Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-11 / 135. szám

Figyelem! Fegyelem? Fegyelmi... (II.) if láthat a gyerek? Ebben az évben több mint ezer darab saválló csőív készül a paksi atomerőműhöz * VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában. A képen Bemard László specialis hegesztooe- rendezéssel hegeszti a csőíveket. Üveg. szakma, tanfolyam Élénkebb észjárást! MÁRMINT az a gyerek, aki ke lve vagy tanulmányi ered­ménye szerint munkássá lesz? Honnan veheti a példát, hol tanulhatja meg az ország ál­talános erkölcsi normáit a családon kívül? Jó példát láthat eleget. Akikre csak az ragad, azzal nincs gond. Hanem aki haj­lik a rosszra... A nyiladozó értelemre sorozatban hulla­nak a munkahelyen látott, ta­pasztalt, nagyon is elvetendő rossz-példa-bombák. Romhányban, az építési ke­rámiagyárban például mit lát­hatott és láthat a jövendő munkás? Az elmúlt évben, a régeb­bi gyáregységekben, — az R— I- ben és az R—II-ben — alig volt fegyelmi eljárás. Az R— II- ben utoljára 1979-ben nyúl­tak az írásbeli figyelmeztetés eszközéhez. A vadonatúj R—III-as gyár­egységben viszont 56 esetben kellett a rendbontókat meg- regulázni. Nem mindig siker­rel! Néhányszor már az első fegyelmi vétségért búcsút mondhatott a gyári kapufélfá­nak a renitenskedő. Hogy miért van kevesebb gond a régi és több az új gyáregységekben? A válasz egyszerű: az előbbiekben régi, összeszokott gárda dolgozik, r-az utóbbiban olyanok, csak kóstolgatják a mun­det, hisz’ azelőtt a me- z zdaságban, vagy csupán a háztartásban dolgoztak. Az pe­dig más világ. Az R—Ill-ban mindenki a szalagért van, azt szolgálja — vagy nem szolgál­ja. Az R—Ill-ban mindenféle vétség előfordult már. Van, aki gyakran késik. Van olyan, aki egyszerűen elfelejt bejön­ni műszakba. Megint mások szemét a bor borítja köddel. Olyan is akadt, aki hanyag­ságával, figyelmetlenségével, kárt okozott. De volt, aki ezt- azt egyszerűen megpróbált el­lopni. Szép lista. Persze sen­ki ne gondolja, hogy Nőgrád megyében csak egyetlen ilyen gyár létezik. Sajnos, nem. Szinte mindenütt akadnak olyanok, akik nem a két ke­zük munkája után fizetett A tavalyival csaknem azo­nos területen — több mint 1200 hektáron — termeszte­nek cukorrépát a Nógrád me­gyei termelőszövetkezetekben. A korábbi tizenötről tízre csökkent ugyan az ezzel fog­lalkozó gazdaságok száma, de többnyire azoké, amelyek je­lentéktelen területen termel­tek korábban cukorrépát. A tavaszi aszályos időjárás következtében a legtöbb üzemben egyenetlenül kelt a répa és ugyanígy fejlődött a későbbiekben. A gazdaságok­ban az egész területen elvé­gezték június elejére az első kultivátorozást, kapálást és a kártevők elleni védekezést. Egyes üzemekben a csapadék- hiány miatt a gyomirtó alap­kezelés nem hozta meg a kí­vánt hatást. Így például Kiál­lón, Romhányban, Érsekvad- kerten szükségessé vált a légi úton történő felülkezelés, ami ugyancsak növelte a költ­ségeket. A helyenként gyomo- sodó táblákat a gazdaságokban kézi munkával tisztítják. Az érsekvadkerti termelő- szövetkezetben mintegy 30 hek­tárnyi területen — kísérleti jelleggel —1 cukortartalom-nö­velő szert juttattak ki. A me­gyében elsőként alkalmazott szertől az érsekvadkertiek so­kat várnak. Már más üzemek is érdeklődnek iránta. A szak­emberek szerint ott érdemes vele kísérletezni, ahol a két­szeri repülőgépes permetezés biztosítható, optimális a terü­bérből akarnak megélni, akik pihengetnek munkaidőben, akik fütyülnek a közösségre. — TÜRELMI időt kell ad­nunk azoknak, akik kóstolgat­ják a gyár levegőjét, — így Benkő Jenő, a gyár munka­ügyi döntőbizottságának el­nöke. — Ezeknek az embe­reknek bele kell szokniuk a szalagmunkába, a pontosság­ba, az egymásra utaltságba. Ha nem megy, akkor is pró­bálkozunk. Nálunk a gyáregy­ségvezetőkhöz került le a fe­gyelmi jogkör, az elbocsátás kivételével — ez az igazgató joga. Tavaly mindössze tizen­négy esetben kellett a munka­ügyi döntőbizottságnak össze­ülnie. Nem is minden esetben fegyelmi határozat megfelleb- bezésének elbírálására, hanem egyéb ügyekben. — A döntőbizottság tagjai a gyár dolgozói. Nincs ebből konfliktus? — Alig. Vita előfordul, né­ha megalapozatlanok a fegyel­mi határozatok, ha hatálytala­nítjuk, egy-két vezető sérel­mezi, de a tények előtt meg kel] hajolni. Például a múlt­koriban két villanyszerelőt a munkahelyi vezető javaslatá­ra az igazgató azonnal elbo­csátott. Hiba volt. No nem az elbocsátás, hanem annak mód­ja. Munkára rendelték ki őket, ahol berúgtak. Hivatkozván arra, hogy ez már máskor is előfordult, kezükbe adták a munkakönyvét. Bizottságunk­hoz fellebbeztek és annak helyt adtunk. A munkahelyi vezető nem tudta bizonyíta­ni állítását, miszerint a két villanyszerelő gyakran italo­zik. Azért az egyszeri esetért viszont alacsonyabb munka­körbe kerültek. Kevesebb óra­bért, meghatározott időre. Egyikük hamarosan odébb- állt, másikukat pedig ismét ittasan találták. Most már jo­gos volt a „könyvjutalom”. Fábri István igazgató sze­rint a sokféle ember között nehéz megteremteni a szüksé­ges munkafegyelmet. Nem sok jót láttak a több mint egy- milliárdot érő építkezés ideje alatt sem. Nehezen mérhető forintban az, amit a gépek hanyagságból betapostak a letnagyság, és megfelelő a tő­szám. Jó hír a cukorrépa-termelő gazdaságoknak, hogy beérkez­tek az országba a francia gyártmányú Herrieau betaka­rítógépek. Ezekből kettő Palo­tás és Kálló térségébe kerül és — remélhetően — nagyban segíti az őszi répabetakarítást. A megye ilyen gépekkel mind­eddig nem rendelkezett, s ez nem kismértékben nehezítet­Az utóbbi tíz év során Prá­gában 95 ezer lakás épült, ez a mennyiség az 1945 óta el­telt 35 év alatt épült lakások­nak több mint a fele. A több­nyire Prága külső kerületei­ben létesült 32 új lakótelepen 300 ezer ember számára épül­tek lakások. Az utóbbi öt év folyamán kiépült — 20 kilo­méter hosszú — metróvonalak évenkénti forgalma mintegy 250 millió utas. Restaurálták a prágai várat. A Szent György és Szent Ágoston kolostor helyiségeit a Nemzeti Galéria kiállítóter­meivé alakították át, újjáépí­tették a Nemzeti Színházat, és felépítették az új kultúrpalo­tát. A Zelivka folyó környékére vezető, több kilométernyi hosszúságú vízvezeték kiépí­tésének segítségével nö­földbe, vagy a rossz tervezés miatt többletmunkában el­keltett végezni, nem beszélve arról a nem kevés mennyisé­gű anyagról, amit egyszerűen elloptak a gyár területéről. Lám, mimindent láthat a gye­rek. A rendőrségnek számta­lanszor ki keltett szállnia Romhányba utóbbi okból. Nem találtak meg minden gramm ellopott cementet, minden cen­ti gerendát, vagy vezetéket. Lehet, hogy nem is segítették eléggé a munkájukat. Ki tud­ja? — A mi munkaügyi döntő- bizottságunk „ítéletét” nagyoh ritkán vétózzák meg. Mostaná­ban nem volt rá példa. Igyek­szünk alaposan megismerni a körülményeket, a személyt és csak azután döntünk — szö­gezi le Benkő Jénő. Veres Imre harmincegy éves. Idősebbnek látszik, bár jó­kötésű fiatalember. Az R—Ill- ban dolgozott, mint kocsimoz­gató és segédégető. Közben tanfolyamra járt, hogy végleg a kemencékhez kerülhessen. Első fegyelmijét ' ittaságért kapta. , — Megérdemeltem. Nincs vita. — mondja. Űjjai nehezen találnak egymásra. Második fegyelmijét a „megrovást” — károkozásért ítélték. Három kocsit fölborí­tott. Összetörtek a drága ké- rámia „fésűk”. — Hibás voltam. Három kocsit toltam az előírt egy helyett. Mondják, talán volt benne akkor is némi alkohol. Abban az időben szépen keresett, a három műszakos helyen, ösz- szeijött 5 és fél ezer, néha több. Most udvaros, havi négyezer­kettőért. — Megérte? — RÁFIZETTEM! Ott benn jó melegen volt az ember. Itt kinn csak ver az idő. Keve­sebb a pénz, meg ez a mun­ka is... Leteszem a vizsgát az égetőtanfolyamon, aztán majd csak visszakerülök. Ital nélkül. Remélem ezt is látja a gye­rek. Talán meg is tanulja. (Folytatjuk) Hortobágyi Zoltán te azoknak a gazdaságoknak munka. és üzemszervezését, amelyek répatermesztéssel foglalkoztak, nem is szólva a betakarítási veszteségekről. Hogy mennyi répa kerül a cukorgyárakba, az még sok­ban múlik azon, mennyi csa­padék hull a nyáron. De nem utolsósorban azon is, hogy a gazdaságok miként végzik el az esedékes növényvédelmi, növényápolási feladataikat. vélték az ivóvízszolgál­tatást, újjáépítik a csatornahálózatot, a prágai lakásokat a világítógáz-veze­tékről a szovjet földgázveze­tékre kapcsolják át. Ez töb­bek között azt is lehetővé te­szi, hogy további háztartásokat kapcsoljanak be a gázszolgál­tatásba, ami Prága levegőjé­nek tisztasága szempontjából is előriyös lépés. Prága ipara az ország egész ipari termelésének jelentős részét képezi. Ez idáig még nem sikerült biztosítani az iparüzemek komplex korsze­rűsítését, de például a Hos- tivar negyedben működő TOS Vállalat (szerszámgépgyárak) üzemei — több más vállalattal egyetemben — már áttértek az önműködő, számítógépekkel irányított, teljesen automati­zált vezérlésű üzemelésre, s Határszemlék az esők után Az esőzések nyomán javul­tak a terméskilátások, leg­alábbis ott, ahol valóban ki­adós csapadékot kapott a ha­tár. Az elmúlt napokban eléggé szeszélyes volt a csa­padék eloszlása, volt olyan terület, ahol egyáltalán nem kapott nedvességutánpótlást a talaj. Másutt csak négy-hat milliméternyi esőt mértek, s ez csak arra volt elég, hogy elverje a port. A 30—60 mil­liméteres esővel „megszórt” tájakon viszont szépen fejlő­désnek indultak a növények. A mezőgazdászok határszem­léinek tanúsága szerint jelen­tős területen megszűnt a már-már az aszályt idéző helyzet.. A búza virágzása ország­szerte befejeződött. Ebben a stádiumban a növénynek kü­lönösen nagy szüksége van a nedvességre, ugyanis ilyen tájt erőteljesen indul meg a szemképződés. A termés ered­ménye tehát jórészt a június közepi nedvesség-utánpótlástól függ. Még az őszi árpa ter­méskilátásait is javította a csapadék. A cukorrépánál a mezőgaz­dászok eléggé ritka jelensé­get figyeltek meg. Ez a nö­vény idén szinte három sza­kaszban kelt ki. A szárazabb talajokon igencsak elkésve indult meg a fejlődés, másutt, ahol több vizet kapott a zsen­ge növény, lassan-lassan még­is csak „kinőtt” a földből a cukorrépa, a jobb vízgazdál­kodású talajokon viszont ug­rásszerűen gyors volt a növe­kedés. A kukorica az esőzések nyo­mán erőteljes fejlődésnek in­dult, a növény naponta 2—3 centimétert is növekszik jú­nius közepén. í ez utat mutat a Prága kör­nyéki iparüzemek továbbfej­lesztéséhez. A lakosság életkörülmé­nyeinek javítását szolgálta 48 környező község hozzácsa­tolása a fővároshoz. Prága mai területe eléri az 500 km2-t. Az utóbbi évek során jelentős mértékben javultak a lakos­ságnak nyújtott szolgáltatá­sok és az ellátás is. Több nagy bevásárlóközpont épült, csupán a VI. ötéves tervidő­szakban (1976—1980) 50 ezer m2-rel bővült az üzlethálózat — többnyire az új lakótelepe­ken. Sikereket lehet feljegyezni az egészségügy terén is: új kórházi komplexumok épül­tek, mint például Prága Motol- negyedének kórháza és a II. kerületi urológiai klinika. — Az ember nem azzal kel fel, hogy „holnaptól kezdve tanfolyamra járok”. Elsőrangú kérdés tehát a motiváció. Mert joggal várja mindenki, hogy a plusz erőfeszítésért kapjon is valamit... „MUNKÁSSZAKMA”? Ügynevezett „munkás­szakma” lesz a síküveggyár­tás. Ez azt jelenti, hogy az országos szakmunkásképzési jegyzékben nem szereplő, de egyébként szakmai rangra emelt tevékenység. — Bonyolultság és elter­jedtség alapján kerülhet be szakma az OSZJ-be — mond­ja