Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-25 / 147. szám

lóul tanácsadó BÉRLAKÁS RENDBEHOZATALA KIKÖLTÖZÉS ESETÉN M. István salgótarjáni olvasónk közel tíz éve kapott egy régi épületben levő két szoba komfortos bérlakást, amely családjára figyelemmel már akkor is kicsinek bizonyult. Is­mételt kérések és ígéretek után végre minőségi cserével új, nagyobb lakásba költözhetnek. Meglepetést a házkezelőség közlése okozott, mely szerint kötelesek megtéríteni a boj­leresére és a mosogatócsere fele költségét. Kötelesek az aj­tókat és ablakokat újramázolni és a lakást teljes egészében kifestetni. A megnövekedett lakás-használatbavételi díj ösz- szegét is figyelembe véve ez az anyagi teher túl nagy ré­szükre. Valóban törvényesek ezek a követelések, kérdezi ol­vasónk. Lakásrendeleteinknek alapvető szabálya, hogy a kiköl­töző bérlő a lakást tiszta, kifestett, beköltözhető állapotban köteles átadni. A beköltözhetőség fogalmába tartozik az is, hogy a lakás berendezési és felszerelési tárgyai használha­tó állapotban legyenek. Ezek rendbehozatali, felújítási költ­ségeinél ugyancsak az általános szabályokból kell kiindul­ni, amelyek előírják, hogy mit köteles a bérlő teljes egészé­ben megtéríteni vagy elvégeztetni és mit a bérbeadó, és me­lyek azok a költségek, amelyeket fele-fele arányban kötele­sek viselni. E szabályok szerint a lakás rendszeres festése, mázolása mindig a bérlő feladata. A lakás felszerelési tár­gyaival kapcsolatban az a szabály, hogy ha ezek javíthatók, akkor a javítás költségei teljes egészében a bérlőt terhelik. Ha azonban a természetes elhasználódás következtében a be­rendezési, felszerelési tárgyak kicserélése válik szükségessé, annak költségeit a bérlő és bérbeadó fele-fele arányban kö­teles viselni. A házkezelőség követelése tehát törvényes és jogosan kérte olvasónktól a bojler és mosogató fele költsé­gét, illetve a nyílászáró szerkezetek újramázolását és a la­kás újrafestésének az elvégzését. A NYUGDIJAK ÉVI RENDSZERES EMELÉSÉNEK MÖDOS1TÄSA K. Györgyné és több olvasónk is érdeklődött a nyugdí­jak emelésének kérdésében megjelent legújabb jogszabály­ról. Sokan úgy értelmezték a rendeletről kiadott híradáso­kat, hogy június 1-től egységesen havi 100,— forinttal eme­lik a nyugdíjak összegét. Mások szerint a 100,— forint eme­lésben kizárólag csak a minimális összegű nyugdíjasok ré­szesülnek. Mi valójában az igazság ebben a kérdésben, kér­dezik olvasóink. Mielőtt a konkrét válaszra rátérnék, ki kell emelni, hogy nem általános nyugdíjemelésről, hanem kizárólag az évi rendszeres 2 %-os, illetve a legalább havi 70,— Ft-os összegnek havi 100,— Ft-ra való módosításáról van szó, amelyről olvasóink egy része már meggyőződhetett, s a na­pokban a nyugdíj fizetésénél minden nyugdíjas meggyőződ­het. Amiért mégis válaszolok a feltett kérdésekre, annak az az oka, hogy a nyugdíj kifizetésével még nem tisztázódnak az eddigi téves elképzelések. Több éves rendelet írja elő, hogy a megállapított nyug­díjakat évente rendszeresen két százalékkal kell emelni. Később (de ennek is több éve) ezt a rendeletet úgy módo­sították, hogy akinek az évi 2 % emelés a havi 70,— forin­tot nem éri el, annak az évi rendszeres emelése havi 70,— forintál kevesebb nem lehet. Ennek alapján tehát nem csak azoknak emelték január 1-től havi 70,— forinttal a nyugdíju­kat, akik csak a minimális nyugdíj összegében részesültek, hanem minden olyan nyugdíjasnak, akinek az évi emelése a havi 70,— forintot nem érte el. A legújabb rendelet az évi legalacsonyabb 70 forintos emelés összegét 100,— forintra módosította. Ez azt jelenti, hogy június 1-től nem 100,— forinttal növekedik a nyugdí­jak összege, hanem a január 1-től már folyósított 70,— fo­rint emelést módosítják 100,— forintra, vagyis akik január­ban már megkapták a 70,— forintot, most csupán 30,— fo­rint emelésben részesülnek. De azoknak a nyugdíjasokak is 100.— forintra egészítik ki az évi rendszeres emelés össze­gét, akiknek a nyugdíja az elmúlt év végén a havi 5 000,— forintot nem érte el. . Dr. J. S. Nagyoroszi Döntöttek a jövő feladatairól Alaposan átgondolták, több­ször igazították az igényekhez Nagyorosziban a most követ­kező öt esztendőben elvég­zendő feladatokat. Ahogyan a tanácsülésen megállapították: „..boldogulá­sunk, előrehaladásunk... el­sősorban saját munkánk ered­ményességétől függ.” Munka pedig — a nehezebb körül­mények között is — lesz bő­ven. A közös községi tanács igazgatása alá tartozó négy település lakói mindig is részt vettek a községek fejlesztésé­ben, szépítésében, két kezük munkájára minden esztendő­ben szükség lesz. A tervek szerint évente 3 és fél millió forintnyi közhasznú társadal­mi munkával számol a ta­nács. A községi közös tanács öt év alatt több mint 10 és fél millió forint bevételre szá­mít- amit fejlesztésekre for­dítanak. Ebből épül majd egy orvosi rendelő, két lakás — ehhez a megye 900 ezer fo­rintot ad — és végül, de nem utolsósorban a legfontosabb: a törpe vízmű. Az építkezés­nek még az idén neki"ognak, és ha rendben halad a kivi­telezés, akkor jövőre már tv m lesz gond a vízzel a községben. Házhelyeket alakítanak ki a' építeni szándékozóknak Nagyorosziban és Borsosbé- rényben — ezekhez a villanyt is biztosítják. Tanácsok kórházba utáltaknak Mindenkivel előfordulhat, hogy olyan be­tegségbe esik, amelyik otthon nem kezelhető, illetőleg betegsége megállapításához olyan vizsgálatokra van szükség, melyek járó be­tegként nem kivihetők. Mikor a beteg megkapja kórházi beutaló­ját, szinte az első kérdés, ami felvetődik ben­ne: mit vigyek magammal a kórházba? Az alábbiakban rövid felsorolás követke­zik a legszükségesebbekről. Nagyon fontos az előző kórházi zárójelentések, rendelőintézeti leletek bevitele. Még az egészen régi és más betegségre vonatkozó leletek is fontosak! Lista az otthon szedett orvosságokról, fel­tüntetve azt is, hogyan szedte őket. A kórházakba általában nem kell hálóru­hát bevinni, egyes helyeken a' saját ruházat, valamint párna, takaró külön engedéllyel használható. Az utcai ruhából minél keve­sebbet vigyünk magunkkal. A papucs hasz­nos, de ne pántos fapapucs legyen. Zsebken­dőről, legcélszerűbben papírzsebkendőrői ta­nácsos gondoskodni A saját evőeszköz használata nem tilos, de a kórház kívánságra ad evőeszközt. Ivó- és fogmosó poharat csomagoljunk. Ne feledkez­zünk meg a tisztasági felszerelésről (szap pan, fogápolás, törülköző). A kórházban ve­zetékes rádió mindenkinek rendelkezésére áll, ezért saját rádiót csak engedéllyel és megfelelő fülhallgatóval szabad használni, mert a rádiózás a többi beteget zavarhatja. Vigyünk magunkkal (ha szükséges) levél­papírt, írószert, megfelelő olvasnivalót is, bár a legtöbb osztályon betegkönyvtár rendelke­zésre áll. A legfontosabb azonban, amit magunkkal kell „vinnünk” a bizalom. Azzal a meggyőző­déssel menjünk a kórházba, hogy ott min­dent megtesznek értünk és ezért remélhet­jük gyógyulásunkat. Néhány szót azért ejtsünk arról is, amit nem szabad a kórházba vinni: nagy összegű pénzt, értéktárgyat, ékszert. Ezekért a kór­ház nem vállal felelősséget, illetőleg fel­vétel után tanácsos ezeket megőrzésre le­adni. Szigorúan tilos szeszes ital bevitele. Nincs szükség gyógyszerekre. Mint már meg­írtuk az otthoni gyógyszerekről elég a fel­sorolás, Ha ennivalót, élvezeti szereket (pl. kávé) viszünk magunkkal, meg kell kérdez­ni az orvostól, hogy fogyaszthatjuk-e. A ci­garetta senkinek sem tesz jót. Kórházban a dohányzás csak a kijelölt helyeken megen­gedett, de ott sem kívánatos. A kórházban mindenféle szerencsejáték tilos, tehát ilyes­mit se vigyünk magunkkal. A csomagoláshoz ne használjunk nagy bőröndöt, mert ennek kórházi elhelyezése körülményes. Kis méretű utazótáska bőven elegendő. A hiányzó tár­gyak utólagos behozatala gyakran okoz gon­dot, ezért figyelmesen csomagoljunk. Ezeket a tanácsokat azért is érdemes meg­fogadni, mert segítik a beteg kezelését, biz­tosítják a megfelelő ápolási körülményeket. A kórházi magatartásról, házirendről a látogatók magatartásáról külön cikkben szólunk. Dr. Balogh Péter Hazafelé a pusztáról Udvarias kiszolgálás A helyi tanács tervein kí­vül 'a megyei tanáé-- jelentős összeget biztosított útfelújítás­ra és korszerűsítésre A terv­időszak utolsó két esztende­jében teszik rendbe Nagyo sziban a Vörösmarty utat fél­millió forintért- Borsosbe- rényben a Béke és a Rákóczi utat — ezekre 900 ezer fo­rintot költenek. A tanácsülés elfogadta a fenntartási kiadásokra tett javaslatot is, mely szerint a hatodik ötéves terv ideje alatt a tanács és intézményei mű­ködéséhez megközelítőleg öt­venmillió forintra lesz szük­ség. Tanácsülésen vitatták meg a négy község középtávú köz- művelődési tervét, amelyben többek között szerepel az a feladat is, hogy Nagyoroszi­ban az óvoda épületét kor­szerűsíteni kell. Még több gondot fordítanak a lövőben a cigánygyermekekre és a veszélyeztetett kicsinyekre. A demográfiai hullám kö­vetkeztében számítanak az ál­talános iskolai tanulók létszá­mának növekedésével, ezért az idén és jövőre újabb ta­nulócsoportokat alakítanak ki. Felújításra és bővítésre szorul az általános iskola épülete. A tanácstagok megállapí­tották- hogy a te'epiilések közművelődési „életén” akad javítanivaló, amit meg is teszpejj a következő években. Tiszta üzletben, áruval gazdagon feltöltött polcokkal várják a keszeg! vegyesboltban a vevőket. Az udvarias kiszolgálás a szövetkezeti dolgozókra jellemző a kereskedelmi lé­tesítményben. ldegentorgalmi kaleidoszkóp (3.) Áz utazás veszélyei Szinte mindenki tud egy- egy hajmeresztő történetet mesélni a nyugati országok­ban elterjedt alkalmi tolvaj- 1 ásókról, fosztogatásokról, az erőszak különböző formájá­ról, amolyeket egyre gyak­rabban alkalmaznak a gya­nútlan külföldi turistákkal szemben. Nem az utazástól való elrettentés céljából, csu­pán azért szólunk róla. mert ha ismerjük a veszélyt köny- nyebben tudunk védekezni ellene. Ott vannak mind járt a re­pülőterek, pályaudvarok „hor­dárai”. No, nem az igaziak, mert azokra a legtöbb or­szágban rá lehet btzni cso­magjainkat. (Persze azért nem árt, ha számukat meg­jegyezzük, nyomukban mara­dunk, mert mégis, ki tudja, hogy igazi hordárok-e?) Az alkalmi bűnözők kedvenc módszere az is, hogy szabá­lyos hordárruhában ajánlják fel szolgálatukat, gyorsan el­sietnek a csomagokkal, ame­lyeket aztán az első saroknál átadnak cinkosaiknak, maguk ppdig » hordárjelvényt zseb- revágva máris új áldozat* után néznek. A nyugati nagyvárosok ut­cái sem veszélytelenek. A bűnözők könnyen felismerik a térképet vizsgáló, tájéko­zatlan külföldit, és ha zsák­mányt sejtenek, általában es­te le is csapnak rá, majd ki­fosztva otthagyják valame­lyik kapu alatt, nappal pe­dig a nyomába szegődve le­sik ki az alkalmas pillanatot, amikor kitéphetik kezéből a táskát, kedvelt módszerük az is, hogy éles késsel levágják a retikült, a válltáska pántját, és eltűnnek vele a tömegben. Az autók feltörése szintén elég gyakori, különösen akkor, ha értékes tárgyakat, fény­képezőgépet, magnót, bőrka­bátot látnak az ülésre hajít­va. Szinte mindenütt elősze­retettel vadásznak a gépkocsi- abroncsokra, az autórádiókra, beépített magnetofonokra is. Ezért mindig gondosan zár­juk a gépkocsi ajtaját. ne hagyjunk semmi értékeset az üléseken, sőt a legbiztosabb, ha valaki mindig a kocsi kö­zelében tartózkodik, különö­sen, ha nem kempingben, vagy más őrzött helyen par­kolunk. Vigyázni kel] a sátrakra is. Ezért, ha lehet lakatoljuk le a villámzárakkal is biztosí­tott bejáratot. Ne hagyjunk értékesebb holmit a sátorban sem. Ne sajnáljuk az időt arra, hogy időközönként, akár a fürdést is megszakítva el­lenőrizzük. rendben van-e minden a sátor, a gépkocsi körül. A szállodákban mindig, min­dent zárni kell, akkor is ha emeleten van a szobánk, mert bemászhatnak és kirabolhat­nak bennünket. Pénzünket tartsuk több helyen, de leg­jobb, ha a legszükségesebb minimum feletti összegeket le­adjuk a portán. A páncél- szekrényben sokkal biztonsá­gos? bb helyen van, mintha magunkkal hurcoljuk, vagy a szobában hagyjuk, amelyet bármelyik hotelalkalmazott. vagy besurranó tolvaj köny- nyen kinyit. Ha mindezek ellenére mé­gis megtörténik a baj, jelent­sük a rendőrségnek, szerez­zünk tanúkat, kérjünk jegy­zőkönyvi igazolást, és persze legjobb, ha már elutazás előtt megkötjük a szükséges bizto­sításokat. Pár forintért a sok­ezres kár is megtérülhet. — vf — Brigádműszak A MÁV salgótarjáni 5-ös számú építésvezetőségének dolgozói, a Kossuth Szocialista Brigád tagjai június 20-án sza­bad szombatjukon személyen­ként nyolc óra társadalmi munkát végeztek, melynek teljes bevételét a mozgássé­rültek megsegítésére alapított csekkszámlára fizették be. Mint Pápai Jánosné brigád- vezető-helyettes könzölte, a be­tegek kivételével valamennyi dolgozójuk részt vett az ak­cióban. Eközben kerítésfestést, meszelést és egyéb takarítási, karbantartási munkálatokat végeztek, élen az építésveze­tővel és az adminisztrációt végző dolgozókkal. Szűcs Ferenc Hatvan Kétarcú város Nem a mindennapi kávé­ról van szó, a játékos cím­mel, csupán Balassagyarmat lélekszámával kívántam pár­huzamot vonni. Peremvá­ros vagyunk, mégis a szél­rózsa minden irányából, még a határon túlról is jönnek hozzánk szép számmal be­vásárolni, ügyeket intézni. Apró falvaink lakossága összekapcsolja mindezt ter­ményei eladásával. A hétfői heti piacon ráadásul szám­talan sátorosárus is megje­lenik és vonzza a vevőket. A megyei bíróságon, a járási hivatalban számosán fordulnak meg, a kórház is sok, a környező települése­ken lakót fogad, egyszóval szinte kétszeresére duzzad a város lélekszájna délelőtt. Délután estefelé viszont már csappan a létszám — és ez természetes is — jóval ki­sebb az utca forgalma, majd szétterül az igazi kisvárosi csend, melyről nagy paló­cunk, Mikszáth Kálmán is megemlékezik egyik írásá­ban. Janus-arcú városunk ket­tőssége e nappali nyüzsgés és esti, zsongító, pihentető nyugalom. És minden reg­gel kezdődik elölről, a dup­la és a szimpla, életünk lük­tetése, ritmusa. Korsós Nándor Balassagyarmat NÓGRÁD — 1981. június 25., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents