Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-25 / 147. szám

Minősítők és minősítettek

ISMERETESEK AZOK AZ ALAPKÖVETELMÉNYEK ÉS SZEMPONTOK, amelyek alapján a vezető minősíti beosztottait, amint ismeretesek e folyamat leglényegesebb mozzanatai is. Utóbbiak közül például az, hogy a gondosan előkészített írást a minősített a minősítők jelenlétében ismeri meg, azt vele megbeszélik, s a minősítettnek joga van akár írásban is a minősítés végén rögzíteni, ha valamiben nem ért egyet.

Mindez pedig nem azért történik, hogy a személyi dosz- sziékban egy irattal több legyen, s nem azért, hogy ezáltal a vezetők bizonyos időközönként mintegy letudják a gondjaikra bízott emberekkel való törődést. Éppen ellenkezőleg! A most már sokévesnek mondható tapasztalat azt bizonyítja, hogy a minősítés rendszere és gyakorlata csak ott tölti be igazán a szerepét, ahol ez a folyamat szerves része a káderekkel való foglalkozásnak, az egész káderpolitikának.

Ennek a többi közt jó próbája, hogy akad-e meglepetés a fent említett megbeszélés során, akár a minősítők, akár a minősített számára. Ha igen, az arra figyelmeztet, hogv valahol hiba van: vagy az, hogy a vezetők a mindennapi munka folyamatában nem ismertették véleményüket, esetleg kritikájukat a beosztottjukkal vagy az, hogy a beosztott nem rendelkezik eléggé reális önismerettel. Ha a minősítés a vezetői munka részévé válik, akkor hatásos segítője lehet annak, amire való: nevezetesen, hogy összegezze azokat a lényeges vonásokat, amelyek a minősített jelenlegi teljesítményében s a vele szemben támasztott követelményekben a meghatározók.

Mert — és ez nem ritka hiány! — a minősítésnek olykor a leggyengébb oldala annak megfogalmazása, hogy mit várnak az illetőtől. És ez nem csoda. Ennek megfogalmazása ugyanis csak akkor lehet konkrét, ha az illetővel kapcsolatos elképzelések is eléggé átgondoltak. Ehhez pedig a minősített sokoldalú és alapos ismerete szükséges. Ezt az ismeretet egyetlen vezető sem képes kizárólag a maga tapasztalatai alapján megszerezni. Szükséges, hogy a munkahelyen működő politikai szervezetek, a munkatársak s a többi vezető véleményét is kikérje és ismerje. És — hiszen a vezető is ember — még így is előfordulhat tévedés a megítélésben. Ezért a minősítés megfogalmazásakor és megtárgyalásakor félrevezető és káros lehet, ha mindenáron arra törekszenek, hogy a minősített a róla megfogalmazottakkal minden tekintetben egyetértsen.

Egyes vezetők, hogy elkerüljék az esetleges vitát, a konfliktust, hajlamosak arra, hogy a minősítésben egyoldalú dicséreteket, pozitívumokat fogalmazzanak meg, aztán, mintegy szóbeli kiegészítésként elmondják a kritikai észrevételeket. Ez az úgynevezett kettős vélemény káros, rossz közérzetet „termel”. Azt a benyomást kelti, hogy a vezető nem meri írásban is vállalni a véleményét, ugyanakkor csökkenti az írásba foglalt elismerések értékét, hiszen létezik még azon kívül egy szóbeli vélemény is. Az ilyesfajta minősítés valóban csak afféle szertartássá degradálódik, amelyen mirtdenki minél előbb át akar esni, azzal a reménységgel, hogy néhány évig békén hagyhatják egymást — legalábbis ebben a témában.

Természetesen, legalább, ilyen káros az ellenkező véglet is, ha a minősítést a hibák gyűjteményeként készítik el. Mivel nincs olyan ember, akinek csak hibái volnának, a minősített ez esetben csak arra gondolhat, hogy a minősítést a vele való „elbánás” eszközévé tették, hiszen bármit is ír ő a végére, elég lesz a jövőben csak a minősítésre hivatkozni és máris baj, akár egzisztenciális veszedelem fenyegetheti. Ráadásul az ilyen minősítés semmiképpen sem hat ösztönzően a minősítettrfe.

EZÉRT A MINŐSÍTÉSNEK A JÓHISZEMŰSÉGEN, egyenességen kívül talán a legfontosabb tulajdonsága a higgadt mértéktartás. Hogy a leglényegesebb jellemzőkre koncentrál és nem hiba- vagy erénygyűjtemény, de nem is feladatkiskáté. Mert ha telistele van előírásokkal, elvárt feladatokkal, az inkább leszerel és megbénít, sem mint lendületet ad.

Mindemellett korántsem ritkán tapasztalható fogyatékosság, hogy. a minősítések elképesztően hasonlítanak egymáshoz, olykor csak a neveket kell kicserléni, s bármelyik, bármikor alkalmazható bárkire. A minősítés nem lehet divatos közhelyek gyűjteménye, hanem személyre szólónak, a személyt valóban jellemzőnek kell lennie mind megállapításaiban, mind a feladatok megfogalmazásában. E követelménynek azonban gyakran gátat szab az a hamis gyakorlat, amikor nem az embert, hanem a célt minősítik. Tehát aszerint fogalmazzák meg a minősítést, hogy mi a céljuk az illetővel. Ugyanígy akadály az is, amikor nem a vezetőt minősítik, hanem a munkaterülete eredményeit. És ez néha nem is könnyen tettenérhető hiba. Hiszen első hallásra talán logikus is azt gondolni, hogy a munkaterület eredményessége egyben a vezető egyértelműen pozitív megítélését is maga után vonja, végtére is a vezető vezetésével vált sikeressé az adott munkahely. A munkahely eredményessége természetesen az egyik legfőbb mérce a vezető megítélésénél, de a hármas követelmény alapján még jó néhány más vonatkozásban, tehát például az emberekkel való bánni tudása, a munkatársakhoz, az utánpótláshoz, a szocialista demokráciához való viszonya alapján, személyes magatartása, jellemvonásai, magánélete alapján is megmérendő és természetesen a tekintetben is, hogy mit vállal a politikából, s mennyire hajlandó vagy képes ki is állni mellette és érte.

mind Általánosabb

TAPASZTALAT, hogy ahol megtanulják (mert ezt is tanulni, gyakorolni kelül, hogy a minősítés kötelezettsége nem csak valami muszájt jelent, hanem egyben valami lehetőséget is, amely a vezetés munkáját minden szinten segítheti, ott valóban a káderpolitika részévé, értékes mozzanatává válik. És egyben a jobb munkahelyi közérzet kialakításának segítőjévé is.

Cs. I.

Űrépítőanyagok

Amerikai mérnökök a természettől ellesett ötlet alapján olyan könnyű, mégis merev anyag után kutattak, amely alkalmas az űrbe telepített szerkezetek felépítésére. Végül egy olyan poliészterrel átitatott üvegszálhálót hoztak létre, amely az ultraibolya sugárzás hatására megszilárdul. Az alapállapotában laza, nyúlós anyag igen kicsi térfogatú, de a világűrben felduzzad, s a nap hatására megszilárdul, hasonlóan ahhoz, ahogyan a rovarok szárnya megmerevedik, miután kibújtak a bábból.

Az új anyag súlya fele az alumíniuménak, az űrrepülőgép (Spece Shuttle) fedélzetén a világűrbe vihető, s ott fedélzeti építőanyagként, antenna-, vagy napelemkeret vázaként szolgálhat. Az ultraibolya sugárzás katalizáló hatására a megszilárdulás fél órán belül megindul, s hat óra alatt tökéletesen végbemegy. Az új szerkezeti anyag tulajdonságait a szakemberek most értékelik.

Országos

cserépvásár

Az idei nyáron ötödik alkalommal rendezik meg a híres pécsi cserépvásárt. Idő- póntja július 12. (vasárnap), helyszíne a négytornyú székesegyház előtti tér. A rendezőszerv — a Baranya megyei Művelődési Központ — harminchárom neves fazekast hívott meg a vásárra. Közülük számosán viselik a népművészet mestere, illetve a népi iparművész címet.

A népi kerámia nagy hazai központjaiból mintegy húszezer cserepet visznek a pécsi mustrára. A sétatér öreg fái alatt tehát igazi kirakodóvásár lesz.

Kivonul a vásárra a szombathelyi Kertész Tsz is, amelytől kedvezményes áron vásárolhatnak különféle szobanövényeket, esetleg éppen a népi fazekasoktól vett cserepekbe. Mód nyílik arra is, hogy akinek megtetszik az agyagmű- vesség, a helyszínen kipróbálhatja a korongolást, a gyerekek pedig kedvükre agyagoz- hatnak. Népi énekesek és táncosok, vásári komédiások igyekszenek jó hangulatot kelteni.

Tavaly körülbelül negyvenezer ember fordult meg a cserépvásáron, és közülük minden második-harmadik vásárolt is valamit. Ha kedvez az időjárás, az idén sem lesz kisebb a pécsi sokadalom.

Magánépítkezés

panelből

Valami megmozdult az építőiparban! Így lehetne jellemezni az ÉVM-vállalatok tevékenységét.

Az állami megrendelések csökkenésével az úttörő DÉLÉP után egyre több vállalat igyekszik kapacitását — leginkább a házgyári panelokat — a magánépítők részére konvertálni. Így sorházak, illetve szabadon álló családi házak szerelését vállalja többek közt az Alba Regia, a Szabolcs, a Borsod és a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat is. A Zala megyei ÁÉV, valamint a Budapesti Lakásépítő Vállalat sorházak, illetve kis társasházak alagútzsaluzatos technológiával történő építését kívánja meghonosítani. A kínálat ma még nagyobb a keresletnél, s ezért elsősorban nem g magánépítők konzervatív szemlélete okelható.

Nemrégiben a BNV-n a nagyközönség is megtekinthette az állandó építésügyi kiállítás szomszédságában a Veszprém megyei ÁÉV által felépített panelos ikerházat. De kézbe véve az ártájékoztatót, legtöbben csak a fejüket csóválták. Ugyanis a kivitelező ajánlata az alap nélküli nyers szerkezetre 4500—5000 forint volt négyzetméterenként. A kész lakás ára 7 700—8 400 forint/négyzetméter, előkészítési, járulékos és szállítási költségek nélkül. Tessék számolni! Ügy vélem, mielőbb dönteni kellene arról, hogy a kapacitás maradjon kihasználatlan vagy a finanszírozás módja és mértéke változzon.

Másik általános változás az építőipari vállalatoknál, hogy javító, garanciális egységek szervezésével igyekeznek mielőbb kijavítani a lakások hibáit. N. K. G.

Friss vájárok!evélJel Szorospatakon

Dinasztiatag — vizsga

M

ár rég nem érvényes az a vélemény, hogy a bányásznak elég két erős kar meg egy buta fej, hogy a szenet hányni tudja — mondja Bíró Sándor, a szorospataki aknaüzem huszonkilenc éves dolgozója.

A fiatalember a közelmúltban tartott vájárvizsgán sikerrel vette az akadályokat. 1966-ban került kapcsolatba a megyei bányavállalattal; akkor lett a bánya-elektrolakatos szakma tanulója. 1969-től kezdve dolgozik az egységnél, kezdetben Katalin-aknában kereste a kenyerét.

— Sok területen dolgoztam a föld alatt is, elég sokat tudok erről a munkáról. Így hát merőben újat nem hallottam a tanfolyamon. De több olyan kérdés tisztázódott előttem, ami eddig enyhén szólva homályos volt. Tehát megérte tanulnom.

Bírót, aki — ma már ez nem túl gyakori — régi bá- nyaszainaszna tagja, leginkább a geológia foglalkoztatta a továbbképzés folyamán.'

— Eléggé érdeklődő ember vagyok — vallja —, főleg a vizsga előtti hetekben sok kérdéssel nyaggattam az üzemi geológust. Lehet, hogy valamennyire fárasztotta a dolog, de válaszolt mindenre.

Ami a fáradtságot illeti, a tanfolyam nem volt mentes tőle. Hetente két délelőttön hallgatták, gondolkoztak végig az összesen ötszáznegyven órás előadássorozatot a bányászok úgy, hogy közben munkaidő-kedvezmény nélkül dolgoztak.

— Hogyan tehetné köny- nyebbé a vállalat a tanfolyam elvégzését a jövőben?

— Egy kényes problémát kéne megoldani — állítja Bíró Sándor. — Bár ez nagy terhet róna a vállalatra. Jó lenne, ha a tanfolyamot keresetcsökkenés és műszakcsere nélkül végezhetnék el az emberek. Aki nem helybeli, vagyis nem nagybátonyi, annak különösen nehéz volt a

sorsa: műszak előtt vagy közvetlen műszak után beülni ide az előadásokra, és csak aztán utazni haza? Nem sok idő jutott ezeken a napokon a ki- kapcsolódásra nekik.

Ehhez hozzá kell tenni, hogy a vállalat tájékoztatja a továbbképzés előtt a résztvevőket: milyen nehézségekre számítsanak. Józan ésszel könnyen belátható; háromnegyed év alatt szakmát szerezni nem igen lehet, fáradtság bizonyos fokú áldozatok nélkül. Mindezekkel tisztában lévén vállalják a tanulást a bányászok.

— Korábban hozzászoktattam a gyerekeimet, hogy mindennap foglalkozok velük, nem is keveset — közli Bíró, két emberpalánta apja. — A köly- köknek olyant nem mondhattam, hogy most nem érek rá. Játszanom kellett velük. Így a tanulást csak akkor kezdhettem el, amikor ők már lefeküdtek. Az alvási idő rovására ültem gyakran a könyv mellett.

után

De nem hiába: jó eredménynyel adott számot tudásáról mindegyik vizsgáztató előtt. Nem volt kevés a tananyag: kilenc tantárggyal kellett megbirkózniuk.

— Eszébe jut az embernek — meditál a fiatal bányász —, hogy ilyen rövid tanfolyamon nem létkérdés például a matek, a szakrajz — bár ez nem árt —, vagy a társadalmi ismeretek tanítása. Talán érdemes volna megelégedni a kimondottan szakmai ismeretek elsajátításával.

B

író véleménye szerint mind nagyobb tudás szükséges a bányabeli munka elvégzéséhez:

— Nagyon kell most már az alapos felkészültség. A tömegtermelő munkahelyeken nagyfokú a gépesítés, korszerű a biztosítás. Ezekhez érteni kell. Egy jó vájár, ha ad magára, bármikor segíteni tud a villanyszerelőnek, a lakatosnak. Ilyen emberekkel halad gyorsan a termelés.

M. P.

Nyári gyakorlaton

Még jóformán be sem fejeződött a tanítás a szakmunkásképző intézetekben, de máris megkezdődött a nyári termelési gyakorlat. A tanulók a nyáron csaknem két hónapot töltenek a különböző gyárakban, üzemekben, ahol szakmájukat még mélyebben sajátíthatják el. Felvételeink a salgótarjáni 211. sz. ISZI tanműhelyében készültek, ahol a nyáron — különböző szakmákban — több mint száz diák dolgozik.

Hajnal József és Tóth István elektronikai műszeréstanu- lók a BRG számára széles adósokszorozó fokozatot építenek.

Mészáros István szakoktató az első éves Somoskői Alfréd gépszerelőtanulónak a fűrészkeret készítéséhez szükséges műszaki rajzot magyarázza.

Virág Attila gépi forgácsoló szakmunkástanuló lépcsős furatot esztergál.

Robotka Róbert és Virág György központifűtés-szerelő tanulók fürdőkádhoz szifon hegesztését végzik.

NŰGRÁD - 1981. június 25., csütörtök 9