Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)

1981-05-10 / 108. szám

Csaknem s?6? films7Ínháíban Szocialista filmek a béke és barátság hónapján Európában május elején fe- keskenyfilmszínházba for- Tecumseh. Részben a fenti jeződött be a második világ- galmaz szovjet, csehszlovák, felsorolásból is kitűnik, hogy háború, nem véletlen, hogy a május hagyományosan béke és barátság hónapja. Az ünneplésből kiveszi ré­szét a filmforgalmazás is. Bu­dapesten május 4-től kezdő­dően tíz napig szocialista or­szágokban készült filmeket láthat a közönség. A szocia­kubai, lengyel, jugoszláv, a béke és barátság .hónapja NDK-beli és román filmeket, filmjeinek összeállítói arra A friss és legfrissebb filmek törekedtek, hogy minden kor- közül tizenegyet mutatnak be, osztály számára biztosítsanak például az NDK-beli Hófehér látogatási alkalmat. Helyesen és Rózsapiros című mesefii-, tették azt is, hogy kiszélesí- met, Az emberevő medve cí- tették a területet, s a váro- mű szovjet kalandfilmet, A sok és a nagyobb ipari, me- sziget lovasai című kubai zőgazdasági települések mel- rajzjátékfi-lmet, a bolgár- lett az apró falvakba is — pél­lista filmek idei fesztiváljá- lengyel-szovjet koprodukció- dául Becske, Hugyag, ösa­rak a Toldi, a Szikra és a ban készült Erőd az Őserdő- Tanács mozi ad helyet, s új ben című kalandos történetet, filmeket, koprodukciós alko- Az ünnepi alkalomból több tásokat, valamint csak a fesz­tiválon látható műveket mu­tatnak be. Gazdag filmösszeállítással rukkolt ki a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat is, "mely a béke és barátság hónapja régi nagy sikerű alkotás felú­jítására is módot találtak. Jó néhány megyebeli moziba vetítik a korábbi évtizedek olyan sikeres filmjeit, mint a szovjet Huszárkisasszony és a Vadállatok a fedélzeten, a gárd — eljuttatják a szocia­lista országok filmeseinek al­kotásait’. A vetítéseket különösen fi­gyelmükbe ajánljuk az üze­meknek, az ott dolgozó szak- szervezeti és művelődési bi­zottságok aktivistáinak, a ver­senyfelelősöknek és a szocia­alkalmából 97 normál-, illetve lengyel A fáraó, az NDK-s lista brigádok vezetőinek. Pazarló figyelem avagy történetek a megbecsülésről éé emberségről TANULÓ NEMZET VA- tapasztalattal, munkahelyet gatartás. Pedig mennyit be- GYUNK. Akármelyik üzem, változtatott és kollektívájában szélünk humanizmusról, az vállalat oktatási, közművelő- kltunoen érzl magat~ emberi tényezőkről, kritikai dési beszámolóját is vesszük EGY MÁSIK ESET dióhéj- nyíltságról, őszinteségről. Nem elő, azonnal bebizonyosodik. ban- A népművelőt vezetőbe- akarok senkikről angyalokat, Sok helyütt a dolgozók 40-50 ^gy^mSSzoU, m6g ördögöket festeni. Mind­százaléka tanul valamilyen aki szélesebb hátteret, isme- ossze elgondolkodtatni szeret- állami oktatási formában, rétsági kört tudott maga mö- nék bizonyos zavart keltő, vaev belsőleg motivált, netán &ött- Persze, erről a mi nép- nemkívánatos jelenségeken. J “ JZ , művelőnk mit sem tudott, személyes érdekektől vezé- Csak később> amikor intézke- GAZDAGOK VAGYUNK relt tanfolyamon. Jó dolog ez. déseit, állásfoglalásait, jelen- tehetségben, igyekvő embe- Feltétele a korral való lépés- téseit a legváratlanabb helye- rekben. De kár, hogy olykor tartásnak a jobb munkavég- ken és helyzetekben nem ki- tudatosan, gyakran tudattala­fejezetten bírálták, de becs- nul „faragjuk” őket. Szemé- mérelték. Hol volt a tapintat, lyes ambícióból.— a kcizüspAe kárára. Zésnek. Csakhát semmi sem megy simán; a törvények, elő- a véleménynyilvánítás kúltü- írások, határozatok tudása ráltsága? Sehöl, mert énnek nem azonos a megvalósításuk- lehetősége fel sem merült. , , ,, ... „„ Népművelőnk pedig vívja kai, a szellemük szerinti ma- csa»ójót> ki tu£a meddig, gatartással, cselekedettel. most már azzal a derűs nyu­Lassan fogan meg az új, pe- galommal, . hogy tudja, hon- dig a külső körülményrend- nan, merről fúj a szél Elbírjuk-, megengedhet jük-e? Sulyok László Réti Zoltán kiállítása Magyarnándorban Réti Zoltán; JUH ASZ Balassagyarmattól délre, Szügy határában sárga ho­mokfelhőket hord a szél. Mi­nap homokvihartól volt élénk a határ, bizony, hiányzik az eső, száraz a föld. A magyar- nándori falukép csendesebb, a dombokra épült község tava­szi élénk zöldben áll. Az egyik magaslaton öreg fák fogják körül a középkori ala­pítású, klasszicista stílusú templomot, a Radnóti Miklós­ról elnevezett művelődési há­zat pedig friss cserjék futják körbe. Itt nyitották meg má­jus 1-én a Balassagyarmaton élő Réti Zoltán festőművész kiállítását. Első pillanatban az ember­nek az az érzése, hogy ez a kis tárlat mintegy folytatása annak a szelíd szépségű táj­nak, amelyen át idevezetett az út. A tájnak, amelynek szögletei nagyjából azonos léptékű városkákat őriznek, megközelítően azonos stílusú régi középületekkel, hagyo­mányos utcaképekkel, a vi­déken többnyire romladozó kúriákkal, a dombok között fényesen kanyargó patakok­kal, itt-ott irodalmi emléke­ket őrző falukkal és temetők­kel és természetesen várro­mokkal. A nógrádi táj is en­nek a messzebb terjedő vi­déknek része, a Cserhát vo­nulataival, amelyek távolabb­ról nézve fakókéknek lát­szanak, mint gyakran az itte­ni emberek szeme. Palócok lakta táj ez, akvarellben leg­hitelesebb mai megörökítője Réti Zoltán, aki maga is e vidék szülötte. Azon értékőr­ző emberek közé tartozik, akik egy tájegység múltjának és jelenének mély ismereté­ben megbízható .arányérzékre tettek szert, nem vétik el a léptéket, évtizedek szívós és következetes munkájával szer­zett alapos kulturáltságuk megóvja őket a felületes han- dabandázástól, s egyúttal a bénító kisebbrendűségi érzés­től. Mindent nem lehet tud­ni, de aki biztosan tudja, amit tud, annak előbb-utóbb megadatik bizonyos termékeny lelki béke, amely nem azonos semmiféle elzárkózással. El­lenkezőleg, a világ dolgai iránti nyitottság előfeltétele, a komolyan vett művészi te­vékenységnek is alapja. A magyar vidék mindig is ki­termelte értékőrző embereit, akik sajátos nyugalmat árasz­tanak maguk körül, amely­ben megpezsdül a lélek. Időn­ként úgy látszik, az ilyesféle harmónia megteremtéséhez kell a legnagyobb bátorság, mert hiszen ez jár a legkö­vetkezetesebb munkálkodás vállalásával, s azzal az önfe­gyelemmel, amely lehetővé teszi, hogy időnként a gyor­san érkező és távozó napi si­kerről is lemondjon az ember. Réti Zoltán bebizonyította, hogy az akvarell távolról sem szalonművészeti kategória, értő művész kezében ki tudja fejezni az életünket és a kör­nyezetünket. Sok mindent kell tudni ahhoz, hogy ezen túl, maga az anyag is sugározzon, tüze legyen, mintegy hitele­sítve a benne levő tartalmat. Réti Zoltán birtokában van e titoknak. Tudja, hogy például a szőlőből sem lesz semmi, ha nem metszik. Ha minőséget akarunk, nyesegetni, metszeni kell, s ez a törvény a művé­szi munkára is vonatkozik. Magyarnándorban kamara­kiállításon mutatja be tizen­nyolc akvarelljét.' Külön fi­gyelmet érdemelnek a holló­kői akvarellek. az ófaluról so­rozatot készít a művész, amelynek egy részét a közel­jövőben Tokajban rendezendő kiállításán is bemutatja. Fe­kete-tengeri élményből szü­lettek azok a művek, amelyek­ből az Aranyhomok itt is lát­ható. Ipoly-parti, őrhalmi, nándori akvarellek teszik tel­jessé a kis kiállítást, amely­nek sokrétűsége következté­ben kibontakozó hatása meg­haladja méreteit. Említettem, Réti Zoltán to­kaji kiállításra készül, félszáz akvarellt és harminc grafi­kát (tusrajzot) állít ki az ot­tani galériában. Tóth Elemér szerek nemhogy gátolnák, még mindenféle lehetséges eszközzel segítik is. Harmadik mesém egy évvel ezelőtti, de tanulságképpen aktuális. Az egyik falusi iskolában Beszéljünk nyíltan, konkrét utolsó heteit töltötte két fia­esetekről. A helyszín adott tál, húszon- és harmincéves esetben közömbös — éppúgy pedagógus. Tehetségükre, történhet Kisterenyén, mint szorgalmukra ugyanis felfi- Nagybátonyban, Salgótarján- gyeitek az állami irányítók, s ban, vagy Balassagyarmaton, minthogy a városban szükség akár a pici Herencsényben, van ilyen és hasonló nevelők- vagy örhalomban —, mert az re, beajánlották az _ egyik ál- eljárások és motivációk érdé- talános iskolába őket, ahol kesek. Ám mielőtt tényleg rá­térnénk a valóságos történe­tekre, hadd bocsássam előre a megbecsülésről, az ember munkájának, személyiségének elismeréséről lesz szó. A tanár húszéves pedagó­giai gyakorlattal rendelkezik. Lépcsőt járt végig: tanító, majd tanár lett, külön kép- talmazásból. Csak ők ketten . zettsóget szerzett nevelőottho- az egész tantestületből. A vá- ni oktató-nevelő munkára, rosiak törték a fejüket: ilyen őszülő fejjel, lelkesen. Két éV rosszul választottak, éppen a alatt aztán fokozatosan kiöl- legrosszabbakat akarják bé­ták belőle a lelkesedést. Elvi- hozni a városba? And jót a módszerbeli nyílt és őszinte két pedagógus munkájában ta- megjogvzéseit, vitáit akadé- pasztaltak, puszta látszat len- koskcdásnak minősítették, s ne? Nem. Mert az egy év .alatt örömmel kötötték meg velük az egyezséget. A férfi munká­jáért miniszteri dicséretet ka­pott, diákjai járási, megyei tanulmányi versenyeken, pá­lyázatokon nyertek. A nő ki­tűnően gitározik, ért a gyere­kek nyelvén, hallgatnak rá. Am, hogy, hogy nem, év végén mindketten kimaradtak a ju­ezt igyekeztek vele éreztetni. Ö kapta a legkisebb fizetés- emelést, általában az ő mun­káját ellenőrizték és termé- szeies°n az övében találták a legtöbb kifogásolnivalót. Már a véleményére, egyéni törek­véseire, elfoglaltságaira sem voltak kíváncsiak, iskolai fe­lettesei saját kányük-kedvük új iskolájukban is bizonyítot­ták képességeiket a tanárok, ráadásul a férfi újabb me­gyei elismerésben részesült. Fura dolog: jól dolgozott két éve, meg most, rosszul egy éve, hiszen nem kapott jutal­mat. Csakhogy igazság szerint akkor is megérdemelte volna szerint osztották be „szolgá- a pénzt, ugyanúgy, a kolléga­latba ’. Sűrűn előfordult, hogy nő, <ie mivel az iskolában a éjszakai beosztását a munka és ár d hogy jö_ megkezdése előtt par órával közölték vele. Vagyis: úgy vőre másik iskolában taníta­akasztották le, mint fogasról a nak, nem szavazott meg a szá- nagykabátot. Ha most azt mukra egy fityinget sem. Bün­mondanám, hogy a nevezett tanár a közösségi, társadalmi ügyektől visszahúzódó, meg- kesesedett emberré vált, ha­zudnék; akit fiatalon „meg­fertőztek” az őszinteséggel, tettrekészséggel, munkaszere­tettel, azt mindezektől idő­sebb korában nem lehet meg­fosztani. Tanáremberünk csu­tetésből. Így viszont egy vala­mit nem értek: munkáért ad­ják-e itt a jutalmat, vagy az­ért is, de inkább másért. Mi fűzi össze ezeket a tör­téneteket? A pazarló, embert tói zító „figyelem”, a nem ép­Fantom levelezősök nyomában Ha mindenki eljön, tízen lesznek — de ez szinte a le­jelenleg 37 különböző tanfo­lyam folyik az SKÜ-ben — hitetlennel egyenlő. Pedig többre járnak hiányos végzett­Dán bölcsebb lett egy negatív pen emberséges szellem, ma­hány tucatnyi, nyugodtan mondhatjuk, hány száz felnőtt­diák koptatta már itt a szé­keket, asztalokat!.... A Salgó­tarjáni Kohász Művelődési Központ éveken át az egyik fellegvára volt a levelezés ok­tatásnak, kihelyezett csopor­tok tucatjai végezték el itt és az üzemi vörös sarkokban az általános iskolát, pótolták a hiányzó osztályokat. „Régi szép idők!” — most ez a csütörtöki tízfős gárda a dolgozók általános iskolájá­nak egyik legstabilabb cso­portja, ha minden jól megy, hamarosan végeznek, nyolca­dikosok. ■ KINEK ÉRDEKE? Még nincs egy óra. Legelső­ként a két pedagógus, Marcsó Gábor, a salgótarjáni Dolgo­zók Általános Iskolájának igaz­gatóhelyettese és Bódi Mihály tanár érkezik meg. Amíg vár­juk a hallgatókat, felteszem a nagy kérdést: Mi az oka a nagyarányú létszámcsökke­nésnek? A második „félidő”, az új évben indított osztályok aránya mindig is gyengébb volt az ősszel kezdőkénél, de a 100 fő alatti diáklétszám (10 tanulócsoportban!) már negatív rekord. — Mi hárman (Nagy Imre igazgató, a tantestület harma- diK tagja) sem látjuk teljesen egyformán ezt, de az alapkér­désekben egyetértünk. Sar­kítja kissé: az az érzésünk, mintha csak nekünk lenne ér­dekünk, hogy többen járjanak a dolgozok iskolájába, hogy legyen tanulónk. Az üzemek­nek nem, a közvetlen vezető­nek nem, magának az ember­nek nem, — esetleg akkor, ha jogosítványt akar szerezni, vagy végzettséghez kötik a be­tanított munkát, avagy szak­munkás szeretne lenni... Ám ségűek is. Azt mondják,, sür­gős az ügy, nem kapcsolhat­ták össze az alapiskola köve­telményével... — És ne lenne annyi pél­da a „bemondásra!” Bizonyít­vány, anyakönyvi másolat nél­kül kerül be számos esetben a munkakönyvbe: hat osztályt, hetet végzett. Amikor aztán rászánják magukat a jelent­kezésre, napokig hiába ke­ressük anyakönyveinkben, le­velezünk az általános isko­lákkal, míg kiderül: elkezdte, db nem járt végig. Nem vizs­gázott. Van, aki két osztály- lyal is „többet mond be”, az­tán kiderül, az írás-olvasás­sal is hadilábon áll, iszonyú nehéz a pótlás, a felzárkóz­tatás. Ebből fakad a lemor­zsolódások egy része. KI SEGÍT? Hangos gondolkodássá ala­kul át a beszélgetés. Felbuk­kan egy kérdés, körbejárjuk, de már felidéz egy másikat. Például az üzemi oktatási ve­zetők felelőssége: a tanulás­ra ösztönzés mellett (különö­sen, ha a dolgozók általános iskolájáról van szó) — tu­catnyi más dologgal foglal­koznak, ezzel nem ritkán még akkor sem, amikor a szerve­zés dandárja van — sokan épp akkor mennek szabad­ságra. A látszat mégis az, jól végezték dolgukat, hi­szen nagy a tanulási kedv — igen, a középiskolákban, a különféle tanfolyamokon. Ma­rad hát a kissé abszurdnak tűnő megoldás: az iskola ta­nárai sok helyen maguk agi­tálnak... De hol vannak azok, akik legjobban ismerik a dol­gozókat, a tanulással elérhe­tő előnyöket, a közvetlen ve­zetők, brigádvezetők? Félnék => munkaidő-kieséstől, sok­szor burkoltan ők maguk be­szélik le a tétova jelentkező­ket. Nem ritka az olyan első számú vezető sem, aki nyíl­tan kijelenti: szerinte nem se­gíti, hanem hátráltatja a fő­profilba vágó munka végzé­sét az alapműveltség meg­szerzése, nem éri meg- És mindezt akkor is el lehet mondani, amikor a hosszú idő óta legszélesebb körű, a pártszervek által indított szervezési kampány folyik, a propagandamunkába sokan bekapcsolódtak. Vajon nem voltak elég következetesek, nem volt reális a célkitűzés? Tervezett, tudatos beiskolá­zási tevékenységre is van azért néhány példa: az öb­lösüveggyárban, a síküveg­gyárban, a vizslási útkarban­tartóknál — bár az eredmény itt is elmarad a kívánttól. Bent az iskolában húsz alatt hivatalosan nem lehetne in­dítani osztályt — ezért van­nak „fantomlevelezősök”, akik helyett a térítést egy- egy vállalat fizeti, hogy a ta­nulásra vállalkozó dolgozóik emiatt ne maradjanak ki. KI TANUL? Közben szállingóznak a hallgatók — látom, érdekli őket a beszélgetés, van mon­danivalójuk az egészről. Fel­teszem a második nagy kér­dést: ök miért vállalkoztak, és szerintük mások miért nem? Mészáros István a vasön­tödében, három műszakban dolgozik. Négy kiskorú gyer­meke van — bizony, a mun­kaidő-kedvezmény ellenére sem könnyű rendszeresen el­járni. öt a gyár javasolta; sommásan így fogalmazza meg véleményét: „Nyolc osz­tály nélkül már semmi sem megy-..” Trenka József szin­tén három műszakos, a drót­húzóban targoncavezető — számára a bejárás nehezíti a dolgot, mégis, hetedikben is, most is igyekezett nem hiá­nyozni. A munkahelyén van már egy társa, aki gondolko­dik a jelentkezésen. „Most jönnek az új gépek, le sze- rentém tenni a targoncave­zetői vizsgát, szocialista bri­gádtag se lehet az ember az általános iskola elvégzése nélkül” — sorolja indítékait Boros Zoltán. Két kisebb gyermek van náluk is, a fe­leségét műtötték, a gépkeze­lői munka a hideghengermű­ben szintén nem könnyű. El­mondja gondolatát; a KISZ- titkároknak, brigádvezetők­nek többet kellene tenni a szervezésben, és később is se­gíteni a tanulót. De van olyan művezető, aki maga targon- cázik a tanulás miatt hiány­zó helyett. Szinte „tolná” az embereket, hogy fejezzék be az általános iskolát- Még ttom ez az általános... Jellemző vi­szont, amit a csoport egyetlen nőtagja, a „kívülről jövő” Liska Nándorné mond: „So­kan vannak, akiknek járni kellene tőlünk, ingatlanosok- . tói is. Én házmester vagyok — pénzzel kell bánni, a mun­kánkhoz szükséges a nagyobb tájékozottság. De sokan -va­gyunk családanyák, az én bri­gádomban is — a családnak is támogatni kell a tanulást. A férjem már végzett — így én vagyok „soron”­Nem jött el ipindenki, de a többség itt van, és várja az órát. Elköszönök. Az utolsó kérdésem Szalai Sándornak, az SKÜ oktatási osztályveze­tőjének szól: ő hogyan látja a helyzetet ? — Valaki mondta: lehetnek ötszázan is hiányos végzett­ségűek a gyárban. Hétszáz- öten vannak! Általában a VII—VIII. osztály hiányzik, 30 év alattiak közül 120-an nem rendelkeznek végbizo­nyítvánnyal. A művezetők, csoportvezetők elvben egyér­telműen támogatják a tanu­lást — de a gyakorlatban ve­gyes a kép.-. Én is úgy vé­lem, kell változtatni. G. Kiss Magdolna NÓGRÁD — 1981. május 10., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents