Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-25 / 147. szám

Minősítők és minősítettek ISMERETESEK AZOK AZ ALAPKÖVETELMÉNYEK ÉS SZEMPONTOK, amelyek alap­ján a vezető minősíti beosz­tottait, amint ismeretesek e folyamat leglényegesebb moz­zanatai is. Utóbbiak közül például az, hogy a gondosan előkészített írást a minősített a minősítők jelenlétében is­meri meg, azt vele megbeszé­lik, s a minősítettnek joga van akár írásban is a minősí­tés végén rögzíteni, ha vala­miben nem ért egyet. Mindez pedig nem azért tör­ténik, hogy a személyi dosz- sziékban egy irattal több le­gyen, s nem azért, hogy ezál­tal a vezetők bizonyos időkö­zönként mintegy letudják a gondjaikra bízott emberekkel való törődést. Éppen ellenke­zőleg! A most már sokéves­nek mondható tapasztalat azt bizonyítja, hogy a minősítés rendszere és gyakorlata csak ott tölti be igazán a szerepét, ahol ez a folyamat szerves ré­sze a káderekkel való foglal­kozásnak, az egész káderpo­litikának. Ennek a többi közt jó pró­bája, hogy akad-e meglepetés a fent említett megbeszélés során, akár a minősítők, akár a minősített számára. Ha igen, az arra figyelmeztet, hogv valahol hiba van: vagy az, hogy a vezetők a mindennapi munka folyamatában nem is­mertették véleményüket, eset­leg kritikájukat a beosztott­jukkal vagy az, hogy a be­osztott nem rendelkezik elég­gé reális önismerettel. Ha a minősítés a vezetői munka ré­szévé válik, akkor hatásos se­gítője lehet annak, amire va­ló: nevezetesen, hogy össze­gezze azokat a lényeges vo­násokat, amelyek a minősített jelenlegi teljesítményében s a vele szemben támasztott követelményekben a megha­tározók. Mert — és ez nem ritka hiány! — a minősítésnek oly­kor a leggyengébb oldala an­nak megfogalmazása, hogy mit várnak az illetőtől. És ez nem csoda. Ennek megfogal­mazása ugyanis csak akkor lehet konkrét, ha az illetővel kapcsolatos elképzelések is eléggé átgondoltak. Ehhez pe­dig a minősített sokoldalú és alapos ismerete szükséges. Ezt az ismeretet egyetlen vezető sem képes kizárólag a maga tapasztalatai alapján megsze­rezni. Szükséges, hogy a mun­kahelyen működő politikai szervezetek, a munkatársak s a többi vezető véleményét is kikérje és ismerje. És — hi­szen a vezető is ember — még így is előfordulhat téve­dés a megítélésben. Ezért a minősítés megfogalmazásakor és megtárgyalásakor félreve­zető és káros lehet, ha min­denáron arra törekszenek, hogy a minősített a róla meg­fogalmazottakkal minden te­kintetben egyetértsen. Egyes vezetők, hogy elke­rüljék az esetleges vitát, a konfliktust, hajlamosak arra, hogy a minősítésben egyolda­lú dicséreteket, pozitívumokat fogalmazzanak meg, aztán, mintegy szóbeli kiegészítés­ként elmondják a kritikai ész­revételeket. Ez az úgynevezett kettős vélemény káros, rossz közérzetet „termel”. Azt a be­nyomást kelti, hogy a vezető nem meri írásban is vállalni a véleményét, ugyanakkor csökkenti az írásba foglalt el­ismerések értékét, hiszen lé­tezik még azon kívül egy szóbeli vélemény is. Az ilyes­fajta minősítés valóban csak afféle szertartássá degradáló­dik, amelyen mirtdenki minél előbb át akar esni, azzal a re­ménységgel, hogy néhány évig békén hagyhatják egymást — legalábbis ebben a témában. Természetesen, legalább, ilyen káros az ellenkező vég­let is, ha a minősítést a hi­bák gyűjteményeként készítik el. Mivel nincs olyan ember, akinek csak hibái volnának, a minősített ez esetben csak ar­ra gondolhat, hogy a minősí­tést a vele való „elbánás” esz­közévé tették, hiszen bármit is ír ő a végére, elég lesz a jövőben csak a minősítésre hi­vatkozni és máris baj, akár egzisztenciális veszedelem fe­nyegetheti. Ráadásul az ilyen minősítés semmiképpen sem hat ösztönzően a minősítettrfe. EZÉRT A MINŐSÍTÉSNEK A JÓHISZEMŰSÉGEN, egye­nességen kívül talán a leg­fontosabb tulajdonsága a hig­gadt mértéktartás. Hogy a leglényegesebb jellemzőkre koncentrál és nem hiba- vagy erénygyűjtemény, de nem is feladatkiskáté. Mert ha telis­tele van előírásokkal, elvárt feladatokkal, az inkább lesze­rel és megbénít, sem mint len­dületet ad. Mindemellett korántsem ritkán tapasztalható fogyaté­kosság, hogy. a minősítések el­képesztően hasonlítanak egy­máshoz, olykor csak a neve­ket kell kicserléni, s bárme­lyik, bármikor alkalmazható bárkire. A minősítés nem le­het divatos közhelyek gyűj­teménye, hanem személyre szólónak, a személyt valóban jellemzőnek kell lennie mind megállapításaiban, mind a fel­adatok megfogalmazásában. E követelménynek azonban gyak­ran gátat szab az a hamis gyakorlat, amikor nem az em­bert, hanem a célt minősítik. Tehát aszerint fogalmazzák meg a minősítést, hogy mi a céljuk az illetővel. Ugyanígy akadály az is, amikor nem a vezetőt minősítik, hanem a munkaterülete eredményeit. És ez néha nem is könnyen tettenérhető hiba. Hiszen első hallásra talán logikus is azt gondolni, hogy a munkaterü­let eredményessége egyben a vezető egyértelműen pozitív megítélését is maga után von­ja, végtére is a vezető veze­tésével vált sikeressé az adott munkahely. A munkahely eredményessége természetesen az egyik legfőbb mérce a ve­zető megítélésénél, de a hár­mas követelmény alapján még jó néhány más vonatko­zásban, tehát például az em­berekkel való bánni tudása, a munkatársakhoz, az utánpót­láshoz, a szocialista demokrá­ciához való viszonya alapján, személyes magatartása, jellem­vonásai, magánélete alapján is megmérendő és természetesen a tekintetben is, hogy mit vál­lal a politikából, s mennyire hajlandó vagy képes ki is áll­ni mellette és érte. mind Általánosabb TAPASZTALAT, hogy ahol megtanulják (mert ezt is ta­nulni, gyakorolni kelül, hogy a minősítés kötelezettsége nem csak valami muszájt je­lent, hanem egyben valami lehetőséget is, amely a veze­tés munkáját minden szinten segítheti, ott valóban a ká­derpolitika részévé, értékes mozzanatává válik. És egyben a jobb munkahelyi közérzet kialakításának segítőjévé is. Cs. I. Űrépítő­anyagok Amerikai mérnökök a ter­mészettől ellesett ötlet alap­ján olyan könnyű, mégis me­rev anyag után kutattak, amely alkalmas az űrbe telepí­tett szerkezetek felépítésére. Végül egy olyan poliészterrel átitatott üvegszálhálót hoztak létre, amely az ultraibolya sugárzás hatására megszilár­dul. Az alapállapotában laza, nyúlós anyag igen kicsi tér­fogatú, de a világűrben fel­duzzad, s a nap hatására megszilárdul, hasonlóan ah­hoz, ahogyan a rovarok szár­nya megmerevedik, miután kibújtak a bábból. Az új anyag súlya fele az alumíniuménak, az űrrepülő­gép (Spece Shuttle) fedélzetén a világűrbe vihető, s ott fe­délzeti építőanyagként, anten­na-, vagy napelemkeret váza­ként szolgálhat. Az ultraibo­lya sugárzás katalizáló hatá­sára a megszilárdulás fél órán belül megindul, s hat óra alatt tökéletesen végbemegy. Az új szerkezeti anyag tulaj­donságait a szakemberek most értékelik. Országos cserépvásár Az idei nyáron ötödik al­kalommal rendezik meg a hí­res pécsi cserépvásárt. Idő- póntja július 12. (vasárnap), helyszíne a négytornyú szé­kesegyház előtti tér. A rende­zőszerv — a Baranya megyei Művelődési Központ — har­minchárom neves fazekast hí­vott meg a vásárra. Közülük számosán viselik a népművé­szet mestere, illetve a népi iparművész címet. A népi kerámia nagy hazai központjaiból mintegy húsz­ezer cserepet visznek a pécsi mustrára. A sétatér öreg fái alatt tehát igazi kirakodóvá­sár lesz. Kivonul a vásárra a szom­bathelyi Kertész Tsz is, amely­től kedvezményes áron vásá­rolhatnak különféle szobanö­vényeket, esetleg éppen a népi fazekasoktól vett cserepekbe. Mód nyílik arra is, hogy aki­nek megtetszik az agyagmű- vesség, a helyszínen kipróbál­hatja a korongolást, a gyere­kek pedig kedvükre agyagoz- hatnak. Népi énekesek és tán­cosok, vásári komédiások igyekszenek jó hangulatot kel­teni. Tavaly körülbelül negyven­ezer ember fordult meg a cse­répvásáron, és közülük min­den második-harmadik vásá­rolt is valamit. Ha kedvez az időjárás, az idén sem lesz ki­sebb a pécsi sokadalom. Magánépítkezés panelből Valami megmozdult az építőiparban! Így lehetne jel­lemezni az ÉVM-vállalatok tevékenységét. Az állami megrendelések csökkenésével az úttörő DÉL­ÉP után egyre több vállalat igyekszik kapacitását — leg­inkább a házgyári panelokat — a magánépítők részére kon­vertálni. Így sorházak, illetve szabadon álló családi házak szerelését vállalja többek közt az Alba Regia, a Szabolcs, a Borsod és a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat is. A Zala megyei ÁÉV, valamint a Budapesti Lakásépítő Vállalat sorházak, illetve kis társasházak alagútzsaluzatos technológiával történő építését kívánja meghonosítani. A kí­nálat ma még nagyobb a keresletnél, s ezért elsősorban nem g magánépítők konzervatív szemlélete okelható. Nemrégiben a BNV-n a nagyközönség is megtekinthette az állandó építésügyi kiállítás szomszédságában a Veszprém megyei ÁÉV által felépített panelos ikerházat. De kézbe vé­ve az ártájékoztatót, legtöbben csak a fejüket csóválták. Ugyanis a kivitelező ajánlata az alap nélküli nyers szerke­zetre 4500—5000 forint volt négyzetméterenként. A kész la­kás ára 7 700—8 400 forint/négyzetméter, előkészítési, járu­lékos és szállítási költségek nélkül. Tessék számolni! Ügy vélem, mielőbb dönteni kellene arról, hogy a kapacitás ma­radjon kihasználatlan vagy a finanszírozás módja és mér­téke változzon. Másik általános változás az építőipari vállalatoknál, hogy javító, garanciális egységek szervezésével igyekeznek mielőbb kijavítani a lakások hibáit. N. K. G. Friss vájárok!evélJel Szorospatakon Dinasztiatag — vizsga M ár rég nem érvényes az a vélemény, hogy a bá­nyásznak elég két erős kar meg egy buta fej, hogy a szenet hányni tudja — mond­ja Bíró Sándor, a szorospataki aknaüzem huszonkilenc éves dolgozója. A fiatalember a közelmúlt­ban tartott vájárvizsgán si­kerrel vette az akadályokat. 1966-ban került kapcsolatba a megyei bányavállalattal; ak­kor lett a bánya-elektrolakatos szakma tanulója. 1969-től kezdve dolgozik az egységnél, kezdetben Katalin-aknában kereste a kenyerét. — Sok területen dolgoztam a föld alatt is, elég sokat tu­dok erről a munkáról. Így hát merőben újat nem hallottam a tanfolyamon. De több olyan kérdés tisztázódott előttem, ami eddig enyhén szólva ho­mályos volt. Tehát megérte ta­nulnom. Bírót, aki — ma már ez nem túl gyakori — régi bá- nyaszainaszna tagja, legin­kább a geológia foglalkoztat­ta a továbbképzés folyamán.' — Eléggé érdeklődő ember vagyok — vallja —, főleg a vizsga előtti hetekben sok kérdéssel nyaggattam az üze­mi geológust. Lehet, hogy va­lamennyire fárasztotta a do­log, de válaszolt mindenre. Ami a fáradtságot illeti, a tanfolyam nem volt mentes tőle. Hetente két délelőttön hallgatták, gondolkoztak vé­gig az összesen ötszáznegyven órás előadássorozatot a bá­nyászok úgy, hogy közben munkaidő-kedvezmény nélkül dolgoztak. — Hogyan tehetné köny- nyebbé a vállalat a tanfolyam elvégzését a jövőben? — Egy kényes problémát kéne megoldani — állítja Bí­ró Sándor. — Bár ez nagy terhet róna a vállalatra. Jó lenne, ha a tanfolyamot ke­resetcsökkenés és műszakcse­re nélkül végezhetnék el az emberek. Aki nem helybeli, vagyis nem nagybátonyi, an­nak különösen nehéz volt a sorsa: műszak előtt vagy köz­vetlen műszak után beülni ide az előadásokra, és csak aztán utazni haza? Nem sok idő ju­tott ezeken a napokon a ki- kapcsolódásra nekik. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a vállalat tájékoztatja a továbbképzés előtt a részt­vevőket: milyen nehézségek­re számítsanak. Józan ésszel könnyen belátható; háromne­gyed év alatt szakmát szerez­ni nem igen lehet, fáradtság bizonyos fokú áldozatok nél­kül. Mindezekkel tisztában lévén vállalják a tanulást a bányászok. — Korábban hozzászoktat­tam a gyerekeimet, hogy min­dennap foglalkozok velük, nem is keveset — közli Bíró, két emberpalánta apja. — A köly- köknek olyant nem mondhat­tam, hogy most nem érek rá. Játszanom kellett velük. Így a tanulást csak akkor kezd­hettem el, amikor ők már le­feküdtek. Az alvási idő rová­sára ültem gyakran a könyv mellett. után De nem hiába: jó eredmény­nyel adott számot tudásáról mindegyik vizsgáztató előtt. Nem volt kevés a tananyag: kilenc tantárggyal kellett megbirkózniuk. — Eszébe jut az embernek — meditál a fiatal bányász —, hogy ilyen rövid tanfolya­mon nem létkérdés például a matek, a szakrajz — bár ez nem árt —, vagy a társadal­mi ismeretek tanítása. Talán érdemes volna megelégedni a kimondottan szakmai ismere­tek elsajátításával. B író véleménye szerint mind nagyobb tudás szükséges a bányabeli munka elvégzéséhez: — Nagyon kell most már az alapos felkészültség. A tö­megtermelő munkahelyeken nagyfokú a gépesítés, korszerű a biztosítás. Ezekhez érteni kell. Egy jó vájár, ha ad ma­gára, bármikor segíteni tud a villanyszerelőnek, a laka­tosnak. Ilyen emberekkel ha­lad gyorsan a termelés. M. P. Nyári gyakorlaton Még jóformán be sem fejeződött a tanítás a szakmun­kásképző intézetekben, de máris megkezdődött a nyári ter­melési gyakorlat. A tanulók a nyáron csaknem két hónapot töltenek a különböző gyárakban, üzemekben, ahol szakmá­jukat még mélyebben sajátíthatják el. Felvételeink a sal­gótarjáni 211. sz. ISZI tanműhelyében készültek, ahol a nyá­ron — különböző szakmákban — több mint száz diák dol­gozik. Hajnal József és Tóth István elektronikai műszeréstanu- lók a BRG számára széles adósokszorozó fokozatot építenek. Mészáros István szakoktató az első éves Somoskői Alfréd gépszerelőtanulónak a fűrészkeret készítéséhez szükséges műszaki rajzot magyarázza. Virág Attila gépi forgácsoló szakmunkástanuló lépcsős fura­tot esztergál. Robotka Róbert és Virág György központifűtés-szerelő ta­nulók fürdőkádhoz szifon hegesztését végzik. NŰGRÁD - 1981. június 25., csütörtök 9

Next

/
Thumbnails
Contents