Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)
1981-06-28 / 150. szám
A házépítéshez már búvárszivattyú szippantja: a vizet a saját ásott kútból. A liliom a falu jelképe is lehetne, minden udvarban díszük. J Vakáció — az ablakban? Mizera Jánosné férje nyugdíját az imént vette át. Beosztó a pénzzel, udvara, kertje is példakép' Egy kis dicsekvéssel — ahogy a megyei útikalauz fogalmaz — a szandai hegy vulkáni eredetű bazaltját „fekete magyar márványnak" nevezhetnénk. Dicsekvés nélkül: Nóg- rád egyik legszebb, legértékesebb, legnagyobb múltú tája mindaz, ami a Szanda-hegyről látható. Mondják — a hármas csúcsú hegy mindhárom kiemelkedő pontja érdekes volt és érdekes is maradt valamiért: egyiken földvárat emelt egykor az ember, a másikon égfelé nyújtott ujjként máig magasodik — ugyan mire figyelmeztet? — a fontos nógrádi kővárak egyikének maradványa (Nóg- rád és Drégely várával alkotott védelmi háromszöget egykor), a harmadikon meg búcsújáróhely vplt. De akkor még nem említettük a ma is működő nevezetes kőbányát... Pelsőczi András szandai tanácselnök (ide tartozik a közeli Terény és a Szandával szinte azonos Váralja), arcáról nem tűnik a derű akkor sem, amikor a gondokról esik szó. Talán a táj és benne az élet, meg az a tudat, hogy itt élte életét valamennyi szandai valamennyi őse, és a közösen eltervezett jövő, meg az együtt elért eredmények, azok, amelyekre rá is lehet mutatni — mindez együtt tartalmas ok a derűre. „Kétezernyi lélek lakja a három települést, közülük a legnépesebb a majd ezernyi lakosú Szanda, Terényben Kétszázan, Váralján négyszázan élnek" — mondja, sorolja az elnök, aki még nevében, jréveredetében is a felvidéki történelmet őrzi. De hiszen őrzi azt Szandán sok más ember is! A híres kőfaragó mesterek is északról kerültek Szan- dára még a történelmi, várépítő időkben, meg később, amikor a húszas években megnyitották itt a kőbányát. Akkor még megfaragták kvadrátosra a követ, ahhoz nagy tudomány kellett — hogyan pendül, hogyan cseng, hol hasad a bazalt... „Van még ilyen mester itt Szandán is, aki ismeri a fortélyát a dolognak. Nem is egy, de egyet név szerint is említek, ők sokan hívják ma is dolgozni: Déska Mihály, ő az egyik legkiválóbb kőfaragónk, de van több is" — így az elnök. Kint, vagy inkább fent a Szandán, a hétméteres toronyszerű vármaradvány aljában aztán egyéb helyi különlegességre is példát nyújt kéretlenül maga a hegy. A faluban a vízelvezető árkok átjárói sok helyen hasábszerű fekete kövekből készültek oly módon, hogy nyolcat, tízet egyszerűen egymás mellé fektettek, és kész volt a legerősebb átjáró. A szandai hegyen ezek az oszlopszerű kis hasábok mind kitapinthatok, egymás mellett prgonasípként láthatók. .. Az idő meg a víz, a jég, a szél aztán leválaszt belőlük egyet- egyet, azok nagyszerűen felhasználhatók minden alakítás nélkül. A hármas csúcshoz turistaút vezet. Szépen megfestett kék jelzések irányítják az ember lépteit a hegyet övező sajátos arcú erdő fái között. Aljnövényzet sehol, csak a lehullott levelek szőnyege, amelyekből hatalmas fekete kőtestek emelkednek ki. És aztán körbe-körbe mindenütt az erdő faoszlopai, felettük résnyi eget sem mutató haragos zöld növénykupola. Ez a táj valamennyi szépségével éppoly kikezdhetetlen derűvel bízik abban, hogy az ember újra felfedezi, mint ahogy Pelsőczi András szeméből sem tűnik el a bizakodás emberi fénye. Van-e oka a derűre tájnak, embernek? Már miért ne lenne? Talán túlzó vélemény az, amivel sokan, egyre többen egyetértenek, az ugyanis, hogy Nógrádnak több Bánkja is van!” Csak el kell jutni a felismeréséig, s azon túl a következetes értékfelmutatásig, a fejlesztés, a tájőrzés, a természeti érték társadalmi méretű „felfuttatásáig”, hogy egy idevágó menedzserkifejezéssel szóljunk, S persze — úgy tűnik éppen Bánk, vagy Diósjenő után —. hogy a menedzseriek) megtalálásáig is el kell jutnunk. így, többes számban, mert mindannyiunkat szolgálhatna ez a táj... A szandaiak komolyan veszik azt, amit a járási pártbizottság cselekvési programjában szerepeltet, s amelyet következetes munkával valamennyi érintett közigazgatási és társadalmi erő segítségével fokozatosan meg is valósít: turisztikai fogadóképességét kell, érdemes, szükséges növelni Szandának és környékének. Pelsőczi András* (bár nem a legfiatalabb elnökök közül való) a termelőszövetkezetiekkel, a KISZ-esekkel, a kőbányászokkal együtt maga is részt vett az első „objektum”, a vár alatti tisztáson emelt esőbeálló (1979) építésében. De már van jelentkező a jó vizű, ottani, Cyurinka-forrás környékének illő kialakítására Kiss Tibor fiatal tanácstag, asztalosmester személyében. Kusnyár János bányamester meg kőfaragókat ígért. , A megyei tanács vb határozata már 1976 augusztusában kimondta Szandáról, a hegyről és teljes környezetéről a természetvédelmi elhatározást, ebbe tartozik a várhegy oszlopos andezitképződményeinek a vármaradványnak és a várhegyet borító jellegzetes növényzetnek a védelme. A szandaiak nagy része helyben, a Lenin Termelőszövetkezetben és négy fi) kisegítő üzemében (varró, fafeldolgozó, kerámia- és bőripari) vállalhat munkát. Szandán van a szövetkezet három határra kiterjedő központja is. A község életének legbiztosabb segítői éppen a szövetkezetiek és a bányaüzemiek közül kerülnek ki, de hiszen meg is látszik a támogatás akárcsak a nemrégiben felépült nagyszerű művelődési otthonon is! Óvoda, iskola (részbe Terénnyel megosztva) helyben, jól ellátott bolt és takaros vendéglő (de ritka madár az ilyen a mai falvakban!), a Kővár falatozó-bisztró, elfogadható utak (most készült el egy fontos áteresz), jó közlekedés... Nos, ezek valóban együttesen hatnak a helyben maradás igényének „karbantartására”, de akik eljárnak, azok is házakat, valóságos új utcát építettek Szandán, a hegy falujában. Ki gondolná távolról, hogy ezen a paradicsomi tájon (külső megjelenésében paradicsomi persze), a közeli Szandaváralján még egy elhanyagolt, elhagyott, „léket- kapott”, bezárt strand Is fellelhető! Ahogy mondani szokás: medencéjében csak a döglött békák kuruttyolnak... Nagyon nagy kár ez is. Kár érte, kár ezért a kevés lehetőségért, azért, hogy ma még valahogy nincs erő arra, hogy a megyei vizek és csatornák, fürdők ügyében illetékes vállalat megfeleljen Váralján a „köjálos” előírásoknak, és inkább zárva tartja ezt a kétségtelenül jelentős vonzerőt magába rejtő, egykori vidám életű létesítményt. De talán egyszer újra feltámad itt az élet, talán nem csak nyomaiban, hanem tervezett üdülőtelkeiben és a tájra illő házaiban is új életet kezd a jó öreg Szanda. T. Pataki László Képek: Kulcsár József A szomszédokkal mindig van megbeszélnivaló. A hulladékot szervezetten, teherautókon szállítják el. Kényelmesen az ambituson.