Nagy József, a salgótarjáni síküveggyár műszaki oktatási előadója. — A síküveggyártás bonyolult munka, de nem el­terjedi Tarjánon kívül Oros­házán és Miskolcon dolgoznak ilyen munkakörben emberek. Sokan végezték jól ezt a munkát a síküveggyárban, de besoroláskor bizonyos mértékig hátrányban voltak mint betanított dolgozók. Idén — a tervek szerint — huszonötén módot kapnak ar­ra, hogy hivatalosan is szak­emberré váljanak, évek óta kenyeret adó munkájukban. Háromszázórás elméleti és gyakorlati képzést tartanak — az ISZI-vel együttműködvén — a kijelölteknek. Ez alatt át­fogó képet adnak az üvegké­szítés folyamatáról, az ezzel kapcsolatos munkamódszerek­ről; valamint megismertetik a felnőtt-tanulókkal azokat a gyakorlati fogásokat, amelye­ket — mivel ' a gyártásnak másik fázisában tevékeny­kednek — idáig nem volt le­hetőségük megtanulni. LEGFELJEBB KÉT HÉT — Vita folyt, hogy csak a síküveggyártást tanítsuk meg az emberekkel, -vagy is­mertessük meg őket a feldol­gozással is — közli Sápi Lajos gyáregységvezető. — Én a komplett szakma megtanítása mellett kardoskodtam, még a hátrányokat vállalva is. Ilyen hátrány például, hogy a tan­könyv elkészítése ez miatt ké­sik. .. — De hátrány lehet az is, hogy így mindkét munkát fe­lületesen tanulják meg. — Ezzel nem értek egyet. Igaz, hogy nagyon mélyen nem sajátítják el mindkét te­vékenységet, de ez nem is cél. Jártasság szintjén kell tudni a munkafogásokat. Így ha át­kerül egy neki szokatlan mun­katerületre, akkor legfeljebb két hét, de én inkább azt mondanám, hogy egy hét múl­va már hibátlanul és gyorsan végzi a dolgát az, aki elvé­gezte a tanfolyamot. — A két hónap alatt szer­zett tudás természetesen az évek alatt megkopik — bólint Nagy József. — De a tanfo­lyammal a szaktudás átvál­tásának csak a lehetőségét akarjuk megteremteni. Ez pe­dig öt év múlva is megma­rad. MIT MIÉRT CSINÁL Föltűnően nagy anyagi elő­nyökkel nem tudták biztatni jelentkezésre a fiatal szakem­bereket, mégis — mint Kot- roczó Gyula gépész mondja — nagyon sokan föliratkoztak a tanfolyamra. — Persze hogy van értelme — biccent a bajuszos fiatal­ember. — Én négy éve va­gyok itt. Közben elvégeztem az ASAHI-tamfolyamot, és többet tudok az üveggyártás­ról, mint sokan, akik huszon­öt éve itt dolgoznak. Meg az­tán mindig jönnek új gépek, műszerek. Most is várjuk a tv-kamerás szakadásgátlót; az ilyenekhez érteni kell. — Akkor van értelme a tan­folyamnak, ha az ember a ta­nultakat hasznosítani is tud­ja — állítja Nagy István ol­vasztár. — Erre nem minden­ki képes. Vannak, akik ré­gebben a Zagyva I-en nagy­mellénnyel dolgoztak: tisztá­ban voltak mindennel. A Zagyva III-on már nem ez a helyzet. A régi helyen szem­mel saccoltak. Itt műszerrel kell mérni. Nem akarnak hin­ni a mutatóknak. Egy tanfo­lyamnak közelebb kell hozni az embereket a modern üzem­hez. Ész dolgában fel kell hoz­ni őket, legalább a kíváncsi­ságot muszáj felébreszteni bennük. Ennek a tanfolyamnak nem annyira az észjárás fölélénkí­tése tesz a célja: zömmel érettségizetteket szemeltek ki az első huszonöt fős cso­portba. Kotroczó közgazdasági szakközépiskolát végzett, Nagy — bádogos- és vízveze- tékszerelő-szakmája mellett — technikus is. Van-e jelentősége a nagyobb áttekintésnek a munkában, mint amekkorát a szűk saját terület megkíván? — Hogyne tenne — így Kotroczó Gyula. — Ezt akkor láttam, mikor a japánok itt voltak betanítani. Megragadta az embert az a tempó, ahogy dolgoztak: A víz ugyan nem patakzott róluk, de nem is ül­tek egy pillanatra sem. Át­gondoltan, precízen ellenőriz­tek, intézkedtek. Látszott rajtuk: tudják, mit miért csi­nálnak. Molnár Pál NÓGRAD - 1981. június 11., csütörtök 9 Cukorrépa-termesztés Új béták aritógépek és „édesítő" kísérlet Nógrádban Az épülő-szépülő Prága

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents