Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)

1981-05-05 / 103. szám

Madrid - húsvét után A z újrakezdés mindig reményt ébreszt- talán most sikerül! Így van ez Mad ridban is az európai biztonságról és együttműködésről folyó tanácskozásokon, amely a húsvéti szünet lejártával, május 5- én ismét munkához lát. Harminchárom euró­pai és két észak-amerikai állam küldöttei ta­nácskoznak a politikai, a gazdasági, a kultu­rális, az emberi kapcsolatok továbbfejleszté­séről, vagyis az 1975-ben kelt helsinki záró­okmány teljesítéséről. November óta tart az eszmecsere, mindeddig sikertelenül. A mad­ridi találkozónak hivatalosan március 4-én kellett volna befejeződnie, de még senki nem tudja, mikor köszönhetnek el a küldöttek egymástól. Minden nemzetközi tanácskozás, amely va­lóban érdembeli ügyekkel foglalkozik, az ál­talános politikai helyzetet tükrözi. A spanyol főváros szép kónferenciapalotájában is azok a problémák vannák terítéken, amelyek ál­talában uralkodnak Európában. Európa hely­zetének, a kelet—nyugati viszony megjavítá­sának kulcsa ma a fegyverzetkorlátozás, a hajsza megállítása. Ettől függ az enyhülés sorsa. A fegyverkezési verseny folytatódása mindent elronthat, a megegyezés sok más kapcsolaterősödés előtt is szélesre tárhatja a kapukat. Ezért áll a madridi vita középpont­jában az európai katonai enyhülés és lesze­relési értekezlet megszervezése. Lévén, hogy nem katonai szakértők ülnek Madridban, jó lenne, ha itt csak elhatároznák az összehí­vást és külön másutt (de minél előbb) ösz- szehívnák az ugyancsak harmincötös tanács­kozást. Eredetileg a Varsói Szerződés államai ve­tették fel a gondolatot és ma már elvileg mindenki egyet is ért vele. De csak elvileg. A hogyan fölött — mint oly sokszor — éles vita folyik. Gyakorlatilag két nézet áll szem­ben egymással. A Szovjetunió és szövetsége­sei kezdetben azt javallották, hogy a kato­nai konferencia minden előzetes feltétel nél­kül lásson munkához, először a bizalomerő­sítő intézkedésekről tárgyaljon, majd a ne­hezebb fajsúlyú kérdésre, a fegyverzetkorlá­tozásra térjen át. Befutott — ugyancsak még eredetileg — a nyugati támogatást élvező francia terv, amely azt kívánja, hogy a Szov­jetunió — az összehívás feltételéül — terjesz- sze ki a bizalomerősítő intézkedések területi hatályát az Urálig. Itt álljunk meg egy pillanatra, ejtsünk szót e fogalomról. A helsinki záróokmány azt ajánlja, hogy valamennyi aláíró értesítse elő­re a többieket mindazokról a — bizonyos lét­szám fölötti — hadgyakorlatokról, amelyeket határaitól számított 250 kilométeres sávon belül tart és hívjon meg azokra külföldi megfigyelőket — minden gyanakvás, a rossz (támadó) szándék feltételezésének kiküszöbö­lésére. Ezek a bizalomerősítő intézkedések. Így is történt a múlt esztendőkben. Ez egy­ben azt jelentette, hogy a Szovjetunió nyu­gati határaitól számított 250 kilométeres sávra vonatkozott a megállapodás, ez képvi­selte, közmegegyezéssel, az érdekek egyen­súlyát. Most, az SZKP XXVI. kongresszusán egyebek között bejelentették, hogy a szovjet- kormány kész — a korábbi javaslat kiegészí­tésével — kiterjeszteni az intézkedések terü­leti hatályát az Urálig, ha a nyugatiak ha­sonló gesztust tesznek. Az egyensúlynak ugyanis meg kell maradnia. Itt tartanak most. Szocialista álláspont sze­rint vagy minden előfeltétel nélkül üljön össze a katonai enyhülési konferencia és va­lamennyi függő témát ott vitassanak majd meg, vagy a szovjet engedmény ellentételét tegyék meg már most a nyugatiak. A másik fél nem akar hallani erről, „természetesnek” tekinti a szovjet lépést, nekik járónak és nem óhajtanak cserébe semmit se adni. íme, az általános európai vita tükröződése: a szovjet engedményt „a megbillent katonai egyensúly helyreállítása” egyik módjának minősítik. Csak a francia (igen egyoldalú) megfontolá­sok alapján egyeznének bele abba, hogy Mad­ridban határozat szülessen a katonai kon­ferencia összehívásáról. De amíg ebben nem jutnak dűlőre, sem­milyen kézzelfogható eredmény nem várható, sem politikai, sem gazdasági, sem kulturá­lis, vagy humanitárius tekintetben. Pedig vagy kilencven más javaslat fekszik az asz­talon, egyebek között a kereskedelem és a kooperáció elősegítéséről, a kulturális kap­csolatok fejlesztéséről, a tájékoztatásról, az emberi jogokról. Tanácskoznak a szakértői bizottságok, de minden szem a katonai té­mára tekint. Voltaképpen egy közös, mind a harmincöt részvevő által elfogadható záró­közleményt kell megfogalmazni, amely tö­mören összefoglalja mindazt, amiről Madrid­ban szó volt és megfogalmazza, mit kíván­nak tenni a következő években a helsinki záróokmány végrehajtásáért. Ezen a listán a katonai konferencia áll az első helyen, de várható, hogy a nyugatiak újabb éles vitát indítanak (mint azt régebben is tették) az emberi jogokról és a tájékoztatásról. Lehet, össze is kapcsolják a kettőt: a bizalomerősítő konferencia létrehozását egybekötik olyan té­telekkel, a zárónyilatkozat olyan megfogal­mazásaival, amelyek nyugati szájíz szerint faglolkoznak az emberi jogokkal, s rejtett céljuk a szocializmus lejáratása. Igaz, katonai és emberi tényezők között valóban van ösz- szefüggés — mondják a szocialista küldöt­tek, de fordítva, mint ahogyan azt a nyu­gatiak állítják. Csak az enyhülés körülmé­nyei között bontakozhatnak ki e jogok, a kapcsolatok, bővülhetnek az utazási, s más lehetőségek. A feszültség óhatatlanul és min­denütt korlátot szab ennek. Ezért állítják a Varsói Szerződés államai ma első helyre a katonai enyhülést. M inden viták ellenére van remény a megállapodásra Madridban. Még a húsvéti szünet előtt záróhatározat­tervezetet nyújtott be nyolc semleges és el nem kötelezett résztvevő, s ez az okmány — bár jelen formájában csak vitaalapot alkot — jó irányba tett lépésnek tekinthető. A következő hetekben kiderül: meg tud-e egyez­ni Kelet és Nyugat. Vannak nagy közös ér­dekeink, de — mint erről már szóltunk — a környezet, az általános kapcsolatok hely­zete határozza meg, milyen nyilatkozat jön létre Madridban. Bizonyos, hogy nemcsak a bizalomerősítésről, hanem a bizalom erő­sítéséről is dönteni kell. Tatár Imre R városi vb-k tárgyalták Salgótarjánban, Balassagyarmaton Zsúfol* óvodák — eredményes iskolai előkészítés Húsz óvodában, nyolcvan- négy csoportban több mint kétezer-hatszáz gyermeket he­lyeznek el jelenleg a megye- székhelyen, hangzott el Salgó­tarján városi Tanács Végre­hajtó Bizottságának hétfői ülésén. Az óvodai kihasznált­ság 128 százalékos, egy-egy csoportban 35—45 gyermek található. A tartalmi munkáról szólva dr. Kun András művelődés- ügyi osztályvezető előterjesz­tésében hangsúlyozta, hogy az óvodák feladata a három, és hatéves gyerekek szocialista szellemben való nevelése, sze­mélyiségük, készségük fejlesz­tése. Különösen fontos a fej­lődésben lelassult gyermekek felzárkóztatása, a hátrányos és veszélyeztetett helyzetben élő gyermekekkel való törő­A naponta ingázók, a bejáró dolgozók, tanulók napjaik egy részét a vasútállomások váró­termeiben, a vonaton töltik. Nem mindegy tehát, hogy mi­lyen körülmények között, mi­lyen környezetben történik a rövidebb-hosszabb várakozás! A Balassagyarmati városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1978 nyarán tárgyalta a vas­úti személyforgalom alakulá­sáról és a bejáró dolgozók utazási lehetőségeiről szóló je­lentést. A vb szükségesnek tartotta a vasútállomás kor­szerűsítését, a szállítás kultu­ráltságának megoldását és ha­tározatban kérte fel a MÁV illetékeseit az ezzel kapcsola­dés. Kiemelt helyet kap az egészségnevelés, de megkü­lönböztetett feladat az anya­nyelvi kultúra elsajátítása is, Az óvodai nevelés jól segíti az iskolára való fölkészítést. A cél az, hogy minden gyerek az óvodában szerezze meg a szükséges ismereteket. Ennek a munkának az eredménye, hogy a városban az 1981—82- es tanévre egyetlen iskolába sem Írattak be olyan tankö­teles korba lépő tanulót, aki jelenleg ne részesülne óvodai iskola-előkészítésben. Egyre jobban érzékelhető a családi háttér hatása az óvo­dai nevelésben, ezek színterei: a nyüt napok, a szülői érte­kezletek, a családlátogatások, a fogadónapok, a munkadél­utánok, a társadalmi akciók. tos intézkedések megtételére. Az azóta történt változások­ról, a VI. ötéves terv felada­tairól tárgyalt tegnap, egyéb napirendi pontok sorában a Balassagyarmati városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. A három évvel ezelőtt ala­kult balassagyarmati körzeti üzemfőnökség hivatott a ha­táskörébe tartozó vonalakon a forgalom lebonyolításához kapcsolódó üzemeltetési, mű­szaki és gazdasági feladatok ejlátására. A belső átszerve­zéssel lehetőség nyílt az utas­váróterem megnagyobbítására. Az országos egészségvédelmi felhívásnak eleget téve ez a váróterem nemdohányzó. Az Sokat fejlődött az iskolákkal történő együttműködés is, ál­lapította meg a testület, s hasznosan segítik a gyerme­kek ízlésének kialakítását a művelődési házak, a könyvtá­rak, a filmszínházak, s a mú­zeum gyermekprogramjai. Ré­gi hagyományokon alapszik az üzemi kapcsolat. Ma már min­den óvodának van patronáló- ja. Az üzemek dolgozói tata­rozást karbantartási munká­latokat végeznek és cserébe a gyerekek részt vesznek az üzemi rendezvényeken. A tanácskozás további ré­szében a Salgótarjáni Szolgál­tató Szövetkezet. tevékenysé­géről hangzott el beszámoló, majd egyéb, ügyrendi kérdé­seket tárgyalt a végrehajtó bizottság. kulturált átalakítási munkák tervei kö­zött szerepel egy külön kul- túrváróterem kialakítása, ahol tiszta környezetben, főleg a diákok tudják a várakozási időt hasznosan eltölteni. A kulturált utazás alapkö­vetelményét biztosító személy- kocsik száma és azok tisztasá­ga a gőzvontatás kiküszöbölé­sével számottevően javult. A személyvonatokat dízelmoz­donyok, vagy az újonnan be­szerzett CSD-motorvonatok továbbítják. A kulturált várakozást szol­gáló környezet megóvása ter­mészetesen az utasok, az ingá­zók magatartásán, viselkedé­sén is múlik. Kulturált várakozás — utazás Kurt Waldheim Moszkvában Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára a szovjet kormány meghívására hétfőn délután hivatalos látogatásra Moszk­vába érkezett. Waldheimet a repülőtéren Andre) Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, • a Szovjetunió külügyminisztere és más hiva­talos személyiségek fogadták. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára, aki a szovjet kor­mány meghívására hétfőn ér­kezett hivatalos látogatásra Moszkvába, hétfőn este a Szovjetunió ENSZ-társaságá- nak vezetőivel folytatott bará­ti hangulatú megbeszélést. A főtitkárt Georgi) Arbatov aka­démikus köszöntötte a társa­ság vezetőségének nevében. (MTI) Lázár György beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) vés gondot jelentenek, mert rosszabbodó külső feltételek között kell teljesítenünk azt az egyébként is nehéz felada­tot, hogy elért vívmányainkat megőrizve rátérjünk egy új, a mai körülmények és a jövő igényeinek jobban megfelelő fejlődési pályára, helyreállít­suk népgazdaságunk egyensú­lyát. — Amikor gondjaink erede­téről szólunk, hiba lenne, ha csupán a megnehezült külső körülményekkel magyaráz­nánk azokat. A jelenlegi, fő­leg pedig az egyensúlyi prob­lémákat kiváltó okok között annak is szerepe van, hogy még nem sikerült kellő mér­tékben kibontakoztatni az in­tenzív fejlődés folyamatait. Ezért a következő évekre szó­ló programunk lényege — amint az a XII. kongresszus határozatából világosan kitű­nik — éppen az, hogy a ne­hézségek leküzdése és az egyensúly helyreállítása cél­jából a társadalmi tevékeny­ség minden területén mélyre­ható minőségi változást vi­gyünk végbe. A minőség elő­térbe állítása különösen a gazdaságban vált sürgető kö­vetelménnyé. Ez örvendetes, ínért azt az ígéretet hordozza magában, hogy újabb lépéssel jutunk előre a tudomány és a gya­korlat kapcsolatának erősí­tésében. — Mindezek a kérdések, s a bennük kifejezésre jutó társadalmi és gazdasági köve­telmények különös időszerű­séget kölcsönöznek a köz­gyűlés napirendjén szereplő témának. Ezzel összefüggésben most is hangsúlyozni szeretném a társadalomtudományok, vala­mint a műszaki és a termé­szettudományok egymásra­utaltságát, egyidejű és ösz- szehangolt fejlesztésének szükségességét. Éppen ezért tovább növek­szik azoknak a tudomány­ágaknak a szerepe és a fe­lelőssége is, amelyek kuta­tásának középpontjában az ember és a társadalmi viszo­nyok vizsgálata áll. Ezért is támogatjuk azokat a kutatá­sokat, amelyek eredményeit felhasználva többet tehetünk az emberek társadalmi köz­érzetének javítása, szocialis­ta tudatának, gondolkodásá­nak, szemléletének fejlődé­se érdekében, s amelyek is­mereteket adnak a személyi­ség teljesebb kibontakozta­tásához. A tudomány külön­böző területeinek összehan­golt és eredményes művelé­se kötelességünkké teszi, hogy lehetőségeink arányá­ban minél jobb feltételeket biztosítsunk a szakemberek új nemzedékének felkészí­tésére, a korszerű felsőokta­tás és a kutatás egységének biztosítására. Az Akadémia vezető testületétől azt kér­jük, továbbra is tekintse szív­ügyének felsőoktatásunk job­bítását, vállaljon felelős részt a jövő szakembereinek kép­zéséből. törekedni, hogy az átlagosnál lényegesen jobb feltételeket biztosítsunk az ilyen kuta­tások folytatásához, eredmé­nyeik gyorsabb és lehetőleg zökkenőmentes gyakorlati hasznosításához. Tudjuk és számon tartjuk, hogy ehhez az eddiginél többet kell ten­nünk a bürokratikus kötött­ségek felszámolásáért, nö­velnünk kell az új eredmé­nyek bevezetésében való ér­dekeltséget. — Átérezve a tudomány fontosságát, a kormány a kö­vetkező években is biztosí­tani kívánja a továbbhala­dáshoz szükséges feltétele­ket. Önök előtt ismert, hogy a VI. ötéves terv a nehezebb körülmények ellenére is a nemzeti jövedelemnek csak­nem 3 százalékát irányozza elő kutatásra és fejlesztésre. Fontos előrelépésként érté­keljük, hogy a tudomány táv­lati tervéből és a közelebbi jövő igényeiből kiindulvaei- készült és jóváhagyásra ke­rült az országos középtávú kutatási-fejlesztési terv. Ezzel együtt módosítottuk a kutatá­sok finanszírozásának rend­jét és megkezdődött a kuta­tóhálózat szervezetének kor­szerűsítése is. Ezeknek az in­tézkedéseknek jelentős része nem régen lépett életbe, tény­leges hatásukról ezért ma még keveset tudunk monda­ni, de bízunk benne, hogy be fogják váltani a hozzájuk fűzött reményeket. — A saját feladatainkat is csak akkor oldhatjuk meg, ha az eddiginél jobban kiak­názzuk a nemzetközi — min­denekelőtt a szocialista or­szágokkal folytatott — sok­oldalú együttműködésben rejlő lehetőségeket. Kiemelkedő szerepe van a műszaki haladásnak Helyes úton járunk R szellemi és anyagi erűk összpontosításáért Az elvek valóra váltásához, a célok eléréséhez szükséges tennivalók — noha a közgaz­dasági feltételeket és a szer­vezeti rendszert is igyekez­tünk hozzáigazítani az új kö­vetelményeknek — még nin­csenek és nem is lehetnek minden részletükben kidolgoz­na. így és ebben az értelem­ben használjuk azt a kifeje­zést. hogy tervünk nyitott, s hogy amennyiben a feltételek változnak, akkor a végrehaj­tás eszközeit, módszereit is módosítanunk kell. Most ah­hoz kérjük a tudomány közre­működését, hogy segítsen a menet közben módosuló felté­teleket időben felismerni és az új helyzet által kívánt döntéseket jól megalapozni. — Azok között a feltételek között, amelyek megteremtése és összehangolása nélkül nem érhetünk célt — a társadalmi, a közgazdasági és a szervezeti feltételekkel együtt — ki­emelkedő szerepe van a mű­szaki haladás meggyorsításá­nak- A VI. ötéves terv idő­szakára szóló műszaki és ag­rártudományi kutatások fel­adatai fő vonalakban kialakul­tak, azokat a megfelelő prog­ramok tartalmazzák. — Élő és mind erőtelje­sebb igény, hogy a tudomány egyre több ismerettel segítse a legkedvezőbb gazdaságfej­lesztési irányok és változa­tok kiválasztását, a célok és az eszközök összehangolását, a társadalompolitikai jelen­tőségű döntések várható ha­tásainak előrejelzését. Je­lenleg folyik az ezredforduló­ig tartó időszak hosszú távú tervének kidolgozása. Ennek során újszerű kapcsolat van kifejlődőben a tudomány művelői és a tervezők között. — Önök abban a tudatban és azzal a jó érzéssel folytat­hatják munkájukat, hogy népünk tisztában van a tudo­mány növekvő szerepével, tiszteli és megbecsüli a szel­lemi és az anyagi javakat gyarapító tudóst. A kormány­nak is ez a viszonya önök­höz és a tudományhoz. Ugyan­akkor bizonyosra veszem: egyetértenek vele, hogy a társadalom, de a kormány ré­széről is jogos elégedetlensé­get vált ki, ha a rendelkezés­re álló szellemi és anyagi erő­nek akárcsak egy részét is —, mint ahogy az esetenként sajnos előfordul — periféri­kus jelentőségű kutatásokra fordítják. S bár ez a jelenség visszaszorulóban van, a hely­zet további javításában még bőven akad tennivaló. — Ezzel kapcsolatban ar­ról is szólnom kell, hogy a kormány felfogása szerint a tudományos intézmények­nek, a kutató műhelyeknek maguknak is többet kell ten­ni a szellemi és az anyagi erők összpontosításáért. Azt kérjük, legyenek határozot- tabbak a jelentőségükben vi­tatható és az aktualitásukat vesztett kutatások megszün­tetésében és növeljék a tár­sadalom számára különösen fontos kutatások rangját. A magunk részéről arra fogunk — Történelmi tapasztala­taink csakúgy, mint ez utób­bi közel két és fél év ered­ményei meggyőzően tanúsít­ják, hogy helyes úton já­runk, s hogy a jelenlegi ne­héz gazdasági helyzetből van kivezető út. Ahhoz, hogy mi­előbb túljussunk nehézsége­inken, még következeteseb­ben kell munkálkodnunk a XII. kongresszus határozatai­nak végrehajtásán, még töb­bet kell tennünk népünk al­kotó erőinek kibontakozta­tásáért, s ebben megtisztelő és szép feladat vár önökre, a tudomány megbecsült mun­kásaira. Kérem, hogy mint eddig, a jövőben is legyenek aktív ré­szesei a szocialista építő­munkának és a tudomány újabb eredményeivel járul­janak hozzá népünk nemes törekvéseinek valóra váltásá­hoz. E gondolatok jegyében kí­vánok az akadémiai arany­érem új kitüntetettjének, az akadémiai díjat elnyert ku­tatóknak, a közgyűlés minden résztvevőjének további sok sikert — mondotta végezetül Lázár György. ☆ A vitában 18-an fejtették ki véleményüket Az elhangzot­takra Vámos Tibor válaszolt. Az Akadémia 141. közgyűlé­sének első napi munkája Szentágothai János zárszavá­val ért véget. A közgyűlés ma zárt ülést tart. NÖGRÁD - 1981. május 5., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents