Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)
1981-06-18 / 141. szám
Jeii tanácsadó ÖZVEGYI NYUGDÍJ HÁZASSÁGKÖTÉS UTÄN özv. K. Mihályné kistoronyéi olvasónk öt év óta állandó özvegyi nyugdíjban részesül. Most talált egy férfit, akivel szívesen kötne házasságot, de félti özvegyi nyugdíját. Vannak, akik biztatják, hogy egy idő óta már akkor sem veszti el az özvegyi nyugdíját, ha újból férjhez megy. Igaz lenne ez a rendelet, kérdezi olvasónk. Néhány évvel ezelőtt valóban olyan rendelkezés látott napvilágot, amely az olvasónk által ismert rendelkezést megváltoztatta. A korábbi rendelkezés szerint az özvegyi nyugdíjat minden esetben megvonták akkor, ha az özvegy újabb házasságot kötött. A jelenleg érvényben levő -rendelkezés szerint viszont az özvegyi nyugdíjra való jogosultság csak akkdr szűnik meg, ha az özvegy az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító életkor betöltése előtt köt újabb házasságot. Az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító életkor 55 év. Aki tehát ennek az életkornak a betöltése után köt újabb házasságot, özvegyi nyugdíját továbbra is megkapja. Bár olvasónk életkoráról nem írt, de az állandó özvegyi nyugdíjra való utalásból arra lehet következtetni, hogy az öregségi nyugdíjra jogosító életkort már betöltötte. így özvegyi nyugdíja to vábbf oly újításának akadálya nincs. Amennyiben azonban tévednék, szeretném felhívni a figyelmét arra az ugyancsak új rendelkezésre, mely szerint a házasságkötés miatt megszüntetett özvegyi nyugdíjat — ha az újabb házasság valamilyen oknál fogva megszűnik — az özvegy újból igényelheti, féltve, hogy a házasságkötéskor végkielégítést nem vett fel, és a házasság létrejötte nélkül az állandó özvegyi nyugdíj egyébként megilletné. élettArs és a házasságon kívül született GYERMEK ÖRÖKLÉSE Özv. P. Gyuláné szécsényi olvasónk férje halála óta két kiskorú gyermeke eltartásáról gondoskodik, akik után árvaellátásban, saját jogán pedig állandó özvegyi nyugdíjban részesül. Időközben megismerkedett egy gyermektelen férfivel, akivel élettársi viszonyt létesített, és azóta közös gyermekük is született. Élettársa mindhárom gyermeket jó apa gyanánt szerette. Sajnos nemrég élettársa is meghalt, így kis családja második esetben is árván maradt. Együttélésük óta élettársa saját tulajdonú lakásában laktak és laknak most is, bár nem éppen nagy békességben, mert élettársa testvérei többször felszólították a lakás elhagyására. Mondván, hogy ahhoz nekik semmi közük, mert azt kizárólag testvérei fogják örökölni. Valóban így van ez, az élettársat vagy közös gyermeküket semmi sem illetné, kérdezi olvasónk. Több kérdés is válaszra vár. Ezért azok konkrét megválaszolása előtt szeretném megnyugtatni, hogy a lakásból nem kell kiköltözni, és ha békességben egyelőre nem is, de nyugodtan és törvényesen lakhatnak azon a helyen, ahol eddig laktak. A hagyaték öröklése kérdésében ugyanis kizárólag a közjegyző, hagyatéki tárgyaláson hivatott dönteni, és erősen hiszem, hogy ez a> döntés olvasónk családjára nem lehet hátrányos, bármilyen vérmes reményeket tápláljanak is a testvérek. De vegyük sorra a kérdéseket! Az élettársi viszony sok mindenben azonos a házastársi viszonnyal, de a polgári jog szabályai szerint mégsem ugyanaz. így pld. a törvényes öröklési rend szabályai szerint az élettárs élettársa után soha nem örökölhet, még haszonélvezeti jogot sem. Annak természetesen nincs akadálya, hogy végrendelet alapján örökölje az elhunyt élettársa vagyonát. Az élettársak között nem jön létre olyan vagyonközösség sem, mint a házastársak között. Ha az életközösség valamilyen okból megszűnik, a közösen szerzett vagyonon is csak úgy lehet osztozni, hogy bizonyítani kell, melyik vagyonrészt ki szerezte, vagyis melyik élettárs milyen jövedelemmel járult hozzá a kérdéses vagyontárgy megszerzéséhez. Ennyiben tehát volt élettársa testvéreinek igazuk lehet. Figyelmen kívül hagyták viszont Polgári Törvénykönyvünknek azt a rendelkezését, mely szerint, ha nincs végrendelet, akkor a a törvényes öröklési rend szabályai szerint kerül sor az öröklésre. Ez azt jelenti, hogy elsősorban a leszármazók, vagyis az elhunyt gyermekei, kiesett gyermekek helyén az unokái örökölnek. Ennek a szabálynak a szempontjából teljesen közömbös, hogy a gyermek házasságban vagy házasságon kívül született-e. Leveléből azt lehet érteni, hogy elhunyt élettársa egyetlen vérszerinti le- származója közös gyermekük, tehát a teljes hagyatékot közös gyermekük örökli. Feltéve természetesen, hogy az apa a vérszerinti leszármazást már életében elismerte, pld. azzal, hogy a közös gyermek születésekor a saját nevére íratta, apaságát tehát ezzel elismerte. Az apa elismerő nyilatkozatát halála után senki sem vitathatja, azt törvényesnek kell elfogadni még a testvéreknek is. Olvasónk leveléből nem tűnik ki, hogy élettársa életében végrendelkezett-é hagyatékáról. Amennyiben végrendelkezett és a végrendelkezés szerint a hagyatékot nem vérszerinti leszármazójára hagyta, a leszármazónak akkor is joga van a kötelesrészre, annak megítélését és kiadását kérheti. A kötelesrész a törvényes örökrésznek a fele, vagyis fia esetében, aki egyedül lenne a teljes hagyaték örököse, a kötelesrész a hagyaték felét jelenti. Mindebből egyértelmű, hogy nyugodtan várhatják a hagyatéki tárgyalást, amelyen eldöntik a vitatott hagyaték sorsát. Dr. J. S. Cserbenhagyott utca Salgótarjánban Közel négy éve költöztem Salgótarjánba egy gyér forgalmú csendes helyre, a VEGYÉPSZER mögötti Honvéd utcába. Az itt levő kertes házak nyugalmát csak néha zavarta meg egy-egy hazatérő személygépkocsi. Csendes volt az utca, ahová a közeli közút zaja is halkan szűrődött be. Az elmúlt évben egyszer- csak gépek dübörgése váltotta fel az eddigi nyugalmas csendet. Hatalmas gépkocsik hordták a földet és feltöltöttek a házakkal szembeni üres telket, majd elsimították és megkezdődött az építőanyagok szállítása. Utána pedig az építkezés. Gépkocsik, munkásbuszok, dózerek nyüzsögtek az alig négyméteres úton. Sőt még cölöpverő is jött az építkezéshez. A gépek két műszakban éjjel is fuvarozták a szükséges anyagot és földet. Az építkezés lassan, de biztosan haladt a befejezés felé. Egész nyáron dübörögtek a gépek, sőt ősszel és télen is. Akadt fuvaroznivaló bőven. A gyengén alapozott, nem ilyen forgalomra tervezett út állapota egyre romlott. Nem bírta a nagy terhelést, kigödröző- dött. Helyenként felpúposo- dott az úttest. Száraz időben fellegekben szállt a por a kertekbe, házakba, belepve a fák leveleit, a szoba bútorait. Egy-egy eső alkalmával pedig sártengerré és tócsává vált az út, ahonnan lefröcs- kölés nélkül tiszta 1 cipővel nem juthatott ki senki sem. A gépkocsivezetők kaján mosollyal lesték a sárban ugrándozó, tipegő nőket, gyermekeket. Ez így megy közel egy éve Ez év tavaszán elkészült a létesítmény. Az út pedig kikészült véglegesen! Az utca lakói türelmesen várták, hogy majd csak rendbe hozzák az utat, amit az építők rongáltak meg. Az illetékesek egyelőre elfelejtkeztek erről az útról. Az utca lakói reménykednek, hogy egyszer mégis eszükbe jut az illetékeseknek ez a cserbenhagyott út és rendbe hozzák, felújítják, amit őszintén remél egy utca lakossága. Bernáth Sándor agrármérnök Gyakorta kerül szó Romhány- ban a település gondozatlan- ságáról, a környéken levő porról. Szokás ilyenkor hivatkozni — mentségül — az utak elhanyagolt állapotára, a rendhez szükséges pénzügyi keretek szűkös voltára. Azonban nem minden a pénz. Példa a tiszta, virágos utcákra, a rendteremtő szeretetre Nagylóc és más község, ahol a lakók házuk, portájuk elé növényeket ültetnek, a hasznavehetetlen dolgokat eltüntetik. Romhány- ban a főutcán miért rontja a környezetet a kitört üvegű hirdetőoszlop? Körülötte végig sehol egy tő virág, facsemete. Ezekhez pedig csak összefogás szükségeltetik! A KPM közli Egy táblával több vagy kevesebb Élenjáró szolgálati hely Kisterenyén A NÓGRÁD április 9-i számában fenti címmel megjelent bejelentést kivizsgáltuk, amely során a következőket állapítottuk meg: A 21-es fő közlekedési úton tavaly az EKÉV által végzett útkorszerűsítés során az egyik táblát nem helyezték vissza, a másikat pedig nem kellően rögzítették. így azt számunkra ismeretlen személyek a helyéről eltávolították és az árokba fektették. Az észrevételt köszönjük. A 21-es fő közlekedési út megyehatár—Jobbágyi közötti szakaszán a 16+550 km és 18+582 km szelvényeknél április 23-án a lassú járműveket kitiltó táblákat visz- szahelyeztük. A Csécse—Szarvasgede közötti útszakaszon 1980-ban útfelújítási munkálatokat kezdtünk. Befejezéseként (többek között) ez év első felében helyezünk ki hídkorlátot az alábbi szelvényekben: 1+ 784 km kőboltozatos hídnál, és a 2+973 km vasbeton hídnál — írja Szakos Pál igazgatóhelyettes főmérnök. Ellenőrzés — megelőzés A legfőbb ügyész sajtótájékoztatóján elmondta, hogy 1980-ban nőtt a társadalmi tulajdont megkárosítók száma: megközelítette a 30 ezret. Eny- nyit derítettek fel, de menynyi lehetett a valóságban? Még csak felbecsülni sem tudjuk. A közös tulajdon meg- dézsfnálásának egyik kiváltó oka az, hogy az ellenőrzés lanyhult. az ellenőrök buzgalma. olykor hozzáértése nem követte a feladatok növekedését, a tolvajok, csalók, okirat- hamisítók „módszereinek” fejlődését. A másik lényeges tényező, a gazdálkodási rendetlenség, a nem megfelelő biz- zonylati fegyelem és vezetői figyelem. Sok helyen átkozzák még a jó gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen adminisztrációt is, összekeverve a felesleges papírtemgett, a törvényesen is kötelező számvitellel, a pontos, szakszerű nyilvántartással. Vannak példák, amelyek azt bizonyítják, hogy olykor, még az ellenőröket is ellenőrizni kellene. A csábításnak olykor ők sem tudnak ellenállni. Dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész több példával illusztrálta egy-egy vállalatnál fellelhető lazaság elképesztő következményeit. A budakeszi vas- és műszaki bolt vezetője és helyettese különböző vállalatok anyagbeszerzőivel ösz- szejátszva a vásárolt cikkek árát a valóságosnál részben magasabb áron számolt el, részben pedig meg sem vásárolt termékeket számlázott. A két jómadár a fiktív számlázással egymillió forint kárt okozott. Megtoldottak ezt azzal, hogy mintegy 800 ezer forint értékű tartós fogyasztási cikket’ számlázás nélkül, saját zsebükre értékesítettek. Hogy közben, az arra hivatott ellenőrök mit csináltak, rejtély. íme egy példa, amikor az ellenőr is beszállt a buliba. Az egyik tsz-társulas zöldségboltjában 1979 végére több mint egymillió forint értékű leltárhiány keletkezett, amit fondorlatos manipulációval a bolt vezetői jó ideig ellepleztek. A hiány értéke a múlt év közepén már elérte a 2 milliót. Ezt már nem lehetett takargatni. Be kellett vonni az „üzletbe” az ellenőrt is. Néhány százezer forint segítségével ez sikerült. A társulás elszámolási csoportvezetője elfogadta a pénzt és hallgatott. Csak az ellenőrzés és a bizonylati fegyelem teljes hiányának köszönhette a VEGYÉPSZER anyagbeszerzője is, hogy mintegy 8 éven át rendszeresen meghamisította a vásárlásokat igazoló számlákat. Gátlástalansága olyan mérvűvé vált, hogy 1977-től már nem is vásárolt, hanem csak számlákat Hamisított, és az azokon szereplő vételárat szemrebbenés nélkül felvette. Addig a bizonyos narancshéjig, amelyen végül is el kellett csúsznia, több mint 800 ezer forint kárt okozott. A példákat sajnos folytathatnánk, sokan saját környezetükből is tudnak hasonló eseteket. Lehet, hogy ezeknek a károknak az értéke, külön- külön nem éri el az előbbiekben közöltekét, ám társadalmi veszélyességük, éppen gyakoriságuk miatt, annál nagyobb. Az ellenőrök szive könnyebben megesik —, hiszen a lónak négy lába van stb. — a társadalmi megítélés is elnézőbb. Mindez ártalmas és elfogadhatatlan. A társadalmi tulajdon ellen elkövetett súlyos bűncselekményeket elsősorban nem leleplezni, hanem megelőzni kell. A „kicsik” elcsípésével —, hiszen a lejtőn nincs megállás — és bizonylati renddel, fegyelemmel. A külső és belső ellenőröket nem átejteni, hanem lelkiismeretesen segíteni illik. Aki háborog a munka nélkül szerzett és hirtelen óriásíta nőtt jövedelmeken, az tekintse szövetségesének a népi ellenőrt, vagy vállalati belső ellenőrt. Évente százmilliókkal csökkenthetjük így a vállalatokat és népgazdaságot ért kárt, és tízezrekkel azok számát, akik a bűn útján keresik boldogulásukat. gy. z. Kisterenye MÄV-szertär dolgozói évek óta rendszeresen teljesítik vállalásaikat, méghozzá balesetmentesen. De ugyanezt lehet elmondani a munkafegyelemmel kapcsolatban is, mivel fegyelemsértés nem fordult elő egy esetben sem. A közelmúltban a szertár klubhelyiségében Kuczik Béla, a miskolci igazgatóság VII. osztályfőnöke megköszönte a dolgozók elmúlt évben végzett jó munkáját, melynek jutalmául az igazgatóság politikai, társadalmi és gazdasági vezetői nevében átadta az Élenjáró szolgálati hely kitüntető oklevelet és a vele járó pénzjutalmat Vermes Lajos szertárfőnöknek. Az ünnepségen Sirkó Sán- dorné Kiváló dolgozó kitüntetésben, a brigád tagjai ezüstkoszorús brigádjelvény kitüntetésben részesültek. A nyugdíjba vonult Petró János brigádtag szintén brigádkitüntetésben, valamint a brigád ajándékaként tárgyjutalomban részesült. A brigád, a kollektíva jó munkájához gratulált Kollár Sándomé, a személyzeti-oktatási osztály, Sándor István, a szakszervezet területi bizottságának képviselője, valamint Danvi Vince, a nagyközségi pártbizottság titkára, Kisterenye szertár dolgozói a hosszú időszak alatt végzett jó munkájukért a Hatvan— Salgótarján vonalon egyedül részesültek e magas elismerésben, melyért minden elismerést, dicséretet megérdemelnek. * Szűcs Ferenc Tisztelt Szerkesztőség! Éjszakai gyaloglás Két hétig az NDK-ban a Zeiss Művek vendége voltam. Hazafelé 1981. június 4-én 23.24 órakor a Hatvanból Salgótarjánba Induló vonatra szálltunk. Zagyvapálfalván a vonat fél percet sem állt. Én leszálltam és három bőröndöt levettem, de feleségem és többi csomagunk a vonatban maradt. Útközben jegykezelővel nem is találkoztunk. Zagyvapálfalván egy jegykezelő sem szállt le. Sőt én a forgalmistát sem láttam. A három csomagot betettem a vasúti irodába és megkértem a forgalmistát, hogy telefonáljon a külső pályaudvarra. A hangosbemondón közöljék, hogy Gácsfalvi Kálmánná szálljon le, a férje megy érte. Ezt meg is tették és a külső pályaudvar szolgálattevői egyetértettek felháborodásunkkal. Gyalog mentem fel a külső pályaudvarra és feleségemmel gyalog jöttünk vissza a zagyva- pálfalvai állomásra, ahol a forgalmista teljesen érdektelenül hallgatta a történteket. Azt állította, hogy a kalauz intett, hogy rendben. A külső pályaudvaron viszont a kalauz azt mondta, hogy a forgalmista Indított. Ügy látszik, hogy ők csak egymást figyelték, de, hogy van-e leszálló, azt nem. A feleségemnek már a lépcsőről kellett visszalépnie. Szerencsére baleset nem törtéit. De kérdezem, hogy csak akkor van felelősségre vonás, ha a baleset megtörtént? Gácsfalvi Kálmán, S.-tarján, Budapes^ út 40 Tó munkahelyi légkör Nyugállományba vonulókat köszöntött a brigád A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár ipolytamóci kooperációs lemezsajtoló üzeme két műszakban működik. Az első műszakban néhány dolgozó kivételével a Hámán Kató nevét viselő szocialista kollektíva, míg a váltóműszakban a Március 8. nevet viselő szocialista brigád működik. Utóbbi közösség brigádtanácskozáson minden év elején meghatározza, megtervezi egy évre a társadalmi tennivalókat, a vállalásokat és a kulturális programokat. Az Egyesült Nemzetek Szervezete az 1981-es évet a rokkantak évének nyilvánította. Ennek tiszteletére március első országos szabad szombatján teljes termelési kapacitással egy műszakot dolgoztak. Kulturális programjukban szerepelt többek között, hogy az a brigádtag, aki nyugállományba vonul, annak a munkatárshoz méltó, szép megtiszteltetéssel köszöntőt mondanak. A kis közösség életében a közelmúltban erre második alkalommal került sor A rendezvényre meghívták az ünnepeltek hozzátartozóit, családtagjait. Meghívták azokat is, akik 5— 6 évvel korábban mentek nyugállományba. Így az ünnepi asztalnál közel negyven személy foglalt helyet. Ezúttal az ünnepelt Mosó Imréné és Gordos Tiborné volt. Ünnepi köszöntőt mondott Szabó Hu- dák Józsefné, a brigád vezetője. Méltatta a nyugállományba vonulók munkásságát, s elmondotta, hogy a jelenlegi jó munkahelyi légkör kialakításához ők is nagyban hozzájárultak. Ezután átadta mindkettőjüknek a brigád ajándékát. Az ünnepeiteket vendégül látták és hosszas, családias beszélgetés keretében ért véget e bensőséges ünnepség Ipolytarnócon. Kocsis Ferenc Ipoly tarnóc NÓGRÁD - 1981. június 18., csütörtök
