Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-28 / 123. szám
A karikatúra határai Salgótarjánban az ostravai Beszélgetés Kaján Tiborral Kaján Tibornak Zenit és radír címmel újabb karikatúrakötete jelent meg. A címlapon egy árva ceruzacsonk körül haragvó radírok sorakoznak. — A ceruza ennyire fél a radíroktól? >AX r • : •. jj 1 *■ : 1 'í V /•••'j. ft tik 1 W|1jil ■ || i'k K fj/,1 < ) Pl^hlí 7 > í ' joSr jíéSlIlií i i ■ ) /. ( ; ■ i 1,1 $ , /> * )\yfr ísÖl piÉ' yjh iiíillitlii Tolsztoj il“.-. - ■ r- C M JA '* <• - . ■>. ■■ Einstein — Fél, de nem ijed meg. Különben a munkánknak semmi értelme sem lenne. A karikatúra a bírálat eszközé. A dicsőítő karikatúra: abszurdum. Bár sokan azt mondják, hogy a radírra szükség lehet. — No, jó. De ennyire? — Egyik korszakban többre, a másikban kevesebbre. Daumiert, a híres francia képzőművészt lecsukták egy Lajos Fülöpről készített rajzáért, amelyen az uralkodót mindent felfaló Gargantuának ábrázolta. Daumier fél.évig ült a börtönben. A múlt század második felében pedig a minisztereket is kigúnyolhatták a Borszem Jankó hasábjain. Más idők, más erkölcsök, más politika. — Sokan azzal vádolják a humort, s ezen belül a karikatúrát is. hogy kritikai szerepe látszólagos és a valóság az, hogy levezetik az indulatokat; nevetésben oldják fel az emberek jogos panaszait. — Karikatúrája válogatja. Ahogy a. giccs, a kommersz irodalom hamis megnyugvást ad, úgy a karikatúra is elringathat : a problémákkal szemben fölényérzetet adhat. De a valódi karikatúra, amint a valódi művészet is, fölerősíti az emberek fejében a lámpást, tudatosítja az ellentmondásokat, a bajokat és így hozzájárul, hogy az emberekben egységes vélemény alakuljon ki, ami elengedhetetlen a közös cselekvéshez. Ha ném így lenne, miért üldözték volna a karikatúrát például a fasizmus éveiben? — Ma sem lehet mindent ki- gúnyotaii. Hogyan találja meg a karikaturista azokat a határokat. ameddig elmehet? — A karikatúra a sajtóval együtt született meg, tehát hétköznapi és politikai művészet Bizohyos események megítéléséhez azonban szükség van némi időre és ezért a karikaturista nem tűzhet ceruzavégre mindig mindent é3 mindenkit. Tulajdonképpen — és ez talán nem csak a karikaturistára érvényes — örökké a határokat keresgéljük. A lehetséges és a lehetne két pontja között kutatjuk azt, ami megfogalmazható. Daumier is ezt tette. Lecsukták. Szabadulása után már csak a magánélet eseményeit rajzolgat- ta. , — Az egyik legutóbbi karikatúrán Marx Károly tartja a Marx téri felüljárót, miközben alap- és felépítmény viszonyáról elmélkedik. Hogyan született ez a rajj? — A Marx tér felé járok haza és úgy ötödik-hatodik alkalommal — látva a befejezetlen hidat — eszembe jutott, hogy meg kellene rajzolni. Aztán rápillantottam az utcá táblára és tudatosodott bennem, amit eddig is tudtam : a Marx téren vagyok. Ezzel együtt eszembe jutott, amit Marx az alapról és a felépítményről mondott. Persze mindez nem ilyen gyorsan és logikusan történt: a különböző gondolatokból, asz- szociációkból választódott ki a végső összefüggés. Ekkor már csak egységes képpé kellett fogalmazni a különböző elemeket: a felüljárót, Marx Károlyt és a gondolatot. Mindezt fejben végeztem el: Marx a ^éren áll, a villamosban ül. f. Végül megszületett g végső változat és azt lerajzoltam. — Ritkán jelenik meg karikatúra-kötet. Vajon, miért? — A könyvterjesztő vállalatok szerint nem lehet eladni. Ezt nem tudom. De az biztos, hogy a karikatúra ,,népművészet”. Akárhová megyek: gyárba, iskolába mindig találok egy-két karikaturistát, akik rajzaikat a faliújságon közszemlére teszik. »Jobbító szándékkal megfogalmazzák a helyi problémákat. Gondolatokat termelnek. Ez a dolgunk. Kajáp Tibor Munkácsy-díjas karikaturista, a Magyar Nép- köztársaság érdemes művésze 60 éves. N G. gyermekkórus A salgótarjáni Kohász Művelődési Központ évek óta jó kapcsolatot tart fenn az ózdi népművelési intézményekkel, melynek vendégeként hazánkban tartózkodik az ostravai gyermekkórus. A kitűnő kórus gyermekei már több országban jártak és szerepeltek fényes sikerrel. A Barátság című nemzetközi dalfesztiválon Aranybabér címmel tüntették ki a csehszlovák csoportot. A hetventagú együttes — az ózdi és a salgótarjáni , népművelők együttműködése alapján — május 28-án délután öt órakor Salgótarjánban lép fel, a Kohász Művelődési Központ színpadán. Jaromir Richter karnagy vezetésével Kodály-, Smetana-, Schubert- és Lechner-mű- veket szólaltatnak meg; zongorán Rudolf Bernátik kísér. Egyébként meglehetősen mozgalmas a tavasz vége a művelődési központban. Mindkét balettcsoport — az óvodásoké és az általános iskolásoké — a június 10-i évzáró vizsgára készül, Ko- vácsné Juhász Irén irányításával. A gyermeknaphoz kötődik, bár időben később rendezik meg, az óvodások rajzkiállítása. Az alkotásokat az MSZBT-tagcsoport és a Kohász Művelődési Központ által közösen meghirdetett pályázatra készítették az apróságok, s a június 4-i díjkiosztó ünnepség után láthatók az intézményben. Jelenleg az érdeklődők Szabó Gáspár salgótarjáni grafikusművész munkáit tekinthetik meg, majd a következő hét közepétől Csont- váry Kosztka Tivadar műveinek posztermásolatait. A Csonváry-képek eredetijei a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. — .Mrj’idWJ't hegy ngye**! .**1/ a ,'rlepilmmviv! A Marx téren Vízszennyeződés r; . CK .l't , J WA \jé \ (A* SPV &&A / • v ■ <* '. vi.;' ;-a. " „iifrvv /■ v! 1 .•kj v ■ •' ' l'ijVl j' ' \. V; 1 * + i W* ■ . ""fc* jflUL* rfiillf» I skoía-eiókészítés Nógrádban A súlyos iskolai lemorzsolódások okait csakis az alsó tagozatban lehet keresni, pontosabban az indulásnál, hogy milyen volt az iskola-előkészítés. Ezért is lett kiemelt feladat az oktatáspolitikai határozat életbe lépése után a nagyarányú I. osztályos tanévvesztés csökkentése érdekében a felkészítés színvonalának erősítése. Azóta jelentős eredmények születtek a megyében mind az iskola-előkészítés, mind az iskolaérettségi vizsgálatok területén — ez utóbbi hiányosságai is ott vannak a lemorzsolódás adatai mögött! A két forma: az óvodákban és az iskolákban folyó szervezett ráhangolás az iskolába lépésre. A legeredményesebb forma természetesen a gyermekek hároméves kortól történő óvodai oktató-nevelő munkája. Egyre jobban tapasztalhatjuk : valóban alsófokú oktatási intézménnyé vált az óvoda, eltávolodva a „gyermekmegőrző” szereptől. Az 1971-ben bevezetett óvodai nevelési program alapján, a minisztériumi vizsgálat tapasztalatai' szerint is jó színvonalon oktatják-nevelik a megye óvodás korú gyermekeit. Az iskola-előkészítést nem hagyják az utolsó évre — a képességek fejlesztését, a személyiség formálását kezdettől szem előtt, tartják. Leginkább a munkára nevelés, a világnézeti, esztétikai nevelés és a közösségi élet szokásrendszereinek kialakítása dicsérhető, a^ óvodából kikerülők e területeken kiegyensúlyozottan kezdik meg az iskolai életet. Több helyen gond van vi- szoift az anyanyelvi,1 testi és egészséges életre neveléssel. Sok iskolából érkezett panasz arról is, hogy a gyermekek fegyelemre nevelése sem elég hatékony. Miben kereshetjük ennek okait? Bármennyire tisztában is vannak az óvónők az elérendő követelményekkel, a nevelési feladatokkal, ha képzettségük és gyermekszeretetük alapján képesek is rá, sok helyen az óvodai csoportok magas létszáma, a zsúfoltság, a szükséghelyzetek akadályozzák a munkát. Az anyanyelvi nevelés például sok személyes foglalkozást, a gyermek minél jobb megismerését igényli —, de hogy van mód erre a negyven fölötti létszámú csoportokban? És szűk-a hely a mozgáskultúra fejlesztésére, még csak kevés óvodában van tornaszoba, vagy a közeli iskola tornatermének lehetősége. Vannak persze továbbképzési feladatok is: ebben például ennek érdekében tartottak logopédiai alapfogalmakról tanfolyamot az óvónőknek; a tavaszi nevelési értekezleteken mindenütt az anyanyelvi nevelés helyzete, problémái és helyi tennivalóinak kijelölése szerepelt. Ma már óvodai ellátásban részesül a gyermekek 91 százaléka megyénkben (az országos átlag 87,6 százalék) — ez 10 920 csemetét jelent. Fentebb a tartalmi munka gondjairól szóltunk — köztudottan nem zökkenőmentes még a férőhelyek iránti igények kielégítése sem, az idei tanévben 318 volt az elutasítottak száma’ (főleg Salgótarján, Balassagyarmat, Pásztó körzeteiben), és egyes kis településeken nincs óvoda, Az intézmények viszont min-’ den ötéves gyermeket felvesznek, néhány helyen a hama-' rosan iskolaköteles kisgyermekek ..felkutatását” is meg-' szervezték a minél hatékonyabb iskola-előkészítés érdé-' kében. Ezért is csökken a száma és jelentősége az előkészítés másik formájának, amikor az iskolapadba ülnek be a kicsik. Jelenleg hét helyen folyik az ötéves gyermekek előkészítése. Mivel ez csak részben pótolja a huzamosabb óvodai nevelést, a hatodik ötéves tervben továbbra is kiemelt feladat marad az óvodai helyek bővítése, a körzetesítés lehetőségeinek kihasználása. Jelenleg is folyik például óvoda létrehozása hat cserhátvöígvj kisközség apróságainak - Alsóidon — az iskolaépületet alakítják át erre a célra. Külön feladatot jelent a hátrányos helyzetű cigány- gyermekek felkészítése az iskolai életre. A beilleszkedett, munkát vállaló szülők járatják gyermeküket óvodába,' igénylik az itteni nevelő munkát, de éppen a szokásrend- szerben, anyanyelvi téren leginkább lemaradottak nem jutnak el. Jelenleg az ötéves cigánygyerekeknek körülbelül TlO százaléka részesül iskola-előkészítésben — ezt az eredményt több éve folyó felderítő munkával, következetes óvodai elhelyezéssel érték el. A továbbiakban még jobban kell támaszkodni a helyi tanácsokra (ifjúságvédelmi albizottságok!), a társadalmi szervekre és a cigány szülők munkáltatóira. Csak így lehet hatékonyabb munkát végezni az első osztályokban — legtöbbször éppen ez a kimaradó húsz százalék (ami egyes iskolákban több gyereket jelént!) akadályozhatja az iskolai beilleszkedés amúgy is nehéz folyamatát! G. K. M. •« **• ♦% *** **• ♦*« *)• ♦*« «*♦ **♦ ♦*« ♦*» »*• »*♦ **♦ »*♦ 13. Az 1 itt élő kispolgárokat talán még az Angyalföld elnevezés’ is sérthette. Merthogy az olyan rosszul cseng a belvárosban és hivatalaikban! És amikor 1930-ban a korábbi VI. kerületből — kiegészítve az V. és VII. kerület egyes részeivel — XIII. kerület lesz, a névváltoztatási szándéknak már hivatalosan is hangot lehet adni. Hiszen a XIII kerület már nem csupán Angyalföld; idetartozik az elegánsan modern újgazdag Űj-Lipótváros, a főváros ékessége; a Margitsziget, de még a Terézvárosból is olyan régi és romantikus nevű részeket csatoltak Angyalföldhöz, mint Felső-Bikarét, az Erdőtelek, a Lőportárdűlő! Mi indokolná hát ennek a „rosszhírű” névnek a kiterjesztését ezekre is?! Parvenü lelkűk mennyivel jobban örülne a jómódra utaló Üj-L;pótvárosnak, vagy a zöldövezetet sejtető Erdőteleknek! És'mit ad isten, a 34. Eucharisztikus Világkongresszus és a Szent István jubileumi év tiszteletére 1938. június 1-én a Xilt. közigazgatási kerületet Magdolnavárosnak nevezik el! Nyilván a Bűnbánó Magdolnáról. De sem a Magdoljna- várost, sem a lexikonokban itt-ott föllelhető Napföld elnevezést élő ember szájából nem hallani! MOST, 1979. SZEPTEMBER 14-ÉN, PÉNTEKEN, 9 óra 30 perckor, amikor a rendőrék a renitens gépkocsi-tulajdonosok autóinak elszállításán fáradoznak a szélső panel- Ház előtti parkolóban, pontosan az egykori Szent László- major és Vizafogó határvonalánál — az Angyalföldnek nevezett XIII. kerületben 49 372 lakást tart számon a Statisztikai Zsebkönyv. És ezek közül néhány száz még mindig olyan, amilyenekkel a századfordulón riogatták az olvasókat. A Tripoliszt például éppen most kezdik lebontani. Na, ez a bontás nem tart sokáig, a telep szélén —, amely pontosan a középkori Űj-Jenő helyén éktelenkedik — már ott magasodnak a toronydaruk. A piros földkotró és szörnyeteg markológépek egykettőre eltakarítják a cseréppel, kát- ránypapirral, bádoglemezzel fedett és hátukkal egymásnak ragasztott proletár- (és lumpenproletár?!) lakásokat —, s helyükre a daruk már emelgethetik is a nyolcadik, tizedik emelet magasságig fölfelé a félkész panelszobákat. Már ablakostul, üvegestül együtt. A Tripolisz régi lakóit is ilyen tízemeletes panelházakba költöztetik, Újpalotára, Újpestre, Óbudára, Kőbányára —, ahol éppen elkészült lakások vannak. Másfél szobásokba, kétszobásokba, vagy két és fél szobásokba,, attól függően, hogy melyik család mekkora lakásra jogosult. A családtagok számától függően. Bent van a meleg víz a WC, a fürdőszoba, gáztűzhely, mindaz, amit eddig csak idegen lakásokban tapasztalhattak —, s a legtöbb családot mégis szinte erőszakkal kell kiköltöztetni a Tripoliszból. Mert szétköltöztetik őket? Mert nem tud iák már megszokni az újat, vagy nem, is akarnak beletörődni hogy minden és mindenki idegen legyen körülöttük? Ez is, az is lehetséges magyarázat. (Tizenkét évvel ezelőtt jártam néhányszor a Tripolisz- ban, annak is egyetlen lakásában. Első fiam születése mindössze tíz nappal előzte meg a gyermekgondozási segély bevezetését, úgyhogy ezzel a lehetőséggel, ha akarunk, sem élhettünk volna így amint lehetett, bölcsődébe adtuk, de hamar kiderült, hogy nem jól tűri a közösséget; egy hét bölcsőde után mindig két hétig beteg volt, otthon kellett tartani, s mellette kellett maradni valakinek. Feleségem abban, az időben a Thälmann utca és Tömöri út sarkán álló iskolában tanított, s ott megegyezett az egyik ellenkező napszakban dolgozó takarítónővel, aki igazán csekély órabéreit elvállalta a babysitterkedést. A negyven év körüli, szikár a .">ny, minden reggel pontban hétkor érkezett Fertőtlenítő vízben kezet mosott, maszkot kötött a szája elé. fölvette a magával hozott és keményre vasalt fehér köpenyt, s egy csecsemősnővér szakértelmével és biztonságával n; ólt a gyetekhez. Az első pillanatban látnivaló volt, hogy nyugodtan rá lehet bízni. I És mire déltájban felváltottuk, addigra ráérő jdejében a lakásban is rendet rakott. De mert ez a gyermekpásztor- kodás néha hetekig is folyamatosan eltartott, s neki odahaza is volt mit tennie, egy idő után rendszert változtattunk. Reggel hazavitte a gyereket, délután pedig az iskolában átadta a feleségemnek. Az egyik lucskos november végi napon pedig azt javasolta, hogy vétek ezt a kisgyereket naponta kétszer végigzötyögtetAi a Váci úti villamosokon, amúgy is náthás egy kicsit, nyugodtap elalhatna náluk. A lányai is nagyon szeretik a kisfiút, eljátszanának vele, és mi csak hét végén vinnénk haza. Addig meg minden délután meglátogathatjuk, s az estéink szabadok lesznek, igazán elmehetnénk egyszer egy moziba, színházba, mint azelőtt. Megmondta a lakcímet, és elmagyarázta, hogy a Gyöngyösi úton szálljunk le a villamosról, gyalogoljunk be a Madarász utcáig, s ott balra fordulva már csak | néhány lépésre vannak azok az egymáshoz ragasztott kis házak. Amikor első délután elindultunk, hogy megkeressük, és mire a tripoliszi sötét útvesztőkben szorongó kérdezőskö- dések után rátaláltunk a megadott címre, akkor már biztos voltam benne, hogy egy percig sem maradhat itt a fiam. De még -azt se fogom megengedni, hogy még- egyszer idehozzák! Inkább szabadságot veszek ki, és én veszek ki, és én ücsörgők mellette! Aztán a salakos útról a konyhába lépve már lanyhult a felbuzdulásom, a szobában pedig teljesen lelohadt. Bent kínos rend és tisztaság volt mindenütt, a padlóról enni lehetett volna — ahogy mondani szokták —, az edények és a berendezés fémrészei szikráztak a villanyfényben. Az asszony egyedül nevelte két feltűnően szép és csinosan öltöztetett kamaszlányát; a férje 56-ban disszidált, s Amerikából csak színes fényképeket küldözgetett magáról. — Gábor a szoba közepén állt egy járókában, a lányok körülötte viháncoltak, ő pedig boldogan kapkodott feléjük. Rólunk meg alig v< t tudomást. Két vagy három hétig élt a fiam a Tripoliszban, leszámítva a vasárnapokat. Milyen furcsa, hogy már teljesen elfelejtettem ezt a tizenkét év előtti novembert, és must, hogy bontják a hírhr 't te' egyesi pásra beugrik a kép. Gábor, a járóka, a lányok Hihettem volna-e, hogy 'yaloml közöm lesz az immár végérvényesen legendák ködébe vesző Tripoliszhoz?) 4 NÖGRÄD - 1981. május 28., csütörtök (Folytatjuk)
