Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-13 / 137. szám

Javulhatnak a széntermelési eredmények Megnyílt a szénbányák második külfejtése ■ív,,,,:'::,;!,!-: . ' V . ' ■ : ■ . : Éli Az 1978 végén —a Nógrádi Szénbányák életében hosszú évek óta az első — külszíni fejtés megnyitása egyértelmű­en bizonyította, hogy eredmé­nyesen és gazdaságosan lehet kitermelni a nógrádi hegyek alatt fekvő, még rmodig te­kintélyes mennyiségű szénva- gyont- Hiszen a viszonylag nem nagy összegből megnyi­tott kazár-pólyosi külfejtésről eleddig már több mint 320 ezer tonna, esetenként igen jó minőségű termelvényt juttat­tak el az erőművekbe, s a Összenőve az íróasztallal? E gy igen tekintélyes, amerikai szaklap, az Industrial Management egyik 1978. évi számában megjelent egy cikk, amely felsorolta azokat a vezetői fogyatékos­ságokat, amelyek — a lap véleménye szerint — csökkentik a vezetői munka hatékonyságát. Ezek a következők: „Nem hozza meg kellő időben a szükséges döntéseket, nem sikerül elérnie, hogy munkáját megértsék, értékeljék, rendelkezéseit végrehajtsák, szétforgácsolja idejét és mások helyett dolgo­zik, vezetői helyzetével visszaélve személyes előnyöket igyek­szik szerezni, nem mondja meg az igazságot és nem mindig tartja be a szavát, nem mutat jó példát, nem működik együtt az alkalmazottakkal, nem kérdezi meg az alárendelteket vé­leményükről, nem fejleszti ki a felelősség érzését az alá­rendeltekben, szabályokat hangsúlyoz hozzáértés helyett, nem él az építő bírálat módszerével, nem fordít figyelmet az alkalmazottakra, nem érdekli, ha beosztottjai elégedetlenek, nem tájékoztatja munkatársait, nem emberségesen bánik alárendeltjeivel.” Mi tagadás, szép kis gyűjtemény, s valószínűleg nem Amerika a világ egyetlen tája, ahol érvényesnek látszik. Ezt az állításunkat könnyen bizonyíthatjuk, ha egy szovjet szak­lap, a Szocialisztyicseszkij Trud egyik 1979-ben megjelent cikkéből idézünk. A cikk címe egyébként: A műhelyfőnök munkaidő-beosztása. Íme, egy részlete: „A vizsgált műhe­lyekben a vezetők viszonylag legtöbb idejüket értekezletek­re (körülbelül 25 százalék) és a műhely bejárására (23 szá­zalék) fordítják. Egyedül ez csaknem hat órát vesz el na­ponta, s ezen belül az értekezletek, és az ezekre való fel­készülés átlagosan hetenként 19 órába, vagyis évente 105 nyolcórás munkanapba kerül egy-egy műhelyfőnöknek. Mér­sékelhető-e valamilyen módon ez a munkaidő-veszteség az irányítás általános hatékonyságának a károsítása nélkül? Az adatok szerint teljességgel lehetséges. A megkérdezettek 22 százaléka ugyanis az értekezletek egy részét feleslegesnek tartotta a maga számára, holott ez az időveszteség évente körülbelül nyolc munkanap. Általában tisztán információs jellegű értekezletekről van szó, ahol nem hoznak semmiféle határozatot. Ezenkívül sok esetben a műhelyfőnök helyett részt vehetne a helyettese vagy valaki más, s ez, a felmérés adatai szerint, évente hozzávetőleg 14 munkanapot felsza­badíthatna. Ily módon megtakarítható lenne a munkaidő kö­rülbelül 10 százaléka.” A lapokból származó idézetek is azt bizonyítják — a vezetéstudományi publikációkkal együtt —, hogy a téma na­gyon aktuális és nagyon bonyolult kérdéskör. A vezetői mun­ka hatékonyságának, erejének kérdése a tét, s a tudományos­technikai forradalom korában ez rendkívül lényeges té­nyezője a társadalom fejlődésének, jólétének. A mindennapok gyakorlatában persze, a kérdés soha­sem ilyen nagy összefüggésekben fogalmazódik meg, hanem például úgy, hogy egyik-másik vezetőről azt tartják, hogy össze van nőve az íróasztallal, vagyis úgy találják, hogy ritkán s nem szívesen mozdul el mellőle. A bírálat a leg­több esetben indokolt. A szovjet lapból vett idézet konkrét munkakörök be­töltőire, műhelyfőnökökre vonatkozik, tehát a termelést köz­vetlenül irányító szakemberekre. Itt nagyon is nyilvánvaló, hogy az egész műhely teljesítménye szempontjából döntő lehet, mennyit tartózkodik a „területen” a közvetlen vezető, s mennyit tölt íróasztalok mellett. De ha általában vesszük a vezető és az íróasztal „kap­csolatát”, akkor árnyaltabban kell vizsgálódnunk, s az egyik fő szempontnak annak kell lennie, hogy milyen szin­tű és jellegű vezetői munkáról van .szó. Egy biztos. Azok a hiányosságok, amelyeket az idézett amerikai cikk felsorol, szinte egytől-egyig fakadhatnak abból a hibából, ha a veze­tő túlságosan össze van nőve az íróasztalával. És ezt a kifejezést nem konkrét, hanem átvitt értelemben kellene használnunk. Hiszen nem az a kérdés, hogy mikor, hol és mennyi ideig tartózkodik a vezető, hanem az, hogy mennyire tájékozott munkaterületének embereiről, gond­jairól, tennivalóiról, lehetőségeiről, mennyi tudása és meny­nyi eszköze van dolgának elvégzéséhez. Persze, ha már a témáról beszélünk, akkor azokra is gondoljunk, akik úgy vannak összenőve az íróasztallal, hogy szinte föl se mernek állni mellőle, elvtelenül ragaszkodnak hozzá. Esetleg úgy, hogy személyes érdekeiket, presztízsü­ket stb. a közösségi érdekek és célok elé helyezik. A vezető­nek nem szabad, hogy az íróasztal legyen a fő ismertető­jele. Az íróasztal nemi a vezetés lényege, nem a fő kifejezője, nem a célja és nem az oka. Csak az egyik eszköze. Ügy is kell kezelni. És csak any- nylra szabad összenőni vele. Cs. I. legújabb kutatások szerint a fejtés még jó néhány esztende­ig eltarthat. A régen felhagyott bányák ki nem merített szénvagyona ösztönözte a vállalat szakem­bereit arra, hogy újabb kül­színi munkahelyet nyissanak. Legreménytelibbnek ez eset­ben a Mátranovák és Homok- terenye határán levő kőtetői térség bizonyult, amely alatt hajdan a Gáti elnevezésű mélyművelésű aknák vágatai húzódtak. A kutatások igazol­ták az elképzeléseket és sike­res versenytárgyalás után a Hajdúszoboszlói Állami Gaz­daság kelet-tiszántúli meliorá- cós főmérnökségének dolgozói a múlt év közepén hozzá is kezdtek az úgynevezett nyitó­árok kialakításának munká­lataihoz. A Volán 2. számú Vállalat segítségével több mint 235 ezer köbméter meddőt „ta­kartak le” a szénről, és mun­kájukat június 8-án siker ko­ronázta. Az időjárás viszontag­ságai ellenére, jól szervezett tevékenységük révén, ezen a napon elszállíthatták a nagy- bátonyi, külön a külfejtési szén feladására konstruált ál­lomásra az első 1500 tonna szenet. A kőtetői külfejtésen gazda­ságosan kibányászható szén- vagyon a becslések szerint meghaladja a 800 ezer tonnát, s nem elképzelhetetlen, hogy lehetőség nyílik az egymillió tonna kitermelésére is. A vi­szonylag jó minőségű, átlago­san kétezer kalóriás szén je­lentősen segíti a hőerőművek, közöttük is elsődlegesen a gyöngyösvisontai Gagarin fo­lyamatos, zavartalan működ­tetését. A mindenféle ünnepé­lyes aktus nélkül megnyitott második külfejtés várhatóan a VI. ötéves terv végéig üzemel. Plz ezredik otthon után Lakásépítő művezető Kint, az égbenyúló, PEVA technológiával készülő új la­kóház előtt, a déli, tűző nap­sütésben váltogatjuk a szót Kucsik Bertalannal, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vál­lalat balassagyarmati lakás- építkezésének művezetőjével. Hogy érti a szakmáját, azt annak idején Nagybátonyban a Bányavárosban mutatta meg. mint kőműves. Később hat évig normásként végezte a dolgát, majd 1965-ben előlép­tették művezetőnek. — Azóta egyfolytában la­kást építek, csaknem kizáró­lag Balassagyarmaton. A Le- nin-lakótelepen kezdtem, ak­kor még blokkos technológiá­val készültek az új otthonok. Innen a Nógrádi Sándor-lakó- telepre mentem, ott folytat­tam tovább. Ezt követte a technológiai váltás. A blokkos­ról rátértünk a PEVA építke­zési módra. Az esztékával szemben látható hosszú, 140 lakást magában foglaló épü­let már az új technológiával készült, akárcsak jobbra tő­lünk a nemrég átadott épü­lettömb utolsó része is. — Azt mondják, hogy a la­kásépítkezés más lelkületű termelésirányítót kíván, mint az iskola-, vagy a gyárépítés — jegyzem meg a közben odaérkező Fekete Mátyásnak a főépítésvezetőség vezetőjének. — Valóban Berci bácsi pre­cíz és pontos, nem viseli el a lazaságokat. Ügy is mondhat­nám, lakásépítésre termett művezető. Néha lehetne eré­lyesebb is. Rá mindig szá­míthatok. Több kellene belő­le, s akkor jobban menne a munka, kevesebb gond lenne a minőséggel. Pedig a lakásépítkezés sok aprólékos munkával jár. — A dolgozók többsége be­csületes — veszi vissza a szót a művezető, majd így folytat­ja: — Nem kell őket noszo­gatni. Persze vannak olya­nok is, akiknek állandóan a sarkukban kellene lenni. Leg­nagyobb gondom, hogy a jó szakemberek itthagynak ben­nünket, elmennek Budapestre dolgozni, mondván: ott töb­bet keresnek. — Több munkáért? — Azt nem tudom..; — Látott már nagy fizetés­ről szóló elszámolási cédulát, amiből megállapíthatta vol­na, hogy kevés munkáért sok pénzt adnak? — Még nem. De nem is kér­tem. — Pedig az ilyen esetekben minden szónál többet monda konkrét bizonyíték. Ezt követően emlékeiről kérdezem. — Van köztük jó is, rossz is. Jó volt, amikor a számom­ra is ismeretlen új PEVA technológiát sikerült eredmé­nyesen alkalmazni, az új kö­vetelményekhez igazítani a munkaszervezést. Olyannyira, hogy a vállalat vezetői közül, többen azt mondták a másutt dolgozó pevás dolgozóknak: ide jöjjetek, itt megtanulhat­játok miként kell és lehet gyorsan, pontosan és jó mi­nőségben dolgozni az új tech­nológiával. Nem tudom kitö­rölni emlékeimből azt sem, amikor a B épülettömb téli át­adását terveztük olyankor, amikor nem volt fűtés. Mon­danom sem kell, hogy az előbbiek miatt a munka egy része tönkrement, újra el kel­lett végezni, ami jelentős pluszkiadást jelentett. Kucsik Bertalant, nem a sokirányú, nagy figyelmet kí­vánó napi munka fárasztja. Hanem akkor mi? — Ha megszakad a munka­folyamat, ha nincs megfele­lően előkészítve a munkaterü­let. Igen, jelenleg is van ilyen gondom. Nem tudom pontosan, hogy miért, de el­húzódott a 14-es jelű épület alapozása, amit itt kellett vol­na megtenni — mutat a félig feltúrt földhányásokra. Pil­lanatnyilag háromhetes csú­szásban vagyunk. — Igaza van Berci bácsi­nak — kapcsolódik a beszél­getésbe ismét a főépítésveze­tő. — Az előbbi csúszás a pevásokat is kedvezőtlenül érinti. Nekik még egy hétre i való munkájuk van, ezen a 168 lakást magába foglaló épü­lettömbön — mutat a szem­ben levő épületre. Utána kel­lene átmenniük a 14-es jel­zéssel ellátott létesítményre. Mivel nincs szanálva egy épü­let, ezért a következő két- három hétben nem öntenek, hanem karbantartják, kijavít­ják a PEVA-garni túrát. Ez is szükséges a jó minőségű mun­ka végzéséhez. Berci bácsi tudomásul ve­szi a közölteket, majd újabb eligazítást ad a hozzáfordulók­nak. Pár pillanattal később pedig így folytatja: — A munkásjárattal utazok mindennap a munkahelyem­re. Már megszoktam. Nekünk építőknek mindig ott a mun­kahelyünk, ahol szükség van ránk. Eddig ezer lakást adtam át. Szeretnék újabb ezret át­adni. Ehhez kívánunk jó egészsé­get, sok sikert a Kiváló dol­gozó miniszteri kitüntetést elnyert Kucsik Bertalan mű­vezetőnek, vagy miként • egyik dolgozótársa megjegyezte: a lakásépítés nagymesterének. ' Tűzhelygyári előnyök az önállóságban ICözvetlen kapcsolatok Jószerint közhelynek számít, hogy a gazdasági információk terjedési sebessége egyenesen arányos a rugalmasság, a ha­tásosság növekedésével. Az idén jánuártól saját lábon álló Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár műszaki fejleszté­si főosztálya öt hónapja köz­vetlenül — tehát a korábbitól gyorsabban — kapja gazdasági értesüléseit, s megpróbálja azokat hasznosítani. Kérdés: mennyire sikerül? NAGYOBB LEHETŐSÉG Bénító megilletődést nem kellett leküzdeni a főosztály embereinek. A különfajta tűz­helykonstrukciók ugyanis ko­rábban is Tarjánban készül­tek. „Mi akár holnap reggeltől önállósodhatunk” — mondták akkoriban a műszaki fejlesz­tők. A konstrukciók kifejlesz­tése mellett azonban néhány másfajta teher hárult a kollek­tívára. Egyik — alkalmasint legfontosabb új föladatuk a kapcsolattartás különféle inté­zetekkel. Az önállósodás meny- nyiségileg több munka elé ál­lította a főosztályt. És a helyi mérnökök, technikusok felelős­sége is nagyobb lett az év kez­dete óta. A különféle intézetek —, amelyekkel most közvetlen kapcsolatba kerültek — az új termékek jóváhagyását a velük kapcsolatos gyártási engedé­lyek kiadását végzik el a tűz­helygyár számára. Az energia­biztonsági felügyelet megbízá­sából — szakmai szemponto­kat figyelembe véve — a szén­hidrogén-ipari kutatóközpont és — a vevői igényekre ügyel­ve — a KERMI vizsgálja a gyártmányokat. Csak két igen­lő válasz fejében állítja ki az engedélyező dokumentumot az energiabiztonsági felügyelet. Mondani sem kell, hogy az in­tézetekkel való direkt kapcso­lat a korábbitól lényegesen na­gyobb lehetőséget kínál az esetleges változtatási követel­mények gyors megismeréséhez, és az ennek alapján történő módosítások megvalósításához. TARJÁN, SALGÓ Élénkebben mehet végbe a termékszerkezet kellő mérvű módosítása a kereskedelemmel való közvetlen nexus révén is. Az igények és az egyéb pi­aci körülmények alaposabb és gyorsabb megismerésével je­lenleg is több számottevő vál­toztatás van folyamatban. Honi piacon a széntüzelésű kályhák és tűzhelyek arányá­nak növekedése várható. Ezért a műszaki fejlesztők egy új kályhatípus kidolgozásán, pon­tosabban jelenleg már tökélete­sítésén dolgoznak. A „Tarján” nevű termék a jövő évtől áll majd a vevők réndelkezésére. Ez a fűtőeszköz főként ener­giatakarékossági szempontok figyelembevételével tervező- dött. Az előzetes vizsgálatai le­zajlottak: jobb hatásfokkal me­legít, mint elődei. Ezt minde­nekelőtt „osztott füstjáratai­nak” köszönheti, azok révén hasznosítja a füstgáz hőtartal­mát is. Tűzhelyből még az idén megjelenik a — főként a „Tar­ján” kályhanév után meglepő, szokatlan nevű — „Salgó”. Ez a „nóvum” a korábbi tűzhely­típusok bevált sajátosságait örökíti; gyártásban pedig a je­lenleg meglevő technológia tel­jes kihasználásával készül. Gáztűzhelyből is elő kíván­nak állni új típussal a gyári­ak. Erre a sakkhúzásra is a gyors és pontos piaci informá­ciók késztették a műszaki fej­lesztési főosztály embereit. Ugyanis eljutott hozzájuk az az értesülés, hogy a vevők előnyben részesítik az olcsóbb, bár kevésbé biztonságos gáz­tűzhelyeket. A Tarjánban gyártott típusokat elsősorban az égés nélküli gázszivárgást megakadályozó termoelem be­építése teszi viszonylag drágá­vá. Ezért — korábbi elvüket rugalmasan föladva — „bizto­sítatlan” gáztűzhelyek gyártá­sára határozták el magukat. Ezzel a nóvummal jövőre je­lennek meg. Neve még nincs, de az előző kettő után eredeti és merész ötlet lenne a „Sal­gótarján” elnevezés. LÉTSZÁM: NEM NŐTT Az önállósodás óta nem nö­vekedett a főosztály dolgozói­nak száma, a föladatok gyara­podása ellenére. Ez a körül­mény is a közvetlen kapcsola­tok továbbfejlesztését segíti elő. Mindinkább bevonják a műszaki fejlesztésbe a külön­fajta intézetek, intézmények embereit. Erre a közel­múltból kínálkozik jó példa: a műszaki egyetem szakemberei­vel fölülvizsgálták a Gála tűz­helycsalád sütőkonstrukcióját. Ezen a sajátos területen csak a számítási és a kísérleti mód­szerek együttes alkalmazásá­val lehet eredményt elérni. Itt sikerült: a berendezés hatásfo­ka jelentékenyen nagyobb lett. Ezenkívül jelenleg is folynak vagy kilátásban vannak meg­beszélések kutatókkal, szak­csoportokkal a műszaki fej­lesztésben való együttműködés szorosabb, lazább formáiról. Molnár Pál NÓGRÁD - 1981. június 13., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents