Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)

1981-05-29 / 124. szám

Pofonok nélkül is lehet T SZEUEPEL-E a mai családok nevelési kel­léktárában a gyerekek testi fenyítése? Nem afféle kiagyalt kérdés ez, ami kutyát sem érdekel; sokkal elevenbe vágóbb prob­léma, mint amilyennek első pillantásra lát­szik. Köntörfalazás nélkül válaszolva a kér­désre: sajnos, sok felnőtt veri a gyerekét mostanában. Az egyik családban „csak” po­fonok csattannak el, másutt alkalomadtán még a vessző vagy a szíj is előkerül. Igaz volna ez? Általános iskolásokkal készített kérdőíves vizsgálat anyagában lapozgatok. Alig akarok hinni a szememnek: „Ritka nap, hogy nem kapok egy fülest aputól... Engem anyukám még sohasem vert meg, de az apu annál többször megrak... Tegnap tíz perccel később jöttem haza barátoméktól, mint ahogy szüleim meg­szabták, ezért egy óra hosszat kellett a kony­hában térdepelnem, és büntetésből vacsorát sem kaptam... Ha egyest hozok haza az is­kolából vagy kettest, engem otthon mindig megvernek, félévkor pedig apám a szíjat is levette a derekáról...” Oldalak telnének meg a hasonló gyermeki panaszokkal. Aki körülnéz környezetében, az maga is tanúsíthatja: számos családban —le­gyen az munkás paraszt, vagy értelmiségi — egyetlen nevelési eszközt ismernek csupán, a testi fenyítést. Újabban nem egy iskolában is meglódul a tanár keze, holott a szocialis­ta pedagógiától mi sem áll távolabb, mint a verés. Ennyire frissen élnek a rideg, embertelen nevelési szokások? Ügy látszik, nehéz szakítani a rossz beideg­ződésekkel. Főleg azoknak nem könnyű, akik maguk is a pálcapedagógia jegyében nőttek föl — otthon is, az iskolában is. Pedig hát a verés semmit sem old meg a nevelésben. A gyereket megalázza, szoron­gást és félelmet kelt benne vagy dacot vált ki belőle. Aztán káros azért is, mert a fiatal akaratlanul is magáévá teszi ezt a fegyelme­zési módot, és később, felnőve ő sem tud majd elszakadni ettől a hibás életviteli gya­korlattól. Érdemes eltűnődni azon, hogy miért hara­pódzott el mostanában a testi fenyítés? Úgy vélem, két oka is van ennek. Először a „hagyományok”. Az emberek ugyanis szinte évezredeken át azt a vallásos színezetű felfogást adták tovább az utánuk jövőknek, hogy minden gyerek eredendően hajlamos a rosszra, aminek megszüntetésé­hez nélkülözhetetlen a kényszer, a verés. A Bibliában ez olvasható: „Vesszővel fenyítsd a te gyermekedet, hogy lelkét a pokoltól megmentsed!” (Valójában a verés korábban, már az osztálytársadalom kialakulásakor meg­jelent a nevelésben, a társadalmi erőszak ve- tületeként). Nem véletlen, hogy évszázadokon át, a feu­dalizmus időszakában az iskolai nevelés jel­képe a virgács volt, amiből bőven kijutott minden tanulónak, néha még a főnemesi szár­mazású gyerekeknek is. A XVII—XVIII. század fordulóján élt arisztokrata Bethlen Miklós, a neves politikus és emlékiratszerző a legna­gyobb természetességgel meséli el önéletírá­sában, hogy iskolás korában a tanítója bi­zony „rettenetes rútul’’ verte pt. A Magyarországon is működő, híres cseh pedagógus, Comenius volt az első, aki követ­kezetesen föllépett a gyerekek megalázó ütle­gelése ellen. Utána időrendben a nagy Rous­seau következik, a felvilágosodás élharcosa, aki szenvedélyesen hirdette a gyermeki ter­mészet jóságát. A virgács helyett nála a fák­lya lett a nevelés jelképe. A rossz szokások továbbélésének másik oka a megváltozott életviteli szokásokban rej­lik. Napjainkban az anyagi jólét növekedésé­vel nem áll egyenes arányban a szellemi­kulturális gyarapodás. Ügy látszik, a jólétnek súlyos ára van: a felnőttek agyonhajszolják magukat, idegileg túlterheltek — a pedagó­gusok is —, kevés idejük marad a gyerekek­kel való foglalkozásra, gyakran rossz a han­gulatuk, és mindennek következtében • a türe­lem is megcsappant bennük. S a következ­mény? A kéz szinte többször sújt le, mint ahányszor simogat. Türelem, szeretet és példamutatás — há- rom roppant fontos kulcsszava a nevelésnek, iskolában, családi környezetben egyaránt. Nélkülük nem sokra juthatunk az emberfor­málásban, mert a gyerekekről való anyagi gondoskodás önmagában még nem nevelés. Ne feledjük, hogy egyetlen gyerek számára sincs súlyosabb büntetés, mint annak érzése, hogy elveszítheti szülője, tanítója szeretetét. Ezért a feddő szó, illetve annak fölismerése, hogy a szülőnek, nevelőjének bánatot oko­zott a tettével — a deviáns esetektől eltekint­ve —, hatásosabb a nádpálcánál is. TÉVHIT AZ, hogy a mai gyerekek sokkal vásottabbak, mirtt amilyenek mi voltunk an­nak idején. Tetszik, nem tetszik: nem a gye­rekek rosszak, hanem mi neveljük néha helytelenül őket. Végeredményben az ifjúság mindig olyan, amilyenné a felnőttek formál­ják. A mai fiatalok hibái az idősebbekre háramlanak vissza. Sokan saját bőrükön ta­pasztalhatják, hogy hová vezet, ha egy gye­reknek mindent megadnak otthon, amit csak kíván, de semmit sem követelnek tőle. Ehe­lyett munkával, feladatokkal kellene megbíz­ni a gyereket, már egészen fiatal korban, hi­szen csak így fejlődhet ki benne a felelősség- érzet, a kötelességtudat. Ha ezt tesszük, nem lesz szükség a verésre. Ha pedig e téren va­lamit elrontottunk, azt pofonokkal nem lehet helyrehozni. P. Kovács Imre Stúdiószínházak találkozója Miskolcon Miskolcon — ahol immár ti­zedik éve működik a stúdió- színház Játékszín néven -- rendezik meg hazánkban első ízben a stúdiószínházak talál­kozóját. Annak idején, 1989-ben Choinski Riadó című darab­jával avatták a miskolci Já­tékszínt, s az előadás olyan sikeres volt, hpgy meghívást kapott a szarajevói fesztivál­ra. Néhány évnyi hullámvölgy után, öt éve ismét fellendült Miskolcon ez a kísérlet, ami­kor a Csapodár madárkát tűzték színre, melyet azóta is műsoron tartanak. ’Legutóbbi bemutatójuk Enquist: A tri- bádok éjszakája volt, a szín­ház épületében levő intim kis teremben. A stúdiószínház alkalmas arra, hogy kísérleti előadáso­kat tartsanak szűkebb, szín­házértő közönségnek. Az el­múlt években az országban egyre több helyen alakult ha­sonló jellegű stúdiószínpad, s a miskolciak kezdeményezé­sére június 1. és 10. között meghívásos alapon kerül sor találkozójukra. Az esemény szakmai fórum, nem vetélke­dő, nem verseny, nem fesz­tivál. Az alkotók végignézhe­tik egymás produkcióit, s al­kalmuk nyílik vitákra, beszél­getésekre. Meghívták a debreceni Cso­konai Színház stúdiótársula­tát P. X. Kroezt Felsó-Auszt- ria és Fészek című előadásá­val. A budapesti Nemzeti Színház a Budapest Orfeum­mal, a Vígszínház Rim'oaud­estjével, a Népszínház ' Jobba Gabi Egy este Lady L-nél önálló estjével, a szolnoki Szigligeti Színház H. Pintér Születésnap, a kecskeméti Ka­tona József Színház Tolnai Ottó Végeladás című művével vesz részt. A miskolci Nemze­ti Színház két alkalommal lép fel Ruzante Csapodár madár­kájával és a már említett Enquist-darabbal. A színmű­vek két estén kerülnek kö­zönség elé az alig nyolcvan férőhelyes kis teremben, egyik alkalommal a szakmai közön­ség számára, máskor az ér­deklődőknek. A találkozón a színházi szakemberek megvitatják a stúdiószínházak szerepét a magyar színházi kultúrában. K. M. A művészet alapelemei A Somoskőújfalui általános iskolások rajzóráikon nem csak a művészetek alapelemeivel, rajzolással, grafikakészítéssel, vizfestéssel foglalkoznak, hanem térbeli látásmódjuk fej­lesztése érdekében pálcikákból zsineg, ragasztó és más kellék segítségével változatos tér­elemeket is készítenek. Kompozícióik az ötödik osztálytól a nyolcadikig egyre bonyolul­tabbak és szebbek. — kulcsár — Ifjúság '81 nyári egyetem T izéves Néhány hét múlva Ismét megkezdődnek szerte az or­szágban a nyári szabadegye­temek, amelyeknek fő szerve­zői a tudományos ismeretter­jesztő társulatok. Az idén hu­szonegy városban összesen hu-’ szonhárom nyári egyetemet rendeznek, valamennyi hely­színen már rangos közéleti eseménynek számítanak a programok, amelyeken a ha­zaiakon kívül ismét számos országból érkeznek vendégek. Salgótarján immár hetedik alkalommal fogadja a nyári egyetem résztvevőit, akik az idén az 1971-es ifjúsági tör­vény tízesztendős tapaasztala- tait vitatják-beszélik meg. Az előadásokat, foglalkozáso­kat követően pedig a megye- székhely, Nógrád megye, va­lamint Csehszlovákia neveze­tességeivel, természeti szépsé­geivel ismerkednek meg. A július 1—11. között ren­dezendő Ifjúság ’81 elnevezé­az ifjúsági sű nyári egyetem helyszíne a Gedőc-tetői TIT-bázis ahová mintegy hatvan hazai és kül­földi vendég érkezik. Az el­múlt évekhez hasonlóan az idén is a téma legjobb szak­értői tartják az előadásokat. Csupán ízelítőként néhány program: A megnyitó napján „Az ifjúsági törvény tíz éve” címmel Barabás János, az Ál­lami Ifjúsági Bizottság titkára tart előadást. A párt ifjúság- politikai tevékenységéről Ne­mes Péter, az MSZMP KB if­júsági referense, a KISZ ér­dekvédelmi és -képviseleti munkájáról Juhász András, a KISZ KB titkára, az emberi tényezők szerepéről Ranschburg Jenő pszichológus beszél, hogy csak néhányat említsünk, de valamennyi előadás az ifjú­ságpolitika legidőszerűbb kér­déseit öleli föl. Mint a nyári egyetem mun­kájának szervezője-irányítója dr. Kun András, a városi ta­törvény nács művelődési osztályának vezetőj,e elmondotta, a szer­vezési előkészületek rendben haladnak, minden feltétel ad­va van ahhoz, hogy július el­sején megkezdődhessenek a programok. Gondoskodtak a rendezők a hallgatók kikap­csolódásának, szórakozásának lehetőségeiről, így például gyalogtúra lesz a salgói vár­hoz, megismerkednek a részt­vevők Salgótarjánnal, majd üzembe, múzeumba látogat­nak. Kétnapos csehszlovákiai kirándulásra is sor kerül, va­lamint két nagyüzemben ta­lálkoznak a részvevők a helyi ifjúságpolitika irányítóival. 8 ankéton vitatják meg tapasz­talataikat. Tehát minden jel arra mu­tat, hogy a sorrendben hetedik Ifjúság ’81 salgótarjáni nyári egyetem hallgatói tartalmas, hasznos eszmecserére érkez­nek hozzánk, s tovább öregbí­tik az eddigi kurzusok jó hír­nevét. %*•«.%•%•*«♦*»*'• »****• ***♦***1**1*«J* *1**1**Z* 14. HÁROMNEGYED TÍZKOR még mindig csöndes a pa­nelház környéke. A kismamák, nagymamák, egyéb gyer- meksétáltatók még nem jöttek le a parkba, pedig már igazán meleg van, tizenkilenc fokot mutat a hőmérő. De az ablakból kinézve ez nem érzékelhető pontosan: a nap hol előbújik néhány percre, hol eltűnik a felhők között. Ha ki is süt, lukakban világít át a felhőkön, mert a budai he­gyek még párás ködben vannak, csak vékony körvonalaikat látni, a Duna fölött is kékebb, sűrűbb a köd — itt viszont szokatlanul fényesen csillognak az autók szélvédő üvegei. Ezekből pedig a kismamák, nagymamák, dédik még min­dig nem tudták eldönteni, hogyan öltöztessék fel a gyere­keket. Ábrahámné éppen ezért jön ki a folyosóra, hogy a lift­akna melletti ablakon lenézzen a Váci út felőli parkra. így délelőtt az a napos oldal, s hátha lent van már valaki, amiből aztán tájékozódhatna a kinti hőmérsékletről. S ahogy lebéz. látja, hogy egy világoskék Zsiguli áll be a parkoló­ba, pontosan a ház bejáratával szemben. Csak nem az IE-s 4 NÖGRÁD - 1981. május 29., péntek [Trabantos jött haza háromnegyed tízkor?! Ez önmagában j is szokatlan, mindenesetre figyelemre méltó dolog, hiszen a Híradástechnikai Gyárban sem jár le két és fél óra alatt a munkaidő. És Ábrahámnénak nem is csal a szimata, hogy itt valami nem természetes dolog történik. A műsze­rész kiszáll a Zsiguliból, gyanakodva körülnéz, bezárja a kocsi ajtaját, aztán a másik oldalon kisegít egy szőke fia­tal nőt, és sietve bemennek a ház kapuján. A hetedik eme­leti folyosón álldogáló fiatalasszony még megvárja, amíg megindul fölfelé a lift, majd gyorsan bemegy a lakásba, és a kémlelőlyukon kilesve, izgatottan vár az előszobában. Ábrahámné negyven év körüli asszony, magas. erős. vonzó külsejű nő, aki szülési szabadságon tartózkodik ott­hon. Van már egy gimnazista lánya meg egy tízéves fia, de negyvenedik évéhez közeledve pánikba eset, és ahogy ő mondta: ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy még egyszer egy tejszagú csecsemőt tarthasson a karjaiban. Kí­sérlete, amelynek sikertelenségétől annyira félt, hiszen az már a közelgő öregségről győzhette volna meg, a vártnál is ered­ményesebbnek bizonyult, három hónapja egészséges ikrek­nek, két fiúnak adott életet. így aztán, az addig kényelmes­nek mondható egy plusz két fél szobás lakásuk egyik nap­ról a" másikra elviselhetetlenül kicsi lett, most már hóna­pok óta szaladgálnak egyik hivataltól a másikig, hogy szö­vetkezeti lakásukat valami minőségi cserével nagyobbra válthassák át. Ez persze nem olyan egyszerű, sőt egyelőre kilátástalannak látszó dolog. Pedig hat embert már na­gyon nehéz elhelyezni ebben a lakásban. Még ha a gye­rekek egyneműek volnának, vagy legalább a második is lány lett volna! De egy tizenhét éves lány nem lakhat tíz­éves öccsével a kétszer négyes alapterületű cellában, az ikrek pedig elfoglalnak egy fél szobát. Mindezek a gondok és a duplájára szaporodó házi­munka mellett a dolgos Ábrahámné így fél tíz után már mindennel elkészül, és kifejezetten unatkozik a lakásban i Úgy érzi, hogy be van zárva, és tétlenségre ítéltetett. Ezért áll most izgatottan az előszobában, s szemét az ajtó ku­kucskálógombjára szorítva várja, hogy mi fog történni a fo­lyosón. A hetedik emeleten kattanva áll meg a lift, hal­latszik a liftajtó csapódása, majd a folyosói üvegajtóé is, és a kémlelőnyílás előtt elvonul a műszerész és a szőke fia­tal lány. Hallatszik a kulcs fordulása a zárban, s ahogy becsukódik az IE-s Trabantos lakásának ajtaja. Aztán csönd van a folyosón. Ábrahámné még mindig homlokával támaszkodik az ajtónak, izgatottan számol magában ötvenig — hadd vet­kőzzenek csak le, gondolja, s egy pillanatig maga is meg­lepődik a gonoszságán. Aztán kimegy a folyosóra, tétova, óvatos léptekkel — hogy esetleg észrevétlenül még vissza is fordulhasson — odamegy a műszerészék ajtajához, és végül mégiscsak bezörget a levélnyílás alumínium fedelével. Minthogy többszöri zörgetés után sem hall belülről semmi neszt, egy pillanatig arra gondol, hogy megfutamodik, vagy hogy bezörög a dédihez, és neki mondja el, mit látott. De mégiscsak erőt vesz rajta a vadászszenvedély, és hosszan nyomja a csengőt. így is csak a negyedik hosszú csen­getésre hall bentről valami zajt, majd tompa lépteket, az­tán óvatosan kinyílik az ajtó. Egyrésnyire csupán, de az asszony jól látja, hogy a műszerész mezítláb van, piros­fekete csíkos frottír fürdőköpenyben, és dühös arccal mered rá. — Mit akar ... Tériké? — Ne haragudjon, Szabó úr — kezdi bizonytalanul, mert arra még nem is gondolt, hogy mit fog mondani a férfinak. — Ne haragudjon, hogy zavarom, de láttam, hogy jön a felesége . .. Zavartan és suttogva mondja ezeket, de közben érzi, hogy belepirul a hazugságába. — A feleségem?! Nem igaz! Menjen a fenébe! És Szabó becsapja a nő orra előtt az ajtót. ' (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents