Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)
1981-07-05 / 156. szám
EGYER MNki Lépten lésébe Igazán nem sok gondot okoz a krónikásnak a község néveredete. Még csak kutatni sem szükséges a földrajzi nevek etimológiai • meghatározásai után: a Megy er nyilván, valóan a honfoglaláskori törzs itteni jelenlétét, a Nógrádi pedig a megyei (vármegyei, tehát későbbi) hovatartozását őrzi mindmáig. De már a neveknél csavarogva érdemesnek látszik elidőzni egyiknél-mésiknál, mert általa a régmúltból { a mába vezető szálat tarthat a kezében az ember. És az már ^ maga a történelem, vagy a falutörténet, sőt, gyakorta a táj, a környék története is benne rejtőzik némiképpen. Verbóiak, Céczi és Mártonka, meg Rócz családok, a Sándor és Kozma családnevek gyakorta semmiféle rokon- nyomon új házak épl- sági nyomot nem mutatnak, botlik a községjáró de itt azután elkel a ragadkrónikás ványnév, hiszen önön maguk sem tudnának eligazodni a sok azonos név viselője között. Talán a nógrádi táj zárt* sága, a más tájakhoz viszonyítottan összébb húzódott élettér, s némileg persze az ezzel együtt kialakuló, mára azért változó befeléélés példatára is ez az egyhangú lista. Az akármilyen „szürke” névsor mögött azonban ott az ember, ahány, annyiféle. Akár anekdotázni is lehetne erről, szól is róla jó néhány. De hitelt érdemlően most csak annyit, hogy volt idő (és talán van is), amikor Nógrádmegy erben egyidőben nem kevesebb, mint kilenc (!) Géczy Imre élt. Közülük mind ez ideig a legtöbbet említett a legendás körorvos, aki úgy szerette ezt a tájat, és az itt elő embert, hogy Botos Attila, a Vastömegcikk holtában is visszaemlegetik és Ipari Szövetkezet elnöke hozzá mindig mosolyognak. Imre fia, a megyei kórház sebésze így emlékezett nemrégiben azokra az időkre, amikor még praktizált az „öreg”. „Gyermekkoromban, amikor a nyári szünidő elkezdődött gyakorta mehettem együtt apámmal a soros vizitekre. Tizenkét község nyi volt a körzete, szekéren járta be valamennyit. A ház elé állt a parasztszekér, rajta a karosszék, abban ült az apám-, nekem meg a kocsis mellett lehetett a helyem, s gyakran a gyeplőt is tarthattam... Hegynek fel aztán mindig úgy alakult, hogy a János, vagy Józsi hátraszólt apámnak: — Na, doktor úr, toljuk meg akkor..." térés. A mai körzeti orvos kis mopeden száguld háztól házig (hátul a tenyérnyi csomagtartón az orvosi táska), s ha messzebbre indul begyújtja a kis Trabantot. Sirltó Ferenccel, a közös tanács elnökével is róla esik szó először, na meg arról, a megyeri „csodáról’’, amely nem három napig, néhány hónapig tartott, s tart tovább is sze- retetben, kölcsönös megbecsülésben orvos és faluközösség között. „Alig-pénzzel kezdtünk hozzá az orvoslakás bővítéséhez, de úgy, hogy a bontási anyag, amelyet ezután felhasználtunk, márciusban még buszmegálló volt. Ott le kellett bontani a kis épületet, mert azon a területen húzzák a falát az új postánknak. Senki sem akart kimaradni az orvoslakás bővítésének munkájából. volt nap. amikor tíz kőműves dolgozott a falon és mindegyikre jutott fejenként három sitnyík..." Kapálásból hazafelé Űjra teremtődhet sok minden abból is, ami már volt egyszer. Talán csak a külsőségekben van komolyabb elValamiképpen tükröződik ebben talán a múlt is, a hagyományos ragaszkodás az orvoshoz, s nem is csak a gyógyítóhoz — az emberhez is. Dr. Pálmai Kálmán és felesége dr. Hantos Erzsébet, olyan barátokra lelt itt, akikre rokonként számíthatott, amikor. a bővítést elkezdték. Három gyerekkel szükséges volt mindenképpen az eddig is két orvosi lakást (a fogorvos dr. Szabó György otthona is abban az épületben van) egyesítő ház megtoldására. Az elv az volt, és ezzel mindenki egyetértett; olyanra építsük az orvosunk lakását, amilyenben szívesen él, hogy itt maradjon közöttünk, velünk...” A fényűzésre nem sokat adtak. Annál többet a hangulatra, ezért készült a mestergerendás mennyezet a legősibb, legeredetibb módon (mestergerendás lakóház egyedül Terényben van ma m"ár olyan, amelyet laknak is). Hát jól. érzik magukat mindketten, sőt, Filinybe költöztették távolról a szülőket is..-. Elkészült az új patika, a költözést éppen akkor kezdték, amikor ott jártunk, igazán nagyszerű rendelő segíti a körzeti orvos munkáját, a fogorvosi rendelést, de talán megengedhető a megyeriek titkolatlan büszkesége, nemcsak a környékről, távolabbról is felkeresik Szabó doktort. A folytonosság a legnagyobb dolog, mert abban jelen van a múlt is meg a jövő is. Különösen igaz ez Nóg- rádmegyer életének alakulásában. Ilyen pontja sok van a községnek, nagyobb, mint amilyen a Petőfi Termelő- szövetkezet (de sokat tett éppen az orvoslakásért maga az elnök, Juhász József is), vagy a híres-neves vasipari szövetkezet, amelynek új elnöke a fiatal párttitkárból szövetkezeti vezetővé lett tapasztalt Botos Attila. A szövetkezet, mármint a Petőfi Mgtsz meg egyenesen új hagyományokat alapít, kilencféle gyógynövényt termeszt azokon a területeken, amelyek másra nem igen felelnek meg, de amelyek alighanem a legalkalmasabbak a különféle drogok nagyüzemi termesztésére. Üj tábla hirdeti a nyitást (terveznek több „házasságot” is) a Szilasmenti Mgtsz-szel. Sokoldalú kapcsolat teremtődött rövid idő alatt, amelyben a gyógynövény-termesztésen túl (a kömény aratása most kezdődött) • egy budapesti székhelyű villanyszerelési-karbantartói részleg is helyet kapott. Nagyot néz a krónikás, amikor megtudja, hogy az a részleg szerződést kötött a fővárossal és József és a Lenin körút villanyhálózatának, világításának folyamatos karbantartására. A szövetkezet, miközben alaptevékenységében is mindinkább többre, jobbra törekszik, faipari, vasipari részleget is fenntart, így érthető a legutóbbi mérleg 4,2 milliós nyeresége, és ha a tervek valóra válnak, eppen így lesz. érthető ennek a kétszerese is! Űj beruházásra így telik. A szolgáltatóépület talán az egyetlen, amely egyre jobban kirí kopott külsejével, rossz elhelyezésével az újabb időben feltűnő dinamikával változó megyeri összképből. Itt évente mintegy tizenöt családi házat építenek fel, s az sem ismeretlen, hogy jó néhányon visszatértek a városi lakótelepekről Nógrád- megyerbe a fiatalabb családok közül. Negyven építési telket mér ki a tanács, de már az a gondja, hogy mi lesz, ha a belső telkek kisajátítására, a község további építéséire kell költeni azt a pénzt, ami amúgy sincs a közös kasszában. Aztán nagyon nehéz gondot jelent az óvodai helyek hiánya is: 155 óvodáskorúnak jelenleg egyetlen, nem is korszerű, ötven- személyes óvoda „áll rendelkezésére...” A megyétől 2,7 milliót kapnak, ehhez teszik a saját 800 ezret, de altkor már jó volna nagyobbat épí- tenni a megyeri társadalmi erők segítségével.., Ugyan, miért ne sikerülne újra úgy összefogni, mint nemrégiben? T. P. l: Képek: Kulqsár József Az egész falu megmozdult az orvosi lakás bővítéséért. A közösségi munkából senki nem akart kimaradni A termelőszövetkezet faüzemében évente 15—20 ezer zás*» lórúd készül egyéb termékek mellett Meló Mihály, Vasa Gábor, Veres János újabb gépet telepít a közös gazdaság vasipari részlegébe Radics István festőművész a falu szülötte. Képet, falfestmé- Esténként, a szabad délutánokon vidám az élet a takaros nyei, olajképei korai otthonának díszei házak tövében Az óvoda kertjében nyáron ugyan kevesebben játszadoznál^ de vidámságuk távoli utcákba hallatszik
