Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-24 / 172. szám

Á nógrádi cukoripar Országosan a cukorgyártó Ipar fejlődése 1830 után indult meg, amikor a kereskedelmi tőke érdeklődése a fogyasztási cikkek gyártása felé fordult. Az iparba való bekapcsolódás, különösen az élvezeti cikkek előállításánál volt észlelhető. A cukorgyártás fejlődése ösz­tönösen hatott a cukorrépa termelésére is, habár eleinte a szokatlansága miatt az in­duló cukorgyárak gyakran nehézségekkel küszködtek. A községekkel, uradalmakkal kötött termelési szerződések sem tudták biztosítani a kellő mennyiséget, a kedvezőtlen időjárás, szakértelem hiánya miatt. A korai cukorgyártó üze­mek legnagyobb része, mint mezőgazdasági ipari üzem nagybirtokon létesült Nóg- rád megyében is, de a vállal­kozás más típusa Is előfordult az idők során, A gácsi „rész­vényes répa czukor gyár”-nak Forgách Antal nemcsak alapí­tója, hanem elnöke Is volt. A cukorfőző üzemet I83fi-ban Limberger 'szerelte fel. Éven­te 14—15 ezer mázsa (1 má­zsa = 56 kg) répát tudtak fel dolgozni. Ezt a mennyiséget a helyi termelésen kfvíil a kör­nyékbeli termelőktől vásá­rolták fel. A termelés során 1 mázsa répából mintegy 5—5 font (1 font = 5fi dkg) cukor­lisztet tudtak készíteni. A gyár csak finomított és nyers­cukrot készített, a cukorször­pöt eladták. A gácsi gyár nem volt jövedelmező, mivel csak jó termés idején tudta teljes kapacitását kihasználni. A Vilke község szélén álló s Forgách Alajos özvegye, Batthyány Izabella által üze­meltetett cukorgyár a negy­venes években épült. Ssfját termésén kívül, a környező településekről is vásárolt ré­pát, hogy a gyár termelőké­pességét (20 ezer mázsa) ki tudják használni. A napi 250 mázsa répafeldolgozás mellett a finomítás nem volt kifize­tődő, ezért a cukorlisztet a pesti finomítónak adták el. Vükén a répaszeleteket hideg vízben áztatták, s az így ki­vont cukor tisztítását, elpárol- gatását szabad tűzön (öt üst­ben), a besűrítést pedig gőz­üzemű „vacuumgéppel” vé­gezték. A nógrádi nagybirtokosok, közöttük is a Forgáchok már korán érdeklődtek az ipari létesítmények iránt, és így már érthető a mezőgazdasági és ipari tőkének az összefonó­dása. melynek során földjéra- dékukat változtatták át ipari tőkévé, több-kevesebb siker­rel a XVIII. század óta. A nagybirtok mellett kö­zépnemes is kapcsolatba lé­pett a tőkéssel, hogy közös tőkésvállalkozást hozzanak létre. Erre példát Kishalápon Bekény János és Solichon Antal társulása szolgáltat. Az 1843-ban kelt szerződés sok mindent elárul a vállalkozás természetéről. Bekény válla­lása szerint 15 éven át fog ré­pát szállítani a gyárba úgy, hogy a termést is növeli. Haszna az eladott cukorré­pából és a részvényből szár­mazott volna. A répán kívül épületfát és szenet is biztosí­tott az üzemnek, sőt felaján­lotta embereinek bérmunká­ban való alkalmazhatóságát is. ha az üzemnek nem lenne elegendő munkása. (Fizetésük 12 krajcár naponta). De vál­lalta évi 100 konvenciós fo­rint összegben, hogy minden g'-ári munkásnak élelmet is ad (reggeli, háromfogásos ebéd). A gyár igazgatója — Solichon — 15 évig ingyen la­kást. élelmet és pesti fuvart kapott. De nemcsak igazgató, hanem részvényese is volt az üzemnek, mivel 150 részvényt Is kapott munkájáért. A földbirtokos Bekény János az épületekért 40 részvényt ka­pott. 60 részvényt pedig érté­kesíteni akartak. A gyár ala­pítása így 250 darab, egyen­ként 100 forintos részvénnyel történt. A gépek egy részét Debütál Fuvolák lágy hangjára, a muzsikusok próbájának jel­legzetes zajaira, félmondatai­ra lettem figyelmes. Hogy­hogy? Nyáron is gyakorolnak a balassagyarmati zeneisko­lában ? Kiderült, másról van szó: az újjáalakult kamarazene- kar próbál. A fellépés igen közeli: július 25, szombat es­te nyolckor, a bánki viziszín- padi kamaraestek második koncertjén. Ebben az iskolában mindig hagyományai voltak a kama­ramuzsikának (komoly városi szimfonikus zenekar létreho­zására egyelőre nem gondol­hatnak), ezt a vonalat sze­retnék tovább erősíteni. Eh­hez új erőket, friss tehetsé­geket kaptak a zeneiskolai tantestületbe. A balassagyar­mati kamarazenekar a mos­tani felállásban Nógrád me­gyében Bánkon fog először bemutatkozni (nemrégiben Tokajban szerepeltek). Veres István és Kanyó András fu­volán, Kanyóné Réti Emőke gordonkán. Perneczky Zsolt orgonán játszik. A művektől függően ez a létszám, össze­tétel változik, változhat — ha gitáros kell, belép Foga- rassy Béla, és másokkal is bővülhet a „keret”. Elhalnak a hangok. Egy röpke beszélgetésre megsza­kítják a próbát a zenészek — a' Kanyó házaspár, Veres Ist­ván és a zeneiskola igazga­tója, Réti Zoltán szólnak a készülődésről. — Megkaptuk a felkérést a bánki szereplésre — erre ál­lítottunk össze egy kis mű­sort barokk muzsikából, trió­szonáták, duók szerepelnek benne — kezdi Kanyó And­rás. Hogy mi az újdonság, „cse­mege”? — erről Veres Ist­ván szól. — Eltérő a megszokottól a két fuvola — bár a zeneiro­dalomban és az egykori mu- zsikusi „gyakorlatban” nem különös, ha párosával szere­pel egy-egy hangszer, oboából például több zeneszám­ban van kettő. Ami izgalmas, érdekes a műsorban: az orgo­na helyett „beugorhat” gitár is — ez sem volt szokatlan a zenedarabok keletkezésének korában. Szerencsénk, hogy sok kottánk van; ebben az ország zeneiskolái között nem szégyenkezhetünk, van miből válogatnunk. Ám ezt a keresést csak a muzsikusok személyének, a felállás lehe­tőségeinek ismeretében lehet jól csinálni — tudni kell mi­re van emberünk. Andris elő­szedett olyan kottákat, ame­lyekből még sosem játszot­tunk, de most megfelelő az együttes összetétele hozzá. Emőke ..beugróként” koráb­ban is zenélt már a balassa­gyarmati kamarazenekarban, AFOR Akik arra születtek, hogy mindig csak csússzanak-mász- sianak, szívesen versenyez­nek azokkal, akik szárnyalás­ra születtek. És leggyakrab­ban ők nyernek. 'Leon Nef amerikai humorista) F -ft­Az lehet, hogy valaki nem használja a lelkiismeretét, de akkor is szükség van rá. (Orvosi egészségügyi tanács) 4 NOGRAD - 1981. j ZMÁK Ne tegyetek fel fölösleges kérdéseket: a válaszok meny- nyisége ugyanis korlátozott. (Rudi Mill, osztrák filozófus) ☆ Ha egy no nem néz rád, ez nem jelenti azt, hogy nem lát téged. Mióta megjelent a pénz — mindig kevés van belőle. Mielőtt összeütköznek egy­mással. sokan tárt karral mennek egymás elébe. 24., péntek múltjából Aachenban rendelték meg, il­letve az eladásra szánt rész­vényekből vették meg. Egy Sieger nevű kereskedőtől így vásároltak gépeket 50 rész­vény fejében. Az üzlet azon­ban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert már 1850-ből ismeretes, hogy „ezukrot nem készítenek a gvárban, hanem czukor répa aszaltatik, s így szállítják Pestre a ezukorgyárba”. Ezek a korai üzemek csak középszerű üzemek voltak, munkamegosztásos alapon folyt bennük a termelés. A halápi üzem megszűnését ezen kívül az is elősegítette, hogy nem számoltak a talaj­adottsággal, az időjárással, a