Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)

1981-05-30 / 125. szám

A tervezett ütemnek megfelelően haladnak a balassagyarmati 200 férőhelyes kollégium építésével a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat szakemberei, ahol elkészülte után, 1932. május 1 -tői — várhatóan — a szakmunkástanulók kapnak otthont Az intéz mény mellett már alapozzák a tanműhelyt, a konyha és az étterem munkálatainak meg­kezdése a későbbiekben történik. Képünk a kollégiumról (jobbról) és a közelében fel­épült új lakóépületekről készült. —kulcsár— Hangszóró mellett Közelkép Gyurkó Lászlóról Ügy tűnik: egy-egy rádió- (televízió) műsor „utóéletéről” külön műsort is érdemes len­ne készítem. Ilyen lehfet az a beszélgetés, amelyet Gyurkó László íróval, országgyűlési képviselővel, saját ítélete sze­rint „bukott színházi, vezető­vel” már egyszer (május 3- án!) adásban közvetített a rá­dió. Arról egyebek között ezt írta a Népszabadság kritiku­sa: •„Akármilyen sebesen folyt is a 25 perces kérdezz-fele- lek — olykor túlpörgeteit mag­nószalagra emlékeztetve, mely­nek szövegét kétségbeesett fi­gyelemmel kellett követni — oz adásidő óhatatlanul rövid­nek bizonyult”. Ezt a közé­letről folytatott talán túlzot­tan „élénk” eszmecserét, pon­tosabban kollektivizált inter­jút (a kérdezők: Mester Ákos és Vértes Csaba) egészítette ki majd háromnegyed órás be­szélgetéssé a rádió ..Közéleti közelképek" című műsorában a hét elején (május 25-én). Most 'már a kiegészített 40 perces adás ismeretében köny- nyedén átlátható-megsejthető az a bizonyos „utóélet”, amelyben nyilván szerepet ját­szott, hogy lényegbevágó, köz­életi kérdésekről, sőt javasla­tokról lényegbevágóan gon­dolkodni és beszélni tudó köz­életi embert nem lehet „ku­tyafuttában” kifaggatni. Nem is érdemes! Mert akkor akár íélreérthetően is „sarkított” lesz egynémely válasz, mert akkor éppen a célt nem éri el a műsor, hiszen o közéleti- ségről sem lehet szaggatottan, rövid tőmondatokban nyilat­kozni. A kiegészített változatban a beszélgetés mindhárom részt­vevőjének, s különösen a köz- életiségről megkérdezett Gyur­kó Lászlónak jóval kényelme­sebb hely jutott időben, de a társalgás így sem volt vonta­tott, ígv. is volt alkalmunk bő­ségesei a feszültebb figyelem­re. Két dolog így is világos: egy óra sem sok, ha van mit mondani A másik, hogy bizo­nyos „Gyurkó-előkép” nélkül, tehát anélkül, hogy művészeti közéletünk egyik jelentős alak­jának eddigi munkásságát ne ismernénk legalább „nagy vo­nalakban” — a kiegészítéssel, kibővítéssel gazdagított na­gyon érdekes beszélgetés sem volt teljesen érthető. Ez azon­ban valószínűleg már „más kérdés” —, ahogy mondani szokás; érdeklődés,’ tájékozó­dás. önművelés és műveltség kérdése, nem tartozik a rádi­ós műfajbeli gondok közé. Csupán egyetlen példát em­lítve: arra az igazán egysze­rűnek látszó kérdésre, hogy Gyurkó Lászlót miért foglal­koztatja hosszú ideje olyan élénken Lenin alakja, Lenin­ről alkotott képünk emberi kiegészítése — maga az író korábban egész művél vála­szolt. Az önéletrajzi ömlen­gések korában igazán rokon­szenves az is, ahogy saját nemzedékét, közösen bejárt útját, közéleti emberré válá­sát Gyurkó László szó szerint, mereven az önéletrajzi ele­mektől különválasztva szem­léltette ebben a beszélgetésben is. Közéletivé vált akkor, ami­kor író lett, mert ez együvé- tartozik, nyilván (legalábbis Gyurkó világképében elvá­laszthatatlan) és jelentős pont volt az is, amikor színházi ve­zető vált belőle. A beszélgetés számos általánosítható, sőt, ál­talánosításra feltétlenül érett­megérett megállapításai közül kiemelkednek azok a részek, amelyek éppen a közéletiség fogalmával foglalkoznak. Mester Ákos és Vértes Csa­ba vélemény-interjúja túl- azon, hogy a művészeti és tár­sadalmi életünkből, közéle­tünkből többé-kevésbé jól ‘is­mert személyiség szándékai­nak, alkotói előrehaladásá­nak, vargabetűinek, kudar­cainak, újra-előrelendülései- nek folytonosságát megmutat­ta — kinek-klnek éppen a közéleti magatartás sokat vi­tatott kérdésében nyújtott to­vábbgondolásra érdemes tar­talmas indulatot és gondolatot: Mi másnak nevezhető példá­ul az a felelősséget is vállaló gondolat, hogy a nyolc-tíz év­vel ezelőtt éppen Gyurkó László által is megfogalmazott „hétköznapi fcrradalmiság” a mai konszolidált, magasabb osztályba lépett szocializmus idején a fiatalok számára so­kat hallott, sokat ismételge­tett ellaposodott modell, s tu­lajdonképpen a megváltozott, fejlettebb körülmények között nem megfelelő kifejezés mind­amellett, hogy a modell léte­zik. De talán mégis közelebb van a reális társadalmi össz­képhez, ha a nyolcvanas évek embere nem forradalmár (tel­jességgel konszolidált körül­mények között), hanem szocia­lista ember akar lenni. Ter­mészetesen a mainál minden vonásában értékesebb, telje­sebb történelmi tudattal, amelynek kialakítása az egy­mást követő új nemzedékek­ben valamennyiünk közös fel­adata. Forradalom és erkölcs — mindig is összetartozó fogal­mak voltak Gyurkó László műveiben, s ma, amikor pél­dául a szocialista demokrácia kérdéseit, gondjait vizsgáljuk, — különösen érdekes lehet az, amit a szocialista ember fo­galmához hozzátesz ahnak el­kerülésére, hogy ez ne legyen pusztán fogalmi modell, más­szóval: újabb frázis. Szocialis­ta embernek valóban azt te­kinthetjük, akinek alapvető jellemvonása, a társadalmiság. Továbbá szocialista ember az, aki a maga érdekeit a társa­dalom érdekeivel tudja gya­korlatban egyeztetni — nos, ez is figyelmre méltó gon­dolat vagy szándék, sőt, fel­fogható követhető modellnek is, amely akkor Igazán érté­kes, ha nem csupán egyedék- ben (ilyenek mindig is voltak), hanem széles rétegekben — a közéletben valósul meg. <T. Pataki) Párttag pedagógusod felelőssége A napokban párttaggyűlésre jöttek össze a balassagyarma­ti általános iskolákban dol­gozó pedagógusok — ebben az információban végképp nincs semmi rendkívüli. Egy volt a szokásos összejövetelek közül a minapi. A téma sem rendha­gyó: a két napirend a belpo­litika aktuális kérdései és az 1970-es ifjúságpolitikai párthatározatból adódó to­vábbi feladatok végrehajtása. Az érdekes az: mit tartottak fontosnak, és hogygn képzelik el részvételüket, feladataikat! A közvéleményben él egy olyan téves nézet (ha nem is a többségé), hogy a pedagógu­sokat kevéssé érdekli a nép­gazdaság helyzete, nem fog­lalkoztatja őket a helyi és or­szágos gazdaságpolitika, be­zárkóznak a nevelés-oktatás elefántcsonttornyába. Ez a balassagyarmati taggyűlés Is ékes cáfolata volt ennek. Ba- csur Sándor, az MSZMP ba­lassagyarmati pedagógus ál­talános iskolai alapszerveze­tének titkára beszámolójában ötvözte a városi és országos helyzet ismertetését és sok kérdést kapott. A tagságot ér dekelte, mi történik a várt- üzemeiben, hogyan állnak gazdasági terveik teljesítésé­vel, milyen gondok vannnak a munkahelyi demokráciával munkaerkölocsel. Mindez nem is lehet közömbös számukra: a nyitott iskola, a munkára nevelés, világnézeti nevelés, de még képességfejlesztés is csak formális, szólam marad, ha légüres térben, az iskola falai közé bezárkózva akarják „megoldani”. És nem kicsi a pedagógusok felelőssége sem, hiszen ha csak a munkaerkölcs kérdését tekintjük, az alapok lerakásánál, az iskolai évek alatt sok minden eldől. Egy másik fontos tényező: érdeklődővé, jó közösségi em­berré, a népgazdaság, a konk­rét munkahely problémái iránt érzékeny fiatallá csak olyanok nevelhetik a gyereke­ket, akik maguk is tájékozot­tak. Az ifjúságpolitikai határozat természetszerűen az iskolák elé is feladatokat állít. A párt­tag pedagógusoknak a külön­böző politikai, pedagógiai fó­rumokat arra is fel lehet és kell használniuk, hogy az if­júságpolitikai munka szüksé­gességét széles körben - elfo­gadtassák. De munkahelyükön, az is­kolában is sok a teendő. Meg kell valósítani — tervszerűbb pedagógiai munkával, tudato­sabb követelménytámasztás­sal, hogy a tanulás nagyobb erőkifejtésre késztesse 'a diá­kokat. Érezzék a fiatalok, hogy saját fejlődésükért, éle­tükért maguk is felelősek! Órákon és a szabad idős prog­ramok során nagyobb hang­súllyal foglalkozzannak a szo­cialista hazafiságra és prole­tár internacionalizmusra neve­léssel, a szocialista életmód jegyeinek kialakításával. A fiatalok későbbi életútján ez nagy jelentőségű lehet! A várospolitika alakításá­ban, az ifjúsági parlamenteken a fiatal pedagógusoknak az eddiginél aktívabban kell részt- venniük. Mindaz, ami a dif­ferenciált nevelést-oktatást szolgálja, az ifjúságpolitikai célkitűzések érdekében törté­rtik. Tehát a hátrányos hely­zetűekkel való törődés és a jó képesség'űekkel való foglal­kozás, a tehetséggondozás nagy figyelmet érdemel. A nevelés társadalmi ügy — a család nélkül nem megy! A város is­koláiban hagyományai van­nak a szülőkkel tartott kap­csolatoknak, a szülői munka- közösségek tevékenységét se­gítik, sajátos eszközeikkel igye­keznek tudatosítani a család felelősségét az ifjúság nevelé­sében. A tanulóifjúság a pártveze­tőség javaslatára egy-egy te­rület gondozásával támogat­ja a „Balassagyarmat az ifjú­ságért az ifjúság Balassagyar­matért” mozgalmat, annak gyakorlati céljait. Kidolgozták a fentebb kör­vonalazott feladatok mód­szereit, eszközeit is. Csak né­hányat említve: olyan mun­kahelyi légkört kell kialakí­tani az iskolákban, hogy bi­zalommal mondják el véle­ményüket a fiatal pedasógu- sok és a tanulók is: kerülték a mozgalmi élet túlszabályozá­sát. erősítsék az öntevékeny­séget. a kezdeményező szelle­met; lehetősége legyen' a fia­taloknak a városi feladatok megismerésére Amiben a kialakuló vita újat hozott: több hozzászóló mond­ta el gondolatait arról, hogy a fiatalok önnevelése mennyi-, re fontos. Ne csak passzív szenvedői legyenek a pedagó­giai folyamatoknak, hanem próbálkozhassanak; kudarco­kon és sikereken át érlelődjön személyiségük. így bontakozik ki érdeklődésük, s ez segíthet a jó pályaválasztásban. Hátravan még az idei tan­évben egy párttaggyűiés a pe­dagógusoknál ■ az évzáró. Ezen a reszortfelelősök a maguk területén értékelik a végzett munkát, a feladatokat. Mind az utóbbi, mind az elkövetke­ző összejövetel fő célja: a párttagok saját eszközeikkel segítsék az oktatáspolitikai cé­lok megvalósítását. Ebben nem kevés a felelősségük, de a lehetőségük s°m! G. Kiss Magdolna Negyvenről indultak Zeneoktatás Karancskesziben A Karancs-völgye egyik kis­községe Karancskeszi, ahol már hetedik éve folyik szer­vezett, állami zeneoktatás. Az intézményt a salgótarjáni is­kola tartja fenn, ami azt je­lenti, hogy — főleg — innen járnak a tanárok. Kurucz Im- réné zongorát,' Lehőcz József- né gitárt és fafúvóst, Édes Éva zongarát, Laczkó Lajos ütőshangszereket és rézfúvóst, Bódis Miklós csellót, Fodor Sándor hegedűt és szolfézst, László László szolfézs és fu­rulyát oktat­Hét éve, hogy elkezdődött az oktatás. Mi haszna van? Ebben a nem egészen 2300 la­kosú kisközségben, amelyből jobbára eljárnak dolgozni az emberek a közeli megyeszék­hely gyáraiba, a valamivel messzebb eső nagybátonyi, ménkesi bányákba- Persze, haszontalan a kérdés. Azóta több tucat családban szerez­ték be a zongorát. Különösen az első időben volt nagy a láz, amikor egy hónap alatt tizenkét zongorát vásároltak. Persze a községbeliek min­dig tevékenyek voltak — me­séli Futó László tanácselnök. Ha kell, akkor a társadalmi munkából is kiveszik a ré­szüket. Például utcákat, jár­dákat építenek, besegítettek — több százezer forint érték­ben — az óvoda, az új nap­közis terem építésébe, sőt a művelődési ház toldásába. A zeneiskola létrehozásának öt­lete 1972-ben keletkezett, ami­kor a tanácselnök és Schreier Kálmán művelődésiház-ve- zető, nyugdíjas tanár össze­ült, és a helyi tapasztalatok birtokában döntött: zeneisko­lai osztályokat kell szervez­ni a községben- Elhatározásu­kat először sokan nem vet­ték jó néven, inkább bukását, mint felvrágzását jósolták. Az iskola rácáfolt a kishitűekre, azóta többen zeneművészeti középiskolába mentek, sőt Polgár Benedek trombita sza­kos hallgató a miskolci kö­zépiskolából a zeneművészeti főiskolára is felvételizett- Ma a községben rendszere­sek a hangversenyek. Nem • csak a növendékek szokásos bemutatói szerveződnek meg, hanem időnként a felnőttek érdeklődésére számot tartó koncertek is. Nagy sikere volt például Turza Imre emlékeze­tes áriákról szóló műsorának, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem vonósze­nekarának, kórusának, tánc- művészeti csoportjának. Ked­veltek a településen a rend­hagyó énekórák is. Nemrégi­ben pedig hatvanan vettek rész a salgótarjáni megyei művelődési központban tartott Máté passió című előadáson, a Baross Gábor érdemes mű­vész vezette kórusbemutatón. Az iskolák, Röpülj páva-kör tagok évente több ízben ke­resik fel a főváros zeneművé­szeti intézményeit- A karancskeszi fiók-zeneis­kolában hét évvel ezelőtt negyven hallgató iratkozott be, ma már több mint a dup­láján vannak. A művelődést ház jól felszerelt öt helyisé­gében sajátíthatják el leg­szükségesebb ismereteket- A hallgatók minden félévben bemutatkoznak a nagy nyil­vánosság előtt előmenetelük bizonyításaként. Legközelebb június 6-án lesz hangver­seny, melyen a legkiválóbb növendékek szólaltatják meg hangszereiket. (sulyok) : - »:♦ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> *1* ♦> ♦> ♦> ♦> *1* *1* ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> * v ♦> ♦> *1* ♦> ♦> ♦> *1* ♦> <• ♦> ♦!* ♦> ♦> ♦> ♦> ❖ *1* ♦> ♦> ♦> v ♦> • !♦ *!* ♦> ♦>: ❖♦>♦>♦>♦>♦>❖❖❖❖♦> 15. Tériké tanácstalanul áll egy darabig a zárt ajtó előtt, aztán gyorsan visszamegy a lakásába, és idegesen kétszer is elfordítja a kulcsot a zárban. Valami félelemszerű szoron­gás fogja el, besiet az ikrekhez a kisszobába, s csak akkor nyugszik meg valamennyire, amikor látja, hogy a fiúk bé­késen fekszenek a dupla kiságyban, sétához öltöztetve, tü­relmesen várják az indulást. De Ábrahúmné még nem mer vélük kilépni a folyosóra. Szabót — noha biztos benne, hogy Tériké hazudik, hi­szen ilyenkor nem jöhet haza a felesége a gyárból — még­iscsak alaposan megzavarja ez a incidens. Furcsa szoron­gás szállja meg, úgyhogy elmegy a kedve az egész kaland- -tól. szerelemtől, mindentől. Ingerülten pakolnak össze, tün­tetik el a nyomokat, magukra kapkodják a ruhát —• s ahogy jövök, óvatosan és nesztelenül lépve elhagyják a házat. A Zsiguli csikorogva fordul ki az Árpád-híd Étterem felé. 4 NÓGRÁD - 1981. május 30., szómba! Abrahámné csak ekkor pakolja fel az ikreket, nagy üggyel-bajjai tolja be a liftbe a széles gyerekkocsit, és le­megy a ház előtti parkba. Ahogy kilép a kapun, megcsapja a meleg; a lakásban sokkal hűvösebb van, és arra nem is gondol, hogy szinte kánikulai hőség van a szürke, párás égbolt alatt. Megkönnyebbülve látja, hogy a hídtöltés felöli részen, a hinták és a homokozó melletti pádon már ott ül a dédi és a szomszéd házból egy fiatalasszony. Odamegy hozzájuk, s legalább könnyít a lelkén, ha megosztja velük a Szabó-féle kalandot. Különben is, az asszonyok egyet fog­nak érteni vele, nem találnak majd semmi kivetnivalót ab­ban, hogy ő megakadályozott egy házasságtörést. De sőt! Minden rendes ember ezt csinálta volna az ő helyében! Meg aztán szolidaritás is van a világon, tartsanak össze az asszonyok, segítsék egymást a házi tűzhely megóvásában is. Mert ő úgy megsajnálta azt a szegény kis Jolikát, aki nyolc órán át, mint egy gép dolgozik a szalag mellett, míg a férje mindenféle kis kurvákat akar felhozni a lakásba. Már éppen azon gondolkozik, hogy miként kezdjen a történetbe, hogy azért az ő szereplését lehetőleg kedvező színben tüntesse fel, amikor a dédi megelőzi. — Na, nem is mondta, Tériké, hogy mit Intézett teg­nap a tanácsnál! Ugye hogy megkapják azt a nagy lakást a Pozsonyi úton, mert hát»mindenképpen kijár maguknak. Egy négygyerekes családnak nem is egy nem tudom én mi­csoda palota az a három és fél szoba, de hát az minden­képpen kell ugye, ha már nagyobbat nem építenek. — Jaj, dédi, ne is kérdezze — kezdi elkeseredve, majd­nem sírós haVigon. — Ügy kirúgott a lakásügyi osztály ve­zetője, hogy alig érte a földet a lábam. Úgyhogy a férjem úgy feldühödött, gondolhatják, milyen az, ha igazán döhös, hogy törni-zúzni tudna — úgy feldühödött, hogy én nem is tudom, mit fog az most bent csinálni a gyárban. Mert azt mond­ta, hogy ha a csillagos ég leszakad, ő akkor Is megmutat­ja, hogy most már csakazértis a Pozsonyi úti házakban fo­gunk lakni. Méghozzá egy három és fél szobásban. Mert ha csak egyet építenek ebben a rohadt kerületben, akkor azt ő fogja megkapni, vagy a fejükre borítja az eget. De Kádár Jánosig elmegy, az biztos! — De mégis, hát mit mondtak a tanácsban ? Maga nem mondta, hogy tudja, hogy vannak nagyobb lakások is? — Ó dédi, már úgy fogadott az osztályvezető, hogy mit jár maga állandóan a nyukunkra, Abrahámné?! Hát mit akarnak? Hát nem értenek maguk magyarul?! Meg­mondtuk, hogy nincs nagyobb lakás! Felajánlottunk egy két és fél szobásat, aztán meg egy háromszobásat, egyik se kel­lett! Az egyik hatvanöt, a másik hetvenegy négyzetméter, a maguké meg most ötvenhat! Hát akkor mit akarnak? — De a Végén már kiabált. — Ennél nagyobb lakások nin­csenek se égen, se földön, mert nagyobbat egyáltalán nem is építenek! Akkor még mi a jóistenre várnak?! — Na és maga? — Hát én mondtam, hogy három szoba rajtunk nem nagyon segít, még ha nagyobb is a lakás tizenöt négyzet- méterrel, mert három helyiségünk most is van. Nekünk leg­alább még egy félszoba kellene,, hogy a Klárika külön le­gyen. Mert neki most már majd az érettségire is kell ké­szülni, és nem tud otthon tanulni a kicsiktől. Erre ő csak bólogatott, hogy elhiszi, de ne tettessem már magam sü­ketnek — így mondta: Ne tettesse már magát süketnek! Értsem meg, hogy nincs, ő mindent megért, tudja, hogy jogosultak lennénk nagyobb lakásra is, adna is, higgyem el, ha lenne. De nincs és kész! És többet ne is menjek oda, ha nem kell a háromszobás. — Na és, na és?! (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents