Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)
1981-07-18 / 167. szám
Félidőben, délidőben k aratás liava a földeken A hosszúra nőtt Jan Kuha- rik éppen ú,'y mosolyog le a nagyra nőtt kombájn vezetőfülkéjéből, mint tavaly ilyentájt A nyurga fiatalember idén ötödik nyarát tölti a pásztói termelőszövetkezet gabonatábláin kék-fehér kombájnja nyergében. A MÉM már két esztendeje kitüntette a Mezőgazdaság kiváló dolgozója címmel. Talán ez is közrejátszott benne, hogy mostanra töhbé-kevésbé folyékonyan beszél magyarul. Persze csak, ha van rá ideje. — Később! — kiabálja túl a motor hangját. — Ha végeztünk a táblával! Csak ennyire állt meg, de már ez is elég volt ahhoz, hogy a nyomában „lihegő” másik társa csaknem beleszaladjon a pillanatra megálló gépbe az övével. — A mai napon az 1100 hektárnyi búzának a felével végzünk — mondja nem sokkal később Tari István termelési elnökhelyettes. — Visszaérkeztek a mi kombájnjaink is az Alföldről, az ottaniak is küldtek kettőt, meg a prievidzai- ak is itt vannak ugyancsak két kombájnnal. Ha az idő engedi, egy hét alatt végzünk. Megcsodáljuk a pásztóiak legújabb szerzeményét, a Claas-Dominátor 106-os kombájnt, amely mindjárt a második munkanapján 100 tonna búzát aratott le egymaga. — Igaz, két és fél millió az ára! — Ezt már dr. Bencze Barna, a termelőszövetkezet elnöke mondja. — De mindjárt vetőmagminőségben szállítjuk el tőle a gabonát, olyan tiszta. — Alkatrész is van hozzá? — Ehhez ne volna, a nádudvari KITE taggazdasága vagyunk, és az alkatrészellátásunk tökéletes. Telexen odaszólunk, mire gépkocsink odaér, már a számla is kész, az alkatrészt is előkészítették. Említi az elnök, volt olyan eset, hogy mindössze négy órát áll* egy kombájn a táblán. Ennyi idő telt el a meghibásodástól a Nádudvarról hozott új alkatrész beépítéséig— Így félidőben, mik a kilátások a hozamokat illetően? — Még korai volna bármit mondani, mindenesetre az tény. hogy a búza állománysű- rűsége nemigen haladja meg a 70 százalékot☆ Az ecsegi termelőszövetkezetben is rohamosan falják a kombájnok a gabonát. Pedig a búza egy részét szárítani is kell. Igaz, saját szárítóval ez nem gond. — Túl gyorsan fogy a búza — mondja Kazinci János elnök. — Pedig a héten még más gazdaságból is ajánlottak kombájnokat. Mire ideérnének a mieink már rég végeznek. Sajnos — teszi még hozzá. Ez nem annyira a gyors betakarításnak szól, mint inkább a tervezettnél kevesebb gabonatermésnek. — A repce viszont jól hozott — mond vigasztalóbbat Turányik Károly elnökhelyettes. — Megkezdtük a szállítását Csepelre. Mindennap két teherautónyit viszünk. A búzát szombattól aratják, s napi 24 vagon érkezik be a szárítóhoz, ahol igazi nagyüzem van, hiszen, ha szükséges, éjjel-nappal szárítanak. — Este, éjszaka rakodnak, hajnalban szállítanak, reggelre már itt álnak ismét, várva, hogy a kombájnoktól szállíthassák a gabonát. A kukorica viszont gyönyörű, már a címerét hányja ami merőben szokatlan, ezen a tájon, az aratással egyidőben. — Ez majd hoz valamit azon, ami kiesik a búza miatt — mondja az elnökhelyettes. Amerre a kombájnok elhaladtak, lehúzzák a szalmát és megjelennek a talajművelő gépek- A búza után nagy területen másodvetés kap helyet Kell a tömegtakarmány az állatoknak. Szépen mutat az ecsegi határban a napraforgó is. — ^avaly ez volt a legpénzesebb növény. Idén már 190 hektáron vetettük és hektáronként 1,7 tonnát várunk belőle. ☆ Miklós Ignác, a Nógrád megyei Gabonaforgalmi Vállalat igazgatója és dr. Eszes József, a helyettese szokásos — ki tudja hányadik — ellenőrző kőrútjukat végzik. Most éppen Palotás felé tartanak. — Mi az eddigi tapasztalat? — kérdem. — Minden gazdaságban meg. kezdődött mára a kenyérgabona aratása. A legtöbb helyen 13 százalék körüli a víztartalom, 'tv nem kell a szárítók többségét üzemeltetni. Sok gazdaságban — például Kálión is — megégett, besült egy-egy búzafajta. Ezek minősége gyenge. Más búzafajták — például a Rivoli — minősége viszont kiváló. — Mi a véleménye az átadás-átvételről. — Amerre eddig jártunk, különösebb gond nem akadt, pedig az átvevőhelyek többségét már lejártuk- Igyekszünk a termelők segítségére lenni, hogy a betakarítás zökkenő- mentesen és minél gyorsabban befejeződjön — mondja az igazgató. A földeken javában tart az aratás, hol kevesebb, hol több van még hátra. Kombájnok „nyergében” tehergépkocsik vezetőfülkéjében, táblák szélén, magtárakban, műhelyekben, raktárakban nap mint nap ezrek fáradoznak azon a megyében, hogy mindennapi kenyerünk mielőbb biztonságban legyen. Néhány hétig még szoríthatunk nekik. Zilahy Tamás ÉDOSZ-pályázat az üzemi zaj csökkentésére Repülőgéppel a peronoszpéra ellen Elérkezett a MÉM repülőgépes szolgálatának csúcsszezonja, ezekben a napokban 110 helikopter és repülőgép permetezi a mezőgazdasági nagyüzemek egybefüggő zöldségeseit, gyümölcsöseit, a cukorrépatáblákat és a történelmi borvidékek szőlőit. Az ÉDOSZ pályázatot hirdetett az élelmezésipari üzemek, gépek és berendezések műszaki zajszintjének csökkentésére. Mindenekelőtt a palackozó gépsoroknál, a kompresszoroknál, a dobozgyártó berendezéseknél és még másutt kifogásolják az üzemekben dolgozók is az erős munkazajt. A jeligés pályázatot postán kell beküldeni 1981. december 31-ig az ÉDOSZ munkavédelmi és szociálpolitikai osztályára. A cím: 1068 Budapest VI., Gorkij fasor 44. Á kovácsodban A Nógrádmegyeri Vastömegcikk Ipari Szövetkezetben a dolgozók évtizerdes helytállását aranygyűrűvel jutalmazták. Kovácsolómunkát végeznek, s a nagykereskedelmi vállalatok, a kéziszerszámgyár részére készítik termékeiket. A sajtolórészlegben csatornacső- és gázcsőbilincseket. ferdealátéteket gyártanak. A Nógrádi Szénbányák Vállalat Nógrádmegyerből szerzi be a sínszegszükségletét is. Képünkön Rácz Mihály svédfogó szerszámot kovácsol — kulcsár — Nem azért mondom... Nem azért mondom, mintha a mezőgazdaságot és az ipart falak választanák el egymástól, hiszen ma már a szakmájuk iránt legelfogultabb agráriusok is elismerik, hogy korszerű mezőgazdasági termelés gépek, vegyszerek nélkül épp oly elképzelhetetlen, mint jó vetőmag és hozzáértő földműves nélkül. Azt pedig már az általános iskolákban is tanítják, hogy hányféle iparágnak ad munkát a mezőgazdaság. Arról nem is beszélve, hogy napjainkban a mezőgazdaság és az ipar szoros összefonódásának lehetünk tanúi; egyre több mezőgazdasági üzemben folytatnak ipari tevékenységet. Az ágazati kapcsolatok elmélyülése feltételezi a két népgazdasági ágban dolgozó szakemberek hatékony együttműködését, egymás gondjainak, igényeinek alapos ismeretét. Miért kell ezt a látszólag magától értetődő dolgot hangsúlyozni? Néhány megyében ugyanis valóságos mozgalmat csináltak a kapcsolatteremtésből. Egyszer a megye ipari vezetői keresik fel a termelőszövetkezeteket, máskor a szövetkezeti elnökök látogatják meg a gépműhelyeket és a laboratóriumokat. Nem kizárt, hogy az ilyen módon kialakított kapcsolatoknak is lehetnek eredményei, de nem vagyok bizonyos abban, hogy egy-egy ilyen felkerekedésből, amikor vagy ötven ember betódul egy tehénistállóba, vagy egymás szavát sem hailva végigmegy egy dübörgő géptermen, vajon lehet-e hasznosítható tapasztalatra szert tenni? Azt a kérdést nem is feszegetve, hogy feltétlenül indokolt-e a napi termelőmunka gyakorlati kérdéseiben igazgatói és tsz-elnöki találkozókat szervezni. Egyáltalán mire elég az az egy nap, amikor minden különösebb gazdasági indok nélkül legfeljebb a próba-szerencse alapján felkeresik egymást az ipari és mezőgazdasági vezetők? Ha a szervezők úgy ítélik meg, hogy az ipari és a mezőgazdasági üzemek közötti kapcsolatok nem kielégítőek, akkor annak bizonyára olyan mélyebb okai vannak, amelyeket nem lehet egy-egy ilyen „osztálykirándulással” megszüntetni, illetve a kapcsolatok ápolását ezekkel a látogatásokkal helyettesíteni. B. P. Szerepköre: párttitkár... A légi növényvédelem meglehetősen költséges, mégis megéri a gazdaságoknak, nemcsak azért, mert a repülő naponta átlagban 30 hagyományos földi permetezőgép munkáját végzi el, hanem elsősorban a gyorsaság miatt. Az idő ugyanis a korszerű növényvédelemben döntő tényező. Fokozott veszély esetén, például a szürkepenész jelentkezésekor az elhárítási munkával 1000 hektáros táblán két-három nap alatt elkészül a repülőgép. Ugyanez a hagyományos permetezőkkel egy hétnél tovább tart. Sok mezőgazdasági üzem repülőgépet, vagy helikoptert vásárolt és társulást alapítottak a jobb gépkihasználásra. Jelenleg nyolc ilyen társulás működik, a többi között Egerben, Boglárlellén és Tokajban. Jelenleg Somogy és Zala megyében takarítják be a repcét a repülőgépes kezelés nyomán. A növényvédő szerek mindinkább drágulnak, ezért a szolgálat olyan új megoldásokat keres, amelyekkel csökkenthetik a költségeket. Egyik lehetőség a repülőgépes fényképezés. Egy-egy nagyobb tábláról készült légifelvételről színképelemzéssel megállapítható, hogy a tábla melyik része fertőzött. Később csak ezt a területet vegysze- rezik. Számítások szerint a növényvédelem költségeinek 60—70 százalékát megtakaríthatják ezzel a módszerrel. A múltkoriban magasszintű testületi ülésen értékelték a salgótarjáni Ruhagyár munkáját.,A vélemény egyöntetű volt: a gyár dolgozói példamutatóan helytállnak a feladataik elvégzése során, amiért a megyei pártvégrehajtóbizottság elismerését fejezte ki a munkáskollektívának. A tárgyaláson jelenlevő pártitkárt és gyárigazgatót kérte meg ennek tolmácsolására a testület. Eltelt azóta néhány hét, de a párttitkár- asszony emlékezetében frissen él még az emlék. — Számomra nagy élmény volt a tan4cskozás. Magabiztosabb lettem. Megerősítettek abban, hogy amit tettünk, jól tettük... Most a szokottnál csendesebb a gyár. A munkahelyeken folynak a felújítási munkák. Szép, korszerű az épület, a gépek is. Tiszták a folyosók, rendezettek a munkahelyek, a környezet szinte tükrözi, hogy a gyárban többségében asszonyok dolgoznak. Csak a meleg sűrűsödött be a folyosón. De, hát nyár van, átlépték az esztendő felét. A központi irodában Kaszás Józsetné, az igazgató a félévi tervteljesítést mérlegelte. ö is visszaemlékezett arra a végrehajtó bizottsági ülésre. — Igyekeztünk az ott kapott intelmek szerint dolgozni. A félévi eredményünk bizonyítja ezt. Teljesítettük a tervünket — aztán gondolkodott, csóválta a fejét. — Legföljebb néhány tized lemaradásunk van. Azt még pótoljuk... A párttitkárra tekintett, amiben benne volt a jó együttműködés, az egyetértés jóban- rosszban. — Igaz? — kérdezte is a párttitkárt, mint aki megerősíteni is kívánta magát a párt- alapszervezet vezetőjétől. A jó tanítómester és tanítvány néhány pillanata villant fel ott akkor a ruhagyár melegétől izzó épületben. Amikor később az épület egyik csücskében a szerényre szabott kis szobában az alapszervezet dolgairól cseréltünk gondolatokat Ökrös Lászlónéval, a Salgótarjáni Ruhagyár pártalap- szervezetének titkárával, azt mondta az igazgatónőjéről: — Határozott asszony, tanulni lehet tőle, jó vele dolgozni... Akaratlanul is megfordul az ember agyában, hogy az évek során következetes munka fokozatosan meghozta eredményét. Mert akár Balassagyarmaton, Pásztón, vagy éppen Salgótarjánban nem múlhat ej őket is érintő tanácskozás, ahol ne szólnának elilsmeréssel a gyár munkájáról. A megye legkisebb falujában az úgynevezett bedolgozók is szíves szóval említik a munkával megmegbízó gyárukat. Találkoztam a gyárban dolgozó asszonyokkal is. Mi lehet a legfőbb téma körükben? A fizetés, őszinték voltak: Aki elvégzi a napi feladatát, az tisztes keresethez jut, — mondták. A párttitkárnő a fiatal nemzedékhez tartozik, és az iskolából került a gyárba. Ott kezdte a szalagon a gyári életet. Maga mondta, hogy viharos napokat élt át. Naponta kilométereket utazott a munkahelyére, ahol a szalag diktálta az ütemet, miközben az üzemben fel-fellobbantak a belső viszályok. Emlékezik ezekre, mert amikor az ifjúsági szervezet élére választották a gyár politikai életének résztvevője is lejt. Azóta elmúlt néhány esztendő. Szobájának kitárt ablakán a platóra, a Kemerovo napsugártól fénylő lakótelepre lót. A tekintete a, fiára ügye] még innen is. Aztán csengett a telefon, a túlsó végen a fiú, Péter, az ebéd után érdeklődött. A párttit- kámő mozdulata az anyát idézte. Meleg lett a hangja. — Türelem kisfiam... Elnézést kérő az arca és már újra a gyárról beszél. A pártvezetőségbe választották, amikor az akkori párttitkárnő magához kérette és azt mondta: — Menj el a gyárból, mert itt nincs jövőd... A gyárban töltött évek alatt megtanulta tisztelni a párt- alapszervezet-vezetőt. Kétség- beesetten kereste a választ, hogy miért e tanács? Az igazgatónőhöz fordult, aki pontosan az ellenkezőjét kérte tőle. Maradjon és dolgozzon. — Ilyen tűzben edződtem én itt, — derül az arca. Amikor a hetvenes évek közepén a párttitkár újraválasztására került a sor a tagság neki szavazott bizalmat. Erre az időre is úgy emlékszik, mintha dúló viharokon kellett volna áttörni magát. Aztán ráébredt arra, hogy nem elég a szűkebb munkahelyi ismerete, hanem vállalati szinten kell gondolkodnia. Ökrös Lász- lónénak az új feladatok előtt önkéntelen, mindég az apja jut az eszébe, aki következetességre nevelte a lányát. — Mindent elölről kezdtem. A gyár vezetősége diktálta a tempót. A pártalapszervezet sem nem maradhatott el. És a párttitkámő is diktált. Felfrissültek a pártcsoportok. A párttagok szószólók lettek a gyárban. Szégyen lett nem ledolgozni pontosan a nyolcórás munkaidőt. Uj munkamódszert vezettek be, az úgynevezett M— 3-as módszert. Persze, hogy nehéz volt megszokni az újat a gépek mellett dolgozóknak. De az alapszervezet tagjai, a gyárvezetők ott voltak és segítettek. Megtanulták, megszokták és a termelékenység harminc százalékkal megemelkedett. Valóban vállalati szinten gondolkodó párttitkárkérp szólalt meg Ökrös Lászlóné: — Ezek a munkában végrehajtott apró lépések a piacért való mindennapi küzdelmünk részletei... O tt vannak a salgótarjáni ruhagyárbeliek a Szovjetuniótól, a Német Szövetségi Köztársaságig szerte Európában és a hazai piacon egyaránt. Számottevően, tekintélyt kivívottan. Mert úgy igaz, ahogy a párt-végrehajtó bizottsága megfogalmazta hogy a politikai és gazdasági vezetés jó összhangban végzi munkáját. És ebben nagy szerep jutott Ökrös Lászlójának, az alapszervezet fiatal párttitkárának is. Bobál Gyula NOGRAD - 1981. július 18., szombat 3
