Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)
1981-06-14 / 138. szám
Híradódomb —, hallani. Bíró Ottóné crcr CT ahonnan messzire látni és Különös hangsúlyt kap itt a faluközösségben gondolkodás. Nőtincs, a székhelyközség, s vele az ugyancsak ide tartozó ösagárd nagyobbrészt magyar, míg például Szendehely-Katalinpuszta, a faluközösség legerőteljesebben fejlődő tagja németajkú, a közeli Felsőpetény — Horné Pet’any — pedig szlovák nemzetiségi települése ennek a tájnak. Ahol a történelem té- nyeivel úgy keveredik a legenda, hogy szétválogatni talán nem is érdemes. Mondják, volt ez Csák nemzetségbeli birtok is. Valahol errefelé állt a Csővár, amelyet a nógrádi várat elfoglaló törökök romboltak volna le egy portya alkalmával. Mégis, a cserfa lehet ennek a dombról hegyre váltó vidéknek az igazi jelképe. Mi még? Werbőczi István Nándor hírhedt „Hármaskönyve” semmiképpen, amely a nemesi szokásjogokat úgy konzerválta, hogy a jobbágy jogtalan állat-ember maradjon, * amelyet — ugyancsak egy helybeli legenda szerint — a szomszédos Alsópetényben írt meg, de mint mondják: „sokat tartózkodott Werbőczi Felsőpetényben is...” Makrai Istvánnal, a nőtincs! területi párt- szervezet titkárával, Boróka Lászlóval, a helybeli tanács vb-titkárával, Révai Zoltánnal, a felsőpetényi ásványbánya vezetőjével, a petényi tanácstagi csoport fejével, a tanácsi vb tagjával és Bíró Ottónéval, az itteni nevelőotthon igazgatójával találkozva egészül ki igazi tartalommal az a kép, amelyet a krónikás lát ebből a furcsán bokrosodott községből. De hiszen próbált volna valaki Itt nyílegyenes utcákat „előrajzolni”, amire aztán szépen felfűzhetek már a telkek és persze a házak is. Az egyik legkeményebb dió itt éppen az, hogy a halmazként egymáshoz és egymásba tapadó telkek tulajdonjogait is nehéz gyalfoTta megállapítani. A hegy, amely az értékes, sehol máshol nem található tűzálló agyagot és a romhányi csempések kincset érő alapanyagát is rejti (nem is nagyofi rejti, hiszen a külszínen is folyik a termelés!), na, meg a sok, követhetetlenül változatos domb helyenként úgy összeszorította a falut, hogy még a házakhoz tartozó kerteket is velük szemben kellett kijelölni. De ha már a telek szóba került: a legközelebbi tanácsi feladatok között tartják számon Felsőpetényben az olyan telkek kijelölését, amelyet a bányaüzemiek megmutathatnak a fiatal bányásznak: — Nézd, ez a telek lehet a tiéd, ha igénybe veszed a százezer forint építési kedvezményt. Révai Zoltán, akit errefelé úgy tartanak számon, hogy sokat tett a Bánki tó igényes kihasználásáért, fejlesztéséért — szívesen beszél a bányaüzem eredményeiről úgy is, hogy együtt látja a múltat és a jövőt: — Mi tagadás, a legnagyobb gondunk, hogy növekszik a bányaüzem dolgozóinak átlagélet- kora. .. A környéken nálunk a legmagasabb ugyan az átlagjövedelem, a fiatalja mégis ódzkodik attól, hogy a föld felszíne alá menjen dolgozni. Pedig ez igazán nem veszélyes üzem. Itt nincs vízbetörés, nincs sújtólégveszély. Egy új altáró nyitásával sikerült a korábban sok nehézséget okozó rakodási szinteket áthidalni, könnyebb és hatékonyabb, lett a föld alatti szállítás, de például a „népes kocsi”, az amelyik a bányászokat szállítja, a felszínről egyenesen a munkahelyre viszi az embereket. A nevelőotthon egyik kis lakója A hosszú nevű, nagy jövőjű üzem (Országos Érc- és Ásványbányák Dunántúli Művei üzeme — Felsőpetény) a híres-neves rom- hányi csempe anyagának előteremtője. Mégis létszámmal küszködik, ha ez a gond jelenleg nem is olyan szorító, mint amilyen később lehet, ha nem változik kedvezően a helyzet. Itt dolgozik Kollár István állami díjas vájár, a Népköztársaság kiváló brigádja címmel kitüntetett munkacsapat vezetője — róla és társairól külön is szól a krónikás. Az üzem egyébként két éven át elnyerte az Élüzem' címet, és az elmúlt ötéves tervben visszafordította a folyamatot: tizenkét- milliós veszteségből nyereségre.., A bányaüzem, a nevelőotthon és az iskola, óvoda — ezek a felsőpetényi társadalmi-politikai élet legfontosabb pontjai olyan erős egy- másra-figyelés, egymást-segítés hagyománynyal, amelyet legjobb volna mindenütt elterjeszteni (példa persze máshol is van bőven). Szakavatott kézben van itt úgyszólván minden lényeges része a felsőpetényi életnek, amely éppen különleges szerepei miatt (falun, megyén, országon túlmutató ásványbányászat; megyei, országos érdekeltségű nevelőotthon) talán még nagyobb figyelmet érdemelne a szűkebb pátriától. Egyetlen példa arra, hogy a figyelem mégis elsősorban máshonnan érzékelhető: az ásványbányák pilisvörösvári központjának mérnökbrigádja Nagy István egykori munkatársuk (közben ugyanis már a Fővárosi Vízműveknél dolgozik), kezdeményezésére vállalta, hogy vízkutató fúrást végez a nevelő- otthonnak! Száz óvodás korú állami gondozott, nagyobbrészt nógrádi gyerek issza ugyanis — egyéb, jó víz híján — az »erősen nitrátos vizet. A szlovák' nyelvi oktatás iskolában, óvodában egyaránt a legjobb kezekben van; az iskolában kis falumúzeumot létesítenek a gyerekek és a falu múltját is megbecsülő pedagógusok; Felsőpetény szövetkezeti boltja a legjobb ellátást nyújtja a környéken (ez persze viszonylagos, hiszen például a nőtin- csi meg alighanem a legrosszabb a környéken!); a lakosság lélekszáma enyhén emelkedő irányzatú (jelenleg 932, tizenegy éve, 1970-ben 890 volt); a legtöbb ház átépült és az új családi ház sem ritka; a munkavállalók nagy része az eljárás helyett szívesen választja a nőtincsí termelőszövetkezet mezőgazdasági és egyre növekvő számú, lehetőségű kiegészítő üzemi munkahelyeit, míg a bányában mintegy egynegyede a dolgozóknak a helybeli. A többiek (összesen 182 a létszám) bánkiak, romhányiak, alsópetényiek, szendehelyiek. De az átlagéletkor valóban magas; közel jár az ötvenhez. Pedig a bányász innen is 55 éves korában megy nyugdíjba! Ha meg épít majd a kedvezményt igénybe véve a fiatalabbja — úgy vélik a helybeliek —, inkább épít Bánkon, Nőtincsen, holott éppen az lenne a kedvezőbb, ha Felsőpetény lehetne egy sajátosan korszerű családi házas bányászközösség központja. A helybenélés vonzóerejének növelése ilyenképpen közös gond. A víz mindenképpen sokat lendítene ezen is. A volt Almássy-kastély 1902-ben épült és éppen negyedszázada, hogy állami gondozott gyerekek egyre fejlődő, egyre szépülő nevelő- otthona 18 holdas, természetvédelem alá helyezett parkjával, amelyben számos játszótér fogadja a gyerekeket. Az intézet istápolói szám szerint negyvenen (!) vannak. Közülük mindenképpen kiemelkedik rendszerességével a bányaüzem, a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat 10-es számú gyáregysége, az írószer ISZ, a Naszályvölgye Mgtsz., a VILLTESZ diósjenői üzeme, a Rétsági Fémbútor- és Lakatosipari Szövetkezet, a váci FORTE... egyszerűen nincs tér a teljes lista felsorolására. A szolgálati lakások mind „elkeltek”. Nincs hiány képzett óvónőben. Ide várják a Kecskeméten most végző első „óvó bácsit”, Aranyos Zoltánt, mert nem „csak” anyamodellre, apát helyettesítő nevelőre is szükség van itt, ahol legfeltűnőbb a tisztaság a fény, a sok világos szín a gyermekrajzokon... A látható jövő. T. P. L. Képek; Kulcsár József Szamócázás édesanyjával. kertben: Vidovszki Noémi A legidőszerűbb munka a burgonya vegy-’ szerezése Moravcsik Jánosélsnál í mm ' w i Elment • nap ::;
