Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-30 / 151. szám

z o m e t- k e z z e Ä salgótarjáni öblösüveggyárban az exportra kerülő termékek zömét kézi gyártással ké­szítik. A különféle kelyhek, csillárüvegek a világ számos országában ismertek, kereset­tek. A képen Kiss Ferenc rőmerkelyhet formál. Hit mondanak a minőségről ? drágább, mint előszörre jól ményünk, hogy a minőséggel ajánlották önt mint olyat, aki megcsinálni valamit. Külön- a NOTÉV-nél nincs problé- reális véleményt mond az ő ben is régi tapasztalat, hogy ma. Sőt, nagyon jól, szemre- ami előszörre nem jó, azt is tetszetősen megcsinálták az utólag helyrehozni tökélete- üzemet. A mostani állapotá- sen nem lehet. Sokszor az ban már látni lehet, hogy nem erőltetett javítás ront az álla- lesz vele ilyen gondunk. Mi poton. Gondoljunk csak a inkább a kivitelezés gyorsasá- festésre: az utólagos mázolás gával nem vagyunk elégedet- legtöbbször foltot hagy. tek. Négy éve kezdték, és Konkrét példákat említ a sokszor hetekig nem tudtak szakember a most folyó ga- erőket csoportosítani — közli ranciális munkák közül. Meg- Kecskés László, az NSV osz­— A vállalatnál név szerint itteni munkájuk minőségéről. — Nofene, de megbíznak bennem! ELŐZETES SZEMLE Ötödik pékségét építi külföl dön a Nógrád megyei Taná' esi Építőipari Vállalat, önma­gában ez a tény arról bizony­kodik, hogy a megrendelő lé- állapítható, hogy lényegesebb tályvezetője. nyegé'ben elégedett a NOTÉV ______,, bajok évekkel — egyik esetben ismert dolog, hogy a válla­m unkákkal. Többek közt azok tíz évvel — ezelőtti építkező- jaf huzamosabb ideig erőihez minőségével is. Ami az ittho- sekből maradtak- A viszonylag képest túlontúl el volt látva valamivel friss munkákból említésre ér- megrendelésekkel. Ebből a demes garanciális javítás nem szempontból mostanában bil- származik. len helyre az egyensúly. Így E friss munkák közé tartó- várhatólag még több figye- zik az öblösüveggyárban nem- iem összpontosulhat az épülő rég elkészült tömbépület. házak, csarnokok, létesítmé- — Negyvenmilliós építkezés nyék minőségére, volt. és mindössze kétszáz­ezer forint értékű hiánypótlás maradt utána. Tehát csak ez­ni megítélést illeti sokszínűbb. Miből erednek a sötétebb árnyalatok? Régebbi vélemények megkövesedése? Az építőipar elmarasztalásá­nak divatja? Esetleg hellyel- közzel jogosnak érzett bírálat? — Egy nagy létesítményt úgy átadni, hogy ott a legap- ___„„ ____ r óbb részletekben se legyen rejékekben lehet kifejezni... hiba, keptelenseg — mondja Misztrik Imre termelési osz­tályvezető. — Lehet persze lé­nyegesen csökkenteni a hibák M. P­Mun1<aszerve2es Olykor elég a habszivacs Conflation munkahelyek láthatók a i\Viia6TI6n képernyőn. A munkaaszta­lon összevissza hevernek az alkatrészek tárolására szolgáló papírdobozok, a telefon- kagyló szereléséhez szükséges kéziszerszá­mok. A munkaasztal túl alacsony, a szék viszont magas, a szerelést végző munkásnő lehetetlen testtartásban görnyed. Egyik ke­zében a munkadarabot tartja, a másikkal az alkatrészek és szerszámok között matat. Apró csavarokat és alátéteket cserél a csú­szós asztallapon, s nem csoda, ha e koránt­sem bonyolult műveletet csak többszöri pró­bálkozás után sikerül végrehajtania. A filmet a munkahelyszervezők készítet­ték, s mutatták be a Munkaügyi Miniszté­riumban. Kommentárként elmondták, hogy miután e munkafázist filmre vették, egy habszivacs lemezt adtak a csavarokkal és alátétekkel kínlódó munkásnőnek. „Tegye erre a csavarokat, akkor nem csúszkálnak” — ajánlották a szervezők, a munkásnő pe­dig keresetlen kifejezésekkel kommentálta a filmfelvevőkkel és stopperórákkal sürgölődő emberek javaslatát. A szervezők csak néhány nap múlva tér­tek vissza a műhelybe. Időközben ugyanis méréseik és vizsgálódásaik eredményeit ele­mezték, hogy rendet teremthessenek az üzem­ben. Azt látták, hogy mindazok, akik csa­varokkal és alátétekkel dolgoznak a futó­szalag mellett, ama bizonyos habszivacsról szedegetik fel az apró kis alkatrészeket. Egyetlen mozdulattal, nem úgy, mint ko­rábban. „Akkor most megpróbáljuk e habszivacs­módszert végig a futószalag mellett” —, mondták a szervezők és senki nem tiltako­zott. Túlzás lenne azt állítani, hogy min­denki lelkesedéssel fogadta az újra megje­lenő szervezőket, inkább csak afféle „majd meglátjuk mire mennek... ” hangulat ural­kodott a műhelyben. Másfajta képek ugyanarról a műhelyről. Áttekinthető rend a munkahelyeken, ügyes célszerszámok segítik a szerelést. A mun­kásnő már két kézzel dolgozik, az asztalán sorakozó alkatrészek és szerelési anyagok speciálisan kialakított tárolókban vannak, a szék kényelmes. A korábban majdnem négy percig tartó művelet elvégzése alig egy per­cig tart. A kommentárból az is kiderült, hogy a szervezők kikötötték: óránként leg­alább tízpercnyi szünetet kell tartani, vagyis a nyolcórás műszakból nyolcvan perc a munkaszünet. S a termelékenység még így is —, vagy éppen ezért? — negyven száza­lékkal emelkedett a szalag mellett. E filmekkel, s a hozzájuk fűzött kom­mentárokkal a munkaszervezők bizonyítani kívánták: nem az a céljuk, hogy az elvi- selhetetlenségig fokozzák a munkaintenzi­tást, hanem az, hogy kényelmesebbé, elvi­selhetőbbé —, s persze: gyorsabbá — tegyék a munkát. S bár hozzászoktak, hogy jelen­létüknek sehol sem örülnek, felelősséggel ál­líthatják, hogy munkájuk végeztével nyo­ma sincs a kezdeti gyanakvásnak. Visszaidézve az imént említett „habszi- vacs”-módszert: nem más ez. mint amit a szakemberek „gyalogszervezésnek” neveznek. Nem kell óriási összegeket felemésztő beru­házás, nincs szükség drága számítógépre, mellőzhető a „rendszerszemlélet”, mindösz- sze (?) csak néhány „ötletes”, jól képzett szakember agilis tevékenységére van szük­ség ahhoz, hogy racionális rendben menjen a munka. S e „gyalogszervezésre” képes szer­vezők mégis panaszkodni kénytelenek. Mert módszerük egyszerű, olcsó és célravezető, ám annyira mégsem olcsó, hogy egy fillér­be se kerülne. Az ilyen és ehhez hasonló munkaszervezésekre az egyik nagy műszer­gyár az elmúlt évben összesen négymillió forintot költött. Mindaddig azt hitték, ez az összeg túl kevés, amíg a pénzügyi revizo­rok firtatni nem kezdték, hogy mi értelme volt ennek a négymillió forintos költség­nek?! Mert ők sokallták ezt az összeget egy „kis” szervezésre! „Akkor most mit tegyünk?” — kérdezte a műszergyár szervezője. S vajon csoda-e, ha a szigorúbbá váló gazdasági helyzetben a vállalatok egyre kevesebb figyelmet fordí­tanak a legegyszerűbb módszerekkel megva­lósítható racionalizálásokra? — kérdezzük mi is, nem titkolt álmélkodással. Hiszen mindenütt a világon, éppen a szigorú gaz­dasági helyzet kényszeríti ki a munka- szervezésben rejlő — és lehetőleg olcsón feltárható — belső tartalékok hasznosítását. a világon arra ügyelnek, hogy ha egyszer már pénz jutott a beruházásra, akkor annak megtervezésé­vel és megvalósításával nemcsak a műszaki, a technológiai és a pénzügyi szakembere­ket és nemcsak a gyárépítőket foglalkoztat­ják. Hanem a szervezőket is! Nálunk nem így van. Nálunk felépül a gyár — a statisz­tikai jelentésekben szereplő „beruházás” —, aztán következik a próbaüzem, majd a ter­melés „teljes gőzzel”, és néhány év múl­tán fölfedezik, hogy lenne mit javítani a munkahelyszervezésen. S csak ekkor jelen­nek meg —, ha egyáltalán hívják őket — a munkahelyszervezők. Ne bízzuk a pénzügyi revizorokra annak eldöntését, hogy ez normálisnak ítélhető gyakorlat-e! Vértes Csaba Szerte Elektronikus grafológus Manapság már senki sem személy elektronikus ceru- tok leírásának gyorsasága; tagadja, hogy a kézírás tanul- zával írja rá a készülék tab- valamint azáltal, hogy hány mányozása komoly tudomány- lójára azokat a mondatokat, ízben tér el a ceruza a füg- nyá vált. És ezen a téren az amelyeket a pszichológus-or- gőleges vonaltól és így tovább.' elektronikus elemzők mind- vos diktál. Az elemzőhöz kap- Az orvosok meggyőződtek inkább kiszorítják az orvosok csőit elektronikus számítógép róla, hogy az új automata intuícióját, amely nem men- elvégzi az objektív elemzést — kitűnő segítőtárs a szel- tes szubjektivitástól. és közli az eredményt. Az írás lemi fáradtság, a túlzott iz­J jellege es az egyem pszichikai gatottság, a melankólia, a A szófiai V. I- Lenin Elekt- sajátosságok közti kölcsönös súlyos pszichikai zavarok mér- rotechnikai Főiskolán egy kapcsolat feltárul az írás so- fékének meghatározása terén, tudósokból és hallgatókból ál- . .,, . .. .. ló csoport megalkotta azAJP- ran a tablora klfe^tett ny°‘ 1 típusú, egyedülálló írás- más ereje, egyes betűk alakja, elemző készüléket. A vizsgált a meghatározott betűcsopor­A készülék a kriminalisztika szakembereknek és a gyorsírást tanító pedagógusnak is segít­séget nyújt. Elégedett-e a teljesítmény­nyel a beruházó? Ezt az építkezést annak számát- Erre jók a próbaát- idején nemigen akarták más adások. Napokkal a műszaki cégek elvállalni. A NOTÉV átadás előtt a beruházóval vé­gigjárjuk az épületet, és lis­tát állítunk össze a kifogá­sokból. Ez alapján szüntet­jót tett velünk, hogy belevá­gott — így Népessy Lajos, az öblösüveggyár osztályvezető­helyettese. — A három év jük meg a tényleges átadásig alatt jól együttműködtünk. Ha a hiányosságokat. kellett képesek voltak rugal­masan átcsoportosítani. Ami a Sajátosság az építőiparban, minőséget illeti: a szakszere- hogy nincsenek külön meósok, lőipar a gyengéjük. A festés, akik’ kizárólag a minőségért felelnek. Az ellenőrzési felada­tok be vannak sorolva a kü­az ajtók berakása, a szigete­lés. De az itteni művezetőjük sok mindent megtett, hogy lönféle vezetői munkakörök- ezek is elfogadhatóak legyé­be.. Ám a vezetők azért is fe- nek. Ebben az időben számos lelősek, hogy határidőre elké­szüljenek a házak. Így egy­szerre kell a gyors munkára és a jó minőségre is ügyelni­ük. Nem okoz ez tudathasa­dást? exponált .munkájuk volt, ah­hoz képest jól helytálltak. TETSZETŐS PÉKSÉG CSAK EZRELÉKBEN! — Nem — rázza fejét Még frissebb munka a kö­zeli napokban átadandó süte­ményesüzem Baglyasalján- A beruházó a megyénkbeli sü- az tőipari vállalat. Ennek illeté­osztályvezető. — A jó minő- késéi folyamatosan figyelem­ség legalább annyira fontos, mint a határidőre való elké- s-’"lés. Garanciális munkára Visszajárni mindig sokkal mel kísérték a nem éppen rövid építkezést. — Nemcsak nekem, hanem a kollégáimnak is az a véle­Néhány óra alatt felépítik A gomelszki (Belorusszia) V" '-.etonipari gyárban sokol- d.- m felhasználható beton- f- . .. p '-'k gyártását kezdték I0S ongacI d * ora alatt szere és takarmánytároló, fedett szérű alakítható ki. Egy négy­meg Felhasználásukkal fel­vonulási épületek, műtrágya­Ii össze a könnyűszerkezeti elemekből álló épületet. ...................................................................................................................... J ómagam nem voltam ott, de ismerősöm szerint, amikor leszállt a buszról, végigpereg­tek a könnyek barna, rán­cos arcán. Nem tudta, a je­gyeket és a pénzt tartalmazó bőrtáskát szorongassa-e, vagy zsebkendő után kotorásszon, de aztán megmaradt az előb­binél. Legyintett egyet, s sza­bad folyást engedett indulata emilyen megnyilvánulásának. Senki sem lepődött meg Megszámolt tizenötmilliót Kalauzélef krónikája — Túltette magát a tő órák, bár mindig igyekez­tem az maradni, aki vagyok. Huszkó Imre a majdnem pontos számítások szerint szolgálati ideje alatt több mint 750 ezer kilométert uta­zott, s közben majdnem ti­zenötmillió forint összeg ment át a keze között. Szak- szervezeti bizalmi volt és a Dobó Istvánról elnevezett, a Va-it lat kiváló brigádja címet meg- millió-hétszázezer emberrel eln>«* kollektíva alapító tarjám _ buszpályaudvaron, hatódottságon? kerültem kapcsolatba, majd- ta§-ia. amikor így lépett le a busz- Kezét tördeli, s csak hosz- nem Magyarország lakóinak ról az öreg, hisz nagyon so- Szú percek után szólal meg: egyhatodát kitevő „létszám­kan tudták: ezzel az úttal le- — . , .Nem teljesen. Hi- mal”. És egy-két esettől elte­zárultak munkásévei. És hol- szen annyira szerettem a kintve (ami óhatatlan) senki­nap már nem kell hajnalban munkámat, annyira szívem- vei semmiféle bajom nem kelni, s „hivatalból” már so- hez nőttek a kollégák, hogy volt. Tudni kell beszélni a sem kell. tőlük távol lenni még most fiatallal, az idősebbel, a fá­— Holnaptól nyugdíjas va- js furcsa. Mintha valami ki- radttal, a szórakozottal, a kí­gyók — mondogatta szinte szakadt volna belőlem. Gon- hívó viselkedésűvel . . . mdn­önmagának is hitetlenül —, s dolom, el tudja képzelni, mi- denkivel. Nekem sikerült Jánosokkal. Aztán meg lesz nem törődve azzal, hogy je- lyen érzés az, amikor a gye- megtalálni a közös nyelvet, s itthuon is munka. Szeretek to- rektől elveszik a legkedve- nem dicsekvésképp, de el- kertészkedni, meg is terme- sebb játékát; rettenetes szin- mondhatom: megszámlálha- lem mindazt, ami zöldség­ei , te, hogy vége szakadt annak, tatlan jóbarátra, kedves is- gyümölcs féléből a családnak amit az ember szeretett, merősre. köszönőviszonyban kell Majdcsak eltelnek a Ruszkó Imre huszonöt éven Szinte az életét jelentette. levő emberre tettem szert hu- naP°k gondtalanul. S, hogy a át dolgozott a Volán 2. szá- — Pedig azt mondják, nem szonöt év alatt. szakmából csak nem esek ki mú Vállalatnál. Mindig, a éppen nyugalmas, nem szép, _ De gondolom _, próba- végleg, azt biztosítja a ve­kezdet kezdetétől buszkalauz sok kellemetlenséggel járó lom magam beleélni az ön iem: ő buszvezető. Vele min- volt, a Nógrádmegyer—Sál- foglalkozás a kalauzkodás... helyzetébe — néha éppen ele- megbeszélhetjük a szak- gótarján—Eger útvonalon — Hivatás ez, kérem! Per- ge lehetett. ma valamennyi eseményét, közlekedő járatokon, egészen sze, csak annak, aki szeret és — Hát, igen. Főként nya- jl. február végéig. Mikor is tud az emberekkel foglalkoz- ranta, amikor néhá három utolsó műszakjáról visszatér- ni. Türelmet, figyelmet, fe- buszt kezeltem egyszerre A volt buszkalauz civilben ve a salgótarjáni személyfor- gyeimet és roppant odaadást Eger felé menet. És a tumul- íar- Ám vélem továbbra is úgy galmi üzemegység vezetői, az követel. Hiszen annyifélék tus, amikor csak nagy erőlkö- *®lti napjait, mintha magában autóbuszállomás dolgozói, ba- vagyunk és bennem megvan- déssel lehetett féllépésnyit is erezné az egyenruhával járó ----fa tulajdonságok... előbbre jutni a busz belsejé- kötelesség érzetét. len a főnökség, hagyta vább peregni könnyeit. És ezután? — Remélem, az asszony mi­nél többször megkér, hogy menjek be Megyerből Tarján- ba vásárolni. Hiszen akkor találkozhatok azokkal, akik­kel életem javát eltöltöttem. Mert szeretném a kapcsola­tot továbbra is tartani a vo­rátai, ismerősei fogadták a nak ezek könnyező embert. Akinek A negyed század alatt, amit a ben munkaviszonya e hónap ele- buszokon töltöttem, okos kol- jén szűnt meg. légák segítségével próbáltuk |~ Friss, mosolygós már. megbecsülni; több mint egy­Nem voltak szívderí­Karácsony György NÓGRÁD — 1981. június 30., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents