Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-25 / 173. szám

p Érdemes volt... Szemléletformálás ismeretteriesztéssel Boldog vendégségben (5.) Beszéljünk a lovakról A hetvenes évtized első har­madának végén, 1973—74 tá­jékán szenzációként hatott, hogy Mátramindszenten meg­alakult a megye — és minden bizonnyal az ország — első fa­lusi TIT-a lapszervezete. Az újszülöttet néhány lelkes ér­telmiségi — pedagógus, mű­velődési házi és tanácsi ve­zető — igyekezett világra se­gíteni. s bölcsője körül már csaknem harmincán szorgos­kodtak. Akadt köztük mező­gazdász, egészségügyi dolgozó, tehát orvos, nővér agronómus. Néhányan úgy gondolták, a falusi TIT-alapszervezet meg­marad a kuriózum szintjén, s pár hónapos, éves lelkesültség után tevékenysége minimális­ra, a legszükségesebbre csen­desül, ellobban, mint — ősi nemzeti szokás szerint — a szalmaláng. A közös közigazgatási terü­leten élő értelmiségiek rácá­foltak a kishitűségre. Amit el­terveztek a kezdetekkor, fo­lyamatosan meg is valósították. Az előadások mennyisége mel­let» a minőséget emelték el­sődlegesen. az előadók képez­ték önmagukat és megszer­zett ismereteiket igyekeztek érdekfeszítően, változatos for­mában, gazdagon illusztrálva továbbadni. A szemléltető­eszközök — iskolából, művelő­dési házból, megyei központ­ból stb. — rendelkezésre áll­tak, az egyes tudományágak, friss tudnivalóiról, az idősze­rű politikai kérdésekről a me- gvei. lárási szervek, szakosz­tályok, valamint az alapszer­vezet szervezésében előadói konferenciákon értesülnek. Mátramindszenten évente egy­két ilyen összejövetelt szervez­nek, fokozott érdeklődés mel­lett. Tavaly — nem először — dr. Nagy Andor, az egri pe­dagógiai főiskola tanszékveze­tője, az idei tavaszon dr. Uj- laky István, a megyei okta­tási igazgatóság helvettes ve­zetője járt a településen. A TIT-alapszervezet körze­tében, Mátramindszenten, Mát- raalmáson és Szuhán évente több száz előadást tart. A la­kosság részvételével elégedet­tek. Ennek egyetlen fő oka: olyan előadásra hívják az em­bereket, amely érdekli őket. Nemcsak a „magas” tudomá­nyokkal. művészettel, politiká­val technikával, joggal, köz- gazdaságtannal igyekeznek „elkápráztatni” az embereket, hanem a mindennapi élet egy­szerűnek mondott, ám nélkü­lözhetetlen ismereteivel is. az állattartás, a méhészet, a gyü­mölcstermesztés — csak példa­ként említve — tudnivalóival. Nem titkolják, miért. Mert így lehet hatni a legjobban az emberekre, így lehet formálni szemléletüket, kinyitni ér­deklődésüket az élet más terü­letei felé. Nyilván, minthogy szellemi, magatartásbeli dolgokról lévén szó, a fentebbieket nem köny- nyű bizonyítani — mégsem le­hetetlen. Csomós Sándor, a helyi általános iskola igazga­tója. a TIT-alapszervezet tit­kára. egyúttal egyik alapítója sem esett kétségbe, amikor bi­zonyítékokat kértem Elmond­ta, hogy a falu lakosai peda­gógiai ismereteinek, érzékének fejlődésén, szemléletének ked­vező alakulásán egyértelműen lemérhető az ismeretterjesztő Nyelvművelés, avagy a nyelv művelése Állítólag századunk egyik jelentős fizikusa-filozófusa, Weizsäcker jelentette ki: „Igaz, hogy a természet