Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-18 / 141. szám

Jeii tanácsadó ÖZVEGYI NYUGDÍJ HÁZASSÁGKÖTÉS UTÄN özv. K. Mihályné kistoronyéi olvasónk öt év óta állandó özvegyi nyugdíjban részesül. Most talált egy férfit, akivel szívesen kötne házasságot, de félti özvegyi nyugdíját. Van­nak, akik biztatják, hogy egy idő óta már akkor sem veszti el az özvegyi nyugdíját, ha újból férjhez megy. Igaz lenne ez a rendelet, kérdezi olvasónk. Néhány évvel ezelőtt valóban olyan rendelkezés látott napvilágot, amely az olvasónk által ismert rendelkezést megváltoztatta. A korábbi rendelkezés szerint az özvegyi nyugdíjat minden esetben megvonták akkor, ha az özvegy újabb házasságot kötött. A jelenleg érvényben levő -rendel­kezés szerint viszont az özvegyi nyugdíjra való jogosultság csak akkdr szűnik meg, ha az özvegy az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító életkor betöltése előtt köt újabb házas­ságot. Az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító életkor 55 év. Aki tehát ennek az életkornak a betöltése után köt újabb házasságot, özvegyi nyugdíját továbbra is megkapja. Bár olvasónk életkoráról nem írt, de az állandó özvegyi nyugdíjra való utalásból arra lehet következtetni, hogy az öregségi nyugdíjra jogosító életkort már betöltötte. így öz­vegyi nyugdíja to vábbf oly újításának akadálya nincs. Amennyiben azonban tévednék, szeretném felhívni a figyel­mét arra az ugyancsak új rendelkezésre, mely szerint a há­zasságkötés miatt megszüntetett özvegyi nyugdíjat — ha az újabb házasság valamilyen oknál fogva megszűnik — az özvegy újból igényelheti, féltve, hogy a házasságkötéskor végkielégítést nem vett fel, és a házasság létrejötte nélkül az állandó özvegyi nyugdíj egyébként megilletné. élettArs és a házasságon kívül született GYERMEK ÖRÖKLÉSE Özv. P. Gyuláné szécsényi olvasónk férje halála óta két kiskorú gyermeke eltartásáról gondoskodik, akik után árva­ellátásban, saját jogán pedig állandó özvegyi nyugdíjban ré­szesül. Időközben megismerkedett egy gyermektelen férfi­vel, akivel élettársi viszonyt létesített, és azóta közös gyer­mekük is született. Élettársa mindhárom gyermeket jó apa gyanánt szerette. Sajnos nemrég élettársa is meghalt, így kis családja második esetben is árván maradt. Együttélé­sük óta élettársa saját tulajdonú lakásában laktak és lak­nak most is, bár nem éppen nagy békességben, mert élet­társa testvérei többször felszólították a lakás elhagyására. Mondván, hogy ahhoz nekik semmi közük, mert azt kizá­rólag testvérei fogják örökölni. Valóban így van ez, az élettársat vagy közös gyermeküket semmi sem illetné, kér­dezi olvasónk. Több kérdés is válaszra vár. Ezért azok konkrét megvá­laszolása előtt szeretném megnyugtatni, hogy a lakásból nem kell kiköltözni, és ha békességben egyelőre nem is, de nyugodtan és törvényesen lakhatnak azon a helyen, ahol eddig laktak. A hagyaték öröklése kérdésében ugyanis ki­zárólag a közjegyző, hagyatéki tárgyaláson hivatott dönte­ni, és erősen hiszem, hogy ez a> döntés olvasónk családjára nem lehet hátrányos, bármilyen vérmes reményeket táplál­janak is a testvérek. De vegyük sorra a kérdéseket! Az élettársi viszony sok mindenben azonos a házastársi viszonnyal, de a polgári jog szabályai szerint mégsem ugyanaz. így pld. a törvényes öröklési rend szabályai szerint az élettárs élettársa után soha nem örökölhet, még haszonélvezeti jogot sem. Annak természetesen nincs akadálya, hogy végrendelet alapján örökölje az elhunyt élettársa vagyonát. Az élettársak kö­zött nem jön létre olyan vagyonközösség sem, mint a há­zastársak között. Ha az életközösség valamilyen okból meg­szűnik, a közösen szerzett vagyonon is csak úgy lehet osz­tozni, hogy bizonyítani kell, melyik vagyonrészt ki szerez­te, vagyis melyik élettárs milyen jövedelemmel járult hoz­zá a kérdéses vagyontárgy megszerzéséhez. Ennyiben tehát volt élettársa testvéreinek igazuk lehet. Figyelmen kívül hagyták viszont Polgári Törvényköny­vünknek azt a rendelkezését, mely szerint, ha nincs vég­rendelet, akkor a a törvényes öröklési rend szabályai szerint kerül sor az öröklésre. Ez azt jelenti, hogy elsősorban a leszármazók, vagyis az elhunyt gyermekei, kiesett gyerme­kek helyén az unokái örökölnek. Ennek a szabálynak a szempontjából teljesen közömbös, hogy a gyermek házas­ságban vagy házasságon kívül született-e. Leveléből azt le­het érteni, hogy elhunyt élettársa egyetlen vérszerinti le- származója közös gyermekük, tehát a teljes hagyatékot kö­zös gyermekük örökli. Feltéve természetesen, hogy az apa a vérszerinti leszármazást már életében elismerte, pld. az­zal, hogy a közös gyermek születésekor a saját nevére írat­ta, apaságát tehát ezzel elismerte. Az apa elismerő nyilat­kozatát halála után senki sem vitathatja, azt törvényesnek kell elfogadni még a testvéreknek is. Olvasónk leveléből nem tűnik ki, hogy élettársa életében végrendelkezett-é hagyatékáról. Amennyiben végrendelke­zett és a végrendelkezés szerint a hagyatékot nem vérsze­rinti leszármazójára hagyta, a leszármazónak akkor is jo­ga van a kötelesrészre, annak megítélését és kiadását kér­heti. A kötelesrész a törvényes örökrésznek a fele, vagyis fia esetében, aki egyedül lenne a teljes hagyaték örököse, a kötelesrész a hagyaték felét jelenti. Mindebből egyértel­mű, hogy nyugodtan várhatják a hagyatéki tárgyalást, ame­lyen eldöntik a vitatott hagyaték sorsát. Dr. J. S. Cserbenhagyott utca Salgótarjánban Közel négy éve költöztem Salgótarjánba egy gyér for­galmú csendes helyre, a VEGYÉPSZER mögötti Hon­véd utcába. Az itt levő ker­tes házak nyugalmát csak néha zavarta meg egy-egy ha­zatérő személygépkocsi. Csen­des volt az utca, ahová a közeli közút zaja is halkan szűrődött be. Az elmúlt évben egyszer- csak gépek dübörgése váltot­ta fel az eddigi nyugalmas csendet. Hatalmas gépkocsik hordták a földet és feltöltöt­tek a házakkal szembeni üres telket, majd elsimították és megkezdődött az építőanya­gok szállítása. Utána pedig az építkezés. Gépkocsik, munkásbuszok, dózerek nyüzsögtek az alig négyméteres úton. Sőt még cölöpverő is jött az építke­zéshez. A gépek két műszak­ban éjjel is fuvarozták a szük­séges anyagot és földet. Az építkezés lassan, de biztosan haladt a befejezés felé. Egész nyáron dübörögtek a gépek, sőt ősszel és télen is. Akadt fuvaroznivaló bőven. A gyen­gén alapozott, nem ilyen for­galomra tervezett út állapota egyre romlott. Nem bírta a nagy terhelést, kigödröző- dött. Helyenként felpúposo- dott az úttest. Száraz időben fellegekben szállt a por a kertekbe, házakba, belepve a fák leveleit, a szoba bútorait. Egy-egy eső alkalmával pe­dig sártengerré és tócsává vált az út, ahonnan lefröcs- kölés nélkül tiszta 1 cipővel nem juthatott ki senki sem. A gépkocsivezetők kaján mo­sollyal lesték a sárban ug­rándozó, tipegő nőket, gyer­mekeket. Ez így megy közel egy éve Ez év tavaszán elkészült a létesítmény. Az út pedig ki­készült véglegesen! Az utca lakói türelmesen várták, hogy majd csak rendbe hozzák az utat, amit az építők rongál­tak meg. Az illetékesek egye­lőre elfelejtkeztek erről az útról. Az utca lakói remény­kednek, hogy egyszer mégis eszükbe jut az illetékeseknek ez a cserbenhagyott út és rendbe hozzák, felújítják, amit őszintén remél egy utca lakossága. Bernáth Sándor agrármérnök Gyakorta kerül szó Romhány- ban a település gondozatlan- ságáról, a környéken levő porról. Szokás ilyenkor hivat­kozni — mentségül — az utak elhanyagolt állapotára, a rend­hez szükséges pénzügyi kere­tek szűkös voltára. Azonban nem minden a pénz. Példa a tiszta, virágos utcákra, a rend­teremtő szeretetre Nagylóc és más község, ahol a lakók há­zuk, portájuk elé növényeket ültetnek, a hasznavehetetlen dolgokat eltüntetik. Romhány- ban a főutcán miért rontja a környezetet a kitört üvegű hirdetőoszlop? Körülötte vé­gig sehol egy tő virág, facse­mete. Ezekhez pedig csak összefogás szükségeltetik! A KPM közli Egy táblával több vagy kevesebb Élenjáró szolgálati hely Kisterenyén A NÓGRÁD április 9-i szá­mában fenti címmel megje­lent bejelentést kivizsgáltuk, amely során a következőket állapítottuk meg: A 21-es fő közlekedési úton tavaly az EKÉV által vég­zett útkorszerűsítés során az egyik táblát nem helyezték vissza, a másikat pedig nem kellően rögzítették. így azt számunkra ismeretlen sze­mélyek a helyéről eltávolí­tották és az árokba fektették. Az észrevételt köszönjük. A 21-es fő közlekedési út megyehatár—Jobbágyi közöt­ti szakaszán a 16+550 km és 18+582 km szelvényeknél április 23-án a lassú jármű­veket kitiltó táblákat visz- szahelyeztük. A Csécse—Szarvasgede kö­zötti útszakaszon 1980-ban útfelújítási munkálatokat kezdtünk. Befejezéseként (töb­bek között) ez év első felé­ben helyezünk ki hídkorlátot az alábbi szelvényekben: 1+ 784 km kőboltozatos hídnál, és a 2+973 km vasbeton híd­nál — írja Szakos Pál igaz­gatóhelyettes főmérnök. Ellenőrzés — megelőzés A legfőbb ügyész sajtótájé­koztatóján elmondta, hogy 1980-ban nőtt a társadalmi tu­lajdont megkárosítók száma: megközelítette a 30 ezret. Eny- nyit derítettek fel, de meny­nyi lehetett a valóságban? Még csak felbecsülni sem tudjuk. A közös tulajdon meg- dézsfnálásának egyik kiváltó oka az, hogy az ellenőrzés lanyhult. az ellenőrök buz­galma. olykor hozzáértése nem követte a feladatok növekedé­sét, a tolvajok, csalók, okirat- hamisítók „módszereinek” fej­lődését. A másik lényeges té­nyező, a gazdálkodási rendet­lenség, a nem megfelelő biz- zonylati fegyelem és vezetői figyelem. Sok helyen átkoz­zák még a jó gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen adminisztrá­ciót is, összekeverve a felesle­ges papírtemgett, a törvénye­sen is kötelező számvitellel, a pontos, szakszerű nyilvántar­tással. Vannak példák, amelyek azt bizonyítják, hogy olykor, még az ellenőröket is ellenőrizni kellene. A csábításnak olykor ők sem tudnak ellenállni. Dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész több példával illuszt­rálta egy-egy vállalatnál fel­lelhető lazaság elképesztő következményeit. A budakeszi vas- és műszaki bolt vezetője és helyettese különböző vál­lalatok anyagbeszerzőivel ösz- szejátszva a vásárolt cikkek árát a valóságosnál részben magasabb áron számolt el, részben pedig meg sem vásá­rolt termékeket számlázott. A két jómadár a fiktív számlá­zással egymillió forint kárt okozott. Megtoldottak ezt az­zal, hogy mintegy 800 ezer forint értékű tartós fogyasztá­si cikket’ számlázás nélkül, sa­ját zsebükre értékesítettek. Hogy közben, az arra hivatott ellenőrök mit csináltak, rej­tély. íme egy példa, amikor az ellenőr is beszállt a buliba. Az egyik tsz-társulas zöldség­boltjában 1979 végére több mint egymillió forint értékű leltárhiány keletkezett, amit fondorlatos manipulációval a bolt vezetői jó ideig elleplez­tek. A hiány értéke a múlt év közepén már elérte a 2 milli­ót. Ezt már nem lehetett ta­kargatni. Be kellett vonni az „üzletbe” az ellenőrt is. Né­hány százezer forint segítségé­vel ez sikerült. A társulás el­számolási csoportvezetője el­fogadta a pénzt és hallgatott. Csak az ellenőrzés és a bi­zonylati fegyelem teljes hiá­nyának köszönhette a VEGYÉPSZER anyagbeszer­zője is, hogy mintegy 8 éven át rendszeresen meghamisítot­ta a vásárlásokat igazoló számlákat. Gátlástalansága olyan mérvűvé vált, hogy 1977-től már nem is vásárolt, hanem csak számlákat Hami­sított, és az azokon szereplő vételárat szemrebbenés nélkül felvette. Addig a bizonyos na­rancshéjig, amelyen végül is el kellett csúsznia, több mint 800 ezer forint kárt okozott. A példákat sajnos folytat­hatnánk, sokan saját környe­zetükből is tudnak hasonló eseteket. Lehet, hogy ezeknek a károknak az értéke, külön- külön nem éri el az előbbiek­ben közöltekét, ám társadal­mi veszélyességük, éppen gya­koriságuk miatt, annál na­gyobb. Az ellenőrök szive könnyebben megesik —, hi­szen a lónak négy lába van stb. — a társadalmi megítélés is elnézőbb. Mindez ártalmas és elfogadhatatlan. A társadalmi tulajdon ellen elkövetett súlyos bűncselek­ményeket elsősorban nem le­leplezni, hanem megelőzni kell. A „kicsik” elcsípésével —, hiszen a lejtőn nincs meg­állás — és bizonylati renddel, fegyelemmel. A külső és belső ellenőröket nem átejte­ni, hanem lelkiismeretesen se­gíteni illik. Aki háborog a munka nélkül szerzett és hir­telen óriásíta nőtt jövedelme­ken, az tekintse szövetségesé­nek a népi ellenőrt, vagy vál­lalati belső ellenőrt. Évente százmilliókkal csökkenthetjük így a vállalatokat és népgaz­daságot ért kárt, és tízezrek­kel azok számát, akik a bűn útján keresik boldogulásukat. gy. z. Kisterenye MÄV-szertär dolgozói évek óta rendszere­sen teljesítik vállalásaikat, méghozzá balesetmentesen. De ugyanezt lehet elmondani a munkafegyelemmel kapcsolat­ban is, mivel fegyelemsértés nem fordult elő egy esetben sem. A közelmúltban a szertár klubhelyiségében Kuczik Béla, a miskolci igazgatóság VII. osztályfőnöke megköszönte a dolgozók elmúlt évben vég­zett jó munkáját, melynek ju­talmául az igazgatóság politi­kai, társadalmi és gazdasági vezetői nevében átadta az Élenjáró szolgálati hely kitün­tető oklevelet és a vele járó pénzjutalmat Vermes Lajos szertárfőnöknek. Az ünnepségen Sirkó Sán- dorné Kiváló dolgozó kitün­tetésben, a brigád tagjai ezüstkoszorús brigádjelvény kitüntetésben részesültek. A nyugdíjba vonult Petró Já­nos brigádtag szintén brigád­kitüntetésben, valamint a bri­gád ajándékaként tárgyjuta­lomban részesült. A brigád, a kollektíva jó munkájához gratulált Kollár Sándomé, a személyzeti-okta­tási osztály, Sándor István, a szakszervezet területi bizott­ságának képviselője, vala­mint Danvi Vince, a nagyköz­ségi pártbizottság titkára, Kisterenye szertár dolgozói a hosszú időszak alatt végzett jó munkájukért a Hatvan— Salgótarján vonalon egyedül részesültek e magas elisme­résben, melyért minden elis­merést, dicséretet megérde­melnek. * Szűcs Ferenc Tisztelt Szerkesztőség! Éjszakai gyaloglás Két hétig az NDK-ban a Zeiss Művek vendége voltam. Hazafelé 1981. június 4-én 23.24 órakor a Hatvanból Sal­gótarjánba Induló vonatra szálltunk. Zagyvapálfalván a vonat fél percet sem állt. Én leszálltam és három bőröndöt levettem, de feleségem és töb­bi csomagunk a vonatban ma­radt. Útközben jegykezelővel nem is találkoztunk. Zagyva­pálfalván egy jegykezelő sem szállt le. Sőt én a forgalmis­tát sem láttam. A három cso­magot betettem a vasúti iro­dába és megkértem a forgal­mistát, hogy telefonáljon a külső pályaudvarra. A han­gosbemondón közöljék, hogy Gácsfalvi Kálmánná szálljon le, a férje megy érte. Ezt meg is tették és a külső pályaud­var szolgálattevői egyetértet­tek felháborodásunkkal. Gya­log mentem fel a külső pálya­udvarra és feleségemmel gya­log jöttünk vissza a zagyva- pálfalvai állomásra, ahol a forgalmista teljesen érdekte­lenül hallgatta a történteket. Azt állította, hogy a kalauz intett, hogy rendben. A kül­ső pályaudvaron viszont a ka­lauz azt mondta, hogy a for­galmista Indított. Ügy látszik, hogy ők csak egymást figyelték, de, hogy van-e leszálló, azt nem. A fe­leségemnek már a lépcsőről kellett visszalépnie. Szeren­csére baleset nem törtéit. De kérdezem, hogy csak akkor van felelősségre vonás, ha a baleset megtörtént? Gácsfalvi Kálmán, S.-tarján, Budapes^ út 40 Tó munkahelyi légkör Nyugállományba vonulókat köszöntött a brigád A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár ipolytamóci koo­perációs lemezsajtoló üzeme két műszakban működik. Az első műszakban néhány dol­gozó kivételével a Hámán Ka­tó nevét viselő szocialista kol­lektíva, míg a váltóműszakban a Március 8. nevet viselő szo­cialista brigád működik. Utóbbi közösség brigádta­nácskozáson minden év elején meghatározza, megtervezi egy évre a társadalmi tennivaló­kat, a vállalásokat és a kultu­rális programokat. Az Egye­sült Nemzetek Szervezete az 1981-es évet a rokkantak évé­nek nyilvánította. Ennek tisz­teletére március első országos szabad szombatján teljes ter­melési kapacitással egy mű­szakot dolgoztak. Kulturális programjukban szerepelt töb­bek között, hogy az a brigád­tag, aki nyugállományba vo­nul, annak a munkatárshoz méltó, szép megtiszteltetéssel köszöntőt mondanak. A kis kö­zösség életében a közelmúlt­ban erre második alkalommal került sor A rendezvényre meghívták az ünnepeltek hoz­zátartozóit, családtagjait. Meghívták azokat is, akik 5— 6 évvel korábban mentek nyugállományba. Így az ünne­pi asztalnál közel negyven személy foglalt helyet. Ezúttal az ünnepelt Mosó Imréné és Gordos Tiborné volt. Ünnepi köszöntőt mondott Szabó Hu- dák Józsefné, a brigád veze­tője. Méltatta a nyugállományba vonulók munkásságát, s el­mondotta, hogy a jelenlegi jó munkahelyi légkör kialakítá­sához ők is nagyban hozzájá­rultak. Ezután átadta mind­kettőjüknek a brigád ajándé­kát. Az ünnepeiteket vendé­gül látták és hosszas, családi­as beszélgetés keretében ért véget e bensőséges ünnepség Ipolytarnócon. Kocsis Ferenc Ipoly tarnóc NÓGRÁD - 1981. június 18., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents