Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)
1981-07-12 / 162. szám
Egyszerre száz palack gáz várja a cserélni szándékozókat a Áz iskolából, átalakításokkal most óvoda lesz. A helybeli asszonyok bedolgozást vállalnak a Salgótarjánt telepen, Kuris Lászlóné szolgálja ki az igénylőket. Ruhagyárnak. A helyi termelőszövetkezet juhászatában törzsállományt tenyésztenek. — lliny. után Piliny — mondja nevetve a napfényes- csendes délelőtti órán a hamarjában összefutott sok asz-, szony közül valamelyik Piliny első házainál és ezzel egyszerre kétféle dolgot is „elárul”. Az egyik, hogy ínaga is szorgalmas olvasója, előfizetője lapunknak (csak a minap jelent meg az ilinyi £alu- oldal, képes krónika), a másik, hogy szívesen tréfálkozik, ha meg módot nem talál — keres is rá. Vagyis hát éppen olyan, mint a többi pilinyi lány, meg asszony; jól vág az esze, pereg a nyelvet> A főút felől nézve bizony ez az eleje a községnek, mert van egy másik bejárata 1 is Pilinynek, Endrefalva irányából Bábát (nincs a térképen) felől. Tudhatja ezt a Salgótarjáni Ruhagyár anyagkiadója is, aki épp az imént húzott el kocsijával a templom felé, beljebb a községbe, ott is akad még dolga. Az előre kiszabott táskarészek meg ittmaradtak nagy halmokban a pilinyi asszonycsokonriak. Űk még eltrécselnek egy kicsit a munkáról, a táskavarrásról, a fizettségról. „Sokat kell dolgozni ahhoz, hogy a kétezer forint körüli keresetet kiadja ez a munka, de így is megéri, így is nagy segítség mindannyi- unknak..." Tény, hogy a ruhagyári bedolgozás jól jön az idősebbeknek és azoknak is, akik valami miatt itthon dolgozhatnak csak. De van más, régebbi munkakapcsolat is a pilinyiek és a szécsényi „Palóc” Háziipari Szövetkezet között. A szövők kevesebben vannak, most talán négyen összesen, közülük az első Rojkó Lajosné, aki a parttal szemben lakik családjával egy pptyolatházban, gyerekekkel körülvéve, itthon serénykedve naphosszat, inig a férfiak (férje, két nagyfia) az iparban, Salgótarjánban dolgoznak. A három-négy .napközbeni gyerek” közül csak egy az övé, a tízeszténdős Györgyike álmodozó-szép arccal és olyan palóckék szemekkel, mint a nyári ég. De a szátvát ő is megpróbálta már mozgatni, szőni ő is szívesen odaülne talán, ha kérnénk rá. Rojkónénak azonban más a véleménye. Tizenhat esztendeje szövi a szép palócmintákat. Ha dolgozik, megkeresi a napi kilencven forintot is itthon a takaros ház hátvlsó szuterén formájú helyiségében, amelynek minden tárgya, fala, a legkisebb zuga is azt sugározza: otthonában is második otthona ez a néhány négyzetméternyi, alacsony ■ mennyezetű házrész. Ide cjsak a legkisebb szécsényi szátva fért el, de a menetrendszerű festéseknél bizony így is gondot okoz a szétszedése, újra- összeállítása. „öreg szátva ez már! Ez volt az első, amit Szécsényből idehoztak éppen tizenhat esztendeje... Elsőként kezdtem a szövést,.vagyis hát újrakezdtem, hiszen szőttek itt régen minden háznál Bejártam Szécsénybe egy tanfolyamra, aztán csak kiadták a mintát, az anyagot, a láncfónalat, most is kocsival hozzák, de a munkát mi visz- szük helybe... Én már el se tudnék lenni nélküle, de a kislányt nem teszem bele ebbe a munkába később sem...” Amikor a körzetesítéssel a pilinyi gyerekek bekerültek a székhelyközségbe — a lakosság kezdeményezte az átalakítást, nos, akkor sem a viz minősége miatt, sem más körülmény miatt nem engedélyezte a KÖJÁL az ottani óvodai építést, amely nem felelt volna meg a nagyon szigorú egészségügyi előírásoknak. Akkor még a rádió is foglalkozott az üggyel, mert a pilinyiek panaszra mentek oda is az első lendületben. Űjabb felülvizsgálattal, a körülmények újbóli mérlegelésével, de a szigorú közmű és egyéb előírások mellett végül' is megkapták az engedélyt. De addigra meg a társadalmi lendület csökkent — talán érthetően is! Most hely-' beli kisiparosok dolgoznak az átalakításon, és azért akad társadalmi segítség is... Egy biztos, hogy egymillió forint értékű munkát kell elvégezni ahhoz, hogy az egyébként nem is régi, jó állapotú iskolából óvoda legyen végre! kor,' merthogy szántó volt mindkettő akármilyen dombosra sikerült is. Erről meg azt tartja a 83 esztendősen is a „Finkő-hegyi” pincék előtt libákat legeltető Bollók István, hogy olyan kőkemény búza termett azokon a dombokon, mint a pinty, híre volt annak! Megszántották két-két lóval az egész dombvidéket, most meg valamiféle legelő van rajta, de a régi jerke, meg az öreg bárány is szép nagy nyájakban legelte, s ezzel „rendben is tartotta” az egész Finkő (fényes kő?) előtti terjedelmes sávot. Ott, ahol most Piliny szemete halmozódik nyakra-főre. „Van itt kérem, vagy ötven pince, kővel kirakott., erős, mint a vár, ebben hűsölt a bor, *most már csak a por, amivé leszünk valamennyién... Szőlő? Már csak itt-ott a lugasban, lugasnak, pedig a pilinyi szőlő nagyon híres volt... Egy évben aztán akkora termés volt, hogy egy akkori gazda felkiáltott: lelövöm az istent is, minek ez a sok szőlő! Na. akkor nem sokkal erre rá prankrótra ment az egész, elvitte peronoszpóra, azóta sincs..." Ilyenformán vagy 'húsz pill nyi asszony él varrásból, szövésből vagyis hát dehogy él, csupáncsak ebből — pénzel inkább egy kicsit, kemény munkával hozzájárulva a közös kasszához. Mert a legtöbben ma is eljárnak a salgótarjáni iparba, bányába, így van ez itt jó régen. A lé- lekszám (Endrefalva társközsége Szécsényfelfaluval együtt) 770 körüli, s legnagyobb gondja ma az óvoda teles hiánya — erről beszél legelsőbb is a közös tanács vb-titkára, Balázs Pál, aki csak nemrég érkezett haza Szombathelyről egy tanácsi tanfolyamról. Az óvoda azért felépül. Az iskolát alakítják át, szeptember körül lenne az Hogy egy Pel a (szláv eredetű) személy tulajdonát jelentené a Pelyn, Peliny (többes szám) majd a Pelin? nos, biztos, tudja mit beszél, aki ezt állítja. A tanácsnál összeállított krónika irigylésre méltón gazdag adatokban. Meg dűlőnevekben! Csak sajnálni lehet azt a vidéket, azt a falut, községet, várost, amelynek nevei nem maradtak fenn helyben legalább papíron. Csak erősíteni lehet . azt a véleményt, amely kimondja: ha nem' tudod megnevezni szülőfölded tájékait, legyen az város, kerület — nem kötődsz hozzá igazán, nem ismered, nem is szeretheted nevén nevezve, mint a kedvest, az anyát, az apát, a testvért, barátot. A nyelv ősiségét, eredetiségét őrzi itt is a „Nyúzóvölgy" meg a „Köpővölgy’’ ott régi cserepeket találtak szántásPetrus de Pelen a Zsigmond körüli időkben innen vehette a nevét, de volt itt birtokos Báthory, Kubinyi, ' Vattay, kér ült innen arany- és vasérclelet nyilvánvalóan felvilágosult elveket valló szabadkőműves Kubinyi sokak által megcsodált kastélyának üvegtárlóiba. A kastélyokkal nincs baj. Lebontották vagy tíz éve az utolsót is. Az lehetett a Vattay-féle kúria, amely egy ideig művelődési házként szolgált. A „Bóbiskán" talán szunnyadni szokott egyet az ember, a közeli „Borsós" meg a neve ellenére szántó volt, a „Várhegya\ja" meg talán földvárat tartott, amíg volt mit... Mai lakói nagyrészt bányászok, tűzhelygyár-iák, kohászok, és, hogy szeretik Pi- linyt, minden portáján meglátszik. Messziről is. T. P. L. Képek: Kulcsár József Már lakodalmakban is játszik a diákokból alakult beat- Rojkó Lajosné tc> esztendeje — elsőként — sző a község- Séta hármasban, együttes. ben. / /