közlekedési lehetőséggel és a kíméletlen versennyel. A megyei negyedik, kimondot­tan tőkésvállalkozásban épí­tett cukorgyár ötletét 1884- ben a megyei gazdasági egy­let vetette fel, melynek tagjai között számos érdekelt nagy- birtokos is szerepelt (Dégen- feld, Gyürky, Nyáry). A cu­korgyár telepének kijelölése­kor már figyelembe vették a közlekedés lehetőségét is, ezért a selvpi pusztán. Apc— Szántó vasúti állomás köze­lében kívánták felállíttatni. Hosszas előkészítő tanácsko­zások, szervezések után 1899- ben építtette fel Tornyai Schlosberger Henrik, Brüll Ármin és Brüll Zsigmond a Selvpi Cukorgyár RT-t. A ter­melést már jó előre szerződé­sekkel biztosították. A gyár nyers és finomított cukrot készített. A feldolgozás idején 1500. egész évben 300—500 munkást, közöttük 200 nőt foglalkoztattak. Évi termelé­sük a századforduló idején 1 millió mázsa répa. illetve 150 ezer mázsa finomított cu­kor volt. A hazai piacokon kí­vül a balkáni államokba, Ang­liába, Portugáliába és az USA- ba szállították terméküket. — szí — de ez az első igazi szezonjuk együtt. — Két hete próbálunk in­tenzíven, bár korábban már sokszor muzsikáltunk közö­sen. Amíg egy ilyen kis ka­marazenekar kialakul, addig egy hosszabb folyamat zaj­lik. újításokkal, változások­kal. — Fontos dolognak tartom, hogy ne merevedjen meg, ne szűküljön be az együttes. Ez nem csupán az összetételre, a repertoárra is vonatkozik. Ám ez a kettő összefügg: ha vo­nósokat is sikerül megnyerni, bevonni, más darabokat is műsorra tűzhetünk. A most ki­választott műsorszámokat szeretnénk „kézben tartani”, el­mélyíteni. újabbakkal kiegészí­teni. Fellépés? A bánki este után sem akarunk leállni. Hogy sikerüljön, abban nagy szerepe lehet a József At­tila Megyei Művelődési Köz­pontnak — a szolgáltatási program keretében ígértek fellépési lehetőségeket. Raj­tunk nem múlik... A bánki szerepléshez és a kamarazenekar előtt álló ter­vekhez egyaránt sikert kívá­nunk! G. Kiss Magdolna Boldog vendégségben (4.) Oszétia fővárosa A Vlagyikavkázról elneve­zett, minden kényelmi eszköz­zel felszerelt, modern Intu- riszt szállodában kaptam szo­bát, amelyből gyönyörködtető kilátás nyílt a távoli új la­kótelepek fölé magasodó hó- sapkás hegyekre. A szálló előtt a zúgó Tyerek, a parti sétány, egy frissen restaurált zöldben- aranyban pompázó síita me­cset nyugalmas és mégis moz­galmas, egy picit egzotikus hangulatot kölcsönöztek a kör­nyezetnek, Ha átsétáltam a hí­don. a Tyerekből elrekesztett egyik tóban este 8 órakor is fürdőző gyerekeket láttam, a másikon — amely messze be­nyúlt a vastag törzsű, dús lom­bú fák, a szökőkutakkal, szob­rokkal. fából készült sakko­zópavilonnal. színes virág­ágyakkal tarkított bokros li­getek közé — a fehér hattyúk szomszédságában reggeltől es­tig gyerekek, családok, fiatal párok csónakáztak. A fák mö­gött — ha hiszik, ha nem — nehéz volt felfedezni a kör­hintát. a dodzsemet, a külön­féle más játékokat, a fehér félkup.olával borított szabad­téri színpadot. És ha nem tu­dom. én magam sem hiszem el. hogy egy főváros kellős közepén vagyok. Itt. a Tyerek partján Dzaud- zsikau falu mellett állott va­laha Vlagyikavkáz erődje Is, amelyet gz itt élő népek védel­mére emelt az orosz állam, noha az erőd neve (ami körül­belül annyit jelent, hogy ural­kodni a Kaukázusban) nem er­re vall. Kétségtelen azonban, hogy a krími kánság, vala­mint a törökök fenyegetése telte szükségessé, hogy az oszétok Oroszországhoz csat­lakozzanak. Ami az őszét földön élő népeket illett, a mintegy 700 ezer lakos több mint fele őszét, a többi orosz, de él itt grúz, örmény, kabard. cse­csen, abház. adzsar, lezgin és még egy sereg nemzetiség. A lakosság többsége a tatárjárás után költözött le a hegyi szur­dokokból a dúsabb terméssel kecsegtető sík vidékre: Mozdok kő zetébe, de még Inkább ide, a Naklonnaja síkságra, ahol ma a csaknem 300 ezer lako­sú főváros áll. A várost egy színesfém-feldolgozó belga rész­vénytársaság és a Vlagyikav- káz-erődbe évente csak két alkalommal beengedett falu lakói alapították: lerombolták az erődítmény falait, földdel töltötték meg az árkokat, s 1863-ban Vlagyikavkáz városa már a megye székhelye lett. Ipari fejlődését az 1875-ben megépített Rosztov-Vlagyikav­káz vasútvonalnak köszönheti, az iparnak pedig — no meg a Szinte nem Is hinné az ember, hogy a főváros központjában van. Az előtérben látható mesterséges tó mögött zúg a Tye­rek. mögötte balra a sokszínű síita mecset, tőle jobbra a mo­dern Vlagyikavkáz Szálloda. Vlagyikavkázba száműzött két­ezer dekabristának is — a Kaukázusban korainak számító munkásmozgalmi múltját, ami­ről a Kirov utcai Történelmi- Forradalmi Múzeumban bősé­ges — és nálunk nem igen ismert — anyag látható. Ki­rov egyébként a forradalom előtti évtizedben volt a veze­tője a helyi bolsevikoknak, s nagy része van abban, hogy 1918 márciusában itt kiáltot­ták ki a Tyereki Szovjetköz­társaságot. Ordzsonikidze — akit többen a fülem hallatára Szergoként emlegettek — 1918- tól az Észak-Kaukázusi Hon­védő Bizottság elnöke volt, s mindenekelőtt a polgárháború­ban szerzett érdemei elisme­réseképpen nevezték el róla a várost, amely 1920-tól — Gye- nyikin kiverése után — a Hegy­vidéki Autonom Szocialista Szovjetköztársaság őszét kör­zetének székhelye volt, s amely csak az 1936-os alkotmány ér­telmében vált az Orosz Fö­deráció Észak-Őszét Autonom Tartományának fővárosává. Ordzsonikidze szobrát — Dit- rich alkotását —] 1939-ben a Béke sugárútról nyíló Szabad­ság téren állították fel. A Béke sugárút — amely alig 200 méterre van a vele párhuzamos Tyerek folyótól — a város korzója, a közepén a villamossínek között ár­nyas sétány húzódik, a kétol­dalún presszók, étkezdék, bol­tok sorakoznak (a szövetkeze­ti húsboltban 4 rubelért mér­ték a bárányt, 3,70-ért a mar­hát, 2,70-ért a sertéshúst), itt van a tanácsház, itt van a leg­több mozi, itt áll — az 1957- ben avatott Lenin-szobor mö­gött — az orosz drámai szín­ház, és ez az üt vezet a For­radalmi térhez, amelyet a Szov­jetunió fcímű útikönyv szerint nem is olyan régen Kínai tér­nek is neveztek. Ez utóbbi tény inkább a kínaiakra vet rossz fényt, semmint az úti­könyvre, amelynek azonban egyéb hibája szép számmal akad. Hogy mást ne mondjak, a Béke sugárút 19. szám alatt levő Inturiszt szálloda az úti­könyvvel ellentétben korántsem tizenegy emeletes, hanem csak kettő (a múlt századbeli Bé­ke sugárúton kétemeletesnél .magasabb épület különben is csak egy-kettő látható), és a szállodának kizárólag az úti­könyv szerint van uszodája. Valóságos és különleges vi­szont a kertvendéglője, amely­ben a szinte az asztalok köré épített pavilonok egymástól jól elhatároltan bújnak a lombok közé, a fűzfák alá. Ezekben a pavilonokban egyebek között remek caharadzsint lehet fo­gyasztani (legalább 30 centi­méter átmérőjű lángosszerű, sajttal, túróval, s céklazöldjé­vel töltött lepény), vagy ép­pen ficsint (ez egy kisebb le­pény, benne fokhagymás tej­színnel ízesített párolt mar­hahús). Megjegyzem, hogy •bármely őszét étel nagyon fi- tfbtrrr-tle retten elcsen lakta­tó, s ha a falatokat le Is öb­líti az ember a jégkockáktól párás üvegkorsóban felszol­gált tarhunnal (ami egy jel- legzetes, kesernyés-édes ízű, salátaként is fogyasztható fű­szerű növényből készült sma­ragdzöld ital), moccanni sincs kedve többé, várost nézni pe­dig még kevésbé... Aczél Gábor (Következik: 5. Beszéljünk a lovakról.) Bábmester Múzeum nyílt meg Kaunas (Litván SZSZK) elővárosában, Ona Bakanauskene mester ál­tal készített bábukból. Gyapjú rongydarabokból, báránybőr darabkákból, üveg­gombokból, tobozokból és ku­koricaszemekből a mester bá­jos kis figurákat varázsol. Bábuja! — irodalmi művek, népmesék és legendák hősei. A múzeum látogatói megis­merkedhetnek Litvánia vala­mennyi néprajzi övezetének viseletével és szokásaival. A Népszerű, Tudományos és Oktatófilm Stúdióban készült a Salgótarjánt bemutató „Város a völgyben” című film Schul­ler Imre rendezésében. Képünk az egyik jelenet forgatásá­nak előkészítését örökítette meg. f Állami gondozottak vakációja A szülők többsége már a tavasz derekán elkezdte a fej­törő gondolkodást: mivel tölt­se csemetéje a nyarat? Nem csak a rokkantak éve teszi aktuálissá, hogy sokaknak eszébe jut: milyen lehet az állami gondozott gyerekek vakációja? A kisterenyei széles korha­tárú nevelőotthonban a gye­rekek fele a szülőkhöz uta­zott haza nyárra — minden­kinek biztosították, ahol meg­felelő a környezet, előrelátha­tóan nem lesz több kár. mint haszon az otthon töltött na­pokból. A többiek? Gyermeküdülők­ben. úttörőtáborokban nyaral­nak, ismerkednek az ország­gal, a megyével, szűkebb kör­nyezetükkel. Június második felében a csillebérci nemzetközi úttörő­táborban töltött egy hetet tíz, az úttörőmunkában kiemel­kedő teljesítményt nyújtó pajtás. Június 16—26. között 64 gyermek utazott Sátoralja­újhelyre, ahol az SZOT gyer­meküdülő vendégei voltak. A Nógrád megyei Ütlöröelnök­ség káptalanfüredi váltótábo­rának 26 iskolás volt lakója. Tízfős csoport készül Csehszlo­vákiába, nemzetközi cigány­táborba, s előreláthatólag au­gusztusban kerül sor a buda­pesti, rózsadombi Münnich Ferenc nevelőotthonnal közö­sen lebonyolítandó csereüdül­tetésre. Idáig autóbuszos ki­ránduláson jártak Budapes­ten. Párádon Egerben, a Mát­ra látványos tájain. Hollókőn, Szécsényben, megtekintették a megye műemlékeit, múzeu­mait, állandó kiállításait, emellett nagyszerű nyári szó­rakozást biztosít az intézet Revcse cigánytáncegyüttese, a Wolwobeat együttes, a külön­féle izgalmas sportvetélkedők, labdajátékok. A rendszeres filmvetítéseken túl mozgalmas az élet a modellező- és lö­vészszakkörben, az Ipolv- vidéki Erdőgazdaság segítsé­gével megépült a legkiseb­bek örömére a csodálatos rönkvár is. Vannak, akik gaz­daságosan próbálják kihasz­nálni a nyári szabadságot, s idénymunkát vállaltak: gyü­mölcsöt szednek. Előnyös vétel. — Ennek a háznak vannak bizonyos előnyei és hátrányai — magyarázza az ingatlan­ügynök a vevőnek. — Hogy bebizonyítsam, mennyire tisz­tességes vagyok, előbb a fo­gyatékosságait sorolom el Elő­ször: fél mérföldre nyugatra: marhavágóhíd van. Északra: gumigyár. Keletre két háztömb után öntözéses gazdaság te­rűi el, egyenesen déli irány­ban pedig .ecetgyár van. — No, és melyek az előnyei’ — érdeklődik a meghökkent vevőjelölt. — Az, hogy uraságod min­denkor megállapíthatja, V"'- nan fúj a szél!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents