Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)
1981-07-23 / 171. szám
A BT felhívása ellenére A hetek Ottawában Erősödő harcok Dél-Libanonban A Biztonsági Tanács kedd esti ülésén elfogadott határozatában „azonnali tűzszünetre szólította fel a Libanonban szembenálló feleket.” A testület negyvennyolc órát adott a tűzszünet megteremtésére és megbízta Waldheim ENSZ- főtitkárt, hogy mielőbb, de legkésőbb . negyvennyolc óra elteltével, tájékoztassa a BT-t a helyzetről. Mint a Biztonsági Tanácshoz közelálló körökben elmondták, a testület ettől teszi függővé, hoz-e további intézkedéseket az ügyben. A határozat ugyanakkor állást foglal Libanon szuverenitásának, területi épségének és függetlenségének biztosítása mellett. Az Írország, Japán és Spanyolország által megfogalmazott határozat egyformán kezeli a palesztinokat és Izraelt, nem tesz említést Izrael elleni szankciók lehetőségéről, nem ítéli el a megelőző csapások politikáját — vagyis elmarad azoktól a várakozásoktól, amelyeknek Ghasszan Tueni, Libanon állandó ENSZ-képviselöje adott hangot kedden. A határozat nyilvánosságra hozatala után Jasszer Arafat Bejrutban bejelentette, hogy a palesztin ellenállási mozgalom kész betartani a tűzszünetet, amennyiben Izrael is így tesz. Tel Avivban Philip Habib, az amerikai elnök közel-keleti különmegbízottja közölte, hogy Begin izraeli kormányfő hajlandó közvetlen tárgyalásokat kezdeni a libanoni kormánnyal a tűzszünetről, az azonban „szóba sem jöhet, hagy a tárgyalásokba bevonják a palesztinok képviselőit”. Hablb nem tett említést Beginnek arról a kedden támasztott feltételéről, hogy az izraeli fegyveres akciókat Libanon ellen csak akkor szüntetik be, ha a palesztinok kivonulnak onnan. Begin izraeli miniszterelnök Philip Habib amerikai megbízottal folytatott tárgyalásai után nyilatkozik Jeruzsálemben. A képen Begin mögött Habib látható. Míg a Biztonsági Tanács ülésezett, Libanonban folytatódtak a harci cselekmények (erre egyébként Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár is utalt felszólalásában.) Mint a Wafa palesztin hírügynökség jelentette, kedden este egy izraeli harckocsizó zászlóalj tőrt be Dél-Libanon területére és megközelítette a Nabatljeh város közelében levő Khardali-hi- dat. (Maga a város 11 kilométerre van a határtól.) A palesztin ellenállás erői három izraeli harckocsit kilőttek és a többit visszavonulásra kényszerítették. Az összecsapás csak az éjszakai órákban ért véget. Ezzel egyidőben az izraeliek helikopterekről egy ejtőernyős deszantegységet próbáltak ledobni a dél-libanoni Zahranl folyó partján levő olajfinomító körzetében. (Az olajfinomító néhány tartályát a múlt heti izraeli légitámadáskor bombatalálat érte, a berendezés nagy része azonban épen maradt). A helikopterakció közben izraeli tüzérség lőtte a határtól mintegy hűsz kilométerre fekvő körzetet, amelyet a dél-libanoni partokat megközelítő naszádokról is tűz alatt tartottak. A palesztin ellenállás a próbálkozást meghiúsította, és a helikoptereket visszavonulásra kényszerítette — jelentette a Wafa. A hírügynökség azt is közölte, hogy a kedd esti órákban a palesztin tüzérség lőtte egyik, az izraeli támogatást élvező jobboldali keresztény erők ellenőrzése alatt álló határ menti körzetet és súlyos károkat okozott az ellenségnek. Eliasz Szárklsz libanoni elnök szerdán fogadta Philip Habibot. Reagan amerikai elnök különmegbízott- ját, aki az izraeli kormány állásfoglalását közvetítendő aznap érkezett Jeruzsálemből Bejrútba. A találkozó eredményéről nem adtak ki tájékoztatást. Hogy valójában mit kíván Tel Aviv a libanoni kormánytól, azt jól mutatja Mordec- hai Zippori izraeli hadügyminiszter-helyettes szerdai nyilatkozata: eszerint Izrael örömmel működik együtt Bej- rúttal a dél-libanoni palesztin „gerillakérdés” megoldáséban, ám ha Libanon erre az együttműködésre nem képes, „akkor az izraeli hadsereg egyedül is megbirkózik a problémával”. A Wafa palesztin hírügynökség közölte, hogy a PFSZ erői szerdára virradóra a Beau- fort-kastély (a palesztinok egyik legfontosabb dél-libanoni erődítménye) és a stratégiai fontosságú Khardali-híd közelében visszaverték az izraeli hadsereg nagyszabású támadását. (MTI) Nyári egyetem nyílt Debrecenben A 43. debreceni nyári egyetem eseménysorozatát Púja Frigyes külügyminiszter nyitotta meg szerdán a Kossuth Lajos Tudományegyetem aulájában. A 23 országból érkezett mintegy háromszáz résztvevő előtt mondott beszédében hangsúlyozta: a nyári egyetemnek, amellett, hogy a magyar nyelv és irodalom ápolásának fóruma, fontos szerepe van a népek barátságának szolgálatában. Debrecenbe, a történelmi tradíciókat őrző és idéző városba a különböző világrendszerekhez tartozó országokból jöttek a hallgatók — magyarok és nem magyarok —, hogy ismerkedjenek a magyar kultúra értékeivel, egymással, s itt szerzett tudásukat is kamatoztatva segítsék majd a nemzetek közeledését, szorosabb együttműködését. Először 1927-ben szerveztek itt nyári egyetemet, majd a háború után, 1959-ben folytatódott a nagyszerű esemény- sorozat. A most megnyitott kurzus iránt minden eddiginél nagyobb volt az érdeklődés; a legtöbben Olasz-, Finn- és Franciaországból, valamint a Szovjetunióból érkeztek, de szép számmal jöttek az USA- ból, Kanadából és Norvégiából, s akad a hallgatók között japán is. A nyári egyetem résztvevői az egyhónapos debreceni tartózkodás idején nyelvet tanulnak, illetve akik nyelvvizsgákon bizonyítják a magyar nyelvben való jártasságukat, azok irodalmi és fordítói szemináriumon vesznek részt. A közös foglalkozásokon hazánk történelméről, irodalmáról, néprajzáról, földrajzáról szóló előadásokat hallgatnak meg. A programban emellett több filmvetítés, népdal- és népitánc-tanulás szerepel, és kirándulásokat is szerveznek hazánk szép tájaira. (MTI) Iráni jelentés Napirenden az erőszak Szerdán reggel Teheránban. Ismeretlen tettesek a kormány egyik tagjának, Segerf Nag- hainak, a közoktatásügyi minisztérium egyik államtitkárának életére törtek. Több lövést adtak le rá, amikor éppen otthonából távozott. A Pars hírügynökség szerint a golyók az államtitkárt nem találták el, testőrét viszont megsebesítették. E héten ez volt a második merénylet, amelyet politikus, illetve magasabb • beosztású kormánytisztviselő ellen követtek el. Hétfőn — több lövéssel megsebesítették Habi- bollah Aszgarolladi-Moszal- mant, az iszlám köztársasági párt egyik elnökjelöltjét. Baniszadr elnök júniusban történt elmozdítása óta Iránban úgyszólván napirenden vannak a politikai motivációjú gyilkossági kísérletek és pokolgépes merényletek. A kormány országos méretű tisztogató akciókkal, kivégzésekkel és letartóztatásokkal igyekszik gátat vetni az újabb erőszak- hullámnak. Az AFP szerint az egyik teheráni börtönben szerdán reggel további 15 személyt végeztek ki. A Modzsa- hedin Khalk és a kormánnyal szembehelyezkedő más iszlám csoportok tagjai voltak. Az AP úgy tudja, hogy Baniszadr eltávolítása óta Iránban 206 személyt végeztek ki és százakat tartóztattak le. A TASZSZ arról tudósított, hogy az iráni—iraki fronton folytatódik a harc. Az iraki katonai főparancsnokság szerint az elmúlt 24 órában megöltek 293 ellenséges katonát, megsemmisítettek 2 iráni harckocsit. A Pars iráni hírügynökség jelentette, hogy ugyanezen idő alatt a támadásban levő iráni alakulatok elfoglaltak egy iraki települést és egy másik birtokba Vételéért küzdenek. Ugyancsak a Pars közölte, hogy az Irániak a harcokban 120 iraki katonát megöltek, több százat megsebesítettek, s foglyokat Is ejtettek. ☆ Abolhasszán Baniszadr volt iráni elnök, akit a teheráni parlament megfosztott államfői tisztségétől, arra szólított fel, hogy hozzanak létre Iránban „ellenzéki tanácsot” és egy „akciócsoportot”. A jelenleg minden valószínűség szerint Iránban illegalitásban élő Baniszadr kézzel írt és a Modzsahedin Khalk vezetőjének címzett levelét Hamburgban élő iráni emigránsok hozták nyilvánosságra. Az önmagát Irán „választott elnökének” nevező Baniszadr a levélben megbízza az iszlám ellenzéki Modzsahedin Khalk vezetőjét, Masszud Radzsavit, hogy szervezetének vezetőiből alakítsa meg az „ellenzéki tanácsot”. Ez a testület — írja Baniszadr — törvényhozó szervként működne a „szabad választások” megtartásáig. Emellett létrehoznának eg.v ..akciócsoportot” amelynek a feladata „az iszlám forradalom védelme” lenne. (MTI) Toboroz a CIA Hosszú Ideje először fordul elő, hogy az Egyesült Államok Központi Hírszerző Hivatala, a CIA sajtóhirdetés útján toboroz ügynököket. A nagyarányú toborzás azt jelenti', hogy a CIA növelni kívánja felforgató akcióinak számát. Különösen keresettek a lengyel vagy a spanyol nyelvet beszélő jelentkezők. A jelenséggel foglalkozó cikkében a Washington Star című amerikai lap megjegyzi, hogy a CIA valósággal elö- zönlötte az oktatási intézményeket az utánpótlás biztosítása érdekében. A nagy amerikai lapokban pedig hirdetéseket tett közzé, hogy foglalkozásra és korra való tekintet nélkül szívesen veszi amerikai állampolgárok jelentkezését, A CIA toborzói előszeretettel látogatják a különféle nyilvános rendezvényeket, kongresszusokat, gyűléseket, hygy szert tegyenek a nekik megfelelő ügynökökre. A Washington Star példaként említi, hogy az egyik legnagyobb néger szervezet, az országos városi liga éves kongresszusának helyt adó szálloda halijában két jelentkezési irodát is felállítottak. (MTI) Utasokkal együtt Hazatért az eltérített lengyel repülőgép Rendkívüli időjárás Nyugat-Berlin, július 22. Mára virradóra visszaindult Lengyelországba a LOT utas- szállító repülőgépe, amelyet egy 21 éves lengyel állampolgár tegnap délután a katowi- ce—gdanski útvonalon erőszakkal eltérített és a Nyugat-Berlin amerikai szektorában levő tempelholfi katonai repülőtéren való leszállásra kényszerített. Az AN—24 típusú gépet eltérítő — nyugat-berlini források szerint kézifegyverrel és kézigránáttal v-------------------------------------2 NOGRAD - 1981. j felszerelt — terrorista kivételével valamennyi utas (48 felnőtt és 1 gyermek) hazautazott. A nyugat-berlini amerikai katonai hatóságok több órán át visszatartották az eltérített gépet mielőtt engedélyezték felszállását, a lengyel utasokat részletesen kihallgatták. Az amerikai katonai hatóságok az ügy kivizsgálását átadták a nyugat-berlini szerveknek. 23., csütörtök Háromszázra emelkedett azoknak száma, akik a nyugat- és északnyugat-indiai árvizek következtében életüket vesztették — közölték szerdán indiai kormánytisztviselők. Az elemi csapás Rajasthan, Uttar, Pradesh, Assam, Bihar és Punjab államokra terjedi ki. A délnyugat-kínai árvizek jelentős terménykieséssel járhatnak — fejezték ki aggodalmukat külföldi mezőgazdasági szakértők. A múlt heti sze- csuani árvíz után nyolcszáz embert nyilvánítottak eltűntnek. Rendkívüli módon emelkedik a Duna vízszintje is. Az NSZK-beli Passaunál ielérte a kilencméteres magasságot, ami kritikus helyzetet teremtett a városban. Az áradás következtében le kellett zárni az Ausztriába vezető határátkelőhelyeket, a városi iskolákban pedig szünetel a tanítás. Kishíjáin ne,gyed évszázada, nem esett annyi eső az ausztriai Salzburgban, mint az elmúlt négy napban. Egy négyzetméterre 171 liter jutott — a júliusra eső csapadékmeny- nylség 90 százaléka. (MTI) „Amerikai Még éjszaka volt Európában, amikor a hét vezető tőkésország állam- és kormányfői a kanadai főváros operaházának színpadán sajtóértekezleten számoltak be tárgyalásaik eredményeiről. A sajtóértekezlet egyértelműen bizonyította, hogy ezen a csúcson minden eddiginél határozottabban érződött és érvényesült az amerikai politika nyomása. Reagan amerikai elnök teljes joggal köszönte meg a partnerországok (Japán, NSZK, Anglia, Francia- ország, Olaszország, Kanada) vezetőinek támogatását — miközben a többi állam- és kormányfő „panasznapot” tartott. NYUGAT-EURÓPAI PANASZNAP E panasznapra minden okuk megvolt. Az ottawai értekezlet amerikai szempontból eredményes volt. Washington szilárdan ellenállt szövetségesei gazdasági követeléseinek és világossá tette: kitart eddigi gazdaságpolitikája mellett. A hetek közötti gazdasági viták középpontjában ugyanis az amerikai stabilizációs politika állott. Ennek lényege az állami kiadások drasztikus csökkentése, mindenekelőtt a szociális téren pénzügyileg pedig a „drága pénz”, azaz a rendkívül magas kamatszint. Ennek hatása az, hogy kiszívja a tőkét a szövetséges tőkésországokból és az Amerika felé áramlik, miközben a dollár egyre erősödik a többi tőkés devizával szemben. A jelenlegi amerikai gazdasági vezetés másodlagos fontosságúnak tekinti a munkanélküliség elleni küzdelmet, s a középpontba az infláció letörését helyezi. Ez az amerikai gazdaság- politika a más feltételek között dolgozó európai szövetségesek számára rendkívül súlyos következményekkel jár. Mindenekelőtt: a dollárban számlázott olaj behozataláért saját, meggyengült devizáikban lényegesen többet kell fizetniök. Másodszor: ha meg akarják akadályozni a tőke kiáramlását az óceánon túlra, kénytelenek maguk is emelni a bankkamatlábat. A „drága pénz” — tehát az, hogy a ! felvett bankhitelekért hallatlanul magas kamatot kell fizetni —, természetesen csökkenti a beruházási kedvet, fékezi a gazdaságnövekedést. Ennek természetes következménye a munkanélküliség növekedése. Ottawa előtt és az értekezlet közben ezért lényegében az összes európai tőkésország arra akarta rábírni Washingtont, hogy változtasson kamatpolitikáján. EREDMÉNY — NEGATÍV ELŐJELLEL Ez a törekvés eredménytelen volt —■ s ez a negatívum az ottawai csúcsértekezlet egyik legjellegzetesebb „eredménye”. A záróközlemény szavakban elismeri ugyan, hogy a magas amerikai kamatláb gondokat okoz, változást azonban nem ígér. Az amerikaiak világossá tették, hogy tovább folytatják az inflációellenes kurzust, tekintet nélkül arra, hogy az megterheli európai szövetségeseik gazdaságét és így feszültségeket okoz a szövetségi viszonyban. A nagy kérdés az, hogy mi adott lehetőséget az Egyesült Államok számára a nyugateurópai aggályok semmibevevésére. A választ nem gazdasági, hanem politikai szinten kell megfogalmazni. S a felelősséget semmiképpen sem lehet kizárólag az Egyesült Államokra hárítani. Voltaképpen arról van sző, hogy a Reagan hivatalba lépése óta egyre erősödő, hidegháborús jellegű amerikai of- fenzíva politikai sikereket ért el Nyugat-Európában. Az élesen szovjetellenes, a Szovjetunió állítólagos katonai fölényével szemben a felfegyverzés szükségességét hirdető politikai kurzus előtt lényegében az összes nyugateurópai vezető fejet hajtott. Ez nemcsak az olyan megkö- vesedetten konzervatív politikusokra vonatkozik. mint Thacher brit miniszterelnök. A nemzetközi erőviszonyok, a felfegyverzés és konkrétan a közép-hatósugarú rakéták telepítése ügyében az új francia szocialista államfő, Mitterrand álláspontja sem különbözik lényegesen az amerikaitól — legfeljebb hangvételében. Hasonló a helyzet Schmidt nyugatnémet kancellár esetében, akinek pedig országa stratégiai helyzeténél fogva a legkomolyabb belső ellenállással kell megküzdenie. AZ ENGEDÉKENYSÉG KÖVETELMÉNYEI Az a sajnálatos tény, hogy Nyugat-Európa vezetői az új amerikai kormány halalom- nolitikai szemléletét alapjában elfogadták, rendkívüli mértékben meggyengítette tárgyalási pozícióikat az Egyesült Államokkal, szemben. Ezzel magyarázható, hogy Washington képviselői köny- nyűszerrel visszadobhatták a konkrét gazdaságpolitikai érdekekre támaszkodó nyugateurópai igényeket. Más vonatkozásban is bébi-’ zonyosodott, hogy Nyugat- Európa szempontjából az amerikai politikai-stratégiai fővonal elfogadásának súlyos gazdasági konzekvenciái vannak. A záróközleménybe bekerült egy olyan elvi megállapodás, amely szerint a kelet- nyugati kereskedelmet öesza kell hangolni a Nyugat „politikai és biztonsági érdekeivel”, és felül kell vizsgálni a stratégiailag fontosnak minősített árucikkek listáját. (A nemzetközi kereskedelemben ez „cocom-lista" néven ismeretes. Az ottawai tudósításokból úgy tűnik, hogy a közeljövőben a NATO külön értekezleten tárgyal erről a listáról és bizonyos árucikkek exportjának megtiltásáról — mindenekelőtt természetesen a Szovjetunióba.) Egy másik, hasonlóképpen jellegzetes tünet: a nyugatnémet—szovjet földgáz-együttműködés ellen indított általános támadás. Az amerikaiak álláspontja mindig is az volt, hogy a megállapodás „energiafüggőségbe” hozza az NSZK-t a Szovjetunióval szemben. A nyugatnémet gazdasági és politikai vezetés ezt tényszerűen, többszörösen megcáfolta már és hivatkozott az együttműködés óriási gazdasági fontosságára. Most mégis az NSZK visszavonulásának a jelei mutatkoztak. A nyugatnémetek, valamint az amerikaiak és a kanadaiak között tárgyalások kezdődtek földgázvásárlásról, s nyilvánvaló, hogy az amerikaiak végcélja a nyugatnémet gazdaság számára rendkívüli jelentőségű szovjet földgázüzlet megtorpedózása. Az ottawai csúcs tehát az amerikai politikai offenzíva gazdasági tükörképe volt — s ezért talán a legkártékonyabb és legnegatívabb az 1975 óta évenként tartott tőkés csúcs- értekezletek sorában. —1—e Elégett a repülőgép Július 18-án egy ismeretlen nemzetiségű repülőgép Irán felől érkezve Jereván térségében behatolt a Szovjetunió légterébe. A repülőgép személyzete — anélkül, hogy a szovjet földi repülésirányító szolgálatok kérdéseire, vagy a segítségnyújtásra vonatkozó ajánlataira válaszolt volna — tovább repült szovjet terület felett és veszélyes manővereket hajtott végre. A gép, bizonyos idő után, összeütközött egy szovjet repülőgéppel, megrongálódott és elégett. (MTI) \
