Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)
1981-07-09 / 159. szám
Jogi tanácsadó / MAGÁNTULAJDONŰ lakás S BÉRLETÉNEK felmondása K. Miklós balassagyarmati olvasónk és családja még tanácsi kiutalás alapján költözött egy családi házba bérlőnek. Azóta a tulajdonosok többször változtak, de bérleti jogviszonyukat senki sem vitatta. A legújabb tulajdonos azonban felszólította olvasónkat, hogy záros határidőn belül költözzenek ki az általa felajánlott másik lakásba, mert a külön épületben levő háromszobás lakásra családos fia részére van szükség. A felajánlott lakást egyelőre nem fogadták el, és a felmondás jogosságá^,is vitatják. Felmondhat-e a tulajdonos a felszólításban meghatározott címen, illetőleg per esetén a bíróság milyen szempontok szerint bírálja el a megfelelőség kérdését, kérdezi olvasónk. Az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 76. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a nem állami tulajdonú lakások bérbeadói a lakás bérleti jogviszonyát felmondhatják akkor is, ha a lakásra maga vagy közeli hozzátartozója részére igényt tart, illetőleg a lakás lebontására hatósági engedélyt kapott és a bérlő részére egyidejűleg másik megfelelő, ugyanabban a városban levő — beköltözhető — lakást ajánl fel. A megfelelőség kérdésének vizsgálatánál figyelembe kell venni mindkét lakás komfort- fokozatát, alapterületét, műszaki állapotát, lakóhelyiségei számát, a településen belüli fekvését, továbbá, hogy a lakásbérleti jogviszony az egész lakásra, vagy csupán annak egy részére terjed-e ki, valamint azt, hogy a bérlő a lakás épületen belüli fekvésére tekintettel nerú kerül-e hátrányosabb helyzetbe. A bérlő olyan szobaszámú lakásra tarthat igényt, mint az általa használt lakás. Ha azonban ez a lakás meghaladja a tanácsi bérlakásra megállapított lakásigény mértékének felső határát, a bérlő csak e mértéket meg nem haladó szobaszámú lakásra tarthat igényt. Olvasónk annak idején a három gyermekét is figyelembe véve ötödmagával költözött a lakásba. Jelenleg viszont, miután gyermekei már elköltöztek, csupán másodmagával lakja a háromszobás lakást. Ez a szobaszám pedig meghaladja az igényüknek törvényben meghatározott lakószobák számát, amely két személyig egy-két lakószoba lehet. Szabadon álló (kertes) épületben levő lakás helyett zárt sorú épületben felajánlott lakás is megfelelő, ha az előírt egyéb feltételeknek megfelel. A felajánlott lakás akkor is megfelelő, ha a lakások közötti eltérést a felajánlott lakás más előnye kiegyenlíti. MÁSODÁLLÁSBÓL SZÁRMAZÓ KERESET BESZÁMÍTÁSA A NYUGDÍJAZÁSNÁL S. Sándorné salgótarjáni olvasónk már több éve két munkahelyen dolgozik, mégpedig főállásban napi hat órát, a másodállásban pedig napi négy órát. Nyugdíjazás előtt áll, ezért megkérdezte főállásának vezetőit, hogy mennyi nyugdíjra számolhat. El- keresítették, mert válaszuk szerint a másodállásából származó keresetét figyelmen kívül fogják hagyni. Ez esetben pedig nagyon kevés nyugdíjra számolhat. Valóban így van ez, kérdezi olvasónk. A másodállásból származó keresetet valóban figyelmen kívül kell hagyni a nyugdíjalap megállapításánál. Ebből a szempontból tehát valóban igaza van munkáltatójának. Leveléből azonban azt olvastuk ki, hogy olvasónk nem másodállásban, hanem mellék- foglalkozásban végzi tevékenységét a másik munkáltatónál, mert a két munkahelyen végzett munka nem esik azonos időtartamokra, második munkaviszonya tehát nem másodállás, hanem mellékfoglalkozás. Ez azért lényeges, mert a jogszabály egyértelműen kimondja; a másodállásból származó keresetet a nyugdíj megállapításánál nem lehet figyelembe venni, a mellékfoglalkozásként fennálló munkaviszonyból származó keresetet viszont — időarányosan — figyelembe kell venni, feltéve, hogy a dolgozót főfoglalkozásában a megállapított törvényes munkaidőnél rövidebb időre alkalmazták, főfoglalkozásában tehát a törvényes munkaidőt nem dolgozza le. Az időarányos rész ez esetben azt jelenti, hogy a mellékfoglalkozásban elért keresetből annyi időre jutó részt lehet számításba venni, amennyi a főfoglalkozása szerinti időt a törvényes munkaidőre kiegészíti. Ha tehát olvasónk főfoglalkozásában a törvényesen előírt napi munkaidő nyolc óra, a mellékfoglalkozásából származó kereset napi két órájára jutó részt lehet a nyugdíjalapba beszámítani. Dr. J. S. Eredményes fél év A Fémbútoripari Szövetkezet rétsági telepén eredményesen zárták az első fél évet. Az üzemben olasz licenc alapján gyermeksportkocsik gyártása folyik, amely iránt nagy kereslet mutatkozik. Képünkön: Kothen Franciska és Kökény József a kocsik összeállítását végzik. Diákok nyári gyakorlaton Saroglya, mint gyaloghintó... Hat hónap húsokkal Több területen növelte teljesítményét » Karancs Húsipari Szövetkezeti Közös Vállalat idén az első tél évben. Az egység különböző módon alkalmazkodik a változó körülményekhez és a különféle okból módosuló vevői igényekhez. A nettó árbevételük elérte a száznegyvenötmillió forintot, s ti- zenkilencmillióva! haladta meg az előző év azonos időszakában befolyt summát. A növekedésnek — az illetékesek tájékoztatása szerint — csak egy része származik az időközbeni ármódosításokból, másik része a teljesítménynövelés eredménye. Nyereségként jelölt mutatójuk négymillió-kétszázezer forint az év élső hat hónapjában; ez az 1980-as első fél évhez képest félmillióval nagyobb. Húskészítményekből januártól június végéig több mint hétszáz- kilencven tonnát gyártottak. Ez a mennyiség az 1980-as első fél évben mérthez viszonyítva lényeges előrelépést mutat, ám számításba kell venni, hogy tavaly kiterjedt karbantartási munkálatok miatt bizonyos mértékig visszafogták a termelést. Érzékelhető ez abból is, hogy ugyancsak tavaly, a második fél évben több mint nyolcszáz tonna készült náluk ebből a termékből. Tőkehúsból egyébként növelték az eladott mennyiséget, ami nyolc- százhetvenhét tonna volt az év első felében. Teljesítménynövelésről tanúskodik a levágott disznók száma is. A vizsgált időszakban 23 ezer 21 sertésnek oltották ki az életét a vállalatnál, mintegy félezerrel többnek, mint az előző év azonos idején. Összes munkájával az éves terv ötvenegy százalékát teljesítette a Karancshús; az eredménytervnek ötvenhat százaléka vált valóra eddig. Pontban munkakezdéskor érkeztem a salgótarjáni besz- terce-lakótelepi építésvezetőséghez, némi kíváncsisággal, vajon, a néhány napja szakmai gyakorlaton levő diákok és vezetőik mennyire tartják a munkaidő kezdetét. Emiatt bírálat nem érheti őket, percre pontosan, beöltözve, még egy kis munkakedvve] is megáldva láttak hozzá a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola „építőiparis” diákjai teendőjükhöz. — Nem vagytok még álmosak, nem lenne-e jobb valamivel később kezdeni a munkát? — kérdem az egyik csoportot, akik malteros lapáttal, spaklival meg efélékkel fölfegyverkezve bandukolnak az F—7-es épület felé, amely még csak az ötödik szintnél tart. Éppen felénél, s ez a MÁR VÉGET ÉRT a köszöntés sorozata. A kazári Kómár Gábort, a munkásmozgalom régi harcosát 70. születésnapja alkalmából számosán köszöntötték. A családtagok mellett ott voltak az ünneplők sorában a megyei, a járási pártbizottság küldöttei, régi harcostársak, veteránok. A sok virággal díszített udvar, a takaros porta újból a családé maradt. — Már vasárnaptól tartott a köszöntés vagyis az ünneplés. Sok szenvedésre emlékeztünk ezekben a napokban. Persze kijutott az örömből is. Előkerültek a felszabadulás előtti dokumentumok, néhány röplap, a nevemre szóló régi okmányok között a letartózta- tási parancsok eredeti példányai, az internálás véghatározatai. És büszkén mutattam vendégeimnek a felszabadulás után kapott okleveleket, .emléklapokat, kitüntetéseket, közöttük is az 1967-ben kapott a Szocialista Hazáért Érdemérem kitüntetést — emlékezik a beszélgetés során Kómár Gábor. Sok szenvedésre emlékeztünk. Így fogalmazott a hetvenéves, a munkában megrokkant. a sok üldöztetésben részt vett és most idegileg rendkívül kimerült idős ember. Mit is takar ez az egyetlen mondat? A többi között azt, hogy édesapját már az első világháborúban elveszítette és hárman maradtak testvérek. Az özvegy édesanya ö‘pengős segélyt kapott ne- gvedmagára. Ebből a csekély összegből legfeljebb papírruhát, fa talpú bakancsot és szandált tudott vásárolni a három gyermeknek. Az anya szegénysége miatt sokszor csak Sok emlékeztünk... Hosszú évekig éljen boldogságban zabkenyérre futotta, abból is kevésre. Nagyon sokat nélkülöztek Kómár Gáborék. Aztán az emlékezés közepette arról is szó esett, hogy 1926 októberében már a kazári bányánál dolgozott, és 1926. november 2-án tagja lett a szakszervezetnek és a pártnak is. Maga mondta el az emlékezés során: — Amikor 1927-től szoros kapcsolatot tartottam Domonkos Ferencékkel, ők két éven át tanítottak Marx, Engels és Lenin tanaira. így kerültem a Kommunisták Magyarországi Pártja kazári sejtjének szervezetéhez, mint masodtit- kár. Aztán kapcsolatot teremtettem a salgótarjáni elvtársakkal. Benkö Antalék voltak az összekötőim, ök láttak el sajtótermékkel, könyvekkel, röplapokkal és egyéb, a kommunista eszméket hirdető termékekkel. Ezeket az anyagokat barátaim, elvtársaim nem csak a bányászok, hanem a parasztok között is terjesztették. Aztán a lebukás: 1929 júniusában a kistere- nyei csendőrség kommunista szervezkedés és tiltott sajtótermékek terjesztése vádjával letartóztatott. Két héten át kínoztak. A csendőrségi szenesólban lábon fogva akasztottak fel és úgy vertek gumibottal. .. Domonkost elvitték, engem pedig három hónapig csendőri felügyelet alatt tartottak. Ezután még többször megvertek, mert nem vallottam. Keserves napokat kellett átélni... A szenvedésekről emlékeztünk. A munkát, kenyeret követelésekről, az újabb letartóztatásokról, a röplapok terjesztésétől egészen 1937 tavaszáig, amikor Belgiumba sikerült szöknie. Kómár Gábor itt sem pihent. Kereste a kapcsolatot a Belga Kommunista Párttal, a szakszervezettel, amit meg is talált, s ott is bekapcsolódott a mozgalomba. Sőt Belgiumban gyűjtést is szervezett a spanyol szabadságharcosok megsegítésére. A sok szenvedés között kínozta a betegsége és a fel- gyógyulás utáni hazatérés vágya Magyarországra, szülőföldjére, Kazárra. Mint kommunistát toloncolták át a határon. Budapesten már várták a rendőrök, ő azért megtalálta a kapcsolatot elvtársaival. Nem pihent, terjesztette továbbra is a politikai sajtót, a Népszavát, az Ifjú Proletárt, az Űj Márciust. Az emlékezetből nem maradhatott ki a meghurcolás sem. Mezőcsát, Fülek, Losonc szerepelt állomásain. A harcban nem lehet megállni. Kómár Gábor ismét hazatért és részt vett a szak- szervezet újjáalakításában. Herman Ferenc mellett dolgozott, mindaddig míg 1944 áprilisában a homokterenyei csendőrség le nem tartóztatta. A főszolgabírói fogda, a bag. lyasaljai, a zagyvapálfalvai csendőrség, a budapesti And- rássy úti fogház, a Mosonyi úti toloncház egy-egy állomása Kómár Gábor életének mindaddig, míg a nagykanizsai internálótáborban a felszabadító Vörös Hadsereg katonái nem köszöntötték az elgyötört internáltakat. — A sok szenvedés után végre szabadon dolgozhattunk. Szovjet elvtársaink arra kértek, hogy rendet, fegyelmet, nyugalmat teremtsünk a községben. Ez meg is történt. Megalakítottuk a pártot, s 1945. január 4-én 675 párttag az alapszervezet titkárának választott. Eleget tettünk a nép kérésének. Nyugalmat teremtettünk, beindítottuk a termelést. A felszabadulás előtti de utáni időben is folytatott harcomat a pártért, hazámért, a szabadságért tettem. így lett a sok szenvedésből örömteli élet... Kómár Gábor hetvenedik születésnapjára küldött levelében a megyei pártbizottság a többi között ezt írta: „Szívből kívánjuk, hogy még hosz- szú évekig éljen boldogságban, élvezze gazdag és küzdelmes életének megérdemelt gyümölcsét”. MIT IS LEHETNE még a sok szenvedés, az öröm után kívánni a 70. születésnapját ünneplő Kómár Gábornak? Azt, hogy a megyei pártbizottság kívánsága teljesüljön. Somogyvári László nem túl távoli jövőben átadásra kerülő, mintegy harmincmillió forintért épülő lakóépület még meglehetősen, zord látványú. Körbe állványozott, huzatos, belül sötét, s nem ritkán balesetveszélyes. A diákokat csöppet sem zavarja, hiszen ez az építőipari munka velejárója: a nehéz munkakörülmények, a korai kezdés, s a nem éppen ideális feltételek. A 17 fős diáktársaság munkájával, fegyelmével - nagyjából elégedett Radics István kőműves szakoktató, mint mondja életüli első nyári gyakorlatán sem túlterhelni, sem alábecsülni nem szabad a gyerekeket, így az úgynevezett betonegyengetést, az aljzatbeton készítését kapták feladatul. — Egy szintet 2 nap alatt teljesítünk — mondja Radics István —, ugyanezt a munkát a 6 fős, kőművesbrigád egy nap alatt látná el. Tehát számunkra is sokat jelent, hogy ez idő alatt kőműveseink másutt, fontosabb munkát végezhetnek. A diákok már kevésbé elégedettek ezzel a munkával. Únják, szeretnének mást csinálni. — Egyhangú így az egész nap — vélekedik Szabó András és Magnucz Tamás. Mindkettőjükön bőre szabott munkaruha, imitt-amott malterfoltokkal, dehát nem divatbemutatón vagyunk. — Azt ígérték, hogy komolyabb melót is kapunk, például az Albafal-szerelést. Míg beszélgetünk, a többiek ímmel-ámmal dolgozgatnak. Ketten visznek egy vödröt, néhányan pedig kisebb csoportba verődve trécselnek. — Itt az egy hónap alatt bizonyára még jobbon „összeverődik” az iskolai társaság, jobb közösség alakulhat ki — jegyzem meg a fiúknak. — Sőt, még jobban szétesik! — válaszolják. — Mert néha már-már ölre megyünk egy-egy munkáért. Azért veszekedünk, kinek jusson több sóder, cement, vagy éppen vitatkozunk: kié legyen a seprű, aki támaszkodik rá vagy pedig, akinek takarítania kell... Az elégedetlenkedő hangok ellenére mindössze egy ízben kaptak komoly figyelmeztetést a rendetlenkedők. Azt is azért, mert a két fiú fölültetett a saroglyára egy lánykát, s így akarták cipelni akárcsak hajdanán a gyaloghintóbán tették — a hercegkisasszonyokkal. De félre a tréfával, mint, ahogyan a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat művezetője Mester József Is tette: — Első haragomban hazai akartam küldeni őket — mondja, —, de aztán engedtem belőle. Végül is egy-egy igazolatlan órát írtam be. Persze, hogy nem nagy vétség volt, de meg kell tanulniuk, hogy a munkahely nem játszótér! A II/b-ben 22 fiú és 13 lány tanul, őszintén szólva, kissé meglepő, tény, hogy egyre népszerűbb a „gyengébb nem” körében is az építőipari szakma. De mit mondanak erről a legilletékesebbek ? — Ha egészen őszinték akarunk lenni, akkor meg kell mondani, hogy nem a malteros ládák között képzeljük el a jövőnket — mondják egyöntetűen a lányok, név szerint: Szabó Anita, Vies Judit és Vezsenyi Zsuzsa. — Szeretjük a rajzokat, a tervezést, s nem titkolt vágyunk, hogy majdan megpróbálunk továbbtanulni is. ők a fizetésüket keveslik elsősorban. Ugyanis ki-ki minősítése alapján 300—500 forint közötti pénzösszeget kaphat az egyhónapos nyári gyakorlat eredményeként. Ez valóban nem horribilis összeg, de nem is ez bosszantja őket, hanem az, hogy osztálytársaik között akad olyan, aki ugyanezen gyakorlatért — igaz más vállalatnál —nyolc- forintos órabért kap... Vies Jutkának, ha már nem sikerült ilyen helyre kerülnie, augusztusban lehetősége nyílik zsebpénzének gyarapítására. Mint mondja Siófokon egy gyermeküdülőben kapott felszolgálói munkalehetőséget, kétezer forint fizetségért. Mások is próbálkoznak, Magnucz Tamás például egy zöldségárusnál segédkezik majd, a megegyezés szerint 1700 forintért. XXX Amikor régi szakmunkások beilleszkedési, pályakezdési nehézségeikről szólnak, gyakorta meghatározó esetként említik az első „találkozást a munkával”, amelynek emlékei nem csak a sztorikra szorítkoznak, hanem a munkamorál, s egyáltalán az egész munkafelfogás szempontjából meghatározó jelentőségűek. Hogy ez milyen lesz, jórészt csak évek múltán derül ki. Talán ezért is még több odafigyelést, törődést érdemelnének a jövő építőipari dolgozói. (tanka) NÖGRAD - 1981. július 9., csütörtök
