Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-12 / 109. szám
Ave Caesar! Ave Brutus? A pezsdülés, melyről múlt heti írásomban szóltam, tovább tart a televízióban. Számos olyan művészeti, ismeret- terjesztő, publicisztikai programot kínál, mely jogot tart az érdeklődésre, elgondolkodtatja az embert, közelebb viszi időszerű, közérdeklődésű problémák megoldási lehetőségeihez. Magam részéről a problémák felvetését mindenképpen erénynek tartom, még akkor is, ha válaszaikkal részben vagy egyáltalán nem értek egyet. Mert tudván tudom — azt is, hogy nem egyedül állok ezzel —, a tiszta látáshoz a világos beszéden keresztül vezet az út, hogy senkinek sincs birtokában a bölcsek köve, alkotónak és bírálónak ugyanúgy, mégha nagyon sokszor hiszi is azt. A tévedhetetlenség, a csalhatat- lanság az istenek erénye, létezésük pedig a felvilágosodás óta már az égben Is megkér- dőjeleztetett, nemhogy ma hinnénk is valamit benne. (Az egyoldalú megközelítést ezúttal nézze el nekem az olvasó: hiszen nem valláskritikai jegyzetet szándékozom írni, hanem televíziós recenziót.) Kedd éjszaka fejeződött be Radevszki Teodor rendező, Dubovitz Péter operatőr és Regős István szerkesztő-riporter Bűn című négyrészes dokumentum-játékfilmje. A helyszín és a téma szerfelett érdekfeszítő: a leányjavító intézet és a női börtön, követke- zéspképpen a lányok és asz- szonyok szándékos és véletlen „kalandja” a bűnnel. Mi az értéke, erénye a műnek? Mindenekelőtt a kitűnően kiválasztott szereplők, a helyzetek kigondoftsága, a természetes reakciók kiváltása, a kissé agresszív riporteri magatartás, mely irritálja a kérdezettet, s végső soron nyílt vallomásra kényszeríti. Ügyes a történetek összeragasztása, az operatőri munka, dicsérhető az egész mű őszinte hangja. Persze csaknem ugyanennyi ellenérvet Is fel lehet hozni ellene, elsősorban a hatásvadászatot (egyébként a „Történetek a szerelemről és a halálról, „...a bűn mindig egy jajkiáltás” címekből is kitetszik), az egyedi esetek némiképpeni túltengést, valamiféle operet- tes, romantikus szemléletet. Aztán etikai vitát is gerjeszthetünk körülötte, nevezetesen, hogy erkölcsös magatartás-e emberek legintimebb dolgait a nagy nyilvánosság előtt kiteregetni. De fölösleges, a film szereplői nyilván mindenbe beleegyezésüket adták, így a módszer jogossága kétségbevonhatatlan. A Reflektor Stúdió — nemrégiben alakult a szélesebb körben kevésbé ismert valóság feltérképezése céljából — első munkája volt a Bűn, a maga nemében, hibáival együtt si biztató. Azt hiszem, ettől a stúdiótól látunk még hasonló „unikumokat”, a mostaninál művészi szempontból átgondol- tabbat, meggyőzőbbet. A Bűnre „rímelt” másnap este a Halál a pénztárban című tévéjáték Fóti Andor nyomozói gyakorlatából, Kertész Ákos átiratában. Amit a Bűn bizonygatott — régi kriminalisztikai felismerés nyomán —, hogy a bűnös egyfelől áldozat is, a tévéjátékban szintén igazolódott. A többszörös gyilkos üzemi főrendész nemi gerje- delmének, meggondolatlan szerelmének áldozata. Míg Bed- nai Nándor filmjét néztem, örömmel állapítottam meg magamban, kezdünk lassan megtanulni bűnügyi filmet csinálni. Sokkal rosszabb NSZK meg angol krimiket is láttam már, méghozzá ünnepi esteken, szombaton, vasárnaponként. Ámbár, az igazsághoz tartozik, sok még a tanulni- valónk: a történet izgalmas pergetésében, a néző aktivizálásában, vagyis, hogy a nyomozókkal együtt maga is részt vegyen az ügy tisztázásában. Persze mindezeket megtanulni csak a gyakorlatban lehet. Rangját ugyanúgy megkaphatná ez a műfaj is, mint a vígjáték, (egyébként érezhető tendenciák). Érdekes módon a csehszlovákóknál ilyen probléma nem létezik, a filmesek nem óckodnak az izgalomkeltéstől, a nevettetéstől. A BBC Shakespeare-összesé- nek legutóbbi látható darabja a Julius Caesar volt. Herbert Wise rendezése követi a sorozat jeles hagyományait, egyszerűen, pontos értelmezéssel eljátszatja tragédiáját és lefényképezted. Nincsen köny- nyű dolga, hiszen a történetet a néző már rengeteg színházi és fiimi feldolgozásban láthatta, és szinte mindenki őriz magában feledhetetlen előadásokat, alakításokat. Wise fokról fokra építkezik, jeleskedik a színészvezetésben, sajnos azonban, a vérrel nem spórol, ezért egy kicsit grand guig- nolos ízeket csempész a játékba. A ve Caesar! Meghalt Caesar. A patríciusok és a nép értékelése megoszlik: politikai gyilkosság volt a tett, vagy a köztársasági demokrácia jogos önvédelme? A ve Brutus, vagy éljen Antonius — Caesar szelleme? Shakespeare csupán elmeséli a történetet, melyet Plutarkhosz Párhuzamos életrajzaiból ismert, a döntést — eltérhet a történelmitől — a nézőre bízza. A műben egyéb megfejtenivaló is rejlik: ki a tragédia hőse? A címszereplő, vagy más? A néző e dilemmájának feloldását jól segíti a rendezés Brutus előtérbe állításával. Jóllehet Ceaser alakja halála után is a középpontban marad, de tragikussá csak Brutus alakja nő. Aki elkövette azt a hibát, hogy erőszakkal kívánt békét, nyugalmat szerezni. A győztes Antonius szavai találóak (a befejezés egyébként a Hamletére emlékeztet): „Ez volt a legnemesbik római / Mindnyája közt; a többi lázadók, / Amit tevének, őkívüle mind / Irigységből tevék nagy Caesar ellen / . ö tiszta szándékból és egyedül/ Jtözjó miatt szövetkezett velük. ..” Azaz: Caesar nagy volt, Brutus erényes, tisztességes. Melyiküknek jár ki hát az éljen? ... Érdemes rajta elgondolkodni. (sulyok) Tudni illik májusról A harmadik tavaszi hónap, a május, a 18. hétnek a végét és az év 19-22- hetét foglalja magába. A legszebb évszak legszebbnek tartott hónapja. Régebben tavaszutónak, pünkösd havának is nevezték. (Az idén a pünkösd későbbre, június elejére esik.) Az Ikrek hava elnevezést pedig annak köszönheti, hogy a Nap a képzelt égi pályán a hónap 21. napján lép az Ikrek csillagképbe. A hónap időjárási mutatói minden tekintetben jobbak, mint elődjéé, a szeszélyes áprilisé. A havi átlagos középhőmérséklet az utóbbi években így alakult: 1978'ban Budapesten 14,5, Kecskeméten és Keszthelyen 13,6, Szegeden 13,7 °C. 1979-ben a fenti sorrendben: 17, 9, 16,8, 16,5, és 17,4 fok. Tavaly pedig Budapesten 14,7, Kecskeméten 12,9 (!), Keszthelyen 13, Szegeden 13,4. A májusi eső aranyat ér — tartják a gazdák. Nos, a havi csapadék az utolsó három évben elég változatosan oszlott meg. 1978-ban bőségesen jutott a növényzetnek az aranyat érő esőből: a fővárosban 124, Kecskeméten 113, Keszthelyen 122, Szegeden 114 milliméter esett a hó folyamán. 1979-ben a négy körzetnek 26, 24, 22, illetve 12 milliméterrel kellett beérnie- 198ö-ban sem volt a május bőkezű: 40, 44, 64 és 46 milliméter hullott a felsorolt tájegységekre. A napsütéses órák száma tavaly májusban Budapesten 221, Kecskeméten 208, Keszthelyen 199, Szegeden 183 volt. A szépszámú napos órát a viszonylag kevés csapadék, tehát mérsékelt felhősödés mellett az is magyarázza, hogy a nappalok hossza májusban jelentősen megnő. Május elsején 4 óra 28 perckor kél a Nap és 18 óra 55-kor I nyugszik le. 31-én viszont a napkelte időpontja 3 óra 52 perc, a napnyugtáé pedig 19. 32. Az eltolódás tehát a hó folyamán 1 óra ±3 perc a napvilág javáraA május elseje már csaknem egy évszázada a munkásság nemzetközi ünnepe, de Különleges kaktusz ’etr Roszaknak, a csehszlová- :iai tesini kaktuszbarátok ál- lökének gyűjteményében ta- álható egy olyan kaktusz, melyet 1905-ben ültettek Mexikóban, Csehszlovákiába pedig 1936-ban került. Az Ast- rophytum ornatum fajtához tartozó kaktusz súlya mintegy 10 kilogramm, nem számítva a gyökérzetet és a rátapadó föld súlyát. NOGRÁD - 1931 május 12., kedd e nap megünneplésének még messzebbre, egészen a rómaiak tavaszünnepéig Visszanyúló előzményei vannak. Nálunk a XV. századból van az első adat a május elsejével kapcsolatos népszokásokról. Ezen a napon a házakat zöld lombokkal díszítették fel országszerte. A májusfa állítása ugyancsak már régen országos szokás. Általában legények állították a lányoknak. A palócoknál munkamegosztás volt: a legény csak a fáról gondoskodott, a feldíszítés pedig választottjára és annak édesanyjára hárult- A májusfaállítás többfelé ma is élő szokás. A népi megfigyelés szerint, ha május elseje hűvös, vagy nedves, középszerű lesz a termés; ha meleg és tiszta: bőségesebb. Május közepére hajnali fagyok jöhetnek egyes években, ezért Pongrácot, Szervácot, és Bonifácot (névnapjuk 12-ére, 13-ára és 14-re esik) fagyosszenteknek szokás nevezni- Május 25-éhez, Orbán napjához termékenységi jóslatot fűz a néphit. Orbán napja, ha tiszta, jó édes bpr, ha esős, savanyú lőre terem majd. A hiedelem magyarázata, hogy Orbánt a szőlőskertek védszentjének tekintették a régiek, s szobrát sok helyen felállították a szőlőkben. Ha névnapján szép idő volt, a reménykedő szőlősgazdák felvirágozták az Orbán- szobrokat, ha fagyos, csúnya idő járta, akkor besározták, sőt kővel dobálták-.. Cs, B. Anyanyelvi forrásvidékek Magam elé képzeltem rosz- szul halló kislány szorongó, elgyötrött arcát — kitaszítottnak érzi magát, nem tud bekapcsolódni a többiek játékába, nem érti a körülötte folyó dolgokat. Suta, a megszólalásban — fogyatékossága akadályozza abban, hogy kifejezze gondolatait, vágyait, élményeit. Látom, azt a gyereket is, aki félrehúzódva, értetlenül hallgatja a „kezdeményezéskor” beszélő, mesélő társait — mondják, mondják, mit láttak, hallottak, a családi kiruccanáson, micsoda újságok vannak otthon, milyen mesét szokott mondani az édesanyjuk, milyen feladatokat kapnak. ö jól hall és még nem is selypes, pösze — de nagyon szegényes a „kincstára”, ha meg akar szólalni, mert alig beszélgetnek vele, nem tud biztonsággal szólni semmiről. „Kelj fel! Öltözz már! Miért nem eszel! Menj a lábam alól, hagyj dolgozni ! Ne kérdezz már annyi hülyeséget!” — legsűrűbben ezt hallja, no meg a játszótéri pajtások szövegét. A harmadik azért nem mer bekapcsolódni, mert fél a kicsúfolástól — botlik a nyelve, némelyik hangnál kibuggyanna a beszéd belőle, de mégse... Az anyanyelvi gyökerek a kisgyermek egész világát behálózzák — tartó erejük nélkül a személyiség kivirágzása elképzelhetetlen. Ott vannak a kiránduláson, a játéknál, a feladatmegoldásoknál, a bábok között. A nyelv a legerősebb kötelék az ember és a társadalom között — fogalmazták meg sokan. Egyszerre forrása, kifejezője, eszköze a személyiség változásainak. Az írás elején említett kislány hallókészüléket kapott, ami szinte varázsütésre megváltoztatta óvodai kapcsolatait, viselkedését. De mi van a többiekkel — az ingerszegény környezetből érkezőkkel (amely ragyogó anyagiak mellett sem ritka), a beszédhibásodásokkal ? No és az átlaggyerekekkel, akik a saját tempójuk szerint veszik birtokukba a nyelvet? Mindnyájukról szó volt azon a csaknem egész napos értekezleten, melyet a salgótarjáni Malinovszkij úti óvodában tartottak a minap. Az új óvodai nevelési program bevezetése óta először volt központi téma az anyanyelvi nevelés, de ez az intézmény azok közé tartozik, ahol már foglalkoztak ezzel kiemelten, elemeze a problémákat, feladatokat. Van belőlük bőven! Bár a cigány gyermekek magyar nyelvtudásával már nincsenek olyan súlyos gondok, mint a korábbi években, sok a hátrányos helyzetű a kicsik között. Nagy Ferencné vezető óvónő vitaindítójával tovább erősítette azt a szemléletet (ami egyre több óvónőre jellemző), hogy nem szabad a nevelési folyamat egészéből kiragadni az anyanyelvi nevelést, bűn csupán kampányszerűen foglalkozni vele. Minden nevelési területen, foglalkozási formában fontos a megnyilatkozás, az ismeretek megfogalmazása, az élményszerzés, önkifejezés, a szavak mögötti tartalom megértése — ennek alapja a nyelv. Csaknem ugyanannyi kárt, mint hasznot hoz, ha mesterséges feladatmegoldásra kényszerítik a gyerekeket, így javítva beszédhibáit. Spontán helyzetekben, tevékenység közben (legyen ez kirándulás vagy bábozás, mesemondás, vagy közös játék), nagy tapintattal, a gyermek személyiségének ismeretében lehet igazán eredményt elérni. Igen nagy az óvónők felelőssége a zárkózott gyerekek megszólaltatáséban, a mindig fecsegők beszédfegyelmének kialakításában, a családdal való együttműködés szorgalmazásában. Az óvónő példakép, ő van legtöbbet a kicsikkel — ha mindig hangos, mindig halk, hangszípe nem fejez ki érzelmeket, ha túl sokat beszél, ha maga sem mentes a beszéd illetve nyelvi hibáktól (például suk-süköl!) a leg- tudatosabb anyanyelvi nevelést is leronthatja. Az óvónők hozzászólásai azt mutatták, tisztában vannak mindezzel. Többen ismertették a csoportjukban készített felmérést, az alkalmazott módszereket. A testületet dicséri, hogy ismerik, elismerik egymás munkáját, nem szégyellnek egymástól kérdezni, tanulni. A kívülállónak lehet szokatlan csupán az a megfigyelés, hogy nem csak a legügyesebb, kiugró képességű, de a valamilyen szempontból problémás gyerekek neve, személyisége, sem ismeretlen a nagycsoportot vezető óvónőnek a kicsik közül középsőből és fordítva. Ami az anyanyelvi nevelés szempontjából is nagyon fontos: az iskolaelőkészítés nem maradhat csak az utolsó esztendőre, óvodába lépéstől ott kell lennie a munka hátterében — a tapasztalatok cseréje pedig nem képzelhető el a gyerekek megismerése nélkül, hiszen minden módszer csak annyit ér, amit konkrét nevelési helyzetben, az adott gyermekkel való foglalkozás során eredményez. A legfőbb feladatokat határozati javaslatban rögzítették: szó esik itt az óvoda-család együttműködéséről, az átlaggyerekekkel való törődésről, az óvónők önművelésének szükségességéről, a kabinet által szervezett logopédiai tanfolyam tapasztalatainak, az ott elhangzott anyanyelvi játékok és gyakorlatok alkalmazásáról. Okos hasznos dolgok ezek — megvalósításuk az óvodai nevelés egészét erősíti. De csak akkor, ha a szakmaszeretet, a gyerekek szeretetével párosul, ha belülről fakadó örömet okoz az a munka. Azaz hivatás. O'. Kiss Magdolna Múzeum a bástyában Immár több mint két éve, hogy Körmenddel öt városa lett Vas megyének. Az ötödik város most múzeummal gyarapszik. Ez újabb ok, hogy meglátogassuk a takaros települést, amelynek neve közel hét és fél évszázada szerepeit először oklevélben, s már 1244- ben, nem sokkal a tatárjárás után említést tesznek váráról is. Az ezt követő században pedig már városként jegyzik. Abban a században került ki a királyi birtokok közül, s ezen az úton jutott aztán jó kétszáz évvel utóbb a Batthyá-* nyalt birtokába: ők éltek abban a szép nagy park közepén álló hatalmas kastélyban, amely ma is uralja a várost, a kulturális központ: épületeiben van a könyvtár, egyebek között a diákotthon, a művelődési ház, s most rendezetten lesz múzeum is.. VARKASTÉLY A Rába sík völgyében települt város messziről föltűnő ősi építménye voltaképpen várkastély. Fő épülete őrzi a szabálytalan négyszög alaprajzú vízivár maradványait, azokra, azokból épült ki. E vízivárnak egy 1605. évi leírás szerint mind a négy sarkán egy-egy bástyatorony állt. A kastély mai alakjában a XVIII. század végére épült ki, akkor alakult ki a barokk homlokzat, s közepén a dór oszlopos erkély, amelyet ma a háborús pusztításból helyreállítva eredeti szépségében láthatunk. így is észrevehetjük a vár hagyatékát az épület kerek, erőteljes saroktagjaiban — ha pedig ezeket belülről szemléljük, a félig kör alaprajzú szobákban, a vastag falak között érezzük: bástyákban vagyunk. ELŐZMÉNYEK Ebben a középponti főépületben nyílik a múzeum, a főkapu felől nézve a bal oldali — a délnyugati — sarokbástyában. Ottjártunkkor már rendezték a készülő kiállítások anyagát, megtekinthettük a kiterített tervrajzot. Nagy Zoltán muzeológus azt is elmondta, milyen A kastély főépülete: balról a zeumnak. múltja van máris a leendő múzeumnak. A Batthyányak várkastélya is őrzött muzeális gyűjteményt — ha nem is a most nyíló múzeum három termében. Ezek ugyanis az utolsó Batthyány-birtokosok idején a tizenegy hercegi gyermek szobái voltak. Ezenkívül volt Körmenden hadtörténeti gyűjtemény is, amelyet egy helybeli tanító hozott létre. Mindebből a Kőszegi—Bartunek-féle gyűjteményből, mind a Batthyá- nyakéból maradt egy-két emlék, s főleg fennmaradtak feljegyzések. így a Rábavidék című helyi újság a század- forduló táján rendre közölte a kastélybeli gyűjtemény számára felajánlott tárgyak jegyzékét. Továbbá Dévényi Ferenc tanár is létesített egy gyűjteményt, s ez 1953 decemberében nyílt meg — szintén visszatekintenek rá az új múzeum kiállításán, akárcsak Molnár Lajos molnaszecsődl közjegyző gyűjteményére. Végül a kastély kocsiszínjében is volt állandó kiállítás 1965 és 1975 között. Mindezek az előzmények közös előteremben kapnak helyet. CÉHES EMLÉKEK A másik két terem a következőképpen oszlik meg: A márványteremben a yárostörsarokbástya ad otthont a múténeti kiállítás kap helyet dokumentumokkal, térképekkel, tárgyakkal. Láthatjuk például Musztafa bégnek 1637. július 18-án Batthyány Adómhoz magyarul írt leveléét. E helyiségben vetíteni is fognak a látogatóknak: a város műemlékeit, jellegzetes oromzatait, kapuit, s más építészeti emlékeit mutatják így be. A bástyateremben pedig Körmend céhes emlékei kapnak helyet. (Mellesleg: 1907- ben például 38 szakma 193 mesterembere működött az 5000—6000 lakosú, de élénk piacú városkában!). Különböző céhek tárgyait, köztük Zweifel lakatos, Raposa bognár vagy Kluge Pál kékfestő — s egyúttal ipartesületi elnök — munkásságának emlékeit láthatjuk. A terem közepére egy régi hirdetőoszlopot kívánnak fölállítani, amelyen a Rábavidék korabeli cikkeinek fénymásolatai Idézik a múltat. A múzeum megnyitásával korántsem ér véget a múzeumalapítás, sőt inkább új, komolyabb és szervezett alapon ekkor kezdődhet újra igazán. Egyebek közt a városka órásainak emlékeit — főként híres toronyórásaiét — kívánják összegyűjteni. De ez már a jövő dolga. Németh Ferene
