Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)
1981-06-21 / 144. szám
Veszélyes szülők — veszélyeztetett Fél év előtti összegzés Közművelődési tevékenység a tűzhelygyári kultúrházba» A KLOTTGATYÄS, szappant régen látott csenevész kis lurkóra a lakótelepi fiatalasszonyok hívták fel a figyelmemet. ö az a „nevezetes”, akit az anyja reggel szélnek ereszt egy darab zsíros kenyérrel és sokszor még éste kilenckor sem engedi be. Az sem használ, ha a gyerek könyörgőre fogja az ajtó előtt: anyu, vécézni kell! Beszélik a lépcsőházban lakók, hogy járt már itt a gyerek miatt valami hivatalos ember, ám az anya neki sem nyitott ajtót. A lurkó pedig naphosz- szat. teng-leng, egyre agresz- szívabbá, durvábbá válik —, védtelenségét igyekszik ezzel palástolni. Aztán egy napon akta lesz belőle; jelentés, környezettanulmány készül és odakerül a gyámhatóság asztalára a többi hasonló akta közé. Ráírják: „Folyamatba tétetett...” A Salgótarjáni városi Tanács ifjúságvédelmi előadójának asztalán több mint ötven ilyen lezáratlan ügy sorakozik. Több mint ötven veszélyeztetett kiskorú életkörülményeit, hányódásait, a szülői vétkeket, büntetéseket sűrítik az iratok. Sajnos, igen ritkán fordul elő, hogy azzal zárhatnak le egy esetet; Kedvezően rendeződött. Az itt dolgozónak sikerélmény nemigen adatik meg. Annál inkább ellenségeskedés, perlekedés. — Sajnos, mi a családoknak, az egyéneknek a söté- tebbik oldalát ismerjük meg. Naponta találkozunk alkoholizmussal, csavargással, lopással, veréssel és sorolhatnám tovább az emberi brutalitás különféle megnyilvánulási formáit. Segíteni szeretnénk, segíteni akarunk. Vannak eszközeink erre, mint például a gyermek, a szülő figyelmeztetése, magatartási formák előírása, pártfogók elrendelése, segélyezés, pénzbírság, intézeti elhelyezés, de nem sorolom tovább. Mert a lényeg, hogy a veszélyeztetett kiskorú számára olyan környezetet alakítsunk ki, amelyben szellemi és testi fejlődése megfelelően biztosított. Nekünk még senki sem mondta, hogy köszönjük, de azt már számtalanszor megkaptuk: menjen a fenébe — sorolja keserűen Földi István ifjúságvédelmi előadó. Csakhát egy család átformálása, egy ember átnevelé- se „távirányítással”, néhány száz forint pénzbírság kiszabásával, figyelmeztetéssel nehezen megy. Hosszú-hosszú folyamat. Ritka madár az olyan, mint K. I., aki miután felszólítást kapott, hogy menjen elvonókúrára, mert a két gyereke életét teszi tönkre a züllött életmódjával — kötélnek állt. Azóta a megfigyelők szerint semmi probléma a családban. K. I. belenyugodott, hogy anya nélkül egyedül kell nevelnie a két gyerekét, példamutatással, lemondással. Tanmese? Ügy hangzik. Sajnos kevesen vállalnák benne a főhős szerepét. Érdekes — töpreng az ifjúságvédelmis —, hogy a falvakban, kisközségekben alig fordul elő igazolatlan iskolai mulasztás. Mert ott, hol mindenki mindenkinek ismerőse, ha a gyerek tanítási idő alatt csavarog az utcán, bárki rákérdezhet; miért nem vagy az iskolában? Városban az iskolakerülőknek számtalan rejtekhelyük akad, ahol a kutya sem törődik velük. Esetleg még az' anyjuk is fedezi őket. Mint például K. Annát. Van úgy, hogy a 13 éves lány hetven napig sem jár iskolába. Édesanyja szerint azért, mert beteg a szíve, gyenge testalkatú, nem bírja a tornaórákat. Orvosi igazolást erről nem tud mutatni. Pénzbírságot annál többet kifizetett. Figyelmeztetést, felszólítást kapott. Két hónapja csend van. Ám Földi István egy csöppet sem bizakodó. — Két hónap nem nagy idő. Ügy látom, állami gondozás lesz a vége. Mert Anna otthon sem kötelességtudást, sem pedig tisztaságot nem tanul. Annál többet „tanult” volna az anyjától V. Klára, ha a gyámhatóság időben fel nem figyel rá. Klára jó tanuló, szorgalmas, anyjával él egyszobás lakásban, jó anyagi körülmények között. Italozás nincs a lakásban. Annál több a férfivendég, s lévén egy szoba, a kislány olyat is meglátott, amire nem volt kíváncsi. Sokszor csavargóit az utcán, még este tízkor is, mert otthon nem akart „zavarni”. A pártfogó sokat beszélget vele, az anyát rendszeresen ellenőrzi. Klára középiskolás korában kollégiumba kerül. A veszélyeztetettség milyenségét, környezeti, magatartási, egészségi és anyagi okokra osztják fel. Anyagi okok csak elvétve akadnak, annál több a környezeti és a magatartási tényező, amely a kiskorút veszélyezteti. A gyámügyesek jó kapcsolatban állnak az iskolákkal, óvodákkal, a rendőrséggel. Ezekről a helyekről sok bejelentés, jelzés érkezik a gyermek- védelmi megbízottaktól. Akik besegítenek a gyerekek, a szülők nevelésébe, formálásába is. gyerekek AZ AKTÄK VALLOMÁSAI szerint a kallódó gyerekek szüleinek nagy része fizikai dolgozó, rokkant nyugdíjas. Sok az elvált. Ez nem jelenti, hogy értelmiségi családok gyermekei nem kerülhetnek veszélybe. Megdöbbentő volt, amit egy, a várost éjjel-nappal járó, ellenőrző rendőr mondott el. A hivatásukkal, munkájukkal elfoglalt embereknek igen kevés idejük jut arra, hogy gyerekeikkel törődjenek. így történhet meg, hogy a vagányokból összeverődött csöves bandák beszippantanak maguk közé jó néhány tizenéves lányt, fiút, ^olyan gyerekeket, akikről az iskolában vagy otthon el sem képzelnék, milyen társaságban forognak. És nagy a falkába verődöttek ereje, romboló hatása! Ha a gyerekeket időben nem ugrasztjuk ki az efféle társulatokból, komoly veszélybe sodródhatnak. Beláthatatlan következményekkel! Kiss Mária Az ember szája még gyakorta rájár a régi névre, de január elsejétől a megyeszékhelyen ZIM-gyár már nem működik; „nyomába” a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár lépett. E termelő- egység Ady Endre Művelődési Házának első féléves kulturális tevékenységéről, a jelenlegi helyzetről és a jövőbeni tervekről tájékozódtunk a közművelődési intézményben. A gyárban több mint kétezer ember dolgozik, s jelentős azoknak a száma, akik hiányos általános iskolai végzettséggel rendelkeznek. Ez a tény lényegesen befolyásolja az intézmény munkáját, s bizonyos szempontból engedményekre is készteti. Itt több a kötetlen de szervezett kulturálódási, szórakozási alkaiom, mint másutt- alaposabban végig kell gondolni egy-egy program megrendezését, nem csak tartalmilag, hanem formailag is. Ugyanakkor — ámbár ez általános jelenség — az emberek részvételéről is többszörösen kell gondoskodni, aktivitásukat serkenteni. Persze ha minden tényezőt felmérünk, akkor azt már megfelelő eredménynek könyvelhetjük el, hogy a gyár dolgozói — nem konkrét személyekre értve — havonta egy ízben megfordulnak va- lámílyen művelődési céllal a kultúrházban. A dolgozók legszélesebb körének gondolkodására, magatartására hat előnyösen az ismeretterjesztés, az üzemi TIT-alapszervezet és a kul- túrház közös szervezésében. Tizennyolc tagozaton 180 előadást tartanak évente, igen sokrétű természet- és társadalomtudományi, gazdasági stb. tematika szerint. Sikerültek, — elsősorban a könyvtár által szervezett, — gyermekrendezvények, a különféle időszerű eseményekhez kötődő játékos, rajzos iro* dalmi vetélkedők. Ezeken főn ként a szomszédos Csizmadia úti Általános Iskola IV.—VI. osztályos tanulói vesznek részt lelkesedéssel. Az intézmények között kialakult gyümölcsöző kapcsolatot együttműködési szerződés biztosítja, A kiscsoportok közül az ifjúsági és a nyugdíjasklub végzi a legszervezettebb, legszínvonalasabb munkát, de érdemes odafigyelni a nők klubjára. E hónap 29-én pszichológiai előadást tartanak. A nagyteremben június 26-án a Salgótarjáni Ruhagyár közreműködésével ruhabemutató és kozmetikai tanácsadás várja az érdeklődőket. A propagandisták klubja az aktivisták tájékozottságát szolgálja. A három éve alakult szocialista brigádvezetők klubjának tevékenysége „befulladt”, újraszervezése szükséges. Részben szakszervezeti bizottsági segítséggel, részben a programoknak az igényekhez való jobb igazításával, a szórakoztatás mértékének fokozásával. A „Munka—művészet” galériát közel egy éve a művelődési ház üzemelteti, s azóta három kiállítást rendeztek. Ez évre hetet terveztek; de nagy az elmaradás. Ezen ősszel kivánnak, sűrítéssel segíteni. Tervezik a romhányi keramikus iparművészek csoportos bemutatkozását. A következő félév elképzelései az aktivitás fokozására, a rendezvények színvonalának emelésére irányulnak. Felújítják a szocialista brigádvezetők klubját, szabásza- ti tanfolyamot indítanak, Illés Pál, a művelődési ház igazgatója azt is elmondta: nyolc brigád nevezett be a megyei szervek által meghirdetett közművelődési mozgalomba és szeretnék, ha nem vallanának szégyent. Ehhez kínál segítséget saját módján és lehetőségei szerint a művelődési ház és a könyvtár. PIPAFARAGÓK Apáról fiúra száll a pipafaragás tudománya, művészete, a kelet-csehországi Pro- sec városkában. Az egyedi piparemekeket ezerféle változatban kaphatják a — főleg külföldről jelentkező — vevők. Az alapanyag a Földközi-tenger vidékén honos, bruyére nevű cserje fája, illetve gyökere. A proseci pipakészítők — a helyi Koh-i Noor vállalat útján — évente egymillió pipát küldenek a külföldi megrendelőknek. Megyénk egyik legszebb műemléke Keszegen az egykori Purgly-kastély, amelyben Iskola kapott helyet. Kirándulásaink állomása lehet a nógrádi kisközség, mely pompás környezetével is figyelmet érdemel. 34. — Igen? Mert most örülök, hogy itt vagy. Neked vagyok szép. A férfi átöleli, és ujjait végighúzza a nő gerincén. — Miért állsz ilyen görbén? Húzd ki magad egy kicsit! — Foglalkozási betegség. Ma délután például három és fél óráig nem egyenesedtem föL — Sok betegetek van? — Van. Különösen most, hogy felvételisek vagyunk. Délután behoztak egy gyereket, ráadásul innen a házból. Pont fölöttem laknak. Már két napja fullad, és csak ma délután hozták be! Őrület! Ez egyszerűen őrület! — És? — És!... Mindent elkövettünk ... Az orvosnő keserűen elfintorodik, és sző nélkül visz- szamegy a szobába. Egy darabig csörög a jéggel, aztán elunja, ujjával emeli ki a jégkockákat, bedobja poharakba és leül. Ügy iszik, teljesen hátradőlve a kanapén, mint aki nyári hőségben a szomját oltja. Mohón, lehúnyt szemmel. — Persze, pont ilyenkor nem működik a lélegeztetőgép... Mert általában semmi nem működik, amikor kell... Mert egy csomó drága gépet nem is tudunk használni, hiányzik egy húszfilléres alkatrész az ezerdolláros berendezésből... Évekig rohadnak a folyosón... Áh! Hagyjuk! Most látszik az arcán, hogy milyen kimerült, és hogy valójában nyúzott. A férfi megfogja a kezét, tenyerébe simítja hosszú, erős ujjait, és egyenként megcsókolja 4 NÓGRÁD - 1981. június 21., vasárnap őket. Aztán fél arcát a nő kézfejére szorítva úgy mondja, hogy föl se néz. — Szeretlek. Az kissé megremeg, és a másik kezével a férfi hajába túr. — Én is szeretlek. És nagyon kell, hogy szeressél! Érted?! Szükségem van rád! — Nagyon szeretlek. — Nagyon szeress! Pedig először hogy tiltakoztam ellene, hogy megrémültem tőle! Hogy féltem még most este is, amikor letettem a telefonkagylót! — Megrémültél?! — Amikor először találkoztunk — úristen, még csak öt napja, pedig úgy érzem, hogy mindig is ismertük egymást! —, amikor először találkoztunk, utána sokáig nem i tudtam elaludni. Próbáltam magamban tisztázni, hogy valójában mi is történt az este? Hát csak annyi, hogy szinte egyik pillanatról a másikra, egyszercsak átizzott körülöttünk a levegő, és azzal az átforrósodott vibrálással egyetlen szó és egyetlen érintés nélkül is azt mondtuk egymásnak, hogy kíváncsi vagyok rád, hogy az egész társaságból csak rád vagyok kíváncsi, hogy szeretném érezni a simo- gatásodat, hogy szeretném megismerni a gondolataidat —, mert olyan jó elmerülni a szemedben, mert előtted már meztelen vagyok. És amikor reggel újra végiggondoltam ezeket, akkor félni kezdtem. Mert mit várhatok és mit kaphatok ettől a kapcsolattól?! Lopott perceket, órákat, titkolt együttléteket. És elhatároztam, hogy ha felhívsz, azt fogom mondani, hogy hagyjuk az egészet! Aztán ma mégis képtelen voltam erre. És ettől újra megijedtem. Mert tudtam, hogyha feljössz, elkerülhetetlen, hogy a tiéd legyek, és mi lesz ebből, mi történik velünk?! A férfi már percek óta nézi a nőt, "meghatott csodálattal és egyre szerelmesebben. Most, az utolsó mondat közben a karjára veszi, átmegy vele a szomszéd szobába és lefekteti a heverőre. S miközben haját, nyakát, állát csókolgatja, a blúzát kezdi kigombolni; Amikor a harmadik gomb után megkeresi a melltartó csatját is, a nő hirtelen felül. — Várj egy kicsit! Mindjárt jövök. Ágyazz meg addig! Mire bokáig érő hálóingében visszajön, a férfi már állig betakarózva fekszik az ágyban, elpárolgott belőle az iménti magabiztosság, s most szinte vacogva keres mentségeket magának. Ideges vagyok, fáradt vagyok, sokat ittam; — képtelen vagyok a szerelemre! És ahogy ideges várakozással, mozdulatlanul fekszenek egymás mellett, a nő mintha hálóingén át is megérezné a másik vacogását. Ujjait gyengéden végigsimítja a fér'fi homlokán, száján, állán, és kis mosollyal, csukott szemmel mondja: — Aludjunk, jó? Aludj kedvesem! Most semmit nem kell csinálnod, csak aludni. Érted? Semmit! A férfiban egy pillanat alatt oldódik fel a görcs és a feszültség; hirtelen csodálkozó és riadt. Szürkéskék nagy szemeket lát maga előtt, a párnán vergődő hajtincseket, lejjebb kapkodva hullámzó mellkast. A szemek hol riadt csodálkozással tágulnak óriásira, hol pedig lecsukódnak, hogy ettől széles mosolyra húzódhassák a száj, kivillantva a fogakat is. Aztán már hangokat is hall, a nő zihálását, apró sikoltásait. — Szeress engem! Nagyon szeressél! — Nagyon szeretlek! — Sose hazudj nekem! Ugye nem fogsz hazudni?! — Nem hazudok! Párbeszédüket, amely ilyen vagy más ehhez hasonló kérdés-feleletből áll, sebes zihálás akasztja meg, a két test egy kettétört mozdulattal kimerevedik, majd egy-egy hatalmas sikoltás és üvöltés kíséretében egyszerre adják meg magukat. A férfi csak lassan és fokozatosan tér magához zsibbadt ájultságából, és először az jut eszébe^ hogy hajnalban, amikor kinyitják a kaput, beül a kocsijába, végighajt a barátságtalan Váci úton, a Dráva utcánál jobbra fordul és a rakparton megy tovább... — Nagyon szerettem! Borzasztóan szerettem! Valahonnan távolról hallja ezeket az elkeseredett mondatokat, és percek kellenek hozzá, hogy rájöjjön, kinek a hangját hallja. Felkönyököl; az asszony nyitott szemmel, hanyatt fekszik mellette és lassan könny folyik végig mozdulatlan arcán. A férfi behunyja a szemét és visszadobja magát a párnára. — Ne haragudj! — fordul felé az asszony. — Ne haragudj! Nézz rám! Nyisd ki a szemed! Mondd meg, most mire gondolsz?! Hallod?! Látni akarom a szemedet! De ő csukott szemmel fekszik tovább, és csak a fejével int, hogy nem, nem! Mert arra gondol, hogy már visszavonhatatlanul szerelmes ebbe az asszonyba... hogy fogalma sincs, má lesz ebből a lángolásból... hogy miként alakul ezután a sorjuk, az életük..., de amíg így vagy úgy együtt lesznek, amíg bármiféle közük lesz egymáshoz, addig ő mindenben egf halott fiatalemberrel fog versenyezni. (Folytatjuk)
