetekben beszél­tek ugyan a párttagokkal és megkerestek jó néhány pár- tonkívülit is, hogy tanuljanak. Arra azonban jóformán senki sem ügyelt, hogy a jelentkezők hallgatják-e az előadásokat, látogatják-e a foglalkozásokat, milyen az érdeklődés, a vi­ta, s mit hasznosíthatunk eb­ből a politikai munkában. Az induláskor legalább 20 hallgatót számoltak egy-egy csoportban. A foglalkozásokon a jelentkezők felénél aligha voltak többen. S igazán jó, tartalmas beszélgetés is csak akkor alakult ki, ha a gyár dolgai, gondjai kerültek szó­ba. Pedig a propagandisták kö­zül a legszerényebb felké­szültségű is marxista—leninis­ta esti egyetemet végzett. Kovács József, aki évek óta propagandista, azt mondja: — Elvégeztem a marxista- leninista esti egyetem szakosí­tó tagozatát. A propagandista­klub minden olyan elméleti felkészítőjén részt vettem, mely épülésemre szolgál. Mégis gyakran volt olyan érzésem, hogy nem állok biztosan a lá­bamon. Ami a pedagógiai, módszertani kérdéseket ille­ti, mindannyiunknak van pó­tolnivalónk... Az utóbbi két évben erőtel­jes tagépítő munkába kezd­tek a gyárban a pártalapszer- vezetek. A félszáz új párttag átlagos életkora nem több hu­szonhárom évnél. így aztán ahogy az alapszervezetekben, a tanfolyamokon is együtt vol­tak a nagyobb tapasztalattal rendelkező párttagok az egé­szen fiatalokkal, a képzettebb, az igényesebb emberek a ke­vésbé érdeklődőkkel. A felké­szültebbek, jó szándékú tö­rekvésük ellenére sem tudták mindig a kívánt hatást gya­korolni társaikra. A számok bűvöletében Mátyus Miklós alapszerveze­ti titkár a tmk-szerszámmű- helyben: — Az igazsághoz tartozik az is, hogy a propagandisták ugyan felkészült, de jórészt olyan gazdasági vezetők vol­tak, akiket lefoglalt a mun­kájuk. Nemegyszer azért ma­radt el a foglalkozás, mért a propagandistának nem jutott ideje rá... Az alapszervezetek meg az előkészítéssel elvetették az oktatás gondját, nem is vették újra elő csak az esztendő vé­gén. A politikai oktatás, s a gyakorlati pártmunka között alig volt élő kapcsolat. S eb­ben nem hozott lényeges vál­tozást az a munkabizottság sem, amelyet az oktató, ne­velő munka támogatására, el­lenőrzésére hívott életre a párt- bizottság. Báli Péter szervező titkár az alapszervezetek segítségé­re siet: — Az ellenőrzés, az infor­máció visszacsatolása egyál­talán nem volt egyszerű. Égy- egy csoportban több alapszer­vezet tagjai tanultak... Vincze József azonban nem ilyen elnéző: — Egyszerűen nem találtuk meg a helyes arányokat a munkában! A káderképzés ter­vezésében, szervezésében is el­szakadtunk a reális igények­től. A vasöntöde és tűzhelygyár példáját hozza, ahol csaknem félezer a párttagok száma és harmincötén vettek részt a kü­lönböző káderképző tanfolya­mokon. A BRG-ben félszáznál többen tanultak. A párttagok felének van valamilyen poli­tikai végzettsége. Kovács József végül így summázza véleményét: — És végül is nem lenne baj. Csakhogy mi a számok bűvöletébe estünk. Nem vet­tük észre, hogy a gyakorlati munkában, az alapszervezetek tevékenységében nem jelent­kezik mindig megfelelően az a sok-sok ismeret, tapasztalat, amelyet az elmúlt években a párttagok összegyűjtöttek. Kevesebb is elég A nélkül, hogy naponként gondolnánk az energia- válságra, egyre takaré­kosabban gazdálkodunk a kü­lönféle energiahordozókkal. Az ok nyilvánvaló: a növek­vő energiaárak. Ennek hatá­sára a lakosság fogyasztásá­ban új szemlélet alakult ki. Ennek jelei: mintha a koráb­binál nagyobb lenne a keres­let az energiatakarékos ké­szülékek iránt. Egyre többen keresik a jó hőszigetelő épí­tőanyagokat, a nyílászáró szerkezeteket. Jelentősen nőtt az ablakszigetelő szala­gok forgalma is. A használt gépkocsik piacán pedig a ..mennyit fogyaszt” egyre fon­tosabb kérdésnek számít. Lakásonként — folyóára­kon számítva — évente 6000 —10 000 forintot költünk ener­giára (nem számítva a ben­zinköltséget). Ez az energia- költség sajnos, egyre nagyobb lesz, minden érv tehát a ta­karékosság mellett szól. A jövőben épülő lakások már jobb hőszigeteléssel készül­nek, ennek révén évente több mint ezerforintnyi költséget lehet megtakarítani. S, aki még nem jött volna rá: az olajkályhák és a hozzá tarto­zó kémények karbantartásá­nak, a készülékek beszabá­lyozásának kézzelfogható eredménye van. Ez azt jelen­ti, hogy a fogyasztás 15—20 százalékkal csökkenthető. (A karbantartóhálózat fejlesz­tésére a VI. ötéves tervben 400 millió forintot költenek.) Minden lakosnak érdeke tehát, hogy több figyelmet fordítson háztartásának ener­giafogyasztására. Ezért hasz­nos lehet az alábbi néhány jó tanács : , Egy teljesen tranzisztori- zált televízió évente 400—500 kWh-val kevesebb energiát fogyaszt, mint a csöves ké­szülék, aminek eredménye­ként vidéken évente 800— 1000 forinttal kevesebb a vil­lanyszámla. A különféle hű­tőszekrények napi energiafel­használása 0-8 és 2,5 kWh kö­zött változhat. Nem mindegy tehát, hogy vásárláskor mi­lyen hűtőszekrény mellett döntünk, lehet, hogy a drá­gább olcsóbb! Akárcsak azok az automata mosógépek, me­lyek ..hagyományos” elődje­iknél ugyan ezer forinttal drágábbak, ám energiataka­rékos programjaik miatt az a befektetés pár év alatt meg­térül. A lakosság energiafogyasz­tása — bár nem elhanyagol­ható — mégiscsak része az ország összes energiafelhasz­nálásának. Az energiagazdál­kodásnak —, ami egyet je­lent, az ésszerű felhasználás­sal —, tehát rendkívül tág te­re van. Ezt fogalmazza meg az elkövetkező öt évre szóló energiagazdálkodási prog­ram. S, hogy miért volt erre szükség egyáltalán? Nézzünk egy pillanatra a közelmúltba. 1973. és 1980. között a vi­lágpiacon a szén ára mintegy négyszeresére, a koksz és az urán ára ötszörösére, a kő­olaj ára pedig tízszeresére emelkedett. Az energiahordo­zók árnövekedése részint azt eredményezte, hogy az im­portőr országok fizetési mér­lege deficitessé vált, más­részt, sok országban a gaz­daság növekedési üteme le­lassult, vagy visszaesett. s csökkent az életszínvonal. A kőolaj jelenlegi árának fenntartása —, ami természe­tesen az exportáló országok­nak busás hasznot hoz —, vagy emelése, (ami az olaj- monopóliumok közös érdeke). elgondolkodtatta az importő­röket. Már csak azért is, mert a prognózisok szerint a kőolaj 1990-ig gazdaságosan nem helyettesíthető, s addig megduplázódhat az ára. Ma­rad tehát az egyetlen megol­dás: takarékoskodni kell az energiával! A jelentős im­portra szoruló országok — hozzánk hasonlóan — ne­hézségekkel terhes évtized­nek néznek elébe, s védekezé­sül új energiastratégiát dol­goztak ki. Ennek lényege- hogy a szükségletek növeke­dését lassítják, a hazai for­rásokat fokozottabban hasz­nosítják, új eljárásokat, ku­tatásokat kezdenek mind az energiatermelésben, mind a -felhasználásban. Magyarország — talán fe­lesleges is mondani — kény­telen lemondani az új eljárá­sokoról, s önellátásra sem rendezkedhetünk be. (2000-re a hazai energiahordozók rész­aránya legfeljebb 65 százalék lesz). Az energiaszükségletek nö­vekedési ütemének csökken­tését alátámasztja az előttünk álló időszak lassúbb gazdasá­gi növekedése. a termelési szerkezet kevésbé energiaigé­nyes fejlesztése és az ener­giahordozók termelői és fo­gyasztói áremelésének hatá­sára kibontakozó takarékos­ság. A hazai energiagazdálkodá­si program célja, hogy az energiaszükséglet — az el­múlt öt év mintegy 20 száza­lékos növekedésével szemben — legfeljebb 10 százalékkal növekedjen a VI. ötéves terv során. A program szerint a felhasználás 2—3 százaléká­nak megfelelő import-ener­giahordozót (kőolajterméke­ket és kokszot) olcsóbb tüze­lőanyagokkal, (földgázzal, szénnel, hulladékokkal, geo­termikus energiával stb.) kell helyettesíteni. A cél az, hogy a kőolaj és kőolajtermékek részaránya csökkenjen. A takarékosság persze, magától nem valósul meg. A vállalatokat, a lakosságot az energia ésszerű felhasználására kell ösztönöz­ni. A nehéz esztendőket csak így tudjuk átvészelni. Nagy György A realitások talaján Azon az áprilisi pártbizott­sági ülésen döntöttek arról is, hogy változásokat hajtanak végre a politikai képzés rend­szerében. Hozzáigazítják azt a reális igényekhez, a munka szabta politikai szükségletek­hez. Vincze József a változásokat sorolja: — A tanfolyamok szerkeze­tén nem változtattunk. ám annál inkább az előkészítés, az ellenőrzés és propagandisták felkészítésének gyakorlatán. öt évre szóló képzési, to­vábbképzési tervet készítettek és kialakították az 1981—82- es oktatási év programját is, Egy-egy tanfolyamon közel azonos érdeklődésű emberek­kel számoltak az alapszerve­zetekben. Külön gondot fordí­tottak arra, hogy a tanfolya­mok egymásra épüljenek. A gazdaságpolitikát a szocialista kultúra és ideológiai kérdései kövessék, hogy az alapfokú politikai képzettséget mind többen szerezzék meg. A to­vábbképző jellegű tanfolya­mokra meg azokat tanácsol­ták, akik megfelelő alapkép­zettséggel rendelkeznek, sze­retnék frissíteni, bővíteni po­litikai ismereteiket. Káder­képző tanfolyamokon pedig azok tanulnak, akik a párt- és tömegszervezetekben mint le­endő tisztségviselők jönnek számításba. S keresik az út­ját, módját az egyéni tanulás­nak. Újjászervezték az okta­tást ellenőrző bizottság mun­káját, s az alapszervezeteket is arra ösztönzik, hogy folya­matosan ellenőrizzék, segítsék és ne csak az esztendő végén vessenek számot a politikai képzés helyzetével. Felülvizsgálták a propa­gandistaklub munkáját is. A klub vezetőjének Kovács Jó­zsefet tették meg. — Célunk az, hogy az eddi­ginél hasznosabb segítséget adjunk az oktató, nevelő mun­kához. Azért is szükséges ez, mert a propagandista nagy része kicserélődött, s tapaszta­latok hiányában több gyakor­lati segítséget igényelnek... Amellett, hogy folyamatossá tesszük a klub munkáját, az elméleti, módszertani felké­szítőket, arra törekszünk, hogy élő, eleven kapcsolatot ala­kítsunk ki a gyári munkával, az alapszervezetek gyakorlati tevékenységével... Mátyus Miklós magyarázza: — Mindezek nem öncélú dol­gok. Azt tapasztalom, a tájé­kozottabb, felkészültebb párt­tagok bátrabban szólnak gond­jainkról, bajainkról a tag­gyűléseken. Ugyanakkor fe­lelősségteljesebben teszik a napi dolgukat is, hogy fogy­janak ezek a gondok... Vincze József fogja össze végül is a beszélgetést: — Igaz, hogy vannak párt­tagok, akiket még győzköd­nünk kell igazukról. A több­ség azonban olyan, hogy ők győzködnek másokat. Azon munkálkodunk, hogy egyre több legyen azok száma, akik ismerik, értik, s következete­sen képviselik a párt politiká­ját. Egyre többen ítéljék meg reálisan helyzetünket itt a gyárban is. V. G. NÓGRÁD - 1981. augusztus 18„ kedd

Next

/
Thumbnails
Contents