Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-05 / 130. szám

Labdajáték gél nélkül (II.) Ez is igaz, az is igaz, de... | Gázpedálra — figyelmesebben Üzemanyag-takarékosság A Pásztó és Vidéke ÁFÉSZ központjában Simicska György kereskedelmi és fej­lesztési osztályvezető, vala­mint Széles Ferenc palotási körzeti ügyvezető nagy sze­meket mereszt a panaszok hallatán, — Ügy gondoltuk eddig, hogy igen jó kapcsolatot si­került kiépíteni a palotási tanáccsal. Számos jel mutat erre — így Simicska György, s arca valóban meglepetést tükröz. — Még a legutóbbi beszélgetésünk alkalmával sem hangzott el semmiféle panasz az ellátásra. Vitába egyedül a nyitvatartás miatt bonyolódtunk. — Sérelmezik a palotásiak, hogy elkerülik a községet. — Nem egeszen így van. A módosított nyitvatartás egy­hónapi próbaideje a múlt hé­ten telt le, napokon belül megvizsgáljuk a tapasztalato­kat. A községi párttitkárral máris beszéltünk. Szerinte beváit az intézkedés. S hogy a legutóbbi közgyűlésre egyet­len ÁFÉSZ-vezető sem ment el? De hiszen ott volt Széles elvtárs, felelős vezető, a kör­zet megbízottja! Vegyük hát sorra vala­mennyi kifogást. — Igaz, hogy vasárnap dél­ben lehúzatták a sütőüzem­ben a boltok rendelését? — Igaz. Helyette a szombat éjszakai sütésből küldtünk szét. Még így is bőven ben­ne voltunk a 72 órában. Mert­hogy a kenyér a szabvány szerint addig fogyasztható. — A szabvány szerinti, jó kenyér. A pásztói állítólag nem ilyen. — Arról mi nem tehetünk! Az üzem nem képes jobbat produkálni. — Igaz, hogy egy héten át nem kapott a község péksü­teményt? — Igaz. Ügy tudjuk, a víz­hiány akadályozta az üzemet. — Hogy a kenyér rendsze­resen dél felé érkezik a fa­luba? Tyras (ma: Tyiraszpol) volt az északi Fekete-tengermel- lék legjelentősebb antik te­lepülése. Az Odessza közelé­ben fekvő várost milétoszi te­lepesek az időszámítás előtti VI. században alapították. A több mint két és fél ezer éves várost most régészek ku­tatják. A romok közt talált tárgyak bizonysága szerint az autonóm városállamban virágzott a földművelés, a kézművesség, a halászat és a — így van. Akkorra ér oda a túrakocsi. — Hogy nincs iskolatej? — Tavaly maga az iskola mondta le. Nem kérték, mert péksüteményt úgyse tudunk időben adni hozzá. — S hogy a palotási tó mellett víkendezők ellátását nem oldották meg, jóllehet a helyi tsz épületet ajánlott fel hozzá? — Az a ház túl nagy ne­künk. Van ott a tsz-nek egy kisebb épülete, amely töké­letesen megfelelne erre a célra. Napokon belül meg­beszéljük velük, odaadják-e. A kenyér minőségével és szállítási idejével kapcsola­tos panaszokat az utolsó szó­ig elfogadják. Ismerik a kri­tikát, többször foglalkoztak vele. Kevés eredménnyel. (Lécz László, a Nógrád me­gyei Sütőipari Vállalat igaz­gatója ezt mondja a pásztói üzem kenyeréről: — A gépi kenyér a tari maszekéval nem állja ki a versenyt, de még a miálta­lunk gyártott kézi szakítású, háromkilóssal sem. A gépi kenyérre előírt szabványnak azonban megfelel. Ezt iga­zolja a MÉVI rendszeres vizs­gálata is. Segíteni a minősé­gi kifogáson legfeljebb a ké­zi szakítású kenyér arányá­nak növelésével tudnánk. De kivel? Azzal a hétfős bri­gáddal, mely így is napi 10— 12 órát dolgozik? Legalább kétszer ennyi emberre lenne szükségünk, de nem marad­nak meg a nehéz munka mi­att. Ami pedig a szállítási időre vonatkozik: 980 boltba szállítunk napi 37 kocsival. Kilátástalan iparkodás len­ne, hogy minden egyes üzlet kora reggel megkapja a friss kenyeret, péksüteményt. Az autók számát növelni nem tudjuk. Számosán közülük je­lenleg is nullára leírtán fut­nak az utakon.) kereskedelem. Időszámítá­sunk előtt 360 körül Tyras már megkezdte saját pénzér­méinek kibocsátását is. Au- gusztusz császár uralkodása alatt a város behódolt a ró­maiaknak és egyike lett a római birodalom legfonto­sabb északi bázisainak. Tyras lakói élénk kereskedelmet folytattak Hérakleiával, Ist- rossal, Olbiával, Sinoppal, s a többi fekete-tengeri város­állammal. A Sherlock Holmes-i kör­út utolsó állomása a Pásztói járási Hivatal. Gérecz János elnökhelyettesre is az újdon­ság erejével hat a palotásiak panasza. A kenyeret érintő észrevételektől eltekintve semmiről nem tud. Jóllehet nem egyszer összejönnek a községi tanácselnökök a hi­vatalban, s ez — a soros ügyek megbeszélése mellett — mindenféle jelzés megtéte­lére alkalmat ad. Három kollégáját is behí­vatja tájékozódás végett, s mindjárt parázs vita alakul ki a helyi tanács felelőssé­géről, az ÁFÉSZ ellenőrzési jogának érvényesítéséről, a boltosoknak az áruválaszték biztosításában betöltött sze­repéről. Míg az utat végigjárta, a labda passzolgatását követni igyekezett, jó néhány ta­nácstalan, mi több, megrö­könyödött arcot látott a kró­nikás. S most kicsit ilyen a sajátja is. Nem érti: hogy a csudába sikerült az ellátásbeli gon­dok megoldását ilyen hosszú ideig elnyújtani? Miért volt szükség e tengerikígyó meg- növesztésére, mikor elegen­dőnek mutatkozik néhány ha­tározott intézkedés megté- -tele? Miért rúgják a szerep­lők egymáshoz a labdát, ahe­lyett, hogy mindenki megten­né a maga posztján azt, ami végett arra a posztra tették? Megérett a helyzet az ala­pos tisztázásra. Itt az ideje, hogy leüljenek egymással szemben (de nem egymás el­len!) az ÁFÉSZ és a községi tanács felelős vezetői, s vég­re tiszta vizet öntsenek a po­hárba. Félretéve minden sze­mélyes indulatot —, ha van ilyen —, s vezérfonalul csu­pán a lakosság ellátásának javítására hozott határoza­tokat tekintve. (Vége) Szendl Márta A IV. században hunok rombolták le a települést. Jó néhány évszázadig kihalt volt a vidék, majd a szláv tör­zsek telepedtek le az egyko­ri város környékén. A XX. század eleje óta folynak az ásatások az antik és középkori települések he­lyén. A helyreállítási mun­kák befejeztével — erre a célra az állam 2,5 millió ru­belt irányzott elő — idegen- forgalmi központot alakíta­nak ki, a régi város helyén. KI NE MONDANÁ, hogy nincs szükség az üzemanyag­gal történő takarékoskodásra, amikor köztudott: hazánkban csupán a közlekedés több mint kétmillió tonna olajat, benzint, gázolajat használ fel. Amelyből okos gazdálkodás­sal, ha csupán egyetlen szá­zaléknyit sikerül a kutakban megtartani, nyolcvan-kilenc- ven millió forintos terhet le­het levenni a népgazdaság válláról. Az utóbbi esztendők szinte a csillagokig emelkedett üzem- anyagárai természetesen a megye legnagyobb jármű­parkjával rendelkező vállala­tát, a 2. számú Volánt is ar­ra ösztönözték, hogy még job­ban csínján bánjanak a folyé­kony energiával. Hiszen az állományukba tartozó, majd­nem 370 tehergépkocsi és a több mint 330 autóbusz, s az egyéb motorikus berendezések energiaköltsége az összes vál­lalati költségnek mintegy 12— 13 százalékát teszi ki. Mon­dani sem kell: tetemes sum­ma. Mindezt csökkentendő, a Volánnál már esztendők óta gazdag, átgondolt takarékos- sági programokat dolgoznak ki — és hajtanak végre, je- lentős sikerrel. Knapiczius Attila, a válla­lat főenergetikusa nem kis büszkeséggel újságolta, hogy a tröszt 24 vállalata között ta­valy az ötödikek lettek üzem­anyag-gazdálkodásukkal. Ami­re — mondta — eleddig nem­igen volt még példa, öt év alatt, 1975. és 1980. között több mint 757 ezer liter TEFU- benzint, 250 ezer liter TEFU- gázolajat és — kimondani is sok: egymillió 135 ezer liter­nél nagyobb mennyiségű Görög mikroszauna Az ADRIA mikroszauna egy 80x80x110 cm-es szekrény­ke, amelyben egy jól szigetelt padlózaton egy ülést helyez­tek el a használó számára. A mikroszauna belső terébe egy fazék alakú villamos víz­melegítőből kerül a gőz. A szauna elülső és felső részét szintetikus köpennyel borí­tották be, amelyen húzózár van. A felső részen egy nyí­lás van, ezen dugja ki a szaunázó a fejét. Az ADRIA mikroszaunát az athéni Mit- szakisz cég gyártja. Kis mé­retei miatt könnyen hordoz­ható és kis lakásban is al­kalmazható. Régészek kutatják Tyras újjászületése A kalitkába zárt madár, ha útjára engedik, társai kö­zé, hirtelenjében nem tud mit kezdeni a mámorító ér­zéssel. Sután, félszegen visz- szavágyik a védelmet, biz­tonságot nyújtó fészekbe. Ám néhány szárnycsapás után e- rőre kap, egyre jobban élve­zi a szabadság ízét, zamatát... Apró kis emberkék — ri­adt őzikeszeműek. Karjuk át­fonja az édesanya nyakát, szorítja erősen, de szívük hevesen dobog tele izgalom­mal, várakozással. Maradnának és mennének. Sután méregetik egymást, a bátrabbak beszélgetnek. Körülöttük nagy táskák, cso­magok, hosszú estéken, nap­palokon át készített holmik­kal, ruhaneműkkel. Az édesanyák, hozzátarto­zók legalább annyira megil- letődöttek, mint . csemetéik Könny csillan a nagymama szemében, meleg simogatásra hajlik a kéz, és akadozik a beszéd a búcsúzkodás utolsó perceiben. Erős, nagyon erős a köte­lék, ami összefűzi a nyaralni indulókat szüleikkel. Életük­Sugárzó ben talán először röppen­nek ki a szülői házból. Ta­lán először töltenek hosz- szabb időt gyermekkö­zösségben. Nekik eddig nem jutott ki a gondta­lan táborozás öröme, roman­tikája. Mert a betegség, mely jött alattomosan, vagy már a születés pillanatában' kiala­kult, gúzsba kötötte a moz­gékony lelket rejtegető sé­rült kis testet Nagy lelkesedés, társadalmi összefogás kísérte a megyei Vöröskereszt kezdeményezé­sét, melynek fő gondolata; szervezzünk nyári üdülést a beteg gyerekeknek, nyújtsunk örömet azok számára, akik örömben — a szülői házon túl — ritkán részesülnek! A kezdeményezés súlyát sok he­lyütt megértették. És jöttek a javaslatok, pénzfelajánlá­sok, jelentkezők. A Salgótar­jáni Ruhagyár, a romhányi kerámiagyár, az Állami If­júsági Bizottság megyei szer­vezete — hogy csak néhányat arccal... említsünk — pénzt ajánlott fel a sérült gyerekek üdül­tetéséhez. A VOLÁN két au­tóbuszt az utazáshoz. A felü­gyeletet is önként jelentke­zők — orvos, gyógytornász, pedagógus, vöröskeresztes ak­tívák — vállalták. A megyei művelődési központ művészi csoportjai a vidám szórako­zásról, kikapcsolódásról gon­doskodnak a tíz nap során. A Hazafias Népfront, a KISZ, a szakszervezet ajándékokkal lepi meg az üdülő gyereke­ket. íme az előzmények, melyek eredményeként június har­madikén elindulhatott a két különautóbusz Parádsasvárra a boldog gyerekhaddal. De térjünk vissza közéjük! Idéz­zük fel az indulást megelőző perceket, melynek színtere a megyei Tanács ebédlője. S ahol a gyerekeket a konyha dolgozói vendégelték meg egy kis útravalóval. Bartus Mónika édesanyja meghatottan simogatja kislá­nya fejét; — Nagyon flCCyot vállalt a Vöröskereszt, ami­kor ezt a nyaralást megszer­vezte. Tudom, hogy egy be­teg gyerekkel mennyi gond van. Hát még negyvenvala- hánnyal! A kislányom nagyon örül az üdülésnek. Soha nem volt még nélkülünk sehol. A tolókocsi erősen korlátozza a mozgásigényét. Egyedül az iskolában van gyerekek kö­zött. De ott jól megállja a helyét. Kitűnő tanuló. Az Endrefalvárói jött Mó­nika a beszélgetés alatt meg- illetődötten hallgat, de a sze­me csillogása elárulja, mily boldog és rendkívüli pillana­tokat él át. Megáll a két autóbusz a megyei tanács épülete előtt. Búcsúzkodás, tanácsok, in­telmek. Aztán a gyerekek már az ablakból integetnek szüleiknek, hozzátartozóiknak. A lent álldogálóknak. Sugár­zik az arcuk, a könnyeken keresztül is. Jó utat Kovács Bea, Do­monkos Tünde, Ruskó Rita! Vidám, gondtalan nyaralást, életre szóló élményeket kí­vánunk valamennyiőtöknek! Kiss Mária a Volánnál MÁVAUT-gázolajat sikerült megtakarítaniok. MIKÉPPEN? Cseh József munkaügyi ön­álló osztályvezető szerint so­kat nyomott a latban, hogy évek óta nagy gondot fordí­tanak a gépjárművek fo­gyasztásának ellenőrzésére, erre a legkorszerűbb diag­nosztikai műszereket „vetet­ték harcba”, s természetesen a legfőbb az emberi tényező volt. A sofőrök képzése, új módszerű oktatása, s nem utolsósorban szemléletük vál­tozása. Igen, ez utóbbiról is öröm­mel számolnak be. Persze — mondják — ezt nem valami­féle egyik napról a másikra történt öntudatváltozás szül­te; nagyon is kézzelfogható intézkedések eredménye. A Volán 2. számú Vállalatnál ugyanis, először csak a salgó­tarjáni teherautó- és buszve­zetőknél 1980. július elsejétől üzemanyag-elszámoltatási és -ellenőrzési rendszert vezettek be, s ezzel egyidejűleg életbe léptették a premizálás új for­máját is. Amely a megtaka­rítás hányadában többlet­pénz jelent azoknak, akik tudják, mikor, hogyan kell a gázpedálra lépni és vesztesé­get a figyelmetleneknek, nem­törődömöknek. Persze ez utóbbiak száma szinte elenyé­sző: az új premizálási rend­szer életbe lépését követő hó­napokban az év zárásáig mindössze negyvenötük fize­téséből kellett több-kevesebb összeget túlfogyasztás miatt levonni, ám háromszázan kaptak prémiumot és 57 szo­cialista brigád munkáját mi­nősítették jónak 1980 végén. Az üzemanyag-megtakarítás azonban nemcsak emberi té­nyező. Természetes függvénye az eredményeknek, illetőleg az eredménytelenségnek a gépjárművek műszaki „hogy- léte”, hiszen nem kell külö­nösképpen bizonygatni: rossz karban levő, nem megfelelő­képpen beállított kocsi a le­hető legjobb vezetési sziszté­ma mellett is többet fogyaszt a kelleténél. Éppen ezért vé­geztek el a múlt évben több mint 2300 alkalommal mű­szeres fogyasztásbemérést — szemben az 1979-es 1500-zaJ. S ez jelzi is, hogy pénzre megy a „játék”. Elsőként erre, de másra is. A főenergetikus és az osz­tályvezető is elégedetten szólt arról, hogy emellett jelentő­sen csökkent a javítószáza­lék; kevesebb a műszaki hi­ba, jobbak a teljesítmények. Amellett, hogy kevesebb ben­zin, gázolaj fogy. Az üzemanyag-megtakarí­tás premizálási rendszerét a salgótarjáni után 1980 au­gusztusában „átvette” a ba­lassagyarmati üzemegység is, s hogy megjelent az ugyan­ezen témáról szóló Mü.M- rendelet, jövő hónap elsejétől a nagybátonyiakra is vonat­kozik az új üzemanyag-gaz­dálkodási szisztéma. A NÓGRÁDI Imolán ösztön­zési rendszere, amely jóval több, mint fél évvel megelőz­te a tröszti és egy évvel a központi utasításokat, sikeres­nek bizonyult. Lépéselőnyük több millió forint megtakarí­tást eredményezett már ed­dig is, s hogy most már nem a béralap terhére fizethetik a „benzinprémiumokat’1', vár­hatóan tovább növekedik a „spórkasszába” betett ösz- szeg... Karácsony György . Űj termék A VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában új termékként kezd­ték el a lencsekompenzátorok gyártását az épülő paksi atomerőmű részére. A képen Krobot Pál csoportvezető ét Gecse László lakatos a kompenzátort állítja össze.

Next

/
Thumbnails
Contents