Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-21 / 117. szám
Séta a takarmánytermesztés körűt (ti.) Kihasználatlan lehetőségek igen kevés a kiemelkedő gazdaság Az állattenyésztés alapja a megfelelő színvonalú takarmánytermesztés, ám a megyében még az alapokkal is bajok vannak. Természetesen nem mindenütt A szécsényi termelőszövetkezetben — legalábbis a vezetőségi beszámoló szerint, amely az 1980-as gazdálkodást értékelte — a gyepgazdálkodás megelőzi a burgonya-, sőt a búzatermesztést is. A szécsé- nyiek ugyanis minden formaságot félretéve első helyen foglalkoznak vele. — Igaz, nálunk a természeti adottságok mellett az állat- tenyésztés színvonala is mesz- szemenően befolyásolja a takarmánytermesztést — mondja Sümegi Sándor elnökhelyettes. — Évről évre nő a telepített gyepek aránya. Két év alatt csaknem 600 hektárral. Idén már 2673 hektár gyep, rét, legelő van a gazdaságban. A terület növelésével párhuzamosan nőnek a hozamok is, s ennek eredményeként az idén már elérhető közelségbe került a hektáronkénti öt és fél tonnás átlagtermés. Ez több mint háromszorosa a megyei 1,7 tonnás átlagnak. A silókukorica is egyre nagyobb szerepet tölt be a takarmányozásban, s ennek megfelelően új — az eddiginél bővebben termő fajtákra — és új technológiára van szükség. A gazdaságban három esztendeje foglalkoznak egyéb növények — tavaszi árpa, zab — silózásával, s az eddigi eredmények kedvezőek, mert előállításuk olcsó, felhasználásuk gazdaságos. — Miben mutatkozik ez meg? — Az, hogy 300 forinttal nőtt az egy húshasznú tehénre jutó nyereség. Nagymértékben az ésszerű takarmánytermesztés és takarmányozás eredménye. S az sem lebecsülendő eredmény, hogy öt év alatt több mint 200 hektárral nőtt az árunövény-termelésre alkalmas szántóterületünk, éppen azért, mert emelkedtek a fajlagos hozamok a takarmánytermesztésben. EGYÜTT A MELIORÁCIÓVAL Az endrefalvai termelőszövetkezet a másik a gyepgazdálkodásban jó eredményeket elérők között, de ez érthető is, hiszen csaknem ezer hektárnyi területet foglal el a gyep és egyáltalán nem mindegy, hogy ezen milyen színvonalú a termelés. — A takarmánytermesztés a gazdaságban szoros összefüggésben van a több éve folytatott komplex meliorációval és a javuló színvonal a nagy értékű munkával — mondja Bak- sa Sándor főállattenyésztő.' — A meliorált területeken az első évben általában hybart termelünk — nem alacsony — 25 tonnás hektáronkénti hozammal. A mély fekvésű, vizenyős, korábban kihasználatlan területeken gyepeket telepítünk. Ezzel nemcsak újabb földet állítunk a mezőgazdasági termelés szolgálatába, de jelentős területek szabadulnak fel árunövény-termelés céljaira is. Az endrefalvaiak a takarmánytermő területek tápanyag-utánpótlásáról, ápolásáról is jól gondoskodnak, ez újabb hozamnövelő tényező. Ráadásul neim kis mértékben befolyásolja az állattenyésztési ágazat gazdaságosságát. Sajnos, a gyepgazdálkodásban kiemelkedő tevékenységet folytató termelőszövetkezetek sorát ezzel nagyjából le is zárhatjuk, tekintettel arra, hogy a többi nagyüzemben akadnak ugyan törekvések e lehetőség jobb kihasználására, de ezek még messze vannak az optimálistól. A gazdasági körülmények, az egyre növekvő takarmányköltségek azonban előbb-utóbb arra kényszerítik a gazdaságokat, hogy az eddiginél jobban éljenek az adottsággal. MÉG KÉT VÉLEMÉNY A nagybárkányl termelő- szövetkezet elnöke. Tolmács! Ferenc így vélekedik a takarmánytermesztésről és gyepgazdálkodásról: — Idén több műtrágyát jut tatunk ki a gyepekre is, mert tapasztalataink alapján költségek busásan vissza térülnek, ha egységnyi területről nagyobb hozamot takarítunk be. Így jelentős területet tudunk évről évre felhasználni árunövény, vagy egyéb takarmánynövény termelésére. Az idén is tízhektárnyit elcsippentettünk a legelőből, s ezen takarmányborsót termesztünk. — A kisterenyei termelőszövetkezet alig egy esztendeje foglalkozik a húsmarhatar- tással. Az eddigi tapasztalatok szerint az alkalmazott teljesen rideg tartás — egész télen tető nélkül, karámban, legelőn — bevált. A növendéküszők ugyan 10—20 százalék kai több takarmányt fogyasztottak, mint más körülmények között tartott társaik, de nagy mennyiségű, olcsó takarmány etetésére nyílt mód, amelyet istállóban szinte lehetetlen lett volna hasznosítani — mondta Fekete Sándor, a közös gazdaság főállattenyésztője. A megye 40 ezer hektárnyi gyepterületének csak a fele termő. A többi a talajvédő kategóriába tartozik, tehát a húszezer hektáron kellene 4— 5 tonnás hozamot elérni, ezt azonban eszerint kellene műtrágyázni is. Hogy ez nincs így, az teljesen nyilvánvaló, annál is inkább, mert a megyében nemhogy a legelőkre, rétekre, hanem a mezőgazdaságilag művelt területre számítva sem „jön ki” a szükséges hatóanyag. Márpedig a kevésből nem lehet sokat eléírni. Szerényen, de annál nagyobb eredményekkel dolgozik Salgótarjánban a Finommechanikai és Elektronikus Műszer- gyártó Szövetkezet, mely különböző alkatrészekkel látja el a műszeripart. Sikereihez tartozik, hogy az elmúlt esztendőben megrendezett moszkvai olimpiára az eredményjelző berendezések gyártásában is részt vett. A forgácsolóüzemben főleg asszonyok dolgoznak az esztergagépek mellett. Tóth Pálné — képünkön — teljesítménye, szorgalma nagyban hozzájárul a Fok-Gyem szövetkezet eredményeihez. — kép: kj — MESSZE A KÍVÁNATOSTÓL Erről így vélekedik Tóth László, a megyei növényvédő és agrokémiai állomás igazgatója: — A megyék között legnagyobb gyeprészaránnyal rendelkezünk az országban. A jövőben elképzelhetetlen, hogy a tömegtakarmány-szükséglet gerincét ne ez a viszonylag hatalmas terület produkálja. Sajnos, napjainkban a hozamok. szénaértékben számolva a két tonnát sem érik el, annak ellenére, hogy mindenki előtt nyilvánvaló, a megye mezőgazdaságának eredményességét nagymértékben befolyásolja az állattenyésztés takarmánybázisának minél gazdaságosabb megteremtése. — Mi az oka, hogy a nagyüzemek többsége nem él ezzel a lehetőséggel? — Részben szemléleti problémák. Részben szakmaiak. Kihasználatlan lehetőségek vannak a savanyú talajok mésztrágyázásában, a gyepterületek gyomosodásának megakadályozásában, hiszen erre már többféle költségkímélő vegyszeres és mechanikai módszert is „feltaláltak”. A fejlődés a gyepgazdálkodásban ugyancsak mérsékelt és messze elmarad a kívánatostól, az igényektől. (Folytatjuk) Zilahy Tamás Jegyzik a gyárat a vállalatnál Átszervezték a meet, növelték az anyagi érdekeltséget a balassagyarmati finomkötöttárugyárban Ahogy mondani szokták, viszonylag jó passzban van a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati kollektívája. A tavalyi sikeres esztendő után sem tört meg a lendület, a tenniakarás, sőt igazodva a mai követelményekhez új sikereket eredményezett. Az első negyedévben 5,9 százalékkal, azaz 3 millió forinttal szárnyalták túl eredeti termelési értéktervüket. Méghozzá úgy, hogy 3 százalékkal kevesebb munkáskéz szorgoskodott a nagyobb feladatok sikeres végrehajtásán, mint az elmúlt év azonos időszakában. A kollektíva ismét bebizonyította, hogy az említett feltételek mellett is képes az I. osztályú áruk arányát növelni. Az egyébként tavaly elért magas szintet újabb 0,5 százalékkal megtetézték az év első három hónapjában. Azóta újabb sikerek születtek. Május 13-án, az I. osztályú áruk aránya már elérte a 96,2 százalékot, 0,4 százalékkal többet mint amennyit erre az évre vállaltak. Miként jutottak el eddig? nak kitűzött havi prémiumot is, ha teljesítik a feltételeket. A gyártásközi meósok pedig prémiumot kapnak. Nagysága attól függ, hogy az általuk felügyelt szalagon dolgozók milyen minőséget produkáltak. nem vállalnám A REGIT az a dolgozó kaphatja meg a havi 300 forint prémiumot, amelyik teljesíti a mennyiségi és a minőségi előírásokat. Ilyen címen az idén 556 ezer forintot fizethetünk ki mozgóbérként —, veszi vissza a szót a műszaki vezető. — Mit kell tenni az említett összeg elnyeréséért — kérdem a vállalat többszörösen kitüntetett dolgozójától, Szabó Lászlónétól. EGY GAZDA — TELJESÍTMÉNYBÉRBEN Korábban a meós-szervezet kettős irányítás alatt végezte feladatát. Egy részük a meó vezetőjéhez, más részük pedig a technológiához tartozott. — Az új szervezés szerint a meó-szervezet most már a meó vezetőjének irányítása, ellenőrzése alatt tevékenykedik — mondja Béres József, a gyár műszaki vezetője, majd kisvártatva így folytatja gondolatait: — Nemcsak az irányításban történt változás, hanem a meó szervezetében is. Ezt pedig belső átcsoportosítással oldottuk meg. Ma, három csoportban fejtik ki tevékenységüket. Az egyik a Pestről leküldött és leszabott részeket vizsgálja felül a feldolgozás előtt. Ennek bevezetése olyan előnyt jelent számunkra, hogy már a részek kiadásakor tudjuk: milyen minőségű készárukra számíthatunk, ugyanakkor ez a megoldás hozzájárul a termelékenység növeléséhez. A második csoportba a gyártásközi, a harmadikba pedig a készáruátvevők tartoznak. Alapvető változás történt az anyagi érdekeltségi rendszerünkben. Most például a szabványvizsgálók és a készáruátvevők teljesítményben dolgoznak, ugyanakkor megkaphatják a munkásokVajon miként vélekednek az intézkedés hatásáról az érdekeltek? — Bár több lett a munkám, mégis elégedett vagyok az intézkedésekkel, azokat jónak tartom. Bevezetése óta — január 1. — lényegesen csökkent a III. osztályú és az osztályon kívüli áruk száma. Meghozta a kívánt eredményt a szabványvizsgálóknál és a készáruátvevőknél bevezetett teljesítményrendszer. Azóta többet keresnek a dolgozók is — állítja határozottan Jancsó Lászlóné, a meó vezetője. — Míg órabérben dolgoztam, ugyanúgy elláttam a feladatomat, mint most. Akkor viszont csak 2200 forintot kerestem. A teljesítménybér bevezetése óta havonta 600, de volt, amikor ezer forinttal többet vittem haza. Most is ugyanolyan becsületesen dolgozom, mint a tavalyi esztendőben. Itt van a főnökasszony —, mutat Jan- ckónéra — ő is bizonyítani tudja. Ráadásul eddig mindig sikerült a havi 300 forint munkásprémiumot is felvenni —, folytatja az előbbi gondolatot Bauer Józsefné szabványé tnéző, Tőle nem sokkal később Jurta Ferencné készáruminősítő veszi át a szót, aki tíz éve tölti be e megbízatást. — Igaz, hogy többet dolgozom. fáradtabban megyek haza, de többet is keresek. Nem, nem vállalnám a régit — szól tiltakozva, majd így zárja gondolatait: — Az ember most kiadja magából, ami benne van, mert látja az értelmét a nagyobb tempónak. Igen, én eddig még megkaptam a 300 forint prémiumot is. — Nincs különösebb titka. Oda kell figyelni a munkára és hajtani kell. A kézügyesség is előnyt jelent Igen, én eddig még megkaptam a hávi 300 forintot. Eleve úgy dolgozom, . hogy ne kapjak vissza javításra egyetlen darabot sem... — Nemcsak jutalmazunk — kapcsolódik újra a beszélgetésbe Béres József —, hanem ha szükséges büntetünk is. Nemrég 300 hibás termék gyártásáért az érintett vezetőnek jelentősen csökkentettük a fizetését. A mulasztó dolgozót pedig kártérítésre köteleztük. Mindketten megsértették a technológiai fegyelmet. Az elrontott termékeket már nem lehetett megjavítani, Nálunk ilyen nagymértékű kártérítésre először került sor. Azt tapasztalom, hogy az előbbi esetből mindenki levonta a szükséges következtetést. Intézkedésünk tilalomfának bizonyult. KÉTFÉLE MÓDON ELŐTÉRBEN A MINŐSÉG — Az előző időszakban a havi munkásprémium kifizetésénél a mennyiségi követelmények képviselték a nagyobb részt, mert szükség volt a többlettermelésre. Az idén már változott a helyzet, mégpedig a minőségi követelmények javára. Csak Az eddig tett intézkedésekkel nem zárult le a minőségre való ösztönzés rendszere. Jelenleg kétféle módon próbálnak újabb eredményt elérni. Először: tovább kívánják finomítani a meglevő anyagi ösztönzést, méghozzá oly módon, hogy a munkásprémiumnáí a jelenlegi 50 százalékos minőségi követelményt valószínűleg tovább emelik. Mielőtt ezzel kapcsolatban bármilyen intézkedést tennének, megkérdezik a dolgozókat. Figyelembe veszik tanácsaikat, javaslataikat, véleményeiket. Másodszor: sokat várnak a budapesti központ kötödéjében és kikészítőjében bevezetett minőségi bérezéstől. Ha onnan kifogástalan alapanyagot kapnak, akkor az még jobb munkára, nagyobb szorgalomra, figyelemre ösztönzi a többre vágyó kollektívát. Mert akárcsak eddig, úgy a jövőben ' is egyértelműen bizonyítani kívánják: képesek a magasabb követelmények teljesítésére. Venesz Károly A sors olykor furcsa dolgokat produkál. Gregor János, a Nógrádi Szénbányák tiribesi aknaüzemének személyzeti vezetője 1925 május 6-án született, és 1981. május 6-án ment nyugdíjba. Nem betegség, hanem korkedvezmény alapján került 55 éves korában nyugállományba. Ugyanis nem kevesebb, mint negyed századot dolgozott a föld alatt. A kezdetre így emlékezik: — A bányához 1942-ben kerültem. Kisterenyén előbb rakodó, később palaválogató lettem. A napi bérem 1,8 pengő volt. Apám gazdasági cselédként, erdei munkásként igyekezett megteremteni a mindennapi betevőt a nyolcgyermekes családnak. A nyolc közül heten élünk. Mind Nógrádiban. A körülmények úgy hozták, hogy a 39 év munkaviszonyból ötöt nem a bányánál töltött el. Két évig hadifogságban volt, három évig pedig a járási pártbizottság poNyugállományban litikai munkatársaként dolgozott Salgótarjánban. A mezőgazdasági osztályon főleg a termelőszövetkezetek szervezésével foglalkozott az ötvenes évek elején. — Saját kérésemre jöttem vissza a bányához — vélekedik —, mert nősülés utón kellett a több pénz és a közlekedés is nehézségekbe ütközött. Az egykori palaválogató, a felszabadulás után csillés, vájár, míg 1958-tól csapatvezető vájár lett, mégpedig Mizser- fán. — Tíz évvel ezelőtt kóstoltam bele a személyzeti vezetői munkába Mátranovákon — idézi vissza munkaviszonyának utolsó jelentős állomását. Tiribesen 1972-től foglalkozott félezer dolgozó szakmai képzésével, továbbképzésével, a káderutánpótlás biztosításával, kitüntetésre való felterjesztéssel és egyéb személyzeti tennivalókkal. — A tiribesi dolgozók 70 százalékát név szerint ismertem. Hiszen sokakkal együtt dolgoztam korábban a föld alatt. A másik 30 százalékot pedig legalább látásból ismertem. A közéletiség soha nem állt távol Gregor Jánostól. A pártba 1947-ben lépett be. Egy év múlva már területi alapszervezeti titkárként dolgozott Székvölgyön. Felkészültségi színvonalát pártiskolán igyekezett emelni. Később tudását propagandistaként kamatoztatta. Utána — 11 éven át — ismét alapszervezeti titkárként végzett politikai munkát 1970-ig. A párt politikájának szolgálatát mint nyugdíjas is kötelességének érzi Hiszen tagja a vállalati pártbizottságnak, és a fegyelmi bizottság felelősségteljes elnöki tisztét ts betölti. Számos kitüntetés tulajdonosa, több mint egy évtizede munkásőrként tevékenykedik. — Milyen érzés elválni a széntermeléstől ? Még nem tudom. Kevés idő telt el nyugdíjba vonulásom óta. A közéleti feladatok pedig továbbra is megmaradtak. Tehát teljesen nem váltam meg a bányától. Nem is akarok! De azért nyugdíjasként már több időm marad, hogy otthon, Rákóczi- bányatelepen csinosítsam a portát, kisállatok tenyésztésével és háztáji kertészkedéssel is foglalkozzam. Gregor János a közelmúltban csendben, szerényen elbúcsúzott Tiribestől. Dolgos életút áll mögötte. — r. I. — NÓGRAD — 1981. május 21., csütörtök