Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)
1981-07-11 / 161. szám
Asszonyok a művelődésről Szegfűk és könyvek „ÜGY SZERETNÉNK csinálni, hogy értelme legyen — ne csak azt a kis brigádjutalmat kapjuk, hanem mi magunk, belül is nyerjünk vele. . „A sokat emlegetett kifejezés: kapa mellől jöttek, nálunk sok dolgozóra érvényes. Ám az eltelt nyolc esztendő alatt rengeteg változás történt, a többség elindult a munkássá válás útján, nőttek az igények. Ez együtt jár a művelődés megkedvelésével is. Sok asszony bevallotta: korábban soha nem volt színházban, a falusi műkedvelő- előadásokat leszámítva. Amikor zenei lexikont forgat egy varrónő a Bartók-vetélkedőn és rácsodálkozik a Cantata profana szépségére, amikor már több tucatnyi előjegyzés van értékes, hasznos könyvekre : bizományosi füzetemben, az nem kis dolog...” Van egy klubunk, amit sok dologra ki tudunk használni, egy könyvtárunk, melynek 2—300 olvasója van, a nyitott polcos rendszerre szeretnénk áttérni, jó a közönségszervezőnk, egyre népszerűbbek a kirándulások, színházlátogatások. Amiben jottányit sem tudunk előrelépni, az a hiányos általános iskolai végzettségűek beiskolázása — ha megfeszülünk, akkor sem jön össze a szükséges 10 fő a kihelyezett csoport indításához. Két véglet között mozog ez a réteg: részben a legfiatalabbak, akik tanköteles korukig nem végeztek, másfelől az idősek. Ezek a lányok műszak után rohannak haza — kulturális szórakoztató programban még részt vesznek, de tanulni nem akarnak. Az idősebb korosztályt pedig már kérni sem igen lehet. Ezeket a gondolatokat a Váci Kötöttárugyár pásztói üzemében mondták el beszélgetőpartnereim a munkahelyi művelődés lehetőségeiről, gondjairól. Sulyok Gyuláné szakszervezeti titkár nyolc éve dolgozik itt — Kazáron kezdett varrónőként, meós lett, majd csoportvezető, tavaly választották szakszervezeti titkárnak, ami fél munkaidejét foglalja el. Széles Istvánná személyzeti vezető a közművelődési bizottság titkára, Koczka Gyuláné és Berzák Gézáné meósok a befejező szakasznál, most tették le kitűnő, illetve jó eredménnyel a kötő-hurkoló konfekciós szakmunkásvizsgát. Bakos Jó- zsefné munkaverseny-felelős, közönségszervező, könyvbizományos. Egyikük sem látja rózsaszínben a művelődés helyzetét, de se reménytelennek, se szükségtelennek nem tartják a kultúra iránti igények felkeltését. — MUNKA MELLETT, család mellett egyáltalán nem volt könnyű három év sűrített anyagát egv év alatt átvenni — a vizsga előtt még nem gondoltuk volna, hogy végül is ilyen jól sikerül. Az induló 14 főből egyetlen egy sem maradt le — ha elbizonytalanodott, elbátortalanodott valaki, a többiek biztatták. A sokéves gyakorlat nem minden — úgy érzem, most már beláthatunk az anyag belsejébe, többet tudunk a tulajdonságairól. Más a lenkender és a viszkózszál. jobb úgy dolgozni, hogy tudja az ember, mit miért csinál. Talpraesett, érdeklődő, jó kezdeményezőkészségű asz- szonynak ismerik Koczka Gyu- lánét — az aranykoszorús Furák Teréz brigádnak is az egyik motorja. Elmondja azt is, kell még az ösztönző szó. — Bár „nem erőszak a disznótor”, sokakat meg kell győzni arról, hogy ne csak a munka és a fizetés jelentse számára a munkahelyet, kapcsolódjon be a közös dolgokba. Mások maguktól is jönnek. Tévedés lenne azt hinni, rám nem neheztelnek, ha később megyek haza, mert társadalmi munka, vetélkedő, színházi előadás miatt bent maradok Pásztón —, de nem lehet csak a benti és otthoni munka közötti ingajárattal tölteni az életet.., — Legtöbben kertes házban laknak, jószágokat tartanak — ez nem kis időt elvesz. Hogy a „szabad időből” szórakozásra, művelődésre is jusson, ahhoz nem kis akarat kell! De „húzzák egymást” a brigádtagok, senki nem érzi jól magát igazán, ha mindenből kimarad. Most a tanulás miatt nekünk gyakran a tévénézésről is le kellett mondani, esténként vettük elő a könyveket. Mondják nekem, folytassam a középiskolával — lányom is elsős lesz, neki is tetszene, hogyha együtt haladunk. Gondolkodni kell azért rajta... — fűzi hozzá Ber- zákné. A gvárban a már említett könyvtár és klub mellett (az utóbbiban műszakváltáskor sokan megfordulnak, ilyenkor lapozgatják a kéttucatnyi folyóiratot napilapot, ekkor nézik ki az olvasnivalót) a lép- csőfeljáróban hosszú ideje működik egy minigaléria — a Lovász József Művelődési Központtól kapnak hozzá havonta friss anyagot. Most éppen Inkey Tibor fotóművész színészportréi láthatók — sokakat megállít pár percre az ifjúkori és mai művészarcokat egymás mellé állító tárlat. Nemcsak ebben merül ki az együttműködés a házzal — Bakos Józsefné első kézből adja oda-vissza az információkat tagja a társadalmi vezetőségnek, ismeri az itt dolgozók igényeit, tud segíteni és segítséget kap a szervezésben. — BÁR KÖZÖNSÉGSZERVEZŐ vagyok hosszú évek óta, azt vallom magam is: a munkásművelődés nem merülhet ki egyes programokban, vetélkedőkben. Hozzátartozik az igényesség iránti vágy felkeltése, az életmód formálódása. Hogy a legjobban dolgozók egy-egy szál szegfűt kapnak az értékeléskor, hogy az új bútor mellé egyre több könyvet vesznek (és nem dísznek!), szívesen mennek el közös kirándulásokra és vállalják a szakmaszerzés nehézségeit — ez mind benne van. Gyárunk bár fiatal üzem, szépen szerepelt a textilipari szakszervezet közművelődési pályázatán. Van már egy érdeklődő „mag”, akikre lehet számítani. De mindig újak is jönnek, sokaknál elölről kell kezdeni az igényébresztést, az élményadást. Ez a szép benne... G. Kiss Magdolna Világnézetem munkáimból tükröződik Varsányi Pál metszeteiről Varsányi Pál nevét együtt emlegetik Masereeléval és Käthe Kollwitzéval, Derko- vitséval és Dési HuberévaL Elkötelezett, antifasiszta grafikái nem hiányozhatnak egy nemzetközi kiállításról sem. Külföldön számon tartják, méltányolják, s elismerik bátor fasisztaellenes vallomásait a harmincas években is. Itthon kevéssé ismerik munkásságát, pártos művészetét, meggyőződéses művészi hitvallását. Élete tele van küzdelemmel, meg nem értéssel. — Már kisgyermekkoromban dolgoztam, alighogy hétévesen árvaságra jutottam. Anyám saját erejéből nehezen nevelt bennünket, húgommal. — Hamar kinyílt a szemem. Láttam, megfigyeltem, éltem a proletársorsot. Érzelmileg korán közel kerültem a munkásmozgalomhoz. Érdekelt, hogyan élnek, miért szenvednek azok, akik keményen dolgoznak. Ez vezetett a Szociáldemokrata Pártba. Itt hamar eljutottam a tisztánlátásig. Kommunistákkal is megismerkedtem, akiket közel éreztem magamhoz. Antifasiszta sorozatát, első nagyszabású munkáját 1933- ban készítette el. Akkor, amikor az emberiségre leselkedő veszedelem művészi megfogalmazására még egy kortársa sem vállalkozott. Maga kényszerült nyomtatásukra, s a nevével ellátva — engedély nélkül terjesztette, nem törődve a hatósági beavatkozás veszélyével. E sorozat jelképpé lett lapja a Horogkereszt című, melyen koponyákat, csontvázakat, koporsót ont az embereket őrlő, halált, pusztulást hozó malom. A horog- kereszt-motívum — írja Ecse- ry Elemér — e linómetszetekkel tűnt föl először a magyar képzőművészetben. — Hitler fenyegetéseit hallgatva nem tudtam néma maradni. A rémület tiltakozásra kényszerített. Döbbenetes erejű a Háború című linómetszete, melyen a háború rémségei közül kiemelkedő anyaalak a testében hordozott gyermekkel — közérthetően szól embermilliók érzéseiről. A Gulliver Kapitáliában című sorozata a tőkés társaVarsányi Pál metszete dalom ellen agitál. A Munkanélküliek, a Munkáshalál, a Börtön, az Éhség című képei címükkel is jelzik az alkotójukat foglalkoztató gondolatokat. De megjelenik a Szocializmus is — dús kalászok, a bő termés ígéretében. Háborúellenes lapjai már ekkor elkerültek a világ számos országába, svájci, holland, svéd, norvég, dán lapokban közlik metszeteit. Amikor itthon gúnyosan fogadják műveit, a svájci Bemer Tagwacht azt hangoztatja, hogy az ilyen nyílt bátorságot meg kell becsülni. — Az eszperantistamozga- lommal kerültem kapcsolatba. S volt egy moszkvai rajztanár levelezőpartnerem. Neki küldtem kerülő úton több rajzomat — amelyeket most' a moszkvai Forradalmi Múzeumban őriznek. 1936-ban Romain Rolland- ban talált szellemi társra, aki egyik levelében így ír a fametszetekről: „Igen szépek; meglepett mértéktartásuk és erős őszinteségük, nagyvonalúságuk és az a valóban proletár szellem, amely áthatja őket. Gratulálok. Engedje meg, hogy az ön nevében felajánljam őket a párizsi munkásegyetemnek, amelynek alapításához magam is hozzájárultam. A gyűléstermeket fogják díszíteni, és örömet fognak szerezni a párizsi nép testvéri szemének”. A háború és minden szörnyűsége elérkezett Magyar- országra is. Varsányi Balfra került mint munkaszolgálatos. A felszabadulás után betegen, legyengülve tért haza, de politikai meggyőződése és művészi tartása változatlan maradt. Varsányi nem csak akkor volt — magányosan is a közösségért tevékenykedőn — jelen a magyar művészetben, amikor szellemével valami ellen tehetett, de akkor is, amikor 1945 után immár valamiért nyílt tere cselekedni. Nála természetesebben igazán kevesen folytathatták munkásságukat a megújult rendben, s nála jobban kevesen örülhettek annak, hogy ez a folytatás immár letérhet a régi útról és új nyomon járhat, hogy a tiltakozás gesztusai és kiállításai végre átadhatják a helyüket lapjain a lét szíve szerint való krónikájának. És mégis, a fordulat után is, Varsányi Pál művészete már-már visszhangtalan maradt — írja egyik méltatója. Bányászok, kétkezi munkások jelennek meg rajzain, metszetein. Ady, József Attila, Kassák, Gorkij, Wilde, Berzsenyi műveit illusztrálja; Petőfi Apostolához készített illusztrációinak a művel való azonosulás, a forradalmár elkötelezettség vállalása az erényei. Tájakat, meghitt családi jeleneteket, vízparti fákat metsz alumíniumba az utóbbi időkben. — A mellőzések ellenére politikai, művészi hitvallásom töretlen. Nem tagadok meg semmit, amit csináltam. Szocialista voltam, vagyok és leszek. Világnézetem munkáimból tükröződik. Nem látok más kiutat ma sem, mint a szocializmus világméretű győzelmét. Hiszem, hogy munkáim alapján baloldali művészként tart majd számon az utókor. Kádár Mária Pedagógusok nyara Dosztojevszkij-múzeum Kazahsztánban 1981-et az UNESCO nemzetközi Dosztojevszkij-éwé nyilvánította. Tíz éve nyitották meg az Irtis menti Szemipalatyinszk- ban a Fjodor Dosztojevszkij- múzeumot. Csaknem 125 évvel ezelőtt ide száműzték az írót, ahol két évet töltött egy kis faházban. Az itt született alkotásait és a száműzetés további állomáshelyein írt műveit az irodalomtörténészek szibériai ciklusként tartják számon. Dosztojevszkij törődötten, de nem megtörtén érkezett Sze- mipalatyinszkba. Egyetlen vágya volt: folytatni a Péter - várott oly fényesen megkezdett irodalmi munkásságot. Ebben a szerény dolgozószobában, ahol az egész berendezés egy íróasztal, karosszék és a könyvszekrény — írta a Nagybácsi álma, a Sztyepan- csikovo falu és lakosai című elbeszéléseit és a Feljegyzések a holtak házából első fejezeteit. Az épület külseje ellentmondásos: a jelentéktelen kis földszintes házikóhoz modern, impozáns emeletes házat építettek. A ház homlokzatán Dosztojevszkij domborművé látható, a hátsó falon műveiből vett idézeteket olvashatunk. Érdekes megoldású a múzeum belseje. A terem közepén vasketrecben a hajdani rabságot szimbolizáló bilincsek, a száműzötteket szállító szekér makettje volt, a falon fából faragott maszkok, amelyek az író különféle lelkiállapotait ábrázolják. A kiállítás rendezői arra törekedtek, hogy bemutassák azt a légkört, amely Dosztojevszkijt a Szemipalatyinszk- ban töltött években körülvette. A vitrinekben az író fivéréhez intézett leveleinek másolatai: sorkatonaként is azt kéri: „Értsd meg, mekkora szükségem van a lelki táplálékra ! Mennyit szenvedtem azóta, hogy nem írhatok a fogságban!” Másik levelében európai történészek, közgazdászok, ókori filozófusok munkáit kéri. A vitrinekben elhelyezett könyvek és újságok híven tükrözik az író széles körű érdeklődését. A távoli számkivetés- ben is tudni akarta, mi történik Oroszországban. Fényképekről megismerkedhetünk azokkal az emberekkel is, akik jelentős szerepet játszottak Fjodor Mihajlovics szibériai éveiben. Jelentős a múzeum könyvállománya is. Megtalálható az író művednek 25 nyelvre lefordított gyűjteménye, valamint a 300 kötetes, autogramokkal ellátott könyvtár is. A múzeum állománya külföldi ajándékokkal is gazdagodik. Heinrich Böll, az ismert német író és Donald Fänger, a kaliforniai egyetem frofesszora küldte el könyveit. Külön érdekesség a 21 kötetes japán jubileumi sorozat, melyet Jonekava Maszao professzor és műfordító özvegye ajándékozott a múzeumnak. A „Dosztojevszkij és korunk” kiállítóteremben láthatjuk milyen jelentős helyet foglal el az író napjaink irodalmában. Itt láthatók azok a színházi plakátok, amelyek az író színpadra adaptált műveit hirdetik. A múzeum munkatársai előadásokat tartanak az író életéről és munkásságáról a látogatóknak, és Kazahsztán távoli falvaiban, üzemeiben egyaránt. Bemutatják a Dosztojevszkijről készült dokumentum- és játékfilmeket is. Revmira Voscsenko Nógrád megyében 5420 tagja van a pedagógus-szakszervezetnek — nevelők és technikai dolgozók, nyugdíjasok együtt. A tanév rendje miatt ebben az ágazatban különösen nagy súlya van a nyári üdültetési lehetőségeknek — a nyugdíjasok szeretik csak az elő- és utózezonban biztosított olcsó pihenési formákat, a többiek szorgalmi időszakban nehezen tudnák otthagyni a gyerekeket. Nem kis utánjárás, szervezés, évekig tartó takarékosság. más szakszervezetekkel való jó együttműködés eredményeként a dolgozók jelentős százaléka, a pedagógusszakszervezet üdültetési lehetőségeit kihasználva töltheti nyári pihenését. Legnépszerűbb a SZOT-üdü- lőjegy. Széles a skála: HajdúNemzetiségi FILM NAPOK NÓGRÁD MEGYE SZLOVÁK ÉS NÉMET NEMZETISÉGI KÖZSÉGEIBEN VII. 12—VIII. 10 4 NÓGRÁD - 1981. július 11., szombat szoboszlóra, Sopronba, Lillafüredre, Siófokra, Szántódra, Bükfürdőre, Verőcemarosra, Galyatetőre, Pécs—Mecsek vidékére egyaránt vannak belföldi beutalók. A külföldi üdülőjeggyel az NDK-ba, a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Olaszországba, az Al-Dunához, Lengyelországba. Bratislava—Bécs útra mehetnek el. A gyermekeknek tavasszal parádfürdői, nyárra fonyódli- geti beutalót kaptak a pedagógusszülők. A most felépült soproni pedagógusüdülőbe a nyárra felnőttek és gyermekek számára is kaptak jegyet. A gyógyulásra vágyók a hyári idényben szanatóriumi beutalóval élhetnek, Párádra, Hévízre, Balatonfüred- re szólnak ezek. A központi elosztású üdülőjegyek mellett a járások, városok saját lehetőségeiket is igyekeztek bővíteni az elmúlt években. Hat évvel ezelőtt Balatonföldváron három szobát alakítottak ki a megyének teljes ellátással — ez csaknem száz felnőtt és gyermek nyaralását biztosítja. Elő- és utószezonban itt, valamint a központ épületében és Hajdúszoboszlón is. nyugdíjasok pihenhetnek, olcsón. Saját háromszobás üdülője van Hevesen a pedagógus-szakszervezet salgótarjáni járási bizottságának, nyaranta 120 fő jut el ide: a többi járás szobákat bérel Balatonmárián, Hajdúszoboszlón, Zalakaroson, Gyulán körülbelül száz fő számára. Emellett a bizottságok szerveztek ötnapos kül- és belföldi autóbuszosutakat is, mintegy 150 résztvevővel. Még nem telített az a lehetőség. melyet a salgótarjáni Furák Teréz Kollégiumban üdülő 260 más megyebeli pedagógus ellátásáért cserébe kapnak — pedig az ország minden részében háromnégy ágyas kollégiumi szobákban üdülhetnének, ám ez a SZOT-beutalóknál drágább megoldás. Az elosztás elve: elsősorban azok kapjanak kedvezményes üdülési beutalókat, akik a tanév során jó munkát végeztek, igazán megérdemlik a pihenést, felfrissülést. Több száz pedagógus pihen így a nyáron, de új formák keresésével jövőre szeretnék tovább bővíteni az üdültetésben részt vevők számát. Régészek felfedezései A Lipcse melleti Werben környékén végzett ásatások során ötezer évvel ezelőtt élt, kőkorszakbeli ember nyomaira bukkantak. A régészek 24 településhelyet fedeztek fel, és sikerült csaknem teljes gyermek- és felnőttcsontvázakat kiásniuk, amelyeket a nagy mésztartalmú talaj konzervált. Az egyik három méter átmérőjű sírban az emberi csontváz mellett állati maradványokat is leltek. Az elrendezés, a temetésnek ez a formája bizonyos rituális jelleget mutat. A kutatók kerámia edényeket, díszes amfórá- kat is feltártak. A szakemberek szerint a településcsoport valószínűleg az úgynevezett baalbergi kultúrához tartozott.
