Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)
1981-07-21 / 169. szám
a*. A m <&. dBk é& . ■a m hsa xm a » m /I 9MI M w na vi * i f ' UH MM H i v mm i m i; Wf St; a - mm ■ ii 3 h- *■ w JSM n warn ns ii RffisSSSB MB SBÖJP 89 í | fi HfaSSüflk B M HA Bfen NB || «M ■ ■i mm Ml OBBI Mi ear m m ras un MBffi MR TI IJJkI *^5 B ! '«S S Sk'Si'á IS S t s £SLii^rsä£a!si ©lOll i Kalanddömping változó minőségben Tanácstalan vagyok. Nem tudom ugyanis eldönteni, bennem van-e hiba, hogy az Aranyásók Alaszkában című négyrészes grandiózus filmalkotás kalandjai nem ragadtak magukkal. Pedig a sikernek minden feltétele megvolt. Három nemzet — a francia, az NSZK és a román —- fogott össze anyagi és szellemi erejével, az alapanyagot szállítók között nem kisebb kalandgyá- ros, mint Jack London nevét emlegették, s a filmet olyan rendező — valóban művész — jegyezte, mint Wolfgang Staudte Valahogyan mégsem jött össze az egész. Izgalom helyett rendszerint rémítgetés folyt a képernyőn, valóságos kaiand helyett inkább meghatni, „megfogni” igyekvő mesterkéltség. A keddi befejező rész iskolapéldája mindezen rossznak. Csöpögött a paradicsomlé, ontották magukból a szürkeséget és köhögtettek rendíthetetlen a füstbombák, fortyogott a láva, mint disznóöléskor az üst, és szenvedtek, kínlódtak a színészek szemet dtillesztve, fogat csikorgatva. A film narrátora — a cselekményt előrevivő, kommentáló beszélő — jobbára untatott, annyira sok mondanivalója akadt. Pedig lehetett volna másképpen is. A filmsorozat néhány jelenete remek környe- zetíestőre, kitűnő hangulatteremtőre vall, s Wolfgang Sta- udténak jó érzéke van a színészvezetéshez, a jelenetezés- hez is. Ezt a filmet azonban valahogyan félkézből csinálta. Túlfeszítve a kalandokat, lejáratta azokat. A nézőben nem együttérző szorongást váltott ki, hanem feszengő visszatetszést, olykor már-már a szit- kozódásig, a nevetésig elfajulva. Azt javaslom a tisztelt nézőknek, ezt a kalandfilmsorozatot gyorsan felejtsük el — Staudténak is jobb így —, fordítsuk inkább figyelmünket a ma kezdődő újra, a szovjet A „Fekete Macska” bandájára. Az ötrészes bűnügyi sorozat főszerepét egy kitűnő fiatal színész, a Ljubi- mov Hamletiéként világhírre szert tett Vlagyimir Viszockij alakítja; a sors súlyos igazságtalansága, hogy ez az elementáris tehetség már egy éve halott. A héten a szokottnál is nagyobb kalanddompingben volt részünk. Ismét jelentkeztek az angolok, az „Űj” Scotland Yard-jukkal. a német „mennyei leányzók”, tavaly nyár óta újból nálunk vendégeskedett Columbo hadnagy, a Los Angeles-i rendőrségtől. Columbo a műfaj koronázatlan kortárs királya. A Váltságdíj egy halottért színvonalas profimunka: tömör, jól szerkesztett a forgatókönyve — Richard Levinson és William Link munkája —, ötletes, látványos a képi megjelenítése. Richard Irving rendező mindvégig érdeklődést kelt a történet iránt, bár a közepe felé a cselekmény, a kívánatosnál több repülés miatt, „leü-1” egy kicsit. De a Columbóval való találkozás megint örömteli. Miben rejlik ennek a kopott ballonos, apró, ferde váltó, félszemű — egyszóval jelentéktelen külsejű — embernek a vonzereje? Tudom, nem vagyok az első, aki ezt a kérdést felteszi, és igyekszik rá válaszolni; magam is megkíséreltem ezt évekkel ezelőtt, a sorozat kezdetén. Az ismétlés azonban nem árt, mert közben és azóta annyiféle felügyelő fordult meg otthonunkban — és nyilván még fog is —, akik, a megkövült nyugalmú német Derrick kivételével, a sáros nyomába sem téphetnek. Nem, mert nem egyéniségek, elmés- ségük, leleményük semmivel sem több az egyszerű nézőénél Columbo egészen más. Lényegtelennek tűnő részletekkel bajlódik, í lassan megtalálja a kitervelt és végrehajtott bűntett logikai hézagait, s bulldog módjára közelítgeti. keríti be a gyilkost. Ebben az amerikai filmsorozatban ez az érdekes. Hogyan sikerül Columbónak bebizonyítania a °vi!kosságot? Ha az alkotók képesek ebbe a folyamatba bevonni a nézőket, akkor nyert ügyük van. s rendszerint — mint ezúttal 1» — élvezettel veszünk részt Columbo-Peter Fáik másfélórás szellemi tornáján. Még egy filmről érdemes pár mondatban szót ejtenünk: a Nyugodjanak békében című olasz—NSZK westernről Carlo Lizzani megmutatja, érti a mesterségét, hatásos, hátborzongató, eszmeileg tiszta, humánus filmet készített. Hiába készült olasz műhelyben. a „Requieseant” nem „makaró- niwestern”. Másképp aligha vállalt volna szerepet benne a baloldali, kommunista filmrendező, Pier Paolo Pasolini. Nagyszerű a többi színész is: Lou Caster angyalarcú sátán, Mark Damon angyalszívű vadnyugati hős. Lizzani filmjének kalandjai — bár kisezer filmből ismerősek — nincsenek lejáratva, valóságosak, még a hihetetlennek tetsző akasztást jelenet is hiteles, a körülmények, a helyi erkölcs figyelembevételével. Tanácstalanságom végül is elmúlt. A jó kalandfilmek árnyékában egyre tisztább: a hiba Staudte filmjében, az Aranyásók Alaszkában van. (ok) FiJmjegyzet Sivatagi show A Walt Disney állatbirodalma című többszörös Oscar-dí- jas film után azt hittük, ebben a műfajban már nem is lehet jobbat csinálni. Jamie Uys rácáfolt erre. A Sivatagi show igazi mestermű, minden korosztály számára szórakoztató, érdekes film, melyben fontos szerepet kap az igényes művészi megformálás is. Nem is hinnénk, hogy a kietlen homoktengernek tanult sivatag mennyi meglepő találkozásra ad lehetőséget. Jamie Uys rendező jókora sétára csal el bennünket a Namib- és a Kalahóri sivatagon keresztül. A végtelenbe révedö tekintetünket ügyesen olyan dolgokra irányítja, amiket avatatlan szem észre sem venne. Megismertet bennünket az itt élő állatokkal, az apró bogaraktól a majmokig és a legkülönfélébb madarakig. Láthatatlan vezetőnk közben szüntelenül magyaráz. Kommentárja azonban a legkevésbé sem emlékeztet unalmas tanórai szövegekre — ellenkezőleg: játékos, humoros, közvetlen. Hogy mit rejt ez a sokat- ígérő cím: Sivatagi show, az már az első epizódtól világos. A kopogtató bogár teljes odaadással — hátsó felével mind türelmetlenebbül kopogtatva a homokon — igyekszik elcsábítani egy-egy arra tévedő nőstényt. Persze ezt elmesélni nem lehet; látni kell. A rendezés egyik zsenialitása, hogy a felcsendülő zenét és az állatka mozgását olyan tökéletes összhangba hozza, hogy az az érzésünk, a bogár meghallotta a melódiát, s parányi hangszerként bekapcsolódva a zenekarba, üti a ritmust. A Sivatagi show jellegzetessége, hogy az állatok mind gondolkodó lénynek tűnnek fel benne, s többük olyan tulajdonságokkal megáldott — humorérzék, ravaszság, meggondolatlanság, kapzsiság, s más effélék — melyekről így állatokra ruházva eddig csak mesékben hallottunk. Most a saját szemünkkel győződhetünk meg arról, hogy a sivatag lakói igenis jellemek. A rendező „kedves csalással” minden állatnak egy-egy tipikus vonását emeli ki. A kígyó például ravasz a zsákmányszerzésben, a szövőmadár kitartó — főleg ha szerelmes — a varacskos disznó könnyen válik papucsférjjé, a strucc éber atya tud lenni, és igy tovább. •. Az egymást követő epizódokból nemcsak az derül ki, hogy az állatok mennyire egymásra és a természetre utaltak, hanem az is, hogy a rövid, örömteli perceket a táplálékért, a vízért és az életért folytatott keserves küzdelem váltja fel. Aki gyönge, aki téved, az nem állhatja a versenyt, azt elpusztítja a kegyetlen sivatag. Ilyen tragédiákat is láthatunk a filmben. Az egyik legmeghatóbb az, amikor a repülésre még képtelen pelikánfiókák magukra hagya- tottan totyognak a forróságban. hogy a több száz állatka közül alig néhány érje el az életmentő vizet. Sivatagi sétánk során olyan helyekre is eljutunk, ahol a természet bőkezűbben adakozott. A víz mellett zöldülő oázisok lakói megengedhetik maguknak, hogy a lehető legkellemesebb életmódot váBoMcg vendégségben (1.) Őszétia: horzs! SZ ^„Mozdök. u .......... ......................s+yO n ^ íiV f V s Orezsonikídze . J Alagír* m v C„ ÉSZAK-ŐSZÉT / A SZ SZ K \ X. DÍL—OSZÉT ATj , I i ' Vv / (0/ lasszák. így aztán el is lus- tulnak, meghájasodnak, de a maguk módján néha ők is bűnhődnek: például ha jól belaknak erjedt gyümölcsből, nem kerülhetik el a kellemetlen másnaposságot. Nemcsak térben bolyongunk, hanem az idő is halad hosszú utunk során. A végtelennek tűnő száraz évszakot — ha eljön végre az ideje — a rövid esős időszak váltja fel- ilyenkor egészen más arcot ölt a sivatag. Kívirul, mozgásba jön, él. Aztán az eső elmúltával élőiről kezdődik az örök körforgás. A film — úgy érezzük — mindent elmond a Baktérítő menti sivatagok világáról, ami csak lehetséges másfél óra alatt. A tudományos-ismeretterjesztő és a szórakoztató filmek mezőnyében egyaránt kiemelkedő hely illeti meg. — ko — 1 Egy don a sok közül: a kanyargó Fiagdon„Aki a mi vendégünk, az boldog legyen, és ha elmegy, szerencse' kísérje az útján!” így mondta Szörnyű Szél (azaz oszetul: Tajmuraz), aki afféle asz talf önökként (oszé- tul: tamada) megvonta tőlem a szót, mert nem állva beszéltem, amikor megfogtam a poharat, s ez az őszét asztalnál tilos. Megbüntetett tehát, a ta- madának erre joga van, de engesztelőiül ismét felköszön- tött, ami az őszét asztalnál kitüntetés, mint, ahogy szörnyű sértés, ha legelőször nem a vendég tiszteletére koccintanak. „Tölts újra hát s légy igaz bölcs velem: az Élet elröpül könyörtelen. .” idézett vendéglátóm Omar Khajjám egyik négysorosából, amit Szabó Lőrinc fordításában ismerek, s nem annyira az ital, mint inkább a sok szép szó halott rám mámoritón, egyébként is vigyázva kellett innom, mert a ió vendégnek támaszkodás nélkül kel] az őszét asztaltól felállnia. Azt hiszem, hogy Tajmuraz G. Dzasakhov- nak, Észak-Oszétia Inturist- vezérigazgatójának az asztalánál elhangzott pohárköszöntők éreztettek meg velem először az őszét nép tehetségéből és nagyságából valamit, s noha az Inturist vendégeként a Szovjetunió más tájain is hasonló vendégszeretettel fogadtak, vendéglátóim bizonyára megbocsátják majd nekem, hogy élményeim leírása során a legtöbb nevet Oszéti- ánal: szentelem. Oszétia: horzs! A „horzs” azt jelenti: „jó”, de a feltartott hüvelykujj a szónak különös nyomatékot ad, s én most, hogy leírtam ezt. a szót, gondolatban feltartottam a hüvelykujjamat. Az őszét csak egy a Szovjetunióban élő több mint száz nép között, ám a hazánkénak alig egytizednyi területén fekvő Eszak-Oszét- Autcnóm Szovjetköztársaság lakóiról alig-alig tudhat a magyar olvasó. Annyit talán igen, hogy őseik alánok voltak, de azt már kevésbé, hogy az alánok a népvándorlás során Pannóniába :s eljutottak, s hogy a Duna, a Dnyeszter, a Dnyeper, a Don elnevezés az alánoktól ered. Bizonyság erre, hogy az őszetek ma is „don"- nak, azaz „víz”-nel< nevezik jó néhány folyójukat; itt a Kaukázus északi lejtőiről rohan a Szörnyű Szél, azaz Tajmuraz (Grcgorlevlcs Dzasakhov). (A szerző felvételei) Tyerekbe a Genaldon, a Gf- zeldon, a Fiagdon, ez utóbbi mentén, bent a hegyek között, egy ma őstiszafákban gazdag szorosban állt az első században Dedyakov, az alánok fővárosa. Némi könyvtári búvárkodás révén sikerült fellelnem néhány, minden bizony- nyál vitatható, de kétségkívül érdekes feljegyzést, amelyek egyebek között őseinknek a szarmata eredetű, iráni nyelvű alán törzsekkel való etnikai kapcsolatára is utalnak. Kínai írók „alan-a-sze” törzsekként említik az alánokat, az arabok „ász”-oknak nevezték őket (amiből efyes kutatók szerint az Asia = Ázsia szó is származik), az „ász” az oroszban „jászi”-t jelent, s feltehető, hogy a ml Jászságunk népe az oszétokkal közös ősöktől kapta a nevét. Mindenesetre megható, hogy az „ósz”- ok (ahogyan az alánokat a grúzok és más kaukázusi néOszétia térképe. pék elnevezték), jóval többet tudnak rólunk, magyarokról, mint amennyit mi róluk tudunk. Példának okáért az őszetek ismerik és szeretik Petőfi Sándor verseit, mégpedig Kosz- ta Hetagurov fordításában, akt az őszét irodalmi nyelv megteremtője volt, akit Fagyajev az oszétok Leonardójának nevezett, aki nélkül ma — mert újságíró is volt — tán nem is jelenhetne meg a Razsdzinad (Igazság) című napilap, aki nélkül ma Thapcajev nem játszhatna Shakesoeare-t az őszét drámai színházban, ahol egyébként egy angol színházi delegáció tagjai — saját megítélésük szerint — a legjobb Hamlet-alakításnak voltak tanúi, s ahol — többek között — Katona József Bánk bánját is nagy sikerrel adták elő. És az őszét irodalmi nyelv megteremtése nélkül az alánokkal való etnikai kapcsolatunkról nem tanúskodhatna néhány közös őszét—magyar szavunk: a „gazdag”, a „kard”, a „híd”, az „asszony”. Hogy aztán az „asszony” megnevezés eredetileg a magyarban is kizárólag a fejedelem feleségét illette meg, azért különösen érdekes, mert alán eredetiben a szó uralkodó lényt jelent. És csak most, ennek az ismeretnek a birtokában tudom értékelni igazán Szörnyű Szélnek egy másik, az asztalnál ülő három nőre utaló pohárkőszön- tőjét, amelyet a tolmács a következőképpen fordított: „Három uralkodó ül itt, mindegyik a vendég tiszteletére jött ide, tehát a vendégnek joga sincs arra, hogy Oszétiában rosszkedvű legyen. . Aczél Gábor (Következik: 2. Költők és hősök). NOGRAD - 1981. július 21., kedd Schinkel-kiállitás Számos gyönyörű műemlékét Berlin a sokoldalú alkotónak, Karl-Friedrich Schin- kelnek (1781—1841) köszönheti. Életművéről nagyszabású kiállítás ad számot a berlini Alte Museumban, amelynek épülete Schinkel tervei alapján készült. A tematikailag húsz részre tagozódó kiállítás a művész terveit, rajzait és mintegy fél- száz Schinkel megálmodta berlini épület képét mutatja be a múzeum látogatóinak. Az épületek a háború alatt súlyosan károsodtak, de azóta többségüket mór helyreállították. A kiállítás vendégei megismerkedhetnek Schinkel naplóival, kiterjedt levelezésével, feljegyzéseivel, s azokkal az elismerő okiratokkal, amelyeket a művész külföldről kapott. Karl-Friedrich Schinkel kora egyik legelismertebb művésze volt. Bútorokat tervezett angol arisztokratáknak, gótikus kápolna terveit készítette el Pétervárnak, de hazájában, Berlinen kívül Is sok helyütt láthatók alkotásai. Épített a szász királyoknak Drezdában, levelezésben állt a bajor királlyal. írásai hű képet adnak arról, milyen nagyra becsülte az antik építészetet, és milyen sokat tett korának építőművészetéért. Á góbi-sivatagi rezervátum Mongol—szovjet kutatóexpedíció dolgozik a Góbisivatagban, hogy természet- védelmi rezervátum létesítését készítse elő. A legutóbbi négyhónapos kutatóút során Dzsungarban és a Transz-Al- táj—Góbi vidékén jártak a kutatók. A tervezett rezervátum a világ egyik legnagyobb természetvédelmi területe lesz. ötmillió négyzetkilométer területen az ENSZ égisze alatt létesítik majd, és az lesz a célja, hogy a ritka és már eltűnőben levő növény- és állatfajtákat védje, fennmaradásukat segítse. Ezen a tájon él például a vad teve, amelyből igen kevés van már, tudományos jelentősége azonban annál nagyobb. Itt mintegy 300-at tartanak számon belőlük. A Transz- Altój—Góbiban az expedíció tagjai felfedezték a góbi medvét is, amelyik szintén a kihaláshoz közelálló állatfajta. Jelenleg feltehetően mindössze 70 góbi medve él a vidéken. Ezzel szemben nagy hordákban találhatók a Góbi-sivatagban vadlovak, farkasok és hiúzok. Dzsangarban és vidékén azzal a gonddal találták szemben magukat az expedíció tagjai, hogy itt gazdálkodó emberek is élnek, tehát a rezervátumot majd úgy kell kialakítani, hogy megfelelő kapcsolatba hozzák a jelenlegi szarvasmarha-tenyészetet és az itt élő vadak megőrzését is. A tavaszi második expedí- ciós időszakban a tudósok főleg a vadak és fő fajtáinak a vonulását, életmódját figyelték meg. hogy kidolgozhassák védelmük tervét. Ugyanakkor jelentős szervező munkát is végeztek. Megteremtették már a feltételeit annak, hogy állandó rádió-összeköttetés legyen a vadászok, a rezervátum előkészítését tervezők, az ajmakközpontok és a főváros között. Mozgó egységek biztosítják a hírközlést és a védelmet egyaránt. A tervek szerint a Góbi-sivatag hatalmas természetvédelmi rezervátumának az elő- készftő munkálatai 1-98.3 végére fejeződnek be. Ekkorra számítanak a rezervátum megnyitására.