előbb volt, mint az ember, de az em­ber előbb volt, mint a termé­szettudomány” — vagyis a tu­dományt az ember hozta lét­re, az emberi tapasztalatokon alapszik és nem más, mint a valóságról (természetről, tár­sadalomról, emberről) felis­mert törvényszerűségek ösz- szessége. Semmit „nem talál ki”, nem találhat ki, ami nincs meg a valóságban, s az általa fogalmazott igazságok közül a körülményekhez alkalmaz­kodó ember a létért való küz­delem évezredeiben ösztönösen még nagyon sokat felhasznált. A világért sem vagyok a tu­domány tudatosító szerepe el­len! Ám, mint a fenti példa is mutatja — gyakran éppen az igazán nagy tudósok hangsú­lyozzák —, a tudomány sem­miképpen nem tolakodhat az ember és a dolgok közé, célja nem az, hogy az embert elbi- zonytalanítsa, hanem, hogy se­gítse, bátorítsa, ösztöneit tu­datosítsa. Miért írom le ezeket? Bárczi Géza a XX. század egyik nagy — talán legna­gyobb — nyelvésze volt. Egy 1975-ben vele készült riport­ban fontosnak tartotta kimon­dani „...az embert írás közben a gondolatai foglalkoztatják és nem a grammatikai szabá­lyok”. Azt hiszem hozzátehe- tem: ez az élőbeszédre is vo­natkozik. A lapok beszámoltak arról az örömteljes hírről, hogy megjelent a Nyelművelő Ké­zikönyv I. kötete. Értékelői azonban általában elfelejtet­ték hangsúlyozni, hogy a he­lyes jó szabályok is az élet­ből, vagyis a helyesen és jól beszélő emberek nyelvéből te­remtődnek, olyanokéból, akik esetleg úgy beszélték szépen és jól anyáiktól, apáiktól örö­költ nyelvet, hogy nem is tud­ták : a nyelv szabályokba is foglalható „Nem ismerek magamnál nagyobbat, nem ismerek ma­gamnál kisebbet” — Petőfi Sándor szavai ezek, s mi most annak megvalósításán fára­dozunk, hogy ezt mindenki így gondolja. A jelenleg elénk tornyosuló nehézségek megol­dásának talán a technikai mo­dernizálásnál is fontosabb feltétele a demokrácia erősí­tése és az általános műveltség emelése. Ennek pedig legfon­tosabb eszköze a nyelv, Mi a nyelv? A nyelv a tes­tet öltött gondolat. Próbáljuk meg, kezdjünk el beszélni! Ám, ne a nyelvre figyeljünk, ne a szavakat keresgéljük, hanem kezdjünk el gondolkozni, s észre sem vesszük, közeledni kezdenek hozzánk a szavak. Gondoljunk szépet, színeset, sokfélét — s tódulni kezde­nek felénk s tolonganak körü­löttünk a szebbnél szebb sza­vak. Gondolkozzunk világo­san, szabatosan — világos és szabatos lesz a nyelvünk. Tö­rekedjen az ember gondolata­it pontosan, helyesen megfo­galmazni — s pontos és he­lyes lesz a beszéde. De így van a,más gondolataival is. Nem kell félni senkiétől. Az ember természetes, józan ésszel min­dent képes megérteni, „csak nyelvén adják elő” — írta Arany János. Kérdezni kell, addig kérdezni, amíg a másik úgy nem fogalmaz, hogy ért­sem, amit akar! Aztán — saj­nos — olyan is van, hogy va­laki „beszél, beszél, de nem mond semmit” — ott nincs is mit érteni. A nyelvművelés a fontos, a Nyelvművelő hasznos könyv, de a nyelvet művelheti jól az is, aki nem bibliaként for­gatja naponként, e súlyra is tekintélyes könyvet, hanem aki „csak” akkor ízól, ha igazság közlésére használja a szót, s Nagy Lászlóval vallja: .Bán­nom a szóval: odaadás és fe­lelősség". Kállai Eszter 4 NOGRAD - 1981. július 25., szombat tevékenység utóbbi évekbeli minőségi hatékonysági fejlő­dése. Évek óta nem ford ilt elő például, hogy a nyolc általá­nost végzett ifjú otthon ma­rad dologtalanul a családi házban, nem tanul tovább. A községben a cigánycsaládok gyermekei is szakmát tanul­nak a mátranováki Ganz-MÁ- VAG-ban. a jánosaknai ruha- gyárbah. a nagybátonyi FÜ- TŐBER-ben, harisnyagyárban. A termelőszövetkezetben is lé­nyegében a megalakulást kö­vetően virágzott ki teljességé­ben az ismerétterjesztő mun­ka. Az alapszervezet létezése tette lehetővé, hogy megszer­vezzék a községben a dolgo­zók esti gimnáziumát, s a ta­nulásnak a városihoz közelál­ló feltételeit teremtsék meg. Ma már egyértelmű és sen­ki sem vitatja, hogy a TIT- alapszervezetet érdemes volt létrehozni a faluban, nélküle unalmasabbak lennének az őszi-téli esték, szegényebbek lennének nélküle. Az előadásokra — mindenki az őt érdeklőre — szívesen jár­nak az emberek, fiatalok, kö­zépkorúak, idősebbek. Az elő­adók felkészülten, hozzáértés­sel. szívesen adnak elő. Nem a létszám a fontos a számuk­ra —, az érdeklődés. Ezért nem az előadásokhoz szerve­zik a hallgatókat, hanem a hallgatókhoz igazítják az elő­adásokat. Vagyis úgy csinál­ják, ahogyan a „nagykönyv­ben meg van írva". Másutt is érdemes lenne eb­ben a „nagykönyvben" alapo­sabban és gyakrabban lapoz­gatni. (ok) Most jelent meg Budapest statisztikai zsebkönyve A fejezetei gazdag adat- gyűjteményt tartalmaznak a főváros gazdasági, társadalmi fejlődéséről, tájékoztatnak né­pességszámának alakulásáról, a népmozgalmi változásokról. Képet kap az olvasó a ke­reskedelmi forgalom nagysá­gáról, összetételéről, a fonto­sabb cikkek eladási forgalmá­ról, az áralakulásról, a köz­lekedési helyzetről, az egész­ségügyi ellátottságról, a köz- művelődésről, az oktatásról és a budapesti idegenforgalom helyzetéről. BERUHÁZÁSI, ÉPÍTŐIPARI, LAKÁSÉPÍTÉSI ZSEBKÖNYV A könyv átfogó képet ad az V. ötéves tervidőszak nép- gazdasági beruházásainak ala­kulásáról. Tájékoztatást nyújt a beruházások tulajdonformák szerinti megoszlásáról, anyagi - műszaki összetételéről, dön­tési jogkörnek megfelelő cso­portjairól. Építőiparral foglalkozó feje­zete tájékoztatást nyújt az építőipari termelés, ezen be­lül az építőipar által átadott építmények összetételéről, a megkezdett, átadott és a fo­lyamatban levő munkák szá­mának és értékének alakulá­sáról. Bemutatja továbbá az el­ső 15 éves lakásépítési terv- 1 időszak fontosabb eredmé­nyeit, majd ezt követően az V. ötéves tervidőszakban meg­tett fejlődést, .melynek alap­ján az 1000 lakosra jutó la­kásépítés tekintetében tovább­ra is az európai szocialista orszígok élvonalába tartozunk. Igen, beszéljünk a lovak­ról! Nem azért, mert a ló sze­rintem a legembe rí bb állat, pontosabban nem is igazán ló’ a ló az ember nélkül, hanem mert őszét földön a legtöbben osztják ezt a véleményt. Az őszetek lószeretetének az oka történelmükben és mai életük­ben egyaránt megtalálható. A lovakkal először az ond- zsonikidzei úttörőházban ta­lálkoztam, ahol sok más szak­kör mellett egy szoborkészí­tésre specializálódott kerá­miaszakkör is működik. Az úttörőház aulájában rendezett kiállításon, továbbá a szakkör műhelyében, raktárában is feltűnően sok lovas figura volt, s bizony nem tudnám megmondani, hogy alán har­cost, avagy forradalmár lovas katonát mintázott-e meg a leg­több gyerek. Később a Kau­kázus kies szurdokaiban ré­szint egész méneseket, részint pedig marhacsordákat terelő, a vadnyugat hőseire emlékez­tető lovasokat láttam, nem be­szélve arról, hogy — amint azt észrevettem — a ló a nehezen járható vidékeken ma is nél­külözhetetlen a közlekedéshez Nem lepett meg tehát, hogy az Ordzsonikidzéhez közeli Beszlán környékén (ahol leg­inkább a magyar viszonylat­ban szerénynek számító hek­táronkénti 35 mázsás kukori­caterméssel dicsekedtek) el­sősorban a lótenyésztésre le­hetnének büszkék. No persze Hacsirov Vlagyimir Kazievics, a 8-as számú besziáni ló te­rv észtő ..avár” vezetője kellő képpen büszke volt a telepe nevelt versenylovakra, s nem győzte sorolni, hogy melyik ló melyik városban, milyen nagy­dijat nyert. Büszke volt arra is, hogy bár sportcélokra a Szovjetunióban csak az 1952- es olimpia után kezdtek lova­kat tenyészteni, a szovjet ló- tenyésztés ma elismerten az élvonalhoz tartozik. Elmondta, hogy a besziáni telep az 50-es években 30 lóval kezdett, s, hogy ma 250 lovuk van, még­pedig úgy, hogy évenként' 40— 50 lovat adnak el. A besziáni lovak iránti keresletet példáz­za, hogy közvetlenül előttem Ausztria moszkvai nagykövete járt a telepen, mégpedig nem­csak érdeklődőként, mint én: ő kimondottan vásárlási céllal tett látogatást. Bizonyára nem véletlen, hogy éppen az őszét földön te­nyésztett versenylovak világ­hírűek, az viszont véletlen, hogy Hacsirov Vlagyimir Ka­zievics egy magyar derbynye- rőt is megmutathatott nekem. A Jer by nyerő — amint azt utóbb itthon megtudtam — nem kimondottan magyar mén, noha a Gázsi nevet viseli és Magyarországon született. A dolog úgy kezdődött, hogy a Magyar Lóverseny Vállalat egy Athens Wood nevű angol csődörtől vemhes Gazetka ne­vű kancát vásárolt meg a Szovjetuniótól. És úgy folyta­tódott, hogy a Magyarországon világot látott Gázsi 1978-ban megnyerte a Kétévesek Nagy­Egy emlékmű a hegyek között. A ló őszét földön a hűség szimbóluma is. díját majd egy év múlva a Nemzeti Dijat, az Alagi Díjat, a Magyar Derbyt, és a Kin­csem Díjat is. Sajnos, egy 1979 augusztusi nemzetközi találko­zón Berlinben lesántult, többé nem versenyezhetett, s fedező­ménként adtuk kölcsön (egy kiváló képességű ügetőmé­nért cserébe) a szovjet lóte­nyésztésnek. Gázsi Oszétiába került, s a telepvezető erősen sajnálta, amiért az eddig 17 sikeres fedezést maga mögött tudó magyar kölcsöncsődörnek 1982. augusztus 2-án már Cso­pakon kell lennie, hiszen az eddig megszületett öt Gázsi­csikó kiváló kéoességűnek ígérkezik. Ami azt illeti. Gá- ‘■m *rT| magát, mert a kan­cákról nem szólva, méntársai sem akármilyenek, a „jóbarát­ja” például az 1974-ben NSZK Nagydíjat nyert Genaldon, „akinek egy Agregát nevű magyar ló volt a nagyapja. Aprdpó, Genaldon. A 16 egy őszét folyócskáról kapta ne­vét, amelytől nem messze, a ködsörényes hegyek rejtekén kőből’ faragott lószobor őrzi a szovjethatalomért elesett pol­gárháborús őszét hősök emlé­két. Az emlékmű a Bánatos ló nevet viseli, s azért ló, mert a ló őszét földön a hűség szim­bóluma is. Aczél Gábor (Következik: 6. Puzindg, fan- darazat...) Élménybeszámoló Egy csendes-óceáni sziget egyik törzsének varázslója eu­rópai körútjáról hazatérve él­ménybeszámolót tart: — És akkor a mezőre kisza­ladt tizenegy kék ruhás férfi és tizenegy fehér ruhás férfi. Azután egy fekete nadrágos férfi letett a földre egy több darabból összevart bőrgolyót és sípolt egyet . . . — És azután mi történt? — türelmetlenkednek a hallga­tók. — És abban a pillanatban megeredt az eső . . Fogadó az örök világossághoz Színes magyar bűnügyi film, készült 1981-ben a MAFILM Budapest Stúdiójában, Zenéjét szerezte: PETROVICS EMIL Matematika az óvodában Matematikai tanfolyamot végeznek a belorussziai Mo- giljov városának 6—7 éves óvodásai. Az utolsó órán olyan feladatokat ' oldottak meg. amelyek sok esetben még a hetedik osztályosokat is gondolkozásra késztették volna. Egy teljes éven át heti egy alkalommal A. Sztoljar, a mogiljovi tanárképző főis­kola professzora tartja az órákat. Vonzó és érdekes ok­tató játékok keretében sajá­títják el a gyerekek a mate­matikai alapfogalmakat. Az is- kola-előkészitő tanfolyamokon „Matematikai előkészítő is­kolaérett óvodások számára” elnevezésű oktatási program előadásait hallgatják a kicsik. Fényképezte: KENDE JÁNOS írta: MOLNÁR GÁL PÉTER Rendezte: BÁN ROBERT Főszereplők: Törőcsik Mari, Hernádi Judit, Fülöp Zsígmond, Márkus László, Kálmán György, Lukács Sándor, Szacsvay László. „Dumas-ról hallottam a következő anekdotát: úgy írta ka­landos, folytatásokban megjelenő regényeit, hogy a szerep­lőkből kis bábukat készített, és az íróasztalára helyezte őket. Akit aztán a regény során gyilok ért, vagy más módon pusz­tult el, azt az íróasztalán Is „kihúzta”, „legyilkolta”; az il­lető bábukat lefektette. így mindig tudta, ki él még a re­gényben és kivel végzett. Ám, egy napon idegen takarítónő tévedt a szobájába, ki a kis bábukat szépen letörölgette és felállította az író asztalán, s a következő regényfolytatás­ban — nem kis meglepetésre — életrekeltek a párbajban leszúrtak, a megmérgezettek. s más halottak is. Akkor mond­ta állítólag Dumas, hogy a kalandos irodalmi művek leg­fontosabb szabálya, hogy ne takarítsanak az író szobájá­ban. Az első elismerés ennélfogva amiatt jár a film rendező­jének, hogy mindenki egyszer pusztul el a komédia során, nem többször, viszont nem is marad — feledékenységből vagy hanyagságból — életben senki fia. Illetve mégis, de en­nél többet nem mondhatok, mert nem árulhatom el, hogy ..., illetve még azt sem árulhatom el, hogy mit nem árul­hatok el, mert akkor mit fejtene meg a néző, aki éppen azért kedveli ezt a krimiműfajt, hogy ő fejtse meg azt, amit én nem árulhatok el, éppen ezért...” (Somogyi Pál: MINDENKI ÖLT?... NINCS TOVÁBB! Részlet a film osztogatójából.) Megyei bemutatók: VII. 25—26. BALASSAGYARMAT, MADÁCH 30—31. PÁSZTÓ, MÁTRA VIII. 3—5. SALGÓTARJÁN, NOVEMBER 7.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents