Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-18 / 141. szám

I ALEMP kongresszusi előkészületei Mandátumot kapott a legfelsőbb politikai vezetés Kelemen István, az MTI tudósítója jelenti: Lengyelországban folyta­tódnak az előkészületek a jú­lius 14-re kitűzött kilencedik, rendkívüli pártkongresszusra. A felkészülés utolsó fázisát a vajdasági pártbizottságok beszámolási-választási konfe­renciái jelentik. A 49 vajda­ságból a hónap közepéig tíz­ben tartottak ilyen értekezle­teket, s ezeken összesen 681 küldöttet választottak meg: az összes delegátusok egy- harmadát. Küldötti mandátumot ka­pott a legfelső politikai ve­zetés számos tagja, így Sta­nislaw Kania, a LEMP KB első titkára, Kazimierz Bar­cikowski, a PB tagja, a KB titkára. Wojciech Jaruzelski hadseregtábornokot, minisz­terelnököt kedden választot­ták kongresszusi küldötté a varsói katonai körzet párt- szervezetének tanácskozásán. A pártkonferenciákra nagy hatást gyakorol a LEMP KB múlt heti plénumának ha­tározata, amely a többi kö­zött elengedhetetlenül szük­ségesnek mondta minden kel­lő eszköz felhasználását az ellenséges tevékenység meg­szüntetésére és felszólította a kormányt, valamint a törvé­nyek betartatására hivatott szerveket, hogy védelmezzék meg az államot, annak intéz­ményeit és képviselőit, a tör­ülésezett az országgyűlés külügyi bizottsága Az országgyűlés külügyi bi­zottsága Gyenes András el­nökletével szerdán ülést tar­tott és Púja Frigyes külügy­miniszter előadásában tájé­koztatót hallgatott meg a mi­nisztérium tevékenységi kö­rébe vágó időszerű kérdések­ről. A tájékoztatót megvitat­ta és tudomásul vette. A bizottság Nagy János külügyi államtitkár előadásá­ban meghallgatta, majd vita után elfogadta a külügyi tár­ca 1980. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló jelen­tést. Az ülésen részt vett és felszólalt Péter János, az or­szággyűlés alelnöke és villá­nyi Miklós pénzügyminiszter­helyettes, s többen mások. Űrhajósok kitüntetése A szovjet űrkutatási program folytatásáról, a Szo­juz—Szaljut-program sike­reiről beszélt Leonyid Brezs- nyev szerdán Moszkvában. Az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke ünnepé­lyes keretek között nyújtotta át a magas kitüntetéseket a legutóbbi tartós űrexpedíció két tagjának, Vlagyimir Ko- valjonoknak és Viktor Szavi- nihnek, akik 75 napot töltöt­tek a világűrben és két nem­zetközi űrexpedíció házigaz­dái voltak. Az űrhajósok a visszatérés után hosszabb időt töltöttek Bajkonurban, s a múlt héten érkeztek Csillag- városba. Brezsnyev beszédében meg­állapította: a Szaljut-űrállo- más immár 3 éve és 8 hónap­ja kering a Föld körüli pá­lyán, s ezalatt fedélzetén nagy fontosságú munkát vé­geztek a szovjet űrhajósok, a nemzetközi űrexpedíciók tag­jai. A közös űrrepülések — hangoztatta az SZKP KB fő­titkára — tíz szocialista or­szág űrhajósainak együttes munkája, megmutatták a szo­cialista országok testvériségé­nek erejét, a béke és a hala­dás ügye iránt tanúsított oda­adását. A Szojuz—Szaljut-program befejezésével kapcsolatban Brezsnyev megállapította: a végzett munka nagy eredmé­nyeket hozott. A geológusok, a meteorológusok, az erdő- gazdálkodás és a mezőgazda­ság, a talajjavítás és a halá­szat, a kohászat és a biológia szakértői máris a gyakorlat­ban használják fel a világűr­ből kapott információkat, s a kozmikustechnika a lehető legközvetlenebb módon járul hozzá számos olyan fontos népgazdasági feladat megvaló­sításához, amelyet az SZKP XXVI. kongresszusa határo­zott meg. „FJéldát mutatunk a világűrkutatás eredményei bé­kás célokra történő felhaszná­lásában” — hangoztatta Brezsnyev. „Most meg kell tennünk a következő lépést, át kell tér­nünk a folyamatosan műkö­dő orbitális tudományos ku­tatási komplexumok létreho­zására, ahol váltott személy­zet működik” — hangoztatta az SZKP KB főtitkára, az űrkutatás soron következő feladatairól szólva. Kijelen­tette: a szovjet űrhajósoknak bőségesen lesz alkalmuk a tu­domány és a népgazdaság számára szükséges feladatok megoldására. Brezsnyev meleg szavakkal szólt Kovaljonok és Szavinih teljesítményéről és átnyújtot­ta nekik a Legfelsőbb Tanács Elnöksége által adományozott kitüntetéseket. Vlagyimir Ko- valjonokot Lenin-renddel és második alkalommal — a Szovjetunió hősének Arany­csillagával tüntették ki. Vik­tor Szavinih a Szovjetunió hőse címet, a Lenin-rendet és az Aranycsillagot kapta. A két űrhajós köszönetét mon­dott azért, hogy őket bízták meg ezzel a megtisztelő fela­dattal. A kitüntetett űrhajó­sok SZKP KB főtitkárának^ átnyújtották az első űrhajózás huszadik évfordulója alkal­mával kiadott Gagarin-emlék- érem egy példányát,, amely velük volt a világűrben. (MTI) vényességet és a rendet. Ez utóbbi feladat erőteljes vég­rehajtására példaként eme­lik ki azt a módot, ahogyan a rendőri szervek felléptek a katowicei pályaudvaron a keddre virradó éjjel lezaj­lott incidens résztvevőivel szemben. A pályaudvaron huligánok garázdálkodtak, s amikor a helyi rendőrőrs tag­jai kevésnek bizonyultak meg­fékezésükhöz, nagy létszámú rendőri alakulatot vezényel­tek a helyszíre, amely a la- kossság segítségével ártal­matlanná tette a garázdákat, s mintegy nyolcvan személyt vett őrizetbe. A vajdasági pártértekezle­teken az utóbbi időben már kevesebb szó esik a múltbeli hibákért vétkesek felelősség­re vonásáról; a felszólalók inkább a konkrét tennivalók­kal foglalkoznak. Amint azonban a lengyel sajtó be­számolóiból megítélhető, egyelőre csupán a feladatok körvonalazásáról van szó. A Trybuna Ludu, a LEMP köz­ponti lapja erre is utalt, amikor szerdai száma egyik vezető írásának „A tények számítanak” címet adta. A cikk egyik fő témája a szo­cialistaellenes erők tevé­kenysége. Ezekről az erőkről még a közelmúltban is sokan azt állították, hogy gyakor­latilag nem, vagy csak szór­ványosan léteznek, ám erre maguk a szocialistaellenes fellépések, röplapok cáfoltak rá. Ez a kérdés is visszatérő téma a vajdasági pártérte­kezleteken. Ahogyan azt Plockban, Kania jelenlétében megfogalmazták: színt kell vallaniuk a Szolidaritásban részt vevő párttagoknak. Első­sorban rájuk hárul az a fel­adat, hogy a több milliós szer­vezet valóban olyan szak- szervezetté alakuljon, amely a szocialista társadalmi rend alapján áll. Mint Kania a plocki értekezleten megfo­galmazta: „a párt részéről mindért támogatást meg kell ádtii; ahftoz; hogy a Szolida­ritás megszabaduljon azok­tól, akik destruktív, a szo­cialista állam elleni erőként próbálják felhasználni. Ha ez nem sikerül, akkor konfron­tációra kell, hogy sor kerül­jön” — mondotta Kania. A vajdasági pártértekezle­teken központi téma a gazda­ság, amelynek helyzete to­vább romlik, s amelynek rendbehozására számtalan javaslat, kezdeményezés hangzott el. A konferenciá­kon állandóan visszatérő óhaj, hogy a párttagok, „erős cse­lekvőképes, offenzív párthoz kívánnak tartozni”. Izrael — választások előtt Kampány — bombarobbanásokkal.. SZMT elnökségi ülés (Folytatás az 1. oldalról.) Oly módon segítik a terme­lésben dolgozó legtehetsége­sebb munkásokat, nőket, fia­talokat, a választott testü­letben aktívan tevékenykedő társadalmi munkásokat, hogy alkalmasak legyenek a magasabb funkciók ellátásá­ra. A káderfejlesztési tervet rendszeresen felülvizsgálják és a követelményeknek meg­felelően módosítják. Foko­zottabban törekednek a kö­vetelményeknek megfelelő káderek egészséges mértékű, ésszerű stabilizálására. A vitában felszólalók erő­teljesen hangsúlyozták a káderek stabilizálására irá­nyuló tevékenységet. Java­solták, hogy a minősítések időben és tartalmasán ké­szüljenek el. Egyes területe­ken fokozni kell a politikai iskolázottságot, jelentősen mérsékelni a korábbi idő­szakban bekövetkezett rend­kívüli sorozatos kádercseré­ket. A tennivalókat konkré­tan kell meghatározni. Az elnökség a vitában el­hangzottakat — Medved Ká­roly, SZMT vezető titkár zár­szavával együtt, valamint az előterjesztést — egyhangúlag elfogadta. Ezután jóváhagyta az SZMT-elnökség és -titkár­ság második félévi munkater­vét, majd személyi ügyet tár­gyalt. NÚGRÁD - 1981. június 18., csütörtök Nyílt esélyek, nagyfokú széttagoltság és politikai meg- hasonlás jellemzik a hangu­latot Izraelben a június 30-1 választások küszöbén. Soha még ennyien nem szálltak be a választási küzdelembe a knesszet 120 képviselői he­lyéért. A legutóbbi 1977-es választásokon 22 lista indult s közülük 11 szerzett parla­menti képviseletet, A tör­vényhozási időszak végére már 19 frakció tevékenyke­dett, most pedig 36 listáról érkezett hír: legalább öt val­lásos csoport küzd a vokso- kért; két új szefárd párt ala­kult az afrika és ázsiai be­vándorlók érdekeit képvisel­ve ; az arab szavazatokat hat politikai formáció igyekszik elnyerni. A két legnagyobb politikai erő maga is koalíció. Az egyik, Begin Likud pártszö­vetsége négy éven át kormá­nyozta az országot. Az ellen­zékbe szorult szociáldemokra­ta Máárách-szövetség a Simon Peresz irányította Munka­pártból, a valamivel balolda- libb MAPAM-ból s egy har­madik, kisebb pártból tevődik össze. Tavasszal még úgy tűnt, hogy a Máárách biztos befutó és Begin katasztrofá­lis vereséget szenved, a júni­usi közvélemény-kutatások azonban fej-fej mellett ver­senyfutást tükröznek. Vál­tozatlanul sokan még nem döntöttek: jelentős kérdőjel a középen levők állása. Ide­tartoznak egyes vallásos pár­tok, a szefárd-listák, és a Dajan volt külügyminiszter által fémjelezett tömörülés Szerepük felértékelődhet, hi­szen ők adhatják a kormány­záshoz szükséges partnereket, „VÁSÁRLÁSI CSATA” Mi okozta a közvélemény gyors változását? Ügy tűnt, hogy az izraeliek többsége is torkig van Begin politikájá­val: a kormányfő azért kény­szerült fél évvel mandátu­mának hivatalos lejárta előtt kifrrjl a választásokat. Az elégedetlenség főként gaz- gazdasági-társadalmi okokra volt visszavezethető. Az inf­láció világrekordereként a pénzromlás évi mértéke elér­te a 130 százalékot; az or­szágban először jelentkezett számottevő munkanélküli­ség; s egyre nagyobb gondot okozott a kivándorlás. A mi­niszterelnök nagy békeigé- rete, a Camp David’-i szerző­dés gyakorlatilag holtpontra jutott, bebizonyosodott, hogy ezen az alapon nem lehet megoldani a Palesztinái prob­Menahem Begin miniszterel­nök Simon Peresz, az ellenzéki Munkapárt vezetője lémát, ami viszont az álta­lános rendezés előfeltétele. A miniszterelnök — „min­dent vagy semmit” alapon — ellentámadásba lendült. A gazdaságpolitikában há­rom hónapra jelentős adó- kedvezménnyel leszállítot­ták a tartós fogyasztási cik­kek árát Magasra szökött a vásárlási láz, e célra bérelt hajók és Boeing-Jumbók szállítják az importárukat az igények kielégítésére, s a következményekkel nemigen törődnek. A kedvezmény ugyanis július elsején, tehát éppen a választások másnap­ján lejár, de a számlát utána is fizetni kell. A kortesfogás ráadásul csappantja a valuta- tartalékokat és növeli a fi­zetési mérleg hiányát. A Li­kud viszont arra spekulál, ha ez szavazatokat hoz, úgy is jó, ha pedig mégsem nyerne, fizesse a költségeket a kö­vetkező kormány. Reagan fegyvertrázé sajtóértekezlete Ronald Reagan keddi sajtó- értekezletén elhangzott, kül­politikai kérdésekről szóló megállapításai megerősítettél!:, hogy az amerikai kormányzat továbbra is a nemzetközi helyzet élezését célzó irányvo­nalat kíván követni — írja a TASZSZ szovjet hírügynökség Washingtonból keltezett je­lentése. A TASZSZ megállapítja: a katonai felkészülést erőltető amerikai politika leleplezésére Reagan azt igyekezett elhitet­ni. hogy kormánya legfőbb célkitűzése a béke biztosítása. Rögtön értésre adta azonban, hogy ezt a célt a nukleáris terror fokozásával, az Egye­sült Államok katonai poten­ciáljának növelésével, más ál­lamok és népek zsarolásával kívánja elérni. Mindez az Egyesült Államok „életbevágó érdekeinek védelmét” szolgál­ja. „Ügy gondolom, hogy cél­jainkat csak megfelelő erő bir­tokában érhetjük el” — hang­súlyozta Reagan. Az újságírók határozott vá­laszt kértek tőle arra a kér­désre, lehetségesnek tart-e Európában egy korlátozott nukleáris háborút, meg lehet-e akadályozni, hogy egy ilyen háború világméretű nukleáris konfliktussá szélesedjék? Az elnök megkerülte a választ, de értésre adta: kormánya egyál­talában nem zárja ki a nuk­leáris fegyver alkalmazásának lehetőségét Európában. Reagan durva kirohanásokat intézett a Szovjetunió leül- és belpolitikája ellen, s a „kom­munizmus hamarosan bekö­vetkező végét” jósolta. Reagan igyekezett igazolni a Fehér Háznak azt a provoka­tív döntését, mely szerint az Egyesült Államok kész táma­dó fegyvereket szállítani a kí­nai hegemonistáknak. Az el­nök majdhogynem a két or­szág közötti kapcsolatok „ja­vítása érdekében tett normá­lis lépésnek” állította be ezt a döntést. Az elnök teljes mértékben helyeselte kormányának azt a döntését, hogy az Egyesült Államok 3 milliárd dollár ér­tékben katonai segélyt nyújt Pakisztánnak. Reagan itt tel­jesen figyelmen kívül hagyta azt az érvényben levő ame­rikai törvényt, amely tiltja fegyverek szállítását az atom- sorompó-szerződéshez nem csatlakozó államoknak. Reagan azt hangsúlyozta, hogy „Pa­kisztán nagyon fontos straté­giai helyet foglal el az Afga­nisztánban történő események fényében”, majd hozzátette: „úgy gondolom, hogy Pakisz­tán támogatása' az Egyesült Államok legjobb érdekeit szolgálja”. — A sajtóértekezleten Rea­gan védelmébe vette Izraelt. Azt állította: Izraelnek, úgy­mond megvolt minden alapja hogy aggódjék Irak politikája miatt. A közel-keleti feszült­ség továbbéléséért nem Izrael­re, hanem az izraeli agresz- szió áldozataira: az arab álla­mokra hárította a felelősséget. „Még elképzelnem is nehéz, hogy Izrael fenyegetné szom­szédait” — mondta Reagan. A libanoni helyzettel össze­függésben az amerikai elnök „Izrael ellen irányuló támadó fegyvereknek” nevezte a Li­banonba telepített szíriai lég­védelmi rakétákat. Ez az állí­tás olyan nyilvánvalóan ha­mis volt, hogy közvetlenül a sajtókonferencia befejezése után a Fehér Ház képviselője kénytelen volt magyarázkod­ni, mondván: az elnök termé­szetesen „védelmi fegyvere­ket” akart mondani. (MTI) HÄBORÜ — „RÉSZLETRE”? A „vásárlási csata” veszé­lyes Izrael gazdasági-társa­dalmi stabilitására, de még veszélyesebb, hogy a kam­pányba felelőtlenül bevonták a közel-keleti válság legrob­banékonyabb elemeit. Meg­szaporodtak a behatolások Libanonba, s Izraelben már- már olyan képzeteket keltet­tek, hogy az ötödik háború, ha . „részletre” is, de íme megindult a szomszédos arab ország földjén, Tel Avív biz­tatására és közvetlen segít­ségével a libanoni' jobboldal átgondolt provokációba kez­dett: hozzáláttak ahhoz, hogy egyesítsék a falangista zóná­kat és Haddad őrnagy déli szakadár miniállamát. Ez­zel el akarták vágni a Bei- rútból Damaszkuszba vezető utat, akadályozva a Libanon­ban kormánykérésre állomá­sozó zöidsisakos arab béke- fenntartó erők szíriai alaku­latait. Izrael légitámogatást nyújtott, szíriai helikoptere­ket lőtt le, mire Damaszkusz kénytelen volt légvédelmi esz­közöket telepíteni a fenyege­tett térségbe. így robbant ki a rakétaválság, amely rövide­sen olyan méreteket öltött, hogy Washington is kényte­len volt közvetítőként meg­jelenni. A rakétaválságot, ha le­het, még jobban felfokozták a reaktorválsággal, a Bagdad melletti nukleáris központ bombázásával. Az izraeli kor­mánykörök arra játszanak, hogy „nemzeti szükségállapot” érzését keltsék, amikor nem tanácsos vezetést váltani; fo­kozzák a hisztériát, s végül, de nem utolsósorban így pró­bálják elvonni a figyelmet a gazdasági nehézségekről. Az ellenzéki Máárách ebben a helyzetben nem állt a hely­zet magaslatán: a „választá­si bombák’' egyértelmű elíté­lése helyett csak az • akció időzítését kifogásolta, jelezve: nem képes igazi alternatívát biztosítani. Amint Camp Da- viddel szemben is egy kö­dös, jordániai megoldást ka­rolt fel, tehát a másik nagy csoportosulás sem tartja el­képzelhetőnek a Palesztinái probléma valós megoldását. BEGIN ÉS PERESZ PÁR­HARCA A szociáldemokrata szövet­ség csak megkésve vette fel a kesztyűt s akkor kapcsolt nagyobb sebességre és hang­erőre, mikor kitűnt: az izra­eli akciót erőteljes nemzet­közi elítélés követte. Az ag­resszíven fellépő Beginnel Persze alig tudott igazi vitába szállni, s a Munkapártot meg- " osztja vezérének és Rabin volt miniszterelnöknek nézet- eltérése is. Ezzel szemben Begin kijelentése, hogy csak 1983-ig marad pártja élén, egyelőre elcsitította a belső utódlási harcokat, a Likud látszólag egységesebbnek tű­nik. Nincs kizárva azonban, hogy Begin végül is túllő a célon: a nagyfokú agresszi­vitás és demagógia visszaüt majd. Nem könnyű körülmények között veszik fel a küzdelmet a Béke és Egyenlőség Demok­ratikus Frontjának képviselői. Az Izraeli Kommunista Párt, a szefárd lakosság érdekeit kifejező Fekete Párducok, valamint az arab községtaná­csok közös listája eddig öt mandátummal bírt a 120-ból s most pozícióinak megerősí­tésére törekszik. Következetes politikájukkal, ha nem is számíthatnak jelentős áttörés­re, de a béke, a realitások, a tisztességes közel-keleti rendezés szószólói s ily mó­don fontos szerepet töltenek be. Rámutatnak például a Begin-féle politika nagy veszélyére: arra, mennyire nem biztató jelenség, ha egyes országokban a belső feszültségeket külső feszült­ségek teremtésével szeretnék elfedni.,. Réti Ervin

Next

/
Thumbnails
Contents