Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-31 / 126. szám
Csendesen húzódnak meg a takaros házak a hegyek tövében. Ottjártunkkor éppen libát osztottak, volt is nagy sürgés. A tucatnyi garábi iskolás már kirajzott az egyetlen tanteremből. Délben vége a tanításnak. A pedagógus beül a kocsijába és hazahajt a szomszédos községek valamelyikébe. A gyerekek meg nekilódulnak a csendes utcáknak, ki hegyinek fel; ki völgynek le, szempillantás alatt felszívja őket a maréknyi kis község néhány utcája. Ma még ők, tizenketten, tizenhármán jelentik a garábi kisiskola „jogfolytonosságát”. Amíg tízen felüli a számuk itt helyben tanulhatnak. xxxxxxxxxx Ügy mint közvetlen elődeik. És a régebbiek, akik közül sokan messzire jutottak. Szó szerint és a tanultság, az érvényesülés útjain is. A . gyerekek száma rövidesen tíz alá csökken és akkor szabad az út az iskola megszüntetéséig, hiszen „rendelet van rá”, hogy ahol a létszám tartósan tízen alulinak mutatkozik — ott meg kell szüntetni (bármenynyire is fájdalmas ez gyakorta az ott élőknek) az iskolát, a helybeni tanítást. Az élet azonban dialektikusabb és ma- kacsabb azoknál, akik túlságosan mereven nézik a rendeleteket, s azoknál is, akik hamar „leírnák” a térképről a kisebb helyeket. Olyanokat esetleg, mint a szemre virágzó Garáib. Ezért kerül a hangsúly a „tartósan" (l) megszorításra. Már most látszik ugyanis, hogy Garábcm a következő években újra tízen felül jelentkeznek az iskolába. Az út mégis, úgy tűnik, elvezet innen. A cserháti falucsokorba tartozó községek érintettjei, a szülők nemrégiben demokratikus jogukkal élve leszavazták ugyan a pásztói körzetesítést, de az úgynevezett „kiskörzetesítést”, azaz valamelyik cserháti (esetleg fel- sőtoldi) községben történő összevonást mielőbb meg kell csinálni. XXXXXXXXXX Néveredete tisztázatlan. Talán puszta személynévből keletkezett magyar névadással (Grab), de elképzelhető, hogy a ..gyertyánoshoz” is köze van. Mindenesetre az erdőhöz, a fához és a kőhöz, szó szerint szoros szálak fűzték mindig is a garábi embert. Ma pontosan 149 lakója van. Régen a fából és a földből élt, s na-' gyobbrészt a híres, közeli „garábi fehér kőből” építkezett. Ma elsősorban az építőipari • szakmákban jeleskedik, máshol keresi a kenyerét — mégis itt boldogul A régebben, alig néhány esztendeje erősen favorizált településfejlesztési, gazdaságossági számítások szerint Garáb jó ideje nem üti meg azt a mértéket, amely úgymond. még „életképes”, ahol még érdemes fenntartani az iskolát, a boltot és még néhány' alapvető szolgáltatást. Ezt a határt ugyanis a háromszázas lélekszámú községeknél vonták még. Szerencsére azóta változott. a hivatalos szemlélet. Hangot, hangsúlyt kapott az is,. hogy a város és a falu közötti különbségeket nem a kisfalvak kiiktatásával, hanem azok infrastruktúrájának méltányos fejlesztésével -lehet csökkenteni — mindamellett, hogy a kisebb- nagyobb centrumokra több figyelem és pénz jusson. XXXXXXXXXX „Iparos emberré váltak a garábiak” — mondja Klátyik András, a hatkozségnyi közös tanács fiatal, munkásból lett elnöke, aki éppúgy, mint soGaráb kan mások a megyében, országban . — Garébról nősült. „Szombaton is lesz egy esküvő, már áll a sátor az udvarban, mert itt úgy szokás, hogy jó előre mindent elkészítenek. .. A menyecske Salgótarjánba kerül”. Ki mindenkinek van garábi felesége? Hát például Papp Lacinak! ö maga, néhány napja járt Garábon rendszeresen idelátogat rokonaihoz, felesége testvéréhez, Kovács Józsefhez, aki még az 1700-as években épült barokk műemlék templom szomszédságában építette újjá a régi portát. Jó néhány garábi helyett állhat modellt a krónikásoknak, hiszen így valahogy gondolkodik, érez a többi is: — Sokan dolgozunk az építőiparban, mindenféle szakmában, de így van ezzel akár Szentiván is, vagy a többi község. .. Hát éppen nem Posztón, ahol komolyabb építőipari vállalat nem létezik. Magam naponta bejárok Salgótarjánba, de ahogy a sógor mondja — Pesten többet utaznak az emberek a lakótelepekről a távoli munkahelyekre és nem olyan kényelmesen, mint mi... Tudja mit mondok? Ha külön fizetnének a sal- te, akkor sem cserélnék a salgótarjáni telepiekkel... Aligha nevezhető ez csak nosztalgiának és semmiképpen nem „élhetetlenségnek”, hiszen azok, akik ilyen házakat építenek szülőfalujukban, nem lennének eredménytelenek városi körülmények között sem! Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy mindmáig és a jövőben is „megterem” az olyan embef, aki a falusias körülményeket, az ezzel járó valamennyi előnyt mindennél előbbre helyezi. És ha biztatást is érez abban, hogy helyben élésének körülményeit fokozatosan, szerényen, de következetesen javítják — nyilván mindenre kapható (társadalmi munkára például), ami a faluját gazdagítja. Így épült szinte a semmiből szemrevaló játszótér, sportolásra alkalmas park néhány hónap alatt éppen Garábon. XXXXXXXXXX De hiszen nyugodt életre,’ napfényre, levegőre, csendre, emberi melegre hozta létre maga a természet is a nagy múltú, festői garábi tájat. Meg az egész cserháti vidéket. Talán a perspektívát is áz adná meg a mostani, kicsit erőltetett pásztói centralizáltság helyett, ha üdülőkörzetté válna ez a vidék. Mások már felfedezték ezt, mások már lejárják a lábukat egy-egy eladónak vélt garábi portáért. Mások, akik a fővárosból menekülnek ide (két geológus is nemrég vásárolt házat Garábon). Észre kell venni, ahogy a településhagymányok újra kihajtanak, ahogy' például a Nís-Zagyvavölgye községei virágoznak, összetartoznak, ahogy egy-egy településcsokor egy- másbafonódva, .majd azt írtam: összekapaszkodva keresi az önmagát megtartó boldogulás útját, ahogy szívósan és makacsul ellenáll a józan érveknek — és nem akar kihalni az istennek sem! Esetenként — nem szégyen —• át kell rajzolni a településíej- lesztési koordinátákat, meg kell hagyni az időt, a lehetőséget és az utat arra isj hogy helyben élni tudjon a garábi; bokori, kutaséi, szent- iváni, alsó- és felsőtoldi ember és arra is, hogy szabadon, önként elszármazzon erről a vidékről. Helyhez kötözni, el- kényszeríteni egyként hibás felfogás. , XXXXXXXXXX A környék legjobb vize itt csurog forrás alakjában a hirtelen magasra törő hegy oldalából a falu végén. Szomszédságában az orvosi rendelő, könyvtár. — azok rövidesen beljebb, a volt iskolai pedagóguslakás helyére költöznek. Aki fát ültet, házat épít, állatot nevel— azt tartják — bízik a jövőben, ötven forintjával valamennyi kisliba elkelt abból a szállítmányból; amelyet a pásztói ÁFÉSZ Ga- rábra hozott, amikor ott jártunk. Talán a szokatlan nagy jövés-menés feledtette el velünk a szúette bölcsőt, amit az iskola pajtájában találtunk; kitettük a fényre, hogy majd fotót készítünk róla. Mi megfeledkezhettünk a bölcsőről. A garábi ember nem követi el e hibát. „Garáb cl, Garáb áll" — írta a krónikás, jó tíz évvel ezelőtt erről a természettől körülölelt világról. Most sem írhat mást! T. P. L. Képek: Kulcsár József Szklenár Andrea még csak kétéves. Pipacsvirág a kcrtajtőban.
