Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-31 / 126. szám
FEKETE KORALL Cigány költők antológiája Sándor Pál, a film szerelmese Fekete korall címmel az idei könyvhétre látott napvilágot a cigány költők antológiája, a Táncsics Könyvkiadó gondozásában. Amint arra a szerzők is utalnak az antológia fülszövegében, a magyarországi cigányság történetének egyik legfontosabb változását éli át ezekben az évtizedekben, azaz félnomád társadalmi viszonyokból a jelenkori szocialista társadalom minden szempontból teljes értékű tagjává kíván válni. Természetes, hogy ez a folyamat nem mentes az időnkénti és esetenkénti súrlódásoktól sem, hiszen a „befogadók” és „be- fogadattak” között történelmileg kialakult különbségek léteznek mind társadalmi, mind pedig kulturális színvonalban. Ezek fokozatos és folyamatos felszámolása kölcsönösen társadalmi érdek, érdemes és szükséges vállalni e folyamat minden nehéségét és bonyolultságát. A szerzők — rokonszenvesen — szerény hangot ütnek meg, amikor azt vallják: „Mi nem akarunk és nem tudunk nyilatkozni a cigányság nevében..’ Azt, hogy kinek, vagy kiknek van igaza, az integrációs elmélet melyik gyakorlata hozza meg a várt eredményt: a cigány lakosság teljes beilleszkedését, döntse eí a jövő és az e témával foalalkozó tudomány’" Mire vállalkozik hát a Fekete korallban szereplő hét költő? „Csupán arra — és ez nem kevés —, hogy hírt adjon magáról, ezáltal, legalább is némileg, a cigányság lelkivilágáról. Azt hisszük, első vállalkozásnak ez egyáltalán nem lebecsülendő cél. Különösen akkor nem, ha mindjárt hozzátesszük, céljukat elérték, a verseket olvasva színes és gazdag kép tárul elénk a cigányság gondolkodásmódjáról, érzésvilágáról. Kerekes György a kötet előszavában meleg szavakkal szól az antológiában szereplő hét költőről. Utal arra, hogy a kötettel nem csak esztétikai' élményekkel lehetünk gazdagabbak, hanem „azzal a felismeréssel is, hogy születőben van a magyar cigánylíra”. Valóban, így van, hiszen eddig is jelentkezett az irodalomban egy-egy cigány költő, de „csapatként” most találkozhatunk velük először- Reméljük, nem utoljára. A hét költő: Balogh Attila, Burai Katalin, Chöli Daróczi József, Kovács József, Lajkó Lakatos József, Osztojkán Béla és Szepesi József, ök heten az ország különböző városaiban, településein, cigánytelepein látták meg a napvilágot- Verseik abban mégis közösek, hogy — bár eltérő színvonalon — a cigányság öröméről és bánatáról szólnak. Nem ritka a keserű heing aem, annak ellenére, hogy mint Osztojkán Béla írja —: „nincs nekünk a külvilág felé nyíltan vitás perünk’’. Arra kell kölcsönösen törekednünk, hogy ne is legyen. Számunkra , külön öröm, hogy az antológia egyik legtehetségesebb költője, Szepesi József Salgótarjánban született és most is itt él. Öt lapunk Nógrádi Irősarok című rovatában korábban már bemutattuk az olvasóknak. Verseivel vasárnapi mellékleteink hasábjain többször is találkozhatnak az érdeklődők. 1948-ban született- Apja cipőéi hegedűjavftásokat vállalt, festett, rajzolt és szobrászko- dott. Szepesi József szeretettel emlékezik rá, s mindazokra, akik apja halála után életútját egyengették. Az antológiában Nyissatok ajtót címmel közöl válogatást, ösz- szesen tizennégy verset. Nyissatok ajtót, emberek című versét fejezi be e sorokkal: „Az értelem igényjegyének akad-e vendégszeretet? Elűzni bűn, kizárni vétek. Nyissatok ajtót, emberek,” Az ajtót nekünk kell nyitni, amint az a társadalomban mind szélesebb körben tudatosodik. Mind az ajtónyitónak, mind pedig az azon belépőnek felelőssége van, az antológia költői érzik is ezt a felelősséget. Fogadjuk jó szándékkal őket és az utánuk jövőket- i A kötet anyagát Choli Daróczi József válogatta, a fényképeket, amelyek a cigányság életébe, életkörülményeibe engednek bepillantást Gránitz Miklós és Soós György készítette. Tóth Elemér Sándor Pál portréja Sándor Pál rendezővel többszöri megbeszélés után tudtam csak találkozni. Nagyon elfoglalt ember. Most is forgat éppen. Olyan művész, akit nagy viharok, sikerek, értetlenség és elismerés vesz körül. Nem lehet könnyű rendezőnek lenni. —.Hogyan kezdődött a szerelem a filmmel? Mai magyar társadalom A parasztságtól az agrárnépességig és tovább A szocialista Magyarország A súlyos ellentmondásokkal 80-as években? A kérdésre Sárkány történetének vitathatatlanul terhelt termelőszövetkezeti már csak azért is nehéz vála- említette Mihály előadásában — átfogják az élet egyik legérdekesebb fejezete mozgalom csak 1956 után tu- szólni, mert alig van ma Ma- minden területét a gazdálkoaz ország* mezőgazdaságának dott megerősödni. Az új agrár- gyarországon olyan falusi csa- dástól a fogyasztásig, a hétfejlődése. A magyar mezőgaz- politika csak azokat a marxis- Iád, amely kizárólag a mező- köznapoktól az ünnepekig, daság szocialista átalakulásá- ta—leninista alapelveket őriz- gazdaságból szerezné a jőve- Természetesen nem minden ról, erről az emberi sorsokat, te meg, amelyeket a hibás po- delmét. Legtöbb esetben vagy változás kívánatos. Az anyagi kultúrát, életmódot, s falva- litikai gyakorlat sem tudott a férj, vagy valamelyik gye- kultúra területén bekövetkező, ink képét egyaránt átformáló, lejáratni. Az MSZMP levonva rek az iparban dolgozik, s ma- a lakáskörülményeket és a tápsok esetben a drámai fordula- az előző időszak tanulságait, guk a termelőszövetkezetek is lálkozást javító változásokat tokát sem nélkülöző folyamat- végre befejezhette a magyar egyre több szakmunkást,- be- sok- esetben a közélet beszű- ról rendezett konferenciát ez mezőgazdaság szocialista át- tanított munkást alkalmaznak, külése, a közösségi összetar- év áprilisában Túrkevén a alakítását. A hagyományos paraszti mun- tozást biztosító szórakozási Magyar Történelmi Társulat . átalakulás alapelvei és ka’ a korszerű mezőgazdasági formák eltűnése kísérte. A és Szolnok megye Tanácsa. eredménvel ma már mindenki üzemekben úgyszólván meg is több ezer éves hagyományokra Az előadók többsége tá- ,,tt Kevésbé tiszté- szflnt- A másik alapvető váltó- támaszkodó paraszti kultúra gabb összefüggésben vizsgál- a,onban ' gokrétű fo- zást az ldö hozta- A mezőgaz- felbomlása törvényszerű, visz- ta a magyár termelőszövetke- , t arnelv a szocialista dasáSi nagyüzemekben dolgo- szafordíthatatlan folyamat, zeti mozgalom múltját és je- Znlakűláa során a naraszti zök 40 %'át napjainkban már amelynek következményeit ma lenét. Hallhattunk eredmé- fxraadainmban a falusi la- olyanok alkotják, akik sohasem még nehéz megjósolni. Annyi nyeikről. Hogy csak néhányat í . piptmódiában véebe folytattak egyéni gazdálkodást, azonban bizonyos, hogy ama említsünk: Az ENSZ statisz- eietmodjaDan vegoe- hagyományos értelemben tetikai évkönyvei szerint az élei- ' ' hát nem tekinthetők parasztmiszer-termelésben és -fogyasz- Mi jellemzi a magyar pa- nak. tásban az utóbbi évtizedben a rasztságot, vagy pontosabb fo- A falusi lakosság kultúrájá- még csak megkezdődött, de világon a leglátványosabb fej- galomhasználattal a magyar ban bekövetkezett változások nem ért véget, lődést Magyarország produ- agrárnépességet napjainkban, a — ahogy azt a néprajzkutató kálta. Mint a konferencia egyik előadója; Zsarnóczai Sándor o/\^vvo/v'v\^\/\xv\xv/\x\/\x\/\x\/\^\/\^\A>o/va/\>'0/u/\A^vv'0/\x\/vA/v'\A«'\/v'V\/'\/iyvvoz\^ idézte: az egy főre jutó mezőgazdasági bruttó termelési érték tekintetében éppen úgy, mint az egy főre jutó gabona- hús-, illetve almatermesztésben 1977—1978-ban a világranglistán az elsők közé kerültünk: Az előadó egyébként azt a kérdést vizsgálta, milyen agrárprolitikai- intézkedések tették lehetővé az említett kiugró eredményeket. Ez annál is indokoltabb kérdés, hiszen jól tudjuk, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének megindulásakor, a kollektivizálás első évtizegyar falu átalakulása — s ezt a túrkevei konferencia hitelt érdemlően bizonyította — ▼. k. — Talán még ma sem tudom. Az viszont igaz, a gimnáziumban csütörtökönként mindig hiányoztam- Akkor vetítették ugyanis az új filmeket a mozikban. Középiskolás éveim alatt, bízvást mondhatom, a nálunk bemutatott ösz- szes filmet megnéztem. Már akkor borzasztóan szerettem ezt a világot. Egyre inkább elmélyült bennem a gondolat: nem tudok mozi nélkül élni. — Mit kéne csinálnom, hogy ne veszítsek időt, hajtogattam lázasan magamban. Mert már akkor is türelmetlen voltam. A főiskolai felvétel előtt két és fél évet töltöttem a Budapest Stúdióban. Itt gyakorlatilag minden fázisát végigcsináltam a filmgyártásnak. A főiskolára 1961-ben vettek fel Herschkó János osztályába, aminek „Híradó, népszerű tudománnyos és dokumentum osztály” volt a fedőneve. Csupa diplomás ember közé csöppentem, akik tudtak már valamit a valóságból, az életből. — Mit jelentettek a főiskolás évek önnek? — Megvallom őszintén, tanulni soha nem szerettem. A nyarat végigdolgoztam különböző filmek asszisztenseként, s év közben ott lógtam a tanításról, ahol lehetett Utolsó éves főiskolás voltam, amikor elkészítettem „nagy dében a növekedés üteme a közép- és kelet-európai országok közül — Csehszlovákia kivételével — nálunk volt a legkisebb. Az ötvenes években a magyar mezőgazdaságot nemcsak a fejlettebb, de a mezőgazdaságilag és iparilag elmaradottabb kelet-európai országok is megelőzték. A jugoszláv és a lengyel mezőgazdaság, ahol néhány év után felhagytak a kollektivizálással, éppúgy gyorsabban fejlődött, mint a román és különösen a bolgár, ahol yégrehajtották a nagyüzemi átalakítást. A túrkevei konferencia azonban nem* akart idealizált képet festeni agrártörténetünk e legutolsó fejezetéről. S ez érthető > is. Hiszen a magyar mezőgazdaság itthon és külföldön egyaránt elismert eredményeinek birtokában nincs szükség szépítésre. Immáron nyugodtan szembenézhetünk agrárpolitikánk korábbi tévedéseivel és az ezekből eredő hibákról, megtorpanásokról sem keli megfeledkeznünk. Könyvesgondok Beszélgetés a Könyvértékesítő Vállalat igazgatójával a fővárosban élők, nem állja meg a helyét A könyvtárak ellátása persze egészen más kérdés. A könyvtári rendelések beérkezése után a könyveket előkeli megvásárolni. Úgy tudom, készíteni: bekötni, kartoté' kozni, csomagolni, postára ad Régebben hetvenMinden nógrádi könywá- delemben. Mindaddig ugyanis P*-V b" sárló tudja, hogy milyen bősz- a kiadott könyvek egyharma- bfn„?Qt nkáb eét a szántó, ha a televízióban, rá- da került vidékre, kétharma- a al' dióban, újságokban meghirdetett könyvet nem találjuk meg a könyvesboltban. „Még nem érkezett meg — mondja az eladó. — Tessék benézni talán a jövő héten”. Ugyanez a helyzet a könyvtárba járók könyvkereskedelem létezik a forgalom a fővárosra koncentrálódott. 1972. után ez az arány megváltozott; a vidéki nyolcmillió embernek jut a esetében is, azzal súlyosbítva, könyvek, kétharmada és a pesd, Budapestre. Ez «IM, Ä“ «ÄlStTÄ lgy volt, mldta . = gj" *„“7,7 hogy a könyvesboltban talán már hetek óta ott díszeleg a könyv, míg a könyvtáros csak a karjait tárja szét • elnéző mosollyal: „Mi megrendeltük". A könyvkiadókat és a könyvkereskedelmet önálló ti kétmilliónak az egyharma- da. A kulturális térkép átrendezése a könyvkereskedelem és a könyvtári hálózat együttes munkájának köszönhető. Az örömbe azonban üröm vegyül: a hatvanmillió láncszem köti össze: a Könyv- könyvet vidékre, s a harmincértékesítő Vállalat. A cég feladata a könyvek eljuttatása a bolthálózatba és a könyvtáraltba. A fent említett problémákról a legilletékesebbet, a könyvértékesítő igazgatóját, Druckert Tibort kérdeztük meg. — Talán a legjobb lenne ott elkezdeni a válaszadást, hogy a könyvkereskedelem 1972- es átszervezése után, amikor a Művelt Nép a szövetkezeti bolthálózattal együtt átvette a vidéki terjesztést, s az AKV fővárosi feladatokat kapott, milliót Budapestre a Könyvértékesítő Vállalatnak kell kiszállítania, miközben sem a szállítási kapacitás, sem a raktártere nem változott lényegesen. Tele vagyunk például pinceraktárakkal Budapest területén, amelyek alig-alig géidő ötven-ötvenöt napra csökkent. Na, persze ez sem megnyugtató. — Van valami megnyugtató a vállalat jövőjét tekintve? — Van. Budaörsön és Törökbálinton még ebben az évben befejeződik egy-egy bázisraktár építése. Az elsőben a tankönyveket, a másikban az újdonságokat fogjuk tárolni. Jogos reményeink másik forrása az, hogy terveink szerint a könyvkereskedelmet egységes számítástechnikai rendszer fogja koordinálni, amely a kiadótól a vásárlóig tartó utat felgyorsítja és ésszerűbbé teszi. Ennek a kialakításán már dolgozunk, ámbátor a megvalósulás még messze van. Feltételezhetően hamarabb megpesíthetőek, s hogy túlzsúfol- valósul a könyvtári könyvek tak, az az állapotukra enyhe kifejezés. Énnek tudható be például, hogy csak a vállalaton belüli árumozgatás az elnappal már a könyvtárban lesz a könyv. — Sokszor panaszkodnak az olvasók, hogy ezt vagy. azt a könyvet már nerp tudták a könyvek példányszámának a megállapításában a Könyvér- tékesitő Vállalat is részt vesz. — Nagyon nehéz meghatározni azt, hogy egy adott könyvből mennyi jelenjen meg. A' tökéletes megoldás a könyvek folyamatos — szükség szerinti — utánnyomása lehetne. Reméljük, ezt előbb- utóbb lehetővé teszi a nyomdaipar. Addig míg ez megvalósul, sokat segíthetne a hatékonyabb piackutatás is. — Az is baj, ha a példányszám kevés, de gondolom, a vállalatnak még nagyobb gond, ha a kötetek a raktárban maradnak. — Sajnos, az elmúlt évben mintegy háromszázmillió forinttal nőttek a készletek. A könyvek ára ugyanis 15—18 százalékkal emelkedett, és bár a magyar társadalom 1980- ban 10 százalékkal többet költött könyvre, mint az előző évben, a fennmaradó könyvmennyiség a .készletünket gyarapította. Ebben az évben már javul ez az arány, mert a kiadók csökkentik a kiadott 8 egyszóval mindezen változások ezek ellenére ma már sikerül után országos arányváltás kö- azonos időben elindítani a vetkezett be a könyvkereske- könyveket Budapestre és vidékre. Tehát az a panasz,-------- ~ " [ hogy a vidékiek jóval később N ÓGRAD - 1931. május 31., vasárnap | kapják meg a könyveket, mint gyors kiszállításával kapcsola tos tervünk. A közeljövőben a könyvek mennyiségét, és bízó kiadványok nyomdai levona- nyara a kiadási politika az tát a kiadó eljuttatja az Űj olvasókra is jobban figyel múlt évben háromszázmillió Könyvek szerkesztőségébe, Közhely, de mégis mindig el forintot emésztett fel. Mind- ők az ismertetéseket hamarabb kell ismételni, hogy csupán a küldhetik a könyvtáraknak, és megvásárolt könyvek töltik így a megrendelések már a be hivatásukat. A kinyomtatott könyv elkészülésének a pil- és raktáron maradt könyvek- lanatában a kezünkbe kerül- nek vajmi kevés művelődéspo- hetnek. Ez azt jelenti, hogy a litikai értékük van. bolti megjelenés után 15—20 Nógrádi Gábor művemet”, Terasz mínusz ífl fok címmel. Ez jelentette számomra a megváltást, mert ezután váltam a tehetségtelen kisdiákból évfolyamtársaim szemében valakivé. Az első próbálkozás után készítettem el . diplomamunkámat, a Nagyfülűt, amivel díjat hyer- tem. — Ezzel bizonyított sokak előtt? — Igen. Bár ez nem volt igazi berobbanás. Ebben a szakmában csak kétféle típus létezik. Az egyik, akiből az első pillanatban zseni lesz. a másik a lépcsőnként bukdácsoló. — Filmjeinek társszerzői mindig ugyanazok. Tóth Zsuzsa forgatókönyvíró állandó munkatársa. Többször választottak közösen Mándy Iván műveiből irodalmi alapanyagot készülő filmjeikhez, miért?-— Én személy szerint nagyon szeretem Mándyt, aki ismeri az életet. Borzasztóan sokat tud az emberekről, az emberi kapcsolatokról. Nekem nagyon könnyű dolgom van, mert csak filmre kell fogalmaznom Mándy érzeteit és gondolatait. — Témaválasztásában mi dominál? A filmművészet fő sodra 1961-ben a parabola volt. A divat akkor sem és most sem érdekelt. Annál inkább, hogy mit jelentenek ezek a fogalmak: barátság, szerelem, elválás — gyakorlatilag az embereknek az egymás felé vagy egymástól távolodó mozgása.' Az esendő, nyomorult és ínséges pillanatok ragadnak meg főképpen, amelyek túlsúlyban vannak az életben. — Mennyire van ezek mögött a gondolatok mögött a rendező? — Azt hiszem, egy színi fölött az ember már csak magáról tud filmet készíteni,' Hogy ml ennek a formája; krimi, vígjáték vagy bohózat, az más kérdés. Az életem pillanatnyi nyomata, gondolkodásmódja, világról alkotott véleményem tükröződik filmjeimben. Most például két bártáncosról készítettem filmet Ripacsok címmel. Árulás és egymásratalálás történetét dolgoztam fel benne, amelyet átsző a hit, hogy egyedül nem megy, a film slágere is ezt mondatja velük. — Nemrégiben láthattuk a televízióban Kettős portré címmel komolyzenei produkcióját, amelyet Kincses Veronikáról és Takács Kláráról festett. Mit jelentett ez a kirándulás a zene és a televíziós műfaj területére? — Zenei érdeklődésem gyermekkorom óta bennem él. Ráadásul Békéstarhosra jártam egy Kodály által alapított zeneiskolába. Szolfézs, zongora-, hegedűtanulás, s a zene értése és érzése, ezt jelentették számomra /a békéstarhosl évek. A tévés műfajról az a véleményem, önálló művészet, önálló lehetőség, olyan eszköz, amelynek majd megteremtődik a maga esztétikája. A televíziótól folyton elvitatják azt, hogy kis képernyőn nincs látvány. Pedig, igenis a televízió is alkalmas arra, hogy egyfajta látvány esztétika megteremtődhessék. — Ügy hallottam kollégáitól, hogy megszállottan dolgozik. — Ahhoz, hPgy az ember munka alatt egy stábot elégethessen, magának is tűzben kell állnia. — A kritikák érdeklik? — Igen! Jókat lehet rajtuk dühöngeni. Az értetlenség, az dühít, de nagyon! — Mire készül a jövőben? Most vagyok először úgy életemben, hogy két-három évre előre tudom, mit akarok csinálni. Három különböző fdrgatókönyvön dolgoztam és fogok dolgozni az elkövetkezendő években. Megállás nélkül, lázasan, s természetesen elégedetlenkedve. Bodor £«*
