Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-24 / 120. szám
ÍZ — AZ EGYFORMA? A szalonképessé szelídített anekdota szerint Kovács úr egy vasárnap reggel pénzt ad a fiának: — Nosza, szaladj hamar a sarki standhoz, vegyél két napilapot! — De az anyu azt mondta, hogy mi a francnak az a sok újság, amikor ugyanaz van mindben. Meg aztán... úgyis bemond mindent a rádió is. — Édes fiam, akkor mondd meg a jó édesanyádnak, hogy csomagoljon a rádióba! Tiltakozom, kérem tisztelettel, ez a Kovács anyuka meglehetősen rosszmájú; a magyar napilapokra bizony a legrosszabb indulattal sem lehet rásütni az egyformaság bélyegét. Itt van, például, az asztalomon az egyszerre, egy napon — történetesen éppen vasárnap megjelent két napilap, mindkettő terjedelmes riportot közöl a Győrött alakított Hobo-klubról. A látszat azonban csal, a két lap ennek ellenére sem egyforma. Rögvest kiderül ez a riportok címeiből is, hiszen az egyik azt mondja, hogy „Sem győztes, sem vesztes”; a másik szerint pedig „Te is lehetsz sztár!”. Az igazi különbözőségek azonban a sorok között lelhetők fel. Az egyik riport bevallott szándéka kétszáz „eltűnt” fiatal felkutatása, hiszen a „kétszáznál alig több” tagot számlált klubnak „jó, ha húsz tagja maradt.” — Ezt mondja A. lapban a Petőfi Sándor Művelődési Ház igazgatója. A B. lap riportere viszont magát Hobot, azaz Földes Lászlót kérdezi, aki szerint a Hobo- klubnak „lehetnek vagy ötszázan is tagjai, de az igazi magot talán húsz ember alkotja”. Az olvasottak szerint a húsz stimmel. Csak éppen vagy „maradtak”, vagy „magot alkotnak”. No lám, kedves (smucig!) Kovács anyuka, csak mondja még egyszer, hogy minden újságban ugyanaz van. PERSPEKTÍVA — Magamért... azt hiszed, hogy magamért gürcölök, szakadok meg? Hogy vittem vásárra a bőrömet, amíg lehetett; hogy tízezreket kerestem pulóvereken? Most meg az a sok disznó... az a sok rohadt disznó, a gyomrom fordul fel, amikor etetnem kell. Pénz... nem mondom az van belőle. De kell is! Jön a gyerek, azt mondja, anyuka kellene nekem egy öltöny, unom már azt, amit az elmúlt hónapban csináltatott. Kap újat! Meg a névnap, a születésnap, a húsvét... vagy mindenféle alkalom nélkül, csak úgy, odaadom neki azt a néhány ezer forintot. Istenkém, egyetlen fiam a szentem, ráadásul fiatal is. Mondtam is neki, semmiben hiányt nem szenvedhetsz, előteremtek én mindent a föld alól is, amíg élek. — És azután? Azután mi lesz a szentemmel? AGITÁCIÓ A korai vonaton minden reggel összeverődő kompánia egyik tagja hozza szóba: nem szívlelik már otthon az agg- legénységét. Kéréssel, rábeszéléssel, szép szóval és ígérgetésekkel próbálják rávenni a nősülésre, az agitációnak azonban akad egészen kivételes, míves példája is. Egy verőfényes korai órán történetünk hőse felnézett a szikrázóan szép, tiszta égre: — Gyönyörű időnk van, apám! — Valóban, fiam. Olyan igazi lagzira való idó. TANULÓIDŐ Orvosi rendelő, reggel nyolc óra előtt. A várószoba meglehetősen zsúfolt. Egy fiatal- asszony megsimogatja gyermekének ölébe ejtett fejét, majd óvatosan az órájára néz. — Kérem szépen... ha megengednék. .. hogy előbb bemenjünk! Még odaérne a gyerek az iskolába, ha nem kell itthon maradnia... Az alázatos-tiszteletteljes kérésre megértőén rábólintanak, csak B. A. nyugdíjas köpköd epét: — Nem engedem! Én bizony nem engedem meg! A csöppnyi lányka lázas tekintetében kiábrándult szomorúság: — Anyu, ilyen bácsik is vannak? Szegény kicsi Ildi, még olyanabbak is! Majd megtanulod. VÉSZMADARAK S hogy milyenek is lehetnek az emberek, ahhoz adalék az alábbi történet is. A. megkérdezi, mi volt a baja C. rokonunknak, merthogy meghalt az istenadta. A langyos márka a torkomra szalad. Hogyisne, amikor C. alig múlt negyvenéves, ráadásul egészségesebbnek (tudtam a makknál. Mégis elbizonytalankodom kissé, mert A. mondja a részleteket is: milyen körülmények között, hogyan fordult le a székről a megboldogult. Otthon vár az újabb hír: B. megállította apámat az országúton, aki elmondta miként halt meg C. Ez már sok (majdnem sokk!), rohanás a telefonhoz, .munkahelyén hívom C. feleségét. — Nem halt meg. Él! — hallom köszönés helyett. — Na, ne lepődj meg, nem te telefonálsz először. Többen részvétüket nyilvánították. Mások meg gratuláltak, hogy megszabadultam az uramtól. Most éppen a főutcán sétál a lelkem, hadd lássák a jóemberek, hogy semmi baja. LENDÜLET Újsághír: „... megye 135 hektárnyi gyümölcsöséből 836 hektárt ért fagykár." Nocsak. Szép teljesítmény ez, még a természettől is. A „maradékból” aztán 1452 hektárt elvethet majd a jég; a legszebb azonban az lesz, ha 3267 hektárról még szüretelünk is. Kelemen Gábor Sikeres napok Sikerrel ért véget Szolnokon a Nógrád megyei napok rendezvénysorozata. A megyei művelődési és ifjúsági központ galériában Nógrád megyéi iparművészek alkotásaiból nyílt reprezentatív kiállítást több száz érdekődő tekintette meg. Képünk a megnyitóünnepségen készült, háttérben a rimóci pávakör népviseletbe Sltözött tagjaival. — az — Felelj Vajon, ha néhány, már dolgozó, komoly fiatalt megkérnénk, fogalmazzon meg pár oldalon egy családi krónikát, írja le családjuk történetét, mi sülne ki belőle? Hányán írnának közhelyeket, általánosságokat a korról, mely számukra már történelem? Biztosan sokan, hiszen a felszabadulás előtti időről, az ötvenes évekről keveset tanultunk hivatalosan, többet tudunk a háborúkról, mint a „békeévekről”. A salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskolában volt néhány vállalkozó kedvű diák, aki a tavaszi Táncsics-napokra a fenti témában pályamunkát készített. Először szerepelt a kiírásban ilyen lehetőség. Az ötlet nagyon jó — sokkal többet nyújthat egy ilyen munka, mint számadást a történelemitudásról; kicsit mérlegre teheti a szociológiai látásmódot, az emberismeretet, önismeretet. Mit tudunk szüléinkről, nagyszüleinkről, érdekel-e egyáltalán az életük vagy egy kézlegyintéssel elintézzük: Jön a fater megint a szöveggel, az ő fiatalságában mennyire másképp volt és becsüljük meg a lehetőségeinket? Ahogy a dolgozatokat lapozgatom, úgy érzem, aki tollat ragadott vagy írógéphez ült, egyik fiatal sem így érez — . őszinte érdeklődés tükröződik soraikból. Nem lehet véletlen, hogy főként falusi gyerekek írtak a témáról — a parasztélet régi rendjét könnyebb leírni, jobban ismeri mindenki, mint a városi munkásságét. — innen Erősebb a hagyományőrzés is. Az egyik elsős kislány egy elképzelt esti. beszélgetést rögzít a nagymamával —bár kissé naiv megfogalmazásban ír, igyekszik átfogóan, az élet minden területéről képet rajzolni. Mit ettek régen, milyen lakáskörülmények között éltek, milyenek voltak az iskolavégzés lehetőségei, a munkavállalás. Mindezt az édesanya sorsán keresztül — így adódik rögtön az összehasonlítási lehetőség saját körülményeivel. Több diák (sajnos) megragadt az általánosságoknál — csak a címében családtörténet munkájuk, szüléikről, nagyszüleikről csak egy-két elejtett szóból tudunk meg valamit (hogy paraszti munkával foglalkoztak vagy bányászok voltak). Jellemző, hogy az 50-es évek problémái erősen foglalkoztatják a pályázókat, ez .tapasztalható sok történelemórán, filman- kéton is. Kár viszont, hogy nem próbálták meg szüleik személyes élményein, életút- ján keresztül megközelíteni ezt, csak általában írnak a beszolgáltatásról, 1956-ról, a téeszszervezésről. Figyelemre méltó az egyik másodikos kurta dolgozata: a nagypapa helyett megírt önéletrajznak is beillene, tömören, röviden sorakoztatja fel egy küzdelmes élet tényeit. Hogy 12 éves korában „szakítani kellett az iskolába járással”, hogy gyerekfővel favágással. mezei munkával foglalkozott, hogy egy 11 gyermekes juhász leskisebb lányát vette el, nősülés után 15 személy élt együtt egészen 1946-ig, amikór végre vagy? építésre gondolhatott. Aztán pár sor az édesanyának is jut, aki a három lánygyermek közül legtöbbet dolgozott. De a nagyszülők nyugdíjazásával vége szakad az írásnak — igazán kár! Talán a legsikerültebb Balogh Gábor II. osztályos számvitelis tanuló pályázata lett; ez mutat legtöbbet - a téma kiírásának értelméből, hasznából. Az első lapon egy családfát rajzol meg — az iskolában gyakran használt sémarajzzal, jól áttekinthetően. A tetején természetesen saját magát — az életutak .ismertetésénél is ezt a módszert követi. Így a jelenből halad a múltba, keresve az összefüggéseket, hasonlóságokat és különbségeket. A családban szinte mindenkinek az üveggyárba vezetett az útja, a földművesből lett munkás, a falusiból városlakó gyakori sorsát példázza életük. Igyekszik megragadni azt is a dolgozat írója, hogyan kapcsolódott a mozgalomhoz nagyapja, apja szinte törvényszerűen. Nem hiányzik egy kis önkritika sem: ő, aki ebben a családban elsőnek jutott középiskolába, vehetné komolyabban a tanulást ! Szokatlan még családtörténetet írni, de mint a fentebb említett néhány példa mutatja, nem haszontalan az ötlet. Érdemes lenne más iskolákban is követni a Táncsics kezdeményezését — úgy érzem, az önvizsgálatra, a családi élet valóságának átgondolására kedvező lehetőséget nyűit. G. Kiss Magdolna Fafaragók, szövők, színpadosok Régi és új közösségek Balassagyarmaton A balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központban, valamint úttörő- és ifjúsági házában se szeri, se száma a művelődő kiscsoportoknak. Némelyiknek a hely szűkössége miatt befogadóról kellett gondoskodni, ezek úgynevezett „kihelyezett” csoportokként valamelyik általános iskolában, üzemben működnek. Például a Bajcsy úti Általános Iskolában a fafaragó- és perzsaszövőkör, a fémipari vállalatnál a bútor- és fafestőkör. A művelődési központban találkoznak a népi díszítőművészeti, a História című folyóirat, a francia nyelv, a kertek barátai, a Madách Imre irodalmi színpad, a fafaragó-stúdió tagjai, a nyugdíjasklub (Üj Tükör-klub) és a szocialista brigádvezetők klubjának résztvevői, a fo- tószakkörösök. Az úttörő- és ifjúsági házban felnőtt hímzőszakkör, bélyeggyűjtő, népi szövő, Idegenvezető, népi- tánc- és sakkszakkör, valamint több más ismeretet bővítő, szórakoztató kiscsoport dolgozik. A Madách Imre városi-járási könyvtár könyvbarát- és honismereti kört, könyvtárosszakkört üzemeltet. A Palóc Múzeum a múzeumbarátok körének tagjait fogadja havonta egy alkalommal. A teljesség igényét nélkülöző felsorolásból is kitűnik, milyen gazdag, széles körű a választék, mennyiféle módon és formátíím gyarapíthatja műveltségét, fejlesztheti képességét az érdeklődő. A különféle körök és klubok megszervezésénél a lakosság tényleges igényeiből indultak ki, egyeztetve a társadalmi követelményekkel. A művelődési központban úgy tartják, hogy elégséges kiscsoport működik — a rendelkezésre álló helyet tekintve — az intézményben, ugyanakkor —, mert igény mutatkozik rá — újak is szerveződhetnének. Példaként említették a rejtvényfejtők klubját, melynek megszervezését a közeljövőben tervezik. A körök és klubok között legfiatalabb a História baráti kör, melynek 56 beiratkozott tagja van. A folyóiratot vi- szont csaknem kétszázan fizetik elő a városban. Eddig két érdekes előadást hallgattak meg Glatz Ferenctől, a folyóirat felelős szerkesztőjétől, valamint az egyik szociológustól. Következő foglalkozásukon (május 28-án) Soós Virág, a szédsényi Ku- binyi Ferenc Múzeum régésze tart vetítettképes előadást a nógrádsápi honfoglalás kori temetőről. Az új közösségek közé tartozik az ifjúsági irodalmi színpad, a Balassi Bálint Gimnázium diákjaival, Csikász István vezetésével. Ez és a régi Madách Imre irodalmi színpad műsorral mutatkozik be a decemberi országos színjátszófesztiválon. Egy igen hasznos klub, a Tájoló is megkezdte május 13-án működését a budapesti Spóra együttes fellépésével. Az új klub a bejáró dolgozók és diákok számára nyújt szórakozási és művelődési lehetőséget. *♦ ♦♦♦ »I* *1* *1* *1* *1* *1* *1* **♦ *1* ♦** »*♦ **♦ <*<• *** 10. * Ami igaz az igaz, nyári hőségre lehet ma számítani. A nap még ugyan hol elbújik, hol előbukkan a felhők közül, de ha nem látni is a korongját erős opálos fény vetül a panel ház környékére. Ebben a már kora reggel álmosító, párás és mozdulatlan derengésben, amikor a házak csaknem kiürülnek, s a mégis otthon maradók: a kismamák, a csecsemők, és az öregek pedig még nem jelennek meg a játszótereken és a parkokban, — most, fél kilenc előtt néhány perccel szokatlan mozgás kezdődik az Árpádhíd étterem előtt. Három autó jelenik meg: egy rendőrségi Volga, egy csörlős kis teherautó és egy gerendákkal, deszkákkal megpakolt pótkocsis ZIL. A rendőrök kiszállnak, körüljárják a szélső ház kocsiparkolóját. Majd kihívják a házmestert, és rövid tanakodás után erélyes karmozdulatokkal intézkednek, hogy a csörlős teherautó szállítása el innen azt a négy-öt személygépkocsit, amelyeknek fegyelmezetlen gazdád semmibe vették az előzetes felszólításokat, és otthagy4 NÓGRÁD 1981. május 24., vasárnap ták őket a parkolóban. Pedig tudhatnák már, hogy itt este hétre kordonnak, tribünnek és dobogónak kell állnia, amelyen a tíz napig tartó angyalföldi ifjúsági napok nyitóünnepségét fogják megtartani! ANGYALFÖLD meglehetősen mostoha gyermeke 'a lexikonoknak. Az írókat még csak megihlette ,ez a terület, ha nem is olyan gyakran és nosztalgikusan, mint Budapest más, irodalmilag nemesebb része: a Tabán, a Józsefváros, a Ferencváros vagy Óbuda — de azért Angyalföld sem panaszkodhat. A regények és elbeszélések szerzői két — merőben ellentétes — ok miatt helyezték a cselekmény színhelyét erre a városrészre. Kezdetben, a múlt század végén azért, mert sem ők, sem olvasóik nem ismerték Angyalföldet — igaz ugyan, hogy nem is igen volt mit ismerni rajta —, s így megeresztett fantáziával a legképtelenebb dolgokat is leírhatták, ha az Angyalföldön történt. Ami persze azt is jelenti, hogy ha csak hírből ismerték ezt a távoli és titokzatos városrészt, akkor ez a hír nem lehetett valami hízelgő. Mindenesetre a romantikus francia elbeszélések és az angol gyárregények mintájára a korai magyar kapitalizmus „modern” erkölcsrajzához Tolnai Lajos, Nagy Ignác, de még Jókai és Bródy Sándor is a Dráva utca, Váci út vagy a Gömb utca vidékét festi hitelesítő háttérül. S még az is lehet, hogy nem minden alap nélkül. , Később viszont, századunk húszas éveitől, éppen azok szerepeltetik írásaikban, akik nagyon is ismerték, vagy ismerik. Mert ott laktak, mert ott dolgoztak, vagy mert valamely dolog miatt fontos része volt az életüknek. Elég csak Kassák Lajos, Déry Tibor, Illyés Gyula, Vas István nevét említeni, a regényeikre vagy emlékező esszéköteteikre gondolnunk! Mert az „Angyalföld”, a „Befejezetlen mondat”, a „Beatrice apródjai”, a „Nehéz szerelem” cselekménye Angyalföldön vagy Angyalföldön is történik, és ezekkel a művekkel igazán büszkélkedhet a városrész. De a lexikonokból, útikalauzokból nem sokat tudhatunk meg róla. A Budapest Enciklopédiából például semmit! Ott még címszóként sem szerepel. Az Üj Magyar Lexikon első kötete, amely 1961-ben jelent meg az Akadémiai Kiadónál, így tájékoztat: „Angyalföld: Bp. egyik legfontosabb munkásnegyede. 1930-ig a VI., azóta a XIII. kerület része, a Váci út és a rákosi rétek között terül el. Legrégibb gyára a Láng Gépgyár és a mai Gheorghiu Dej Hajógyár. A századforduló után rohamos ipari fejlődés színhelye volt. A felszabadulás előtt hírhedt volt nyomorúságos lakásviszonyairól, azóta a szocialista fejlődés egyre inkább korszerű városnegyeddé alakítja át. Lakossága jelentős szerepet játszott a főváros forradalmi munkásmozgalmában.” Ez bizony nem sok! Az 1973-ban megjelent Budapest Lexikon már jóval részletesebben foglalkozik vele; közli az 1971-es főbb statisztikai adatokat, és bár elég rendszertelenül és hiányosan, de a terület történelméből is felvillant részleteket. Most anélkül, hogy ezt is szó szerint idéznénk, ismerkedjünk meg mégis közelebbről a panelház vidékével! Budapest csak alig több mint száz éve világváros, de megnöveléséhez elég volt a térképet átrajzolni, s nem kellett benépesíteni lakatlan pusztaságokat. Amolyan Kolumbusz-tojás-féle megoldás volt ez akkor is; városfejlesztés magyar módra. A Pesttel és Budával időközben szinte ösz- szeérő önálló településeket: kisvárosokat, nagyközségeket, falvakat kebelezte be a kettős város, de az alkotóelemek hivatalosan vagy félhivatalosan, esetleg csak a köznapi beszédben máig is őrzik régi nevüket. Később újabb Városokat, községeket csatoltak a fővároshoz, s‘ így Nagy-Budapest közigazgatási területén valójában egy sor kisvárosban lakik a főváros népe. Legalábbis egyelőre, s legalábbis szóhasználatuk szerint. Óbudán, Újpesten, Rákospalotán, Rákos- szentmihályon, Pesterzsébeten, Pestlőrincen, Pestimrén, Csepelen, Kőbányán és így tovább, és így tovább. S e régi nevek eredete is könnyen kideríthető. (Folytatjuk) i
