Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-25 / 147. szám

VtLÄG PROfFT.ÄPfAt PGVF^niIFTFK! NOGRAD Z MSZMP NÓGRÁD MEG vmvBI Z-O TtS Á GA ÉS, A M6GM XXXVII ÉVF., 147. SZÁM ARA: 1,40 FORINT 1981. JÚNIUS 25., CSÜTÖRTÖK Hz ország pénztárcája Régi hagyomány már, hogy az országgyűlés ilyenkor nyár elején betekint az ország pénztárcájába: a képviselők megtár­gyalják, elfogadják a Magyar Népköztársaság előző évi költség- vetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. Az idén - ezúttal első alkalommal - még egy terjedelmes, s bizony nem könnyen emészthető előterjesztés kerül a képviselők asztalára: a tanácsok középtávú pénzügyi tervének a végrehajtásáról szóló jelentés. Ennek parlamenti megvitatását az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény írta elő. A tavalyi költségvetés végrehajtását vizsgálva örömmel ál­lapíthatja meg a ma összeülő országgyűlés, hogy folytatódott o külkereskedelmi egyensúly javuló irányzata, s bár némileg csökkenő nemzeti jövedelem mellett és szerény mértékben, de nőtt a lakossági fogyasztás. A reális helyzetmegítéléshez fel­tétlenül hozzátartozik azonban, hogy a sokat emlegetett nép- gazdasági egyensúly javításának a termelésben rejlő lehetőségei a szükségesnél - s tegyük hozzá: a lehetségesnél - lassabban bontakoznak ki. 1980-ban a termelés nemhogy a tervezett 3-3,5 százalékos növekedést, hanem még az 1979. évi színvonalat sem érte el. Az országgyűlés plénuma elé kerülő jelentés megállapítja, hogy a termelés összetételében, a termékszerkezet változtatásá­ban számos területen tapasztalni előrelépést. Megnyugtató az is, hogy egyre több vállalatnál, gazdálkodóegységnél a mennyi­ségi növekedés helyett a jövedelmezőség lesz a központi kér­dés, a fő cél. A külkereskedelmi mérleg kedvező alakulását je­lentősen segítette a mezőgazdaság jó kenyérgabona-termése és az élőállat-értékesítés: mindez lehetővé tette a külpiaci kon­junktúra kihasználását. Az ország jelenlegi gazdasági, pénzügyi helyzetének alapos elemzése természetesen a parlamenti ülésszak feladata lesz: né­hány kérdésre azonban már most érdemes felhívni a figyelmet. Mint ahogy ezt maguk a képviselők is megtették az országgyű­lést megelőzően, a napokban tartott állandó bizottsági üléseken. Többen elemezték például a beruházási helyzet és a kész­letgazdálkodás további javulásának lehetőségeit. A vitákon sok szó esett a lakásépítésről - tavaly országosan a lakosság csak­nem minden tizedik forintját lakásgondjának megoldására for­dította —, s ezen belül is a magánerős építkezések tervszerűbb, szervezettebb támogatásáról. A képviselők az ország gazdasági helyzetébe vetett bizalom jeleként értékelik azt a tényt, hogy 1980-ban a lakossági takarékbetét-állomány további csaknem 10 milliárd forinttal növekedett. Mégpedig úgy, hogy jelentős arányeltolódás tapasztalható a hosszabb időre lekötött pénzösz- szegek irányába. Az országgyűlés tagjai természetesen jó előre informálódtak e tanácsok 1976-1980. évi középtávú pénzügyi tervének végre­hajtásáról is. A népképviselet és az államigazgatás helyi szer­vei az elmúlt öt évben összesen több mint 435 milliárd forinttal gazdálkodtak. A tanácsok saját bevételeikből több mint 7 mil­liárd forinttal növelték költségvetési kiadásaikat, s ezeket az ösz- szegeket elsősorban épületek, utak, hidak felújítására, valamint a terven felül létrehozott gyermekintézmények működtetésére for­dították. A tanácsok fejlesztési alapja a vállalatoktól és más szer­vektől kapott pénzösszegekkel öt év alatt több mint 18 milliárd forinttal egészült ki. Az együttműködés a társadalompolitikai szempontból legfontosabb fejlesztések megvalósítását szolgálta, így ezeket az összegeket a tanácsok főleg lakások, közművek, óvodák, bölcsődék építésére, valamint a szakmunkásképző in­tézetek fejlesztésére használták fel. A tanácsok saját fejlesztési alapjaikból öt év alatt mintegy 20 milliárd forintot adtak át kü­lönféle gazdákodó szerveknek. Ebből az összegből új közmű- beruházások valósultak meg, korszerűsödött a tömegközlekedés, bővült a kereskedelmi hálózat, fejlődött a sütőipar, nőtt az épí­tőipar teljesítőképessége. Gazdasági aktíva Salgótarjánban Tegnap megyénkbe látoga­tott Soltész István ipari mi­niszterhelyettes, aki délelőtt­iét a megye párt-, gazda­sági és társadalmi vezetőivel töltötte. Beszámolót hallgatott meg Nógrád V. ötéves ter­vének teljesítéséről, az 1981-es esztendő célkitűzéseinek meg­valósulásáról, az eddigi ta­pasztalatokról, s élénk fi­gyelemmel kísérte a VI. öt­éves terv vállalati gazdálko­dásával és fejlesztéseivel kap­csolatos időszerű kérdéseket. A megbeszéléseken részt vett Ozsvárt József, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának titkára és Devcsics Miklós, a Nógrád ipegyei Tanács elnöke. Az ipari miniszterhelyettes ezt követően ellátogatott a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekbe, ahol nyugdíjba vonu­lásuk alkalmából Hegyes Fe­renc és Vágvölgyi Tibor üzemvezetőknek átnyújtotta a Kiváló kohász kitüntetést. Sol­tész István koradélután a megyei pártbizottság székházá­ban gazdasági aktívaértekez­leten tartott tájékoztatót a megye hatvankét vállalata, gyáregysége és ipari szövetke­zete vezetői számára. Az ér­deklődéssel kísért beszámolót követően — amelyben főként az Ipari Minisztérium lét­rehozásának szükségességét, feladatait, s az eddigi tapasz­talatokat ismertette — sajátsá­gos gondjaikról, terveikről, el­képzeléseikről szólt Ürmössy László, a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek vezérigazgatója, Kelemen Gábor, a Nógrád me­gyei Nyomdaipari Vállalat igazgatója és Krisch Árpád, a KISZÖV megyei eln.öke. A nap hátralevő részét az ÜM Salgótarjáni Öblösüveg­gyárában és a Salgótarjáni Vasöntöde- és Tűzhelygyárban töltötte Soltész István ipari miniszterhelyettes, majd visz- szautazott Budapestre. Szüret Mohorán • i Ilii SS 'S ;|. i,|: ji'litÄwi íiísisüh»* í Jó termés ígérkezik ebben az esztendőben a Mohora határában levő málnaültetvényen, ahol a magyarnándori közös gazdaság szá­mára szüretelik a bogyós gyümölcsöt. A kör­nyékbeliek apraja-nagyja részt vesz a be­takarításban. Egy személy egy nap alatt — a málna érésének kezdetén — mintegy har­minc kilogrammot szed le a szépen ápolt sorokról. Képünkön: Erős Györgyné és Szabó Erzsébet, Kovács Józsefné és gyermekeik gyűjtik az édes szemeket, melyek gyorsan a dunakeszi hűtőházba kerülnek. Oiést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács szerdán ülést tartott. Meghallgatta és jóváhagyólag tudomásul vet­te Marjai József miniszterel­nök-helyettes beszámolóját a közelmúltban a Szovjetunió­ban tett hivatalos látogatásá­ról, valamint a magyar—szov­jet gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési kor­mányközi bizottság budapes­ti ülésszakáról. Megbízta a gazdasági bizottságot, hogy dolgozzon ki intézkedési ter­vet az ülésszak határozatai­nak végrehajtására. A Minisztertanács áttekin­tette a vállalati jóléti és kul­turális alapok képzésének és felhasználásnak tapasztalata­it. Megállapította, hogy az 1976 óta működő rendszer bevált, az alapokban rendel­kezésre álló összeg évről év­re dinamikusan növekedett- s tavaly elérte a 7,3 milliárd forintot. Az érvényben levő szabályokat a rendszer alap­jainak érintetlenül hagyása mellett, a Minisztertanács ál­lásfoglalása szerint úgy kell továbbfejleszteni, hogy több lehetőség nyíljon a jóléti el­látásra fordítható összegek ésszerűbb elosztására és fel- használására. A kormány — a tudomány- politikai bizottág javaslata alapján — az országos közép­távú kutatási-fejlesztési ter­vet ,’Az egységes szociálpoli­tikai koncepció fejlesztését szolgáló kutatások” című programmal egészítette ki, a kutatások irányítására a Ma­gyar Tudományos Akadémiát kérte fel. A Minisztertanács jóváha­gyólag tudomásul vette a fel­sőoktatási intézmények kuta* tó-fejlesztő munkájának helyzetéről szóló jelentést. Megállapította, hogy a ta­pasztalatok kedvezőek, ezért helyeselte és jóváhagyta a kutatási feltételek javításé* ra előterjesztett, javaslatokat. Az ülésen megtárgyalták és elfogadták a Minisztertanács, a kormánybizottságok, vala­mint a Központi Népi Elle­nőrzési Bizottság 1981. máso­dik félévi munkatervét. (MTI) Szakszervezeti tanácskozások Gazdasági és nevelési feladatok a mozgalom előtt ' Kőbányán az űihajósolc Szerdán Kőbányán a Ma-' A tanácsi fejlesztések eredményei közismertek: Magyaror­szágon az elmúlt öt évben a tervezettnél is több, összesen 453 ezer új lakás épült. A 100 lakásra jutó családok száma a fő­városban 122-re, országos átlagban pedig 108-ra mérséklődött, a komfortos lakások aránya 51-ről 66 százalékra nőtt. Közmű- beruházásokra a tanácsok csaknem 19 milliárd forintot költöttek, a víztermelő kapacitás több mint 800 ezer köbméterrel nőtt és 7300 kilométer hosszúságú ivóvízvezeték épült ki az országban. Így lehetővé vált, hogy a tavaly év végén már a lakosság 75 szá­zaléka közműves ivóvízellátásban részesüljön. A parlamenti ülésszak az eredmények elismerése mellett nyilván a tanácsi gazdálkodás hiányosságaival is őszintén szem­benéz majd. így például azzal, hogy a tervezettnél kevesebb kór­házi ágy, bölcsődei és diákotthoni hellt létesült. Természetesen egy ötéves tervet nem lehet mereven értelmezni, az elképzelé­seknek rugalmasan igazodniuk kell a végrehajtás során utóbb felmerülő tényleges, jogos társadalmi igényekhez. A tanácsok gazdálkodásával, fejlesztési politikájával kap­csolatban a bizottsági üléseken több képviselő bírálta a túlzott városcentrikusságot. Már az ötödik ötéves terv megfogalmazásá­nál is fontos célja volt a területfejlesztési elképzeléseknek a ki­sebb települések alapellátásának javítása. Ez azonban nem tör­tént meg kellő mértékben, Bár 1976. és 1980. között a megyék központi költségvetési ráfordításai a korábbinál lassabb ütemben növekedtek, a helyi - községi, városi - tanácsok pedig valami­vel több pénzhez jutottak, az arányeltolódás mértéke még mesz- sze nem kielégítő. Ennek következménye például, hogy a közsé­gek népességmegtartó-képessége alig javult. A megyeszékhelyi városok aránytalanul túlzott fejlesztése következményeképp a ki­sebb települések szinte elnéptelenedtek, a lakosság városokba áramlott. Nem fejlődött kellően a városkörnyéki községek, vala­mint az agglomerációs övezetbe tartozó központok és a környe­ző települések közötti együttműködés sem. Talán ennyi ízelítő is elég annak érzékeltetésére, hogy lesz miről vitatkozni, véleményt mondani az országgyűlés nyári ülés­szakán. Igaz, a téma, a napirend ezúttal a múlt: a korábbi költségvetések, fejlesztési célok végrehajtása. De a vita tanul­ságai már a jövőnek szólnak, irányokat mutatva, hogy merre, hogyan lépjünk tovább. Tanácsülést és aktívaértekezletet tartottak tegnap Sal­gótarjánban, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa székházában. Mindkét összejövetelen részt vett Virizlay Gyula SZOT-titkár és Medved Károly, az SZMT vezető titkára. Délelőtt az elnökségi ülésen — egyebek közt — az SZMT ötéves feladattervét vitatta meg a testület. A következő fél évtizedben öt főbb téma köré csoporto­sul az SZMT tevékenysége. Sajátos módszereikkel segí­teni kívánják a gazdasági építőmunkát megyeszerte. Hozzájárulnak a Nógrádban elért életszínvonal megtartá­sához, illetve lehetőségeken belüli emeléséhez. Szakszervezeti nevelő mun­kával gyarapítják a dolgozók politikai ismereteit, mélyítik elkötelezettségüket. Több részterület ellenőrzésével, va­lamint a hiányosságok kiszű­résével fokozzák a munkavé­delem hatásosságát a terme­lőegységekben. Ezek mellett folyamatosan kibontakoztat­ják az SZMT segítő, ellenőr­ző, irányító munkáját me­gyénkben. Az ülésen elhangzott szóbeli kiegészítés egyebek között fel­hívta a figyelmet a terv és a munkaversenv szorosabb összhangjára, az időkihasz- ná’ás jelentőségére az ötna­pos munkahét bevezetése után, és a növekvő szabad idő hasznosabb eltöltésére. Hárman szóltak hozzá a feladattervhez. Mindhárman az általánosságok túlburján­zását kifogásolták. Javasol­ták, hogy konkrétabb, me­gyeibb részletek is kerülje­nek bele a dokumentumba. Merlák Ervin, a SKÜ szb- titkára például a beruházá­sok, a műszaki értelmiségiek és a gazdaságtalanul terme­lő egységek helyzetének tüze­tesebb figyelemmel kísérését, az ezekkel kapcsolatos lehető­ségek kihasználását ajánlotta a testületnek. Az elnökség válaszában azzal indokolta a feladatterv általános jellegét, hogy a gazdasági körülmé­nyek változásaira számítván csak a mindenképp elvég­zendő teendőket vette lajst­romba. Végül a néhány he­lyen kiegészített dokumentu­mot három tartózkodással megszavazta a testület. Délután Virizlay Gyula tar­tott előadást a mozgalmi ne­velő munka időszerű kérdései­ről megyénkbeli szakszerve­zeti aktíváknak. Megítélése szerint a jövő­ben egyre fontosabb lesz a személyre szabott feladat és értékelés. A munkaverseny egyes zökkenői abból szár­maznak naojainkban. hogy sem a teendőket, sem az eredményeket nem tudják né­hol egyénekhez kapcsolni. A kitüntetéseket sem sza­bad egyenlősdi szellemben: „névsor szerint” osztani. Az ilyen' módszer azokat súlyta- ná, akik az átlag fölött tel­jesítenek. A nyíltsággal kap­csolatban felhívta a figyel­met arra, hogy a döntések előtt fontos tájékoztatni a kollektívákat, nem utólag, magyarázkodván a tényezők­ről. Az eddiginél jobban kell támaszkodni a közösségek ne­velő erejére — állította Viriz­lay Gyula. A bizalmi munka, amely „a tagdíjbeszedés helyett a szakszervezeti tevékenység alapjává vált”, még nem ér­te el mindenütt a kellő ran­got. Főként az szb-titkárok gondja legyen, hogy a, bizal­mi rendelkezik-e tekintéllyel, becsülik-e az egységeknél. A szakszervezeti bizottságok­nak részletkérdésekben ak­ció- és véleményszabadsága van — figyelmeztetett a SZOT- titkár —, és az országos ta­nács igényli az önálló állás- foglalásokat, kezdeményezé­seket. Végül a formalizmus­ról beszélt. Szakítani kell az­zal a szemlélettel — emelte ki —, hogy az legyen mérv­adó: hányán vettek részt a taggyűlésen, és ha öttel töb­ben, mint előzőleg — vas­taps! Ne önmagukért legye­nek értekezletek: az a fon­tos, hogy a tényleges eredmé­nyeket hozó ügyek tisztázód­janak. gyár—Szovjet Barátság Park­ban folytatódott a szovjet űr­hajósvendégek programja. A magyar, szovjet és vörös zász­lókkal díszített parkban Leo- nyid Popov, Valerij Ljumin űrhajósok és Vlagyimir Sata* lov altábornagy, a szovjet lé­gierő főparancsnokának űr­hajózási helyettese tölgyfát ül­tetett el. A parkba érkező szovjet vendégeket piros nyakkendős úttörők köszöntötték virág­csokorral. Ezt követően a szov­jet kozmonauták üdvözlő so­rokat írtak be az ÉVIG Ga­garin brigádjának naplójába és a Lőwy Sándor Űttörőház vendégkönyvébe. A faültetés után a szovjet űrhajósküldöttség tagjait kö­rülvették azoknak a kőbányai üzemeknek, intézményeknek a dolgozói, akik társadalmi mun­kában részt vettek a 11 holdas pihenőkert létrehozásában. Kü­lönösen sokan sereglettek Va­lerij Rjumin, az űrben tartóz­kodás abszolút világrekordere köré, hogy autogrammal ellá­tott fényképet kérjenek tőle és kezet szoríthassanak vele. Az űrhajósküldöttség a ké­sőbbiekben ellátogatott az egyik katonai parancs­nokságra, ahol barátsági gyű­lésen vettek részt. A nap be­fejezéseként fogadást adtak tiszteletükre a Szovjetunió bu­dapesti nagykövetségén.

Next

/
Thumbnails
Contents