Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-04 / 155. szám

Bónyei lózsef: Magyar írók perei 4. A felsőpetényi nevelőotthon állami gondozottjainak ideális feltételeket biztosítanak az egykori Almássy-kastélyban és az újabban felépült korszerű épületszárnyban, valamint a 18 holdas, természetvédelmi területnek számitó parkban, ahol számtalan játszótér biz­tosítja a mozgást, a szórakozást. Képünk az egyik játszótéren készült. A gyerekek hal- aak nevezték el a kőből készült mászókát Maradhatsz iiam. ameddig kedved tárttá ■' Csocsó, grundfoci, telekdézsma... és a többiek Az egyik iskolában már egy héttel a tanévzárás előtt nagy ákombákomokkal fölkerült a táblára egy vakációköszőntő versike, amely parttalan szen­vedéllyel adta tudtul minden­kinek, hogy a nagy nyűg, az iskolatáska mostantól hova kerüljön, továbbá receptet adott arra nézve, ki, hogyan tudja leggyorsabban elfeled­ni a tanesztendő nehéz pilla­natait. Ezt az ártatlannak látszó diáktréfát a szigoráról közismert matematikatanár „mellre szívta”, s vakáció ide, vakáció oda a még hátralevő napokon sikerült minden di­ákja agyáha vésni, hogy a ta­nuló az iskolában csak jelent­het, felelhet és végrehajthat... — Mi sem természetesebb annál — mondta az esetről egyik tanár ismerősöm — hogy a gyerekek számára a vakáció egy külön birodalom, amely­ben ők jutnak főszerephez. Azt a vágyat amely ilyen­kor bennük feszült, botorság és pedagógiai melléfogás elfoj­tani, megsemmisíteni. Ezek­ben a nyári hónapokban vég­re lehetőségük nyílik önálló­ságok gyakorlása, érzelmeik „kitombolására”, a szabad idővel történő gazdálkodásra. Mindezzel egyet lehet érte­ni, ám amikor a balassagyar­mati Lenin-lakótelep és a salgótarjáni Beszterce-lakó­telep néhány „aszfaltgyereké­vel” beszélgettem, világossá vált az is, hogy nem minden­kinek adatik meg ez a törő­dés, vagyis: vakációjában csak látszólag csinálhat azt, amit akar, mert valójában jócskán kisebb a lehetősége Ahogyan elmondták a gyere­kek, sokszor kora reggeltől késő estig egy 15x15 méteres játszótéren töltik idejüket; a nagyobbak el-elmerészked- nek a közelebbi erdőkbe is, némi grundharcra, s alkal­manként, uram bocsá’ egy- egy vikendtelep gyümölcsösét is megdézsmálják. Míg a besz- terce-iakótelepi építkezést körbe nem kerítették, addig életveszélyes látvány volt, amint a nebulók nyaktekerő­mutatványokkal dühítették az építkezőket és a szülőket egy­aránt. Most már csak a leg­bátrabbak merészkednek át a kerítésen. De átmerészked­nek, hajtja őket a kalandvágy. És a kisebbek? Ok a ma­gzattól, az izzadságtól, a por­tól telítve szinte napokon át hintáznak, llbikókáznak, ho­mokoznak és mondjuk babáz­nak. Éppen abban a korban, amikor a szakemberek sze­rint az alapvető személyiség- vonások csaknem egészében kialakulnak... Kukkantsunk be egy nap­közibe, például a pásztói Kun Béla Általános Iskola kisdi­ákjaihoz! Naivság lenne úgy­nevezett napközit keresni itt, hiszen e néhány hónapra az iskola vedlik át napközivé, mint a számok mutatják, nem túl nagy népszerűséggel — később az oka is kiderül. — A közel hétszázfős is­kolában mindössze harmin­cán veszik igénybe ezt a szol­gáltatást — mondja a csoport vezetője, Bozsik Sándor. — Őszintén szólva, túlságosan is korlátozottak a lehetőségeink Kevés a játék, az eszköz, így jóformán egész nap a labdát rúgják a gyerekek, s csak ilyen egyszerű dolgokkal fog­lalkoznak. Szimuláció a sejtkutatásban A biológiai és biokémiai kutatásokhoz egyre inkább igénybe veszik a számítógé­peket is A nukleáris bioló­giában bizonyos életfolya­matokat komputerszimulá­cióval „játszanak végig”. Kiderült, hogy igen jól utá­nozhatok a sejtben lezajló biokémiai folyamatok, s fel­deríthetők azok a reakciók, amelyek a résztvevő elemek — enzimek — közt végbe­mennek. Ezáltal a biokémiai reakciók szabályozható struk­túrái is áttekinthetővé vál­nak. NÓGRÁD - 1931. július 1., szombat Pedig, mint megtudom a2 iskolának például filmvetí­tő gépe, sót két tanárnak ve­títői engedélye is van, csak éppen a film hiányzik, nohc a gyerekek szívesen néznének egy-két rövidfilmet napon­ta. Aztán nem kis lehetőséi és idő juthatna a közösség; játékokra — hol vannak e mókamesterek, a népművelők az úttörő—KISZ testvérkap­csolatok, hogy tovább ne ü soroljuk. Így aztan csöppet sem meg­meglepő, hogy a gyerekek — Csuka Gabi, Markó Zoli, Far­kas Barbara és a többiek — szerint a napközi slágere: a csocsó, vagyis a kártyázás takl veszít, az minden játé­kostól kap egy körmöst, azaz csocsótj. Pedig ezek a gyere­kek igazán tudják, mire va­ló a vakáció: — Ilyenkor sza­badabbak vagyunk. Olyan jó dolog, azt csinálni, amihez kedvünk van — mondják, de azt ők is elismerik, hogy a vá­gyak és lehetőségek messze- járnak egymástól. Kérdezem az otthoni, családi nyári programokról őket: üdülés a nagymamánál, egy-két hét a szülőkkel, a többi bizonyta­lan. ☆ Közismertek már a sirá­mok: kevés a játszótér, unal­masak a napközik, elvétve akad a művelődési házakban gyermekprogram és így to­vább. De talán a legkevesebb szó a legnagyobb lehetőség­ről, a szülői gondoskodásról esik, jóllehet ez a két-három nyári hónap igazán az ő leg­nagyobb lehetőségük Nem csak a szabadság közös el­töltésére gondolva, hanem a mindennapos együttlétre. Mert a gyermekeknek — ők maguk mondták! — elsősor­ban nem az újabb játékra, a „maradhatsz fiam, amed­dig kedved tartja” atyai jó­indulatra, a zsebpénz föleme­lésére lenne szükségük, ha­nem a személyes együttlétre- együtt játszani, kirándulni, fagyizni, focizni.... Valahogy így lenne teljes a vakáció. Hogy aztán szep­temberben szebb remények­kel vághassanak neki a di­ákok az új tanévnek. De er­ről korai még beszólni. Leg­alább annyira, mint ameny- nyire az ideális vakációzás­ról. Tanka László Hátamon házam „Balassi Bálint élete legna­gyobb részét poros ügyei töl­tötték ki Kevesebb verset írt, mint pörös aktát, kér­vényt, magyarázó emlékira­tot. Pőréi annyira bonyolul­tak és annyi nyomot hagytak maguk után, hogy immár hatvan éve foglalkoznak ve­lük és még mindig kerülnek elő újabb meg újabb okmá­nyok róluk” — írta 1943-ban Eckhardt Sándor* az (ró éle­tének, s hányattatásainak má­ig legjobb ismerője Birtokperek Apja halálától kezdve szin­te egész életét végigkísérik birtokperei. A salgói birtok dolgában Kövér Ferenccel pe­reskedik évekig. 1578-ban megnyerte a pert, s a Pap földje ügyében folytatott pe­re mellett ez volt az egyet­len per, amelyet megnyert. Pereskedett többek között Göppel Dániel bócai bánya­mesterrel, Lehoczky Mihály- lyal és Lénárttal, a Szentist- ványiakkal, Reby Miklóssal, Nagy Fábiánnal, Majthényi Lászlóval E pereknek átte­kintése is nehéz, s nem ma­guk a konkrét bíróság! ada­tó': a fontosak, hanem maga a helyzet, amellyel a fiatal költő viaskodott. A két legfontosabb birtok­pere gyámjával és nagybáty­jával, Balassi Andrással folyt, s a per tétje a Balassiak ta­lán legjelentősebb birtoka, Végles és Lipótújvár. Eck­hardt Sándor alapján így fog­lalhatjuk össze a lényegét: Előbb Balassi András, hogy megszabaduljon Véglestől, átíratta ottani követelését Üj- várra, s Újvárt magának ítél­tette. De Bálint az odaítélt és elfoglalt jószágokat visszavet­te és András sohasem tudott bejutni birtokába, sőt, míg Bálint élt, fia, Zsigmond sem. A véglesi és újvári perben egyébként 1587. augusztus 18- án hozott a döntőbíróság íté­letet, amely szerint Balassi Bálint a vesztes. Azonban fellebbez, s 1588 márciusá­ban újra csak őt marasztal­ják el. Balassi elkeseredésé­re idézzük 1591-ben Batthány Ferenchez írott leveléből: „Engem pedig az jó Királ az nemzetemnek, s magamnak is jó szolgálatiéért, sok költsé­géért lm csigává teszen, mert sehonnai vagyok és ez egy la­kóhelyem is elkelvén tőlem, csigává kell lennem, hátamon lesz házam: amely jámbor csigát kíván, bár ne kapálja az szőlők tövét érte, hanem egyék énbennem ezután, mert én innetova csiga leszek”. Becsület dolgában A birtokperekre vetett fu­tó pillantás után olyan „pe­reit” kell áttekintetünk, ame­lyekben nem ülésezett soha a bíróság, s valamennyi afféle „szoknyaügy”. E perek, vá­daskodások, magyarázkodá­sok kitűnően jellemzik a kort is, a költőt is. Neve becsület béli ügyben 1580-ban szerepel először Egri hadnagyként keveredik bele Rédey Bonaventura pe­rébe. A szép nevű nemest a négy Kapy testvér jelentette fel azzal az indokkal, hogy házánál rossz erkölcsű nőket tart, velük iszik, mulat, há­zából bordélyt csinál. Rédey háza Egerben a Hosszú ut­cán volt, s látogatói, vendé­gei között szép számmal sze­repeltek az egri katonák, kö­zöttük Balassi Bálint is. A perben Soós Gáspár úg vall. hogy Balassi egy jó járású lovat ígért Rédeynek, ha el­hozza hozzá a három lányt, a!.i nála lakik. Elvitte-e? Bizonyosan. Bár Balassinak ebben az infá- miaperben sérelme nem esett. A másik szoknyaper már több kellemetlenséggel járt. Három évvel később, 1583 május 20-án Balassi lovon ha­ladt Zólyomból Besztercebá­nya irányába Az úton szem­be vele egy szép polgárasz- szony jött, szolgája kíséreté­ben: Sommer Jánosné. a had- rusbányai mészáros özvegye. Balassinak megtetszik a szép utas, ajánlatot tesz neki, aki azonban menekülni kezd. Ba­lassi kivont karddal utána, letépte főkötőjét, övét. bele- hengeredett vele a vetésbe, s már épp vetkőztetni kezdte, mikor a szolga puskával, s két kísérővel megjelent a szí­nen. Mások úgy tudják, a szépasszony maga dicsekedett vele: milyen nagy uraság is csábította el őt. sőt Soós Já­nos főispán is úgy látja a szakvéleményében, hogy „ez kényszerítés pedig nem lőtt bottal, veréssel, sem ölelés sei, hanem szóval”. A lényeg azonban, hogy a szépasszony, s a zólyomi bí­ró — a polgárok nehezen vi­selték el a kissé szabatosan élő fiatalurat — feljelentet­ték. Bálint a megyegyűlésen válaszol a vádakra, s végül Dobó Ferenc főkapitány 1585. április 14-én békítette ki — felsőbb parancsra — az ellen­feleket, Balassi egyébként az erőszakot mindvégig tagadta. — A vérferlőző házasság Balassi Bálint 1584. decem­ber 25-én köt házasságot öz­vegy Várdai Mihályné Dobó Krisztinával. Meglehetősen sajátos körülmények között. Épp a karácsonyi prédikáció­ra érkezett meg a sárospata­ki templomba. Megvárta, míg a gyülekezet többsége eltá­vozik, aztán előlépett Kriszti­nával. Hozott magával papot is, Balassi András egyik pré­dikátorát, aki szabály sze­rint összeadta az ifjú párt. Ezután fegyveres barátaival felment a várba, s kisebb csetepaté után azt szabályo­san birtokba vette, mint Do­bó Krisztina tulajdonát, im­már férjl jogon. Az elűzött szolgák azonban összeszer­veződtek, s egy órán belül ki­tették a pataki várból az új­donsült férjet és várurat. Aki végül is egy pataki polgár­asszony házában töltötte nász­éjszakáját. Krisztina rokonsága — félt­ve a Dobó-vagyont — vérfer­tőzési és hatalmaskodásl pert indított Balassi Bálint ellen az esztergomi szentszéken. Werbőczy törvénykönyve ér­telmében ugyanis Balassi­nak, akinek anyja Sulyok Anna volt, nem lett volna szabad feleségül vennie anyja testvére, Dobó Istvánné Sulyok Sára gyermekét. Balassi per­sze hasztalan érvelt a világ- történelemből, a császári ház­ból, a saját környezetéből ho­zott hasonló példákkal. A leg­nagyobb bűne ugyanis az volt, hogy egy Erdélyhez kö­zeli királyi várra rátette a kezét. Megjegyzendő, hogy Balassi az evangélikus hit törvényei szerint kötött há­zasságot, perében mégis a rési hit főpapjai ítélkeztek. Ennek oka az, hogy Balassi 1586-ban katalizált. Az esztergomi szentszék — Balassi indokai ellenére — a házasságot, valószínűleg 1587 végén megsemmisítette, Ba­lassi közben megszületett fi­át, Jánost törvénytelennek nyilvánította. A hatalmaskodás vádját el­ejtették. Közben azonban Balassi 1587 nyarán pert indított fe­lesége, Dobó Krisztina ellen Egerben, hűtlenség miatt, ősszel azonban kiegyeztek, Balassi elejtette a pert. Az ítélőmesteri átiratban azt ol­vashatjuk, hogy ki kellett egyezniök, mert „bizonyos iri- gveiknek a házastársi béke és csendesség ellenségeinek biztatására és gonosz rábeszé­lésére bizonyos “gyanú foly­tán ellentét és egyenetlenség támadt köztük, s e gyanú miatt Balassi Bálint említett felesége ebben a törvény út­ján kívánt eljárni. Mivel azonban az efféle per és vi­szály további folytatásából mind a maga, mind a felesé­ge tisztességének megfogyat­kozása származhatnék. fő­ként, mivel Balassi Bálint belátta, hogy említett felesé­ge mitsem tud arról, amit fe­lőle hfreszteltek”. Jogos Nemeskürty István feltételezése, hogy ez a hűt- lenségi per látszatper volt. Azt szerették volna elérni, hogy egy hűtlenségből ki­mondott válás de jure ismer­je el a házasságot valósnak, így a gyerek törvényes ma­radt volna Nem tudjuk, mi­ért álltak el végül a pertől. A világi válópert minden­esetre lebonyolították, a vi­lági bíróság 1587-ben Po­zsonyban kimondta a válást. Reménvte en ételem Természetes, hogy ez a zak­latott, perektől terhes élet­forma befolyásolta Balassi szemléletét, életvitelét, iro­dalmi működését is. „Reméntelen mindeneknél életem. Látván vesztem, örül sok ellenségem, Csóválván fejeket, tréfálnak engem, Barátaim is mind idegenek tőlem... ” — írja Az Szentháromságnak első személe című versében. Van azonban egy gyönyörű prózai vallomása is, amely­ben szorongató helyzetét ősz- szefoglalja. Idézzük: „Oztán, amikor Viglyesen veszekedtek Andrással Bá- linték, akkor annyi nehéz gondjai voltak Balassi Bá­lintnak, hogy senkinek több, s nehézb gondjai nem voltak: hol az feleségével való rette­netes dolognak kellett gond­ját Egren viselni, hol az szentszék! perre Szombatba vigyázni, hol Szokolyval Zombor felől traktálni, hol az pataki jószágba kellett kapdosni, hogy el ne veszte­né feleségétül”. Hozzáteszem, hogy minden­kinél gyűlöletben és irigylés­ben állott házassága miatt, s a pataki igaztalan szégyen és az elszenvedett sérelem miatt tekintélyének és becsületének nagy részét elvesztette. Hiá­ba kedveskedett, irigység, gyűlölség tárgya lön és hatal­mas zsarnoki ellensége olyan légkört teremtett, mely örö­kös rágalmazásával a fejede­lemnél a szegény Bálintot gyűlöletbe és bűnve keverte. Szegénység gyötörte, s ezen házi bajoktól és lelkének szo- rongattatásaitól elnyomva annyi gond és teher nehéz súlyát egymaga nem volt elégséges hordani... ” S mégis, 1592. január 21-én Balassi új perbe kezd, kere­setet ad be a szentszékhez Lösonczi Anna ellen, min­den bizonnyal becsületbeli, úgynevezett infámiaperben. A pert azonban nem is tár­gyalják, mert Anna egyházi védője. Klubnik Tóbiás visz- szaforditotta a fegyvert: Bá­lint infámiába esett, s Így elvesztette perképpességét. Ä bíróság helyt adott ennek, Annát tehát felmentik. A nagy-nagy szerelemnek ez lesz hát a vége, s még az, hogy Júlia-Anna is pert in­dít: tíz éve adott Bálintnak 1400 forintot kölcsön, s nem fizetés esetére Bálint 200 job­bágyát kötötte le. Anna vég­rehajtást követel, de nem tudjuk, az országbíró végre­hajtási határozatát végrehaj­tották-e. Balassi ekkortól gya­korlatilag földönfutóvá vá­lik. Sorsát, életét Klaniczay Ti­bor így foglalta össze: „Tár­sadalmilag, vagyonilag egy­re lejjebb sodródott, minden törekvése a felemelkedésre kudarcot vallott, s mennél nagyobbat bukott, annál me­részebb és képtelenebb mó­don akart újra nyeregbe ke­rülni. Ez az örökös feszült­ség, diszharmónia szabadí­totta fel benne a nagy líri­kust, s ez tette egy megálmo­dott. de soha el nem ért har­mónia énekesévé”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents